Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)
1973-10-20 / 279. szám
6 DUNANTOll NAPLÓ 1973. október 20. Hatvan éves a pécsi tömegközlekedés 1313. október 20-án indult Pécsett a villamos Baranya Kossuth-díjas újságírója Emlékezés NAGY VALASZTÉk, UJ FORMÁK, KEDVEZŐ ARAK, KERESSE FEL TELEPEINKET A villamosvasút fnegnyitását o város vezetősége eredetileg 1913. június 1-re tervezte. A hetekig tartó esőzés azonban hátráltatta a vasút építését és közben útbeszakadások, pince- beomlósok keletkeztek. Végül is október 20-án megindult Pécsett az első villamos. Idézetek a Dunántúl című napilapból: — 1913. október 19-én. A pécsi villamosvasút megnyitásához Holnap nyílik meg o városi vasútunk, ünnepi hangulat, zászlódísz köszönti városi életünk nagy eseményét. Szívesen vesszük ki részünket ez általános örömből és nagy várakozásból — és amidőn a vasút megnyitását annak rendje és módja szerint értékeljük, a vasút építésének és megnyitásának tényét mint határozott lépés, előre ismerjük el: egyes hiányosságok és mulasztások felett elsiklanunk nem lehet. Az eddig kiépített hálózat vonalvezetése kedvező. Helyes érzéket és helyi viszonyának olapos ismeretét árulja el. Városunk kelet—nyugati fekvése — . a pályaudvarokkal való közlekedés sürgőssége lebegtek a tervezők előtt, amidőn az ^Isó periódus vonalait állapították meg. Hiányos azonban a hálózat már a kiépítés első stádiumában a Szigeti külváros Főpályaudvari relatióban. Itt mindenek előtt, az út keleti részének kihagyása is, ami által az Irányi Dániel tér indokolatlan módon elhanyagolva lesz. Maga a pálya — fel- és alapépítmény — fényesen sikerült. A pályamenetek alkalmával általában kellemesen hatott a sima, rugalmas utazás. Ellenben alapos kifogás alá esnek a váltók. A szerencsétlenül választott rendszer — elavult — a kezelése hosszadalmas és nehézkes. Ezen is mielőtt segíteni kell. Minden tekintetben dicséretet érdemelnek a járművek: úgy a motoros, mint pedig a pótkocsik. Kellemes, csinos kivitelükkel, jó prototypusukkal, kényelmes belső berendezésükkel köztetszést arattak. A közzétett menetrend hiányos. Általában joggal kifogásolják, hogy az első — hajnali —- vonatokhoz villanyoson jutni hem lehet. Jogos azonban további kifogásolás is, hogy színház után nem áll kocsi rendelkezésre. Ezen hiányokat mielőbb pótolni kell. Ez egyrészt a vasút és a közönség érdeke. Különben a rendelkezésre álló accumulótor-telep folytán a hiányzó első (vasúti) és utolsó (színházi) menetekhez, a gépet sem kell javítani. 1913. október Sí. A pécsi yárosi villamos A mai nappal a pécsi városi villamos - megkezdte' üzemét. Sok zászló lengett — sok ember mozgott és mosolygott, vidám gyermeksereg hancúrozott utcahosszat és a sárga villamoskocsik csilingelve szóguld- tak végig az utcákon, jöttek és mentek és késtek. Igazi városi kis ünnep, vagy inkább kisvárosi ünnep volt ez a mai nap. Kedvesen, egyszerű tarka és eleven tele megbocsájtható ügyetlenkedéssel, apró hibákkal. De akár elfogultan, akár elfogatlanul bámultunk bele a pécsi városi villamos megnyitásának a mai mozgalmas napjába a villamos éles csengőjével — fel-felcsendülő hangjából az élet fejlődésével, a távolabbi jövőnek muzsikáját éreztük ki valamennyien, öszIsmét itt az őszi engedményes kerítésvásár október 31-io tönszerű ujjongással kísértük a szaladó kocsikat, valami különös örömérzés fogott el mindnyájunkat, mert ezek a csinos villamos járművei miénk, a mi utcáinkon, a pécsi utcákon mozognak. önzetlenül azzal az őszinte kedves örömmel, amely- lyel a gyerek örül az új játékszernek, amely új is, szép is, érdekes is. És ahogy ezt a mi villamosunkat, Pécs városának jelentős és hasznos új játékszerét nézegettem, mintha a gondoskodás hangját hallanám: — Aztán vigyázzatok ró, ősz- ' ijesztő csilingelősének, amikor már minden varázsát elszedegette az idő a pécsi villamosnak, vajon hogy lesz akkor? A menetrendetlenkedések balesetek, kocsihiány, hosszú várakozások, késedelmek és egyéb bosszúságok mind kicsiny, ettől eltörpülő hibák maradnak amellett az első helyen álló kérdés mellett, vájjon hasz- nos-e a villamos az utazóközönség és a város pénztára szem pontjából. Erre a kérdésre nem mondjuk meg a feleletet, hanem az a külső vélemény találkozás amely a villamos megnyitásával ma léptert-nyornon kifejezésre jutott abba a kívánsága, amelyek, a villamoshálózat, ki- terjesztését látja szükségesnek. A pécsi villamos a nagy közönsége és a városi jövedelemre való hasznosítását akkor remélhetjük elsősorban, ha halogatást népi tűrve kivezetnék a villamosvasutat a központi temetőig. A siklósi utcai átjáró nem okozhat gondot, mert hisz a síneken túl levő villamoshoz átszállással könnyen lehet jutni. fi , A másik fontos érdek a Rákóczi úti villamoshoz fűződik. Ugyanis ez az lndóház utcából a Király utcán ót lehet csak villamoson az Irányi Dániel térre jutni, holott a Rákóczi ,út egy részének kiépítésével közvetlenné lehetne tenni a kiutazást, amely különösen az igazságügyi palota megépítésével fog múlhatatlanul szükségként jelentkezni. sze ne törjétek. Ma még nagy az ujjongás, nagy az érdeklődés az új játékszer iránt. Zsúfolt kocsik jártak s boldogoknak érezte magát,az, aki már utazhatott. A villamosnak vasúti menetrendetjenkedése nem rontották az ünnepi hangulatot. De most, hogy a késő esti órákban csend borul a városra s az örömláz alábbhagyott, az éj csendjében könnyen futó gondolatok elvezetnek bennünket abba 1 az időbe, amikor már megszoktuk a sárga kocsit, az A harmadik a villamosnak a Hadapród iskolától Rácvárosig való kiépítése; végül a negyedik szükség a villamosvasútnak Pécsbánya felé való kivezetése. Mind a négy érdek egyformán jelentős a nagyközönségre éppúgy, mint a villamos jövőjére. A pécsi villamosvasút 1960. augusztus 31-én fejezte be pályafutását Tegzes Béla H a festőművész lennék, két portrét készítenék Barta Lajosról. Egyet a hírlapíróról és egyet az íróról. De mindkettőről a szeretet sugározna, mint ahogyan egész életében a szeretet áradt ennek a sorsüldözött embernek a lényéből a cselédsorban sínylődő szegények, a mindennapi kenyérért küzdő földmunkások, az elnyomott kisemberek felé. Méltán tekinthetjük az 1910-es években kibontakozó szocialista szellemű magyar irodalom egyik úttörő alakjának. Barta Lajos 1878. október 20- án, a dél-baranyai Kistapolcán született, ahol apja kocsmát bérelt. Az elemi iskola hat osztályát Beremenden végezte. 1890- től 1898-ig a pécsi állami főreáliskola diákja volt. Itt az önképzőkörben — a két utolsó évben ő -volt az elnöke — nyilvánult meg első ízben írói tehetsége. Pólyaműveivel úgyszólván minden alkalommal díjat nyert. Hírlapírói pályafutása :s Pécsről indult el. 1905-ben a Pécsi Napló munkatársa lett. Riportokat, vezércikkeket, verseket, színházi kritikákat, híreket írt. Itt jelent meg feltűnést keltő két cikke is az egykéről. Csak 1906 januárjáig dolgozott a lapnál, aztán rövid időre Kaposvárra, majd Szegedre került. Szíve azonban visszahozta a Mecsek aljára. 1906. március 15- én, a mai Déryné utca 25. szám alatt megindította a Pécsi Független Újság című lapot, amely a liberális eszmék és a demokratikus parlamentarizmus szócsöve volt. A lap anyagi nehézségek miatt csak 1906. augusztus 15-ig jelent meg. Utolsó számában Barta Lajos bejelentette, hogy a Mohács és Vidéke című lap szerkesztését veszi át. A lap címét Mohács-ra változtatta, jelezve, Jiogy új korszak kezdődik az újság életében. Hamarosan azonban ismét Pécsre költözött. .A mai Déryné utcában bérelt hónapos szobát és feleségül vette Szucsich Mária írónőt. Barta Lajosban mély nyomokat hagyott a város. Föltámadás című írásában plasztikusán elevenítette meg Pécs bosnyák negyedét, a Puturlukot. így írt: „ . .. A város fölött, az erdős hegyeket előző sziklás dombok egyikén valamikor a hegyi víz által hajtott kezdetleges ipar működött. Már régóta üres és omlatag, hambárszerű ódon kőházai úgy hatottak, mint valami ipari ősállatok roppant csontvázai. - A régi üzemek miatt keletkezett odaíönt a sebesvízű hegyi patak mellett a róla elnevezett Puturluk, mint külön proletár városrész. Alulról a város bizonyos pontjáról nézve, apró, egymás fölé épített házaival, olyannak tűnt, mint fehérre meEgy hivatalban az egyik nap I bejön az egyik nő. Leromol- tan, mély árkokkal a szeme körül, a teljes reménytelen- séq tükröződik róla. — Mi bajod Katikám? — Nem tudom m| van velem, szörnyű rosszul érzem magam I A hivatalon végigszalad a hír; — A Kati beteg! Ebből kiderül, hogy Katit szeretik, mert a hír végigszaladt és mert a hír nem ellenséges. Őszinte sajnálkozás van benne. Másnap bejön Kati, holott az ábrázata ugyanaz a beteges és szomorkás. Dolgozik, de nagy erő kell hozzá. Ettől kezdve megváltozik Kati. Naptárában orvosi cí- mek.1 Minden napra esik egy vagy kettő és elkezdi jár ni azt a zarándok utat, amelyen sokan járnak az új idők, új papjaihoz. A dolgozók véleménye is változik. A második nap még a hivatal fele érdeklődik, a harmadik nap csak a negyede és két hét múlva már senki. Nem kell hozzá eqy hónap és a dolgozókat a világon Kit szeretünk jobban? (Példabeszéd az emberi türelemről) e legkevésbé Kati betegsége érdekli. Ö meg szegény rákapott, mondja a tüneteket, sorolja a kimondhatatlan orvosi szakkifejezéseket, bújja a lexikonokat és végül tökéletesen beteg lesz. De ez már nem érdekel senkit. Kati még egyetlenegy esetben tudna maqa iránt érdeklődést kelteni, ha szárnya nőne és felrepülne. Ugyanebben a hivatalban történik az alábbi: Egy hasonlóan rokonszenves nő eltöri a karját. Alá posan. Nyakig gipszben öl. Amikor bejön a hivatalba, végigszalad a hír: ■— A Rozi karja eltörött Szegény Rozi! Itt ugyanaz történik, mint az előbb. A hivatal odasza- . lad, körül szörnyűlködi Rozi csuklóját és minden arcon el- ömlik a tökéletes részvét. Óriási módon szereti mindenki Rozit. Ha lehetne még segítenének is rajta. Most a történet elkanyarodik az előbbitől. Másnap Rozi bejön, leül a munkahelyére, dolgozik. Már ahogy egy kézzel lehet. Kevesebbet, de lelkiismeretesen. A következő napon odajön o dolgozók fele, aztán már csak a negyede és mindegyik ugyanazt a választ kapja Rozitól: — Ne nyavalyogjatok, majd meggyógyul! Két hét múlva Rozi körül legenda szövődik. Fia az ép fél kezével cipel valamit, mindenki meghatódik. Katj is elvégzi a munkáját, Rozi is. Katit széles ívben kikerülik, Rozi legendává nemesedett. Mi ebből a tanulság? (Szeretem az erkölcsi oktatást.) Szeretjük felebarátunkat, de jobban szeretjük azt, aki kevesebb terhet ró ránk. Szőllősy Kálmán szelt emberketrecek amfiteátruma. - Az ipari forradalom so^ rán a gőzre, gázra, villanyra járó gyárak a déli városrészekre telepedtek, és a munkások onnan fölülről vándoroltak a déli üzemekbe. A Puturluk évtizedek óta állandóan illatozott a halkrumplinak nevezett hús nélküli krumplipaprikás szagától. A kis udvarokon kifeszített köteleken mindig száradt a mosott gyermekholmi, amelyből ki lehetett olvasni egy etmást a Puturluk szerelmi történetéből". 1910-ben Budapestre, a Világ című radikális laphoz került, ahol a polgári radikalizmustól fokozatosan eljutott a szocializmusig. 1910-től 1919-ig rendszeresen jelentek meg írásai a Nyu- gat-ban is. Egymás után adták ki novellásköteteit, és amikor elhagyta a sajtót Az élet arca című könyve, Ady Endre 1917-ben a Nyugat-ban ezt írta róla: „Barta Lajos könyvével nekem olyan örömet hozott, mint Móricz Zsigmond óta Kaffka Mar- giton kívül talán senki még.,. Pompás könyv e pompátlanul szomorú időben , .." A Tanácsköztársaság alatt Barta Lajos jelentős szerepet töltött be. Az írói direktórium tagja és az írók Szakszervezetének titkára volt. Szerkesztette a Fáklya című napilapot és az Emberség című folyóiratot. A Tanácsköztársaság leverése utón börtönbe vetették. 1920-ban szabadult és ekkor családjával emigrált. Főbb állomáshelyei: Bécs, Berlin, Pozsony, Kolozsvár, Prága, London. Barta Lajos nemcsak harcos, forradalmi szellemű újságíró, hanem a szocialista novella-, regény- és színdarabírásnak is egyik első képviselője. Baranyai, pécsi élményekből született hét novelláskötete: Elbeszélések, Soha többé, Egyszerű szivek, Az Ige terjedése, Az élet arca, Az elsüllyedt világ, Kezdetben vola az Ige, Czinczeri és Czinczera, két regénye: Múlt, Sötét ujj, és öt színpadi mű: Parasztok, Tavaszi mámor, Szerelem, Zsuzsi és az örvény. Müveinek tárgya általában a kapitalizmus megjelenése a szocialista eszme hatása, főleg a falusi életben. „Elbeszélései nem kiagyalt történetek, nem mesterséges konstrukciók, hanem az élet közvetlen szemléletéből születtek, s azért nem szürkülnek naturalista fotográfiákká, mert szinte kiált belőlük a változás igénye, a változtatás szándéka, bennük borong az író szenvedélyes emléke, részvéte, tudatos érdekeltsége" — írta róla Bóka László a „Csillag"-ban. A Tanácsköztársaság idején nagy sikerrel játszották forradalmi szellemű drámáit: Sőféf ház, Forradalom. 1920-ban Berlinben mutatták be „Ruszlands Tag" (Oroszország napja) című drámáját, amely bátor kiállás volt a Szovjetunió mellett. Huszonhét éves emigrációjából Barta Lajos 1946 őszén tért vissza Magyarországra, ahol ismét bekapcsolódott az irodalmi életbe. Itthon született újabb novellái a felszabadult magyar parasztság életét ábrázolják. Az 1928-ban megjelent Sötét ujj című regényét, amelyben a parasztság bomlását írta meg, 1947-ben Gyár címmel adták ki újból. 1953-ban hagytg el a sajtót Magyar világ címen válogatott novelláinak gyűjteményes kötete régi harcos- és íróíársa, Bölöni György bevezető tanulmányával. B arta Lajos a felszabadulás utón a lapokban megírta emlékeit azokról, akikkel a Tanácsköztársaság idején együtt harcolt. Egy 800 oldalas önéletrajzi regény megírását tervezte, amelyre a kiadóval már meg is kötötte a szerződést. Szándékában volt Pécsre jönni, hogy levéltári kutatások alapján megírja az Égek hegy című ipartörténeti reqényét. Munkásságának elismeréséül Barta Lajost 1956-ban Kossuth- díjial tüntették ki. 1964. október 18-án, két nappal 86. születésnapja előtt költözött el az élők sorából. Most, 95. születésnapja alkalmából Bölöni György szavaival emlékezünk a Baranyából elindult újságíróra, íróra: „Barta Lajost olvasni kell, ismerni kell, mert igaz író és emberi érték.” Pusztai József é
