Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)
1973-09-01 / 230. szám
1973. szeptember 1. DUNANTOll NAPIŐ Felelősebb ga nagyobb ellenőrzést A szanált tsz-ek pénzügyi felülvizsgálatának néhány tapasztalata Ismeretes, hogy oz alapliiá- I és rendezni a régi mulasztásonyos, illetőleg veszteséges termelőszövetkezeteket oz illetékes megyei tanács végrehajtó bizottságának kijelölése alapján szanálják- Az eljárás az alaphiány, vagy veszteség okainak feltárásán túlmenően, azok pénzügyi rendezésére és határozattal olyan intézkedések megtételére irányul, melyek alkalmasak a gazdálkodás megjavítására, a veszteség forrásainak felszámolására, esetleg a személyi felelösségrevonás- ra. Ennek kapcsán a Pénzügyminisztérium megyei hivatalai útján a pénzügyi revízió keretében valamennyi érdekelt szövetkezet mérlegeit is felülvizsgálta. Minden negyedik az előző évben is... A közelmúltban összegezték és értékelték az 1972. évi vizsgálat megállapításait. Ezek szélesebb körben való publikálása éppen a gazdálkodási és pénzügyi fegyelem megszilárdítása, a tapasztalt hiányosságok megszüntetése, és a törvényesség biztosítása érdekében sem lehet érdektelen. A Pénzügyminisztérium Pécsi Területi Igazgatóságának illetékessége alá tartozó 4 megyében a megyei végrehajtó bizottságok 44 termelőszövetkezetet jelöltek ki szanálásra, az országosan kijelöltek 26 százalékát. Tizenegy szövetkezet — tehát minden negyedik — az előző évben is szanálásra került. Kedvező jelenségek A vizsgálatok egybevetése az előző evivel kétirányú megállapításra ad lehetőséget. Kedvező jelenség, hogy a most szanált szövetkezetek túlnyomó része az előző évhez viszonyítva alacsonyabb összegű munkadíjat számolt el év közben bruttó jövedelme terhére, és így elejét vették a nagyobb összegű veszteség képződésének. így a négy megye szanált termelőszövetkezeteinek 1971. évi 248 millió forintos részesedési alapja az elmúlt évben 224 millió forintra csökkent. Ez a kedvező jelenség elsősorban arra vezethető vissza, 1 hogy az illetékes megyei tanácsok külön rendelet alapján a hitelképtelennek minősített termelőszövetkezeteknél megtették a szükséges intézkedéseket és azok végrehajtását ellenőrizték is. Figyelemre méltó továbbá — hogy Baranya megye kivételével — a pénzügyi revíziók által feltárt visszaélések volumene csökkent és azok köre szűkült. Ez a jelenség — főleg ott, ahol annak személyi feltételei már korábban fennálltak — a számviteli és pénzügyi fegyelem viszonylagos javulására utal, bár még szűk körben érvényesül. Szanáltak olyan termelőszövetkezetet is, ahol az új vezetőség maga igyekszik felszínre hozni kát, és ezzel megalapozni a termelőszövetkezet jövőjét, megteremtve a korrekt gazdálkodás alapjait. Állandósulnak a problémák Az ismétlődő szanálás okainak elemzése azonban azt is jelzi, hogy a vezetésben és a gazdálkodásban meglévő problémák állandósulnak, vagy felszámolásuk csak egy hosszabb folyamat útján lehetséges. Az előidéző objektív tényezők, mint a gyenge termőhelyi adottság, ár- és belvízkárok mellett, ok a szakszerűtlen, hibás vezetés, nem egy esetben felelőtlen költség-gazdálkodás, amit segít az elégtelen számviteli rend és bizonylati fegyelem is. Egyes esetekben nem tartották be a szanálási bizottságnak, illetőleg a végrehajtó bizottságnak a gazdálkodás megjavítását célzó vagy korlátozó intézkedéseit, így a behatárolt bértömegeket túllépték, nem állították le beruházásaikat stb. Külön rendelkezés alapján hitelképtelennek nyilvánítottak közül például a kovácshidai Egyetértés tsz 260 ezer forinttal túllépte a behatárolt