Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)
1973-08-09 / 208. szám
6 DUN ANTOll NAPLÓ 1973. augusztus 9, Baranyai kastélyok és udvarházak. Erdőfű nap elvesz a bozótba, szemétbe. Az idős Szabó a trágyadomb miatt bosszankodik: — Ott van a házak között a bűzhegy, se a Bólyi Állami Gazdaság, se az Erdőgazdaság nem hordatja el. Elveszünk itt mi, hogy senkihez nem tartozunk. Régen hat család lakott egy ilyen cselédházban — min- denik. házhoz tartozott egy WC. Minden héten másra került a sor, hogy felsúrolja, kimeszelje. Aki elmulasztotta, tíz pengőt lefogtak a béréből . . , Most nézze meg: legtöbben nem is mennek be, csak amerre a földeken eléri őket. Itt az út mentén meg kétsorba kis díszfák voltak, a kastély előtt sövény, virágágyás. Olyan szép volt ez a puszta, hogy nyaralni jártak ide . . . Pediq sokat változott az élet Erdőfűn. Tatai Imre tanító 19 esztendeje, a pécsi tanítóképző friss diplomájával, úttalan utakon, a drótokodáiyokon keresztül jött még ide, téli délutánokon petróleumlámpa íényénél tanultak a gyerekek. — Közben megépült az út, kaptunk villanyt, az óvodában angol WC van. Egyszer itt járt az egyik megyei vezető — itt született a pusztán — nagyon elkeseredett, amit itt látott. Ügy éltünk itt mint harminc esztendővel korábban, a gyerekek egész nap a pusztán csatangoltak. Most nézze meg az óvodát, Pécsett sem különbek. Csakhát... A tanító is azt panaszolja, hogy az állami gazdaság, er dőgazdaság, aztán az itt üzemelő nádkitermelő vállalat között elvész a puszta. Talán 260 ember élhet itt — két esztendő alatt 20—25 család költözött el. — De sokan már visszavágynak, a siklósi összkomfortból — mondja felesége, az óvónő. A kastély, az iskola, az óvoda egymás mellett állnak. A történetek is összefolynak. A gyerekek nemrégiben nyomolvasó mozgalom keretében kiderítették, hogy a pusztán ketten is éltek, akik vezető szerepet töltöttek be a Tanácsköztársasáp idején. Schlome János, akit annak idején halálra ítéltek, aztán kegyelmet kapott, két esztendeje halt meg, Horváth János is tagja volt a katonai direktóriumnak. Az iskola gipszdíszei arról árulkodnak, hogy Vilmos császár ittjártakor ünnepi köntöst öltött a puszta. Arról is beszélnek, hogy Albrecht főherceg egyszer Karádi Katalinnal is itt járt . .. A főherceq lányáról nevezték el a pusztát — Izabella puszta volt, aztán a felszabadulás után kapta vissza régi nevét. A lány sokat járt itt vadászni, a legrosszabb lövő volt, akit az öreg vadász, Töri Viktor valaha is látott. Viktor bácsi már két esztendeje halott, de most is mesélik a történetet, amit az öreg esztendőkig dédelgetett Izabelláról. Meglőttek egy vaddisznót, megnyúzták, a bőrét kitömték, az élettelen kant egy fához □ másították. Izabella ezt aztán telibe találta . . Erdőfűt valamikor a XVIII. század végén délvidéki telepesek alapították, g mocsárvilág közepén. A környék dűlői ma is árulkodnok a telepesek őshazájáról: Tigáncsin, az úttól a baki töltésig húzódik, aztán Pánya- vina, Mártunprud ... A kastély egyidős a pusztával ... Tulajdonképpen most döbbenek rá, milyen keveset is írtam a kastélyról, talán nem is baj. p: észetileg nem túl értékes és nem is érdekes, a kastély ürü- azonban érdemes volt az Az „ég csúcsáig felnyúló vár" meghódítása Az 1526-os mohácsi csata- vesztést követő évtizedekben szinte állandósult a háború Magyarországon. A török éberen őrködött, hogy a két király, Ferdinand és Zápolyai János fennhatósága alatt álló országrész ne egyesülhessen egy kézben, Mondd meg, hogyan hámozod a narancsot, „ ' ki vagy! ; Asszerint, hogyan hámoz meg valaki egy narancsot, Edwaid í Hernandez londoni pszichiáter véleménye szerint „férfiakat s nő- ' két öt különböző jellemkategóriába oszthatjuk", j Az „ásók", akik két Ijj^/elykujjukat belevájják a narancs hé- : jóba és így hámozzák meg, kifelé forduló emberek. Ugyancsak > kifelé fordulók, de felelőtlenek és gyakran bűnöző hajlamúak } is a „beleharapósak", akik egy helyen rágnak a narancs héjá- í ba, és ezután kezdik ezt lehántani a gyümölcsről. \ A „hámozok", akik előbb félbevágják a narancsot, kiegyen- i súlyozott, konzervatív emberek. A „vagdosok”, akik félbevágják ; a narancsot és hámozás nélkül kirágják a belét, heves vérmér- sékletüek, de konzervatívok Ha a két félbevágott narancs levét kiszívják, az annak a jele, hogy „sürgető szexuális vágyakkal < küszködnek". És végül vannak, akik előbb négy helyen bevágják í a narancs héját, és azután hámozzák meg. Tipikus „átlagembe- / rek'. Megteltek a ko;arak Nőkkel halfogáson A két öreg talán szégyelli, hogy nem tudtak különb kastéllyal szolgálni, vagy érdekesebb történeteket felidézni: az autóból intenek vissza — nézzem micsoda címer van az egyik házon. A vakolatlan téglafalra (most meszelt, a főherceg idejében, a kastéllyal együtt valamennyi ház a pusztán, csak tégla színű volt) az Adria Biztosító Társaság koronás bádog tábláját szögelték. Csabai Ferenc, az egykori parádéskocsis, ma az erdőfűi focicsapat mindenese röstelkedve mondja: azt hittem itt az én házamon találunk valamiféle különöset. Hát persze. Az utca felőli fronton tábla hirdeti: Hochwasser 18. Vili. 1897. Másfél méterre vízben álltak a házak, oz iskolában is láttam hasonló táblát. — Én 1926 óta élek itt, már háromszor menekültünk a víz miatt . . . A víz és erdő birodalma ez. Köikedtől az erdőn vezet keresztül az út: a tölgyek, juharok, jegenyék koronáján alig hatol át a napsugár. A Duna két holtágán is áthajtunk, mozdulatlan horgászok egész sora gör. nyed a stégeken. Az öreg Csabai talán a hajnalon már kint lehetett, az elébb, amikor a házban jártam láttam: a sár méq nem száradt meg a csizmáján, a lavórban meg törpeharcsák úszkálnak. Azt mondtam '5 és víz birodalma: rosz- szul mondtam. A faluból már látszanak a hatalmas kukorica- táblák is. A bólyi gazdaságé. — Régen volt itt árpa, kukorica, zab, burgonya, még gumit is termettünk — mondja az öreg, aki mióta demokrácia van a focicsapat mindenese, ö is többször hangsúlyozza ezt, csak azért említem újból .. . — Háromezer hold tartozott Albrecht főherceg birtokához, jaj de volt neki 99 pusztája. Föherceglak, Frigyesföld, Kara- pancsa . , . Azt mondják azért nem volt száz, mert akkor két hadsereget kellett volta tartania ... — Ismerte a főherceget? — Én ismertem. Minden esztendőben négyszer jött vadászni: tavaszkor szalonkázni, aztán a selejtezésre, ősszel a bőgés, télen a vaddisznó csalogatta visz- sza. Itt volt egy repülőtér — a föintézői kastéllyal szemben levő kukoricaföldek felé mutat — volt amikor ő vezette, volt amikor ja pilóta hozta ide a gépet. Szerette a