Dunántúli Napló, 1973. november (30. évfolyam, 291-319. szám)

1973-11-17 / 306. szám

6 1973. november 17. DUNANfOll NAPLÓ Közlekedési ügyek a Pécsi Járásbíróságon Motorral „dobta“ árokba a lányt Évi 300 ítélet — Virtuskodók az országutakon - Halált hozó fékhib-i A rádió, televízió naponta hirt ad közlekedési balesetekről — az újságok néha tömeges közúti katasztrófáról számolnak be. A gépkocsik, motorok, üzemi gépek sora egyre bővül, de emelked­nek a modern kor e közlekedési eszközeinek áldozatai is. A bal­esetek általában a bíróságon folytatódnak. A Pécsi Járásbíróságon Horváthné, dr. Zsibrik Magdolna évente 250—200 alkalommal hir­det Ítéletet a Népköztársaság nevében. Különböző emberek, más­más ügyek, egy valami azonban mindegyiknél közös: az elkövetők a közlekedés írott szabályai, vagy a társadalmi morál íratlan tör­vényei ellen vétettek. — Milyen esetek a leggya­koribbak, melyek a bíró elé kerülqek? — Első helyen az ittasság okozta baleseteit állnak. Kü Ionosén megdöbbentő, hogy ezek közül sok végződik halál­lal. Az italos ember ugyanis nem tudja felmérni azt, hogy adott útviszonynál milyen se­besség az: optimális. Az még a jobbik eset, ha a balesetkor csak Saját maguk sérülnek meg, joggal lehet viszont ak­kor felháborodni, ha felelőtlen­ségük másik ember életébe kerül. Az ilyen ügyeknek közös érdekessége, hogy az okozók az elfogyasztott alkohol meny- nyiségében vitatkoznak. Azt el­ismerik, hogy ittak, de a meny- •nyiségből mindig lecsípnek. Pe­dig a véralkohol vizsgálat pon­tosan kimutat mindent... — A biró számára tehát a legtöbb gondot az ittas veze­tők jelentik. S az országutak felelőtlen lovasai, a jármüvüket indokolatlanul hajszoló veze­tők? — Ök a gyorshajtók, a má­sik véglet. Szinte teljesen fi­gyelmen kívül hagyják a se­bességkorlátozó intézkedéseket. Pediq a virtuskodás, az indoko­latlan sebességhajhászás sok­szor követel életet. Bizonyára sokan emlékeznek még a fel­háborító esetre: a motorral száguldozó fiatalember az út ‘ szélén szabályosan haladó há- } rofn gyalogos egyikét valóság­gal lesodorta az útról. Ségít- , s&gnyújtás nélkül akart tovább- 3 menni, de a gyalogosok egyi­ke utónarohant. Sikerült is megkapaszkodnia a motor hát­só részében. A motoros — látva ezt — nagy sebességre ijessze az út szélén bandukoló lányt — elkapta a vállát. A mozgásban levő jármű a gya­logost úgy „megdobta", hogy az árokba esett. Az eredmény kéztörés volt. — A személy- és teherszál­lító gépkocsik, a motorok mel­lett mind több vontatót, úgy­nevezett üzemi gépeket is lát­hatunk az országutakon. Vajon az üzemeltető közös gazdasá­gok elég gondot lordítanak rendbentarlásukra? — A gépjárműveket ellenőr­ző szervek állandó ténykedése sokat segít o műszaki hibák felderítésében. Az ilyen jármű­veket azután kivonják a forga­lomból. Ez történt az egyik ba­ranyai tsz vontatójával is. Bár a szerelők és a vezető is tud­ták, hogy a jármű közúti köz­lekedésre alkalmatlan, mégis használták. A rossz fék egy­szer megbosszulta magát. Em­beréletet követelt... Ebben az évben három olyan tárgyalá­som volt, melyben a műszaki­lag nem megfelelő járművek halálos balesetet okoztak. A példák, úgy látszik, nem elég­gé intcek . . . Ha már a bírói eseteknél tartunk,- nem lehet kihagyni a kivilágítatlanul közlekedő lo­vaskocsikat. kerékpárokat. Az ilyen balesetokozók között volt nem egy, aki — mikor a bíróság elé került — meg­ígérte, soha többet nem me­részkedik .közútra, csak ezt a büntetését töltse le. Kiszaba­dulása után fél évvel ismét bí­róság előtt állt. R. É. Á táncoló nyúl és a zöld oroszlán Magyar kutya a svéd tinédzserek karján —Meózás mosógéppel lit Miként iutliatnak haza a Kacsok Pongrác utca lakói? Elkerítették a lakásunkhoz vezető utat a Bartók Béla utca felöl és egyúttal le­zárták a Kodály Zoltán ut­cáról nyíló lépcsős feljára­tot is. Miként juthatunk haza? Ezzel a kérdéssel keresték meg lapunk szerkesztőségét a pécsi Kacsóh Pongrác utca la­kói. Elmondták, hogy minden előzdtes értesítés nélkül, egyik napról a másikra zárták le ezt a két utat, s így csak a Bőr­klinika melletti hosszú lépcső­soron juthatnak el a Damjanich utcáig s onnét a lakásukig. — A Kacsóh Pongrác utcá­___ __ i kan 55 lakásos OTP-épület­ka pcsolt, emiatt a járművet le- j tömb kialakítását kezdték meg fékezni szándékozó fiatalem- | a Mecseki Szénbányák komlói karbantartási üzemének dolgo- tájékoztatta szerkesztő­ben olyan erővel csapta az út­menti villanyoszlopnak, hogy szörnyethalt. De virtuskodás szülte azt a kéztörést is, me­lyet egy fiatal lány szenvedett el A csapatban érkező moto­ros fiúk egyike — hogy meg­ségünket dr. Visnyei Vendelné, tart zárva lesz. Amennyiben a az OTP Baranya megyei Igaz­gatóságának beruházási elő­adója. — Emiatt zárták le az utakat. Az épületeket két ütem­Kodály Zoltán utcai szakaszt is­mét el kell kerítenünk, akkor a Damjanich utca felől éoítünk majd egy betonozott terelő utat. Romoly t a 1 a f| rojaí Eddig senkisem elemezte ezt. Nekem kell megtennem. A ro­vatom lehetővé teszi, hogy ko­moly dolgokkal is bíbelődjek; csak észre ne vegyék. Ez pe­dig komoly dolog. A részegek itt botolognak közöttünk és ma, amikor különbséget tudunk tenni a sugár- és lökhajtásos repülők között, mennyivel fon­tosabb ez a kérdés. Mert ré­szeg több van, mint lökhajtá­sos repülőgép! Elemezzük őket: A HULLAMEREV, Ez okozza a legnagyobb szá­nalmat és meglepetést. Men­tő, orvos, lelkipásztor, gyászoló tömeg. Túléli. Gyufát azonban nem szabad a közelében gyújtani. A CSÚKOLÚDZÓS. Ez jóember. Mindenkit sze­ret. Nagyon! Mindenkit meg­csókol és a megcsókoltaknak később úgy tűnik, mintha le­köpték volna őket. Nyájas. És nyálas. A BOLDOG EMBER. Tulajdonképpen a legkövet­kezetesebb részeg, de ezt sen­kisem tudja. Égyszer 30 évvel ezelőtt fel - töltötte magát, azóta csak arra vigyáz, hogy a szintet tartsa. Ha érzi a kijózanodás veszé­lyét, azonnal utána hajít. Nem kell sok neki, egy-két deci. Az egyetlen részeg, aki a fi­zetéséből simán kijön. Közben dolgozik, jól ellátja munkáját, kedves embertársaihoz. Tulajdonképpen rá sem le­hetne jönni, hogy részeg, mert Részeg-tan nem tántorog, csak kissé této­ván megy. Egyből ismerheted meg, hogy állandóan boldog, pedig az élet erre állandóan okot nem ad. Meg enyhe alkoholszag is körül lengi. AZ OPTIKAI CSALÓDÁS. Nem túlzottan gyakori, de azért van belőle. Rengeteget iszik, de ezt mozgás közben, úgyhogy ezt észre sem lehet venni. Mindenütt ott van, az összejövetel minden pontján megjelenik. Buzgón intézkedik és jól. Egyszer egy intézkedés köz­ben megmerevedik, a szeme fo­rogni kezd, majd megáll és minden ismertetőjel nélkül, egyetlen hangos robajjal ösz- szeomlik. Csak három nap múlva józa- nodik ki, addig halálos beteg. De nem. hal meg. AZ ALAMUSZI RESZEG Ez reggel kezdi. Észrevétlen. Bemegy egy olyan kávézó hely­re, ahol állva ihat kávét. Itt, mert nagyon meg van fázva, kér a kávéhoz egy fél rumot. Beleönti, megissza. Többet nem panaszkodik a náthájára. Délelőtt rettenetesen szomjas lesz. Megiszik egy üveg sört. Ebédel. Az emésztéséhez kell két deci bor. Ha rossz az emésztése, ak­kor négy is. ben építik meg, s várhatóan két év múlva fejeződnek be a munkák. — Ez egyáltalán nem vigasz­talja az itt lakó kisgyermekes családokat, sőt! — mondja dr. Kutas Éva, az egyik lakó. A babakocsikkal ugyanis csak a Bartók Béla utca ! felől lehetett közlekedni. Most a kocsival egy gyerekkel együtt kapaszkodunk felfelé a bőrklinikái lépcsőkön. Segítőtárs nélkül, 'egyedül szín'- te képtelenség hazaérni. Van ugyan egy salakos terelőút a Damjanich utca felől, de az na­gyon meredek, s nincs világí­tása. — A Kodály Zoltán utca felől megnyitottuk az utat — mondja Gyopár Tamás, a Pécs-Baranyai Beruházási Vállalat előkészítő­je. — A Bartók Béla utca felőli út —■ addig amíg az építkezés Hazánkban az egyetlen, csak játékgyártással foglalkozó cég a JÁTEX szövetkezet. Az Elzett gyár valahányadik profil gya­nánt készít ugyan mechanikai játékokat, és itt-ott gyártanak olyan termékeket, amelyek aztán a játékboltokba kerülnek. De ez a szövetkezet az egyetlen, amelyre azt lehet mondani: a játékkészítésből él. Nem is rosz- szul — évente 30 millió forint a termelése, emellett sok bér­munkát végez, vs össztermelésé­nek több mint a fele exportra kerül. Farkas Lászlóné. a szövetke­zet elnöke egyben a magyar játékipar egyik kiváló ismerője is. — Megalakult egy tárcaközi bizottság, amely a magyar já­tékgyártás helyzetét kívánja fel­mérni, kutatni kezdte a lehető­ségeket, a lemaradások okait — mert lemaradás van bőven. Szó van arról, hogy a KGST-n belül is tisztázni kell a felada­tokat. A mi játékgyártásunk a japán, nyugatnémet és olasz szinthez viszonyítva annyira 'ki­maradt a gépi készítésű termé­kek tezén, hoqy ezzel nem is rragyon érdemes foglalkoznunk. Amiben mi is és általában a szocialista országok előkelő he­lyet vívtak ki maguknak, az a munkaigényes textiljátékok te­rülete. Ez a játékfajta egyéb­ként, hoqy úgy mondjuk, rene­szánszát éli a világon: hihetet­lenül megnőtt az érdeklődés a könnyen kezelhető, mosható, ol­csó és „jópofa" textiljátékok iránt. A JÁTEX ezeket gyártja. Hazamenet eszébe jut, hogy komoly sérelem érte. Ezt meg kell valakivel vitatni. Azzal a valakivel betér egy talponálló­ba. Fizet neki. Neki is fizetnek. Vacsora után mór csak azért kénytelen egy fél deci. szilvát leengedni, hogy el tudjon alud­ni. Nehezen alszik el és nehe­zen is ébred. Az egész napja el lenne rontva, ha nem inna egy fél kisüstit. Ébredés után és reggeli előtt. Egyébként nem iszik. A MAGÁNYOS. — Velem nem törődik sen­ki! Engem nem ért meg senki! Én magányos vagyok! Nagyon magányos! Magányában összeeszkábált öt-hat gyereket, de megértésre vágyik. Nem kapja meg. Egyedül marad. Ezt mindenkinek elmondja, úgyhogy a magányossága már ijesztő! Annyira magányos, hogy mindenki mást megaka­dályoz ebben. A KOCSMA CÉGÉR. Kétsíkú ember. Vagy megy, vagy jön. Ugyanabba a kocs­mába. Hozzátartozik, mint csempe a mosdóhoz. Egyszer elment egy másik kocsmába, két hét kellett hoz­zá, hogy e meorázkódtatást Fgy-egy kocsmában öten-hg- tan vannak ilyenek. A kiszol­gáló személyzettel tegeződnek, nem bántanak senkit. Csak ülnek. 1 Meg isznak. A KÖTEKEDŐ RÉSZEG. ülsz és a szomszédodhoz odaszólsz valamit. Ö éppen megállt a hátad mögött, vagy a szomszéd asz­talnál ül és máris beleszól: — Maqa csak ne mondjon ilyet! Ha szólsz, megsértődik és szájon vág. Ha nem szólsz, rád ordít: — Mi az, magának én senki vagyok? Ezen is megsértődik és szá- jonvág. Mindaddig csinálja ezt, míg nem találkozik egy még erő­sebb részeggel, aki őt vágja szájon. Az őrszobán kibékülnek. AZ ERŐS RÉSZEG Ez erős. Nem ivás előtt, utá^ na. Ha gyorsabban tudna men­ni, feldöntené a buszt is, de a buszok elsiklanak előle. Később fákat döntöget. De azok mű­szaki okok miatt dacosak. Aztán rájön, hogy járókelő­ket kell döntögetni, de azok is többnyire kitérnek előle. Végül útjába akad egy rend­őr. Azt is megpróbálja döntö­getni, de ennek semmi értelme. Reggel szabadul ki a kijóza­nítóból. it Van még több fajta is, de ebbe a cikkbe több már nem fért bele. Gondolom, ebből a tudo­mányból ennyi is elég. A szövetkezet emblémájában egy mackófej látható. A buda­pesti belváros egyik udvarán lévő központban, a mintarak­tárban azonban állatok és me­sefigurák egész tömege sora­kozik. Itt a zöld oroszlán, az egyik legnagyobb sikerű figura, akko­ra, mint egy három-négyéves gyerek. Táncoló figuráknak hív­ják ezeket a jókora, hosszúlábú figurákat,, amelyeknek. nagy, bunkó talpa alatt, gumiszalag van, ezt a gyerek a saját lábára húzhatja, s „táncolhat” a babá­val együtt. Maga az ötlet vala­honnan nyugatról származik, de a pesti cég táncoló bábúi — ötlet ide, ötlet oda — közben rffeghóditották a világot. Újab­ban már itthon is kaphatók ezek az óriásjátékok. Tehát; q zöid oroszlán, az­után a laposképű jancsibaba, a kacér-szoknyás lányfigura, a pi­rosképű nyúl, a naqy, papucsos, tarkagatyás bohóc, s az egyik legújabb: q pirospofájú egér. (Meg kell vallani, elég ronda szegény, de mindenütt imádják —- mondja a szövetkezet elnö­ke,) Ezek a jószágok nemcsak a nyugati játékboltok polcain csábítják az embereket, hanem a sokfeié roppant divatos tivoli­játékok dijaként is, az olasz bazárosok versenyt futnak értük. Aztán a löttyedt ..lusta-kutya”. Egy szőrmék jószág, amelynek csak a feje —r úgy, ahogy — tömött, a teste elnyúlik, ahogy leteszi az ember. — Főleg az észak-európai országokba szállítják ezt a ter­méket — mondja az elnökasz- szony — Svédországban hihetet­lenül népszerűek ezek a lusta­kutyák, a tinédzserek magukkal cipelik végig az utcán, a ke­zükben lóbálják vagy a karju­kon viszik. Újabban megrendel­tek nálunk egy pumát, most ab­ból készítünk ugyanilyen játé­kot, nagy szériában... Négytagú tervezőcsoport dol­gozik a szövetkezetnél, ollóznak (nem szégyen az az iparban), variálnak, próbálgatnak, tovább, fejlesztenek. Házi versenyeken mutatják be a mintapéldányo­kat az „ötletgyárosok''. De, hogy aztán mit fog végül gyár­tani a szövetkezet, az már a kereskedelem igényeitől függ. Azt a