Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)
1973-09-09 / 238. szám
Lovran. A történelmi levegőt lehelő óváros is ragyog a tisztaságtól S ok dagály-apály volt a Fiume Abbázia öbölben, míg a K. u. K.-ban felső tízezernek illő sikktől, gumi- rádlis fiakereket repítő paripáktól, szakállt és pajeszt utánzástól, nagyméltóságú nagy- és kisasszonyok kibugy- gyantó dekoltázsától elérkeztünk a jelenhez a Rijeka- Opatija öbölbe: Tengerre magyar! Széchenyi Istvánnak •z alkalommal nincs köze a jelszóhoz, annál több a turizmusnak. Ha végig gondolnánk Opatija monarchiás, ódon lehelete mellett, hogy mi minden történt azóta és közben, hogy idén már döm- pingként jelent meg a magyar az Adrián, akkor a tenger melléki nyaralás nagyobb részét elmélkedéssel kellene tölteni. Alig néhány éve érkezett a jelzés. Itt van a szomszédban Opatija, Lovran, Crkvenica, Icsi- csi, Pula, az egész Isztria-fél- sziget, debrecennyi távolságra. Az érdeklődők először tapogatták a lehetőséget, a bátrabbak nekivágtak és elhozták a hírt. Az idei nyáron aztán a németek mellett elmagyarosodott Opatija, az isztriai félsziget. Csak Pécsről és Baranya megyéből kb. 4000—4500 főt utaztattak az Adriára a helyi Intézmények. Az egyéni utazók száma valószínűleg ennél több. Űj lehetőség A szabadság eltöltése magánügy és lényegtelen lenne, ha a változást nem kísérné több olyan tény, amit érdemes leírni. Az a lelkendezés mellékes, szimpla értékítéletű, amely túlrajongja a lehetőséget és torzult egyenlettel olyan párhuzamot von, hogy oda megyek, ott vagyok, ott voltam, ahol azelőtt csak a nagyurak jártak. A valóság, hogy az utóbbi években megváltozott az Opatijába és a félszigetre érkező üdülők, turisták összetétele. Kevesebb a nagypénzű nyugati, északi vendég. Ök új helyeket fedeztek fel: Burmát, Thaiföldet, Tahitit, Hawaiit, a Kanári-szigeteket és Bermudákat. A külföldi sajtóban rengeteg az e helyekről írt, túláradó hangú, reklámízű élménybeszámoló, a svédeknél pedig divat a Bermudákon vásárolni hétvégi telket, üdülőházat, ahova a hétvégeken néhány órás repülőúttal látogatnak. Opatiában a főszezonban (VII. 15-től, Vili. 25-ig) még felbukkan néhány szemet kápráztató jacht, csodagépkocsi lakókocsival, néhány pénztől csöpögő dúsgazdag, de ez már nem az igazi. A játékkaszinó zsetonjai sem képviselnek akkora értéket, mint hajdanán, vagy tíz évvel ezelőtt Az elő- és utószezonban kedvező a lehetőség az adriai üdülésre és ebbe a „hézagba” kerültünk bele pécsiek, baranyaiak, dél-dunántúliak, de jönIsztria Opatija Riviéra nek békéscsabaiak, debreceniek, jóllehet az utóbbiaknak mór távolabb van e klasszikus üdülőhely. Egyszerűsítve azt lehetne mondani, hogy besegítünk a jugoszlávok idegenforgalmába, ami köztudottan jelentős bevételi forrásuk. Nekik jól jön, nekünk megéri. Érkezünk vonattal, elavult farmotoros Ikarusszal (Nem szabad ilyennel külföldre menni!) személygépkocsival, csoportosan, egy család, két család, egyénileg. Olcsóbb mint itthon ? Annak, hogy nekünk megéri több oka van. A vágy, mert többségünk nem látott tengert. Az élményért érdemes pénzt áldozni. Kevesebb az időjárási kockázat mint a Balatonnál, ahol életkeserítő egy esős, szeles időszak kifogása. Ha nem számítjuk az utazás költségét, nem drágább mint a balatoni üdülés, amely az utóbbi években számunkra megdrágult. Idén egy főnek 2776 forintot kellett fizetnie 12 napos (utazás idejével együtt) ópatijai üdülésért A hatnapos viszonylag drágább. Ezért háztól házig szállították, szállodai elhelyezést kapott Egy, két háromágyas szobákat, háromszori bőséges étkezést, nagyjából a pécsi Nádor-étterem szintjén, ingyen strandot, kirándulást Lov- ranba, Rijekóba, Pulába egy fagylalttal) feketével, tengeri csiga-emlékkel, mert még ez is beleszámítódik a költségekbe. Ezen kívül költség az útlevél kiváltása (500 Ft plusz 50 ft az igénylő lap) és kiválthatott maximum 1000 dinár költőpénzt 1.46 Ft = 1 dinár Ezen az átváltási áron számolva, vennapnyugtáig büféáron kapható mindenféle ital és egytál étel. „Minimális a haszon, de megéri. Ha nem ezt csináljuk, akkor üres a terasz” — mondta a Dubrovnik szálloda-étté- rem-lokál egyik vezetője. Ebből lehetne hazai tanulságokat is leszűrni. Nem hírverés, méginkább nem reklám: a jugoszláv tengerparton örök emlék marad egy nyaralás is. Köszön József A pulai római kori aréna, a filmfesztivál megnyitása előtt néhány órával déglátói ételárakat kivéve, semmi sem drágább Opatijában az Isztria-félszigeten mint itthon, sőt az ital, a déligyümölcs lényegesen olcsóbb. Ha ezen az átváltási áron számolunk (a határállomáson lényegesen magasabb, kedvezőtlen az átváltáNem így a műszaki tökéletességű botok gazdái, akiknek többsége büszkén ül, de keveset fog. „Technika van, de hal nincs” — ismételte tapasztalatait egy helybéli, állítva, hogy nem fontos az „atommeghajtású” horgászbot. hanem a hal. gottabb italmérésben, büfében a higiénia a legkényesebb háziasszony igényeit is kielégíti. A vendéglátás, kiszolgálás, a felvilágosítás és egyéb, ahogyan a nagykönyvben lehet. A kereskedelmi és vendéglátói ellátás tobzódó választékán a legszigorúbb tekintet nyila is porrátörik. Értenek hozzá, megtanulták az újat: mind több kispénzű ember érkezik, nagy a forgalom, így jön ki a haszon. Egy példa: a legelegánsabb szállodák teraszain reggeltől Pula. Az üzletsor. Az egész utcában csak magyarok jártak is igyekeztek jól vásárolni a 38 fokos melegben sí arány), akkor minden elérhető, megkapható abból ami az üdüléskor kell. Nem kell sóvá- rögva szemlélődni és állandóan pénzt számolni, hogy jut e, marad-e. Kiterjedt és a szezon minden szakában állandó és kínálkozó a fizetővendég szolgálat. 25— 33—40 dinár személyenként, a két utóbbi árban reggelit is adnak, főzés, mosás, fürdés. A kempingek árai is előnyösek. A főszezonban panasz a zsúfoltság, de ez mindenütt így van. Mit nyújtanak? Tekintélyes összeg a kéthetes adriai üdülés ára. Mintegy 300 forint naponta, amit még sokan nem tudnak megfizetni és emiatt ez a nyári gyönyör, a viszonylagos nagy szá-n mellett, kevésnek jut. Napi 300 forintos költséggel itthon is igen jó nyaralást lehet rendezni. Tizenkét nap lakodalom, k> sem kell mozdulni a lakásból. Az üdülést azonban nem így kell számítani. Inkább azon az alapon, hogy mit adnak, nyújtanak ezért. A hajnaltól estig csábító tengert Vize, mintha akvárium lenne, kristálytiszta, tányérba illő halok úszkálnak, — minden Itó- ható a partközeii vízi élővilágból. Zsákmányolni tengeri csillagot, rákot, sünt és halat mindenütt szabad díjtalanul. A horgászást a helybeliek egyszerű módon végzik: horog, ólomnehezék, tekercsnyi zsinór, végét kikötik és szatyorra való halat fognak hajnai'oan és a csodálatos tengermelléki estéken. Aki szereti a kellemesen simogató vizet élvezni tudja a fürdés, úszás örömeit kívánja pezsdítő, pihentető, regeneráló hatását hozzá a napfényt, az boldog órákat tölt el és néhány nap alatt csokoládébarna lesz. Nagyszerű a tenger, de a partmenti szűkösség rontja értékét. Opatijában, Lovranban — némi túlzással — olyan az állapot mintha Pécsett a Rákóczi út déli felén lenne a tenger. Zúg, süvít a szakadatlan gépkocsiforgalom a szűk úttesten, ettől néhány lépésnyire pedig beleesik az ember a tengerbe. Nincs fövenyes, homokos part, csak sziklák és kövek, a strandokon szardínia-dobozos zsúfoltság. Ez a természeti adottság és városi állapot csökkenti Opatija és környékének üdülési értékét. A régi, nagyhírű szállodák, a Slavija, Kvarner és még néhány őrizgeti, csillogtatja magát, újabbak is épültek. Élet, megélhetés, jövedelem kérdése minden, — a szobák teljes kihasználása. Az öreg Jeanett- ban szemrebbenés nélkül kiadják a 45 fokra felfűtött szobákat is (alattuk a hőelosztó központ) a 35 fokos melegben. Az utazási iroda képviselője „szép, tengerre nézőnek” minősíti, ahelyett, hogy tiltakozna és képviselné vendégei érdekét. Elismerés, tanulság A tisztaság, ekkora embertömeg ellenére, példás. A szállodákban, éttermekben, a legelduA rijekai kikötő csendes. Hetente egy-két hajó érkezik, főleg tranzit szállítással. Ha megépül Rijekától hazánk felé az olajvezeték, lehet hogy új korszak köszönt a kikötőre A szép fekvésű Rijeka belvárosa annál forgalmasabb. Ilyenkor nyáron, Pula mellett, Rijeka a félsziget másik bevásárló központja Fények és árnyékok az Adriáról I