bértömeget. Ugyancsak kedvezőtlen jelenség, hogy egyes szövetkezetek beruházásaikat, fejlesztéseiket az államigazgatási szervek határozata ellenére tovább folytatták anélkül, hogy erre jövedelmük fedezetet nyújtott volna (drávaszabolcsi Dózsa tsz, kovácshidai Eqyetértés tsz . . . stb.). Jellemző, hogy a négy megye szanált termelőszövetkezetei az elmúlt évi jövedelmükből mindössze 16 millió forint fejlesztési alapot tudtak volna képezni, ezzel szemben több mint 100 millió forintot fordítottak fejlesztésre, ami alaphiányt okozott. Ezek nagy részét is állami pénzeszközökből kellett végül is fedezni. (Folytatjuk) Dr. Buzánszky József, a Bevételi Főigazgatóság Pécsi Területi Igazgatóságának igazgatója A fénykor már csak az emlékekben él 1976. év végére készül el az észak—déli metróvonal első szakasza 1976 végére elkészül a Metró észak-déli vonalának első, a Nagyvárad teret a Deák térrel összekötő szakasza — tájékoztatta az- újságírókat pénteken a városházán Giltner Andor, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese. A Nagyvárad téren már épüi a metróállomás - nagyszabású munkák folynak az üllői út és a Könyves Kálmán körút alatt. A Nagyvárad téri aluljáró hozzávetőleg 900 négyzetméteres lesz, s - 130 millió forintos költséggel — várhatóan 1975 végere készül el. Az idén októberben látnak hozzá a Kálvin tér rendezéséhez. Az építkezések befejezésének határidejét 1975 végére tervezik. Az észak—déli metróvonal első szakaszának ideiglenes észoki végállomása a Deák tér. A tér alatt gyalogos aluljáró rendszert létesítenek. Az építkezés ez év októberében kezdődik és 1974 végéig tart. Pécsbányatelep csendje A többi kocsi pontosan indul és érkezik a főpályaudvar elől, csak éppen az 50-es késik tizenkét percet, mintha igazolná azt az időtlenséget, amely annyira nyomasztó a város egyik legrégibb településén, Pécsbányán. A telepiek — akik felszállnak és valamennyien az idős korosztályt képviselik — bosszankodnak is, de aztán útközben már hétköznapibb gondok kötik le figyelmüket, átbeszélgetnek az ülések fölött az állóknak, kötetlenül, mert itt — ahol mindenki jóformán ismeri egymást — nincs titok. Az idős fedi — aki kezében fogja bérletét és úgy mutogat — hátrafordulva magyaráz egy asszonynak: — ... Sokan megvesznek a pénzért! Látja, az izé is, majd háromezret kap, igazán szép nyugdíj, mégis-vállalt egy ötszázforintos állást. Nekem ezernyolcszáz van, de ha akarnék sem mennék, az asszony nem engedne, Gürcöltem éppen eleget. Hát nem? Maga engedné ezt itten, azárt a nyavalyás ötszázért? — s int az asszony. Több a húsnyúl, drága és kevés a tojás Rekord mennyiségű gyümölcs és zöldáru Baranya háztáji gazdaságaiból Magasabb áron értékesíthető a bab Tasakos mák és 'encse télire Jogosan sérelmezték a falusi náziasszonyok: fonnyadt a paprika, repedt a paradicsom, törődött a gyümölcs a vidéki üzletekben, gyakran akadozik az ellátás. Pedig a friss zöldárut A B, m. Magas és Mélyépítő Vállalat megvételre felkínál 2 db Z 5611 típusú ZETOR-t pótkocsival Megtekinthetők: Pécs, Verseny utcai telephelyen. Ügyintéző: Bedegi József. Telefon: 12-233 és 12-504. a közeli kertekből vitték a fel- vésárlóhelyekre, ahonnon teherautókon „utaztatták” el. Az áru aztán Pécsről visszakerült a községbe. Az a töreKvés, hogy a baranyai községeket ne központilag, hanem „helyben" lássák el zöldséggel, gyümölccsel — ezen a nyáron részben megvalósult. Volt miből, a fogyasztási szövetkezetek ugyanis rekord mennyiségű borsót, káposztát, salátát, retket, paprikát, paradicsomot, meggyet, szilvát, barackot, szőlőt vásároltak fel a háztáji gazdaságokból, a szakcsoportoktól. A tavalyi alacsony árak miatt sok termelő felszámolta baromfitenyészetét, így jelenleg kevés tojást és baromfit kínálnak eladásra, s javulás év végéig sem várható. Ugyanakkor fellendült a nyúltenyész- tés, év végéig több mint 100 vagon - 400 ezer darab — hús- nyulat vásárolnak fel az ÁFÉSZ- ek megyénk 49 nyúltenyésztő szakcsoportjától. Az év első felében 90 mil'ió forint értékű árut adtak a háztáji gazdaságok, s a „csúcs” ez igazi szezon csak a napokban kezdődik a felvásárlóhelyeken. Az őszi teendőket csütörtök délelőtt a MÉSZÖV székházában tartott tanácskozáson beszélték meg a szövetkezetek fclvásárió- si előadói. Megfelelő raktárak, tórolóhelyek híján rendkívül nehéz o több száz féle áru átvétele, elhelyezése, hiszen a mákgubótól a lencséig, a füstölt sertéshústól a gyógynövényei ig „mindennel” a felvásárló foglalkozik. Ezért rendkívül fontos az alapos előkészítés, szervezés. Az előfelmérések alapján néhány téli cikkből jobb ellátás ígérkezik, több babot, mákot vásárolnak fel, mint tavaly. Balázs János, a MÉSZÖV osztály- vezetője a csütörtöki megbeszélésen jelentette be: felemelték az étkezési bab felvásárlási árát. A fogyasztási szövetkezetek — az áru minőségétől függően — 9—13 forintért értékesíthetik a babot, tehát a termelőknek is többet fizethetnek, mint korábban. A Pécsi ÁFÉSZ osziá- lyozó-telepén tisztítják, válogatják, s a tervek szerint tasakol- ják is a forgalomba "kerülő babot, a mákot és a lencsét is. Azért, hogy a falusi boltok ellátása a téli hónapokban is megfelelő legyen, - saját ellátásra — már most megkezdik a készletezést a szövetkezetek. Részt vett az értekezleten a baromfiipar és a Bikali Állami Gazdaság képviselője is, bejelentve: az ősz folyamán több tenyésznyúl díjtalan kihelyezésére van lehetőség. Élve a alkalommal - a nyúltenyésztő szakcsoportok megbízásából — 1100 tenyésznyúl átvételére azonnal szerződést kötöttek a felvásárlási előadók. férje felé, aki mindebből semmit nem hall, fejét az ablaknak hajtva alszik. — Én rrmnmondtam annak o cigányasszonynak, ha mégegy- szer a qyerekei nyívákolnak az ablak alatt, egy lavór vizet zúdítok rájuk . . — Óh igen! <0 a nagyobbik fiam! Bizony, megy az idő... Most a tejeseknél dolgozik, tudja, több a pénz is, nyugodt hely. • Meghökkentően szép, hosszú hajú, barna lány kapaszkodik a kocsi belsejében, szeme szürke, szája szinte leheletnyi füstfinomsággal ível felfelé s így varázsol örökös mosolyt arcára; kék pulóvert, széles bőrövet, fehér hosszú trapézt visel. Gondtalan csodálattal hallgatja az öregeket, akik annyira, de any- nyira tele vannak bajokkal és évtizedekkel. Széchenyi-aknánál megritkul a busz, a lány is társával száll itt le és a régi pártházba tart, a kesztyűgyár kihelyezett üzemébe. A Gesztenyés utca közepe táján már envedüli utas vagyok, a végállomásnál nincs egy lélek sem, csak az égboltot takaró öreg szelíd- gesztenyefók suhognak, szinte nesztelenül. Szerencséjük volt azoknak, akiknek annakidején egy vagy két gesztenyefa körül hasítottak telket s ráépítették házukat; nincs vita, kié a fa, kié a termés, ki őrizze, hogy a srácok fel ne kapkodják a komoly és hosszú életű óriásfák gyümölcsét, Az ódivatú, de villaszerű — némelyik emeletes — épületekhez kertek tartoznak, többnyire szilva- és körtefával, A termés kihullik az útszélére és az árokba, nagy fehér komondor nyugalmát zavarja meg éppen a fején koppant öklömnyi körte, fölugrik, rontana nekem, de a lánc visszarántja. Ez volt a „tiszti’’ — vagy „úri negyed”, — sokan ma is így hívják, itt éltek a bánya