Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)

1973-10-27 / 286. szám

W73. ©Hófeer Tf I DUNANTOLI NAPLÓ 3 Folytatta munkáját a békeerök világkongresszusa ffolytatás az 1. oldalról.) világháború kirobbanása eilen, a tartós békéért és a nemzetközi biztonságért vívott hosszú és szívós harca. Az egyetemes bé­ke megőrzésének kilátásai job­bak, megbízhatóbbak lettek, mint 10—12 évvel ezelőtt. Tel­jes meggyőződéssel állíthatjuk ezt. Elismerésre találnak a békés egymás mellett élés elvei Mind szélesebb körű elisme­résre találnak a különböző tár­sadalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élésének el­vei. Ezek az. elvek egyre konkré­tabb tartalommal telítődnek és fokozatosan a nemzetközi élet általánosan elfogadott normá­jává válnak. Jelentős változások mentek végbe az utóbbi években,, egye­bek között a szocialista álla- #iok és a nyugat-európai orszá­gok kapcsolataiban. Ezek a szerződések javították c helyzetet Európában — azon a kontinensen, amelyen a két világháború kezdődött. Az Euró­pában végbement pozitív válto­zások koncentrált kifejezése lett ez európai értekezlet. Már maga ez értekezlet összehívása, ami­ért olyan hosszú ideig harcoltak r kontinens haladó erqi, az a tény, hogy a tanácskozáson gya­korlatilag valamennyi európai i Ham; az Egyesült Államok és Kanada is résztvesz, a béke és tíz európai biztonság kérdései­nek és a békés együttműködés í legteremtésének együttes, meg­vitatása —■ önmagában sem csekély eredmény. Ismeretes, hogy az utóbbi két év pozitív váitozásokat hozott a ízovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolatai­ban, Azok a megállapodások, c, melyeket 1972 májusában f loszkvában és ez év júniusában ' Washingtonban az Egyesült Ál­lamok elnökével vaió találkozá- í óink idején kötöttünk, megnyi­tották az utat afelé, hogy a s rovjet—amerikai kapcsolatok­ban a konfrontációról áttérjünk t. z enyhülésre, a normalizálásra, « s kölcsönösen előnyös együtt- t lüködésre. Ez megfelel mind a .‘zovjetunió, mind az Egyesült Államok népei, mind valamennyi Más ország népei érdekeinek, niert a nemzetközi biztonság Megszilárdításának ügyét szol- í álja. Az utóbbi években sok minden Megváltozott a nemzetközi biz- t jnság szempontjából oly fontos térségekben is, mint Délkelet- Ársia és a Távoi-Keiet. Az egész világ szempontjából nagy jelen­tőségű esemény volt a vietnami háború befejezése. Ez minderiek- í lőtt a hős vietnami nép győ­zelme. Ugyanakkor a szocialista l.Homok győzelme is, amelyek i ővetkezetes, hatékony segítség- l on részesítették Vietnamot igaz­ságos harcában. Győzelme ez t-gvben az összes békeszeretö erőknek, amelyek aktívan sikra- s «álltak az imperialista ognesz- : Tó megszűntetése mellett Indo­kínában. A békéért küzdő társo- i almi körök őszintén űdvözlik a normális kapcsolatok megte- temtését Dél-Ázsióban — az e lyan államok közötti kapcsola­tokra gondolok, mint India, Pa­kisztán, Banglades. A Szovjet­unió és más szocialista orszá­gok számos területen fejlesztik a jó kapcsolatokat Japánnal. A Szovjetunió a béke meg­szilárdításáért együtt harcol jó­barátaival, a vele egy nézeteket vallókkal — a szocialista kö­zösség országaivá,!. A kongresz- rzus emelvényéről szeretném ki­fejezni azt a szívből jövő mély tiszteletet, amelyet a Szovjet­unió kommunistái, minden szov­jet ember érez a testvéri szo­cialista orszáqok iránt elvi kö­vetkezetes békeszerető külpoli­tikájuk iránt. Az utóbbi években a nemzet­közi kapcsolatok jellemző vo­nása — a különböző államok vezetői között folyó számos pár­beszéd. Napjainkban az állam­férfi valódi szerepét és politikai súlyét jelentős mértékben az határozza meg, hogy mennyire érti meg a béke megőrzése és megszilárdítása problémájának jelentőségét, hogy gyakorlatilag mit tesz korunk legfontosabb problémájának megoldása ér­dekében. Ebben az értelemben tiszte­lettel kell adóznunk azoknak a nyugati államférfiaknak, akik igyekeznek leküzdeni a hideg­háború tehetetlenségi erejét és új útra lépni; a más társadalmi rendszerű államokkal való bé­kés párbeszéd útjára. Mi látjuk azt a harcot is, amely a nyugati országokban a nemzetközi fe­szültség enyhülésének hívei és ellenfelei között végbemegy, lát­juk az egyik vagy másik állam álláspontjában mutatkozó bi­zonyos következetlenséget is kü­lönböző kérdéseket illetően. Eszerint nem kevés erőfeszítés­re van még szükség, hogy to­vább haladhassunk előre a béke megszilárdításának útján. Izrael kalandor politikát oiytat A nemzetközi helyzetben be­következett jelenlegi fordulat forrásait és okait elemezve ki kell emelni azt a nagy szerepet, amelyet ebben a folyamatban a gyarmati iga alól felszabadult és a nemzeti függetlenséget megszerzett államok töltenek be. A háborút kővető fejlődés egész menete meggyőzően be­bizonyítja: a legteljesebb mér­tékben indokolt az a körülmény, hogy az önök kongresszusának az elnevezésében a békéért ví­vott harcot szoros összefüggés­be hozták a nemzeti felszabadí­tásért vívott küzdelemmel. Nyilvánvaló, hogy az arab népek harca az izraeli agresszió következményeinek felszámolá­sáért — egyidejűleg harc a Közel-Kelet tartós és igazságos békéjének megszilárdításáért. Ebben a térségben a feszült­ség! góc immár negyedszer robbantott ki háborút. Ebben a hónapban a hadműveletek korábban nem tapasztalt inten­zitást értek el, s mindkét fél ré­széről sok áldozatot követeltek. Melyek az ebben a térségben időszakosan kirobbanó katonai konfliktusok, köztük a jelenlegi háború alapvető okai? A válasz a mi szempontunkból világos: az, hogy Izrael az óitala elkö­vetett agresszió eredményekép­pen arab földeket foglalt el. Tel Aviv makacsul figyelmen kívül Hagyja az arab népek törvényes jogait és ez az agresz- szív politika támogatást kap a kapitalista világ azon erőitől, amelyek meg akarják akadá­lyozni a haladó arab államok szabad és független, fejlődé­sét. A Szovjetunió az utóbbi évek során ismételten figyelmeztetett arra. hogy a közel-keleti hely­zet robbanásveszélyes. Az e kér­désben követett politikánk ele­jétől végig világos és követke­zetes. Érdekeltek vagyunk ab­ban, hogy a Közel-Keleten lét­rejöjjön a valóban tartós és igazságos béke, hoqy biztosítva legyen e térség valamennyi or­szágának és népének bizton­sága, az a joguk, hogy nyu­godtan, a saját akaratuknak megfelelően építsék életüket. A Szovjetunió éppen ezért egész idő alatt ragaszkodott ahhoz, hogy az arab államok­nak adják vissza az Izrael által elfoglalt földeket, hogy érvé­nyesüljön az igazságosság a palesztin nép vonatkozásában. A Szovjetunió ilyen politikát folytatott és azt a politikát folytatja a jövőben is. Attól a pillanattól kezdve, hogy e hónap elején a Közel- Keleten kiújultak a hadművele­tek, a Szovjetunió — szoros kapcsolatot fenntartva a baráti arab államokkal — minden tőle telhető politikai intézkedést, megtett, hogy elősegítse q há­ború befejezését és olyan viszo­nyok megteremtését, amelyek közepette a közel-keleti béke e térség valamennyi állama szá­mára valóban szilárd lehet Mint ismeretes, október 22- én és 23-án a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok javaslatára az ENSZ Biztonsági Tanácsa kétszer fogadott el olyan határozatot, amely elő­irányozta a haladéktalan fűz­szünetet. Izrael mind a két ízben szó­ban alávetette magát a Bizton­sági Tanács határozatának, 'ro­lójában azonban hrtszegően megszegte azt, s folytatta ag­resszív cselekményeit Egyiptom ellen. Izrael újabb és újabb egyiptomi területeket foglalt el, teljesen figyelmen kívül hagyva a Biztonsági Tanácsnak azt a követelését, hogy vonja vissza csapatait az október 22-én estig kialakult állásokba. Nehéz megérteni, hogy mire számítanak Izrael vezetői, ami­kor ezt a kalandor irányvonalat folytatják, semmibe veszik az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatát és kihívják maguk ellen a világ közvéleményét, va­lószínű, hoqy ébben külső párt­fogás játszik szerepet. Az izraeli kormánynak ez a politikája azonban sokba került az izraeli népnek. Azok a számítások, hogy egy állam békéjét és biz­tonságát idegen területek. erő­szakos meghódításával és meg­tartásával szavatolják, elkerülhe­tetlen kudarcra ítélt esztelen számítások. Ez az irányvonal nem hozza meq Izrael számára sem a békét, sem a biztonsá­got, legfeljebb - nemzetközileg még jobban elszigeteli Izraelt, s a szomszédos népek még na­gyobb qyűlöletét hívja ki maga ellen. Az arabok hősies harca, az arab államok növekvő szo­lidaritása meggyőzően bizo­nyítja, hogy sohasem törődtek bele az izraeli agresszióba, so­hasem mondanak le törvényes jogaikról. A Szovjetunió szilár­dan és következetesen támogat­ja az arab népek igazságos követeléseit. Szükséges, hogy a kőzet-ke­leti béke meqszilárdítását kö­vetelő kollektív akarat a béke megsértőinek esztelensége fölé kerekedjék, az utóbbi napok eseményei éberséare intenek. Sürgős és határozott intézkedé­sek kellenek, hogy szavatolhas­suk a tűzszünetről és a csapa­tok visszavonásáról szóló hatá­rozatok kellő megvalósítását. Szadat egyiptomi elnök azzal a kéréssel fordult a Szovjet­unióhoz és az Egyesült Álla­mokhoz: küldjék ki képviselői­ket a hadműveletek térségébe, hogy azok felügyeljenek a Biz­tonsági Tanács tűzszüneti hatá­rozatának végrehajtására. Ml készségünket fejeztük ki Egyip­tom kérésének kielégítésére, s már el is küldtük képviselőin­ket. Reméljük, hogy hasonló módon jár el az Egyesült Álla­mok kormánya is, ezenkívül fon­tolóra veszünk más lehetséges intézkedéseket is, amelyeket a helyzet megkövetelhet. Az ENSZ Biztonsági Tanóesa október 25-én a tűzszünet foly­tatódó megsértésével kapcso­latban úgy határozott, hogy ha­ladéktalanul létrehozza az ENSZ rendkívüli erőit, amelye­ket a hadműveleti térségbe ve­zényel. Ügy véljük, hogy ez hasznos döntés, és bízunk ab­ban, hogy szerepe lesz a hely­zet normalizálásában. Á közel-keleti helyzet rendezése történelmi felelősség A közel-keleti helyzet norma­lizálása érdekében a Szovjet­unió hajlandó együttműködni minden érdekeit országgal. Ám ez az együttműködés természe­tesen nem szolgálhat ürügyül olyan ténykedésekhez, amilye­nekbe az utóbbi napok folya­mán a NATO-orszógok bizo­nyos köreiben . kezdtek — pél­dául a Szovjetunió közei-keleti szándékairól szóló fantasztikus koholmányok terjesztése révén a szenvedélyek mesterséges fel­szításához. Az adott szituáció­ban úgy gondoljuk, felelősség­teljesebb, becsületesebb és konstruktívabb magatartás len­ne helyénvaló. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Biztonsági Tanács október 22- i döntése nem csupán a tűzszü­netet irányozza elő. Előírja a háború okainak kiküszöbölésé­re irányuló fontos lépések meg tételét is, és éppen ez a dön­tés különleges értéke. Az érae­keit felek kötelesek haladékta­lanul megkezdeni annak a kö­zel-keleti határozatnak gyakor­lati végrehajtását, amelyet a Biztonsági Tanács 1967. novem­ber 22-én hozott, és kötelesek azt végrehajtani valamennyi cikkelye vonatkozásában. Az 1967-ben hozott határoza­tot azonban nem hojtották .vég­re, mert a külső erők által ösz­tönzött izraeli uralkodó körök rövidlátó és kalandor politikát folytattak. Az október 22-én, hétfőn ho­zott biztonsági tanácsi döntés szellemének és betűjének meg­felelően az érdekelt felek köte­lesek megfelelő égisz alatt ha­ladéktalanul megkezdeni a Kö­zel-Kelet igazságos és tartós békéjének megteremtésére irá­nyuló tárgyalásokat. Az ilyen tárgyalások jelentősége szinte felbecsülhetetlen. Ezek részvevőire történelmi felelősség hárul. A Szovjetunió­ról elmondhatom, hogy kész konstruktív módon hozzájárulni és hozzá is járul ehhez az ügy­höz. Szilárdan amellett va­gyunk, hogy a Közel-Kelet valc- mennyi — ismétlem; valamennyi — állama és néoe számára biz­tosítani kell a békét, a bizton­ságot és a határok sérthetet­lenségét. A Szovjetunió kész résztvenni a megfelelő szavato­lásban. Számunkra úgy tűnik, hogy a jelenlegi viszonyok között a bé­kének, valamennyi békeszerc-rő erőnek eavik leqidőszerűbb fel­adata: elérni, hogy haladékta­lanul és teljes mértékben meg­valósuljon a Biztonsáqi Tanács ez év október 22-én hozott ha tározata. Ez elengedhetetlen a Közel-Kelet valamennyi államá­nak és népének szabad és füg­getlen fejlődéséhez. A Közel- Keleten napjainkban kialakult helyzet élessége, a konfliktus kiterjedésének kockázata vilá­gosan mutatja, mennyire fontos e feladat megoldása az általá­nos béke megszilárdítása szem­pontjából is. Europa és Ázsia béké:e egyformán fontos Reméljük és bízunk benne, hogy az európai értekezlet ál­tal kidolgozott politikai bázist és a mindennapok békés együtt­működését kiegészítik és meg­szilárdítják a kontinensen ka­tonai enyhülést szolgáló intéz­kedések. Mint önök tudják, ez­zel a kérdéssel foglalkoznak majd az öt nap múlva Bécsben kezdődő tárgyalások. A Szovjet­unió teljes komolysággal és fe­lelősségtudattal építő szellem­ben és realisztikusan közelíti meg ezeket a tárgyalásokat. Ál­láspontunk világos és érthető. Ügy véljük, hogy meg kell ál'a- podni Közép-Európa már meg­határozott körzetére vonatko­zóan a külföldi és a tárgyalá­sokon részvevő államok nemze­ti szárazföldi és légierejének csökkentésében. Ismeretes, hogy a Szovjetunió a béke kollektív erőfeszítésekkel történő megszilárdítása mellett száll síkra az ázsiai kontinensen. Ez, elképzelésünk szerint, vala­mennyi ázsiai állam minden szempontból kölcsönösen elő­nyös és gyümölcsöző kapcsola­tainak és békés eqyüttműködé- sének fokozatos fejlődését, vala­mint az ázsiai államok által jól­ismert, és általuk méq Bandunq- ban meqhirdeteít békés egymás mellett élés elveinek tartós al­kalmazását jelentené minden ál­lam szuverenitásának és függet­lenségének szigorú betartása mellett. \ Gyakran hallóéi olyan állítá­sokat, hogy az ázsiai biztonság kollektív erőfeszítésekkel történő megteremtésének és szavatolá­sának eszméié Kina ellen ■ irá­nyulna, és alighanem Kína „be­kerítésének" vagy „elsziqetelésé- neV’ fondorlatos céljait szolqq.l- ná. Az ilyen állítások azonban vaay béteges gyanakvásra valla­nak, vaqy arra, hoqy Ti^m akar­nak számolni a tényekkel. A tények szerint viszont a Szovjetunió is és az ázsiai bé­ke és biztonság kollektív szava­tolásának feladatához kedve­zően viszonyuló többi állam is abból indult és indul ki, hogy ebben a nagy és fontos ügy­ben az ázsiai kontinensen talál­ható valamennyi erre hajlandó állam kivétei nélkül részt vehet. Soha senki nem vetette fő! a kérdést, hoqy Kína ne veayen részt, még kevésbé, hoqy Kínát valamilyen módon „elszigetel­jék” (nem is beszélve arról, hogy nevetséges lenne eqy ilyen naqy ország „elszíqetelésére” még csak gondolni is). Ami a Szovjet­uniót illeti üdvözölnénk a Kínai Népköztársaság részvételét az ázsiai biztonsáq meqszilárdítását célzó intézkedésekben. Tisztelt kongresszusi küldöt­tek! A világ valamennyi népe szempontjából létfontosságú fel­adat — az új világháború elhá­rítása és az egyetemes béke szavatolása — megoldásában nem csekély helyet foglal el a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok kapcsolatainak fejlődése. Nézeteink szerint a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kö­zött különböző területeken meg­valósuló békés, kölcsönösen elő­nyös együttműködés fejlődésé­nek jók a távlatai, abban ez esetben természetesen, ha ?zt a kérdést kellő felelősséggel és lo­jalitással közelítik meg, ha a gyakorlatban betartják a köl­csönös előnyök és a kölcsönös tisztelet elveit, és nem próbálják meg elferdíteni azokat és be­avatkozni a másik fél belügyei- be, feltételeket diktálni neki, mint azt az Egyesült Államok egyes felelőtlen politikusai meg­kísérlik a saját kormányuk hiva­talos politikai irányvonala elle­nére. V Ami a Szovjetuniót illeti, meg vagyunk győződve arról, hogy az 1972-ben és 1973-ban el­fogadott dokumentumok meg­alapozták a kölcsönösen elő­nyös együttműködést, a béke ügyének nyilvánvaló hasznára. Mint ismeretes, 1974-ben vár­ható az Egyesült Államok el­nökének hivatalos Szovjetunió­beli látogatása. Szeretnénk, ha ezt a látogatást az államaink közötti békés viszony fejlődésé­nek és a nemzetközi helyzet egészségesebbé válásának út­ján tett új, nagy lépések fém­jeleznék. A beszédet kővetően a kong­resszusi termet zsúfolásig meg­töltő hallgatóság hosszú per­ceken át tartó tetszésnyilvání­tással fejezte ki egyetértését az elhangzottakkal. A kongresszus vezetősége hevében Horace Perera, az ENSZ-Társaságok Világszövetségének főtitkára köszönte meg a beszédet és egyebek között megállapította: a szónok a kongresszus napi­rendjén szérepio valamennyi kérdést részletesen áttekintette, s mind ezzel az elemzéssel, mind pedig beszéde tartalmá­val nagy ösztönzést adott a békeerők világkongresszusának további munkájához. Hiszünk abban, hogy győzedelmeskedik a béke Tisztelt Kongresszusi A béke egy és oszthatatlan! Nem osztható meg a politikája sem! örömmel üdvözöljük, hogy egyes tőkés országoknak a realitásokat felismerő kormá­nyai a szocialista országokkal a békés egymás mellett élés elve alapján építik ki kapcsolatai­kat. De határozottan elutasítjuk azt a gyakorlatot, hogy ugyan­akkor más országokkal szem­ben nyílt agressziókat alkal­maznak. Ilyen felháborító, a nemzetközi megállapodásokat, az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak közösen elfogadott döntését semmibevevő agressziónak va­gyunk tanúi napjainkban a Kö­zel-Keleten. A kiújult véres ese­ményekért Izrael kormányát és militarista köreit terheli a fele­lősség. Erre határozott vissza­utasítással és az arqb népek melletti szolidaritással válaszo­lunk. Ugyanakkor nyomatéko­san figyelmeztetjük azokat a tőkés köröket, amelyek e kettős, egymást kizáró politikát foly­tatják, illetve támogatják, hogy ezzel veszélyeztetik más orszá­gok fügqetlenséaét és szabad­ságát, hátráltatják, visszavetik, sőt kockára teszik a békés eqy- más mellett élés eddig elért eredményeit. Az imperializmus még képes arra, ho^y bizonyos időben, bi­zonyos térségekben agresszió­kat és puecsokat robbantson ki, de Vietnam, Laosz, Kambodzsa kézzelfogható bizonyítékot szol­gáltatnak arra. hogy ezek a próbálkozások kudarcra vannak ítélve. Vannak a békés eqymás mel­lett élés politikáidnak olyan alapvető követel ménvei, amelye­ket mindenkinek kötelező ér­vénnyel magáévá kell tennie, bármilyen társadalmi rendszer­ben éljen és bármilyen politikát, világnézetet valljon. Mi valamennyien azzal a szándékkal jöttünk, hogy azt állítsuk előtérbe, ami összeköt bennünket, s nem azt, ami el­választ. Mindannyiunk óhaját fejezem ki, ha a kongresszus tanácskozásaitól, a világ népei­nek itt kifejezésre jutó akara tótól remélem, hogy közelebb hozzák az emberiséget korunk alapvető problémáinak megol­dásához. Ennek érdekében mindent el kell követnünk azért, hogy minél többen felismerjék: — A békés egymás mellett élés politkája hosszú időre szóló program, amely minden nép alapvető érdekeit fejezi ki, a társadalmi haladást szolgálja, és az egész emberiség életét, sorsat döntően befolyásolja: — A szocialista világrendszer 'létezése, ereje és egysége a békeszerető erők szilárd bázisa. A kommunista és munkáspártok nagyjelentőségű kezdeményezé­se nélkül nem beszélhetnénk azokról a gazdag eredmények­ről, amelyek ma megnövekedett bizalmunk forrósai. Ugyancsak nagy jelentőségűek azok a bá­tor állásfoglalások és kezdemé­nyezések, amelyek a békeerők más világnézeti alapon álló tes­tületéiből indultak és indulnak el. De értelmetlen és esztelen oz olyan állítójagos békepoliti­ka, amelyet a Szovjetunióval, a szocialista országokkal szemben hirdetnek és próbálnak folytatni; — Változatlan erővel és kitar­tással kell harcolni a biztonsági rendszer megteremtéséért Euró­pában, Ázsióban és más földré­szeken. A biztonsági rendszerek a háború elhárításának és az együttműködés kiszélesedésének jelentős garanciái; —• A békés egymás mellett élés politikája kizárólagosan a politikailag és gazdaságilag egyaránt szuverén országok kö­zött valósítható meg. Ezért to­vább keli folytatni « küzdelmet a gyarmati népek teljes nemzeti függetlenségének kivívásáért, a függetlenség sokoldalú támoga­tásáért és az önálló népgazda­ság megteremtéséért, népgazda­ságunk hatékony fejlesztéséért; — Az egész világ 'érdekeit és a béke ügyét szolgálja a Szov­jetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti megállapodás a nukleáris háború megakadályo­zásáról és a Szovjetuniónak az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben tett javaslata a fegyverke­zés csökkentésére és az ebből megtakarított óriási összegek felhasználásáról a fejlődő orszá­gok támogatására. Ezen az úton tovább kell haladni a feqyverke- zés csökkentéséért, majd az ál­talános leszerelésért. Tisztelt Kongresszusi A magyar békemozaalom a közelmúltban tartotta Vili. kong­resszusát. Az egész magyar tár­sadalom véleményeként hangsú­lyozta, hogy a nemzetközi helyzet mai szakaszában döntő jelentő­sége van a tömegek harcának. Az elért eredményeket tartóssá, a folyamatot visszafordíthatatlan­ná kell tenni! Megqyőződésünk, hogy az együttműködésnek a nemzetközi békemozqalomban méq óriási tartalékai vannak. Tudtak: hatalmas felelősséget hordozunk! A 25. évfordulóját ünneplő békemozgalomban, mely eddig is milliókat szólított csata, sorba, most a viláqfeilődés új körülményei között minden eddi­ginél szélesebb nemzetközi mé­retű harcot lehet és kell kibon­takoztatni minden tisztességes ember összefogásával az aaresz- szív erők elszigetelésére, a béke védelmére, az alkotó munka, a társadalmi haladás biztosításá­ra. Hiszünk abban, hogy korunk­ban győzedelmeskedik az em­beriség és az ember véare em­beri mivoltához méltóan béké­ben élhet és alkothat. A kongresszus résztvevői Kál­lai Gyula beszédét nagy tapssai fogadták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom