Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)
1973-09-02 / 231. szám
„Százesztendős, légy általam is gyönyörűbb!* Tuibános kút Budán A dolog nem is olyan egyszerű. Megjövünk a világra, óbégatunk egyet, de teljesen hiába: nyilvántartásba vesznek, konstatálnak, madzagot kötöznek a kezünkre, .amire ráírják, hogy leány avagy fiú .!. ., az apa vezetékneve ... Ha van apa. Ha nincs, hát majd lesz. * — Leányanya tulajdonképpen csak akkor létezik — mondja egy közigazgatási vezető. — ha az a leány megszüli a gyereket Várakozásteljesen néz rám, én meg rá. A rövid csendet én töröm meg. — Közigazgatásilag hogyan gyűrűzik tovább az ügy? Egy pillanatra elgondolkodom. ügy. Bizony, ezek „ügyek". Pólyában ordítozó ügyek, apa nélkül, csak anyával. Leányanyával. Több kilósra duzzadó akták szülői, kígyómérget fecskendező, életre szóló vad gyűlöletek bölcsői. Két ököl az íróasztalon, még mindig nem tudunk egymással mit kezdeni. De készségesen válaszol. — Hát kérem. A szülőágyon felteszik a kérdést, hogy ki az apa. Persze, csak a ieányfejjel szülőnél. Rendszerint már ott megjelölnek egy személyt.. . Ha pedig a leányzó nem szól semmit, akkor apa nélkül anyakönyvezik később a gyereket, de a gyámügy mindent elkövet az apa felkutatására. Van úgy, hogy megjelölik X-et, akit akkor megidézünk, és megkérdezzük tőle, hogy vállalja-e a gyereket? Drámai kérdés. — És ha nem? — Ha ő a jelölt, a gyámügy kinevez egy ügyvédet, aki keresetet indít az apaság megállapítására ... Megindul a diskurzus, felszakadnak a zsilipek. Példa?1 Hát az van bőven, kéremszépen. Először is azt írja fel, hogy rengetegen otthagyják a szülőotthonban a gyereküket. Azt is lehet? Persze, aztán csak szaporodik az állami gondozottak száma. Falun egy kicsit bonyolult a helyzet. Sokszor ellenzik a szülők a házasságot, akkor megegyeznek kérem, hogy csinálnak egy gyereket és akkor nincs pardon. Olyan is van falun, hogy elismeri a gyereket, fizet is, mint a huszártiszt, de az istennek se veszi el... Rangon alul kötne házasságot Olyan is van, kérem, akit a tornatanárnő küldött haza az áráról: eredj lányom, mondd meg anyádnak, hogy terhes vagy. Erre élénken emlékszem, az apa szintén tizenhét éves volt, iskolás. Megegyeztek, kérem, mindenki mindent vállalt A nagymama harmincöt éves, fene csinos asz- szony volt... És ahhoz mit szólok, kérdezi, hogy olyan is van, aki áprilisban töltötte volna be a tizenharmadik életévét, és márciusban szült? Hatodik elemibe járt? Idén volt, bizony, és most állami gondozásba vettük anyát és gyermekét... Mit szóljak? Nem szólok semmit. * „Leányanya csak akkor létezik, ha az a leány megszüli a gyermeket..." hallom magamban. Világos lépcsöházban álldogálok a belvárosban, azon tűnődve, hogy mi a fenét mondjak, amikor kinyílik az ajtó. Pepita klepetus, hm . . . fekete melltartó, vilógosszöke haj. Egész jól mennek egymáshoz. Makogok valamit. Szociológiai felmérés, izé. Honnan tudtam meg? Nem érdekes, szóval szeretnék beszélgetni. Jó, semmi kifogás, várjon meg odalent, felöltözöm. Sokgyerekes család, a mama állítólag kitagadta. Kisvártatva jön, faggat, honnan tudom? Nem mondom meg. — Mindegy — mondja. Háromhónapos terhes, megtartja. A papa? Igen, hát itt ta nuló külföldi diák az illető, — Nem vesz el — mondja — arra hivatkozik, hogy fiatal még ahhoz. Mihez? — Meg is mutatom a fényképét. Csicsás ing, tipikus amorózó. Nézem a jövendő mamát. Szépen artikulálja a kiejtett hangolt N A P E KI £1 kot, viselkedik. Társasági lény. Feketét iszik, kisujja messze mered a többitől. Elegántos. — Nézze — fordítja komolyabbra a szót — nekem ez az első terhességem. Mindenki azt mondja, hogy azt ne szakíttas- suk meg. Hát én kihordom. Mindig is szerettem volna gyereket, most lesz. Gyenge fizikumú vagyok, nem reszkírozom meg, hogy később -ne lehessen gyerekem. Csak nézek vele szembe, ez olyan érv, hogy nem vagyok vitaképes. — Mennyit keres? — térek ót prózaibb területre. — Ezerhétszázat. — Hol fognak lakni? Most egy kis csönd van. — Albérletben. Rövid osztás-szorzás. Hatszáz az albérlet, az nem is túl jó, marad ezerszáz. Száz forint levonásra, marad ezer. Ebből él egy csecsemő, meg egy szoptatós anya. — Elég lesz a pénze? — Nem. akar férjhez menni. Nem egészen így van. A gyerek apjához nem akarok. Rájöttem, hogy nem tudnék élni vele. Moral insanity. Tudja mit jelent? Az erkölcsi érzék teljes hiánya. Köszönöm szépen, és tessék mondani, milyen nyelven van? Angolul. Felírom. És ... szóval... hogy úgy mondjam, egy kicsivel előbb nem jött rá erre? Nem. És most mi lesz? Mi lenne? Tudja a papa? Tudja, vállalja is. Fizetni fog? Nem dolgozik. Aha. Hát majd kötelezik. Jó. Ezt akarta tudni? Hát, ha megengedi, kérdeznék még valamit... Tessék. Hátha a papának szüksége lesz a gyerekre? Nem most, néhány év múlva? Nem hiszem. Láttam én mór karón varjút. Ne legyen rá szüksége. Miért? Azt nem tudom. (Minden simán megy, mégis teljes "0 zűrzavar. Mesél, mesél, mesél, hogyan lesz, rendbehozta a dolgait, de hogy tény l.-e g mi lesz, azt nem tudja. Nem is tudhatja. Hogyan nevelkedik majd a gyerek félcsaládban? SzükséEnnek a ténynek az eredőire. — Nem tudja? Most vagy beismerem, hogy ostoba vagyok, vagy pedig .. . — Dehogynem — mondom csendesen, aztán csönd lesz. Nem is beszélünk a leányanyákról többet. Az Örkény-tévéd a rabot szidja. * Mellékzönge — vagy főzönge? — mindenesetre kellemetlen tortúra. Apaság megállapítása bírói úton. Haj, kacifántos ügyek . .. Jegyzőkönyvek halmaza. „Mézeskalácsot vett. .. Azt ígérte, hogy ... Kijelentette az alperes, hogy nem tud nélkülem élni . ..” Iszonyú, blőd melodrámák, több száz felvonásban. A stupiditás, együgyűség és a tudatlanság magasiskolái. No és a felelőtlenségé. Van egykilós akta, kétkilós akta, háromkilós akta. Vérvizsgálat Bizonytalan dolog ez, csak az a biztos, ha a vércsoportok kizárják az apaságot. Ha nem zárják ki, hát... Előfordult, hogy a megjelölt apát a vércsoport vizsgálat kizárta. Az anyuka megjelölt egy másikat. Apa kell a gyereknek. Amaz védekezik: nemcsak én, voltak többen is. . . Megvizsgálnak háromnégy apát. És egyiket sem zárják ki. Hát az egyiknek odaítélik. Folyik a per, cseperedik a gyerek, nem tud semmiről sem. Csuda kis pofa, kiscsikó. A szomszédok összesúgnak, aztán megszeretik, megszokják. Iskolában összeverekednek: nincs apád, nincs apád ... Első számú konfliktus, gyerekkori, jó mély. Később pubertás, ahol már kellene az erély, de hiányzik. Magábafordulás, megoldatlanság, rendhagyó életmódok. A mama közben megöregedett, megkeseredett, az éveken át ki- kényszerített maga-szigorúság lassú mérge öli. Kivétel nélkül neurotikusok. * I dézet dr. Csiky Ottó: A gyermek családi jogállása című könyvéből: „A szocialista jogfelfogás Is azt tartja kívánatosnak, hogy a gyermekek házasságban szülessenek, és haimonikus családi környezetben a szülők közös nevelésében nevelkedjenek fel. E vonatkozásban találóan írja Pap Tibor: »Társadalmunk súlyt helyez arra, hogy a gyermek családon belül, egymással házasságban élő szülőktől szülessen .. „ s a legszélesebb skáláját alkalmazza a nevelést és felvilágosítást szolgáló intézkedéseknek is a házasságon kívüli születések számának további csökkentése érdekében, magát az élettényt azonban — ha távolról sem közömbösen — tudomásul veszi és nem kapcsol hozzá a születésének körülményeiért semmiképpen sem felelős gyermek számára konzekvenciákat.« A szocialista erkölcsi alapállás e tekintetben tehát az. hogy a gyermek lehetőleg házasságból szülessen, de hp nem így történik, felnevelkedése érdekében adjunk meg minden támogatást." Ennél szebb summát nem kell keresni. Senki sem ismerte úgy a budai utcák szerelem-serkentő hangulatát, mint Krúdy Gyula. Budai útmutatójában már ő is első helyen ajánlja a pesti szerelmesek találkozóhelyéül a budai korzót, „ahol vadgesztenyék alatt, mint más országból való férfiak és nők sétálnának — legalábbis a szerelmesek így gondolják”, A találkozóhelyek felsorolásában szerepel még „a Halászbástya és a Mátyástemplom és a közelben levő régi cukrászda, valamint a Balta nevű kocsma". Ha ma szerelmesek nyomába szegődünk a Halászbástya környékén, s a Tárnokmester utcán követjük őket, bizonyára elmegyünk a filmgyári díszletnek ható, piciny, boltíves fülkékből összeillesztett Tárnok cukrászda előtt: a röpke Hajadon utcán át az Úri utcába érünk, ahol igen kevés ház nélkülözi a Műemlék feliratú márvány táblát, majd a két egymást ké- zenfogó ember részére épp elég széles Móra Ferenc utcán kiérünk az öreg vadgesztenyék aló a régi korzóra, a Tóth Árpád sétányra. Idelátszik a Citadella s mind a budai hegyek. A túlsó oldalt várfal szegélyezi, alatta szakadéknyi mélyben a Vérmező. A sétány hosszú során végig fák, virágok, padok s kerti székek. Egyetlen kis ékszer jelöli meg a félkilométernyi, mindenütt egyaránt szép fasort: szemben bukkan föl a nemrég felállított Tur- bános kút. A kút embernagyságú, s emberi léptékű, innen van olyan ide illő intimitása. Káváján gyerekek ülnek. Egy anyóka arrébb küldi őket, hogy végig olvashassa a körbefutó nagybetűs szöveget: „PÉCS-BARANYA Al AN DEKA A SZÁZESZTENDŐS BUDAPESTNEK". A szerelmesek a középső eozingyűrű csillogó, ám fémesen markáns, kiugró betű rengetegét fejtik. Két sor után ráéreznek, hogy skandálni lehet, s összefüggően is felmondják a két disztichont: „Bánya meg erdő küldöd s város, kétezeréves, Százesztendős, légy általam is gyönyörűbb!" (Csorba Győző) S átellenben: „Ősforrás ez a dallam, cseng a vizcsepp-mese dalban. Áldó béke-varázs, életadó ragyogás." (Pákolitz István) Egy szemüveges úr o verseket elkülönítő címereket magyarázza egy őzikeszemű bakfisnok: a régi Pest, a régi Buda címere. Ez a mai Budapesté, ez a kissé modernkedő a mpi Pécs «címere lehet. A bakfis mosolyog és megkóstolja a négy vízköpő egyikén kicsorgó vizet. Fölkiált s mohón iszik tenyeréből. Szétfröcsköli a vizet, nevet. Mindenki megkóstolja, s egymásnak magyarázzák: forrásvíz íze van. Ilyen még nem volt szökőkútban!... Lármás francia turisták érkeznek. Mindenki o kút káváján ülve akarja lefényképeztetni magát. A káva közel két méter átmérőjű, negyvenöt centi magas, nyolc cikkelyből illeszkedik, minden cikkely homlokzatán rusztikus, stilizált virág. A turisták szétvetett lábakkal ülnek, hogy a virág is lássék a fényképen. A víz alatt kékes-zöldes- szürkés színben játszik a piro- grónit, s mintha buborékokat imitálna felületén, a peremen kibarnult anyag érett vadgesztenye színt kap. A medence közepén félméteres átmérőjű henger, három gyűrűből s egy turbán-formájú kupolából áll. Az alsó és felső gyűrű egymáshoz közel eső peremén dekoratív ornamens fut körbe. Az alsón helyezkednek el az eozin vízköpők. A középső gyűrű mélytüzű zöldjét erősíti a két másik természetes barna anyag-színe. Az eozin kicsit Pécs jelképe. S milyen szerencsés, hogy nem az egész kút készült e reprezentatív anyagból! így még hangulatosabb, Olyan, mint a nemes foglalatba ágyazott türkiz. A barázdált turbán-kupola kiszélesedik alul, úgy ül a felső gyűrűn. A Tabán lejtőin török síremlékek állnak. Ezek hangulatát, lormavilágát őrzi újrafogalmazva a modern anyagból ódon környezetbe készült kút. A húsz idomból illesztett kút a Pécsi Porcelángyárban ké- . szült. Szerelését, mint a többi Fürtös György tervezte díszkuta- két is, Deák József irányította. A' kút tervezője elsőszámú erényei közt említették mindig a hangulatteremtést. Igaz, ezút\al a környezet ugyancsak „besegített”, de úgy érzem, a fiatal keramikus-művésznek 'erre a munkájára már nemcsak ő, de Pécs- Bqjanya is büszke lehet. Bükkösdí Lásiié Leányanyák A válasz rövid és nagyon igaz. — Vár valahonnon segítséget? Csönd. Nézzük egymást. — Mi lesz magukkal? Vállat von, hiszen nem tud válaszolni. Állami gondozásba adja a gyereket? Nem, kézzel- lábbal tiltakozik. Az az ő gyereke, az nem lesz állami gondozott. Talán a nagymama, mondja bizonytalanul. Édesanyja? — Szeretnék az édesanyjával beszélni. Kis híján sírva fakad. Nyugtatom. Hat gyerekkel hagyta ott a férje, azóta se nézte meg a gyerekeket. Tulajdonképpen nem a gyerek ellen van, ahogyan kiderül, csak nem férnek. Meg aztán... Ez már a második eset. Jó, hát a másik az férjhez ment, rendbe jöttek a dolgok, de hát az is csak megesett Ezt már nem bírom, mondja, nem bírom, nein bírom ... — Értse meg — fordul hirtelen hozzám — nekem már nincs türelmem ahhoz, hogy kézbefogjak egy kisgyereket Az összes szülésnek mintegy hat százaléka a házasságon kívüli szülés. 1955-ben száznegyvennyolc gyerek született Baranyában, házasságon kívül 1970- ben száznegyvenkilenc, 1971- ben százhuszonnégy, tavaly százharmincegy. Állandó szám. Sok köztük a fogyatékos értelmű anya. Kivétel nélkül megszülik o gyermeküket! Hasonlítsuk össze ezt egy másik adattal! 1966-ban megyénkben a művi terhességmegszakítások száma 3239, ebből házasságon kívül 96 kiskorú és 355 felnőtt volt terhes. Tavaly 3694 abortuszt végeztek Baranyában, 197 kiskorúnál és 559 felnőttnél házasságon kívüli terhességet szakítottak meg. — Aki megszüli, vállalja, azt becsüljük — mondja az intézmény vezetője, de a földet nézi közben. — Gyakrabban látogatja védőnő, hamarabb állami gondozásba vesszük a gyerekét, ha nincs számára a jó környezet biztosítva, soron kívül kap bölcsődei elhelyezést Segélyeket is kaphat... Felnéz, elhallgat — Személy szerint mi a véleménye a leányanyákról? Zavarba jön. — Nem jó. Elítélem a tényt de tudom, hogy emberileg támogatni kell. Hiszen magukra hagyják őket. Legtöbben titkolják a terhességet, s egy ilyen titok a legnagyobb magány. Melléjük kell állnú — ... végül is tudomásul kell venni azt, hogy ezek nem utcalányok. Azok nem szülnek. Pedig az a szomorú, hogy mindenki annak tartja őket Tulajdonképpen tisztelet övezheti azokat, akik végül tudatosan vállalják és szépen fel is nevelik a gyermeket, egyedül. Igaz. * Nyolcadik hónap, Nemsokára meglesz, Örül neki? Hogyne, hiszen várom. Hallom, hogy nem ges-e az atyai kéz, a harmónia, a szeretet, vagy akár a veszekedés — mit lehet tudni? Igaza van, szép dolog, hogy vállal egy gyereket, egyedül, de valahogy nem érzem igazinak a dolgot. Fene tudja.) Hát reméljük a legjobbakat Viszontlátásra. Majd eljövök, megnézem a gyereket Jó, nagyon fogok örülni, A házban a banyák úgysem veszik jó néven. Banyák? Igen, az esetem összehozott tízesztendős haragosokat is. Hát majd megnyugszanak a kedélyek, higgye el. Minden csoda három napig tart. Persze. Hát viszlát. Viszlát — Reklámot akar csinálni nekik? Megdermedek. — Dehogyis. Csak .,. — Csak? Mit is akarok?, Beszélni velük. Megtudni, hogy miért? Azt, hogy tudatosan készültek az anyaságra, hogy nincs szükségük mellettük élő férfire, támaszra, elég erőt éreznek magukban ahhoz, hogy mindent pótoljanak annak a gyereknek. Megtudni azt, hogy milyen ruhában fogják járatni, hová iskolázzák be, mi lesz majd belőle, és mekkora tisztelettel, szeretettel övezi öreg édesanyját, aki heroikus küzdelemben nevelte őt fel... Ezt akarom? Vagy csak egyszerűen hazu- dok? Mert tudom, hogy nem készültek tudatosan az anyaságra? Mert tudom, hogy elkéstek az ábéröl? Mert tudom, hogy nyakába akarták varrni magukat valakinek? Mert tudom, hogy azt hitték, hogy... meg nem tudták, hogy ...? Benne vagyok a konfliktusban, nyakig. Még van egy másodpercem a válaszra, utána kapitulálnom kell. — Csak kíváncsi vagyok — bököm ki végül a nagy mellékes igazságot Ki akar végezni. — Mire? Kampis Péter « é i t.