vezetői, tisztviselői, aztán a pap, a kántor meg a bánya „főmuftijának’’ kocsisa, de már — persze — fönt a Gesztenyés utca végén, az erdőszél alatt, csupán azért ott, hoqy kéznél leayen. Az „altiszti" negyed az ezzel párhuzamos Körmöc utca, mérsékeltebb beosztású műszakiak világa volt. És itt van lent a kultúrház. A telep hajdani központjának is vélhették. „Ezeréves” néven vendéglőként funkcionál. És talán az itt élők megosztottsága sehol a telepen nem volt oly kirívó, mint itt. Senki nem mulasztja el — ha a „kultúrról” van szó, erre emlékeztetni: Egy kedves asszony, a ház gondnoka mondja: — Az épület fölött volt egy teniszpálya, s annak közelében a fürdőmedence. Csak a tiszti kolónia lakói használhatták, mi meq — emlékszem rá, kislány voltam még — kívülről bámészkodtunk. De azért a bányászok gyermekei is fürödhettek, mielőtt a szennyes vizet leeresztették. Általában hetente cserélték a medence vízét. . . A „kultúr" teraszán néhány i korosabb férfi ül, többnyire nyugdíjasok. S rajtunk kívül egy lelket nem látni nem csak o Gesztenyés utcában, hanem — később tapasztalom — a Marx út ide torkolló végén, vagy a leágazó utcákban sem. Néha egy. egy asszony tűnik fel bevásárló kosárral, és ismét mozdulatlan minden, pedig délidö már jócskán elmúlt. — Ez mikor vendéglő volt — kezdi az eqyik — az épület alsó szárnyában tartózkodhattak a gránerek, de a folyosó közepén lévő ajtón túlra nem léphettek be. Az volt a tiszti klub. Ha jól emlékszem, még a vendéglős is csak csengőszóra vehette fel a rendelést. Most délutánonként kinyit a kultúrház, söntése van, aztán szépen berendezett helyiségei, de forgalom szinte alig-alig. Ami pedig a környékét, pontosabban a kertet illeti: csak-sej,.- teni lehet, hogy a „kultúr" ■ — méq néhány évvel, korább),jílpK*- ben is — milyen gyönyörű lelhetett. Az óriási vadgesztenyefák szinte sátrat alkotnak a bejáratnál. Aztán az épület mögött az úgynevezett ezeréves ősfa, A kert több terasz láncolatát képezi. Kővel kirakott tánctér is van. De mindent felver a gaz az épület mögött, a csőkorláttal kerített teraszokat pe- dig magas és száraz fű nőtte be. Pedig a hatvanas években jártam itt néhány bányásznapon és más alkalmakkor is: ha megrakták az eqész kertet fehér abroszos asztalokkal, — nyolcszáz-ezer ember kapott helyet, reggeltől estiq ment a zene, tánc, jókedv, itt töltötték el napjukat a bányászok, családostól. — Ezt a kertet, de még a szemközti fútba 11pályát is szinte teljesen társadalmi munkában építettük meg, mi bányászok. — És most miért nincs itt élet? összenéznek a férfiak, némelyik legyint, hol is kéne kezdeni? — Széchenyi-aknán már tulajdonképpen nincs is termelés, afféle tartaléküzem. Azok akik dolgoznak, Istvárt-aknára járnak, de a zöme el is költözött, sokan be a városba, a Kodály utcai lakótelepre, t Pécsbónyaiak vallják, hogy a telep férfi lakosságának legalább hetven — ha nem nyolcvan — százaléka nyugdíjas. Az elhagyott koloniál-lakásokba behurcolkodtak azok a nyugdíjasok, akiknek Borbála-telepen le kellett bontaniuk a házukat, mert részben az aláfejtés miatt a falak megrepedeztek. Különben pedig: akik itt élték le éle: tűket és kezükbe vették az „obsitot”, nem szívesen változtatnak helyet már, mert ragaszkodnak megszokott világukhoz, Pécsbányát ma az a bizonyos nyugalom jelle'mzi, amely minden előnye mellett mégis csak fájdalmas. Az ötvenes, hatvanas évek fénykora ma már csak nosztalgiát ébreszt az öregekben. A fiatalok természetesebbnek veszik a dolgok rendjét: az akna lassan elsorvad, a munkabíró férfiak felkerekednek és továbbmennek ... Rab Ferenc A v