Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)

1973-10-31 / 290. szám

6 DUNANTOL! NAPtO 1973. október 31. * Jogi tanácsadó Al óimul! napokban többen érdeklődtök « út- ét köimúfejleutéti hozzájárulással kapcsolatban. Ezért az alábbiakban igrektziink az idevonatkozó legfontosabb tudnivalókat ismertetni. A 8/1970. (IV. 16.) ÉVM—PM. együttes rendelete szabályozza az út- és közműfejlesztési hozzájárulást. E szerint az állami beru­házásban végzett közművesítés, továbbá út- és járdaépítés költ­ségeinek a jogszabályban meghatározott részét a közvetlenül érintett építési telkek tulajdonosaira kell áthárítani. A rendelet szerint az 1970. január 1. napja után létesített vil­lany-, gáz-, vízvezeték, szennyvízcsatorna, közút és járda által köz­vetlenül érintett építési telkek tulajdonosai EGYSZERI út- és köz­műfejlesztési hozzájárulást kötelesek fizetni. A jogszabályi előírás szerint a hozzájárulás legmagasabb mértéke a következő: A létesítmény megnevezése; A hozzájárulás forintban lakótelek esetén üdülőtelek esetén a) villanyvezeték 1500,— a létesítési költség b) vízvezeték 3500,— a létesítési költség c) szilárd burkolatú járda 1500,— a létesítési költség 60%-a d) pormentes közút 3000,— 3000,— e) szennyvízcsatorna 6000,— 6000,— f) gázvezeték 2000,— 2000,— Exportból visszamaradt... örömmel olvastam az újság­hírt, ami szerint új készítmé- \ nyekkel bővítik a mirelit áruk ! választékát, de az már kevésbé j tetszett, hogy például a kima­gozott meggyet csak exportra készítik. Tavaly egyik ismerősöm bejárta érte a várost, míq vég- j re talált egy üveggel az új- I mecsekaljai csemegeboltok va- | lamelyikében. Persze csak azért bukkant rá, mert exportból visszamaradt áruról volt szó. Elszomorító, hogy mi, — már mint a belföldiek — csak ilyen esetben juthatunk hozzá, s csak akkor, ha valamilyen ok miatt nem veszik át a "külföldiek. Raj­tam kívül bizonyára sok házi­asszonyt érdekelne, ha a szá­munkra is „gyártanának” illet­ve juttatnának ebből a rétesbe való finom gyümölcsből. Sok háziasszony nevében: ' Trászer Antalné | Pécs, Béla utca 6. A hozzájárulás kivethető összege valamennyi létesítmény után — a megvalósítás időpontjától függetlenül — együttesen a) lakótelkenkénti megállapításnál legfeljebb 10 000,— Ft b) lakásonkénti megállapításnál legfeljebb 7 500,— Ft c) társasháznak minősülő lakóépülettel beépített úszótelek esetén lakásonként (öröklakáson­ként) LEGFELJEBB 5 000,— Ft lehet. A 8/1970 (IV. 16.) ÉVM—PM, sz. rendelet szerint nem kell hozzájárulást fizetni a) az olyan létesítmény után, amelyet — az érintett építési telek tulajdonosai maguk vagy — eset­leg más érdekeltekkel közösen — társulás útján létesítet­tek vagy létesítenek;1 — az érintett építési telek tulajdonosai által az erre vonat­kozó külön jogszabály szerint ÖNKENT vállalt hozzájáru- ból, illetőleg HELYI ERŐBŐL létesítettek vagy létesítenek; — állami telekértékesítés esetében az építési telek eladási árának megállapításakor az adásvételi szerződésben fi­gyelembe vettek; b) a meglevő létesítmény korszerűsítése (felújítása, bővítése, cseréje esetében; c) a vízvezeték, illetőleg a szennyvízcsatorna után, ha az építési telek vízellátása, illetve szennyvíz kezelése rendel­tetésszerű használatra alkalmas közműpótló berendezés (fúrt kút, vízkivételi mű, házi szennyvíztisztító és derítő) út­v «*t.x.-ján biztosított; d) a vegyes (részben állami, részben nem állami) tulajdon- ban álló olyan építési telek, illetőleg társasházi lakás — öröklakás — esetében, amely 50 százalékát meghaladó mértékben állami tulajdonban van. A hozzájárulás összegét d kivetéstől — a határozat jogerőre emelkedésétől — számított HAT hónapon belül kell befizetni. Abban az esetben, ha a tulajdonos a hozzájárulást nem tud­ja hat hónapon belül befizetni, akkor KÉRELMÉRE a tanács pénzügyi szakigazgatási szerve — vagyoni és szociális körülmé­nyeinek, továbbá a megfizetendő összeg nagyságának figyelembe­vételével — megengedheti a hozzájárulás összegének LEGFEL­JEBB 2 év, beépített lakótelek esetében pedig legfeljebb 5 év alatt kamatmentes, vagy évi 6 százalék kamatterhes részletekben történő megfizetését Mint vászontarisznyán - a. lakat... A pécsi Kolozsvár u. 7. sz. alatti emeletes bérháznak kb. 2, éve éjjel, nappal tárva-nyitva áll az utcai aj­taja. Oka a kapuzár elromlása, amit | azóta sem csináltatott meg a kerü- j létünk házkezelösége. Ennek követ- ! kezményeiről csak annyit, hogy az alapsorban, de már a padlásunkon is alkalmi szállást találtak maguknak éjszakára a hívatlan vendégek. Tavaly nyáron a mi épületünkre is felszerelték a kaputelefont, joggal hihettük hát, hogy ezzel eayidöben a kapu is zárható lesz. Tévedtünk, mert nemcsak á kapuzár maradt olyan, amilyen, hanem a kaputelefon sem működik. Na persze nevetsége­sebb lenne, ha működne, mert mi szükség volna rá egy állandóan tár­va-nyitva álló kapu közvetlen szom­szédságában. Ügy véljük, mindez elég árulkodó jei arról, hogy a PIK megfeledkezett a jobb sorsra érde­mes házról és lakéiról. Dr. V. Gy. Szerkesztő üzemetek ... M /.-né, Pécs: Levele alapján később is maradhat gyermeké­vel a lakásban, mint jogutód. Alföldi József: A szekér című versét még nem tudjuk közölni. Olvasson sokat, hogy tovább fejlődhessen. W. Á.-né, Harkány: Levele alapján jogosult lesz a gyer­mekgondozási segélyre. P. M.rné, Szalánta: A tanács továbbra is segítséget nyújt az alsó falurészen létesítendő autóbuszmegállóhoz. A felaján­lott társadalmi munkát meg­szervezi és a szükséges anyago­kat is a rendelkezésre bocsátja. Váró megépítése nem szüksé­I ges­Az illetékesek oálasjz&biak A kegyelet védelmében A Dunántúli Napló egyik korábbi számában „Temetői szarkák” címmel Ler.dvai Ferenc pécsi lakos felhábo­rodását fejezte ki a Pécsi Közteme­tőbén észlelt 'lopásokról. A Temet­kezési Vállalat részéröl teljes mér- tókben£3egyetértünk felháborodásával. A temető sírjainak meglopása való­ban súlyos kegyeletsértő cselekmény, ameiyet minden jósxándékú, hozzá­tartozóinak emlékét tisztelő ember mélységesen elitéi. Itt jegyezzük meg, hogy véleményünk szerint nem lenne helyes megszüntetni „a maszek” sir- gondozást, mert az sok személynek megélhetési és szociális segítséget jelent. Hogy a felháborító lopások meg­szűnjenek, ehhez a vállalat intézke­dései önmagukban nem vezetnek eredményre. Való igaz, hogy kérés a temetőőrünk, de ha volna is ilyen hálózat, akkor sem várhatnánk ej tőlük azt, hogy a temető 68 holdn*. es csaknem 50 parcellából álló terü­letén tettenérjék a rhinden bizony­nyal nagyon óvatos tolvajokat. Ezért csaknem kizárólag a közös­sé© összefogását tartjuk hatásos módszernek, mert gyakori temetőié- toaatásaik, következésképp megfigye­léseik alapján ők tudják megítélni, hogy a sírok között ki az hmeretlcn, vagyis il’etéktelen látogató, ered­ményes lehetne elriasztásukra ez is, hogy egy-egy lelen'ezett tolvajt mert erre is volt példa — szigorúan megbüntetné a szabálysértési ható­ság. Végül annyit mén, hogy vállalatunk felkérte a területünkön /működő sir* gondozókat is a temetőben Őayelqő gyanús elemek szem előtt tartósára. Vörös Károly •« «. Temetkezési Voll, igazgatói« Á kövesdűlőiek figyelmébe Az augusztus 1-i szómban közöltünk egy fényképet, amely híven ábrázolta, hogy a nagy esőzések után a víz hogyan zú­dul végig Kovácstelepen, az ürögi-fasoran és ha túl is jut a vasút alatti átereszen, de kb. 20 méterre a sorompót követően megreked. Itt ugyanis a 25 centi átmérőjű cső rendszerint eldu­gul és így o nagymennyiségű esővíz a kövesdülői kerttulajdo­nosok veteményeit iszappal fel­tölti és kipusztítja a drágán te­lepített kultúrnövényeket. Erre a panaszra a III. kerületi Tanács- hivatal műszaki osztályának ve­zetője, Németh Péter az alábbi „Viszonzatlan j A Dunántúli Napló október 3-i számában fenti címmel meg­jelent panaszt kivizsgáltuk, és a következőket állapítottuk meg. Sem a MÉH Vállalat, sem annak pécsi telepe nem ren­dezett nyári vasgyüjtő heteket. Ez évben az iskolák részére, — országos szinten, — csak papír- és textil-hulladék gyűjtő hetet rendeztünk április 6-tól május 31-ig. Vasgyűjtést éppen a piaci kereslet hiányában, szándéko- | san nem rendeztünk. Egyébként j sok éves tapasztalataink szerint, 1 eddig sem a községek főterén. választ küldte szerkesztőségünk­nek: „Kovácstelep vízlevezetésének megoldására megrendeljük a III. kér. Tanácshivatal Költség- vetési özeménél az alábbi mun­kák elvégését: 1. Az Orögi fasor végén a sorompótól délre (kb. 30 m-re), a földúton levő csőáteresz ki­cserélését. 2. Az árok kitisztítását és ren­dezését. az áteresztől délre és északra a sorompóig. 3. *A vasúton túl északra, a Hajnalka utcáig kiépített nyílt árok tisztítását.” lelkesedés11 hanem az iskolák udvarán gyűj­tötték össze a hulladékot, tehát, az a vád sem érhet bennünket, hogy ilyen kéréssel fordultunk volna az iskolákhoz. Jelen eset­ben az történt, hogy az iskola Igazgatója nem engedte meg az összegyűjtött hulladék táro­lását az iskola udvarán. Befejezésül annyit még. hogy az összegyűjtött anyagot, — a fentiek ellenére is, — soronkí- vül elszállittatjuk. Gór György, a Dél-dunántúli MÉH V. áruforgalmi vezetői« A „zebrától" alig 20 méternyire... A kép a Kórház téri autóbuszmegállónál készült. Azt a naponta sokszor megismétlődő pillanatot örökítette meg, amikor a busz utasai közvetlenül a leszállás után átvágnak az úttesten. A kép jól szemlélteti, hogy a még álló autóbusz mellett egy személygépkocsi halad el „lépésben”, vagyis eltakarja a kilátást a szembejövő forgalom elől. Es mindez a „zebrától” alig 20 méternyire törté­nik, s az átkelőket még a helyszíntől nem messze szolgálatot teljes tö rendőr jelenléte sem zavarja. Miért is, hiszen amíg a helyszínre érne, addigra rég elvegyülhetnek a szemkpzti járda emberforga­tagában. Pedig de szívesen megörökítenénk egy ilyen „tettenérést”. Félreértés ne essék, — nem koján- ságból, hanem éppen a könnyelmű, a saját testi épségükkel nem törődő gyalogos átkelők érde­kében. t Leveleink nyomában Különös „nevelési módszer Egy példa nélkül álló felháborító esetre szeretnénk felhívni az illetékesek figyelmét. Községünkben, a felsőszentmártoní óvodában olyan „fegyelmezési” módszernek voltunk tanúi, amelyet nem hagyhatunk szó nélkül. Az történt, hogy az utcai sétára induló apróságok száját az óvónők ragtapasszal leragasztották, a kezü­ket pedig spárgával kötözték össze. Csak hárman irtuk alá e levelünket, de ha szükségesnek tart­ják további tanúk meghallgatását is, kérjük, látogassanak el köz­ségünkbe, mert szeretnénk, ha ez a felháborító eset dz újságbon is napvilágot látna. Kovácsevics Alfréd Bérei Pál Hetényi István // Ami az esetet illeti, magunk is olyannyira elképesztőnek, példa nélkül állónak találtuk — hogy őszintén szólva —, még a három aláírás ellenére is némi kételkedéssel olvastuk. Ném minden ok nélkül, mert sajnos volt már példa arra, hogy alá­írásokkal „szentesített”, vészha­rangkongató levelek nyomón, csak „néma haranglábat” ta­láltunk a helyszínen. Magyarán mondva félrevezettek bennün­ket Ezúttal mégse vágjunk a dolgok elébe, vegyük sorra őket. Kezdjük a telefonnal. Ponto­sabban a telefonon szerzett tá­jékoztatással, amelyet a Felső- szentmártoni Közös Községi Ta­nács egyik dolgozójától kap­tunk. — „Van valami a dologban — mondotta —, de a részleteket nem ismerem .— Taián ha ki­jönnének . ..” E nem éppen biztató’tájékoz­tatásban, a „van valami” volt az egyetlen támpontunk ahhoz, hogy a részleteket is megismer­jük. Elsőként a felsőszentmár- toni általános iskolába látogat­tunk el, ahol Markovics Józseíné igazgatónő, mindenekelőtt a panaszos levélre volt kíváncsi, s amint kiderült, okkol. „ — Az aláírókat jól ismerem, hiszen nem is olyon régen még a , diákjaink voltak — mondotta. — Legjobb tudomásom szerint jelenleg szakmunkástanulók az egyik pécsi tanintézetben. Te­hát semmiképpen sem lehettek szemtanúi az általuk oly szen­vedélyes hangon leírt esetnek, amelyet egyébként alaposan el is túloztak. A történteket így foglalta ösz- sze: — Miután nevelési, módszer­tani vonatkozásban az iskola vezetőségéhez, gazdasági, ha­tósági szinten pedig a községi tanácshoz tartozik az óvoda fel­ügyelete, ezért a vizsgálatot is együtt végeztük. De mint mondotta, nem is volt szükség különösebb vizsgá­latra, mert az óvónők minden kertelés nélkül elismerték vétsé­güket. Elmondották, hogy amc I hétfői napon olyan csintalanok, [ engedetlenek voltak a gyerekek, hogy a csítításukra nem hasz­nált sem a szigorú, sem a szép szó. Nos, ezek után történt az, hogy celux szalaggal leragasz­tották hét gyereknek a száját. — Természetesen nem marad el a fegyelmi büntetés — mon­dotta. — Prémium elvonásban és szigorú figyelmeztetésben ré­szesültek, s nemcsak az elkö­vetők, hanem az óvoda egesz személyzete, tehát azok is, akik csak szemtanúi voltak a cselek­ménynek. Abból viszont egy szó sem igaz, hogy spárgával meg­kötözték a gyerekek kezét, to­vábbá az sem, hogy leragasz­tott szájjal kísérték őket az.ut­cán. Ezt egyébként az érdekelt szülők is elmondhatják. Erről az egyik szülő, Kustra Márk, eképpen vélekedett. — Igen, az én kislányom is a hét között volt — mondotta —, de arról a spárga históriárói egy árva szót sem szólt, pedig az ilyesmivel a gyerekek álta­lában eldicsekednek, már csak a szenzáció miatt is. Persze nem akarom ezzel pártfogásba venni az óvónőket, de hát amit fettek, azért meg is kapták a büntetésüket... Gvőri Pálné, a községi tanács elnöke, már nem is annyira ez esetről, hanem annak okairól, előzményeiről beszélt. — Sajnos, nemcsak arról van szó, hogy az új, a mindössze egy éve működő óvodánkban az óvó-nevető személyzet is egészen fiatal és taaasztalat- lan még, hanem arról is, hooy ! képesítési nélküliek. Van ügyön képesített óvónőnk is, Zsidáko- vics Sándorné, de ő jelenleg a szülési szabadságát tölti, jtehát | igen hosszú ideig nem számít­hatunk rá. Nagy problémánk ez — mondotta —, hiszen 61 gyerekről van szó, de seqíteni aligha tudunk gondjainkon. Nem úgy van itt, mint a város­ban, hogy ideiglenesen beállí­tunk valakit, mert egy év múlva még az is gond lesz, hogy kivel pótoljuk majd Tihanyi Marikát, az egyik képesítés nélküli óvó­nőnket. 0 ugyanis csak amo­lyan „átutazó” nálunk, mert jö­vőre a Tanárképző Főiskolán szeretné folytatni tanulmányait Egyébként Tihanyi Marika is ludas volt a „szájragasztásban", amelyről szemmel látható bűn­tudattal, csak a vele hason'ó- korú kolléganője, Brezovics Éva jelenlétében volt hajlandó be­szélni.- Az úgy történt, hogy a gye­rekek nagyon rosszak voltak, és mi nem tudtunk mit kezdeni ve­lük. A celufix meg ott volt az asztalon, mert éppen dobozokat ragasztottunk. Ha nincs kéznél, biztosan nem is jutott volna eszünkbe az a ... — De sajnos ott volt és megkísértett bennün­ket ... — Ha tudjuk, hogy ezt nertt szabad, dehogy is tettük volna .. Ha tudták volna, hogy nem szabad?! — Ugyan milyen követ­keztetéseket vonhatnánk le eb­ből, az inkább megmosolyog­tató, mint felháborodást kehő naív mentegetőzésből. Jobb hí­ján csak annyit, hogy „gyere­kekre bízták a gyerekeket”. Egyet kell hát értenünk oz el­nökasszony ama aggodalmával, hogy az óvoda jelenlegi helyze­tén aligha tudnak segíteni. Mégis volna egy javaslatunk, ha ez nem is vezet a teljes megoldáshoz. Az óvoda közvetlen szomsiéd- ságában lévő iskola tanáraira gondolunk. Természetesen nem arra, hbgy félállásban vállalják el az óvoda vezetését, mert jól tudjuk, hogy a maguk feladata is megfeszített munkát, gondot igényel. De ha többre nem is. arra talán futná az ideiükbcl, hogy alkalmanként ellenőrizzék a nagyon fiatal, és nagyon ta­pasztalatlan „óvónők” munká­ját, s eközben átplántálnák, \ átadnák nekik az óvodai neve- léshez, gondozáshoz szükséges legelemibb módszereket, ta­pasztalatokat. Persze tudiuk, hogy az álta­lános iskolákban bevált és meghonosodott módszerek ba­josan alkalmazhatók egy óvo­dában, de ha arra gondolunk, hogy az iskola tanárai elsősö­ket is tanítanak, akkor talár* mégis át tudnák hidalni az ilyen vállalkozással járó nehéz­ségeket. Ehhez Ismételten horzátesz- szük, hogy csak alkalmanként, s csak addig, amíg a fiatalokra nyugodtabb szívvel rábízhatiák a kicsinyek foqlalkoztatósct. Mert 61 olvon óvodásról von szó, akik . néhány év múlva át­kerülnek a szomszédos iskola padiaiba. Tehát nem lehet mindegy a pedagógusok szá­mára sem, hogy milyen talaj­ból kerülnek majd át az újba a kis emberpalánták. r. Gr I

Next

/
Oldalképek
Tartalom