gyorsaságot: nem egyszer előfordult, hogy háromnegyed óra alatt bevágtattunk az állomásra. Közel húsz kilométer — tajtékba voltak a lovak. Amikor sár volt másfél órát tartott az út... — Szép lovai voltak? — Két, három ménesből válogattuk a legjobbakat, legszebbeket. Két évig hajtottam egy párat, tovább nem bírták a strapát. A kastély az út másik oldalán áll, néhány íenyö, s gesztenyefa vet rá árnyékot. Vakolatlan téglaépület, fogerendás, vadászlesre emlékeztető erkély- lyel. Három család él benne, régebben a főherceq főintézője lakott az emeleti szobában és a földszinti néay helyiségben is. Az öreg Csabai három főintézőt szolgált: a Diószegi, az Oszeszky és Mocsári neveket említi. Az utóbbit — állítólag nagyon haragudtak rá a szer- bek — a ló után kötötték, Magyarbólynál temették el. De erre Feri bácsi nem emlékezik —■ mástól hallottam. Arra viszont igen. hogy esténként végigment az utcán és bottal verte a ayerekeket az áqybn. Régnél pihenten menjenek munkába. — Most éjfélkor is itt bukfenceznek az utcán — elégedetlenkedik az öreg. Ha nem is ez miatt, de do hogásra van okuk: az idősebb Szabó József (ő is 1926-ban került a pusztára) és az öreg Csabai egymás szavába vágva soro':ák. hoqv mennyi bg:"'< van, ami a főherceg és fő- inté’ö ..botos világában" másképp volt. — A hombáros lányok minden nap felsöpörték itt az utcát és a kastély környékét, most meg ha mi öregek néha le nem kaszáljuk a gazt, Erdőfű maholAz asszonyok korán keltek, hogy mielőbb munkához lássanak. A halfogás kizárólag az ő dolguk. Nagy edényeket helyeztek el kosaraikban és dzsungelkéssel fegyverkeztek fel. Tamba- la kisöccsét antilopbőrből ké- I szült vállszíjjal rögzítette magához. Elkísértem őket. Át kellett gázolnunk a Modubun, amely a legutóbbi esőzések következtében igen megduzzadt. Hosszabb menetelés után elértük a halfogás számára kedvező helyet. A patak itt másfél-két méter széles. A víz csipőiq ért, a nőknek a mellükig. Néhány asszony hozzáfogott a gátépítéshez, pálmalevelekből, amelyeket iszappal és földdel tapasztottak ösz- sze. Körülbelül tizenöt lépéssel leijebb egy második gátat építettek, és az álló vizet a fazekakkal kimerítették. A pa'ak tükre hamarosan olyan alacsony lett, hogy meg lehetett fogni azokat a halakat, amelyek a part mélyedéseiben és a gyökerek között rejtőztek el. Az egyik nő hamarosan karhosz- szúságnyi ormányos halat fo gott. Ezután már nem volt megállás. Mindenütt halak és rákok kapálóztak, igyekertek mene külni — de hiába, a lányok éles szemükkel felfedezték, majd kiemelték őket Amikor a patak kiszemelt első szakaszát már megtisztították, akkor lefele újabb gátat építettek, s ez így ment tovább. A kosara,k megteltek. Egyszer csak kiáltás hallatszott. Az egyik lány a sekély vízben megbúvó villamosharcsára bukkant. Nem ismerte fel ! és az villamos ütéssel kisodorta kezéből a kést. A villamosharcsa néhány száz voltos ütésre képes. A többiek segítségére siettek, a karvastagságú foltos halat közösen sikerült elintézniük. Fáradtan értünk vissza a táborba. A lányok sugároztak az örömtől a sikeres fogás miatt, ismét biztosították egy rövidke időre a táplálékot a férfiaknak, a gyermekeknek és önmaguknak. Gyönyörű tévedés A nagy szívrabló, Maurice Chevalier, fiatal korában egy nap vidáman sétált Páriys utcáin. Hirtelen szemébe ötlött egy nagyon csinos kislány, akit azonnal megszólított és közölte vele, milyen szépnek tartja. A lány azonban hidegen és méltóságteljesen csak ennyit mondott: „Uram, ön téved . . ” „Lehetséges, — hajolt meg Maurice Chevalier egy lovag hoz méltó módon —, de mindenesetre ez életem egyik legszebb tévedése." mert ez veszélyt jelentett volna hódításaira. Az 1540-es években Perényi Péter, a siklósi vár ura átpártolt Ferdinand táborába, ugyanekkor Szaniszlá pécsi püspök is Ferdinánd-párti lett; a szultán elhatározta a déli végvárak bevételét. 1543-ban Szüléimén hatalmas sereggel immár negvedszer indult Maoyar- ország elfoglalására. Legelőször a két dél-baranyai várat. Válpót és Siklóst vette ostrom aló. Árulás folytán Valpó hamarosan a török kezére jutott, bár Archo, a Perényiek Dráván túli birtokainak valpói várnagya hősiesen védelmezte a reá bízott várat. Siklós elfoglalására nagy katonai erőt mozgósított a szultán. Achmed pasa fővezérsége alatt a boszniai, pozsegai és mohácsi szandzsákok, llhama, Murád és Kászim bégek vezették a hadműveleteket. Magyar részen ez alatt nem intézkedtek a siklósi vár megerősítéséről, bár Fráter György törökbarát politikája ellenére is, továbbá Szaniszlá pécsi püspök, sőt, Zrínyi Miklós is tudatta Ferdi- nánddal. hogy a szultán megindult Drinápol yból és kérték őt, gondoskodjék hathatós védelemről ügy látszik, mégsem tartotta fontosnak Magyarország déli részeinek megmentését. A ruméliai beglerbég vezetésével megindult török sereg 26 ágyúval és temérdek hadiszerrel megrakottan csak nagy üggyel-bajjal tudott a mocsaras vidéken előrehaladni. A hagyomány szerint maga a fővezér is húzta a nehéz ágyúkat a süppe- dékes terepen, hogy személyes példájával is buzdítsa katonáit, amiért a szultán 3000 arannyal jutalmazta. Mialatt a török sereg a siklósi vár sáncait ostromolta. a pécsiek félelmükben feladták a várost. Pécs átvétele miqit némi késedelmet szenvedett Siklós ostroma. Siklós elestét eléggé homályoson, felületesen, nem egyszer ellentmondósokkal adják elő történetíróink. Annyi bizonyos, hogy Siklós külső falai nem sokáig tudtak ellenállni a török ágyúzásnak, így a város megadta magát, védői pedig a várba vonultak és erősen tartották azt. A vár parancsnoka Vas Mihály ^ volt, akit Istvánlfy történetírónk „Ólom Mihály’’-nak nevez, amiért a várost elhagyta és a várba menekült. Ezt azonban — a kort török kútfők alapján behatóbban tanulmányozó Ham- mer-Purstall híres történetíró történeti tévedésnek tartja. Szerinte Vas Mihály nyolc napig védte a várost, ugyanakkor a várat már csak három napig tudta tartani. Az ostrom lefolyását azonban ő is vázlatosan és bizonytalanul tárgyalja. Szerémi György „Lajos király és János káplánja", aki emlékiratát 1452—1457 táján írta — tévedései ellenére is — egyik leghitelesebb kútfőnk a mohácsi j veszedelem korának történeté- l ben. Az emlékirat szerint Szulejmán szultán 1543 július 1-én követeket küldött a siklósi várba, adják meg magukat. Válasz helyett azonban magyar követek siettek a szultánhoz: „Kö- nyörgünk és kérjük Felségedet, ne bántsa Páni Péter várát, hanem kerülje el, mert a mi urunk fogságban van Ferdinánd királynál, a jövőben úgy is Fölsé- gedé lesz a vár". (Ferdinánd ugyanis félt a roppant Perényí- hatalomtól, elfogatta Perényi Pétert és Esztergom várának kazamatáiba záratta.) Szulej- mán azonban a vár aláásatásá- val fenyegetőzött, mivel a Konstantinápoly és Buda közötti 'útszakaszon veszélyt jelentett Siklós a török seregek számára. A szultán azt is megtudta, hogy Siklóson Mihály deák a várnagy, tehát „nem is katona", így semmiképpen sem állott el a vár megvételének szándékától. Mihály deák várnagy a többség akaratából végül szabad elvonulás kikötésével beleegyezett a vár átadásába. Július 26-án a várbeliek reggeltől estig lövöldözték a török megszállta Siklós városát, de a Pécs átvételéről megérkezett török sereg hamarosan elfoglalta a várat. Mihály deákot menekülés közben ölték meg. Evlia Cselebi török világutazó, aki sokfelé megfordult Európában is, 1660—1666 között járt Magyarországon. Utazásának leírását Karátson Imre fordította le magyarra s az Akadémia 1904—1908-ban Evlia Cselebi magyarországi utazásai 1660— 1664, 1664—1666 címmel két kötetben adta ki. Cselebi sem mentes a keleti túlzásoktól, hiszen így jellemzi a siklósi várat: „Egy tágas síkságnak egészen közepén az ég csúcsáig felnyúló magas vár ez" — szerén» történetéhez hasonlóan nyilatkozik Siklós elfoglalásáról. Azt írja, hogy „Rebi-ül akhir 4" — (tehát július 6-án) az alsóy^ várat elfoglalták, mégpedig heves harc árán. A lakosság a „felső sziklára vonult s a belső várba zárkózott, mig végre a negyedik napon a várat kegyelemre feladták... A 950. (időszámításunk szerint 1543.) esztendőben a vár ellogla/tatván, kormányzása először Mohács bégjére, Kászim bégre bízatott.'’ A török csalárdságának és szószegésének egyik példája, a siklósi vár védőinek esete. A szultán aranybetűs levélben biztosította Vas Mihályt és társait életükről és vagyonukról, mégis, amikor a vár átadása után ezek útrakeltek, a lesre kiállított török katonák lakaszabolták őket. Hasonló eseményekről mások is megemlékeznek: a Siklós körüli falvak bíróit a várba idézték, majd kegyetlenül lemészárolták. Perényi Péter bebörtönöztetése előtt' siklósi várát „Litteratus scholasticus Michael Deák"-ra bízta, akit 1543-ban a vár feladása után a törökök meggyilkoltak. amint a Perényi-kincsek- kel megrakottan menekült. Állítólag ez a Mihály deák volt Perényi udvari papja, a vidék nagy reformátora, Siklósi Mihály. Dr. Kovács András A televízió és a magányosság Rod McKue-n omerikai költő, zeneszerző és muzsikus a televíziót teszi felelőssé a modern ember magányossága miatt. „Abban a pillanatban, amikor a televízió luxuscikkből szükség- szerűséggé válik, megkezdődik a család széthullása: a gyerekek nem tesznek fel többé kérdéseket a szüleiknek, mert kurtafurcsa választ kapnak, ha egyáltalán kapnak valamiféle váIv-shaw a Ouns-naríon A magyar és szovjet televízió „Fele-fele” címmel színes tv-shaw-t készít. A felvételek egy részét o Duna-parton forgatták. Képünkön: Ének a hajótetőn. Lehoczky Zsuzsa, Farkas János, Kovács Zsuzsa, Harsányi Frigyes, Felföldi Anikó, Németh Sándor. A Az idei nyáron múlik 430 esztendeje annak, hogy a hódító ** török ostrom alá fogta Dél-Boronya egyik legnagyobb erősségét, Siklós várát és a maroknyi védők, Vas Mihály várnaggyal az élen segitség hiányában többnapi elkeseredett harc után kénytelenek voltak leladni a várost, majd a várat a sokszoros túlerővel támadó ellenségnek.
