Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)
1973-10-25 / 284. szám
t 6 DUNANTOl! NAPLÓ 1973 októbe, 25. A Hungária kávéház temetésére (A pécsiek emlékkönyvébe) ^ * . _______________:... _ _ _... _. _ _........ _ _ A legnagyobb magyar keresztrejtvény Nepszeiű lejtvénylopunk, a Füles most megjelent 1974-e: Évkönyve meglepetéssel szolgái mindazoknak, akik szívesen | fejtenek keresztrejtvenyt. Mellékleten olyan pályázattal egy ■ bekötött óriás-keresztrejtvényt közöl, amely 992 vízszintes és | 991 függőleges meghatározással új csúcsot állított fel: ennél nagyobb keresztrejtvény meg nem ielent meg Hazánkban! A Füles Évkönyv 272 oldalas, gazdagon illusztrált vaskos kötet, amelynek színes, változatos tartalma felöleli a fejtörők mindenféle fajtáját. A lap „Tanár úr kérem” című rovatát tizenkét oldal képviseli, az Évkönyv naptárrésze felsorolja azokat a névnapokat is, amelyek a közhasználatú naptárakban nem szerepelnek. A rejtvényes formájú életrajz-játék, a népi időjóslás népszerű tudományos magyarázata, vidám történetek jubiláló Operaházunkról, a magyar nyelv néhány sajátosságából ösz- szeállított fejtörő, a labdarúgó világbajnokságok hőseivel foglalkozó rajzos-rejtvény váltakozik a Füles Évkönyv oldalain a magyar rejtvénykönyvekből vett érdekes szemelvényekkel, társasjátékokkal, színes írásokkal, érdekes tesztekkel, Rodolfo bűvésziskolájával A Füles Évkönyv nagy pályázata első díjának nyertesét és egy áltgla megnevezett második személyt tetőtől talpig felöltöztetik az 1974. évi tavaszi divat szerint! Három teljes képregényt, negyvennél több keresztrejtvényt is közöl az Évkönyv és egy második pályázatot is hirdet, a nehéz feladatok kedvelői számára. Röviden: a Füles Évkönyv egy- egész esztendőre való jó szórakozás. TáMvsszeti szakközép:sko!a; szak — Hol van a Hungária kávéház? — kérdezte a minap tőlem egy bácsi a Rákóczi úton. — Az első világháborúban voltam itt utoljára, mint újonc katona. A Hungáriának erre kel! valahol lennie, — mutatott széles mozdulattal jobbra, balra. — Sok szép estét töltöttem ott. . . A Hungária már 50 éve haldoklik. Az utóbbi 25 évben bútort árultak benne. Most összecsukott, eltűnt. — Hungária kávéház és Szecesszió mulató, két neve is volt, — emlékszik vissza Jankó Feri bácsi, Pécs legöregebb pincére. — A Szecessziónak nevezett lefüggönyözött részben voltak találhatók azok a hölgyek, akik az üzleti forgalom fellendítése céljából rendőrhatósági engedélyivel kiterjeszthették működési körüket a mulatóra is. Az első világháború alatt én is dolgoztam ott. Több pénzt kerestem akkor, mint eqy tábornok, akivel egyébként sem cseréltem volna. Pedig az útkereszteződésben, ahol a Hungária is volt, 5 vendéglátó egység működött. Közvetlenül fölötte volt a Vadászkürt, o nyugati sarkon a Mátyás király, vele szemben az Erzsébet kávéház, s ettől keletre, a Siklósi út sarkán, ahogy akkor a Bajcsy-Zsilinszky utat hívták, a Vadember. Lehetett válogatni. S már a 4—5 csábító ajtó miatt sem lehetett ellenállni annak az unszolásnak, ha a garatra öntött korhely meg- ráncigálva cimborája kabátját őzt mondta: gyere megiszunk még egy pohár sört itt a sarkon. vendéglő, Vigh-vendéglő, az lett a „Délvidéki", aztán o Schmidt, a zenés Javos-féie, a „Kék fiaskó” zenés éjszakai mulató, a „Bableves” csárda, a Schubert, — a mai „Napsugár” cigányzenés vendéglői aztán ott volt a Gödör, a régi Mátyás király, amelyet 1920-ban bontottak le. Ez ott állt a siklósi kapu mellett, amit viszont 402 forintért vett meg a várostól 1786-ban Pretska József. Amikor még megvolt a várost kerítő fal, a Mátyás király a siklósi kapu nyugati oldalán állva a siklósi külvároshoz tartozott és az 1. házszámot viselte. Aztán ott volt az Erzsébet, a Vadember és a Hungária a másik három sarkon, a Hungária fölött a Vadászkürt, majd a Teréz utca elején a Bagolyvár, zenés éjszakai mulató, „konzum-nőkkeí” és „strizzi”-nek nevezett elvetemült emberfajtákkal. A pécsi takarék- pénztárt alapító Czinderyrő! elnevezett utcába főként a lum- pén-proletárok jártak, hogy kó- tyagos fejjel elhelyezzék megmaradt tőkéjüket a hivatalos házban a bennlakó nőszemé- lyeknél. Aztán a Bagolyvár fölött volt a Radócsay, a mostani Elefánt vendéglő, fölötte a Royal kávéház, — de ez már a Széchenyi tér, viszont a Per- czel utca 2. számban volt a Papp Lajoj-féle vendéglő s a Boltív köz 3. számban a Nótós kapitány étterem, ahová még 1929-ben is ilyen hirdetéssel vettek fel felszolgáló tanulót: „Fgy jobb házból való fiú pincértanohcnak felvétetik”. És ki emlékszik még az „Aranytestvérre", aki kosarából órákat, csecsebecséket, gyűrűket árult, meg téglalapalakú köménymagos cibakot, s mindenkit csak Aranytestvérnek szólított. S kik emlékeznek még a többi kucséberre, akik voltukra akasztott ládikájukat a hasukon hordták. 5 úgy kínáltak borotvapengétől cipőfűzőig mindenfélét asztaltól asztalig járva... Ezek Is kihaltak, eltűntek a régi pécsi éjszakai világból. A Hungária sarkán az emeleti ablakot nem tartja már többé vóílaiva^ s feszülő karjával a két csupáizom férfi. Pedig örökifjúnak látszottak. Harcos Ottó A munkaügyi miniszterrel és az Országos Tervhivatal elnökével egyetértésben a művelődésügyi miniszter utasításban rendelte el a táncművészeti szakközépiskolai szak bevezetését. Eszerint a színházi táncművészek képzése céljából egyes művészeti szakközépiskolák keretében táncművészeti szakközépiskolai szakot lehet létesíteni. A táncművészeti szak létesítésére, fenntartására, irányítására és felügyeletére az érvényben levő utasítást, továbbá a művészeti szakközépiskolákra vonatkozó egyéb jogszabályok rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni. A táncműyészéti szakon szerzett szakközépiskolai érettségi bizonyítvány az érvényben levő törvényerejű rendeletben meghatározott képesítésen felül színházi táncművészi munkakör betöltésére jogosít. Az utasítás hatályba lépett. Az öregek még emlékeznek a pécsi Hungáriára, amely akkor élte virágkorát, amikor a pesti New York. De különös véletlen I Hauszmann Alajosnak, a magyar építőművészet egyik kiválóságának alkotását 1945 után Hungária kávéházra változatták. Híres volt a New York! A századforduló hafolmas szellemi fellendülésének idején olyan élharcosok tartották itt udvarukat, mint Reviczky Gyula, Ady, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes, Kosztolányi, Móricz, Molnár Ferenc, Zilahy Lajos. De kik jártak ebben az időben a pécsi Hungáriába? Tulajdonképpen csak 11 