Dunántúli Napló, 1973. október (30. évfolyam, 260-290. szám)
1973-10-13 / 272. szám
6 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1973. október 13. Hetvenmillió költöző madár pusztul el évente Bizalmat gerjesztő ostornyél — Szolgálatkész autóalkatrész-beszerző Kik is azok a gagyizók? Szombati csúcsforgalom a Kossuth Lajos utcában. A Centrum Áruház előtt fejkendős, bőszoknyás idősebb asszonyok kis csoportja áll meg, szatyraikat, kosaraikat maguk mellé a járdára teszik. Egy közeli községből valók, együtt mennek majd külföldre rokon úgy hogy néhány bútordarab | munkakerülők, büntetett előés televízió vásárlására mar nem is futja. Nem tudsz valakit, aki három-négy hónapra kölcsönt adna? — Mint mondta, úgy körülbelül tízezer forintra lenne szüksége. Volt egy kis spórolt pénzem, árra gondoltam: három-négy hónapig úgvlátogatóba, bejöttek ajándéko- sem kell a pénz, felajánlottam kot vásárolni. — Ha még néhány rúd téliszalámit is vihetnénk . . . De hol lehet kapni? — mondja az egyik asszony. Fiatalember áll közelükben, felfigyel a beszélgetésre. Készségesen lép hozzájuk. — Mit szeretnének venni nénikéin», téliszalámit? Mi sem egyszerűbb, én tudom, hol !e- het kapni. — Hol? — Azt nem mondhatom meg. De ha megvárnak, hozom. Mennyi kellene? Az asszonyok összenéznek, aztán megállapodnak. — Akkor négyet hozzon! — Rendben, de nincs nálam onnyi pénz . .. Az eqyik asszony már nyújtja Is az ötszázast. A fiatalember zsebreayűri a bankót, pördül és eltűnik a forgatagban . . . „Aki Jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vaoy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el" — mondja a BTK. A csalók száma me- qv*«*rben csökken — mint ezt a bűnüldöző szervek statisztikai adatai mutatják — társadalmi veszélyesséaük mégis jelentős, mert a csalók általában sorozottján követik el tettüket. Egy vizsgálati jegyzőkönyvben olvasom. Magabiztos fellépésű fiatalember csöngetett be Újmecsek- clión eay tízemeletes ház földszinti lakásába. „Amikor a csöngetésre ajtót nyitottam — vallja a középkorú férfi — a fiatalember udvariasan megkérdezte: nem tudom-e, hogy hol laknak Horváthék, mert életűek. Kitűnő beszédkészséggel rendelkeznek, magabiztos .fellépésűek. Legtöbbször nem egyszerűen csak kölcsönt kérnék, hanem bizonyos ügyek elintézésére vállalkoznak, illetve „felajánlják szolgálataikat." Tapasztalat az is. hogy a becsapottak jelentős száma nem tesz feljelentést, vagy legalábbis huzamosabb ideig halogatja. „Most már megmondom őszintén: kissé szégyelltem, hogy ilyen egyszerű trükknek bedőltem. Hittem neki, ez lett a vesztem." Magyarországon vezet keresztül a madár-országút Nem téri vissza a vándorsólyom Pécsre neki. Amikor én nősültem, ne- j kém is jól jött volna egy kis j anyagi segítség. Végered- j ményben nem ismeretlen. Há- j lálkodott, köszönte. Másnap ismét találkoztunk, átadtam a pénzt. Átvételi elismervényt nem kértem tőle. Eltelt egy-két hónap, az utcán néhányszor találkoztunk. Amikor már lejárt a visszafizetés határideje, kértem vissza a kölcsönt. Mondta, hogy nagyon nehéz anyagi körülmények közé került — később tudtam meg, hogy szó se volt nősülésről —, várjak még egy hónapot. Vártam kettőt is, aztán eltelt még egy hónap. Mindössze ezer forintot' adott vissza, azóta semmit. Ezért feljelentést teszek ellene . . .” Amikor az „iskolatársnak'' felelnie kellett tettéért, és megindult ellene a vizsgálat, kiderült: nemcsak egy „iskolatá1 s- nak” panaszkodott nehéz anyagi helyzetéről. Más ismerőseitől is kért kölcsönt. Hat károsult jelentkezett, amitor kitudódott, hogv Pista ellen el- j vizsgálatnál tudtam meg azt is, „Hittem neki!” — Hiszékeny emberek a csalók legjobb „páciensei”. De a hiszékenységről, annak pszichológiájáról talán az egyik károsult vallomása mond legtöbbet.- „Én kérem általábcn bízom mindenkiben, eddig nem is gondoltam arra, hogy becsaphatnak. Miért? Nem ártottam én senkinek sem. Igaz, nem ismertem ezt az embert, de annyira szolgálatkésznek tűnt, hogy amikor felajánlotta segítségét alkatrészek üqyében, nem is gondoltam: szélhámossal, csalóval van dolgom. Ha többet kér, talán többet is adtam volna neki. Most ennél a járás indult, összesen nyolcvanezer forinttal tartozott Mire kellett? „Az első kölcsönpénz valahogy elúszott. Amikor feljelentéssel fenyeqetett a hiie- lező, mástól kértem . . . Aztán íqy ment ez folyamatosan. Mindig néhány ezerrel többet kértem, mint amennyivel tartoztam. Szép lassan teljesen el- adósodtam .. .” Forgatom a csalásokról készült jegyzőkönyveket, vizsgálati dokumentumokat. — Téli tüzelőszállítás. „Bekopogott az a férfi hozzánk és kérdezte: nem keü-e tüzelőt szállítani? Mintha megérezte volna, hogy a napokban valóban tüzelőt akartam hozatni. Kezében egy ostornye'.et gépkocsialkatrészek ügyében fogott, aondo'tam, hogy kocsis, érdeklődik. Megegyeztünk a napban és százötven forint előleget kért. Adtam. Leqalább nem kell fuvar után szaladgálnom. Vártam a ki felölt napon, nem jött. Azóta sem láttam . ..” keresi őket. Mondtam, hoqy ebben a házban nem lakik Horváth nevű, aztán még hozzátettem: vesz, vagy elad autó- clkatrészeket? „Nekem jó ösz- szeköttetéseim vannak, minden gépkocsihoz tudok minden alkatrészt szerezni” — állította a fiatalember. Arra qondoltam, hogy az én Fiatomhoz is kellene mór eav-két alkatrész. Behívtam a lakásba. Leültünk, beszélgettünk és eav kis listát állítottam össze: milyen alkatrészekre lenne szükségem. Azt mondta, rendben van, szállítia. ötszáz forint előleget kért, adtam neki. Amikor elment, fele- séaem korholva mondta, hocy miért adtam előre pénzt, maid leshetem, mikor főn vissza. Méq én védtem a fiatalembert, hony milyen rendes, véotére is teljesen ismeretlen voltam m'ki és felajánlotta a segítségét. Ennek eáy hónapja.” Tioikus eset. A csalás egyik válfaia: amikor ismeretlen ember szívesséaet színlelve felajánlja szolgálatait. Iskolatársak voltak. A barátságot kevésbé tartották, de ha véVtlenül „összefutottak valaGagyizóknak nevezik azokat a csalókat, akik az úgyszólván értéktelen tárgyakat aranyként adiák el — ezzel üzletelnek. Különösen dívik az olcsón kínólt gyűrű és’ karkötő. A pécsi vasútállomáson egy fiatalember már jónéhány „aranygyűrűn" túladott, amikor ő is kapott egy „karperecét”, így vallott: „Az állomáson sokan vannak, várakoznak. Néhányhoz odamentem és halkan megszólítottam: olcsón adok aranyat! Nem volt azokban még hat karát aranyérték sem. De szépen csillogtak, — a köznyelv jugoszláv-aranynak” mondja. Kelendő áru ez, sokan vásároliák. Sok közülük felét, harmadát sem éri annak, amit kérnek érte. De a v^vők őzt hiszik, hogy jó vásárt csinálhogy az illető nemcsak engem csapott be. Hallottam arról, hoqy másnál is járt, akinek nem volt otthon pénze. Elment a takarékba, betétiéből vett ki és abból adott. Személyi igazolványt? Nem kértem tőle. Most már tudom: túlzottan megbíztam benne." És mit mondanak a csalók? Aki a gépkocsialkatrészt kínálta: „... sohasem foglalkoztam alkatrészek beszerzésével. Horváthékat kerestem, - az csak ürügy volt. Gondoltam „menő cikket" kínálok — ara ráharapnak. Ha itt nem, akkor másutt. .." Alig egy hét alatt öt embert károsított meg. A „fuvaros”: „Nem volt nekem se lovam, se kocsim. Az ostornyelet magam készítettem — gondoltam, ha látják a kezemben, nagyobb a bizalom, jobban hisznek az ajánlatomnak. Ha jól emlékszem, öt vagy not lakásnál sikerrel jártam, adtak előleget. Volt, ahol még egy pohár borral is megkínáltak. Hiszékenyek és jószívűek az emberek . . . Ezekre építenek a csalók. Garay Ferenc Évente 70 millió költöző, madár pusztul el a világon. Olaszországban rakétával lövik fel a hatalmas hálókat, melyekkel ezrével fogják be a vándormadarakat. A tengerparti városok piacain élve felfűzött fecskéket kínálnak ínyenc falatként. Bár a FAO nemzetközi összefogást sürget, mégis úgy tűnik, kevés sikerrel, mert a madarak tovább pusztulnak. A madarak időszakos vonulására már az ókor embere is felfigyelt. Arisztotelész helyesen következtetett, hogy a messzi északról jövő darvak Egyiptomban telelnek. A madarak élete, költözködésük rejtélye azonban a mai embert is foglalkoztatja. Geréby György — | az Országos Madártani Intézet j megfigyelője — rendszeres feljegyzéseivel gyarapítja a madarakról eddig gyűjtött isme- ! reteinket. j — Sokan azt hiszik, hogy az I őszi hidegek űzik el tőlünk dé- j lebbi vidékekre a költöző mada- | rakat. Pedig csak azért mennek j el, mert a fennmaradásukhoz | szükséges táplálkozási lehetőségek szűnnek meg. Pécs sivító hangú kismadara, a sarlós fecske például már július végén útnak indul, mert azok az apró rovarok, melyekkel táplálkozik, eddig élnek meg a mi klímán- j kon, A gólya is azért hagyja j itt költőhelyét, mert nem talál } élelmet a hidegben. Ma sem tudjuk azonban, mi hozza visz- sza az állandó vándorokat minden tavasszal, s miért ném költenek átmeneti déli szállásukon. — Sok mendemonda kering a vándormadarak repülési sebességéről, a nagy távolságokról, melyet egyhuzamban képesek megtenni. Az igazság? — Az átlagos repülési sebesség 40—70 kilométer óránként. Úgy is mondhatnánk, ez a madár utazó sebessége. A tenger viszont sokszor hihetetlennek tűnő teljesítményekre készteti a madarakat. A legnagyobb távolság, amelyről eddig tudunk, 3600 kilométer. Az Észak-Ameri- ka nyugati partja és Hawaii közötti utat leszállás nélkül 40 (!) óra alatt repülte át egy meggyű-' rűzött madár. Ez óránként 90 kilométeres sebességet jelentett. — Még érdekesebb a madarak vonulási rendje. Nemrég derült ki, hogy korántsem a legöregebb hím vezeti a csoportban repülő madarakat, mint ahogy ezt hittük, A sor elején ] ugyanis a legerősebb nőstény j halad, amely saját ivadékát ! vezeti, ezért a legóvatosabb. Az 1 égen feltűnő vadludak kedves j csapata pediq azért repül V- alakban, mert a szárnyukkal kevert légörvények káros hatását legjobban így tudják elkerülni. Magyarország Európa egyik madárvonulási centruma. Ha úgy tetszik, akár madár-ország- ! útnak is. tekinthetjük a Tiszántúlt és a Dunától nyugatra'fekvő í területeket. Hazánk ugyanis tölcsérként ontja ki jtnagából ősz- szel búcsúzó madarainkat, és j ugyanígy fogadja magába az , örök hó határáról ideérkezette- ; két. Baranya és Pécs klímája lehetővé' teszi, hogy az ország téli madárvendégeinek nagy részét ide vonzza. Pécs ritkasága a pillangószerűen repülő haj- í nalmadár, a legmagasabb sziklák rigó nagyságú madara, vagy a fenyves rigó, oly sokat üldözött vendégmadarunk. Geréby György kilenc éven át figyelte a Székesegyház téli lakóját, egy vándorsólymot — a tizedik évben hiába várta, valahol elpusztult... Egyre fogynak madaraink. A modern mezőgazdaság vegyszerei, tudatlan vadászok és talán legnagyobb ellenségük, a tojásszedők — akik egész fé- szekaljnyi madártól veszik el az életet — mind ellenük irányulnak. Mondják azt is, hogy a kiszedett tojásokat aztán külföldre is kicsempészik. Miért? Nem tudni. Azokból ugyanis sosem lesznek már élő énekesek, ezek nem őrzik erdeinket, nem pusztítják a rovarokat. Jobban kellene vigyázni rájuk. Hiszen évente 70 millió pusztul el belőlük ... Riechel Éva Erb János felvétele Komolytalan royaf Nem vagyok hazárdjátékos alkat. Rühellem, ha elnyerem a másét és sajnálom a magamét. Mégis volt, hogy az ördög megkísértett. Tetszenek emlékezni arra a szép vásári játékra, az „Itt a piros, ott a piros”-ra? A kókler kezébe vett három kártyát, azok közül az egyik piros volt. A piAmikor hazárdjátékos voltam hol”, eav-két órát szívesen el- j ne, nem kérném ingyen . .. ros színre kellett rakni. A pasas tak. Volt eset, .amikor, kinéztem j a |<ezében levő kártyát össze- maqamnak valakit és hozzá- vissza cserélte és azután követléptem: utazni szeretnék, de ] kezgtt a misztérium. Az ember nincs elég pénzem. Ha seaíte- í állandóan látta, hogy melyik o beszélgettek a fehér asztalnál idézzük itt is a vallomást: „Egv alkalommal beszélgettem Pistával. Elmondta, hogy nősülés előtt áll. Panaszkodott, alaposan kiköltekezte magát, Felhívjuk kedves vendégeink figyelmét, hogy OKTOBER 15-TÖL KEZDŐDŐEN A KOMLOI FEKTTEGYÉMANT, VO^OSMA^TY-TTTijrm-vyrrsi S>.-0 F'-OF "OVSÉGARON ''ACSOá.A MENU •/*RUL BEVEZETÉSRE E'.V’TEIRE IS. Előfizetés: ax üzletvezetőnél. nálam egy aranvqyuru, olcsón adnám . . . Sikerült megalkudnunk. Az én számításom bevált. . ." • A csalók nem szűkölködnek ötletekben. „Arra hivatkozott, hogy jelentős örökséghez jutott, csak pillanatnyilag von pénzzavarban. Hálás lesz, ha most segítek rajta ...” Egy másik jegyzőkönyv: „Azt mondta, hogy külföldről csomagot kapott, sok minden lehet benne, mert nagy a vám, nem tudja kiváltani. Kö'csönt kért, csak addig amíg kiváltja, aztán azonnal visszafizeti . .." A tanúvallomások és a rendőrök tapasztalatai szerint o piros — bár a kártya színével lefelé volt fordítva — és amikor rárakta az obolusát, akkor vagy a tökkel, vagy a zölddel találkozott, Csoda! A szocialista társadalom nem ismeri el a csodát, Csak eqyet tehetett, betiltotta ezt a játékot. Az ember azonban ésszel élt. Látta, hogy7 a kókler hova tette a pirosat. Jól megnézte és meg. győződése ellenére rámutatott arra, amiről még volt győződve, hogy nem a piros. Nem is volt az! Egy esetben nem fizetett rá az ember. Ha kiküszöbölte a csodát és nem a kókler kezét nézte, hanem a pirosat és valami jelet keresett a kártyán, mondjuk eqy légypiszkot, (Nem volt kimondottan úri játék.) Akkor már csak ezzel kellett vesződnie és nem azzal, omit a 1 csalást elkövetők többségükben i hóhányó csinált. En is így jártam. Kinéztem a kis jeleket és dőlt hozzám a pénz. 1 A széltolót is megdöbbentette a fordulat. Rémülten nézett maga elé, de csak vesztett. Nem sokáig, Öt nem ejtették a fejére és a tanácstalanság korszaka után elővett három alumínium lapot, amelyek közül az j egyiknek piros volt az alja. Azzal folytattuk a népszerű j társasjátékot, amelynek követ- i kezményeként szegény emberré j vedlettem vissza, sőt még kissé szegényebbé is. Ahogy a nóta 1 mondja: Belenyúl a zsebébe és j tökmag akad a kezébe. Most az egyetlen sikeres ha- j zárdjátékomat írom meg. Katona voltam itt Pécsett és j még nem volt ekkora ez a vá- j ros, de már jól fejlett éjszakai i élete volt. Foubl, Rothermel, I Hufnágel kocsma stb. Jó kis intézmények voltak! Aztán akadtak titkos éjszakai kártyabarlangok is, a Koller utca környékén, meg másutt, ahol az egyetemistákat megszabadították a vizsgapénzüktől. Jártam az éjszakai életet. Nem ittam, nem kártyáztam, csak figyeltem. Akkoriban még az volt a rögeszmém, hogy író lesz belőlem. Szolid voltam, de nem is lehettem más. Miből? Mint tényleges időt töltő katona, többnyire a .laktanyával szemben levő tejboltban étkeztem hitelre. Egyszer szokás szerint, társasággal betévedek a kártyabarlangba. Kérem a 10—20 filléres fröccsömet, amivel végigdévaj- kodtam az éjszakát. Csendesen kibiceltem. Chemin de fer-t játszottak. (A gyengébbek és a magam kedvéért utánanéztem, hogy hogyan írják.) Folyt a pénz, sokszor egész évi, vagy havi pénzemnek megfelelő összeg volt a tét. Mint már sokszor, ismét be akartak vonni a játékba. Hónap eleje volt és a lakbér stb., kifizetése után maradt 20 pengőm. Erre esett a cigaretta, a luxus, az orgia, a mozi, az utazás. Nem volt belőle elveszíthető egy fillér sem. Nem így a jó nép. Éjfél után nekem rontottak és ordibáltak; — Játsszék a katona! Játsz- szék a katona! Szavalókórust alakítottak. — Nem tudták elhinni, hogy akad egy ember, aki nem kártyázik. Rémülten védekeztem: ■— Felebarátaim! Könyörülje, tek mea rajtam! Nem reggelizek, nem dohányzom, ha ezt elnyeritek. Nem volt kímélet, tovább ordítoztak, Felajánlottam nekik már a pénzem, hogy valamelyik tegye fel helyettem, ne is lássam. Ök hozzám ragaszkodtak. Ajánlatot tettem: — Magyar Testvéreim! Itt, közvetlenül a lejtő előtt, teszek Nektek egy ajánlatot. Soha nem játszottam, nem is fogok. De annyit üvöltöztök, hogy nincs mentség. Egy havi vagyonomat felteszem, 20 pengőt. Ha a tízszeresét megnyerem, abbahagyom. Komplikált játék a chemin de fér, de valamivel egyszerűbb, mint a huszonegy. A huszonegynél huszonegyig kell számolni, ennél kilencig, A történet további része már olyan legenda, ami mindenkivel megeshet, de velem valóban meg. Megnyertem a tízszeresét, A fickók becsületükre legyen mondva, őszinte üdvrivalgással üvöltöztek. Én nem is hagytam volna abba, de ők abbahagyatták velerb. Sportemberek voltak! (Miért? A horgászat, a sakk, a gombaszedés sport, hátha a chemin de fér is az?) Szöllősy Kálmán I I 1 1
