Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)

1973-10-25 / 284. szám

Készül az aknarakodó berendezés ) A moszkvai békefórum előtt Még a színhelyben is van va­lami szimbolikus: Moszkvából indult ki az elmúlt évtizedek sok, nagy, valóra váltott béke­kezdeményezése. Most, amikor ezeket a sorokat írjuk, csaknem bizonyosnak látszik: a Béke-Vi­lágkongresszus, amely október 25-én nyílik meg a szovjet fő­városban, a békemozgalom egész eddigi történetének leg­nagyobb fóruma lesz. A maguk „nyelvén” a számok is erről szólnak: 130 országban és 98 nemzetközi szervezetben folyt e tanácskozás előkészítése. Min­den jel arra mutat azonban, hogy az eddigi tanácskozások­hoz képest nem csupán a nagy­ságrend változott. A résztvevő szervezetek mintegy egyharma- da az elmúlt években kezdte meg tevékenységét, s ez is ki­fejezi, hogy o békemozgalom minőségileg is új szakaszba lé­pett. Az október 25-i világfórumon már nem lesznek ott sokan a „nagy öregek” közül, akik o második világháború után ott voltak az „indulásnál”. 1948- ban csak viszonylag kevesen ér­tették meg: a háború utón oly rövid idővel, milyen közel jutott az emberiség a szakadék szé­léhez. Az amerikai imperializ­mus volt az, amely a háborúból megerősödve kikerülve, és saját megdönthetetlennek hitt atom­monopóliumára támaszkodva, kieresztette a zsákból a hideg­háború dermesztő szelét. És a világ tudósainak, művészeinek elitje, emlékezve arra, hogy ml történt a második világháború előtt, meghirdette a wroclavi „Értelmiségi kongresszust a bé­kéért”. A résztvevők neve ott van a történelemben, $ nem­csak a békemozgalom történe­tében. Frederick és Irene Joliot- Ourie, Pablo Picasso, Lukács Györtjy, Martin Andersen Nexő az emberiség eleven lelkiisme­retét testesítette meg. Negyedszázad telt el, egy nemzedék nőtt fel azóta. S ha Földünk ma nyugodtabb, béké­sebb hely, mint akkor volt, ha az atombomba gombafüstje nem vet árnyékot a bölcsőkre^ — mint abban az időben — ak­kor ebben, a szocializmus ja­vára megváltozott nemzetközi erőviszonyok mellett, része van a szerény indulású békemozga­lomnak is. E mozgalom azóta immár maga is részévé vált a megváltozott nemzetközi erő- egyensúlynak. Évtizedek alatt milliókat vonzott soraiba: a tö­megek hangja és cselekvése, a nemzetközi politika küzdőterén gyakorlatilag egybecsendült a Szocialista országokéval, akkor is, amikor a leszerelésről, a fegyverkezési verseny megféke­zéséről volt szó, s akkor is, ami­kor a koreai, az algériai, a viet­nami imperialista intervenció, a háború ellen kellett küzdeni. Mindenki tudja, hogyan végző­dött a vietnami háború, amelv még elevenen él emlékezetünk­ben, — de közben máris része a sikeres szabadságharcok tör­ténelmének. E mérhetetlen sok vérrel és könhyel terhes háború befejezése egyike korunk leg­fontosabb fordulatainak: a leg­drámaibb azon sikerek közül, amelyeknek eléréséhez a béke- ■tozgalom hozzájárult. A legdrámaibb — de azért nem az egyetlen. A politika ba­rométere Európában az alkal­mankénti „felhősödés” ellenere tartósan derült időt regisztrál és új fogalmak vonulnak be a dip­lomáciai szótárakba. A politikai enyhülés után itt realitássá vál­hat a/ katonai enyhülés és mind gyakrabban teszik hozzá Euró­pához ezt a jelzőt: békekonti­nens. Az NSZK, amelynek álla­mi léte háborús csillagzat alatt kezdődött, realista alapokra fektette kapcsolatait a Szovjet­unióval, Lengyelországgal, az NDK-val. Ilyen és hasonló euró­pai fejlemények tették lehető­vé, hogy nagyot léphessünk elő­re az európai kollektív biztonsá­gi rendszer megteremtése felé. A nemzetközi politika alapve­tő változásai a béke erőinek ja­vára elválaszthatatlanok a szov­jet—amerikai kapcsolatokban végbement változásokól. A Szovjetunió szempontjából ezek az eredmények a XXIV. kong­resszuson kidolgozott békeprog­ram realitását tükrözik, annax a programnak valóságát, amely ma- már sokkal több, mint egy párt, mint eqy nép programja. Az Egyesült Államok mai vezető politikusai pedig — tekintet nél­kül arra, hogy milyen eszmek jegyében indult politikai pálya­futásuk — megértették, hogy a Szovjetunióval nem lehet az erő nyelvén beszélni. Két csúcsta­lálkozó után a normalizálást, s a békés egymás mellett élést ma már kiegészíti a mindkét fél számára előnyös kooperáció is. A szovjet—amerikai megállapo­dás a nukleáris háború, sőt a háborúval fenyegető szituációk elkerüléséről felteszi a koronát a normalizálás eddigi művé-e, s jelentősége messze túlnő a kétoldalú viszonylatokon. Ez az okmány napjaink új realitásai­nak hű kifejezője, a nemzetközi stabilitás és biztonság egyik pil­lére. t Azok az eredmények, amelye­ket az egybehangolt ' politikát folytató szocialista államok ér­tek el a békemozgalom támo­gatásával, igen nehézzé teszik azoknak dolgát, akik visszafor­dítanák az óramutatókat De nem lehet tagadni bizonyos analógiát: a fizikához hason­lóan a politikában is érvénye­sülhet az „akció—reakció” elve, s a békeszerető erők sikereire a nemzetközi enyhülés ellensé­gei fokozott aktivitással reagál­nak. Kádár János elvtárs nyíl­tan beszélt erről október 4-én készült tv-interjújában, hangsú­lyozva, hogy a reakciós jelen­ségek, az „ellennyomás” rend­szerébe illeszkedik a chilei el­lenforradalmi puccs is. Már az­óta robbantotta ki Izrael a kö­zel-keleti háború új szakaszát. De — mint Kádár elvtárs is utalt rá interjújában — az idő nem az „ellennyomás” javara dolgozik. „Ez a hullám — mon­dotta — le fog vonulni, e ne­hézséget a tisztességes és jó- akaratú emberek és erők le fog­ják küzdeni I" Ezeket a tisztes­séges embereket és erőket, ak­tivitásukat, éberségüket képvi­selik a moszkvai békekongresz- szus résztvevői: munkájukhoz ezért kíván sikert minden jó szándékú ember a földkereksé­gen. * Vajda Péter A T ARIAL O M B O l Wilesek lenő előadása a Politikai Akadémián Eltemették a komló* bányatűz utolsó áldozatát A Mátrában havazott Fock Jenő iogadta Mihail Lesz Fock Jenő a Minisztertanács elnöke szerdán reggel hivata­lában fogadta Mihail Leszecs­kót, a Szovjetunió miniszter- tanácsának elnökhelyettesét, a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttmű­ködési kormányközi bizottság szovjet tagozatának elnökét. A baráti eszmecserén részt vetjj Lázár György, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke és V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. A Biztonsági Tanács második határozata után Fegyvernyugvás a golani fronton, harcok a Szuezi-csatornánál Szódat elnök szovjet és amerikai csapatokat kér a tűzszünet biztosítására A Biztonsági Tanács, amely Egyiptom kérésére kedden kö­zép-európai idő szerint a késő esti órákban összeült, hogy megvitassa a tűzszünetnek Izrael részéről történt megszegését, az ülés rövid felfüggesztése után 14 szavazattal ellenszavazat nél­kül elfogadta a közös szovjet— amerikai határozati javaslatot, amely 48 órán belül immár má­sodszor szólít fel tűzszünetre a Közel-Keleten. Kína — akárcsak hétfőn — ezúttal sem vett részt a szava­zásban. A Biztonsági Tanács által ked­den este elfogadott határozat szövege a következő: „A Biztonsági Tanács utalva 1973. október 22-i, 338. számú határozatára 1. megerősíti az azonnali tűz­szünetről hozott határozatát, sürgetve, hogy mindennemű harci cselekmény szűnjön meg és hogy a két fél fegyveres erői térjenek vissza azokba az állásokba, amelyeket a tűzszünet hatályba lépésének időpontjában birtokoltak; 2. felkéri a főtitkárt, tegyen