felé kezdett benépesülni a kávéház. Jöttek az öblöshangú iparosok, a fakó arcú halk ügyvédek, veterán zenészek, elvirágzott virágárusnak, akikről senki nem tudta -sitiiből élnek, de jöttek, széket húztak maguk alá, körülülték az asztalokat. Hany.ag, előkeiősködő mozdulattal leakasztották a fogasról a vékony vesszőkeretbe csatolt újságokat, képes magazinokat, a Tolnai Világlapját, megették a kis tányérra tálalt „szaftos" zónájukat megitták a fröccsüket, konyakjukat, általában meg is várták az ebéd utáni kávéra betérőket, a színház és a város két napilapjának névtelen nagyságait, s aztán eltűntek, hogy este átadják helyüket újabb, de tőlük semmiben sem különböző kispolgároknak. • A temetőkerttől — ahogy a j rideg és konokul egyszerű te- ! metőt a kedves virágokra ennié- I keztetően jelzős összetétellel ! nevezték azok, qkik ismerték a ; bormérőhelyekét, s be is tértek \ ezekbe megbékélni életükkel, I leszámolni elmúlt napjaikkal, és : betérnek mindaddig, amíg vág- j leges helyüket a temetőkertben j el nem foglalják, — összeszá- ! mohák, hogy amikor még öt- ' venezer volt Pécs lakossága, 15 I kávéháza volt és 173 más ven- ' déglátó egysége. Még az I. yi- lágháború után is amikor már ; hetvenezer körül járt a lakosság száma, csak a temetőkerttől a város közepéig, a 11 utcát magába szippantó, tehát valóságos szívig, a Széchenyi térig legalább 16 helyre lehetett „betérni". A temetőnél volt mindjárt a Schób-kocsma az’án jött Szamp Adóm vendiglö étterme, majd a j Katona-íéle, aztán a Balázs te- \ nés vendéglő, következett a Fuchs kocsma (a kocsmában meleg étel nem volt kapható), a vasúti sínnél, aztán az EgyedA csend és szépség világa a falu szívében A pergő falevelektől kesernyés volt már a közeledő ősz, legalábbis itt a kastély parkjában, ahol az öreg vadgesztenyék kivételével szinte valamennyi fa egyedi, különleges példány. Nyolc—tíz holdnyi terület ez Mozsgó szívében, ahol az aszfaltos út elágazik. Itt van az éjelmiszerbolt, a másik sarkon nagyon öreg épületet alakítanak át női fodrászszaionná éppfen, s amögött a mozgalmas Művelődési Ház. A kastély utca felőli homlokzatán semmi különös, inkább emlékeztet „régi vágású” kissé kopott középületre. De „igazi" kastély-arca a park felől, pontosabban a szép kis mini-ló partjáról, vagy éppen annak szigetéről látható. Csak betelni nem lehet vele, — sem a kultúrigazgató Lengyeltóti Jánosnak, aki pedig évtizedek óta ismeri e különös, csendes világot, sem dr. Lukács Sándor igazgató-főorvosnak, aki ugyan egy eszA mozsgói kastély parkja tendeje csak, hogy vezeti aszociális otthont, viszont naponta számtalanszor járja meg a park útjait, árnyas ösvényeit. Kecses, merészen ívelő ja- pán-hídról lépünk a szigetre, s innét egy képzelt egyenes vonal adja a kastély és a tó tengelyét. A park irányába kiugró épületszárnyon van a kijárat, széles fehér lépcsők faragott súlyos kőkorláttal, aztán folytatódik egyenesen a tópartig a keskeny gyalogösvény, amelynek fenti végén őrt áll két égbefutó nyárfa. A tó partján gör- nyedten ül ladikjában egy pe- cázó férfi, a vízre szomorúfüzek hajlanak, a sziget rózsatövei lehullatták szirmaikat. A kastély a korábbi Bot- thyány-kúriára épült fel, Lech- ner Ödön tervezte a gazdag bécsi bankár-csalód, Bieder- mannék rendelésére. — Bécsből hoztak kertészt, aki az ősfák meghagyása mellett új és különleges fajtákkal telepítette be a parkot — mondja Lengyeltóti János. A vadgesztenyesor — amely az egyik utat szegélyezi — három-négy emeletnyi magasságban lombsátrat alkot, ezek a ' fák csemeteként kerültek ide még a nyolcszázas évek első felében. Vgn itt néhány kanadai tölgy, lombozata megnyúlt kúp alakot vesz föl, szinte szabályos mértani pontossággal, mint az ollóval nyesett élősövény, “csakhogy ezt a termésiet alkotja meg így. Az ezüstfenyők között néhány gyönyörű tulipánfa, aztán Biloba fenyőfajta, amely télen — dacolva a többi fenyővel — lehullatja .leveleit és kora tavaszon valószí- nűtlenül világos zöldbe öltözik. Sűrűzöld óriásfenyő vérpiros, ribiszkeszem nagyságú bogyókkal lepj meg a külvilágot... Padlóvázába való kis gallyak, a bogyó télen sem veszítene színéből . , De bűn lenne megtépázni. Megállunk oz ecetfák alatt, „saccolunk”, mennyi lehet egyike-másika. 25—30 méter? Termése a „fekete dió”, kettépattintjuk csontos héját, belül szimmetrikusan osztódó üregek. Mondják, van itt a községben egy ember, aki vékony szeletekre fűrészeli o „fekete-diót", aztán fényesíti, fúrja, faragja és felfűzhető kis női nyakdíszekké változik kezében. Szedni sem kell, lepotyog a fáról, mint a vadgesztenye, de dézsmálja a termést a perig szép számú mókus-hada is. — Védetté nyilvánítják a parkot, bizonyára tudják. Mit jelent ez? — Értesültünk róla — mondja Ljjkács doktor. — Eddig mi gondoztuk úgy-ahogy, hiszen egyébként a szociális otthonnak erre se pénze, se munkaereje nincs. A szigetet annak idején megtisztítottuk, a rózsatöveket elültettük, az eredeti japán-híd helyett építettünk egy másikat. De többre nem futja ... Az aljanövényzettől ki kéne szabadítani 'ezeket a gyönyörű fákat — mondja Lengyeltóti János —, meg aztán rendszeresen felgyűjteni ősszel az avart, mert most már olyan vastag rétegben fekszik, hogy a pázsit — ami valamikor nagyon szép volt — elsatnyul, megritkul, elöregedik. A tavat is tisztítani lehetne. bár vize friss, saját fqrrása van — mondják, — eléggé bpvízü. De egyébként is táplálja a park nyugati pereméről lelopakodó Sovica-ér. A keleti kerítésnél a tó vízének fölöslege továbbcsurog a község alatt folyó Pora- vicába. Ponty és harcsa él a tóban, talán nem ártana otthont adni az amuroknak is, valami tisztogatást „ők” is elvégeznének. — Fában, növényzetben kór itt nemigen esett, ahogy hallom, de itt van ez a romos kápolna is... Tovább omladozik, pedig ez a kis építmény az ötvenes évek eleiéig viszonylag ép volt. A kapubejáróinál levő kis pavilon — amely tulajdonképpen egy tekepálya része volt — eredeti formájában áll ma is, csak a csatlakozó épületsort bontották 'e. Aztán a tó szigetén faragott öltözők álltak, kerti filagóriával, oz sincs meg. Ezeket úiiávará- zsolní nem lehet már, de féiő, hogy idővel — bár senki idegen nem jár az otthon területén — <3 fék is elpusztulnak. Néhány fát már így is megtámadott valamiféle beteaséa. S ki „gyógyítja" meg őket? A kérdés — remélhetően — csak addig nyitott, míg megyei tanácsi szinten *a védetté nyilvánításra kimondják az „ament”. A ntozsfő? lastéfyjwwt' tab Ferenc
