Dunántúli Napló, 1973. november (30. évfolyam, 291-319. szám)
1973-11-29 / 318. szám
6 DUN ANTOll NAPIG 1973. november 29, Munkáslakás-építés Kőbányán ßiiSfm Forgolódik az idegen A tájékoztató táblák Nálunk helyenként a sró szoros értelmében forog az idegen. Pontosabban; forgolódik. Keresi ugyanis azokat a nevezetességeket, látnivalókat, szálláshelyeket, éttermeket, amelyekről az utcákon és az országutak mentén elfelejtették tájékoztatni. A főváros közepe — új'lakótelep a Martinovics téren Budapest, X. kerület — Kőbánya. Éppen a napokban lesz 100 éve, hogy az Óhegydűlő Kőbánya néven tizedikként csatlakozott a főváros alapító ke ü- leteihez. Az évszázad nagyobbik részében külváros volt, abban a rossz értelemben, amit e kifejezés alatt értünk. Nagy gyárak és az iparosodás kezdeteit-őrző koszos kis manufaktúrák, Népliget és lóversenyter, köztemető és gyűjtőfogház . . , E fogalmak és Kőbánya egyek voltak valaha. No meg a főhercegnői neveket viselő nyomortelepek, azaz a korabeli finom megfogalmazás szerint: szükség-lakótelepek. Hajdan a kőbányai húszévesek ágyán is a nyomor álmodott.., 1973-ban, a centenárium évében a főváros mértani középpontja Kőbányán van, de a külváros azért még nem tűntél. Igaz, ez már másfajta külváros. Korszerűsödő gyárak, üzemek, új lakótelepek, jó közlekedési kapcsolatok más városrészekkel, vásárváros, metró, Barátság-park — az új Kőoá- nyát mérgezek jelzik. * Mintegy másfélszáz gyár több-tízezer embernek ad munkát, kenyeret — kerületben és kerületeken kívül, sőt fővároson kívül élőknek. A kerületieknek jó, vagy még jobb lakást adni, a kerületen kívülieket behozni és letelepíteni — ennek jegyében épülnek százával, ezrével a lakások. Kőbányán 1980 ig mintegy 11 000 lakást építenek — a hajdani öreg, külvárosi Kőbánya rovására. Az állam által támogatott munkáslakás-építésnek ebben a nagy mnukáskerületben különös jelentősége van, a gyorsaság pedig éppenséggel fontos. Sok ezer azoknak a száma, akik Kőbányán lakásra várnak, s közöttük a többség — munkás. Mit tettek eddig az érdekükben? — A kormányhatározat nem ért készületlenül bennünket — mondja dr. Orsai János, Kőbánya tanácselnöke. — Nyomban tájékozódtunk az üzemeknél, s kiderült, hogy mintegy 1400 munkáslakás építését támogatják. Az volt a kérésük, hogy 1976-ra el is készüljenek a lakások. A határidő szorosnak tűnik, de mint az események bizonyítják, nem tarthatatlan. A vállalatok nagy része egészen kevés lakásszámot vállalhatott, ezért o szervezést a kerületi tanács a kőbányai tanácsnak van ilyen alapja. És nem is akárhonnan! A kerület gyárai adták össze. A kerületi tanács ugyanis szocialista szerződéses viszonyben van a kőbányai gyárakkal, amelyek erre a tervidőszakra 110 millió forintot adlak össze saját részesedési alapiukból a kerület fejlesztésére. (Megjegyzendő, hogy a fővárostól ,,csak” 16 milliót kapott a kerület az öt évre.) A tanács a felhasználásról évente beszámol a gyárak képviselőiből álló bizottságnak, de eddig nem is volt probléma. Csomó új óvodát építettek a kerületben, s az új helyek felére az üzemek jelölik ki a qyerekeket. A közművesítést ebből a pénzből vállalhatta a kerület, így hát sikerült megegyezni a fővárossal, de az a hozzájárulás feiében azt kerté: ne csak a kőbányaiak -é- szesedienek az építendő munkáslakásokból. S erre a kerület válasza: legalább 700—800 lakás nekünk kell, különben nem vállaljuk a járulékosokat. Ebben maradtak, s így jutottak el oda, hogy ma már biztosak lehetnek a 76-os határidőben. ték ki, de a Népliget, a József Attila lakótelep közelsége, a metró új vonala . miatt inkább lakásépítésre lett alkalmas. * Egy eddig eldöntetlen kérdést így oldott meg a kőbányai tanács. A munkáslakás-építés állami támogatásáról szóló kormányhatározat nem intézkedett ugyanis arról, hogy a közművesítés, a járulékos létesítmények költségei kit terheljenek. A magánerős lakásépítéseknél általában az építtetőre hárulnak ezek a költségek. — A munkás azonban nagy áldozatot vállal azzal, hogy la- kósépítésbe kezd — mondja a kerület tanácselnöke. — Nekünk tisztelnünk kell ezt az áldozatvállalást. Nem terhelhetjük a munkás-építtetőket a járulékos beruházások költségeivel, ezért gondoltuk, hogy valamit a tanácsnak is kell vállalnia. Hársfai István Pedig egy-egy műemlékre, múzeumra, útmenti étteremre, pihenő- és kirándulóhelyre az újabb népvándorlás, az idegen- forgalom koréban szükséges felhívni a figyelmet. Nem szabad elfogadni azt az állítást, hogy aki kirándulni, túrázni indul, tanulmányozza át otthon a térképet, a kiadványokat, s ezek alapján tervezze meg útját. Annak ellenére, hogy a legtöbben így tesznek, 'nagyon sokan indulnak útnak nem meghatározott úticéllal — különösen az autósok — s a kéthetes nyaralás közben is létrejöhet spontán kirándulás. Ilyen esetekben a turista, vagy éppen a hivatalos dolgát elvégzett hazautazó ott áll meg, azt nézi meg, amire felhívják a figyelmét. Nem lehet vitás tehát, hogy az idegent útbaigazító táblákra szükség van a városok utcáin és az utak mentén. Vajon Pécsett és Baranyában van-e elegendő, jól elhelyezett tájékoztató tábla? „A Széchenyi téren túl sok, másutt túl kevés” — hangzott a Városi Tanács építésügyi és közlekedési osztályának válasza. A városban elsősorban a gyalogost kell tájékoztatni, hisz senki sem jár autóval műemlékről műemlékre. Ezért elsősorban arra van szükség, hogy a városokban — így Pécsett is — nagy parkolóhelyeket létesítsenek, a parkolóhelyre felhívják az autóval érkezők figyelmét, de a parkolóhelyen már a kocsijából kiszálló gyalogos turistát tájékoztassák. Ebből viszont az következik, hogy ezek a táblák méretükkel, színükkel, formájukkal ezt a célt szolgálják. Persze gondoltak Pécsett az autós turistákra is. A legutóbbi példa: a Mecsekre vezető utak mentén a KPM Közúti Igazgatósága és a Városi Tanács kitűnően megválasztott, nagyméretű zöld táblákkal hívja fel a figyelmet o Mecsek létesítményeire, a tv- toronyra, a vidámparkra stb. — és az útkereszteződésekben tájékoztatnak is ezek megközelítéséről. Követendő példa ez, melynek nyomán a tanács közlekedéssel foglalkozó munkatársai tervbe vették, hogy számba veszik az idegenforgalmi létesítményeket és következetesen kihelyezik p tájékoztató táblákat. Nem ilyen egyértelmű viszont a kereskedelmi, vendéglátóipari és más létesítményeket reklámozó, de azért mégiscsak az idegenforgalommal összefüggő táblák szükségessége. A tanács és a rendőrhatóság — tőlük kell kérni a kihelyezéshez szükséges engedélyt — a forgalombiztonságot tekinti alap- elvnek. A táblák formájukban, színükben, méretükben nem lehetnek hasonlatosak a KRESZ- táblákhoz, s rendelet szabályozza kihelyezésük módját is. Tény, hogy éttermeket, szállodákat hirdető táblákra szükség van — hisz ezek nemcsak reklámoznak, hanem tájékoztatnak is —, de a felesleges, semmitmondó táblákra — „Szívjon időnként Symphonia cigarettát” — nem adnak engedélyt. A KPM Közúti Igazgatósága ts szigorúan bírálja el az országutak mellé kért táblákat. Ha egy táblán „sok a szöveg”, nem adnak rá engedélyt, mert veszélyezteti a forgalom biztonságát, elvonja a vezető figyelmét. S egyébként is: a sok információ nem információ: nem mond semmit, amit nem lehet elolvasni. A rendeletek szabályozzák, hogy a táblákat az úttól milyen távolságra, milyen színben, méretben és formában szabad elhelyezni, de utasítanak a táblák karbantartásáról is. Történt is már emiatt néhány vita: a Közúti Igazgatóság ugyanis úgy találta, hogy az „üdvözöljük városunkbqn”, « „Viszontlátásra" és hasonló szövegű táblák feleslegesek, ezért leszereltették. Más táblákat azért távolíttattak el, mert a tulajdonosa megfeledkezett az újjáfestésükről, s a felirat helyén rozsdafoltok éktelenkedtek. A KPM egyébként sem híve a táblák sokféleségének és elburjánzásának. A kifejezetten tájékoztatást, útbaigazítást szolgáló táblákra ugyanis van megfelelő szabvány, ezeket a KRESZ „Útbaigazító táblák" címszó alatt ismeri. Ezek a táblák alkalmasak az étterem, benzinkút, múzeum, műemlék, kemping információk közlésére, mégpedig a külföldi számára is érthető rajzzal, kevés, vagy szinte semmi szöveggel. S ezek a táblák beleillenek a magyar utakon használatos táblá'l rendszerébe, ami nemcsak esfr tétikai szempontból lényege^ de a már megismert gyártástechnológia miatt olcsóbbak is, A KPM ezért arra törekszik, hogy az útmenti éttermek, benzinkutak, s más, hasonló létesítmények üzemeltetői ezeket használják. Előnye még, hogy az illető cégnek csak egyszer kell megfizetnie a tábla árát — 5600 forintot —, a többiről a Közúti Igazgatóság gondoskodik. A nagyméretű, színes reklámtáblák ennél jóval többe kerülnek, s a karbantartásuk is állandó gond. A színes reklámtáblák — casco, OTP stb. — egyéni elbírálás alá esnek. Némelyikre talán szükség van — de miért épp a közút mentén? —, de csínján kell'bánni velük: a sok színes tábla zavarná o forgalom biztonságát Meg kell találni tehát a helyes arányt a tájékoztató és a reklámtáblák között Az viszont nem lehet vitás, hogy a tájékoztatást, útbaigazítást szolgáló táblákból, szükség szerint minél több kerüljön az utakra. A vendéget, az idegent tájékoztatni kell, ahogy ezt mi is joggal elvárjuk másutt __ P anics György Utón Baranyában és Somogybán.. Egy hajdani szükség-lakótelep — 1973-ban, lebontásra várva MTI-fotó — Fényes Tamás Falvak, tavak Nádvágó Patosfa határában vette kézbe, s e kezdeményezést legutóbb a Budapesti Pártbizottság is követésre méltónak találta, s ajánlotta a többi kerületeknek. * Ma már azt mondhatják, hogy lövőre 600 lakás elkészül, s a többiben is lakhatnqk 1576 végéig. E kijelentésig azonban meg kellett küzdeni. A Fővárosi Tanács először nem akarta vállalni. A célcsoportos lakásépítést ugyanis a főváros bonyolítja, az eqy lakásra jutó mintegy 85 000 forintnyi járulékos költséget is ő fedezi. Ezt a pénzt pedig erre a tervidőszakra már lekötötték. Erre jött a kerület aiánlata: a járulékos költségek kétharmadát magára vállaiia, csak az eqvharmadot állja a főváros. Miből tehetett ilyen ajánlatot egy kerületi tanács, .amely pedig nem rendelkezik saját fejlesztési alappal? Nos, Persze az építőipar oldaláról is bebiztosította magát a kerület. Kap ugyanis c lakásokból a kivitelező építőipari vóllaiat is, de csak az utoljára elkészülő épületekben. így tették érdekeltté a vállalatot ‘saját munkásain keresztül a vállalt határidő betartására. * Az új munkáslakások a Ceglédi úton épülnek, olyan területen, amely maga is szükséglakótelep volt vajamikor. Az itteni lakásnak csúfolt micsodák egy-egy szobájában négy-öt család is összezsúfolódott és a padlóra rajzolt krétavonailai jelölték ki egy-egy család te'ü- letét. Ezek az épületek az utóbbi évtizedekben már sokat változtak, a lakásokban egy-egy család él, de most ezek is újhoz jutnak, hiszen a bontások megkezdődtek. A Ceglédi utat eredetileg iparterületnek jetöl... és rossz utak. Somogyapátitól Kadarkútig tengelytörő kátyúk, két autó csak úgy fér el. ha egyik ledöccen a tört aszfaltról a vízmosta útpadkára. So- mogyhatvant elhagyva az út átmenet nélkül halad a szomszéd megyébe, az időtépázta nyárfasor léniát hasít az égen, a bakháton két kézzel kell a kormányt fogni a megyehatárt jelző táblán innen és túl is. Még előbb is van azonban látnivaló: Sziqetvárról északra kanyarodva kukoricaföldek szegélyezik az utat Lábon álló, s leperzselt Itt is, ott is csősz- kunyhók. Persze érdemes vigyázni, ha csak minden autó egy öllel visz is, felmérhetetlen a kár. A patapoklosi eláqazósnál kerékpáros mezőőrrel találkozom. Ö mondja: gyakoriak az alkony! autóhibák itt az út mentén. A felemelt motorház csak álca, igazi céllal csak a csomagtartót nyitják. Az út a szigetvári víztoronynál ágazik a Zsebe nyugati szélén át Kadarkút felé. Hengeralakú vasbeton építmény a „szigeti víztároló", mellőle látszik a so- mogyapáti gúla, és a petapok- lósi fényes gömb is. A nyugati égen, meg a „megmagyarázhatatlan" fényes csík. Első pillantásra úgy tűnik hölégsugaras gépek húznak a távolban. Később, amikor kitűnik, hogy a narancssárga fénycsík heqye mozdulatlan, meteornak, üstökösnek, ismeretien űrha'ónak véli az ember. Esztendők óta minden alkonyon látni: amikora nyugati énen a Nap lebukás előtt vérvörösre váltja színét Pécstől Szigetvárig, mindenki láthatja a különös jelenséget. Sokan úgy vélik űrf|otta kémleli a földet ott, s számukra a néhány esztendő, mióta az ember esténként kíváncsian tekint nyugatra, hogy ott-e az égi fény, csupán néhány perc . . . Mások arra fogadnak: egy tó tükre, vagy talán a Dráva visszavert fénye tündököl az égen. Mert tavak bőven vannak ezen a vidéken. Somogyapátit elhagyva, az út jobboldalán a szövetkezet 185 holdas halastava, talán már egy hónapja is elmúlt, hogy elfolyt a Gyöngyösön. A három kilométer hosszú- sáqú, öt-hatszáz méter széles mederben, úgy tűnik, már gyűlik a víz, a közeli források csillogó tükörrel vonják be a rothadt szagot árasztó tófenék iszapját Három esztendővel ezelőtt — a lehalászás idején jártam erre — a gát lábánál tábortűznél melegedett az őr. Akkor 1200 mázsa volt a fogás. Somogyhatvanon bukdácsol kersztül az út — talán hét- nyolcszázan élhetnek itt. Nem sokkal később már somogyi göröngyön uqrál az autó. Nádassal borított tavak szegélyezik az országutat. Patosfa előtt a nádvágó hajó pihen az utat és tavat elválasztó töltésen. A haranglábat itt vasból építették, távolról úgy tűnik, fúrótorony maqasodik a falu főutcáján. Közelebb érve akasztott embernek vélem a zöldesszürke harangokat. Somogyapátiban fából ácsolták a haranglábat — csodálatos esztétikai érzékkel áldotta meg a természet a hajdani mestereket A patosfaiakat viszont messze elkerülte a múzsa ... Ide „bevágott” az új imádata: maszek parkettás is dolgozik a faluban — úgy hírlik jól megél a szakmájából. A fqlut elhagyva leereszkedünk a völgybe — talán ez lehetett yolna a két megye természetes határa. Lad. Nagyközség. A disznók most térnek haza — csaknem valamennyi házba befarol néhány, leqyen bár az alpesi, modern, sokszobás, avagy boltíves tornácos, régi néDi építészeti alkotás. Talán csak a véletlen játéka: ahova sok disznó megy, ott Trabant, Zsiguli, Wartburg áll a kaou előtt. Kadarkút. Három és fél ezres nagyközség. Fejlett rét-legelő és szarvasmarha-tenyésztés. Eny- nyit ír róla a lexikon. A vidék azonban többet árul el. A köz- séqet elhagyva Kaposvár felé először eqy védett vadqeszte- nvefasor övezi az utat. Egyedülállón szép és kár, hogy a hasonlóan értékes nyárfasor pusz- tulóban Szigetvár felé a Zselicben. A fasoron túl végeláthatatlan gyümölcsöskertek, égbenyúló ládapiramisok , .. Néhány autó megáll a földek mellett — kosárral mennek böngészni, állítólag ilyenkor már szabad. A Bárdudvarnoki Állami Gazdaság ötszáz holdas gyümölcsöséről a gazdaság igazgatója elmondja, hogy az idén közepes volt a termés, de így is 134 vagon alma, 70 vagon körte, rengeteg cseresznye, meggy, szilva termett. Főleg exportálják a gyümölcsöt, de a nagyatádi és szigetvári konzervgyárak is jócskán kapnak belőle, sőt a komlói ÁFÉSZ-t is ők látják el. Igazi kapcsolotuk Baranyával azonban va'ószínűleq a iövő esztendőben kötődik: 50 hektáros ültetvény-területükről kiváló szaDorító anyaggal láthatták el az ülte*vényterme!ö Vállalat baranyai kirendeltségét. Samos az idén már elfoavott, amikor a „daindoii vállalat” vásárolni akart... Lombost Jené
