Dunántúli Napló, 1973. november (30. évfolyam, 291-319. szám)
1973-11-16 / 305. szám
1973. november 16. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Kevesebb fejfájás? Mérlegen a háremnegyedévi nyereségek Sokszemközt Bányászfiatalok a f&irőről Mögöttünk von az év háromnegyede, rendelkezésre állnak a baranyai vállalatok és szövetkezetek mérlegei. Aogyan alakultak az árbevételek és a költségek, s a kettő különbsége, a nyereség; mit várhatunk év végéig? Az alábbi mérleg a megye 239 gazdálkodó egységének adataiból készült. Kevesebb nyereség a „nagyoknál 1 Egészen röviden úgy lehetne értékelni a lezárt 9 hónapot, hogy javult a gazdálkodás eredményessége, nőtt a válláratoknál, a szövetkezeteknél képződő nyereség összege. Ha azonban közelebbről vizsgáljuk a képet, itt-ott nem kívánatos tendenciák, túlzott költekezés, a költségek erőteljes emelkedése is tapasztalható. Vizsgáljuk kicsit részletesebben a gazdálkodás helyzetét. A 43 minisztériumi vállalat és gazdaság együttesen 15,358 milliárd forint árbevételt ért el kilenc hónap alatt, vagyis közel 1 milliárd forinttal többet — omi 6,9 százalékos növekedést jelent — mint egy évvel korábban. Ugyanekkor 12 vállalatnál kisebb-nogyobb arányban csökkent az árbevétel. A csökkenéseknek a legkülönbözőbb okai vannak. Az élelmiszer- ioari vállalatok körében a csökkenés az elszámoló ár változásával, a borexport csökkenésével stb. függ össze. A nettó árbevétel erőteljesen (10—14 százalékkal) mérséklődött a húsiparban és a bőriparban. Ezzel szemben néhány —■ ugyancsak élelmiszeripari vállalatnál — dinamikus növekedés figyelhető meg. A tejipar több mint 30 százalékos árbevételi többlete egyrészt az éveleji ár- intézkedések, másrészt tényleges volumen-felfutás miatt következett be. A minisztériumi vállalatok a már említett 6,9 százalékos árbevételi többletet a ráfordítások 7,1 százalékos —- ezen belül az önköltség 7,2 szá-, zalékos, a fel nem osztott költségek 5,8 százalékos — emelkedésével érték el. Ez pedig az eredmények 2,9 százalékos — vagy másként meghatározva közel 23 millió forintos csökkenését okozta. Igaz, a vállalatok jó részénél nőtt most is a nyereség, de néhány, a megye gazdaságát döntően meghatározó egység eredményromlása — sőt néha vesztesége — rányomta bélyegét a nyereség olakulásara. A minisztériumi vállalatok közel egyhar- mada nem tudta elérni a tavalyi eredményszintjét sem! Közöttük olyan vállalatok találhatók, mint például a Mecseki Szénbányák, a Bőrgyár, a Téglaipari Vállalat, az AFIT XIV. sz. Autójavító Vállalat, a Húsipari Vállalat, a Postaigazgatóság, o Sörgyár és a FŰSZERT — hogy csak a legismertebbeket említsük. Az eredményromlás döntően a veszteség növekedés következménye: 8 minisztériumi egységnél — 2 vállalat és 6 állami gazdaság — eayüttesen 140,5 millió forint veszteség képződött. Ez majdnem négyszer több, mint egy évvel korábban. Vagyis, ha ezeknél a vállalatoknál és gazdaságoknál nem haladják meg a ráfordítások a bevételeket, igen kedvező kéoet formálhatnánk a megye minisztériumi vállalatairól. Itt ott tú zott kö tekézés És mit mutat a, tanácsi vállalatok mérlege? Itt kedvezőbb a kéo: az árbevételek növekedését nem érte el a ráfordítások emelkedése. így az árbevételek nyereségtartalma — és természetesen a nyereség volumene is — javult. A tanácsi vállalatok — összesen 39 vállalat — 238,6 millió forint nyereséget realizáltak az év első 9 hónapjában. Azaz közel 30 millióval többet, mint ezelőtt egy évvel. A közelebbi Jjép már itt sem olyan egyértelműen megnyugtató. Ha népgazdasági áganként, vagy ezen belül tovább részletezve vállalatonként nézzük, igen eltérő helyzetet kell rögzítenünk. Az iparban — ezen belül is elsősorban az élelmiszeriparban — és az építőiparban nem sikerült javítani az elmúlt évhez képest a mutatókat. Mindkét területen romlott az árbevétel nyereségtartalma Azaz egyszerűbben fogaim. :va, amíg 1972. évben az ipa.can minden 100 forint árbevétel IC,20 [forint nyereséget tartalmazott, addig 1973-ban már csak 10,10 forintot. Ugyanez a tanácsi építőiparban 12,80 forintról 11,00 forintra csökkent. Úgy látszik, ezeken a területeken nem tettek meg mindent a vállalatok annak érdekében, hogy eredményes — és tegyük hozzá, a tavalyinál eredményesebb! — évet zárjanak. Nemcsak az egyén érdeke, hogy nőjön a nyereség, illetve annak része, a kifizethető részesedési alap, de a vállalati kollektívának is érdeke, hogy javuljon a jövedelmezőség, hogy már most teremthessük meg a következő évek még ereményesebb gazdálkodásának feltételeit! És nem utolsó sorban a nyereség, a jövedelem alakulása egyben alapot teremt ahhoz, hogy tovább növekedjék területünk gazdasági, jóléti és kulturális színvonala. A tanácsi gazdaságban 9 egységnél nem sikerült biztosítani a tavalyi nyereségvolument. Ennek a legkülönbözőbb okai vannak. Egyes vállalatoknál a termelési volumen csökkenése, másutt a termelés összetételének kedvezőtlen változása, más egységnél pedig — ami a legkedvezőtlenebb I — a költségek túlzott felfutása idézte elő a romlást. Sajnos találhatók olyan tanácsi iparvállalatok is, ahol csökkenő árbevétel mellett nőttek — 8—10 százalékkal -— a költségek! Ennek pedig egyenes következménye volt a nyereség I 40—50 százalékos csökkenése. j Az igazsághoz tartozik azonban I az is, hogy a vállalatok jelentős részénél ezzel ellentétes tendencia figyelhető meg: 10 százalékot meghaladó árbevételi többletet a ráfordítások 8 százaléknyi emelkedésével értek el, ami a nyereségben közel 20 százalékos. javulást hozott! A legdinamikusabban: a szövetkezetek Ezek után nézzük,, mi is történt a szövetkezeti szektor 157 gondolkodó egységénél az év eddigi időszakában. Itt is fejlődésről — a legdinamikusabb fejlődésről! — számolhatunk be. A realizált közel 465 millió forintos nyereség igen erőteljes (36,6 százalékos) fejlődést jelent. S hogy ez milyen jelentős összeg, csak egy szamot érzé keltetésül: a megye összes ered ményének közel egyharmada (32 százaléka) a szövetkezeti szektorban képződött! Nőtt — szinte mindenütt — az árbevétej, mérsékeltebben a ráfordítások, és dinamikusan a nyereség. Az ipari szövetkezetek 32, a mezőgazdasági szövetkezetek 46, a két fuvarozó szövetkezet 51, a fogyasztási szövetkezetek 21, a szolgáltató szövetkezetek pedig 11 százalékkal növelték eredményüket, egy terület mutat csak problémát: az építőipar. A 9 építőipari szövetkezet közül csak kettő (Sásd és Pécs! tudta fokozni eredményé', míg a többiek ki-- sebb-nagyobb mértékű romlást — két esetben pedig veszteséget — mutatnak. Az év véoe előtt 1—2 hónapnál indokolt felvetni azt a kérdést is, mit vó'hatunk az év vé- qéla? A vállalatok és szövetkezetek iqen mérsékelt növekedéssel számolnak. Amíg ezideig 10 százalékkal több nyereséget realizáltak, év vegére csak 3 százaléknyi — igen csekély — javulást várnak. Az év végi várható eredmény az érintettek előrejelzése szerint meg fogja haladni a 2 milliárd forintot. A minisztériumi vállalatoknál együttesen nézve nincs garancia a tavalyi nyereségösszeg biztosítására. Mintegy 20—25 millió forintos csökkenéssel kell számolni a néhány területen bekövetkezett gazdálkodási nehézség, feszültség miatt. A tanácsi vállalatok legalább az előbbihez hasonló összegű eredmény növekedéssel számolnak, ami közel 8 százalékos emelkedést biztosít számukra. A szövetkezetek 655 millió forintot meghaladó összegű nyereséget — 60 milliós növekedést —■ várnak. Ez minden területen — az építőipart kivéve — fejlődést jelent. Különösen kedvező, hogy a mezőgazdasági szövetkezeteknél várható a leghatározottabb fejlődés. Itt 452 millió forint körüli nyereséget várnak, ami mintegy 40 milliós javulást jelent Eredményes évre számíthatunk Ha ezek a számok teljesülnek, úgy — néhány vállalat kivételével — elmondhatjuk, eredményes gazdasági évet zárunk. Az év végi várható eredmények tekintetében ugyan a vállalatok általában mértéktartóak voltak. Megítélésünk szerint ennél általában kedvezőbb helyzettel számolhatunk. S ha így lesz, akkor csak a vállalatok igen szűk körénél okoz fejfájást az év végi nyereség felosztása.' Molnár Zoltán, PM. Bevételi Főigazgatósag Pécsi Területi Igazgatósága közgazdasági osztályának vezetője Holnap délelőtt a pécsszabol- csi Puskin Művelődési Házban több mint háromezer bányászfiatal képviseletében 130 küldött tanácskozik a Mecseki Szénbányák KISZ-bizottscga elmúlt két évi munkájáról és soron következő feladatairól. Ebből az alkalomból három fiatalt szeretnénk bemutatni, három kétkezi munkást — hórom embert azok közül, akik a bányászatra tették fel az életüket. Lépcsőről lépcsőre A házgyári elemekből készGIt épületeknél műszaki és esztétikai szempontbál egyaránt gondot jelent a villámhárítók levezetésének rögzítése. Felmerült viszont annak lehetősége, hegy a vasbeton alapzatba beépített vasháló helyettesítheti a villámhárítók földelését, a falakba épitett betonvas pedig alkalmas a levezetésre. E témában Pécsett, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola villamos hálásotok tanszékén már másfél éve kutatnak. A laboratóriumban és az épületeken végzett mérések egyaránt azt mutatják, hogy a feltevés helyes, és megtakarítható' a költséges földelő kutak elkészítése. Az épületbe beépített vasbeton földelési ellenállását méri Páka Henrik docens ét Simon Gábor technika«. Duthvailer János 28 éves. Szakképzettségét tekintve bányaipari technikus, beosztását nézve vájár. Pécs-Bányaüzem KISZ végrehajtó bizottságának tagja, s tagja a Szakszervezetek Országos Tanácsának is. — Apám is bányász, sőt bányász az egész család — engem mégsem akartak bányásznak adni. Legyek villanyszerelő — ez volt anyám titkos vágya. Be is írattak az 500-asba, jártam is néhány napig, aztán szépen átiratkoztam az 508-asba, aho| akkor vájárképzés folyt, j Jo néhány hét után derült ki a | dolog — szép kis cécó volt... Nem tudom megmondani, mi ' hajtott. Ide akartam jönni 1st- , ván-aknára — talán azért, mert 1 úgy nőttem fel, hogy mindig er- ' ről az üzemről folyt körülöttem a beszéd. 1963-ban végeztem el a vájár-iskolát. Papp József szocialista brigádjába kerültem,' aztán magam is brigádvezető lettem. Csináltak nekem egy ifjúsági brigádot — ez az igazság. Divat volt, kellett — hát megcsinálták. De igazi brigád nem lett belőle, fel is oszlott a végén. így aztán most egyszerű beosztott vájár vagyok. — Technikusi oklevéllel... — Igen. Levelező tagozaton végeztem. De elvégeztem a marxista—leninista középiskolát ! is, most meg éppen esti egyetemre járok. Sőt, közben elküldték öthónapos KlSZ-iskolá- ra, egyszóval: eddig még nem unatkoztam. — Szinte hallom, amint mondják: nem sokáig lesz va- i /ár... — Látja, ez idegesít. Miért ne lehetnék vájár? Nem azt mondom, hogy semmiképpen sem fogadnám el, ha mást ajánlanának, de nem az hajt, hogy ne kelljen fizikai munkát végeznem. Érdekel minden, s szeretek is mindenbe beleszólni. Hót ezért tanulok. — Tavaly tagja lett a SZOT- nak. — Erről még nem sokat mondhatók. Negyedévenként ülésezünk, de én egyelőre csak fülelek, jegyezgetek. A legfiatalabb bányászküldött vagyok, nem könnyű hát szót kérni. — És ha majd szót kér..? — Azt hiszem, a lakáshelyzetről szólnék. Most mór többen jönnek a bányához, mint amennyien elmennek, de gyökeret csak az ereszt, aki lakáshoz jut. Csinált a KISZ egy statisztikát. Azt hiszem, elég ezt elmondani. Saját házban lakik 416 fiatal, főbérlete van 534 fiatalnak, szüleivel lakik 1603, J albérletben 294, munkásszállá- | son 119. i — Ön hol lakik? — Nekem üzemi lakásom van, egyszoba-konyhás. És van egy fiam ... — Mit tud üzeme helyzetéről? — Nagy bajban voltunk az év közepén, de most már iön a szén. Szerintem meglesz az éves terv. Lépésről lépésre javul a helyzet, s ez nemcsak a műszaki dolgokkal függ össze, hanem azzal is, hogy az emberek látják: valami történt, egy kicsit jobban figyelnek ránk. Több a pénz — és egy kicsit mintha nagyobb lenne a szak. ma becsülete is. láték az óyódának Peti János Vasas-bányán 'a- katos. Huszonnégy éves. Az elmúlt hetekben alapszervi KISZ- titkáirá választották — beszéljünk hát először erről. — Az ifjúsági klub vezetője voltam eddig. Lemezeztünk, volt néhány ki-mit-tud — de valahogy nem úgy ment a klub, ahogy szerettük volna. Volt néhány kellemetlen eset is: ha szól a zene, valahogy mások lesznek az emberek. Sokat gondolkodok, milyennek kellene is lennie egy KlSZ-rendezvény- nek, mert az se jó, ha csak zene van, meg az se. ha csak szöveg. Meg az se, ha a zenével becsalogatjuk az embere- j két, s aztán szövegelünk . Őszintén, színesen, fiatalosan | kell csinálnunk mindent, ha azt i akarjuk, hogy figyeljenek. — Egy lakatos, egy „iparos" alapszervezet titkára, hogy látja a bányászat jövőjét? — Szerintem az a baj, hogy kicsit kevés a pénz, lassú a fejlesztés. — Mert a szén kell... — Igen. — Beszélgessünk az utánpótlás gondjairól. vesen csinálja, s reméljük akad majd valaki, aki időnként azt mondja: ezt a bányász-bácsiktól kaptuk, gyerekek ... Beszéljünk a lövőről! ÉÜÉ&_.. | •— Az a legnagyobb baj, hogy sokan csak a fizetést nézik, amikor jelentkeznek. A munkáról semmit se tudnak, így aztán egy hét után már kérik is a munkakönyvét. Szerintem nem messzi vidékekről kell csalogatni az embereket, hanem azokat kell megtartani, akik már itt vannak, s azokat kell megnyerni, akik itt nőttek fel a környéken, s ismerik a bányászatot — Például hogyan? — Például úgy, hogy mór az iskolásokkal is foglalkozunk. A mi KISZ-szervezetünk ezt feladatának tekinti. Elmegyünk közéjük, meghívjuk őket, segítünk nekik — s ha ez így megy évekig, nem igaz, hogy hatástalan lesz. Most például játékokat készítünk az óvodának. Sokat dolgozunk, tavaszra lesz meg. amit terveztünk. Mindenki szíMoinár György, 29 éves, bn- qádvezető, a legjobban kereső Kossuth-bányaiak. egyike, egy nagynevű csapat vezetője, ha úgy tetszik tehát: az egyik nagymenő. — Beszélhetünk a pénzről? — Miért ne? — Mekkora volt a legnagyobb keresete? — Nyoleezerhatszáz. — A legkisebb? — Négyezer alatt még nemigen kerestem. — Tizennyolcán vannak, az átlagéletkor harminc 'év. Mindenki jól keres. Mégis, mi az, amiről sok szó esik, amiif^ qzt mondhatnánk: a brigád kívánsága? — Minket az anyaghiány?'' a szervezetlenség bosszant a legtöbbet. Például, ha . nincs üie* csille. Ilyenkor állunk, kujtor- gunk a bányában, hogy legyen valami. Ezt pedig nem fizetik. Ha nekünk megmagyaráznak valamit, tudunk hajtani, lelkesedni. De sokszor úgy érezzük: csak mi lelkesedünk. — Tehát a munkaszervezés a téma. — Az, hogy mindenki és mindig csinálja meg a dolgát. Most például egy sürgős fejtési kijáratot hajtunk. Az előirányzat napi 5 méter, de ml kilencet is megcsinálunk. Megyünk előre, ahogy csak lehet, mert azt akarjuk, hogy leqyen bányánk. A tűz lefektetett bennünket, s most tényleq mindenki sokat ad, dehát ehhez feltételek kellenek. A múltkor is a főmérnök-helyettesnek kellett közbeavatkoznia csille-ügyben. Ez szerintem baj. *— A jövőről mit mondanak az emberek? — A bánya jövőjéről? — Meg a magukéról is. — A szén kell. ez biztos. Tehát bánya is kell. Meg bányász is. De csak egészséges bányász. Mi nem attól félünk, hogy utcára tesznek bennünket, hanem attól, hogy mi lesz, ha nem lesz már egészség. Mert elég sok harminc év körüli embert látunk vergődni .. — Egy mondatban a terveiről ... — Hosszú mondat lesz. Eny- nyi pénzt szeretnénk — de kevesebb túlműszakot, kicsit több és korszerűbb gépet, s tényleges szervezettséget mindenütt. Egyénileg meg egy kicsit nagyobb lakást, mert az egyszoba kicsi ahhoz, hogy az embernek két-három gyereke legyen. Békés Sándor NOVÉNYVÉDÖSZER RAKTARBA segédmunkásokat keres AGROKER VALLALAT Jelentkezés az osztályvezetőnél, PÉCS. MEGYERI ÚT 64. SZÁM
