Dunántúli Napló, 1973. szeptember (30. évfolyam, 230-259. szám)
1973-09-14 / 243. szám
<973. szeptember 14. DUN ANTOll NAPIG 3 A legnehezebb esztendő Az építőipari árakkal és árrendszerrel kapcsolatos problémák a szervezés tükrében Az építőipari árak, az áralakulás tendenciája nemcsak a szakembereket, de a lakosságot is foglalkoztatja, A téma aktualitását felismer- »e a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, valamint az Építőipari Tudományos Egyesület Baranya megyei szervezetei a napokban adták ki az ez év áprilisában megtartott építőipari árelemzök és organizá- torok I. pécsi konferenciájának anyagát tartalmazó tanulmány- kötetet, mely jól tükrözi az e témakörben meglevő nehézségeket, és azt a tenniakarást is, amellyel a problémák egy részének „házon belüli" megoldását szorgalmazzák. üzem- és munkaszervezés segítségével. Megállapítják, hogy a kivitelező építőiparnak az 1973- as év lesz a legnehezebb, ugyanis idén jelentkezik először kissé túlhajtottan a beruházások mérséklésére hozott intézkedés hatása. Az V. ötéves terv előrejelzései arra utalnak, hogy az évi 5—6 százalékos beruházási növekedés lesz a jellemző, ami ismét biztosítja majd a megfelelő piacot. Várható ugyanakkor a szabályozórendszer bizonyos módosítása is, amelynek keretében valószínűleg mérséklődnek az eszközterhek. Lehetséges egy áttérés a nettó értékre, és hogy növekedni fog az élőmunka közterhe, Ennek következményeit vizsgálva kiderül, hogy a termelési tényezők eltérő adóztatása folytán a szerves összetételtől függően eltérő költségarányok jönnek létre. Ezek különbözőképpen érintik az egyes iparágak rentabilitását. Azokban az esetekben, amikor tovább lehet vinni ezt a változtatást az árakba, a magas szerves összetételű iparágak jövedelmezősége javul, az alacsony szerves összetételűeké romlik. Ha ezt el akarjuk kerülni, akkor az árakat kell szabályoznunk olyan formán, hogy a magasabb élőmunka-igényű termékek ára általában emelkedik, az alacsony élőmunka-igényűeké pedig csökkenhet. Az építőipari árak ilyen szempontok szerinti szabályozása nagyon időigényes előkészítési munkát igényel. Alátámasztja e munka sürgősségét az építőipari költségszámítási normák elavultsága is. Segít a számítógép A hatéjconyság fokozása céljából megkezdődött a tervező és kivitelező vállalatoknak a számítógépes költségvetési és információs rendszerek kialakítása. Elterjedtsége ugyan még nem megfelelő, mert viszonylag drága a bevezetése. Visszahúzó erőként jelentkezik az építőiparban a szabadáras termékek begyűrűző hatása is. Ugyanis a kivitelező ipar nemcsak „tárcán belüli” alapanyagokat használ fel, hanem olyanokat is, amelyekre nem vonatkozik árképzési kötöttség. A bejelentési kötelezettség alá tartozó termékek ármozgása pedig gyakorlatilaq nem tér el a szabadáras termékektől és az építőiparra kiszabott korlátozó ár- intézkedések miatt ezek mozgásának teljes egészében a kivitelező látja kárát. E vállalatok körében az árrendeletek olyan hatást értek el, hogy minden vállalat a szükséges eredmény nagyobb részét a költségvetési árakon belül, a fel nem osztható és egyéb költségekből eredő megtakarításból, újításból, szervezési intézkedésekből, összefoglaló néven önköltségcsökkenésből kell elérni. Ebből kifolyólag nő az építőiparon belül azon vállalatok száma, amelyek egyre kevésbé tudják ezeket a problémákat megoldani, csökken eredményességük úgy, hogy nyereséget sem tudnak fizetni. Nyereséqet csökkentő tényezővé vált az osztályos árak bevezetése is. Itt az a helyzet, hogy az építőipari vállalatok az alapanyagokat és félkésztermékeket gyenge minőségben kapják, ugyanakkor tőlük jó minőségű, I. osztályba tartozó, megszigorított minőségi teljesítést követelnek. Amennyiben ezt nem teljesítik, a munkát csökkentett díjtételek alapján számolják el. Természetesen mindenki tisztában van azzal, hogy a rossz minőség nem csupán az alapanyagok és félkésztermékek minőségéből adódik, van tennivaló ezen a téren a kivitelező vállalatoknál is, mégis kétségtelen, A lehetőség szüli a... Ha azt vizsgáljuk, milyen tényezők okozták e