Dunántúli Napló, 1973. november (30. évfolyam, 291-319. szám)

1973-11-24 / 313. szám

DUNANTOll NAPlö Í973. november "<« # i­(LirrtVoftbél: „ . . . Pitovnl, ne- bűnesetek ismertetése. Francois Govot de Pitoval, fron- cits jogtudós (1673—1743) első ilreii müvéről marodt fönn e meghatározás . . .") ... Hát látod, ilyen nyirkoson, hidegen állított be az ősz, igaz . is, jobb ha lepattanunk a pin- : céhe, az öreg, álmos fotelekben kinyújtóztatjuk a lábunkat, egyébként hót füst van, meg meleg van, de tűnődhetsz azon, hogy a londoni klubok mennyi­vel különbek? Semmivel, na lá­tod, pedig egyikünk sem iá rt ott,, viszont itt is kaphatsz, ha nem is „VAT-69"-est, de „VAT- kettőhetveneset. .." — Matika kisasszony... ak­kor két bögrével! — Nem iszom whiskyt... — Nem is! Kisfröccsöt keltő- hetvenért. .. Szóval igazán rég elkerültük eqymást.. . ajaj! Még orra emlékszem, hogy a pályaudvar előtt egy keszkenős, karkosaras asszonyt tuszkoltál be'a kocsiba, az meg jaiongott, hogy ..... nem szégyenük ma­gukat, felnőtt férfiak és még kikezdenek ilyen tehetetlen öregasszonnyal . . .!” — ... és tudod-e mi volt a kosárban? Dollár... meg né­hány „napcsi” .,. Szép pénz volt. Az öregasszonynak tulajdon­képpen kicsi szerep jutott a bandában. Csak továbbította a kisebb-nagyobb összeget, aztán aranyat, miegymást. A banda egyik nagymenője Somogy me­gye Sz. községében élt, jómódú kőművesmesterként, akkor dél­ben éppen a központi vendég­lőben rexezett, amikor gz utcán megálltunk. Az autóbúgásra ki­nézett. kezében a dákót tartot­ta, aztán eltűnt, mire beléptünk a kocsmába, már egykedvűen támaszkodott a falnak. Túlzottan Is nyugodtnak tűnt, megnéztük oz asztalt, a kőművesmester a lyukakba gyömöszölte a bank­jegyeket. .. több mint ezer dol­lárt. Na még aztán ami a la­kásán volt, .. Széles hálózatuk volt az országban, Pesten volt a tárgyalás, jónéhóny évre haza­vágták őket. i — Tudsz róluk? ' • i-v. Csak a kőművesről. A ; börtön mellett pénzbüntetést is a kapott, de hát ezek olyqnok I mint a kutya, akit á folyóba za­varnak, kiúszik, megrázza ma­il gát, aztán kész. lóttom milyen i villát épített már akkor, az fán hogy szabadult, közben a !á- r nya felcseperedett, az is „ho- 1 töményként” kapott családi há- ! zat.Soha senki nem tudia, hogy egyeseknek honnét és mennyi pénzük van. Csak azt, hogy sok van. Az elmosódott időből felerő­södve, láthatóvá válnak az ar­cok, arcélek, itt a karvalyorrú, markáns Barnabás, ahogy ült a kihallgatáson, ravaszul pislo­gott, térdére tette a kalapját, rókönyökölt, leheletéből fok­hagymaszag áradt. Nyolcvan- ezret keresett a boron, amit az Alföldön felvásárolt hat forin­tért és tízért adta tovább a szö­vetkezetnek. a különbözet aztán elúszott a kezén. Komlón, a borostás pofák, cserepes — te- neketlen — szájak, festéktől le­fakult, duzzadt arcú nők, ősik­nek korát — egy idő után — már meghatározni soha többé nem lehetett, az ózott és fesiett kabátokból izzadtság pára szállt fel és keveredett ragacsos 'or­rait borral, savanyú sörrel, rum­mal. Az aszimmetrikusan beépí­tett könyöklő-asztaloknak dőlve többen aludtak a hangzavar­ban, még akkor is, amikor a fuvarosok fogadásból nagyfe­nekű muraközi lovat erőltetek be a szűk ajtón és mire a pin­cérek előrohantak, a ló már fuvaros-kalapból itta a kétkorsó Pécsi pitavaL. rab-bányában kezdte el bünte­tését, egy év múlva már be­kuncsorogta magát a rab­konyha raktárába, értette oz adminisztrációt meg az adago­lást, ö adta ki a napi nyers­anyagot, délben pedig ő osz­totta gz ebédhez járó gyümöl­csöt, történetesen otelló szőlőt, ami még „jóbon” is hullaitia szemeit, ha .megrúgják a tőkét, hát még amikor Barnabás minduntalan felrázta a rekeszt! öt év után szabadult, azóta is vincellérkedik egy öreg szőlős­gazdánál, ott mesélte: — ... Mondtam a rabtárso- imnak, a lehullott szemeket nem lehet kanállal adagolni, fé're is tettem, össze is gyűlt vagy nyolcvan-lcilencven kiló, egész éjjel tapostuk, aztán belefehet- tük egy sósavas ballon-üveabe, amit meg a raktár sarkában körülraktunk tűzifával. Egy résen kihúztuk a gumicsövet, azt szoptuk egész hap. Képzelhs-ti, úgy bekaptunk egyszer, hogy énekeltünk a konyhán, a smasz- szerek berontottak, széthányták a farakóst és elvitték a murcrt. Majdnem sírva fakadtam . . . legalább engedték volna meg, hogy egyszer lefejtsem, de ezek nem értenek a borkezeléshez . .. Barnabás értett hozzá, A bor: kezeléshez. Borért ült, bort esi- nált a „sitten” is, most is bor­ral foglalkozik, mondta is, hogy benevez a megyei borversenyre, o priusz nem lehet akadály. ... További képek... a hír­hedt II. büfé a Kossuth utca vé­gén, elnyűtt arcok a füstben, sört. Ezen az estén a program dús volt, mert egyidőben valaxit nagyon pofonvágtak, embeek egymás hegyén-hátán, bajszo­kat és ingeket téptek le, vállto- mések és karok fordultak ki he­lyükből és ezt a tömeget csők úgy lehetett szétoszlatni, hogy — az üzletvezető Ludmán Sa­nyi bácsi ötletére — a szakács forró húslevest kanalazott az emberi testek röhejes kupacára. Még a szelíd tekintetű, egyked­vű ló viselkedett leginkább em­bermódra . .. — És a Tuskó? Amint a bü*é megszűnt, az öreg hobó is el­tűnt a városból, a minap talál­koztam vele, mondja, Gödrén él a szociális otthonban, de az otthon vezetője „megsértette” és most megszökött. Három napja alig evett valamit, ad­tam neki egy ötvenest, húsza­sért felülhet a buszra, egyen valamit a többiért.. . — Bedilizett öreg korára, de még most is felsorolja a ma­gyar futballváloqatott összeállí­tását, mérkőzéseredménveit a húszas évektől kezdődően . . . Egyébként nem ártott senkinek, igazi, vérbeli becsületes hobó volt vilógéletében. A büfében szidja nbkem ' ó' tanácselnököt: — Hát milyen polgármejsfér ez? Ez gondoskodik a dolgo­zókról? Itt az ősz, hát nem be* záratta a Dömörkapui buszvá­rótermet? Hol aludjak éjjel? Ha annyira akar, hót hozathat egy deci szilvát... Szóval a Tuskóval, ugye, nem lehet ki­KATALIN napra ARUELSZAMOLTATÖT (tablóit) ajándékutalványt érettségivel és gyakorlattal a MERUKER-től azonnal felveszünk „Tünde", „Sztár”, Jelentkezés: „Elegancia", „Aranypille”. íHÜkH) VALLALAT, \Nmír] Dr. Doktor Sándor u. 14., óruelszámoltató csoportvezetőnél. szúrni. Tudja hogyan kégtizek? Az esti személyen senki nem kéri a jegyet Szentlőrincig, ott lelépek, a váróterem kályhájá­ba jól bedurrant a bakter, haj­nalig alszom a pádon, aztán jön a vonat, belopom magam Pécs városába .. . Néha a ka­lauznak letisztelgek, „Jóegé^z- sépet tiszt úr! Csak így to­vább...!” — aztán el van in­tézve . , , — Van lelkűk a csibészek­nek? — Van. Biztos hogy van. Ez a Bank Józsi bácsi is — nyu­godjék békében szegény, nyolc esztendeje, hogy meghalt — már a húszas években szakte­kintélyt élvezett „mackós” kö­rökben. Megvetette ő a kisstílű tolvajokat, szélhámosokat. Pán­célszekrényt úgy „megnyúlni”, mint ő, senki nem tudott. Belg- rádban egy kisebb pénzintézet szekrényét úgy megfúrta haver­jával, hogy soha nem derült ki, ki volt a tettes. Persze áthoztak a pénzt, körülbelül egy milliót, víaszosvászonba csomagolva a Dráván, Pesten valami zug­pénzváltó surnmás összeget adott nekik érte. Kikupálódtak, keménykalapban, fehér ingben, keményqallérban jelentek meg a margitszigeti szálló éttermé­ben. — Mi lett velük? — Be akarták fektetni a pénzt valami zöldséges boltba, vagy mibe, de összevesztek, el­verték a hasznot... A felszaba­dulás után már nem sok dol­gunk volt vele, meg Is örege­dett, itt bukott le végérvénye­sen a II. büfé sarkán, árulta fele áron a csirkét a húsbolt előtt, amit éjszakánként a város széli ólakban lopott. Amikor ki­hallgattam, nagyon szégyeüte magát, azt mondta, egy régi, híres „mackósnál” a csirketol­va ilás teljes lezüllést jelent. „Ezt a szakmát fénykorában, a csúcson kell abbahagyni ez embernek, úgy mint a világivá! Gigli ... az éneklést...” — mondta az öreg. — Kevesen tudják abbahagy­ni ... — Kevesen, persze. S vannak, .algknek arra- sem jut idejük többé, hogy ezen eltűnődjenek. "Emlékszel a Horváth Józsira, tudód, oki az SnómT'gázdosagj kánásza volt, vágy öt-hat apró gyerekkel ... A helyszínelésen te is ott voltál. Mohács mellett egy vak kefeárusnál dolgozott, vásárokra jártak, hajtotta a sze­keret, egy este félbevágta a gazdáját, aztán amikor kizse­belte, beledobta o Dunába . . . Az ítélet, tudod mi volt. Főben­járó bűnért a világon minde­nütt ugyanaz ... Horváth Józsi magas, nyurga férfi volt, ó kérte — a helyszí­nelés után — ejtsék útba a családot, búcsúzni szeretne .. . a legkisebb gyerek megcsodálta az acélbilincset, kérdezte apjá­tól, hova megy . .. azt felelte rá: , „Göncölszekéren viszik el Apódat örökre . . .” ,. . Pedig hát a pokolba ve­zető úton a csillagos Göncöl- szekér soha nem jár... Rab Ferenc Kpntolrtalon rónát Kacsmarek bevezeti a feudalizmust Kacsmarek elhatározta, hogy újból bevezeti a feudalizmust. Na, nem gazdasági alapokra gondolt, azon már nem sokat lehetett változtatni, hanem a felépítményre. Mi a feudalizmus alapja? A HŰSÉG. A királyoknak voltak vazallusai, a hercegek, grófok, bárók, azoknak meg a neme­sek, a nemeseknek a kurtane­mesek stb. (Nem egészen pon­tos, de a mai világban már elég.) Azok földet kaptak, azt osztogatták és azért tört ki kö­zöttük a nagy hűség. Kacsma­rek azonban rossz korban szü­letett, mert a földet már elvet­ték a királyoktól, hercegektől, azzal nem lehetett mit kezdeni. Stallumot, hivatalt, címet igen. Átvéve a Gitt Kiszerelő Hivatal vezetését, elhatározta, hogy fölépíti az egészet a HŐSÉGRE. Makacs fickó volt, akaratát keresztül is vitte. _ ÚJ SZELLEM, ÚJ EMBE­REK, ÚJ KORSZAK! — kiáltotta legelső vazallusa, Halef Ottó fülébe, akit a bejövetelkor ho­zott magával. Szoros szálak fűz­ték őket egymáshoz, mert gye­rekkorukban együtt rugdosták o labdát. Halef Ottó ezzel egyetértett, mert hisz az egyetértés révén került ő is ide. — Na, akkor cseréljük ki a bemondót! öreg, avitt, hibás, napról napra látszik rajta, hogy rozogul. — De gyönyörű hangja van! — mondta az új korszak első embere, a fent idézett Halef. — Az nem számít! Odatesz- szük a Vendi bácsinak, a nagy­bátyámnak a fiát — De az dadog! — rémült el Halef. — De hűséges! Ez csők hálás lehet nekünk, hogy idehoztuk. így került Vendi bácsi fia be­mondónak a Gitt Kiszerelőhöz. Dadogásából néha zavarok tá­madtak, de mindenek előtt való volt a hűsége. — Ki kell cserélnünk -„por­tást isi — mondta Ki J ek. — A régit sikerült eladnom egy vállalatnak. Idevesszük a Kesze- rice fámufti unokabátyját. — Hiszen az nem tud olvas­ni! — érvelt a titoknok. — Miért, melyik portán tud­nak? Ez viszont a Keszerice fő- mufti unokabátyja! Egy év alatt döntő változás következett be. ltt-ott csellen­gett egy régi tag és kialakult tökéletesen a hűségre épített, társadalom a Gitt Kiszerelőnél. Néha baj is kerekedett belőle, de ez nem nagyon tűnt fel. Egy év alatt semmisem tűnik fel. Jubileumra, palaverre gyűltek össze, ez Kacsmarek vezéri szo­báiéban zajlódott le. Felállt, megköszörülte a tor­kát és ünnepi beszédet intézett: H'VEIM, HŰSÉGESEIM, HA­LASAIM! — Amint látjátok, egy év alatt döntő változás követ­kezett be. Itt vagyok én, és itt vagytok Ti. Szoros kötelék fűz bennünket egybe. Ez a köte­lék a hála. Éri hoztalak ide ben­neteket és ezt nekem soha el nem felejthetitek! Óriási taps következett az ün­nepi szózat után. A vazallusok összecsendítették poharaikat és beszélgetésbe kezdtek: — Mi ez? — kérdezte Halef, a faion füagő szúró-vágó szer­számra mutatva. — Ez egy maláji tőr, krisnek mondják — mondta Kacsmarek, Halef kezébe vette a tőrt, •14 játszadozott vele, próbálgatta a hegyét. Valami zaj hallatszott az ajtó felől, Kacsmarek egy pillanatra arra fordult, erre Halef egy könnyed mozdulattal markolatig döfte hátába a tört. Kacsmarek megfordult, ingott kissé, majd nagy robaijal ösz- szeesett és mert klasszikus mű­veltsége volt, halódva felsóhaj­tott: — Te is, fiam, Halef! Halef nem válaszolt. Elége­detten nézett maga elé. Mint, aki elvégezte a dolgát. Kacsmarek megtört tekintete mégegyszer megpihent Haiefen és g következő szavckkal le­helte ki a lelkét; — Halef, Halef! Leghűbb vazallusom, Neked fogalmad sincs, hogy mi a feudalizmus! Haszontalanul Halt meg! Té­vedett! Halef tudta, mi a feudalizmus! Nem érdemes vele kísérletez­ni. Jobb, ha az egészet kizárólag a munkára építjük. Szőllősy Kálmán Dr. Veress Endre történész