szédületes karriert befu­tott bohócfigurát például inkább csak dekorációnak vitték ki egy nemzetközi kiállításra — ma­guk döbbentek meg legjobban a sikerén. A mintapéldányok kikerülnek a külföldi megrendelőkhöz. Azok bedobják a mosógépbe — egy­szer, kétszer vqgy háromszor — s ha a termék színtartónak, erősnek bizonyul, jön a meg­rendelés. Frottír, poliuretán, szövet, min- I denféle műanyag, műszőrme — • meg néhány ötlet, s a megren- I delő mindezt dollárban érté­keli Mi kerül mindebből a hazai boltokba, most a nagy téli já­tékvásár idején? A táncoló nyu­szi és oroszlán, a frottír csacsik, az alvó macska, szőrkutyák, a vörösképű egér, a Mikulás-figu­rák. az öcsi mackó és elefánt, az ún. dobó-játékok, vagyis azok, amelyeket nyugodtan na- jigálhat a gyerek, nem lesz semmi baja sem neki, sem a szobaberendezésnek. H. E. VENDÉGÜNK VOLT: Szilvási Lajos Ezennel megnyitom a mai családi estet. Mikszáthról mesélik, hogy a század ele­jén meghívták fölolvasó est­re Kecskemétre, de más el­foglaltságára hivatkozva nem ment el. De úgyse ve­szítenek semmit — mondta a híres író —, mert az író olyan, mint a havasi kiirt, csak messziről szép a hang­ja Ami szép, vagy érdekes, azt az író már úgyis leüta a könyveiben. — Ezekkei a szavakkal kezdte bemutat­kozását a minap este a Scgvári Művelődési Házban rendezett író—olvasó talál­kozón Szilvási Lajos. — Az első kérdés magá­tól adódik, milyen kérdé­sekkel foglalkozik huszonöt év alatt megjelent 17 köny­vében? — 41 éves vagyok. A mai negyvenesek, saját nemze­dékem, a népi kollégista nemzedék sorsa, küzdelme érdekelt mindig. Azokról a fiúkról és lányokról kezdtem írni, akik 1950 táján léptek be az életbe, akik azóta fér­fiak és asszonyok lettek. Ma ennek a nemzedéknek a vállán van minden teher és felelősség. Az foglalkoztat, hogy mivé lettek, az idő és a történelem koptatása, az illúziók elvesztése után mi maradt belőlük. — Mi indította az írásra? — Szerettem volna mások számára hasznossá válni, hogy a töltés az emberek idegeiben anyagi erővé vál­jon. Nagyon sokáig készü­lődtem, hogy hozzá merjek fogni. Az ember ahhoz fog hozzá a legnehezebben, amit a legjobban ismer. Ne­héz, hiszen a saját élete is benne van. — Mi lesz a következő müve? — A következő a Hozo­mány. Bizonyos társadalmi problémák közepébe szeret­nék ezzel belevágni. Ma Magyarországon a jövedel­mek a havi 700 forinttól a több milliós vagyonokig ter­jednek. Vajon hogyan hat ez az emberek közérzetére, boldogságának vagy bol­dogtalanságának alakulá­sára? — Az ön első műve fiatalok, 16—18 évesek közt iátszó- dik 1948-ban. A legutóbbi, az Ördög a falon szintén, de mai 16—18 évesek közt. Miben látja a különbséget, milyennek a mai ifjúságot? — Nem is tudom ponto­san. Azt hiszem, ismerem a mai fiatalságot, sok bará­tom van köztük. Nincsenek meg azok az illúziók, ame­lyek nekünk még megvoltak. At a hit, hogy ők leszrek azok, akit jobbá teszik a vi­lágot, elveszett, valahol. °e- dig érzékeny és sokra hiva­tott nemzedék ez. Cinizmu­suk nem igazi cinizmus. Ezt a Ködlámpában valahogy így fejeztem ki: Nem hatnak ránk az illúziók, tehát nincs önómitás. Az egyenletnek viszont az a másik oldala, hogy szép csöndben elmúlt az ifjúságunk is. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom