Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)
1973-09-01 / 230. szám
6 DUNANTOll MAPI© 1973, szentemhez 1. A kehely és a kígyó sz'mbo umc Ha egy épület falón a ke hely és a kígyó együttes .-.e- pet Ioijuk, tudjuK, hogy ott gyógyszertár van. De vajon hányon tuűják, hogy mit te- lent ez a szimbólumé Jómagam is csők dr. tíeinpei i\urt; A gyógyszerek toriene te és dr. Suradlay—Bársony: A magyar gyógyszereszet tői- tenete c. munkáinak áttanulmányozása során kaptam meg a szükséges íeivilágosi- tóst. Mit ír dr. Kempler? „Apollón napisten fia i Aszklépiosz (vagy latinoson: | Aesculapius) volt, akit apja ! átadott a gyógyításáról hi- i res Chiron kentaurnak, aki j felnevelte és megismertette j az orvosi tudományokkal. A ! nagy szorgalmú fiú annyi.o beletanult a gyógyítás tudó- j mónyába, hogy csakhamar j felülmúlta mesterét. Meg- | gyógyította a legkülönbö- | zőbb súlyos betegeket oly- I annyira, hogy még halottakat is feltámasztott. Hatásos működése azonban hátrányosan befolyásolta az alvilág lakóinak számát. Emiatt Flutón, az alvilág istene bevádolta őt Zeusznál. Zeusz hallgatott Plutónra, villámaival agyonsújtotta Aszklépi- oszt, aki kígyóvá változott, és az alvilágban egy hatalmas kő alatt kellett feküdnie. Atyja azonban közbeniárt érte Zeusznál, aki félig megkegyelmezett; villámaival megnyitotta a földet, hogy Aszklépiosz feljöhessen j a föld mélyéből és a beteg ! emberek számára gyógyító ! tanácsokat osztogasson. Az istenné előlépett kígyó tiszteletére templomok épültek, ezek egyben szanatóriumok is voltak. Itt őrizték a szentelt kígyókat. Kigyó képében állították maguk elé már a babilóniaiak és az ókori görögök is a föld mélyében uralkodó földszellemeket, amelyek az embereknek álmukban megjelenve, bölcs tanácsokat osztogatnak. E tanácsok elsősorban az egészségre vonatkoztak. A kígyó megjósolta a járványos betegségeket, a természeti csapósokat, birtokában volt a halálból életrekeltő gyógyfüveknek, mogo mérges növényekkel táplálkozott, bőrének évenkénti le- vedlése pedig jelképe volta gyógyító szerek megifjító hatásának. E felfogásnak megfelelően Aszklépiosz is kígyó alakjában a föld szelleme lett, és az ún. i n k ubáci- ó k alkalmával gyógyító tanácsot adott az embereknek. Inkubációkon az ókorban o betegek álomközbeni rneg- ciyógvítását értették. Ez úgy történt, hogy a beteg elzarándokolt Aszklépiosz templomához és — miután megtisztálkodott, megfürdött, hosszabb-rövidebb ideig böjtölt, és letette az istenségnek hozott áldozatot — itt töltötte az é'szakát. A be- ‘eqre nézve rendkívül fontos volt az, hogy mit álmodott, imában Aszklépiosz ielent meg neki, kígyó képében. Ezek a kígyók az esetek több'égében tényleg megjelentek, mert szentelt, szelídített kígyókat tartottak nagy szómban minden ilyen templomban. A beteg a csendben félhomályban látta ezeket a kíqyókat, amint össze-vissza tekergőznek, és valóban azt vélhette, hogy magát az istenséget látja. Mósnoo aztán a papok ki- '<érd'’zfék a beteg álmát, és enn'-k megfelelően gyógyítóvá1'. Aszklépiosz leánva volt Hüaieia az egészség istennőié. üde. báios. fiatal leányként ábrázolták, az ifiú- sáo és egészség istennőiéként. Kezében csészét tartott, fejét gvógyfüvekből font koszorú díszítette. A kezében tartott csészéből itatta a karióra tekerődző szent kígyót. A gyógyítás, az