emlékére 1868—1953 r. Veress Endre, akinek halála 20, évfordulóján émlékét idézzük, a nemzetiségi problémák békés és gyűlölködő megoldásának gazdag tárházát szolgáltató erdélyi történelem kiváló ismerője volt. A Buka­restben, Kolozsvárt és Budapes­ten töltött évtizedek után, élete alkonyán érkezett városunkba. Baranya és Pécs történelme köz­vetlenül soha nem foglalkoztat­ta, legfeljebb az itáliai egyete­mek magyar diákjait keresve utalt egyikük másikuk Pécset érintő karrierjére. (Olasz egye­temi városok magyar vonatko­zásai. Pécs 1941.) Ugyancsak közvetlen szándék nélkül kerül­tek a 17. századvég boranyai történetét érintő hadtörténeti adalékok a bolognai Marsigli iratok magyar vonatkozásait megvilágító tanulmányába. — (Magyar Könyvszemle 1906.) Baranyai kapcsolatai inkább a j pécsi nyomdához kötődték, ahol 1941-től kezdődően több müve készült. Tudományos és politikai munkásságának elismerése jelé­ül a Városi Tanács Palkovics Lajos szobrásszal emléktáblát készíttetett, és azt utolsó pécsi lakása, a Rét utca 39, sz. ház folán helyezték el. Nevét viseli a város eqvik szép utcája is Üjmecsekalján. Tehetünk-e többet Veress Endre halálának évfordulóján, minthogy felidézzük pályájának fontosabb állomásait, amelyek nemcsak tudományos felkészült­ségét, de példás elvhuségót is bizonyítják? E pálya legmélyebb gyöke- “ reivel szülei bukaresti há­zába nyúlik vissza, ahol hét gyermeket nevelt Veress Sándor mérnök, eqykori honvéd főhad- ! nagy, akit „A Kossuth emigrá- | ció Keleten" c. kétkötetes nap- j lója alapján a „Kossuth emig­ráció Mikes Kelemenje'' néven I is emlegetnek, (A Bukarestben töltött 17 év élményanyaga nél­kül aligha tudnánk érteni Ve­ress Endre román—magyar köl­csönhatások iránti fogékony­ságát.) leg Erdély XVI—XVII. századi történetéhei. Bp, 1898., Erdély- országi pápai követek jelentései Vili. Kelemen idejéből Bp, 1909), — Lengyelorszáqi kutató, sai a hazai, vatikáni tanul- mányútja pedig a, külföldi tudo- . mányos viláq előtt is ismertté tették nevét, Az új század első évéloen in­dítja meg az „Erdélyi és Ma­gyarországi történelem forrá­sai" c. 50 kötetre tervezett soro­zatát. Mikor pedig a világhá­ború végén tudomására jut o magyar értelmiség legjobbjai­nak 1918. november 3-i felhí­vása a néphez, mély visszhan­got váltanak ki belőle az alábbi sorok: „Céljaink nem ellenkez­nek többé senki céljaival. Nem vagyunk ellenséqei senkinek... Éljünk egymás mellett, mint szabad nemzetek—szabad nem­zetekkel !'' E nehéz időkben a nemzetiségi, majd. a külügy­minisztérium szolgálatában se­gíti a népek békés egymásmel­leit élésének előkészítését, sőt 1919-ben,. Jászi Oszkár szelle­mében, röpiratot is készít az erdélyi nemzetiségek közeledése ügyében. „Jó viszonyban kel! élni Erdélyben magyaroknak, románoknak, szászoknak — ír­ja, mert népraizi elhelyezkedé­sük nem olyan, hoqy egymástól különválva fejlődhetnének , ., mert ha egymással viszálykod­nak, akkor egyformán tönkre­mennek valamennyien". A forradalmak elzúgása után egyre erőteljesebben zeng ben. ne Gheorqhe Bartiu román tör­ténész felismerése: „Már 900 éve nem lehet a románok törté­netét megírni Magyarország történetének segítséqe nélkül és viszont". A segítés, vagy ponto­sabban a „hídverés” szándéká­val adia ki 1931—1935 között a „Román—Maqyar Könyvészet” c. munkát, (BI6líografia Romi­na—Ungara I—Hl.), amely az 1434. évi Budai Krónikától 1870. iq magában foglal 'minden olyan román vaqy magyar szer. zötol származó művet, amely al­kalmas volt a kölcsönhatás igazolására. Történeti tudását, gazdaság­földrajzi problémák iránti fogé­konyságát a kolozsvári és bécsi egyetemeken töltött évek ala­pozzák, de írásra először a csa­lód szabadságharcos emlékei ihletik, A fiatal főreáliskolaí tanár a i románok lakta Hunyod megyei Déván találja 1 meq azt az egy tőről származó, de az életmű­ben mégis ketté ágazó témát, amely nem hagyja majd nyu­godni haláláig. A téma alapját a XVI—XVII, századi Erdély tör­ténelme adja, s ebből válik ki az oly sok vihart kavaró román —magyar problematika. A századfordulón publikált e!- tsö történelmi munkái alapján bizonyítottnak látszik, hogy a helytörténeti érdeklődés fellob- benása ösztönözte a szakiroda- lom alaposabb tanulmányozá­sára (az Ungário c. folyóirat 1894. évfolyamának 6—7. lap­ján ismerteti egykori tanárának Szadeczky Lajosnak: „Erdély és Mihály vajda” c, kötetét) Déva és Hunyod meqye régi történe­tének kutatására (Déva és kör­nyéke Castaldo idejében, Ko­lozsvár 1898, Hunyod vórmeqye János király és Izabella királynő korában, Déva 1904, Hunyod vármegye bányászatának és bó- nyaiparának múltja, Déva 1910) továbbá az első nagy kutatá­sokra Magyarország és Európa híres levéltáraiban. (Lengyel- országi adalékok hazánk és fő­Veress Endre munkásságé, nak legismertebb darabja a „Báthory István király" c. bio­gráfia, (1937) amely egyúttal koronája is életrajzírói tevé­kenységének. Talán nem vétünk a kötelező tisztelet ellen, ha megemlítjük, hoqy é kötet olva­sása nélkül bajos érteni Veress Endrét, a történetírót, aki tudós szenvedéllyel hajol minden for­rós fölé, de szívének néha nem tud parancsolni, ha tollat vesz kezébe. Iqv emelkedik kortár­sai és a kései olvasó főié Bá­thory István lengyel király bíbor- palástos alakia, aki barát is, példa is volt Veress Endre ma­gányos életében. (Fantasztikus munkabírását aligha érthetnénk a tudatosan vállalt Báthory, jelmondat nélkül: „Hiába él, aki senkinek sem használ!”) 1/i tudna kibontani e tudós *» személyes szándékát húsz évvel halála után? Ki merne választ adnj a sok hogyanra s miértre, amikor a Pécsett 1948. bon megjelent hattyúdalán kí­vül, (Báthory István levélváltása az erdélyi kormánnyal) még többezer oldalnyi kézirata ma. radt kiadatlan? A getdaq életmű előtt azon­ban így is feiet kell hajtson a kései utód. méq akkor is, ha al­kotója húsz esztendeje felcse­rélte már Klio srolqálatát a pécsi temető nyugalmával, Dr. Kiss Géza ASZTALOS SZAKMUNKASOKAT, BETANÍTOTT MUNKASOKAT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT felveszünk Jelentkezés: PÉCSI VEGYESIPARI VAllALAT, Lob K. u. 2.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom