Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)
1973-09-30 / 259. szám
Jubilálnak a fanárképző főiskolák A fennállásuk 25. évfordulóját ünneplő tanárképző főiskolák október 5—6-án rendezik meg közös ünnepségüket Szegeden. A Pécsi Tanárképző Főiskola a mai Janus Pannonius utca 5. szám alatt kezdte első tanévét 1948-ban, mindössze 45 hallgatóval. Hároméves ekkor még a képzési forma és a hallgatókat két fő és egy kiegészítő szakon oktatja a 15 tagú tanári kar. Csupán tíz tanszék működött. A könyvtár állománya pedig néhány ezer kötetből állt. Egy évvel később a felsőfokú intézmény a mai közgazdasági szak- középiskola épületében, a Kolozsvár utcában folytatta munkáját, majd 1950-ben költözött jelenlegi helyére. Rohamosan emelkediV a hallgatói létszám: 1953-ban már 1500-an tanulnak nappali és levelező tagozaton, 1958-ban már 75 oktató-nevelő foglalkozik a jövendőbeli pedagógusokkal, Új tanszékeket szerveznek: így 1956-ban a német és délszláv nemzetiségi tanszék, három év múlva pedig a műszaki és a mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok tanszéke alakult meg. Jelenleg 22 tanszéken folyik oktató-nevelő munka és mellette pedagógiai jellegű tudományos kutatás. 1964-ben Zalaegerszegen egy kihelyezett tagozatot hoztak létre. Ez a tagozat három éven át képzett pedagógusokat enyhítve a déldunántúli tanárhiányt 1971 őszén a főiskola szombathelyi kihelyezett tagozata kezdte meg munkáját azzal a céllal, hogy a matematika és orosz szakos lanárhiányt pótolják. A hatvanas évek közepén már mintegy liáromererötszóz hallgatót képeztek levelező tagozaton. Az intézmény jelenlegi struktúrája 1964-ben alakult ki: ekkor verették be a kétszakos képzést 1963-ban készült el az új épülettömb, amelyet eredetileg gyakorló iskolának szántak. A következő évben átadták az új kollégiumot Benne közel 300 hallgatónak biztosítottak helyet 1970-ben megkezdődött az angol szakos tanárképzés, rá két évre már az új szakot a pedagógiát is oktatják. Huszonöt év alatt az oktatók 714 kötet könyvet írtak, 289 főiskolai jegyzetet 1716 tanulmányt Szakirodalmi és tudományos munkásságuk mellett ötezer hallgatót képeztek tanárrá nappali tagozaton és a levelező tagozaton pedig hét és fél ezret. A negyedszázad alatt 12 és fél ezer tanár kapott diplomát a főiskolán. A főiskola különböző testvér- intézményekkel alakított ki hasznos és értékes tudományos és baráti kapcsolatot így a drogobicsi, a lipcsei, a pilzeni, a pozsonyi, az újvidéki, valamint a lengyel slupszki tanárképző intézményekkel. Jelenleg a főiskolán o nappali tagozaton 1400-on, a levelezőn pedig 1600-an tanulnak. A hallgatókat 200 oktató készíti fel pályájukra. Cs. I Posztindusztriális társadalom ? A tudományos-technikai forradalom és az ideológiai köre Korunk egyik fontos jellegzetessége, hogy minden új (vagy legalábbis újnak látszó) történelmi esemény, társadalmi, politikai avagy kulturális változás azonnal a nemzetközi méretekben folyó ideológiai harc ütközőpontjává válik. Ez történt a tudományos-technikai forradalom első jeleinek felbukkanásakor is. Jelenleg pedig, amikor e komplex társadalmi folyamat a kibontakozás szakaszába lép, tartalmának és történelmi perspektívájának megítélésében heves eszmei harcok dúlnak o legkülönbözőbb ideológiák között Természetesen a tudományos-technikai forradalom kérdése körüli ideológiai küzdelemben, miként más elméleti kérdésekben is, elsősorban a polgári és a marxista álláspont áll szemben egymással. Technokrácia A polgári szociológusok és filozófusok jelentős része — köztük R. Aron, D. Bell, W, Rostow — a tudományos-technikai forradalomban olyan folyamatot lát, amely megoldja a kapitalizmus ellentmondásait, W. Rostow amerikai gondolkodó például felvázolta a világ fejlődésének olyan sémáját, mely szerint az iparosodás, o technikai haladás során minden ország átmegy a fejlődés átmeneti szakaszából a fellendülés, majd az érettség állapotába, s végül elérkezik a „tömegfogyasztás” szakaszába. Ez utóbbihoz szerinte már több iparilag fejlett tőkés ország elérkezett, s ez a többi ország (tehát köztük a szocialista országok) fejlődési perspektívája is. A társadalmi változások menetéről alkotott felfogásnak ezek az elvei, ha eltérő meg- fogolmazásban is, o polgári szociológia más művelőinél ugyancsak felismerhetők. Közös vonása ezeknek az elméleteknek, hogy a technikai fejlettséget, az iparosodottság és a fogyasztás szintjét a társadalmi fejlettség döntő jellemzőjének tekintik. Elvonatkoztatnak tehát azoktól a társadalmi-termelési viszonyoktól, amelyek között a technikai és tudományos változások végbemennek. Ezáltal, közvetve vagy közvetlenül a tudományos-technikai forradalmat szembeállítják a kapitalista gazdasági, társadalmi viszonyokat megszüntető szocialista forradalommal. A polgári szociológusok e részének teóriái a technikának, a természet- és műszaki tudományok felfedezéseinek olyan erőt tulajdonítanak, amely önmagában képes a kapitalizmus feszültségeit, társadalmi és osztálykonfliktusait feloldani. Szerintük az iparilag fejlett tőkés országok mór úton vannak a burzsoázia és a munkásosztály antagonizmusának kiküszöböléséhez, a „posztindusztriális” társadalom megteremtéséhez. Álláspontjuk szerint ebben a folyamatban a tőke gazdasági, politikai hatalma zökkenőmentesen átmegy a szakértelmet megtestesítő „technokrácia” kezébe, Úibaloldal A konvergencia-elmélet ugyancsak ezekhez a feltevésekhez kapcsolódott, illetve ezekre a gondolatokra alapozott. Hiszen hirdetői szerint o technikai fejlődés, a szakértelem növekvő fontossága — Rostow elméletéhez hosonlóan — nemcsak a mai kapitalizmus fejlődési irányát szabja meg, hanem ezen az „egységes útvonalon” haladnak a szocialista országok is, a kapitalizmus és a szocializmus a termelés fejlődésével — úgymond — „közeledik" egymáshoz. Az önmagában vett és a társadalmi összefüggéseitől elszakított technika jelentőségét nemcsak az „ipari társadalom” teóriája és a konvergenciaelmélet abszolutizálja, hanem — másféle módon, másféle következtetéseket levonva — a kapitalizmus kispolgári, romantikus kritikájából kiinduló ideológiák is. Amíg azonban a „posztindusztriális társadalom” hirdetői a technikának pozitív, a kapitalizmus bajaira orvoslást nyújtó erőt tulajdonítanak, addig egyes kispolgári elméletek, például az „újbaloldal” elképzelései, a viharosan fejlődő technikát olyan romboló hatalomnak tekintik, amely a társadalom minden emberi értékeit veszélyezteti. Ebből a gondolatból azután eljutnak ahhoz o következtetéshez, hogy az „igazi" elnyomó hatolom mago az ipari termelés, a technikai civilizáció. Társadalmi forradalom A marxizmus—leninízmus elmélete a kibontakozóban lévő tudományos-technikai forradalmat lényegében a társadalom termelőerőinek forradalmi megváltozásaként fogja fel. A technika a termelőerők egyik alapvető fontosságú alkotórésze, de elválaszthatatlan a technika alkalmazására képes, megfelelő tudományos ismeretekkel és szakmai készségekkel rendelkező emberektől. A tudományostechnikai forradalmat ezért csak mint komplex társadalmitörténelmi folyamatot lehet megérteni. Ez a pusztán technikai változásokra nem redukálható, nagy jelentőségű folyamat azonban automatikuson nem vezethet el a társadalom gyökeres átalakulásához, $ így egyáltalán nem teszi fölöslegessé vagy lehetetlenné a társadalmi forradalmat. Sót, a szocialista forradalom és a tudományos-technikai forradalom között egészen másféle összefüggés van: ez utóbbi teljes kibontakozása, az emberek érdekében való fel- használása feltételezi a tőkés társadalmi, gazdasági viszonyok forradalmi átalakítását. A tudományos-technikai forradalom folyamatának előrehaladásával ugyanis a technika tárgyi feltételei mellett szükségszerűen egyre inkább megnő az ember szerepe. Ez a körülmény viszont olyan társadalmi viszonyokat igényel, amelyek lehetővé teszik egyrészt a termelés szubjektív tényezőinek, az embereknek a sokoldalú fejlődését, másrészt az előbbivel összefüggésben — a közöttük lévő kapcsolatok átalakulását. Nem lehet kétséges, hogy mindehhez csak a szocializmus biztosíthatja a feltételeket. így van ez akkor is, ha a tudományos-technikai forradalom első mozzanatai, mindenekelőtt technikai elemei először az iparilag fejlett tőkés országokban jelentek meg. Bár ezek az első változások esetenként valóban eszközül szolgálhatnak a tőkés termelés egyes működési zavarainak kijavításához, összességükben viszont nemhogy megszüntetnék a kapitalizmus ellentmondásait, hanem éppen hozzájárulnak azok kiéleződéséhez, Szó sincs tehát arról, amit egyes polgári ideológusok állítanak, hogy o technikai változások önmagukban elvezetnek a tőkés társadalom gyökeres átalakulásához. Nem jelenthet kiutat a tőkés társadalom válságából a technikával való szembefordulás, a civilizációból való kivonulás sem. Ezt ma már a polgári és kispolgári ideológusok közül is egyre többen felismerik. Még egy évtizeddel ezelőtt a polgári szociológusok között az volt az uralkodó álláspont, hogy a technikai fejlődés valamiféle csodaszerként minden problémát képes megoldani, ma viszont mór egyre többen csalódnak a technikához fűződő korábbi reményeikben, illetve a technika elleni lázadás lehetőségeiben, és újfajta megoldási módokat próbálnak keresni. A megoldásnak azonban csupán egyetlen reális útja van: a munkásosztály által vezetett szocialista forradalom. Csak a szocialista társadalom biztosíthatja a tudományos-technikai forradalom teljes kibontakozásához szükséges feltételeket, a technikának a társadalom egésze érdekében való felhasználását Józsa György Czimer József: A drámaíró Garai Gábor A dráma származását tekintve görög szó. Kevesen gondolnák, hogy eredetileg nem színművet, hanem futást, rohanást jelentett Akárhogyis, a dráma az előrehaladás, ha nem is az akadálytalan rohanás, de az ellentétek legyőzésével való előrejutás, a kifejlet, a kibontakozás műfaja lett. Már a görögöknél is. Régi irodalmi tapasztalat, mondhatnám írói trükk, hogy ha szemléltetni akarunk valamit, gyakran nehéz, unalmas, vagy megoldhatatlan leírni azt a valamit azt a szörnyet, azt a pajzsot, azt a sátrat, sokkal célravezetőbb fokozatosan bemutatni, hogyan jött létre, hogyan jelent meg, hogyan készült el, így az olvasó maga is könnyebben össze tudja állítani a képzeletében. így Írja le Homérosz az lliasz-ban Akhilleusz pajzsát, elbeszélve, hogyan készítette Héphaisztosz isten; így helyettesíti Vergilius az Aeneis-ben annak a kígyónak a leírását, amely a Lao- koonokat halálra marta, annak elbeszélésével, hogyan jelent meg a tengeren és közeledett a parthoz a szörnyeteg. De ugyanezt a módszert követi például az ótestamentum is a pusztai frigyszekrény elkészítésének elbeszélésével. Ez a dráma műfaja is: egy igazságot nem annak leírásával, hanem annak kifejlődésével, kialakulásával ábrázolni. Mármost nagyon hasznosnak látszik, ha Gorái Gábor darabját be akarom mutatni az olvasónak, elmesélni a keletkezését. Ez azonban hamis következtetés volna. Az író általában akkor választja az elbeszélést a leírás helyett, amikor az olvasónak nincs módja saját szemével megtekinteni a láttatott képet Lapunk olvasói azonban nyilván maguk is megnézik, legalábbis módjuk lesz megnézni Garai Gábor első drámáját, ezért mikor a szerkesztőség ezt a kis beszámolót kérte tőlem a darab keletkezéséről, nyilván az íróra akarta irányítani a figyelmet és az olvasó jobb tájékozódását kívánta szolgálni. Nos, Garai Gábort én is mint a többi olvasója, kezdetben csupán írásaiból, mint kitűnő költőt ismertem. Személyes kapcsolatba a Vígszínház dramaturgjaként kerültem vele, mikor ott egy Brecht-fordítása került színre. Számomra mór a versein, de egyéb prózai írásain és fordításain is átszűrő- dött bizonyos konfliktusérzék, jellemző erő, valami drámai látásmód. Első találkozásunkkor mindjárt javasoltam, hogy próbálkozzék meg a drámai műfajjal. Nem vette komolyan az ajánlatot, udvariasságnak tekintette. Közben eljöttem a Vígszínháztól, de minden találkozásunkkor megismételtem a javaslatot Most már nyilván elgondolkozhatott rajta, mi az ördögöt akarok is én az ő állítólagos drámai érzékével, mikor aztán Nógrádi Róbert igazgató konkrétan fel is ajánlotta neki, hogy ha darabot ír, a Pécsi Nemzeti Színház bemutatja. Most már Gorái Gábor látta, hogy nem egyszerűen udvariasságról, vagy futó ötletről van szó, de még mindig nemet mondott KJ em először fordul elő, hogy a Pécsi Nemzeti Színház dramaturgjaként olyan íróhoz fordulok darabért, akinek esze ágában sem volt drámát írni, és mint például Hernádi, első pillanatban rámcsodálkozik, hogy „Elment a józan eszed?”, hiszen tulajdonképpen még Illyést js olyankor kértem fel darabtrásra, amikor már évek óta felhagyott — talán, mint gondolta, végleg — a drámaírással. Nagy különbség volt azonban Illyés és a többiek reagálása között Mikor Illyésnek először javasoltam az új darabot (1969 télutóján a Lukács-fürdő előtti Malomtó presszóban) félóra múlva már fent voltunk Illyések Józsefhegyi utcai házában és már a katharok tragikus sorsáról tárgyaltunk, ami a Tiszták drámai alaptémája volt Ezzel szemben például Hernádi hónapokig, Garai Gábor pedig évekig nem reagált a megismételt javaslatokra. Én pedig óvakodtam attól, hogy felhívjam és megpróbáljam rábeszélni őket Hadd áruljak el egy titkot: magam a drámai hajlam egyik perdöntő bizonyítékának érzem, ha az író végül mégis felemeli a kagylót és maga jelentkezik, elárulva, hogy a dráma mégiscsak megjelent benne mint saját és sajátos kifejezési forma. És csakugyan, Garai Gábor —- mint korábban Hernádi — egy alkalommal felhívott, hogy úgy érzi, volna egy drámai kifejezést igényió témája. Találkoztunk és megkezdődött a munka, az előzetes megbeszélések sora. A többi mór szakmai kérdés. A budai Alkotás presszóban találkoztunk, mindkettőnk lakásához közel, ez egyébként évek óta Garai Gábornak egyik törzshelye. Általában — mindketten korán- kelők vagyunk — reggel nyolckor voltak a találkozók. Mivel a költő a dráma területén tájékozatlannak mondta magát, a dramaturg első kötelessége volt rendelkezésre bocsátani a maga szakmai tapasztalatait Ez azonban részletkérdés. A fókérdés és egyben a nagy öröm az volt, hogy a Garai Gábor által ajánlott téma valóban drámai ízzású volt, nagyszerű alaphelyzettel, kitűnő alakokat (nem utolsó sorban szerepeket!) ígért és ami a legfontosabb: mának szóló, nagyon jelentős mondanivalót. A munka során az életrajzi ihletésű anyagról letisztogatta a személyes élményekből ráragadt esetlegességeket és az elkészült mű mindnyájunk várakozását felülmúlta. A Pécsi Nemzeti Színház a közönségének jóvoltából “ ma az ország egyik leginkább szemmel tartott színháza lett. Az utolsó években főleg az eredeti bemutatóinak sikere magára vonzotta a figyelmet és bemutatóiról ugyanúgy beszámolnak a fővárosi kritikák is, mint a Madách vagy a Vígszínház fővárosi bemutatóiról. Nem véletlenül említem a közönséget. A színháznak egy darabra eső nézőszáma az elmúlt öt esztendőben évről évre egyenletesen nőtt és a pécsi közönség büszke lehet rá, hogy így sikerre vitt országos jelentőségre emelkedett müveket. Meggyőződésem, hogy Garai Gábor „A lebegő Atlasz”-ónak bemutatója újabb lépést jelent ezen az előrevivő úton. A kert pécsi részlete AZ ORSZÄQ kertje Ar ország kertjének közepén ott áll a kőbe vésett tábla: „Épült az ország valamennyi megyéjének támogatásával Pest, Buda, Óbuda egyesítésének centenáriumi évében 1973". A főváros Centenáriumi Parkjában, a találóan az „Ország kertjeiként emlegetett Népligetnek ezen az 5 hektáros területén ugyanis az ország T9 megyéje osztozkodott. Egy évvel ezelőtt, amikor a centenáriumi ünnepségekre érkezett európai fővárosok polgármesterei fákat ültettek el az újjászülető Népligetben - akkor merült fel a gondolat, hogy egy — az ország megyéit szimbolizáló - parkkal erősítsék a vidék és a főváros közötti kapcsolatot. A megyék vezetői bejárták a kijelölt területet és lehetőség szerint már ak kor figyelembe véve a hazai terepet osztották fel egymás között o parkot. így jutott például a dunántúliaknak a dimbes-dombos parkrész, az alföldiek pedig a sík terepre tervezhették a maguk el képzeléseit. A megyék elvál látták, hogy a saját tervező intézetükkel készíttetik el a nekik jutott kert tervét. A beküldött terveket a fává rosban egyeztették, majd e költségvetéssel együtt visz- szajuttatták a megyéknek. Tavasz óta a Fővárosi Kertészeti Vállalat valósítja meg, amit a 19 megye tervező intézeteiben „megálmodtak”. Nagy segítség, hogy a „kertgardák” nemcsak ..tanácsot, hanem ka- lácsot" is küldtek, azaz a vidékükre jellemző növényzetet, kőzeteket, térplasztikákat, dísztárgyakat juttattak el Budapestre, Ez adott lehetőséget arra, hogy a tervek pontosan úgy váljanak valóra, ahogy art a 19 megyében kívánták, A látogatók — az ország vasúthálózatát jelképező — talpfákból épített sétautakon indulhatnak körbe, hogy szemügyre vegyék: mivel neveztek be a megyék ebbe a „kert-vetélkedőbe”? A veszprémiek bazalfikö- vekkel rakták ki a maguk területét, a borsodiak a zempléni erdők fáiból készült kertibútorokat állítottak a sétányokra, a győriek a Hanság nádasainak hangulatát idézték fel a rendelkezésükre bocsátott park sarkában, A baranyaiaknak sincs szégyellnivalójuk: a főúthoz, a Könyves Kálmán kőrúthoz legközelebb eső területen tervezhették meg kertjüket, és tárgyilagos megállapítás szerint is ez a parkrészlet a legimpozánsabb az ország kertjében. A hozzám hasonló, Pécsről elszármazott pesti aszfaltkoptató büszkén nézi a stílusos pihenőrész közepén, az egyszerűségében is lenyűgöző siklósi márványból kiképzett térplaszti- kát. Ode színfolt a mecseki hegyek különböző kőzeteiből épített sziklakért, amihez a vidék virágaiból tavaszra érkezik majd az utánpótlás. A Centenáriumi Park ünnepélyes megnyitására október elseién délután 3 órakor kerül sor a 19 megye képviselőinek jelenlétében. Pálos Miklós i I 1