orvostudomány. o gyógyszerészet i^:„-irnáig hgsTnálatos szim- bóiumn tehát innen származik. A kigyó ielképezi a viruló egg$z*éaet, az évenkénti megriadást, a csésze pedig, amely köré csavarodik, j a gyógyítás jelképe." ARANYMOSÁS A HERNÁDON. Egykor nemesfém-bányászatáról volt híres Telkibánya. Az értékes telérek azóta teljesen kimerültek, de a hegyekről futó patakok még ma is sodornak ércmorzsalékot és azt a Némádban lerakják. Ebből a feltevésből indult ki a módi Ásványbánya Vállalat, amikor kísérleti céllal átvizsgáltatta a Hernád homokpadjának néhány pontját. Természetesen az arany- és ezüstszemcsék előfordulása olyan csekély, hogy gzdaságosságról szó sem lehet: ezt állapították meg már a legelső aranymosásnál is. Képünkön: A nyugalmazott bányamester aranyat mos. Eszköze a szibériai típusú aranymosó teknő. A Szovjetunióban vagy Mongóliában dolgozó geológusok a mai napig használják ezt az ősi szerszámot. Tapsolva, énekelve, „álarcában Nyelvtanulás 24 nap alatt — Kezet mosunk ebéd előtt, gondosan megfésülködünk és reggelenként fogat mosunk . . Mit szólna ahhoz, ha ön előtt felnőtt emberek kórusban vonulnak el, s e dalocskára tapsolnak és énekelnek? Az ilyen kóruskép nem ritkaság a Leningrádi Erdészeti Akadémián. Az elmúlt év szeptemberétől kezdte meg itt működését az intenzív idegen nyelvoktatás tanszéke. Csend van. Az emberek koncentrálnak, mindenből kikapcsolódnak, ami zavarja az óra menetét. A tanár még egyszer figyelmesen körbejáratja tekintetét tanítványain, s felhangzik az erős, tiszta hang: — Tom, születésnapodra egy tortát ajándékozok neked öt gyertyával. 180 - 200 szó négy óra alatt Aztán ugyanez o mondat következik angol nyelven. — Oh, jobb lenne öt torta és egy gyertya, mama ... Ugyanez a mondat angolul. Kis szünet után a tanár megismétli, de már halkan. Még egy szünet, és a tortákról és gyertyákról szóló mondatok Bach zenéjének aláfestésével hangzanak el. És vége. Az óra szokásos „adagja” szilárdan raktározódik el az emlékezetben. A napi foglalkozások négy órája alatt 180—200 idegen szót jegyez meg így a hallgató. Az iskolában vagy a főiskolán egy foglalkozás alatt csupán tíz, külön fáradozás és jó emlékezőképesség esetén 18— 20 szóval bővül aktívan a szókincsünk. Aligha lehetséges több, hiszen a foglalkozás háromnegyed részét „elviszik” a névelők, a főnév- és igeragozás, a rendhagyó igék. — Emlékezzünk arra, hogyan tanultuk anyanyelvűnket mi magunk — mondja Vitalij Zaharov, az intenzív nyelvoktatás tanszékének dékánja. — Figyeltük a felnőttek és az idősebb gyerekek beszédét, és először bátortalanul, azután pedig mind biztosabban próbálkoztunk beszélni mi magunk. Vajon gondoltunk akkor a főnév- és igeragozásra? Természetesen, nem. Úgy, mini a gyermek az anyanyeivéí Az idegen nyelvek intenzív tanulásának módszere ezen az elgondoláson alapszik. A tanulónak aktívan kell behatolnia az idegen nyelv világába. 24 nap alatt (a tanfolyam éppen ennyi ideig tart) nem hall egyetlen nyelvtani szabályt sem, nem is tanulja be a szavakat különlegesképpen. Egy kis ellentmondás van azonbon; aki elvégzi a tanfolyamot, tud ugyan beszélni az idegen nyel- j ven, de rosszul olvassa az ide- \ gén szöveget, sőt néha nem képes felismerni írott formájában azt a szót, amelyet az aktív beszélgetés során sokszor kiejt. Mindent a „beszélgető műfajnak" vetnek alá. Elhagynak minden feleslegest — a felesleges, természetesen csak a kezdetben az, hiszen a nyelv komoly ismerete megköveteli a nyelvtan és sok más tudását is. A felnőtt úgy tanulja a nyelveket, mint a gyermek. Az olvasó, természetesen, érti, hogy az összehasonlítás itt eléggé hozzávetőleges, képletes, valójában mindez jóval bonyolultabb. Az embert nyomja az anyanyelv terhe, amely gyökerében különbözik a tanulttól; és a kialakult ember lelkivilága is sajátos hozzáállást követel. Éppen ezért az intenzív nyelv- oktatás tanszéke együttműködik a pszichológusokkal. Kidolgozzák az oktatás új, pszichológiailag igazolt módszereit, elemzik a nyelv érzékelésének az oktatásban előforduló, előre nem ló- [ tott árnyalatait. Minden tanfolyam végén sajtóértekezletet tartanak, ahol nyilatkoznak a hallgatók és a tanárok. A ki- j vánságokat gondosan tanulmányozzák, s közülük néhányat ! azután az oktatás folyamatában figyelembe vesznek. A tanulók a foglalkozásokon nem egyszerűen hallgatják a tanárt. Az oktatás játékos alapokon nyugszik. A 24 nap alatt a tanuló más ember „álarcát" ölti fel. Például ó Arthur Black manchesteri színész; vagy Harry Smith yorkshire-i postás; vagy egy párizsi műkorcsolyázó, vagy egy frankfurti zongorista. És így tovább. Az ember hamar hozzászokik álarcához, sőt érdeklődni kezd „családfája", „szakmája” iránt, a város iránt, ahol „él". Még egy furcsaság: amikor a tanfolyam után találkoznak, néhányon nem is emlékeznek tanfolyamtársuk valódi nevére, hanem vidáman így üdvözlik például: „Hello, Black!” Az „álarcok" beváltak A pszichológusok megerősítették, hogy az ilyen játékos alapon nyugvó nyelvtanulás, az „álarcok” használata bevált, nagyon hatásos. Mindössze 24 nap. Ez alatt az idő alatt az emberek a nyelvet a nullától kezdik tanulni. Néhányon „áttérnek” a németről a franciára vagy a franciáról az angolra. A Leningrád- ban alkalmazott tanulási módszer alapján nem fontos, tudott-e a hallgató bármilyen nyelvet vagy sem. A fővizsga az utolsó napon van, amikor az „Inturist” a hallgatók számára beszélgetési estet rendez külföldiekkel. L Gy. ft'0 m o |y I a I a n rója/ Orfűi képek I. Pécsnek sosem volt vize, még a vízcsapban is alig. Most van. Az út vagy 120 kanyart vet, fölmászik a hegyekbe 17 km-t és akkor ott van a tó. Az Orfűi-tó. Ha azután megyünk 5—6 kanyart és vagy 3 km-t, akkor ott van a Pécsi-tó. Hol ebben a logika? Nem tudom. Meg kell mondanom, nem is nagyon keresem. Félúton, útközben, érjük el a Remete rétet. Hogy miért ez a neve? Nem tudom. Szép neve van és a rét is szép. Ma is rengeteg remete látható itt, fiatal remeték, többnyire párosán. Ide csináltatott a Városi Tanács egy csodálatosan szép pihenőt. Eső elől nyitott olpesi házba lehet húzódni, gorombán ácsolt fából, kőből szeméttartók, rendkívül ízléses padok, asztalok, A világ bármelyik országa büszke lehetne rá, Az anyag szép, egyszerű, nemes és nem rí ki a tájból. Honpolgáraink használják is. Én csak két család ebédjét tudtam megállapítani. Itt étkeztek. Jómódú családok voltak és életszínvonalunk emelkedését jelezte az asztal körüli hulladék is. Az egyik család a következőt ette: tojás, parizer, paprika, paradicsom és utána egy valóságos gyümölcsös tál, őszibarack, körte, szőlő, dinnye. A másik konzervatívabb volt. Azok főtt ételt hoztak magukkal. Sült csirkét, tejfeles uborkasalátát, almáspitét és befőttet. Nemcsak ennyien ettek itt. Volt még néhány család, akik a fából készült szemétiádába dobták a hulladékot. Vajon mi késztette őket erre? A nagy tó elején két sziget van Az egyik szép, van ott pazar, butik, vagy mi az, nem tuRetúr Egy retúrban, 48 órában a hálókocsikalauz egész élete. A Keletiből vasárnap 14.25-Kor gördül tovább a Meridián amely Belgrádból indult, de a MÁV-hálókocsít itt kapcsolták 'á, itt szállt fel Gerencsér Károly hálókocsikalauz is. Másnap, hétfőn 13.50-kor érkeztek Sass- nitzba. Malmőből hajó hozza a népet az NDK partjaira. A kalauznak volt három órányi ideje. Átnézte a menetdiagramot, kitakarította a kocsit, tiszta ágyat húzott, szappant, törüluö- zőt rakott, friss vizet, tiszta poharakat tett a hálófülkékbe. Elvégezte a könyvelést, megborot- válkozolt, inget váltott és fogadta a vendégeket. Mindeniri- től elkérte a vonatjegyét, azokat ő kezelteti a jegyvi»;gálás- sai, hadd aludjanak békében az emberek. Három idegen nyelven beszél. Vasutas polihisztor. Többek között pincér és fejszámoló. A nemzetközi gyorson mindig annak az országnak a pénzén számolnak, amelyen éppen halad a vonat. De fizetni bármelyik pénzzel lehet. Egy szendvics és egy üveg sör, ez annyi mint iksz svéd korona, ipszilon cseh korona, márka, forint, dinár. .. Sassnitzben, a vasútállomáson mór indulásra készen duruzsol a Meridian-expressz mozdonya. Irány: Berlin—Drezda— Prága-Budapest—Belgrád. Indulás 17.10-kor. Nemzetközi utazóközönség, nemzetközi a vonat parancsnoksága és legénysége, amelynek tagja az 57 éves Gerencsér Károly hálókocsikalauz is. A parancsnokot és o legénységet minden országban cserélik, csehszlovák te'ü- leten a mozdonyt kétszer is. Gerencsér Károly végig utazik, oda és vissza. Huszonnégy éve váltotta meg a MÁV-nál retúrjegyét, amely a nyugdíjig érvényes. Érvényes az összes vonatra, amely tőlünk indul, vagy amely ótrobog határainkon. Párizs, Varsó, Bukarest. Moszkva, Belgrád, Malmö. . . Kinéz az ablakon és azt mondja, azonnal a határon vagyunk. Bad Schandau következik, majd De- csin. Éjfél után fél három. Koromsötét az éjszaka, a csillagok állását sem látni, csak a sok év alatt kialakult tájékozódó reflexek segítenek felismerni a vidéket. Itt, az NDK és a csehszlovák határnál három feladványt kell Gerencsérnek megoldani: Heinz Helmignek ébresztő, mert itt akar leszállói. Egy szőke svéd lánynak kell segítenie öt bőröndöt és néhány cekkert lecipelni. A leányzó eddig békésen aludt, Belgrádban kért ébresztőt. De nem volt sem csehszlovák, sem magyar vízuma. Vissza kellett utaznia Berlinbe, ott majd segítenek az ügyén. A harmadik feladvány még mindig itt, Decsinben: a vámtisztnek megmutatni a percre és határra kész áru- és valutamérleget, amelyet minden határnál ellenőriznek. Aranyos kis fülkéje van, ágy, rádióasztal összezsúfolva egy tenyérnyi helyen. Azt mondja, szobafestő volt, az utazás romantikája csalta ide. Nős, persze. Nagylánya utolsóéves egyetemista. Ritkán van otthon, ilyenkor nagy az öröm. öröm? VégI szóra történt. A folyosón shva kiabál egy csehszlovák mama, leesett a kisfia az emeletes ágy- ól. A gyerek orra, szája vérzik. A kalauz nyugtat, kezet mos, előveszi a mentőládát, bekötözi a gyermeket. No lám, most ép- I pen felcser volt. De a baj nem jár egyedül. Alig készül el, megáll a vonat, Kisváros kis állomása, húsz vagy ki tudja mennyi hangos és jókedélyű fiú tolakszik, kiabál guruló szállo- j dónk folyosóján. Az istennek se I akarják megérteni, hogy tilos oz igazak álmát felverni. Közelharc j lesz a dologból és győz Geren- I csér Károly, cseh nyelven teremti le őket. Visszaül és megint ezt mondja: „Ez nem ügy, hanem a múlt héten rosszul lett egy asszony. Azonnal jelentette a vonat parancsnokának, az megállította a szerelvényt az első bakterháznál. Géptávíró, te- ! lefon, a legközelebbi állomáson j már mentő várta a beteget. Hajnalodik, Prágához közeledünk. Elindul, felkelteni a hazaérkezőket. — Maga magyar? — kérdi tőle egy most felszállt fiatal férfi. - Nq akkor kérek szépen egy üveg Kinizsit és egy csomag Fecskét. Amikor megkapja, boldogan i kortyolja. Komáromba késő délután érkezünk, órákat késett a vonat. Alig győzte csillapítani a türel- metlenkedőket. — Jó napot kívánok. Kérem az útleveleket előkészíteni — köszön a magyar határőrtiszt és odaszól Gerencsérnek: — De soká jöttek bátyám. A Keletibe estére fut be a gyors. Gerencsér közben ismét megborotválkozott, siet haza. Huszonnégy óra múlva újra vir- J raszt, számol, sebeket kötöz, í italt mér, ébreszt és vigyázza az j alvók nyugalmát, Suha Andor Bányásznapi vásár a komlói ÁFÉSZ műszaki boltjában TELEVÍZIÓK, OLAJKÁLYHÁK, GÁZTŰZHELYEK, OLAJ ÉS VILLANY VÍZMELEGÍTŐK, MOTORKERÉKPÁROK VARRÓGÉPEK nagy választékban kaphatók. Komló, Kossuth L. u. 13. Díjtalan házhoz szállítás. dóm pontosan, nádtetős vendéglátó helységféle, fák, meg padok. Itt van élet. A második sziget egy szép nagy nyilvános WC. Ez egyébként rejtély, mert arra a szigetre nem visz út. Tehát a magyarnak át kell lábolnia a nedves füvön, a tavon és azután használhatja fenti rendeltetésének. Ha én vendéglátóipari na- csalnik volnék, ez lenne Baranya legszebb fekvésű vendéglátóipari objektuma. (Jól mondom? Biztos, mert olyan szépen hangzik.) Híd vezetne át rajta annyi emelkedéssel, hogy alatta el tudnának menni a csónakok. Mondom ez lenne a legszebb. ha nem is a legolcsóbb. Dehát másra használják. Erre is szükség van. Ha a busz beér Rákosra, a Főtérre, a Köröndre, akkor szembetűnik a papiakkal egybeépült kápolna. A legszebb régi, népi jellegű épület, amit újabban láttam. Ezelőtt nem tűnt szembe, mert előtte volt a Mári néni barokk fáskamrája. (Nem biztos, hogy Mari néninek hívják, de mert majdnem minden falusi öregasszonyt Mári néninek hívnak, hívjuk mi is így. mint ahogy 50 év múlva minden öregembert Zsolt bácsinak hívnak majd.) Mári néni sufniját elintézte az idő és egyszer magától összeomlott. Lehet, hogy szél is volt, de nem nagyon erős. Nem kellett sok ennek a kócerájnak. Azóta teljes fényében ragyog a szép régi épület. Vele majdnem szemben von a modern ABC áruház. Nem ragyog, csak van. Ez a modern épület kézzelfoghatóan bizonyítja azt, miért nem szép, ami modern. Ez így nem jól hangzik, meg nem is igaz. Lehet a modern épület szép, de ha valaki nem szereti a modern épületeket, akkor ez az épület kézbe adja az igazolást. Tervezője valahol északon járhatott és északi építészeti betegséget kapott. Most itt áll ez az egyedülálló épület. Nem szép, csak drága, nem célszerű, csak modern. No de nem baj. Már elültettük a fákat és néhány év múlva az épület nem fog látszani, Szőllösy Kálmán