intézkedéseket annak érdeké­ben, hogy haladéktalanul küldjenek ENSZ-megfigyelőket az izraeli és az EAK haderők közötti tűzszünet ellenőrzésé­re, felhasználva erre a célra az ENSZ-nek jelenleg a Kö­zel-Keleten és mindenekelőtt Kairóban tartózkodó szemé­lyeit. Az egyiptomi katonai parancs­nokság kora délután közzétett jelentése szerint 9 órával a má­sodik tűzszünet' életbelépése utók izraeli páncélos egységek a légierő támogatásával akció­ba léptek, s támadást intéztek Szuez városa ellen. A páncélos ostromot az egyiptomi erők meg­hiúsították, s az ellenség 13 harckocsiját szétlőtték. A csator­na másik partján az izraeli lé­gierő szüneí nélkül bombázta az egyiptomi állásokat. Az izraeli támadásra az egyiptomi légierő is harcba bocsátkozott. Egy Tel Avivban kiadott katonai közle­mény megerősítette a két fél között szerdán lezajlott össze­csapások tényét. A szíriai fronton — fcjHSgynSk­ségi jelentések szierhrt — « dél­utáni órákig nyugalom volt Kairóban Szerdán délután kö­zölték, hogy az ENSZ tűzszüneti megfigyelői a nap folyamán Kairóból) és Jeruzsálemből az egyiptomi—izraeli frontvonalak­ra utaztak, hogy ellenőrizzék a Biztonsági Tanács második tűz­szüneti felhívásának végrehajtá­sát. A 10 ország — Argentína, Ausztria, Ausztrália, Chile, Fran­ciaország, Írország, Kanada, Nagy-Britannia, Olaszország és Svédország — megfigyelőiből álló testületet 1967-ben állítot­ták fel az akkor létrejött tűzszü­net ellenőrzésére. A Szuezi csatorna keleti port­ján szerda délután lezajlott légi­csatáról az egyiptomi katonai parancsnokság az esti órákban 60-as számmal újabb közleményt adott ki. A jelentés többek kö­zött megállapítja: „A Szuezi­csatoma keleti partján lévő ál­lásaink ellen ‘ intézett sorozatos izraeli légitámadásokra vála­szolva vadászbombázóink harc­ba bocsátkoztak az izraeli légi­erővel, s az összecsapásban le­lőttek nyolc Mirage-típusú re­pülőgépet. Az ellenség erőink ellen indított támadásaival meg­sérti a tűzszüneti megállapo­dást ...” Az egyiptomi erők helyzete szerdán reggel a következő volt: 1. „Erőink ellenőrzésük alatt tartják a Szuezi-csatorna keleti partját és szilárdan biztosítják a Raszmeszalától (Szuezi-öböl keleti partja) Port Fuadig ter­jedő, 200 kilométer hosszú 12— 17 kilométer széles térséget. Ki­vételt képez egy kis rés, fcb. 7 kilométer hosszúságban De- versoir és a Keserű-tavak kö­zött.” (Folytatót a 2-es oldalon) lói központi gépüzeme fennál­lása óta jelentős részt vállal a széntermelés különböző fázi­sainak gépesítésében, a föld­alatti munka megkönnyítésében. Ez az üzem gyártotta és sze­relte fel egyebek között a bá­nyaüzemekben működő akna- rakodó berendezések nagy ré­szét A bonyolult — elektro- pneumatikus, illetve hidraulikus rendszerek a szén- és anyag­szállítás láncolatában az egyik legnehezebb munkate­rületen helyettesítik az emberi erőt A gépüzem dolgozói jelenleg — mint képünkön is látható —• Kossuth-bánya legmélyebb, 10. szintjére készítenek elő egy aknarakodó berendezést s a napokban a földalatti szerelést is megkezdték. Minden eddigi közül ez a legsürgősebb ilyen munkájuk: a növekvő szénigény és a termelési érdekek úgy ki- ,> vánják, hogy a berendezés ez év végéig munkába álljon. A feladat fontosságát meg­értve, az üzem egyik legjobb kollektívája, a Kutas Márton vezette szocialista brigád véd­nökséget vállalt a gyártás és a szerelés felett Az ófalui új bekötőutat tegnap ünnepélyesen felavatták és átadták a forgalomnak. (Tudósí­tásunk a 3. oldalon.) Erb János felvétel« Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli gpio XXX. évfolyam, 284. szám 1973. október 25., csütörtök Ara: 80 fillér Az MSZIVP Baranya megyei Bizottságának lapja

Next

/
Oldalképek
Tartalom