Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)

1973-08-07 / 206. szám

Társadalmi juttatások és az életszínvonal R égi felismerés, hogy a tár­sadalmi juttatásoknak nemcsak szociális jelen­tősége és hatása van, ha­nem közvetlenül befolyásolják a gazdasági fejlődés ütemét. Nyilvánvaló, hogy azokban az országokban, ahol a lakosság egészségügyi, kulturális — ide­értve a szakképzést is — szín­vonala magas, ott lényegesen gyorsabb ütemű fejlődésre ké­pesek, mint azokban az orszá­gokban, ahol ez a színvonal az átlaghoz képest alacsonyabb. Másrészt: a társadalmi jut­tatások rendszere, az életszínvo­nalat alapvetően befolyásoló jö- védelempolitika szemszögéből sem tekinthető másodlagosnak. A szocialista jövedelempolitika ugyanis nem merülhet ki a mun­ka szerinti elosztás elvének al­kalmazásában. Szociálpolitikai meggondolásokat is érvényesí­teni kell és ezt szolgálják külö­nösképpen a pénzbeli társadal­mi juttatások (például a csa­ládi pótlék, a táppénz, a gyer­mekgondozási segély, a nyug­díj), de az úgynevezett közve­tett, nem pénzben nyújtott jut­tatások is. A szociálpolitika tehát alap­vető része az egész jövedelem- politikának, s ha az egész rend- •szer jól illeszkedik a társadal­mi-gazdasági életbe, akkor a szociálpolitika számottevően gyorsítja az ország fejlődését. (Például: a gazdaságilag aktív személyek általános életnívója attól is függ, hogy az állam mi­lyen mértékben járul hozzá a gyermekek és az idős korúak el­tartásához. Az életszínvonal pe­dig közvetlenül is befolyásolja az emberek munkaképességét, produktivitását.) A statisztikai adatok elemzé­se — de a kézenfekvő, minden­ki által ismert tények is — egy­értelműen bizonyítják, hogy ha­zánkban a társadalmi juttatá­sok aránya nemzetközi viszony­latban is magas, sőt: vannak juttatások (például a gyermek- gondozási segély), amelyek a legfejlettebb ipari államokban is ismeretlenek. Az embernek már-már az az érzése, hogy ál­lamunk anyagi lehetőségeit meghaladó mértékben vállalja a társadalmi juttatásokat, ugyanakkor a lakosságnak újra és újra magyarázni, bizonyítani kell, hogy ezeket — közkeletű és közhelyszerű kifejezéssel él­ve — a „borítékon kívüli" ösz- szegeket épp úgy figyelembe kell venni az életszínvonal meg­ítélésénél, mint a havonta kifi­zetett béreket, éppúgy részei az életszínvonal növekedésének, mint például az időről-időre végrehajtott báremelések. A szakemberek jól tudják: ez a jelenség — tudniillik, hogy az emberek nem méltányolják kel­lőképpen a társadalmi juttatá­sokra fordított hatalmas össze­geket — nemcsak és nem első­sorban esetleges szűk látókörű­séggel magyarázható, hanem a társadalmi juttatások rendszeré­nek néhány lényeges problémá­jával, a rendszeren belül talál­ható aránytalanságokkal, bizo­nyos ellentmondósokkal is. Az összes juttatásoknak 46 százaléka a pénzben fizetett, közvetlen juttatás. A nagyobb részt képviselő nem pénzbeli juttatásokat valóságos értékük­nél kisebb megbecsülésben ré­szesíti a közvélemény. Pedig ezek közé tartozik az oktatás­ügy, oz egészségügyi ellátás, hogy csak a legnagyobb össze­geket felemésztő közvetett jutta­tásokat említsem. Csak a tár­sadalombiztosítási kiadások ösz- szege már 1970-ben, több mint 30 milliárd forint volt, s ebből mindössze 5,5 milliárd forint ter­heli a biztosítottakat. Minderről hajlamosak vagyunk megfeled­kezni s talán érthető is, hiszen a társadalmi juttatások gyakor­latában vannak olyan torzulá­sok, amelyek némi magyaráza­tot adnak arra is, hogy miért részesítjük előnyben a pénzben fizetett juttatásokat. Egy két évvel korábbi felmé­rés szerint, üzemétkeztetésben részesül a gyárak és intézmé­nyek dolgozóinak 25 százaléka, kedvezményes üdültetésben csak 5 százalék. A bölcsődésko- rú gyermekeknek alig 10 száza­lékát, az óvodáskorúaknak is csak a felét lehet gyermekintéz­ményekben elhelyezni. (Persze, itt számításba keli venni, hogy jelenleg 200 ezer körül van azoknak a száma, akik a gyer­mekgondozási segélyt veszik igénybe.) Az aránytalanságok egyúttal jelentős jövedelemaránytalansá­gokat is okoznak. Több nagy vállalatnál végzett reprezentatív vizsgálat bizonyítja, hogy dol­gozóik 60 százalékának juttatá­sai nem haladták meg munka­bérük 10 százalékát sem, a dol­gozók 10 százalékánál pedig a juttatások értéke a bérek 70 százalékánál is magasabb volt. Mindez egyértelműen utal arra, hogy a társadalmi juttatások rendszerét felül kellene vizsgál­ni, de mindenekelőtt ki kellene dolgozni e juttatásokra vonat­kozó új, szociál- és gazdaság- politikai célrendszert. A témához tartozik — s er­ről részletesen szó van az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság egyik tanulmányában is — hogy nálunk bizonyos szol­gáltatásokhoz kizárólag társa­dalmi juttatás formájában lehet hozzájutni és nincs mód azok megvásárlására. S miután a szanatóriumi ellátást, a napkö­zit, a gyógyüdülőt részben, vagy teljesen költségvetési források­ból finanszírozzák, az e célok­ra fordítható összegek nem nö­velhetők tetszés szerint, az in­tézmények igénybevétele szigorú feltételekhez kötött. E rendszer­nek a fenntartása — pontosab­ban az átlagosnál nagyobb jö­vedelmű rétegek ilyen jellegű többletfogyasztásának mester­séges korlátozása — hosszabb távon tekintve, társadalmilag és gazdaságilag sem tűnik indo­koltnak. Arról nem is beszélve, hogy a „fogyasztó” választási lehetőségeinek kiterjesztése po­litikailag és gazdaságilag is csak kedvező lehet. Azt aligha­nem mondanom sem kell, hogy a fizetett szolgáltatásokra való részleges áttérés nem szoríthat­ja háttérbe az eddigi ingyenes, vagy kedvezményes szolgáltatá­sokat. A társadalmi juttatások rendszerének alapjai több mint két évtizeddel ez­előtt alakultak ki, de közben megváltozott a gazdasági kör­nyezet, megváltoztak a jövedel­mi viszonyok és arányok is. Fel­ismert tény, hogy egyes juttatá­si formák ma már elavultak, má­sokra a jelenleginél is több pénzt kellene költeni. Az ará­nyok, a szerkezet módosítására lenne szükség ahhoz, hogy a juttatások változatlanul megfe­leljenek a bevezetőben említett — és gazdasági, társadalmi életünk szempontjából rendkívül fontos — követelményeknek. V, Cs. flntiimperialista szolidaritás! Békét, barátságot! Vasárnap korántsem számított „munkaszüneti napnak" a ber­lini X. Vilógifjúsági és Diákta­lálkozón. A VIT nem „fáradt ki” ezen az utolsó napon volt a leglelkesebb a hangulat, a rendezvényeken továbbra is élénk maradt a részvétel, szín­vonalasak voltak a hozzászólá­sok. A VIT utolsó napján, délután került sor a berlini Kongress- halle-ban a magyar és az NDK- beli VIT-küldöttségek baráti ta­lálkozójára, ifjúi lelkesedésben, meleg, baráti hangulatban itt sem volt hiány, sőt, elmondható, hogy ez volt hazánk küldöttsé­ge VIT-beli szereplésének egyik kiemelkedően jól sikerült ren­dezvénye. Dieter Müller, az FDJ Köz­ponti Tanácsának titkára köszö­netét mondott azért, hogy a magyar fiatalok olyan kitűnően szerepeltek és helytálltak a VIT-en, ott voltak mindenütt, ahol a haladásért, az antiim- perialista szolidaritásért, a szo­cializmusért való harc élvona­lában álló fiatalok hallatták hangjukat. A jelenlévők hatalmas tapsa kísérte, amikor Dieter Müller átadta dr. Maróthy Lászlónak, a KISZ KB első titkárának az FDJ óriási, kékszínű díszzászlajót. Dr. Maróthy László válaszbe­szédében megköszönte azt a gondoskodást és példás ven­dégszeretetet, amelyben a ven­déglátók a magyar ifjúság kül­dötteit részesítették. Este 9 órakor mozsárágyúk dörgése jelezte, hogy megkez­dődik a záróünnepség. A dísz­tribünön helyet foglalt Erich Ho- necker, az NSZEP KB első tit­Mohácson felújítják az Arkay Aladár építész tervei szerint, 1926-ban elkészült Városi Tanács épületét. A Széchenyi téren álló, magyaros stílusban, keleties motívumokkal díszített épületen teljes külső és belső tatarozást végeznek. Komoly feladatot jelent az építőknek a homlokzaton elhe­lyezkedő csipkézetek és díszítések eredeti formájukba való visszaállitása. Ezzel a felújítással új kül­sőt kapnak az ugyancsak ebben az épületben elhelyezkedő intézmények is: az Országos Takarék Pénztár, a Posta és a Jármű szak üzlet. A mintegy 650 ezer forint értékű munkát a Városi Tanács költségvetési üzeme végzi és elő­reláthatólag szeptember elejére fejezi be. Ezután ünnepélyesen bevon­ták a fesztivál hatalmas, öt­szirmú rózsás, hófehér lobogó­ját, kioltották a lángot, ame­lyet kilenc nappal ezelőtt Wolf­gang Nordwig, oz NDK világ­rekorder, olimpiai bajnok rúd­ugrója gyújtott meg, majd a résztvevők és a nézők kéz a kézben, ki-ki saját anyanyelvén, elénekelték a DÍVSZ indulóját. A megható jelenet után az égre röppent az első rakéta, s megkezdődött a tűzijáték, hogy jelezze: befejeződött a nagy sikerű X. Világifjúsági és Diák- találkozó. A magyar küldöttség hétfőn a kora reggeli órákban autóbu­szokkal indult haza. A X. VIT augusztus 5-i záróünnepségének elnöki emelvényén: fiobbról balra) Erich Honecker, Cüntner Jahn, Jevgenyij Tyazselnyikov, Valentyina Tyereskova, Paul Verner, Horst Sindermann éj . Angela Davis. kára, az NDK nemzeti VlT-elő­készítő bizottságának elnöke, valamint az NDK közéletének sok más vezető személyisége. Ott voltak Roberto Viezzi, a DÍVSZ elnöke és Dusán Ulcak, az NDSZ elnöke, továbbá a DÍVSZ külföldi díszvendégei. A fesztivál harsonáinak jel­adása után Dominique Vidal, a nemzetközi fesztiválbizottság koordinációs titkára tett jelen­tést a 140 országból egybese- reglett 25 000 résztvevőnek, majd elbúcsúzott tőlük. Roberto Viezzi, a DÍVSZ elnöke mondott köszönetét a vendéglátóknak. Günther Jahn pedig az NDK fiataljai nevében üdvözölte a résztvevőket Ezután nemzetközi kulturális program következett, majd el­hangzott a VIT résztvevőinek a világ ifjúságához intézett fel­hívása, amelyet Angela Davis, a neves amerikai polgárjogi harcos olvasott fel németül. A felhívás hangsúlyozza, hogy a világ fiatalsága szoros együtt­működésben folytatja harcát a békéért, hogy megszűnjék az imperialista háború és a fegy­verkezési verseny, megerősödjék a béke és a biztonság Európá­ban és a világ más térségei­ben, hogy a világ a békés egy­más mellett élés útján haladjon tovább; — a nemzeti függetlenségért: hogy végetérjen a gyarmatosí­tás, a neokoloniatizmus és a monopóliumok uralma, — a demokráciáért és sza­badságért, hogy a fasizmust és neofasizmust megdöntsék, hogy a diktatúra, az elnyomás és a faji megkülönböztetés megszűn­jék; — az ifjúság jogaiért: hogy megszűnjék az ifjúság elnyo­mása, kizsákmányolása és megkülönböztetése, hogy a fia­tal generáció mindenütt meg­szerezze a tanuláshoz, a de­mokratikus művelődéshez való jogot. Berlinből küldjük felhívásun­kat az egész világ ifjú nemze­dékéhez: gyakoroljuk végre az igazi antiimperialista szolidari­tást Vietnammal, Laosszal és Kambodzsával, a palesztinai néppel és a többi arab nép­pel, a portugál gyarmatok és Dél-Afrika felszabadító moz­galmaival, a kapitalista orszá­gok, a szocialista országok né­peivel, minden néppel, amely a haladás és a béke útján jár. Erősítsük akcióinkat és egy­ségünket az imperializmus el­len, a nemzeti függetlenségért, demokráciáért, társadalmi ha­ladásért és a békéért. Élienek az ifjúsági és diák- találkozók! — fejeződik be a felhívás. 4 TARTALOMBÓL Téves bombázás — 300 halott (2. old.) Végrehajtjuk a gyümölcs­programot (3. old.) Yég'g az öreg városfalon (3. old.) Baltával megölte édesanyját (4. old.) A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek (4. old.) Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXX évfolyam, 206. szám 1973. augusztus 7. kedd Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Befejeződött a X. Világifjúsági Találkozó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom