Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)
1973-10-07 / 266. szám
Dunaföldvártól az országhatárig Dél-Dunántúl ODRA-MAJNA-RAJ NA CSATORNA # ■ u/ reneszánsza Aki összehasonlítást tesz a magyar Felső és Alsó Duna-szakasz között, az ugyancsak elgondolkozik. Amíg Esztergom és Komárom között ipartelep ipartelepet ér, s olyan — Nyergesújfaluhoz hasonló — települé sek következnek egymás után, amelyek már csak a nevükben falvak, addig a Duna déli szakaszán szinte idillikus csend uralkodik. Libák úsznak a folyamban és súlykolóval mosnak a víz partján az asszonyok. Ha azt a szót halljuk, hogy Lábatlan vagy Almásfüzitő, azonnal megelevenedik a képzeletünkben egy papírgyár, vagy olaj- finomító, ám ha Komlód vagy Dunaszekcső nevét emlegetik előttünk, csak egy kedves ismerősre, vagy jó halászlére emlékezhetünk. Növekvő vízéhség De már nem sokáig marad meg ez a szembetűnő ellentét. Pártunk Politikai Bizottsága és a kormányoz elmúlt években többször napirendre tűzte, illetve megvizsgálta, hogyan fejlődnek a különböző országrészek, s fontos döntéseket, határozatokat hozott. Ezek nyomán számos területfejlesztési koncepciót dolgoztak ki. A tanulmányok szerzői vitában vannak még atekin- tetben, hogy az Alföld és Du nóntúl mely részére koncentrál juk a jövőben az iparfejlesztést, de abban kivétel nélkül megegyeznek, hogy az Alsó Duna- szakaszt fel kell ébreszteni Csipkerózsika ólmából. Korunk vízéhsége ugyanis nőttön nő, egyre több folyómenti területet keres az ipar. — Ilyen területünk von is — mondotta erről dr. Kóródi József, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főosztály vezetője. — Például a Tiszánál Szentes és Szeged között, vagy a Muránál, illetve a Barcs környéki Dráva-szakasznól. Távlatokban jelentős szerep vár e térségekre is. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy vízbő- jégben mégsem kelhetnek versenyre az Alsó Duna-szokasz- szal. Azt is mondhatnánk, hogy ez az egyetlen olyan összefüggő vízbő területünk, amely még feltáratlan. Dr. Kóródi József hozzátette, hogy egyébként „nemcsak” a vízbőség szól az Alsó Duna- szakasz mellett, hanem az is, hogy e térségnek jóval kedvezőbb közgazdasági fekvése van, s még inkább lesz, mint az Alsó Tisza-szakasznak, illetve a Drávának. 1981-ben ugyanis felavatják a Duna—Majna—Rajna csatornát, ami annyit jelent, hogy egy csapásra többszörösére nő a Duna hajóforgalma. Ehhez tegyük még hozzá, amire dr. Bulkai Lajos, a Vízgaz dálkodási Tudományos Kutató intézet osztályvezetője hívta fel a figyelmünket. Ez a víz szeny- nyezettsége. A Felső Duna-sza koszon a víz minden köbmétere 4rszer annyi fenolt tartalmaz, mint Mohácsnál. Hasonló a helyzet a Duno-víz mosószerkoncentrációjával is. Tehát még a szennyezettség miatt sem lehetne a végtelenségig északra koncentrálni a fejlesztést Gazdasági kényszer Elvben persze feltehető, hogy az iparfejlesztési szakemberek mégiscsak északon kívánnának építkezni, mert közelebb van a fővároshoz, a nyugati export-útvonalakhoz, s különben is, megszokták azt a helyet. Ezt a feltevést mór azért sem zárhatjuk ki, mert nem egészen elméleti jellegű, hiszen az elmúlt évben avatták fel például a lábatlani papírgyárat, illetve bővítették a Magyar Viscose Művek nyerges újfalui üzemét. De -— és ez va lóságos hideg zuhany volt sok iparfejlesztési szakember számára! — alig tudtak munkaerőt szerezni, amely mozgásba hozza a gépeket. (Nyergesúj falut példánl Dél-Szlovákiából bejáró munkásnők segítették és segítik ki.) Más szavakkal, kiderült, hogy aki a megszokotthoz ragaszkodva, behunyja a szómét a tények előtt, az nagyon ráfizethet. Huszár István államtitkár, az Országos Tervhivatal első elnök- helyettese egyik tanulmányában, amely a Területi Statisztika című folyóiratban jelent meg, a következőket írta: „Bármely országban, ahol a termelőerők területi elosztása aránytalan, létrejönnek olyan területek, ahol a nagyméretű ipari tömörülés egészségtelen népességtömörülést hoz létre, a szükséges munkaerő egy részét nem sikerül odatelepíteni, nagyméretű ingázás alakul ki, végül krónikussá válik a munkaerőhiány; illetve olyan területek, amelyek esetében a gazdasági aktivitás alacsony fokú, népességük elvándorol, elöregedő korösszetétel jön létre és a terület település- hálózatának fejlődése megreked. A területi aránytalanság mindkét esetben ... az ágazati fejlődésnek is gátja lesz. Nem kevesebbet állíthatunk tehát mint azt, hogy a zavartalan bővített újratermelés megvalósulásához .. . nemcsak helyes ágazati arányok szükségesek, ho- nem ennek feltételét jelentik a termelőerők helyes területi arányai is." Mindent egybevetve: oki vfr- igényes ipart telepít Magyarországon. annak az Alsó Duna- szakaszra kell mennie. Az, hogy a szive szerint nagyobb kedvvel építkezne északon, hovatovább elhanyagolható szempont, mert a déli Duna-szakasz feltárása — gazdasági kényszer. Négy centrum a tervezők szükségszerűen keresnek választ arra, hogy a 4 centrum közül végül is melyik városra helyeződjék ót oz ipor- fejlesxtés súlypontja? Az egyik elképzelés szerint Kalocsára, a legtöbb alternatíva azonban Baját emeli ki, amely — tekintve, hogy nagyjából a Pécs—Szeged közötti távolság felezőpontján fekszik — egyébként is nagyobb szerepkörre hivatott, mint amit ma betölt Minthogy sem Szekszórd, fogyasztás az érintett centrumokban, honnan lehetne beszerezni azt a gázmennyiséget, és így tovább. Kétségtelen. hogy az Alsó Duna-szakasz fejlesztésével Bács-Kiskun, illetve Tolna megye nyerne legtöbbet, amire rá is szolgálnak, hiszen az ország legkevésbé iparosodott tájai közé tartoznak, amelyeket a településfejlesztési szakemberek depressziós övezetnek neveznek, jelezve, hogy a lakosság egy része az elmúlt évtizedekben elvándorolt innen. A növekvő igényt kielégítendő, több elképzelés is született az Alsó Duna-szakasz fej- Mindemellett jelentős szerepet sem pedig Kalocsa nem nevezhető igazán vízpart! városnak, DLilid---TÍSZCT” a tanulmány (anélkül, hogy a két város fejlesztését elhanya- csatorna golnóí) Baja és Mohács iparosítására helyezi a fő hangsúlyt. FEJLESZTÉS ALTAI ÉRINTETT TERÜLET ■ ...........................■ / ■ a VAS&RNAPI MtlUKlÚ iesztésére. Különösen e Városépítési Tudományos és Teivező Intézet vaskos tanulmánya figyelemre méltó. Amint a mellékelt térképből látható, a Duna földvár—Solttól az országhatárig terjedő részt kívánják fejleszteni. A Duna mindkét partját számítva, három megye csaknem 50 települését közvetlenül, további mintegy 130 települést pedig közvetve érintene az iparfejlesztés. Az utóbbi 130-at azért csak közvetve, mert ozokban a településekben általában nem épülnének ipari üzemek. Viszont meglehetősen sokan találnának új munkaalkalmat a Dunánál. A dr. Zala György irányította tervező kollektíva nyolc változatot dolgozott ki a téma vizsgálatára. Mind a nyolcban a fa- és papíripar, vegyipar, könnyű és élelmiszeripar, vízigényes gépipari ágazatok (pl. hajógyártás, híd- és vasszerkezetek), építóanyagipar stb. fejlesztését javasolják. Ebben nincs érdem leges vita. Am korántsem ilyen egyértelműek a fejlesztési elképzelések, amikor arra keresnek választ, hogy végül is hová keliene Összpontosítani az iparosítást? Abban még megegyezik a nyolc változat, hogy alapjában véve 4 városra — Kalocsa, Szekszárdi Baja, Mohács — keliene koncentrálni. De mivél a 4. város aránylag közel vart egymáshoz, s gazdasági-népességi súlyukat tekintve . jelenleg egyiknek sincs vitathatatlan primátusa a többi háromhoz képest. szán Bátoszőlmek, még inkább Paksnak, ahol már épül az első magyar atomerőmű. Mit várhat Mohács? Bár — mint mondottuk -r- or egyes alternatívák szélsőséges értékeket is képviselnek, a legvalószínűbb változatok szerint a következő értékek között akikul az öt város lakossága; Város Kalocsa Szekszórd Baja Mohács Paks Népesség (ezer főben) 1970 1990 17,6 25—30 26 40—45 35 55—60 20 25—30 13 20 Az erőteljes Iparosítás, a la kosságszám felduzzadása igen nagy hatást gyakorol majd a 4, még inkább 5 város arculatára. Uj lakótelepeket kell majd építeni. Szűkké Válik a közintézmény-hálózat; iskolákra, kereskedelmi és szolgáltató centrumokra lesz szükség. Fef kell építeni égy seregnyi más középületet is. De ha még minderre nem fs lenne szükség, akkor is át kellene építeni a városközpontot, mert a jelenlegi közműhálózat nem tudja majd kielégíteni oz igényeket. A tervezők egyébként számot vetettek az iparfejlesztés infra struktúrára gyakorolt következményeivel, s a többi között niég árt is megvizsgálták, hogy előreláthatólag mennyire nő a gázMindomellett igen sokat kap Baranya is Moháccsal. Nemcsak azért, mert — Baja után — ez a másik súlypont, hanem azért is, mert határ-kikötőváros. Ennek pedig még nagyobb szerepe lesz 1981-tól, a Duna—Majna—Rajna csatorna felavatásétól, hiszen ez azt jelenti, hogy Mohács kikötőjében akár francia, vagy éppen holland lobogó alatt hajózó hajók is megjelenhetnek. Tegyük még hozzá, amiről az EVM területfejlesztési főosztályán értesültünk: mór a készülő Duna—Majna— Rajna csatorna miatt is egyre sürgetőbbé válik a Duna—Tisza csatorna megépítése, ami '— amennyiben kikötő épülne Záhonyban és tovább terjedne a konténeres szállítás — azt is jelenthetné, hogy a Záhonynál behajózott áru vízi úton jelenhetne meg Mohácson. A2 elmondottakon túl Mohácsot erősíti az a tény, hogy a 4 város közül neki van a legnagyobb munkaerő-tartaléka és munkaerő-háttere; a legtöbb Duna- parti településsel szemben olyan iparterülettel rendelkezik, amely mindenkor árvízmentes. Mohács mindemellett — Bárt és Duna- szekcsőt Is beleértve — továbbra is megmarad üdülőközpontnak, sőt e vonatkozásban is növekszik a szerepe. Mohács persze csak akkor tud szerepkörének megfelelni, ha megépül a várost és Béta- széket összekötő vasútvonal. (Amivel egyébként az elhanya golt szárnyvonal is megélénkül ne, hiszen nem a — jelenlegi — álmos Bátaszék, hanem egy dinamikusan fejlődő város len ne a végpontja.) Továbbá akkor, ha már most felhagynak az ötletszerű ipartelepítéssel (a Duna-parton ugyanis MÉH-te- lep és más, nem vízigényes tanácsi kis ipartelepek foglalnak el értékes területeket), s persze akkor, ha a levegőt nem szeny- nyezó ipart telepítenek a városba, hiszen a várostól nyugatra, északnyugatra kellene kialakítani az ipartelepek zömét, mar pedig ezek az uralkodó szél irány útjába esnek. Végül — erre Is felfigyeltek a tervezők — azt sem szabad elfelejteni, hogy az ipar és mezőgazdaság érdekei a négy város közül talán Mohácson ütköznek a legélesebben. Ezt az ellentmondást úgy kell feloldani, hogy a város és o környék mezőgazdasága a lehető legkevésbé károsodjék. Mohács dinamikus fejlődése jelentős hatást gyakorol maid e környékére, iát 9 megyére is. A környékre azért, mert Lánycsók hovatovább Mohács városkörnyéki településévé válik, tehát hasonló szerepkört tölt be, mint Pécs mellett Hird vagy Kozár- misleny. Somberek — kedvezőbb forgalmi, közgazdasági helyzetét kihasználva — várhatóan tovább növeli 0 súlyát Vé- ménddel szemben. Noha Báron és Dunaszekcsőn nem terveznek számottevő iparfejlesztést,-mindkét falu bőségesen kárpótolni tudja magát a Mohács-közelséggel, ami nemcsak azért lesz áldásos számukra, mert a szomszéd városban találnak munka- alkalmat, hanem azért is, mert — miként ma Lánycsók és Somberek esetében — egy nagyobb Mohács urbanizációs hatása ott is erőteljesebben érvényesül. Dunaszekcső és Bár egyéb ként csak kettő lesz az ingázó falvak közül, mert egy 30 ezer lakosú Mohács ipari vonzása északnyugaton Zengövárkonyig, nyugaton Szederkényig, délkeleten Villányig kiterjedhetne. Más szavakkal; a pécs—komlói agglomerációval szemben kialakul egy másik, országosan is számottevő ipari-agglomerációs pólus. Minthogy a mohácsihoz ho- sonló növekvő vonzást gyakorol majd a környékére a jövőben Szekszórd és Paks is. s mindezen felül — a távlatokban — nagy fejlődés előtt áll Barcs és vidéke is, az egész Dél-Dunántúl arculata megváltozik. Ma még túlnyomórészt mezőgazdasági terület ez, a jövőben pedig olyan országrésszé válik, amelynek ipara és mező- gazdasága egyaránt jelentős. Idő és pénz Amint dr. Kóródi József, az ÉVM főosztályvezetőjének tájékoztatójából kiderült, az érdekelt megyei tanácsok a közeljövőben tanulmányozzák az Alsó Duna-szakasz fejlesztési tervét. Ezt követően a .kormány elé kerül, majd bizonyos' — egyelőre még nem ismert részek -— valószínű bekerülnek belőlük az ötödik ötéves tervbe. Miként a többi országrész, a* Alsó Duna-szakasz fejlesztése is időt és pénzt igényel. Azt per sze senki sem állítja, hogy oz Alsó Duna-szakasz iparosításához is két emberöltőre lesz szükség (ugyanis körülbelül ony- nyit, tehát mintegy 60 évet vett igénybe az Esztergomtól Komáromig terjedő szakasz átalakításai), egy, vagy akár két ötéves tervnyi időszak azonban még a szocialista iparosítás ko rabon sem tehet hozzá elegendő. Nemcsak Alsó Duna-szakasz van ugyanis az országban, hanem például Szabolcs megye is, amelynek lakói szintén hoz /ájárulnak a nemzeti jövedelem képzéséhez és — érthetően — szintén szeretnének felemelkedni, emberibben és jobban élni. Valószínű, az Alsó Duna-szakasz Iparosításához még csak különböző preferenciára sem lesz szükség. Magúktól, saját érdekeiktől vezérelve fognak odatelepülni a gyárak, mert korunk legértékesebb nyersanyaga ma már nem az arany, még- csak nem is a kőolaj, hanem 0 tiszta víz. Magyar László Fortuna nyomában — lottóországon át Évenként átlagoson 6—1 ötőstalálat akad a lottón. Ezt a 16 éve szinte minden esztendőben pontosan betartott szintet meglepő mó dán teljesítette túl az idei ősz első heteiben a véletlen. A különös sorozat a 32. héten kezdődött, majd egy hét kimaradt, s a 34. játékhéten ismét volt ötös. Ezután sem következett a szokásos másfél—kéthónapos szünet: a 37. héten már újra volt ötös találat, mégpedig egyszerre három! Hogy ez milyen váratlan bőkezűség Fortuna részéről, arra csak két oda tot: eddig 107 ötös találat volt összesen, noha már a 870-ik húzásnál tart a lottó; egyetlen héten három telitalálat pedig a 870 Húzásból előzőleg mindössze egyszer, 1960. áprilisában fordult elő. A 13 év előtti három öttalálatos külön érdekessége volt, hogy kettőt ugyanaz o család küldött be Dorogról. Tévedésből ugyanis kétszer töltötték ki és dobták be a 6, 11, 53, 59 és 83-as számsort így azután a dorogi bányász- család 0 nyereményosztályra jutó több, mint másfél millió forint kétharmadát kapta, a harmadik szelvény tulajdonosa pedig egyHar- madát Az egy húzásra beérkezett három öttalálatos szelvényt akkoriban azzal magyarázták a „szisztémaszakértők", hogy a számok szabályosan egyenletesen oszlottak meg a 90 között, hattól nyolcvanháromig. Erre az elméletre alaposan rácáfol a 34. és 37. játékhét két telitalálata, A 34. héten minden szám a mezőny első felében tömörült, az első négy szám 30 alatt maradt (4, 15, 23, 29), és az ötödik is messze volt a 90-es határtól (51). A 37. héten a számok többsége a 45-ös felező alatt volt (18, 24, 43), a negyedik szám az 50-es, a legmagasabb a 60-as mezőnyből került ki (52, 63), A tömörülés ellenére sikerült ezen 0 héten a három telitolólatost kitölteni a szerencsés lottózóknak. Persze, a csaknem 2 millió 300 000 forint ilyen körülmények között három részre oszlott, és így egy- egy szelvényre „mindössze” 764 077 forint jutott. Egyetlen ötösre eddig a legnagyobb összeget ar idei 16. játékhéten fizették ki; 2 356 753 forintot nyert egy Hajdú megyéből beküldött szelvény. A nagy összegek versenyében pillanatnyilag az ezüstérmet egy egri lottózó birtokolja, ötösére 2 351 004 forintot kapott. A harmadik hely egy kaposvári nyugdíjasé, aki a már »m. 1 ftett. 32. játékhéten 2 178 500 forintot nyert. Egy nem hitelesíthető rekordot Is számon tartanak: a "Váron a Korasico Gyöngye Tsz 18 tagú lottózó kollektfvója egyetlen húzás eredményeként 2 361 295 forintot nyert. Ebből azonban „csak” 2 157 735 volt az ötös nyereménye, áru ugyanezen e héten 5 négyesük Is akadt és erre kaptak még több, mint 200 000 forintot így e karasicások csak ötödikek, míq e hatodik legnagyobb nyereményt kétmillió forintot egy Békés megyei tsz nyugdíjasa — 12 gyermekes özvegyasszony — nyerte. Végül pedig egy kfs barangolás az úgynevezett őtöscsinőlá számok körül. Mér tízszer szerepelt őtte- lálatos szelvényen a 7, 19 és a 42. Kilencszer a 4, 21, 29, 36, 37, 51, 52 és a 86. A legtöbb öttalálatos szelvényen a 13-as szám szerepelt (11 alkalommal) — tessék utána számolni! k
