Dunántúli Napló, 1973. november (30. évfolyam, 291-319. szám)

1973-11-04 / 294. szám

Koalíció? Hadsereg? Fordulat Törökországban A világűr felé fordított fülek... Az Atlanti Blokk délkeleti szárnyának bástyája, Törökor­szág, váratlan politikai fordu­latot élt át az elmúlt napok­ban, A katonai kormány hosz- szú, rendkívüli állapot után vé­gül is megrendezte az orszá­gos választásokat — s ezek olyan eredményt hoztak, amely nemcsak a nemzetközi élet po­litikai jósait, hanem magát a hadsereget is méltán meglep­te. Általában mindenki őzt vár­ta. hogy Demirel volt minisz­terelnök pártja, az Igazság Párt arat majd győzelmet a válasz­tásokon. A két megelőző vá­lasztáson, 1965. és 1969-ben a tőrök nemzetgyűlés 450 man­dátumából ez a párt szerezte meg az abszolút többséget. A győzelem társadalmi magyará­zata az volt, hogy az Igazság Pártot támogatták azok a föl­desúri és vallási erők, amelyek Törökország vidéki körzeteiben az elnyomoritott és tudatlan­ságban tartott paraszti töme­geket szinte kedvük szerint te­relték a szavazóurnákhoz. A városokban ez a párt viszony­lag gyengébb volt ugyan, de itt is rendkívüli erőforrást je­lentett számára a legfontosabb bank- és ipari tőkés csoportok támogatása. Igaz, 1971 márciusában a hadsereg lemondásra kénysze- ritette a két évvel korábbi vá­lasztási győzelem utón létre­hozott Demirel-kormányt. Ez a hadsereg puccs szinte kísérte­tiesen hasonlított ahhoz a ka­tonai hatalomátvételhez, amely 1960-ban az Igazság Párt „szellemi elődjének” tartott Demokrata Pártot söpörte le a hatalomról. A hadsereg mind­két esetben azt hangoztatta, hogy a modern török állam megalapítója, Kemál Atatürk politikai örökségét valósítja meg. Ennek a szellemében re­formprogramot követelt Az 1960-as hatalomátvételt követő esztendők tapasztalata azon­ban 1971 után is megismétlő­dött. A hadsereg vezetői ál­tal meghirdetett program nyo­mán az országban magasra csapott a politikai aktivitás. A társadalmi átalakulás lehető­ségének felvillanása fokozta o török társadalom leghaladóbb rétegeinek aktivitását. 1971- ben — mint csaknem tíz esz­tendővel korábban — o kato­náknak ismét választaniok kel­lett a társadalmi mozgás meg­bénítása és egy olyan reform- mozgalom kibontakozása kö­zött, amelyet esetleg már nem tudnak megfelelően ellenőrzé­sük alatt tartani. Mindkét eset­ben az első változat mellett döntöttek. 1971 után Is 'gy kö­vette a reformok jelszavával meghirdetett hatalomátvételt a rendkívüli állapot, valamiét a tőrök társadalom politikailag leghaladóbb rétegeire neheze­dő súlyos terror. A törők társodalom szerke­zete eközben változatlan ma­radt, s ezért volt általános a vélemény, hogy, ha az ország­ban választásokat tartanak, a paraszti szavazatok óriási többségével Ismét Demirel és az Igazság Pórt jut hatalomra. Igazi, oz ország második nagy történelmi pártjának so­raiban közben érdekes és *i- gyelemre méltó változás zajiott le. A Köztársasági Néppárt el­mozdult korábbi, meglehetősen ködös republikánus-naeionabs-. ta vonalától és új, fiatal veze­tőjének, Eoevit-nek az irányí­tása alatt olyan programot dolgozott ki, amely a nyugat­európai szocláldemokrcta pár­tok reformterveihez volt hason­lítható. És bár egészen mosta­náig nein tulajdonítottak je­lentőséget ennek a változás­nak, meglepetésre a Köztársa­sági Néppárt megszerezte a parlamenti mandátumok vi­szonylagos többségét és az or­szág legnogyobb pártja lett! A modem Törökország történel­mében még nem volt példa ar­ra, hogy ilyen típusú párt több­séget szerezzen á parlament­ben. A törők választásokon bekö­vetkezett fordulatnak mélyre­ható politikai és társadalmi jelentősége van. A választás bebizonyította, hógy a jobbol­dali pártok hosszú unóima. Napóleon ötlete a megvalósulás útján láncost er K^dsCheriton smburf Serig at te Párizs 3.40 / í 30 /• 'Toulouse^ Marseille r 300 km "tePort Boú^r A yéroskízpenfok közötti utazási kMT vasúton ss repülőgépen (éra.perch: Oszakai rónátok,amelyek versenyképesek a kúlőnrepOlégépelr A közeljövőben ad végleges választ a brit kormány a „Csa­torna.alagút” tervére, amely Nagy-Britanniát a kontinens szárazföldi közlekedési hálóza­tába kapcsolja be. Az elkép­zelések szerint a parlamenti jóváhagyás után — 1975-ben — megindul a Cheritón-Sangatte közötti 52 km hosszú alagút építése. A három egymással párhuzamosan húzódó (2 vas­úti és 1 szerviz) alagút meg­valósítása kb. 366 millió font sterlingbe kerül, 1980-ra ké­szül el. Az i)j csatorna alatti összeköttetéssel a London—Pá­rizs távolság vasúton fele időre csökken. A vasúti közlekedés rohamos fejlődése következté­ben (Nagy' teherbírású vasúti pólyák, biztosító berendezések, 150 km'óra utazási sebesség) 600—1200 km közötti városkőzi forgalomban új szolgáltatások­kal (hálókocsi, gépkocsiszállí­tás, menetdíjkedvezmény) a légi közlekedéssel versenyképes. Az alagutat kb. 4,3-5,5 mil­lió utas gépkocsi nélkül, 3.3- 5,9 millió turista pedig gépko­csival együtt venné igénybe és 1,2-$,1 millió gépkocsit szóllí- tanánok a kontinens és o. szi­getország közötti alagútban e villanyvonatok. Ecevit, a Köztársasági Néppárt vezetője óvatos. Törökországból nem lesz második Chile — jelentette ki egy nagygyűlésen. majd a hadsereg elvetélt két puccsa ellenére- óriási mértek­ben megnőtt a török társada­lom legszélesebb rétegeiben a politikai változás utáni vágy és óz átgondolt, haladó re­formpolitikára való törekvés Különösen a nagy városi köz­pontok, Isztambul, Ankara, Iz Mir és Adanó mutatták ezt a változást. Ezekben a városok­ban olyan nagy volt a Körtár­sasági Néppárt fölénye, hogy őrt a konzervatív vidéki körze­tek szavazatai sem tudták el­lensúlyozni. Mégis: hangsú­lyoznunk kell, hogy a forduiat egy társadalmi átalakulási fo­lyamatnak csak első jelentős eredménye, s az ország köz­vetlen jövője rendkívül bizony­talan. Ennek elsősorban az a ma­gyarázata, hogy a Köztársasá­gi Néppárt nem tudott abszo­lút többséget szerezni, s a po­litikai színkép jobbszélén fel­tűnt két új pórt. E két párt kö­zül az egyik, az Erbakan veze­tése alatt álló „Nemzeti Jólét Pártja” a vallási fanatizmus programját o „mohamedán szocializmus" olyan ködös esz­méivel ötvözte, amelyek nem állnak túlságosan távol a líbiai elnök, Kadhafi elgondolásaitól. A másik jobboldali alakulat, a „Demokrata Pórt” az 1960-as katonai puccsal megbuktatott hasonló nevű kormányzópárt „igazi jogutódjának” tekinti magát. Mindkét párt az utób­bi években szakadt le oz Igaz­ság Pártról. Előretörésük két­ségkívül gyengítette Demirel pártját és igy elősegítette a meglepő fordulatot. Ugyanok­kor azonban ezek o pártok olyan messze állhök a Köztár­sasági Néppárttól, hogy ered­ményes koalícióra aligha lép­hetnek vele. Ily módon — akármilyen nagyszabású Is volt a politikai fordulat a választásokon — a helyzet kulcsa továbbra is a hadsereg kezében van! Török­ország közvetlen jövője lénye­gében azon múlik, hogy a hadsereg és a vezérkar meg­adja-e o Köztársasági Nép­pártnak azt a politikai támo­gatást, amelyre egy valameny- nyire is szilárd kormány létre­hozásához feltétlenül szüksége van. A mesterséges égitestek gyakran csúsznak ki a száraz­földi megfigyelő állomások ha­tósugarából, mert Földünk fel­színét nagyobbrészt tenger bo­rítja. Megszakad a kapcsolat az űrpilótákkal, holott esetleg éppen akkor kéne fontos ada­tokat váltani velük, vagy he­lyesbíteni az égi pályát, ame­lyen a bolygóközi állomás ha­lad. Csak oz óceánokon közle­kedő megfigyelő hajók kiter­jedt hálózata láthatja el ezt a feladatot. A Szovjetunió épített egy ilyen flottát. Ami jó volt a Kure$atovnak A hajók hánykolódósa régi probléma. amelyre sokféle megoldást találtak. Az egyik hagyományos kutatóhojó, 02 Igor Kurcsatov stablllzó torol például olyan jól működnek, hogy a kabinból senki sem tudná megállapítani, vihar van-e odakint. De ami jó volt a Kurcsatovnak, nem jó az an­tennáknak. Ezért, döntöttek úgy a tervezők, hogy — mivel az o fontos, hogy az antenna le­gyen mozdulatlan, nem a hajó — csak az antenna rögzítésé­vel törődnek, bárhogy inogjon alatta a fedélzet. A pörgettyűknek azt o tulaj­donságát használták fel, hogy megőrzik a pörgésük síkját (mint az iránytű az észak-déli irányt). Pörgettyűs-száMítógé- pes szabályozó rendszert hoz­tak létre, aMelyben o pörgéty- tyú jelzi a számítógépnek, hogy a hajó (pl. oldalra) kicsit meg­billent és azt is, hogy mennyire. Az első Az első űrkutató hajó, a Vla­gyimir Komarov, 157 méter hosszú, 23 méter széles, ét 17 500 tonna vízkiszorítási). Ami azonnal feltűnik rajta; a hatalmas, ég felé forduló műanyag „fülkagylók", ame­lyek az ontennákat rejtik ma­gukban. Egy alkalommal ember ve­zette űrhajót röpítettek tel Baj- kon űrből. A Komarov az óce­ánról figyelte az eseményeset; a szárazföldi állomások „kéz- röl-kézre adták” egymásnak a* űrhajót Végűi az űrhajó a* utolsó távol-keleti rádióállomás hatósugarából is kilépett A Komarov parancsot kapott; „Keresni a jelet I”. A kapcso­lat szinte pillanatok alatt lét­rejött „A vétel jó” - üzentek vissza a kazahsztáni központ­ba. Mindentől meg lehet ijedni Legutóbb két új örfigyéfé hajó készüK el, ó Jurij óago* riií és o Szergej Koroljev: ezek nagyobbak a Komaróvnál, De a békés flotta első hájéja a Komarov volt és vele történt « következő eset: Amikor Cszok-Amerika port­jainál haladt el, oz USA légi­erő helikopterei fürtökben le­begtek fölötte, némelyikük kar­nyújtásnyi távolságban; ten­geralattjárók cirkáltak körülöt­te és minden elképzelhető ki­sebb fajta hajó tetejéről ál­landóan fényképezték. Az »gyík amerikai napilap­ban pedig 24 óra múlva a kö­vetkező vezérellek jelent meg; „Itt az új orosz titkos fegy­ver!”... Fő vonzóerő a gazdag természeti Sötét foltok Afrika térképén Portugál gyarmatok Afrikában „Velők hatalmasak vágyunk, nélkülük senkik” — mondta egy alkalommal Salazar, Portugá­lia egykori fasiszta diktáto-a. Nyilván tudta, mit jelentenek országa szóteára az afrikai gyarmatok. Portugália, amely Európa legelmaradottabb ól- lateai közé tartozik, jelenleg területének mintegy huszonkét; szeresét tartja Afrikában gyar­mati ellenőrzés alatt Napja­inkban ez oz állam a világ legnagyobb gyarmattartó ha­talma. Egy évtizeddel ezelőtt, ami­kor a fekete kontinens népei szinte robbanásszerűen vissza­nyerték állami függetlenségü­ket, a portugál gyarmatok ho táránál ez a folyamot meg ÓIK. A Salazar-Féle fasiszta re­zsim minden eszközt megra­gadott, hogy a kolóniáktól lá- voltartsa az önállóság és a szabadság eszméjét. Ellentétben más gyarmattar­tó államok gyakorlatával, Por­tugália semmilyen előkészüle­teket nem tett, hogy „tenge­rentúli tartománygl”-nak neve­zett gyarmatait előkészítse a függetlensegre. Ebben ez Is közrejátszott, hogy a közelmúlt ban afrikai területein rendkí­vül értékes természeti kincse­ket fedeztek fél. Angolában például jelentős (kb. 600 millió tonnás) olajie- lóhelyeket tártok fel, amelyek­nek kiaknázását amerikai és dél-afrikai érdekeltségek mór meg is kezdték. Nyugatnéteet cégek aknázzák ki a 170 Mil­lió tonna vasércet rejtő bánya­telepeket, angol és dél-afrikai vállalatok profitját növelik a gyémántbányók, ömelyek éven­te több mint egymillió karót kitermelésével (a kapitalista Vi­lágtermelés 4%-ával) a tőkés országok között a negyedik helyet biztosítják Angola szá­mára. Mindezek mellett az el­múlt években számottevő arany-, kén-, foszfát-, nikkel-, mangán- és rézlelőhelyeket is találtak. Ezek kitermelését még meg sem kezdték. Az ú] gazdasági térképek Mozambikban is hasonló gaz­dagságra mutatnak. Már az egyszerű felsorolás is elegendő ahhoz, hogy érthetővé váljék az ország megkülönböztetett jelentősége Portugália politi­kájában. Minden elfojtási kísérlet és terror ellenére immár 13 éve fegyveres felszabadító harc fo­lyik Portugália afrikai gyarma­tain. A függetlenségi harcok Angola területén kezdődtek el, az Angola Felszabadításának Népi Mozgalma (MPLA) elne­vezésű szervezet irányításával. Mozambikban 1964-tŐI a Mo­zambiki Felszcbadítósi Front (FRELIMO) állt a harcok élé­re, míg Portugál Guineában és a Zőldfokl-szigetéken Amil- ear Cabral Afrikai Független­ségi Pártja, o PAIGC vezeti si­kerre a törekvéseket. A három szervezet összesen 65 000 jól felfegyverzett és kiképzett har­cossal rendelkezik, akik mint­egy 150-160 000 portugál ka­tonát tortanok sakkbon az anyaországtól távoleső gyar­matokon. Ez az állapot jelen­tős mértékben hozzájárult oh­hoz, hogy Portugália évi költ­ségvetésének mintegy 45 szá­zalékát költi a gyarmati hábo­rú céljaira. A népi függetlenségi moz­galmak kibontakozásával pár­huzamosan Lisszabon «évelte a terrort és a kegyetlenkedése­ket gyarmatain. Minden esz­közt alkalmasnak talált arra, hogy afrikai területeit meg­tartsa. A portugál katonaság ellenőrzése alatt álló ún. stra­tégiai falvakba kényszerítették a lakosság egyrészét, ahol pe­dig ellenállásba ütköztek, ott gyilkoltak, és gyújtogattak. Ilyen akciónak estek áldozatul a mozambiki WiriyoMu és az angolai Kisbashi falvacskák lakói is. A politikai gyilkossá­goktól sem riadtak vissza. Por­tugál bérgyilkosok ölték meg például ez év januárjában Amilcar Cabrolt, a zőldíoki származású, radikális forradal- márt Is, az afrikai felszabadi- tási mozgalom egyik kiemelke­dő képviselőjét. Mindez azonban nem törte meg az afrikai hazafiak len­dületét. Portugália helyzete egyre súlyosabbá és tarthatat­lanabbá válik óz afrikai kon­tinensen. A Mozambiki Felszabadítás! Front (FREUMO) egyik harci egysége i I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom