Dunántúli Napló, 1973. november (30. évfolyam, 291-319. szám)
1973-11-07 / 297. szám
OUNANTOl! NAPIO 7 1973. november 7. Beruházási helyzetkép Drótkötélen kúszik a szerelőkosár A bővítések évei „Kifutott” az utolsó egyedi nagyberuházás — Feilesztések helyi erőből — Pécs vár, Mohács előre lep Kevesebbet beszélünk az építőiparról — de ez sajnos nem azt jelenti, hogy kevesebb a gond. Más jellegűek lettek a gondok — mindössze ennyi történt Nem az a főkérdés ugyanis: ki mit és mikorra épít fel, hanem az: miből. Kivitelezői területről pénzügyi területre tolódott ót a beruházási front döntő ütközete: a beruházások •visszafogása nagyjából kiegyenlítette a keresletet és kínálatot, ugyanakkor azonban új feszültségeket is létrehozott. Az állami forrásokból csak csöpög a forint, a helyi források pedig több nyire gyérek. Nagyon égető és nagyon régóta várt építkezések váratnak tehát magukra, s ami elkezdődött, az is gyakran csak cammog, mert legtöbb helyen időközben kiürült a buksza. KEVESEBB LAKAS A beruházási helyzetkép tehát meglehetősen ellentmondásos. Különösen nehéz a helyzet Baranyában, ahol az utolsó két egyedi nagyberuházás — a BCM és a Mohácsi Farostlemez- gyár — ez évben megvalósult, s ez egyebek mellett azt jelenti, hogy ami ezután jön, azt túlnyomórészt helyi erőből kell finanszírozni. Megtört tehát a beruházási grafikon sok éven át lendületesen felfelé ívelő görbéje, sőt, idén egy kicsit vissza is hanyat- íott. Mind a termelő, mind pedig a kommunális célú fejlesztések volumene alatta marad idén a tavalyinak, s ezt a kedvezőtlen képet csak sötétíti az a tény, hogy a már megkezdett, pénzügyileg fedezett létesítmények többsége sem készült, illetve készül el határidőre. A KSH megyei Igazgatóságának adatai szerint 1973. első kilenc hónapjában 1206 lakás épült Baranyában. Ez jóval kevesebb, mint a tavalyi lakás- szám, de valamivel magasabb, mint az 1971-es szint, amiko'ris lakásépitkezési vonatkozásban mélypontra jutott Pécs. Nagyon érdekes ennek az adatnak a részletezése is: az 1206 lakásból 787 ugyanis magánerőből valósult meg, s csak 419 az állami erős lokások száma. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat éves tervében 880 lakás felépítése szerepel, s miután szeptember végéig ebből csak 315-öt adtak át — könnyű elképzelni, milyen. lesz a IV. negyedév. De visszaesés tapasztalható Pécsett magánerős építkezések terén is. Tavaly szeptember végéig 166, idén pedig csak 112 lakásba költözhettek be a tulajdonosok — s ezek olyan változások, melyek mellett nehéz elmenni szó nélkül. Az épitőanyagipari árak szinte folyamatosnak mondható mozgása és a közművesített területek szűkös volta a két főok — s ez utóbbi megint csak pénzkérdés ... AMI ELKÉSZÜLT No, de nézzünk kellemesebb hírek után! Az idei évben eddig a követ kező, jelentős létesítmények valósultak meg: hidasi enyvgyár, mohácsi szervizállomás, mohácsi terménytároTó, komlói kőbánya- fejlesztés, villányi borpalackozó, péterfapusztai szakosított sertéstelep, üszögpusztai terményszárító, geresdlaki konfekcióüzem, pécsi KÖJÁL-székház, pécsi Park Mozi, Pécs, Kun Béla téri ABC áruház, Pécs, Móricz Zsigmond téri óvoda. És elkászült a BCM — ha nem is a felajánlott — tehát előrehozott határidőre —, de a GB által eredetileg megszabott határidőn belül, s ha nem is az eredetileg biztosított összegből, de a módosított költségvetési keretek között. És gyakorlatilag kész a Mohácsi Farostlemezgyár bővítése is, ami hátra van, az a gépek beüzemelése, illetve a menetközben felszínre került hibák kijavítása — egyszóval: nem volt nagy ugrás, de tettünk számos, apró és előrevivő lépést. Ugyanez vonatkozik a folyamatban levő beruházásokra is. Megkezdődött a Bőrgyár, a Porcelángyár rekonstrukciója, a pécsi kenyérgyár, az új pécsi nyomda, Vasas-bánya, Zobák- és István-akna kapacitásbővítő, illetve szinttartó beruházás, s folyik a pécsi sportcsarnok, az új városközpont, a pécsi Konzum Áruház és több fontos közműjellegű beruházás kivitelezése" is. Ezek közül néhányat érdemes közelebbről is szemügyre venni NÉGYSZÁZMILLIÓ A BANYÁKNAK A több mint 100 éves vasasi bányaüzem rekonstrukciójának megkezdése a mecseki szén medence pécsi területének jövőjével kapcsolatos teliegeket ritkította meg. Lesz Pécsett szénbánya - méghozzá versenyképes. A rekonstrukció 1970. második felében indult A beruházás eredetileg jóváhagyott ösz- szege 165 millió forint volt. Ma 175 millió körüli összeget tartanak reálisnak. Az eredetileg tervezett átadási határidő 1973 decembere volt — ez azonban már régóta megdőlt. Eddig mintegy 40 millió forint értékű munkát fejeztek be, illetve helyeztek üzembe - a munka tehát jövőre is folytatódik. A csúszások következményei a termelésre egyelőre • beláthatat- lanok, igény ugyanis van — lehetőség azonban egyre kevesebb. S ugyanez a helyzet a többi bányaüzem esetében is. A komlói Zobák-bányón közel 100 millió forintos ráfordítással folynak a kapacitástartó beruházások, Kossuth-bányán közel 70 millió forintot igényel ez a program — egy kicsit azonban mindkét helyen az a helyzet, hogy szépek a tervek, jó hogy van valami, de az lenne a legjobb, ha máris minden meglenne. Mint ismeretes, Pécs-Bányaüzemben is megkezdődött az akna továbbmélyítése, ami a mélyszinti termelés előfeltétele. A mélyszinti pedig egyet jelent az érintetlen, jó minőségű szenet adó telepekkel — azaz a jövővel. Ez a program jövőre érezteti majd hatását. 1971 januárja óta folyik a komlói Béta-bánya kapacitástartó De- ruházása is - a jelenleg érvényes beruházási előirányzat közel 60 millió forint. SZEKGYAR MOHÁCSON A folyamatban lévő beruházások közül a húsipari, a porcelángyári és a bőrgyári rekonstrukció nagyságrendje nevezhető megyei szintűnek, azaz ezek a fejlesztések éreztetik majd megyei vonatkozásban is kedvező hatásukat. Országos jelentőségű létesítménye Baranyának a Mechanikai Lubor pécsi gyára — mely második feljesztési ütemét valósítja meg. Es aztán vége is a sornak. Van még egy régóta vajúdó ügyünk, a mohácsi székgyár. Ha minden az eredeti tervek és ígéretek szerint alakul, már termelnie kellene az üzemnek — méghozzá zömmel nyugati exportra. De nem így történt, s ma már annak is örülnünk kell, hogy idén ismét elhangzott az igen. 124 millió forint rendelkezésre áll — egyelőre azonban nem kezdődött meg a munka, mert a kivitelezéssel eredetileg megbízott Könnyűipari Szerelő Vállalat árproblémák miatt visszalépett. De ez már csak utócsatározás a jelek szerint, a beruházás győzött, s Mohácson 1975-re, vagy legkésőbb 1976- ra megvalósul végre a közel félmillió széket előállitó bútoripari üzem. * A JELSZÓ: ELŐKÉSZÍTENII Nem igaz tehát, hogy nem történik semmi, hogy nem haladunk előre — de az sem igaz, hogy meg lehetünk elégedve. Az előrevivő- elégedetlenség érezhető o megye és a város minden vezető szervénél; itt áll a kapuban az ötödik ötös, s hogy mit hoz majd számunkra - az most dől el. Az új tervidőszak előkészítése időben megkezdődött és nagy erővel folyik, erre utal a megye hallatlanul mozgalmas „diplomáciai" élete is. A jelszó: előkészíteni I Mert az már bebizonyosodott, hogy pénzt kérni nem elég. Békés Sándor A hatalmas regény-eposz mint már említettük, a kozák- ság huszadik századi történelmét öleli fel. A főhős, Grigorij Meljehov életútjában sűrűsödik össze egy nép sorsa. A doni kozákok a cárok idején kivételes helyzetet élveztek, a kozákokból verbuvált sereg eszköz volt az uralkodók kezében a belső lázongások elfojtására. Szolgálataikért előnyben részesültek más népekkel szemben, gazdagabbak, rró-v dosabbak voltak, mint az ország más vidékeinek lakói. Természetes, hogy ezt a népet könnyebben küldhették háborúba, jól fel lehetett használni a forradalom ellen, ahogy ez valóban meg is történt. A polgárháború a Donvidéken volt a legvéresebb. Solohovnak tehát egy rendkívül bonyolult, ellentmondásos nép és korszak történetét kellett feldolgoznia. Nem véletlen, hogy szándékát kezdetben sokan nem értették, hősében az ellenforradaiem anarchiájának megtestesülését látták. Meljehov valóban nem olyan pozitív hős, mint amilyenről ebben az időben egyesek ábrándoztak. Meljehov tragikus sorsú hős, aki hányódik az események sodrában, keresi a helyét, de eszmeileg nem elég határozott ahhoz, hogy végleg egyik vagy másik félhez álljon. Bátran szolgálja a fehéreket, nagyszerűen küzd a vörösök oldalán. Merész, jószándékú, de állhatatlan ember. így sodródik végül a szétvert rablóbandákhoz, hogy aztán innen is megszökve, a megadás szép, jelképes gesztusával a zajló Don vizébe dobja sok vihart megért fegyverét. Grigorij mellett Solohov számos emlékezetes hőst felvonultat. A szerelmes, nyugtaion, érzéki örömökre vágyó Akszí- nyát, a boldogtalan, sóvárgó Natalját, s a Davidov alakját idéző Stokmant, a farradalmár hős Buncsukot. Egy-egy arc a nép jellemének egy-egy vonása. 1930-ban Solohov rövid időre megszakítja a Csendes Don írását, s a riport gyorsaságával elkészül Feltört ugar című könyvével. A regény a Donvidék újabb nagy korszakváltását mutatja be: a kollektivizálást. Nem kevesebb küzdelem, harc kellett ahhoz sem, hogy az évszázadokon át a maga földjén gazdálkodó kozák jxuasztot meggyőzzék a közös gazdálkodás előnyeiről, mint korábban a polgárháborúban. Solohov ismét elkeseredett összecsapásokról tudósít, melyben a halál sem ritka. Tudja, hogy minden új embert próbáló csatákban születik meg, s nem egyszer még békében is áldozatokat követel. AZ EMBER SORSA 1957. újév napján a Pravda olvasói új Solohov-művel ismerkedhettek meg: az Emberi sors című elbeszéléssel. A már jó ideje csak kisebb írásokkal jelentkező író a szovjet irodalomban eddig ismeretlen hangon szólalt meg. A háború sorscsaHíd épül a Dráván Vigasztalan látvány volt A nyomasztóan alacsony és sötét felhőkből havaseső esett, ragacsos sár mindenütt, s később mé?j a szél is felerősödött. A bolgár alezredes a túlsó portra mutatott, ahol a hídfő romokban heveit, a hajdani híd vascsontvázának egy-egy darabja csün gött alá. Magyarázta fiatalabb és háborút „nem ízlelő újságíró- torsainak, hol ásta be magát alakulata, honnét indult a támadás. .. Jó háromnegyedórát ácsorogtunk még a drávosza- bolcsi parton, aztán visszagyalogoltunk a Fekete-viz hidjón álló mikrobuszra. — Lesz itt híd a Dráván? — kérdezte a tolmács tőlem. , Vállat vontam: — Úgy hallottam, igen. Már négy-öt esztendeje, hogy elkísértem bolgár kollégáimat. A napokban jártam ott újból, hogy megnézzem a készülő hidat. Már az is meglepett, milyen kitűnő — talán hét-nyolc méter széles — autóút vezet a partig, bár a Fekete-víznél levő átkelő egyhelyütt megszakítja. Olyan sima és „makulátlan’’, hogy sajnálattal gondolok arra. mi lesz, ha majd egyszer fölfagy, aztán toldozzák-foldoz- zák... De hát nem akarom falra festeni az ördögöt. A határállomás „csupoűveg” épülete tulajdonképpen majdnem kész már, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat szép munkát végzett, a tervező nem kevésbé. A padlózat vörösmárvány, bár egyelőre vastag fűrészpor és forgácsréteg védi a karcolástól. A fogadóhelyiség falait tizszer-tizmilliméteres kis mozaiklapocskákkal fedték be egészen a mennyezetig. Egyik folyosón sortállanak a díszítő- ráccsal burkolt radiátorok, ezeket is rövidesen felszerelik. pásait szenvedő ember írói megjelenítése hosszú ideig ismeretlen volt. Az egyoldalú, csak a jót, a győzelmeket ábrázoló regények sorozatgyártása után az Emberi sors sötét tónusaival is a nemes katharzis erejével hatott. Solohov elbeszélése nyitotta meg az új szemléletű háborús irodalom korszakát, szabadította fel egy sereg fiatal íróban a sematizmus bilincseibe veit tehetséget. Andrej Szpkolov, az elbeszélés hőse végigjárja a háború, a német fogság poklát, miközben családját, hozzátartozóit elveszti. Testben, lélekben megtörtén tér vissza a háborúból szülőföldjére, ahol senkije se maradt. Az élet azonban megy tovább. Szokolov is dolgozik, s egy napon újból megtalálja élete értelmét is: magához vesz egy árván maradt kisfiút. Ilyen az emberi sors, sugalmazza az író: teli van ugyan csapásokkal. deí mindig magában hordozza az újrakezdés lehetőségét. Kovács Sándor Kissé csalódottan állok meg a magyar hídfő előtti hepehupás töltésen. Valamiféle nagyobb mozgást, lázasabb szaladgálást vártam, nem is tudom, miért? A túloldali és az innenső hídfőt, továbbá a pilléreket a Hídépítő Vállalat már rég megépítette, s addig nem sok tennivalójuk van, míg a jugoszláv szerelők a vasszerkezettel át nem érnek. A hídfő menti oartot kövezi a mecseknádasdi híres kőfaragók egyike. Hegyháti Gyuri bácsi és a drávaszabol- csi Kő részi János, aki kőműves és három-négy fiatal segédmunkás. Beszélgetésre nincs alkalom, mert a pallókból összeácsolt állványzaton amúgy sem lehet ácsorogni: a fiúk hordják fel a cementtel kevert sódert, cT két szakmunkás nagy gonddal illesztgeti betonalapjába a kalapáccsal megformált terméskőlapokat Az építésvezető, Bodnár József mondja: — Ha o vasszerkezet elkészül, ismét mi kerülünk sorra. Megépítjük a Hídon átvezető autóutat, gyalogjárót, felszereljük a kandellábereket aztán mázolás, festés és kész a híd. — Mikorra? — Jövőre. A szomszédok meg késtek a szereléssel, ez év ne vembere volt az első határidő. — Hol dolgoznak a többiek' — A Fekete-víz fölötti híd állványzatát építik, aztán az autóút néhány műtárgyán végzik az utolsó simításokat. Mondom, mór csak azt várjuk, hogy a vasszerkezet „ideérjen” a magyar hídfőre. Most körülbelül a Dráva közepénél tartanak. Fura látvány: a vasszerkezet tulajdonképpen egy négyzet keresztmetszetű „cső”, amelynek belsejéből a villanyhegesztő elektródájának gyönyörűen kékes fénye verődik ki, a hidív tetejéről kiáltások, kopácsolások hangzanak el, a két part között kifeszitett drótkötélen mint a libegő, kúszik a szerelőkosár, benne két emberke, lent a mélyben a csendes Dráva. Aztán egy motorcsónak jön át a vízen, a jugoszláv szerelők valami kábeltekercset keresnek az innenső parton, aztán a rocsó indul vissza, szép ívet rajzolva a víz tükörre. A túlsó parton sok nézője akad ennek a közös objektumnak. Lányok, asszonyok ereszkednek le a vízpartig, valome- lyikök a vízbe nyúl, aztán rázza a kezefejét, majd autóba ülnek és éltűnnek o fasor mentén. Megfordulok, hogy hazalndut- jak, amikor mögöttem vagy harminc apró gyerek, színes anorókokban, színes harisnyákban, pantallókban ereszkednek le a töltésről. Drávaszabolcsi kisiskolások, kiséri őket a tanító bácsi. A gyerekek előszedik az ennivalót, ellepik a terméskő- kupacokat, mint valami hangos madársereg. Kórusban köszöntik az öreg kőfaragót és brigádját, úgy látszik, nem először találkoznak. — Tanulmányi kirándulásra hoztam el a gyérekeimet — m’ondja a tanító —. Nem is akarnak máshová menni, csak ide, ki a hidra. Faggatják az egyik brigádtagot, hogy ez mi, meg az micsoda, miért ilyen magos a daru, meg hogy nem félnek-e a bácsik attól, hogy beleesnek a vízbe ... Aztán kockás füzetet terítenek a térdükre és rajzolnak, írnak. — Mondtam nekik, írják le, amit látnak, aztán majd otthon felolvassa mindegyik . .. Hétesztendős kis lányka mögé állok, nézem, amint rajzol egy folyót, rá a hidat, a hídra meg kétkéményes hajót.,. — A hajó nem is megy a hídon — mondom neki. Furcsán néz rárb: — Persze, hogy nem I ... És rendíthetetlenül dolgozik tovább a művén, amelyen fejetetejére állította a világot. Rab Ferenc ▲ I i í