nehézségeket, 1968-ig kell visszakanyarodnunk, amikor az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével egyidő- ben a régi, rögzített áras árképzés helyett folyóáras rendszert vezettek be. Ezzel párhuzamosan a gazdasági élet megélénkülése magával hozta a kivitelező építőipar számára nem kis gondot jelentő hatalmas kereslettúlsúlyt. Ilyen körülmények között a vállalati viselkedés és reakció természetszerűleg nem is lehetett más, mint a viszonylagos monopolhelyzetben rejlő előnyök maximális kiaknázása, a vállalatokon belül meglevő hiányosságok árban történő óthá- j ritása a beruházókra, illetve j építtetőkre. Hozzá kell tenni azonban a teljesség kedvéért azt is, hogy az 1968-ban életbe lépett árrendszer ezt egyes nyitva hagyott kérdések tisztázatlansága folytán lehetővé is tette. A következmény: az építőipari árszínvonal ugrásszerű megemelkedése. Szervezési szempontból ez annyit jelentett, hogy- az -ilyen alapokon kiala- - kult árrendszer nem volt termelékenység-érzékeny, nem ösztönzött a belső tartalékok feltárására és kiaknázására, a hatékonyabb gazdálkodásra. A másik ide kapcsolódó, súlyos problémo az építőipar „hátországának”, az alapanyag- iparnak az elmaradottsága, korszerűtlensége. A kereslettúlsúly itt olyanformán éreztette hatását, hogy az ugrásszerűen megnövekedett igényekkel a termelés nem tudott lépést tartani, a korszerűtlen és elavult berendezésekkel a termelést fokozni nem lehetett, A megoldás egyrészt a vállalatok részéről az áremelés, másrészt a fejlesztéshez szükséges újabb beruházások, felújítások finanszírozásához szükséges anyagi alapok előteremtése volt. E problémák azonban végső soron a kivitelező építőiparnál jelentkeztek a már. fentebb vázolt formában. Az így kialakult helyzetet a párt- és kormányhatározatok olyan formában kívánták javítani, hogy egy közéotávú fejlesztési programot indítottak be az éoítőanyaqipar fejlesztése céljából, hatóságilag rendezték a különféle építőanyagok árát és maximálták a kivitelező építőipar elszámolási árait. Behúzott fékek A konferencia munkájáról kiadott tanulmánykötet részletesen foglalkozik az így kialakult jelenlegi helyzettel. Az előadók szinte egyhangúan rámutatnak, hogy a mostani árrendszer egyetlen járható útja a szervezettség fokozása, a belső tartalékok nagymértékű feltárása és kiaknázása az eredmények kellő szinten tartása érdekében az hogy ha nem biztosított a műszaki előfeltétel, a munka minősége és nehézségi foka szerinti elszámolás még a régi, a körülményeket nem tükröző díjtételek alapján történik, ez szintén árkérdésként csapódik le, méghozzá negatív irányban. Onkr tikusan A tanulmány nagy erénye, hogy ezekről a kérdésekről önkritikusan, ugyanakkor segítőkész szándékkal beszél, felfedi azokat az ellentmondásokat, amelyek gátolják a helyes irányba való fejlődést. Tennivaló tehát bőven akad, különösen a különböző rendszerek érdekeinek közelebb hozása, a korszerűbb munkaszervezés kialakítása terén. Tejporgyár Zalaegerszegen A Zala megyei Tejipari Vállalat és a Phylaxia közös anyagi erőforrásból naponta 200 000 liter fölözött tej feldolgozására alkalmas porító 5 üzemet létesít a zalaeger- s szeqi sajt- és vajgyár terű- £ létén. A fölözött, úgyneve- < zett sovánvteíből takarmány- \ tápok előállítására alkalmas teioort készítenek. A 73 millió forintos költséqael épülő teinorító üzem a iövő év második felében készül el, s kezdi meq a termelést. A zalai teiipar és a Phylaxia között azonban máris megkezdődött az eavüttműködés, a teiiDar rendelkezik ugyanis eav sűrítőbemndezéssel, amivel 35 százalékos teisű- rítményt állítanak elő. s amíq a zalaeaersreqi úi nvár elkészül, addig a Phylaxia végzi ennek a porítását. Benkovics László Bontják az utolsó régi épületet, amelyben az élelmiszerüzlet volt, a pécsi Szigeti úti lakótelep déli frontján Erb János felvétele A nyugdíjas élet ösvényei Búcsú az erdészettől — .. .Vagyis azoknak az éveknek „káderbetegsége”... — Ügy van. Akkor kértem magam vissza Pécsre, hazajöttem Baranyába, 1955 óta vagyok igazgatója vállalatunknak, amelynek elég gyakran változott a neve, most például Mecseki Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság. Nos, a gazdaság erdőterülete — beleszámítva a vadföldeket is — 60 ezer hektár, több mint 100 ezer hold: a megye erdőségének körülbelül 70 százaléka. Egy érdekes adat: Baranya úgynevezett erdősültsége 1945-b.en 16 százalékos volt, most 20 százalék, három-négy százalékkal magasabb az országosnál. Mindez annyit jelent, hogy —- ez a szakemberek megállapítása — ha az ország erdeinek fa faj-összetettsége megfelelő, és az erdősültség aránya országosan is eléri majd a 20 százalékot, akkor hazai ellátottságunk jó. De ez az állapot még messze van ... A fejlesztés kétféle módon történik: az egyik a felújítás, amely természetes úton is lezajlik, vagy mesterséges tevékenység révén, például a makkültetés, cserjék kiültetése . . . stb. A másik a telepítés, például teljesen szűz terület be- fásítása. Ami a fajtákat illeti: nagyon értékes a fenyő, amelyet felhasznál a bútoripar, járműipar, építőipar, de fűrészelt áruként a gazdaság jelentős tételt exportál is. Az úgynevezett „lágyfa”, mint például a nyárfa feldolgozható farostnak, de cellulóz alapanyagként többek- között a papíripar tart rá igényt. Kasza Ferenc igazgató mondja, hogy a gazdaság két- száznyolcvanezer köbméter fát termel ki évente, mintegy 30 ezer köbméter anyagból pedig fűrészelt áru lesz, sőt, gyártanak évente minteqy 2 ezer köbméter porketta-frizt is, ez elegendő körülbelül 4 ezer kétszobás lakás parkettázásához. Nem okvetlenül szükséges, de mégiscsak elhangzik a szabvány kérdés: — Mi lesz ezután? Kedélyesen tárja szét kezét: — Miután még soha nem voltam nyugdíjas, nem tudom. Annyi biztos, hogy ezt a negyvennégy esztendőt, amelyet a szakmában eltöltöttem, soha nem törölhetem az életemből. Mint „kézdő nyugdíjas”, tudom, ez is nehéz lesz. Legföljebb kevesebb izgalommal . . . A telefonon Zaklajda József jelentkezik az alsókövesdi rezervátumból. Az igazgató néhány szavas válaszait hallom: — ... Hány külföldi van kínt? . . . Igen. . . Rendben van . . . Esett-e valami? Igen? . . .Ez szép . . .Használják csak ki ezt a jónéhány napot még, amíg a bőgés tart... ügyeljenek, vigyázzanak Jóska... Ismét keresi valaki s amíg beszél, töprengek azon, hogy a hajdani orfűi erdész időben és térben is milyen nagy kerülővel tért vissza ismét Baranyába? Bár. . , időben nem is sok az a tíz esztendő, 1945 és 1955 között, viszont annál zsúfoltabb gondokkal, bajokkal, tömérdek feladattal, egymást gyorsan követő új és új beosztásokkal, tisztségekkel. Csak úgy futtában sorolom fel: 1945-ben Or- fűn ott van a földosztásnál, aztán alapító tagja a pártszervezetnek, aztán megalakítja azt, ami korábban soha nem is volt, az erdészeti dolgozók helyi szakszervezetét, 1948-ban igazgató, szociálpolitikai osztályvezető, káderes, egy esztendő múlva vezérigazgató, aztán ismét igazgató, Kecskeméten szintén vezető (Alföld fásítása , Dunaújváros környékének fásítása , . .) három esztendő múlva minisztériumi főosztályvezető, aztán az Észak magyarországi Erdészet igazgatója, oz Országos Erdészeti Fő- igazgatóság tervosztályának vezetője ... és ... • — ,. .Nem maradt ki semmi? — kérdem. — De igen. Egy idegösszeroppanás és gyomorfekély .. . PÉCSI IPARI SZÖVETKEZET pályázatot hirdet főkönyvelői állás betöltésére. Feltétel: legalább 1970-től és jelenleg főkönyvelői vagy számviteli o. v. beosztás. A pályázat mellé egyidejűleg önéletrajzot is kérünk. „Szakember” jeligére a Sallai utcai hirdetőbe. Az igazgatói szoba falán több trófeát látok, de tele van a folyosó fala is agancsokkal. — Gondolom, kedveli a vadászatot .. . — Lehetetlen nem szeretni. Szép és szellemileg pihentető szenvedély. Van három arany, nyolc ezüst, hat bronzérmes szarvastrófeám és persze sok selejtes is. Orfűn a vízimalom mellett van egy állandó trófea- kiállítás, a zömét odaadtam. — A gazdaságnak öt vadre- rervátuma van. Milyen a vad állomány? — Kiváló minőségű szarvasál- íományunk van, különösen a vajszlói és a sellyei rezervátumban, ezt nyugodtan állíthatom. Ezt többek között annak köszönhetjük, hogy erdeinkben a vadak számára nagyon kedvező a növényzet, jó a termőtalaj, gondosan végezzük a selejtezést, hogy a kiváló egyedeket megtarthassuk. Végeztünk egy hozzávetőleges felmérést: száz bikából körülbelül hetven az érKészpénzért eladó Harkány, Vak Bottyán utcában 151 négyszögöl nagyságú, beépítetlen házhely Az utcában viz és világítási hálózat kiépítve. Felvilágosítást ad: KESZTYŰGYÁR, Beruházási Csoport, 7601 Pécs, Sörhát a. 34. IV. emelet 402, mes bikák száma. Nagyon sok tizenegy kilón felüli agancssúlyú bikánk van. Özállomá- nyunk viszont már kevésbé jó, valahogy nem fér össze c szarvassal, amely eléggé tele van szarvas-tetűvel és ez zavarja az őzeket. Ezért inkább ki- menekülnek a sík területre, a kultúrnövényzetben jobban érzik magukat. Minden esztendőben felkeresnek bennünket külföldi vadászok, akik eléggé szép ösz- szeqet hagynak itt. Tavaly tíz millió deviza-forintot vételeztünk be. Ismét telefonhívások, üzenetek érkeznek, úgy tűnik, mintha mindenki e hátralévő néhány nap alatt akarná hivatalos ügyeit az igazgató elé tárni. Vagy mindig ilyen zsúfolt napjai voltok? A jegyzeteim között van még valami: A Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság két alkalommal nyerte el a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját, nyolcszor lett Kiváló vállalat, négyszer pedig Élüzem. És Kasza Ferenc igazgató kitüntetései: Munka Érdemrend arany fokozata, kétszer az ezüst fokozata, aztán Munka Érdemérem, négy esetben Erdészet kiváló dolgozója, a Külkereskedelem kiváló dolgozója és egy nagyon értékes szakmai kitüntetés, amelyet évente csak két-három ember kap: a „Bedő Albert”-díj. Negyvennégy esztendő méltó elismerései. Rab Ferenc Dr. Tímár Mátyás Bulgáriába utazott Dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, a magyar-bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke vezetésével csütörtökön küldöttség utazott Várnába. A küldöttség Zsivko Zsiv- kovnak, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa elnökhelyettesének, az együttműködési bizottság bolgár tagozata elnökének meghívására utazott Bulgáriába, a bizottság két ülésszaka között sorrakerülő elnöki találkozóra. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter. Ott volt SztoTo Sztanoev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagy- . követe is. Észak-Dunántúi sztárjai a dió és a gesztenye Az elkövetkező években Veszprém, Zala, Fejér, Komárom és Győr megyében a gyümölcstelepítések „főszereplője” a dió és a gesztenye lesz. Ez a két gyümölcsfajta évről évre a hiánycikkek listáján szerepel. Termesztésükre az ültetvénytervező vállalat észak-dunántúli központjának szakemberei a Dunántúl legalkalmasabb vidékeit jelölték ki. Talajvizsgálatok, helyszíni szemlék alapján a diótelepítésre 1600 holdat, a gesztenyetelepítésre pedig 6000 holdat irányoznak elő. A következő években e célnak megfelelően ösztönzik a szaporítóanyag-előállítást. A több évre szóló telepítési program megvalósításához az egyes tájegységeken már hozzáláttak. A CARBON VALLALAT geresdlaki ruhaipari kisüzemébe telvesz Vili. általánost véglett lányokat, és asszonyokat üzemi munkára. Kereseti lehetőség a betanulási idő alatt 850,— forint — a betanulási idő után 1300—1500 forint körül — teljesítménytől függően. Autóbusz közlekedés a két- müszakos termeléshez biztosítva. Költségtérítés kollektív szerződés szerint. Jelentkezni lehet: Schunk Nándor főművezetőnél, Geresdl’-* 1- I A bakancsos, térdharisnyás, bekecses erdész vállára veti a kétcsövűt, aztán ballag a puha, havas ösvényeken, vagy éppen a sokszínű, varázslatos erdők hűs nyári lombjai alatt, távol a zajos, városi világtól . . . Valamikor ekképpen képzeltem el az erdész dolgát, pedig hát ez a kép fölöttébb idealizált, igazán kevés köze van a valósághoz. Ezt éppen az erdészek tudják legjobban, közülük is Kasza Ferenc igazgató, akit 1929-től köti sorsa-élete e szép hivatáshoz egészen a mai napokig — mert nyugdíjba vonul és hétfőn adja át az igazgatói széket utódjának. A minisztériumi kollégák, jóbarátok és az igazgatóság kollektívája e hét elején búcsúztatták.
