Dunántúli Napló, 1973. november (30. évfolyam, 291-319. szám)

1973-11-10 / 299. szám

DUN ANTOLI NAPIO 1973. november 10. Nem olyan régen dollárt ért itt minden szoba Ősz Siófokon Siófok, Petőfi -sétány. A korzó, c bámész utca, ahol nem is olyan régen méq külföldi ille­tőségű autócsodák rugtattak el mellettünk, és felhőtlen arcú nyaralók nyüzsögtek a platánfák alatt... Végiglótni a szálloda-soron. Csendes egykedvűséggel esik az K eső, a viharkabátos utcaseprő S ugyanolyan csendes egykedvű­séggel söpri halomba a platá­nok leveleit. Szemben egy eser­„Wüionös" bűnügyek Aki „kalauzol" — és aki „nevel" A csábító aranykarperec ... Szíjjal neveli gyermekét Egy nő segítségért kiáltott Pécsett a színház épülete mö­gött. Kora délután volt, mégis csők egy-két járókelő ment az utcának ezen a részén. Mire ki­derült, hogy mi is történt, — a tettes már messze járt... A segítségért kiáltó nő Éva Markwart NDK állampolgár a következőképpen mondta el a töfténetet: „Aznao érkeztem Pécsre, — az IBUSZ-nál kap­tam fizetővendég-szobát. Elin­dultam az adott címet megke­resni. Találkoztam egy postás­sal, akitől igyekeztem megtud­ni, hogyan jutok el legközelebb szálláshelyemre. Még csak né­hány szót váltottunk, — hozzánk léoett egy nő és felajánlotta: elkísér, útbaigazít. A színház melletti lépcsőkön, mentünk le, amikor o nő megkérdezte — né­hány szót túdott németül — mennyi oz idő? Abban a pilla­natban, amikor karórámra, pil­lantottam, a karórához kapott, leszakította és elfutott. Ekkor kiáltottam segítségért. Ha jól láttam, felszaladt a színház melletti lépcsőkön, sajnos utá- nahjtni nem tudtam. Eltűnt”. A rendőrség megkezdte a vizsgálatot. Három nap múlva kézreke- • rült a tettes: Papp Istvánná, ta­karítónő, aki a Kulich Gy. ut­cában lakik albérletben. Papp- né beismeri tettét, — „mentsé­gére” meglepő magyarázatot mond: „Azt hittem, hogy a kar­perecén lévő óra arany.... de tévedtem, mert nem volt az. A zálogban 120 forintot adtak ér­te . . ." Az óráért és a „különös” ide­genvezetésért valószínű még más is jár... A pécsi rendőrség központi ügyeletén megcsörrent a tele­fon, — a telefonáló felindult hangon kérte a rendőrség se­gítségét, mert „ütik szegény gyereket”. Az URH-autó perceken belül a megadott címen volt. A la­kásban a feleséq és a hatéves kisfiú sírt — a férj pedig „mel­lét düllesztve” fogadta a rend­őröket. A történet: ittasan jött haza a féri. — Milyen nap van ma? — kérdezte a kisfiútól öblös han­gon. — Nem tudom .. nem.. — váloszoha c gyerek iiedten. Az apa a kisfiú iskolatáská­jának szíját kihúzta, meglóbál- ta a levegőben, — s mielőtt az anva közbeléphetett volna, a szii már le is csapott a kistiú- ra. Aztán lüra és újra . . Du­lakodás, kiabálás . .. Nem először történik, hogy a férj ittasan tér haza. Retteg tő­le a felsége, kisfia. „Nem te­hetek róla, ha iszom elfog az idegesség és azt sem tudom mit csinálok” — mondia „véde­kezésül” a féri. — Tanítani aka­rom o gyereket — teszi hozzá. Különös neve'ési módszer. A k;sfiú testét kék, zöld föl­A légből kapott mosógép H»t tudnak a röpgóyások? — Szép hím - ötszázért nyős pár andolog — kései nya­ralók, (vagy őszülők?) — csöve- I két cipel néhány szerelőruhás fiatalember, ennyi most a sé­tány forgaima . . . Bezárt az ABC áruház, a presszó mindiq zsúfol* terasza most csak eqy szürke betontér. A Lidó szálló föld­szintjét? még teljes fénypompá­jában csilloq az Inturist szuve- nérboítja, szinte kirí ebből az élettelen világból. Talmi csillo­gás, a gazdaq kirakat előtt a kutya sem áll meg, — de mi­nek is; régen zárva már a bolt, még a dollár előtt is .. . Az egyik élettelen hotel üveg­fala mögött az elegáns portás­pulthoz biciklit támasztottak, az Európából halványzöld egyen­ruhás londiner jön ki, — szeme­tet cipel az épület mögé. Vala­hogy olyan az egész, mint egy falu, búcsú után. Hétfő reggel­re csak szemét marad s a zsi­vaj, a vidámság tűnő emléke •.. A Hotel Európa tartotta ma­gát legtovább a déli part csak szezonban élő szállodái közül. Október 13-án az osztrákok laktak, itt, — most már csak a takarítónők járnak;kelnek a hallban. Egy pillanatra meg­téveszti az embert a kép: a szálló előtti parkolóban áll még néhány kocsi, köztük egy mus­tár színű Ford-Mustáng, magyar rendszámmal. „Már csak a sze­mélyzet van itt” — mondják. fgy ősz tájban Siófokon erő­sen megjavul a munkaerőhely­zet. Legalábbis elméletben, — hiszen lejárnak az idényre kö­tött szerződések, felszabadul a nyári szállodák, szórakozóhelyek légiónyj alkalmazottja. A déli parton a Pannónia Vállalat al­kalmazásában 4000 ember szol­gálta kényelmünket, kikapcsoló­dásunkat a nyár közepén, — pincérek, portások, felírók, mo­sónők. kenyereslányok ... Nekik a nyár adott munkát. A Pannónia Vállalat balatoni igazgatóságának vezetője sze­rűit a 4000 ember 40 százaléka stabil munkaerő, ők már hosz- szabb-rövidebb ideje kétlakiak. A hideq hónapokban a fővá­rosban dolgoznak, s amikor „nyit a Balaton" itt folytatják tovább a munkát. Az alkalma­zottak zöme azonban csak ak­kor dolgozik, amikor él a Ba­laton, szezonzárás után vagy újabb munkalehetőséget keres­nek, — Siófokon ez egyáltalán nem könnyű, legfeljebb más vendéglátó vállalatok töltik fel ilyenkor soraikat — vagy meg­elégednek a „fél-munkával” és lesik a tavaszt. Többségükben csszonyok, lányok, akik ha ta­lálnak valami jobb elfoglaltsá­got inkább a biztosat, a ven­dégjárástól független munka- lehetőséget választják. Az ■idénymunkások serege szinte évről évre cserélődik. Sok köz­tük a diák, akiknek viszont fő­nyeremény — mondjuk egy londiner-státus. Míg mások köl­tenek, ők keresnek nyaralás közben... Négyezer ember. Egy fél kis­város. A forró napokban mégis valahogy kevésnek tűnik... Ráhajt az eső, a Hotel Vé­nusz eresze alá húzódom. Az üvegfal mögött az életnek nyo­ma sem látszik, mégis néhány perc múlva megjelenik egy fe­hérköpenyes hölgy és belülről kétszer ráfordítja a kulcsot. Hm. Hát mit lehet tudni, ebben a néptelen városban .., Nem is olyan régen még ara­nyat, akarom mondani dollárt ért itt minden szoba. Ha éppen volt, mert naayon jó szezont zártak a szállodák. „Lakott itt kérem még kutya is. Külön szo­bában, külön kajával”. Nyilván kemény valutával fizetett... D. K. J. A falka reggel hétkor „cso­magolt”, s néhány perc múlva már kilyukasztották az eget. A nagy magasságban a galamb csapat szétfoszlik az ember sze me előtt, a pontozó bírók még is órákig merev nyakkal kémlel ték a felleget. Órák múlva a madárraj lejjebb ereszkedett akár a sztaniolgalacsinok, csil­logtak a napban. Délfelé má a bírák sem bírták — begyul­ladt a szemük. A budapesti röpgólyásokból álló falka csak este nyolckor ült meg a házte­tőn. Szeretjük a galambokat. Per­sze mindenki másért: a legtöb­ben azért, hogy ott repdesnek a forgalmas városok főterein, van aki a húsáért, mások a tet­szetős tollazatukért, kecses for­májukért tartják, a postaga­lamb és a röpgalamb tenyész­tők pedig sportból. A nagy versenyek szezonja az idén már lezajlott. Az öreg galambok versenyét július köze­pén rendezték meg, a fiatal ga­lambok összecsapását augusz­tus első vasárnapján, a chAm- pionok derbijét pedig augusz­tus 20-án tartották. Szeptember végén visszazórták őket a pad­lásra és áprilisig a madarak csak az ablakból bámulhatják az eget. Budapesti röpgólyás, magyar deres, egri kék, komáromi ke­ringő, szegedi keringő — ga­lambfajták. Az öklömnyi nagy­ságú madarak egyikére-másiká- ra esküsznek a szakemberek. A legjobb fajtának mégis a 20-as években a Pölt-testvérek kite­nyésztette budapesti röpgólyást tartják. Meg is kérik érte az árét: a jó tojók darabja 100— 250 forint, a szép hímért e! kérnek 5Ó0 forintot is. A galamb egyébként is pénzbe kerül, fi közhiedelemmel ellentétben o röpgalambok nem túlzottá kedvelik a tiszta búzát. A nagy gonddal összeállított étrend vörös köles, bükköny, aprósze mű kukorica, kendermag, zöld­borsó, de akadt olyan galam­bász is, aki szárított, reszelt fü­gével kínálta kedvenc madarait. Persze nemcsak költséges a ga- lambászat, mert szerencsés esetben hoz is a konyhára: az egyik ismert pécsi tenyésztőnek a galambok hozták a hűtőszek­rényét, mosógépét — ilyen ér­tékű volt az országos galamb­verseny első díja. Természetesen, aki nyerni akar, annak edzenie kell, — nemcsak a galambnak, a gaz­dának is. Munkaidő előtt és utárr^is jónéhány órát kell szen­telni a röptetésre, nem is szól­va az így elrepülő szombatokról és vasárnapokról. De megéri, legalábbis ezt állítják a galam- bószok. Mert nyerni a versenyen mindenki szeret. Éhhez persze sok mindent kell tudnia a ga­lambnak és a gazdának is. Töb­bek között azt, hogy csak a sa ját tenyésztésű 16—24 fős ma­dárcsapatával vehet részt o versenyen. A gyorsröptű mada­raknak, ha győzni akarnak, sok­szor 10—12 órát is a levegőbe- kell tölteniük, mégpedig maga san, mert az előírt röpmagas ság 1500—1700 méter, a „tűnő magasság”, ahol elfoszlik a madárcsapat a szem előtt, több mint kétezer méter. A mutat­ványt egyszerre két bíró pontoz­za és értékeli, több szem többet lát alapon ... Ebben a versenyben minden­kinek megjár a hazai pólya 'előnye, mert még a nemzetközi versenyeken is saját háztetőn állnak rajthoz a galambok. Mécs László * 1 2 mm Országos bajnokságot nyert budapesti magasszálió galambjaival Varga János pécsi tenyésztő. Augusztus 12-én a fiatal röpgalam­bok versenyének országos döntőjén, 8.35 óra hosszidő, 4.00 óra tűnöszállás és 0.27 óra röpmagasságot teljesített röpgalamb csa­pata, mely 2688 pont értékű röpteljesítmény. Eredményével az idei három országos verseny összetett eredménye alapján, „Magyar- ország 1973. évi Abszolút Győztese" cimet is elnyerte. Az orszá­gos döntő második helyezettje is pécsi tenyésztő, Bencze József röpcsapata 7.52 óra hosszidö, 1.33 óra röpmagassag és 3.17 óra tűnöszállás teljesítésével 2450 pont értékű eredményt ért el. A ké­pen: balról Varga János, Bencze József és a győztes galamb­csapat. Halló, ~ Centrum Áruház? igen — 11-763-as TELEFONSZAMON VEVŐSZOLGÁLATUNK FELVESZI MEGRENDELÉSÉT Kfimo’vtálán rovat Assisi Ferenc, az állatok ba- | rátja mondta ezt, de nem tette j hozzá, hogy mostoha testvére­ink, akik akkor ússz.ák meg leg- ! jobban a velünk való kapcso- { latot, ha bécsi szeletet,, vogy I hagymás rostélyost készítünk j belőlük. Akkor egyszerű az ügy, j mi vagyunk az erősebb és meg­ettük a gyengét. Ezzel nem fog- l lalkozunk tovább, ez egyszerű I képlet. A baj akkor kezdődik, ha az ! állat megszeret bennünket. Ak- I kor húzza ki igazán a lutrit. | Hogy miért vaqyok ilyen el­keseredett állat ügyben? Mert meahalt a Marci kutsa, j Sokat tájékoztattam már ol- I vasóimat a Marci kutya hogy- | létéről, gondjairól, bajairól, de ezzel be is fejeztem. Kisebb testvéreink az állatok non bo! VJ JZ .j ■ ül qYÓqyuló : e­Nincs több Marci történet! 'ao^'-tta !< rroi. A b>u­Nem volt otthon senki, még i e’len e'iárás inai!. utoljára, — pedig napok óta- rl - í . ‘"'szül a :r~y­. már nemigen járt, — elcsúszott Káté .‘ónos, Pécs, ; az aitó:q, hoqv nazdóasszonvát 37. sz. r’,ci'*ti lakos . . . üdvözöl le. Legalább is azt hi­. - e|:* • s van ma? — szem, mert állattudósok azt , í-.-i mondják, hogy egyedül akart be1*«''. á> tális nr-; K'--- r íőV'-ivv: kr­_ ; ■ ■" - 'rí -ó* tudom, talán ... - mondja bizonytala­(y) meghalni, mint minden állat. Én az előbbit hiszem. | Most, hogy így meggondolom, | — pedig én szeretem az álla­tot, - még én is ráfizetéses vál­lalkozás voltam számukra. Számbaveszem őket: Találtunk egyszer egy varjút. Játszogattunk vele, törött szár­nya volt, nem tudott repülni és nagyokat csípett rajtunk. Megszeretett bennünket. Aztán kerestük egyszer és a varjú eltűnt. Hosszú ideig ta­nakodtunk, hova lett? Végül megtaláltuk holtan, mert vala­melyikünk bezárta egy tyúkól­ba és elfeledkeztünk róla. Arról mór beszéltem, hegy volt egyszer egy vadászkutyánk. Sajnáltuk a kövek közé behoz­ni és ott hagytuk az új tulaj­donosnál. Amikor hét év múlva arra jártam, megismert, zoiro- gott, a földhöz verte magát. Jó dolga volt, de szeretett bennün­ket. Itt Pécsett, a hegyen jártunk eay^zer és teljesen szabályeMe- nesén ballagott le a hegv'ől egy teknősbéka. Persze örökbe­fogadtuk. A gyerekek még ki­csik voltak, számukra volt az udvaron egy rakás homok. Kis kert is volt. Teknősbéka bará­tunk itt élte nem túlzottan komplikált életét. Csináltunk számára egy lábasból meden­cét, követ raktunk bele, hogy kijöhessen. Aztán teletöltötHik vízzel és etetgettük. Ősszel vi­selkedett eredetien. Október közepén bevonult a homokbuc­kába, május elején meg e'ő- jött. így élt nehány évet, akkor el­költöztünk. Nem találtuk akkor teknős barátunkat és az utód meg nyilván rövid úton meg­szabadult tőle. A Zsuzsa macska esete még tanulságosabb. ő megjárta velünk egész köl­tözködésünket. Valamikor a Mátyás király utcában kaptuk. Öklömnyi, szüfke gombolyag volt. Innen átjött velünk a Mik­lós utcába, Zsuzsa jött velünk. Marci meg ö óriási barátságot kötöttek.t Ha a kutyát valaki bántotta, a félénk macska ké­pes volt kirohonni a kutya sí­rására az utca közepére Is és rárontani az ellenségre. így élt meg tizenhét évet, amikor újból költöztünk. Ked­ves volt, szelíd, de a panelba nem vihettük. Odaadtuk. Meg­kértük egy kedves ismerősünket, akik megszoktatták és végül már egészen jól érezte magát a neki megfelelő környezetben, így élt három hónapig, aztán eltűnt. Azt hittük, elment meg­halni valahová. Néhány nap múlva derült ki, hbgy visszament a Kossuth La­jos utcába, ott látták többször egymás után. Amikor ezt meg­tudtuk, érte mentünk, de már többé nem került elő. Most meg a Marci kutya! Ezzel befejeztük állatsereg­letünket, Ezekutón csak egyfaj­ta állatot tartunk, akváriumban halat, abból is egy-egy fajtá­ból legkevesebb kettőt. Ha ha­vonta ^ egyszer megszámolom őket, amelyikből hiányzik, ve­szünk. Kész, Azért kísérteties eset történt velem minap. Megyek le a hivatal lépcső­jén, a kazánház ajtajához dó- rázzal oda volt kötve egy szép­séges fehér puli. Mondom ne­ki : — Öregem, hát Veled mi van? Átöleli a lábam és mérhetet­len panaszkodásba kezd. Ma­gyarázza, hogy itt hagyták, hogy ő most egyedül maradt és kért, segítsek rajta. Nézek körbe, gazdója sehol. Beszélgetünk vagy negyedórát, végül a következő meggyőző­dés terjedt el bennem. Két eset lehetséges: 1. az isten küldte Marciért kárpótlásként, 2. valaki elhatározta, hogy kutyaellenes fogadalmamat ro- pityára töri. Már azon voltam, hogy föl­adva minden érvemet, — nincs gazdája a szegénynek, — ha­zaviszem addig, amíg érte jön­nek. Mire megérlelődött bennem, megjelent a gazdaasszonya. Elváltunk egymástól és visz- szatértem eredeti fogadalmaid­hoz. Ezután már valóban csak h a- j a t tartok. / Szőllösy Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom