Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)
1973-08-26 / 224. szám
\ r ■ Életűnk napsugara C3 I ■" "■ 1^ — a gyermek ■ v4 i 11^ magunknak? Népesedési problémánkról szólva nem haladhatunk el közönyösen egy olyan kérdés mellett; amely már meglehetősen hosszú Idő óta különös élességgel vetődik fel. Megyénk adatait a következő táblázat szemlélteti. Nyolcezer abortusz Művileg vetélő nők Megosztása 1M0. 1944. 1947. 1948. 1949. Korcsoport nor lot —1« év* 17» 4M m 30» 4M *0—1» 4*ao ti 71 3887 3849 4299 4193 10—3» éves 1774 szí 2448 2984 2678 «0—4» éves 189 403 349 337 252 Ossséssos 4305 7572 7438 7984 7811 fiS gycrmcéeé néma szeri* 0 S3 777 m 941 1199 1 H04 SS 2394 2243 2232 1 1153 *7*4 *774 2934 2699 S és tBbfc 1399 1474 1494 1844 1689-------------4 309 7572 7438 7984 7811 Csatád! átlapol szerint hajadon elvált Özvegy házas m 7* 29 3941 5*1 170 Ml 0470 721 205 44 4444 821 367 97 4499 W37 294 99 4429 Összese»* 4309 7572 7438 7984 7811 Vetélés oka szerlat betegség 1» Ml 272 »49 269 ogré*» <* 4150 7351 7144 7739 7544 Összesen: 4305 7572 7438 7984 7811 Miért? Akár egyenként, okár valamelyik összefüggésében vizsgáljuk ezeket a számokat mindenképpen visszás állapotokat és magatartásformákat tükröznek. A végösszegek azt mutatják, hogy a művi vetélések száma 1960-tól 1966-ia közel 80 százalékkal emelkedett, rövid ideig ezen a szinten maradt sőt 1968-ban és 1969-ben meg is haladta az emelkedés a 80 százalékot A legnagyobb számokat a 20—29 éves korcsoportban találjuk, tehát éppen abban, amelyikben a termékenység és a szülés lehetősége optimális. Az élő gyermekek száma szerinti csoportosítás azt dokumentálja, hogy a nőknek bizonyos, bár kisebb százaléka egyáltalán nem vállalja a szülést. Hat év alatt megkettőződött azok száma, akik csak egy gyermeket vállalnak, ugyanez idő alatt duplájánál jelentősen magasabbra emelkedett azok száma, akik 2-nél több gyermeket nem vállalnak. Ha tekintetbe vesszük a demográfiai irodalom azon megalapozott állítósót, hogy a népesség számának tényleges szintenmaro- dását csak a családonkénti három gyermek biztosítja, akkor ezt a magatartásformát olyanként kell megjelölnünk, amely a népesség szinten maradását nem szolgálja. A művileg vetélő hajadonok. elváltak, özvegyek száma nem magas, mégis arra figyelmeztet, hogy ennek anyagi természetű aggodalmakon kívül bizonyos még mindig fennálló társadalmi előítélet is oka, A házasságban élő, művileg vetélő nők nagy száma jelenti a komoly veszedelmet. Mint a vetélés oka szerinti csoportosításból is kitűnik, a számos művi vetélésnél ok gyónó nt szinte elhanyagolható számban szerepel a betegség. Nem érdekünk Nem vállalkozhatom orra, hogy megkíséreljem e magas arányszámok hátterének tényezőit megkeresni és fejtegetni. A Nők Lapja hasábjain hosszú időn keresztül folyt vita rávilágított a tényezők bonyolultságára, elkezdve a lakásproblémákon, folytatva a munkahelyi nehézségeken, a gyermekgondozás problémáin, az érzelmileg megalapozatlan házasságok kedvezőtlen nevelési feltételein, az alkoholizmuson, egészen a nem is titkolt íegsivórabb ego- centrizmusig. Államunk jelenleg Jogi intézkedéseikkel nem kívánja befolyásolni polgárait a családtervezésben. Ez nem jelenti azonban azt, hogy nem keli minden gazdasági, társadalompolitikai, munkaügyi, orvosi és pedagógiai eszközt igénybevennie ahhoz, hogy az optimális lakosságlétszámot elérje. Hogy az egészségügy területén maradjak, szeretnék foglalkozni a művi vetéléseknek a követő szülésekre gyakorolt kihatásával. A kis súllyal születettek emelkedő aránya tény. Szoros összefüggésben van az adott szülést megelőző eredménytelen folyamotokkal, mint a koraszülés, spontán és művi abortus. A megtartani kívánt terhességet egy esetben se előzze meg a felsorolt károsodások valamelyike. Az egymást követő szüléseket ha azokat közbeiktatott vetélések nem zavarják meg — a legpozitívabb jelenségként kell értékelnünk. Ugyanakkor útját kell állni a probléma bonyolultságát figyelembevevő módszerekkel a nem kívánt terhességek keletkezésének. A családtervezés tudatos tevékenységének összhangba keli hoznia az egyén és a társadalom érdekeit. A családtervezés gyakorlatának csak olyan módszerekre szabad támaszkodnia, melyek jelenlegi Ismereteink fokán a legkisebb veszélyt rejtik magukban a nő, a születendő gyermek és a család szempontjából, A kiviselt és a ki nem viselt terhességek kombinációja, különösen ezeknek az akcióknak rövid időn belül történő gyakori megismétlődése nem egyeztethető össze szocialista társadalmunk építésének jelenlegi és jövőbeni célkitűzéseivel. Számonkér m ma ff a jovo Az életszínvonal és a népesség száma dialektikus összefüggésben van egymással. Mikor a születések száma alacsony, vagy csökkenő, az egy főre eső jövedelem magas lehet, vagy nőhet, mert ugyanannak a produktív korú népességnek kevés, vagy kevesebb gyermeket kell eltartania. Ez a hatás jelentkezik a családon belül is, mert kevesebb gyermek eltartása esetén az eltartási teher kisebb. Sőt népgazdasági téren is megtakarítás mutatkozik, mert a kevesebb gyermek felnevelésével kapcsolatos oktatási, egészségügyi és lakásköltségek kevesebb pénzügyi ráfordítást igényelnek. Ezek a megtakarítások azonban csak átmenetileg járnak az életszínvonal emelkedésével. Hosszabb távon a korösszetétel öregedése következtében növekedik a produktív korúakra nehezedő teher. Bár kevesebb gyermeket, de egyre több öregkorút kell a produktív korúak által termelt nemzeti jövedelemből eltartani * ez kikerülhetetlenül az életszínvonal csökkenéséhez vezet Péterfia Sarolta szigorló orvos Híd a jugoszláv és a magyar nép között Emlékezés Szenteleky Kornélra Negyven évvel ezelőtt, augusztus 20-án halt meg Szenteleky Kornél. Az ószíváci temetőben egyetlen fiától hangtalanul búcsút vett a szomorú édesanya, s megindult a gyászkíséret végeláthatatlan tömege, leróni a kegyelet adóját az előtt a férfi előtt, aki a két világháború közötti jugoszláviai magyar irodalomnak legnagyobb szervező egyénisége volt Hosszú volna, s nem is feU adatunk, hogy Szenteleky irodalmi szervezői, szerkesztői munkásságát bemutassuk, csupán néhány szerény mondatban szeretnénk szólni arról az emberről, aki a megtisztult és megnemesedett irodalmi felfogás érvényesüléséért harcolt, és akinek eközben esett ki kezéből a leg méltóbb fegyver: a toll. Vezér volt, második Kazinczy, aki elhivatottként élére állt annak az eleinte kisded írócsoportnak, amelynek látta kiterebélyesedé- sét, megizmosodását. Pedig eleinte kételkedett nagy terve: a vajdasági magyar írók összefogása, az ottani magyar irodalom megteremtése lehetőségében. Csuka Zoltán biztatására 1928-bon mégis elvállalta a Vajdasági írásnak szerkesztését, amelyből sarjadt 1932-ben a Kalangya. Szenteleky a Bácsmegyel Napló 1927. június 30-i számában még nem gondol sem folyóiratra, sem vajdasági irodalomra: „Sorsunk, helyzetünk arra kényszerít, hogy egyéni utakat tapossunk. Lehet, hogy így széthullunk, elkallódunk, mint a bitang jószág, de azért büszkén és szabadon járjuk a magányos csapósokat.” Közrejátszott ebben az Is, hogy Szenteleky nem tudott elnéző lenni a színvonaltalan írásokkal szemben. „Nem akarok tért és dobogót adni a tehetetlenségnek, ha mindjárt a nagytőke ajánló levelével is jön.” Szirmay Károly, a Kalangy későbbi szerkesztője, régi munkatársa és barátja ezeket írta Szenteleky halálakor: „Kevesen tudják, hogy a Szépségnek ez a szerelmese s Rilke oly közeli rokona valaha abban bízott, hogy forradalom fogja átformálni becsületesebbre a világot" Életében gyakran idézte tanítómesterének, Lesslngnek szavait: »Aki a tüzet élvezni akarja, vessen számot a füsttel, a füsttel, amelyet azonban el lehet vezetni." Nem szerette a tétovázást, a közömbösséget vagy az akaratbénító közönyt. Szélmalomharc című versében írja: A Don Quijoték énekelnek Hangjukban zeng hit s az élet A szélmalom azonban alszik Mint átkozott turáni lélek.- Mi lesz a vége? Érdemes-e? — Ne csüggedj és ezt sose kérdjed I A Don Quijoték énekelnek S bíznak, hogy a közöny fölébred. A közöny valóban fölébredt. Szenteleky Csuka Zoltán biztatására élére állt a jugoszláviai magyar írócsoportnak, s szerkesztésében igényes, a válogatásban kényes, a biztatásban kifogyhatatlan, az erők összefogásában szenvedélyes munkásnak bizonyult. Tehetsége fel- ragyogtatta benne a küldetés hitét. Nemcsak írt, de teremtett is irodalmat olyan körülmények között, amikor még a magyar szó és a szabad gondolat csak nehezen születhetett meg a Vajdaságban. Szenteleky Kornél 1893. július 15-én Pécsett született a régi Hunyadi, a mai Mátyás király utca 28. számú földszintes, sárga épületben Sztankovits György királyi mérnök és Koszits Terézia szülő gyermekeként. Az édesapa a századvégen Zomborban vállal állást. Kornél itt érettségizik, majd a budapesti egyetemen 1916-ban orvosi diplomát szerez. Már medikus korában írogat, s A Hét c. folyóirat közli első regényét, a Kesergő szerelmet E műve — Kállay Miklós szerint — „a rafinált, álmatag szépségeknek béklyóiban vergődő lírikust mutatja". Az első világháború után visszatér Jugoszláviába és Gorán, majd Szívácon folytat orvosi gyakorlatot. Ügy tűnik, mintha lemondott volna írói szándékairól. Kiss József halálának hírére nekrológot ír a Bácsmegyei Naplóba A Hét volt szerkesztőjéről. Cikkére felfigyelnek, s most már gyakran jelennek meg impresszionista hangulatú novellái, „opálfényű miniatűrjei" s kritikái a lapban. Amikor már országos nevű író, s az Újvidéken formálódó új irodalmi törekvések vezére, Szenteleky Kornél nagy elfoglaltságai közepette Is többször ellátogat a szülővárosba, ahol még él az anyai ág, amely oly kiváló történeti személlyel büszkélkedik, mint a nagyatya: Koszits Szilárd, a szabadságharc egykori nemzetőre, akit Szemere Bertalan hadnagyi ranggal Schulzer István őrnagy mellé rendelt „parancsnoki segédül". A szabadság- harc bukása után a nagyapa ügyvédi gyakorlatot folytatott Pécsett, s oiy hírnévre tett szert, hogy Londonban a nagy port felvert Batthyány-perben mint egyik magyar szakértő Szilágyi Dezsővel, az ország legkiválóbb jogászainak egyikével együtt védte az alperes özvegy jogos érdekeit. Érdekességként még megemlítjük, hogy a nagyapa halála után az 1848/49-es honvédőket nyugdíjazó bizottság „özv. dr. Koszits Szilárdné Szoh- ner,Teréz pécsi lakost, mint az 1848/49-i honvéd hadnagy özvegyét évi 648 koronával nyugdíjazta”. A 48-as honvédhadnagy unokája tehát a magyar irodalom kiemelkedő szervezője, írója. De a gyermekek is jelentős szerepet töltöttek be megyénk életében. Koszits Kamill Baranya megye alispánja volt, dr. Koszits Ákos pedig vármegyei tb. főügyész. A Koszits család sírboltja a pécsi köztemetőben van, a Sztankovits családé — köztük Szenteleky Kornél holttetemével — Ószívácon. A két helység jelentős szerepet játszott Szenteleky életsorsában. Pécs volt a kibomlós, Ószívác a beteljesülés. Pécs magyar, Ószívác délszláv lakossága között Szenteleky törékeny, de szívós egyénisége jelentette és jelenti ma is a hidat a két nép egymásra találásának, egymás értékeinek, irodalmi hagyományainak feltárása és megbecsülése érdekében. Halála előtt szinte üzenetként Irta az általa szerkesztett Kalangya c. folyóratban: „A jugoszláviai magyar írók nemes kötelességüknek, külön elhivatottságuknak érezték, hogy . hidat verjenek a magyar és a délszláv kultúra közé.” Bizonyára nem véletlen, hogy a jugoszláviai magyar irodalom kitűnő folyóiratának HID a címe. Dr. Tólh István pm;mm 7 A Sztankovits család Ipari munkások, valamint a hadsereg legénységi állományába tartozó munkások és parasztok szervezésére. Haraszti az egyetemisták között végzett hasonló munkát. A kör lassan, de határozottan bővült Haraszti lakásán többször összejöttek, ahol a Szovjetunióról, a kommunizmusról, a társadalmi haladásról rendeztek vitákat. Budapesti összeköttetéseik révén mind nagyobb számban jelentek meg az illegális sajtótermékek: a Kpmmu- -nista, a KMP hivatalos lapja, a Pártmunka, a 100%, az Új Március, a Vörös Segély és még néhány kiadvány. A szervezkedés érdekében kirándulásokat rendeztek a Mecsekre. elsősorban a Kisréten gyűltek össze s ott előadásokat, vitákat tartottak. Ezeken az összejöveteleken röpcédulákat is osztogattak, amelyeket ismerősök között terjesztettek. Március 5-én 200 röplapot osztottak szét Ezek a tőkés rendszer megdöntésére hívták fel az elnyomottak figyelmét Március folyamán szinte ronggyá olvasták a Vörös zászlók alatt című verseskötetet amelyben a korszak megzenésített forradalmi dalai voltak. Haraszti 1933 tavaszán több előadást tartott az egyetemi ifjúság számára, „ ... hangoztatta, hogy a magyarországi munkások teljesen el vannak nyomva, és ezért az intellektuális egyéneknek arra kell töre- kedniök, hogy tudásukkal, ösz- szeköttetéseikkel, nagyobb erejükkel azokat felszabadítsák a dőzsölő kapitalisták jármából, a közeli felfordulást jósolta, mert ezek az állapotok nem tarthatók sokáig. Felhívta az egyetemi hallgatókat, hogy sejtekbe tömörülve, s ezáltal megerősödve a fennálló állami és társadalmi rendszert változtassák meg." — olvasható az ügyészi vádiratban. Harasztiék is bekapcsolódtak abba a harcba, amely Karikás Frigyesért, a KMP Központi Bizottságának tagjáért indult Karikást 1932. július 13-án letartóztatták. Harasztiék a központi röpcédulák százait juttatták ei a bányászokhoz, a falvakba, az egyetemisták közé. Még másolták is a röpcédulákat „Azért akarják elpusztítani Karikást mert szabadság és kenyér helyett továbbra is bilincset és éh-halált akarnak a dolgozóknak juttatni, mentsétek meg Karikást! Ahol megfordultok üzemekben, falvakban, munka- nélküli gyülekező helyeken, tiltakozzatok a Karikásra váró merénylet ellen! Alakítsatok széles proletár-egységfrontot, Karikás Frigyes védőbizottságokat, készítsetek elő tiltakozó sztrájkot Karikás Frigyes megmentésére!” A Haraszti-csoport munkája Is benne volt abban az eredményben, amely Karikás életét ekkor megmentette. Harasztiék szerteágazó, sokoldalú munkát végeztek. A Tu- besen Marx, Engels. műveiből felolvasásokat tartottak, s utána a konkrét teendőket is megbeszélték. Leleplezték a levente intézmény irredenta célját Haraszti az 1933. február 19-i kis- réti kiránduláson nagy köteg röplapot osztott szét a jelenlévők között „Fiatal Munkásoki Leventék!” címmel. Tartalmas vitákat rendeztek a tőkés kizsákmányolás akkori hírhedt módszeréről, a Bedó-rendszer- ről. Az illegális szervezkedésbe 1933 nyarára mintegy száz pécsi és baranyai haladó gondolkodású egyén kapcsolódott be. Persze, nem voltak még valamennyien aktív mozgalmárok, de jó úton haladtak, hogy azzá váljanak. A széleskörű szervezkedés kissé fellazította a kons- pirációs szabályokat, s a rendőrség besúgókat épített a mozgalomba. Ennek eredményeképpen szinte egy csapásra, számolták fel Harasztiékat. Nem látszat-perről volt szó, nem koholt vádak alapján álltak a bíróság elé, bár a vallatások sokkal több eredményt igyekeztek kihozni a vádlottakból. A nyomozást a Szombathelyről Mecsekszabolcsra vezényelt csendőrnyomozó alosztály vezette a pécsi rendőrkapitányság tiltakozása ellenére. Ádáz harc folyt a babérokért Harasztiék 1933 októberében álltak elsőízben a Pécsi Járásbíróság előtt, majd másodfokon a királyi tábla ítélkezett felettük. Elsőfokon Haraszti Istvánt, Horváth Matiovics Józsefet, Taksonyi Józsefet 1—1 év börtönre, Taksonyi Istvánt 10 hónapi börtönre, Benczúr Gyulát Kristófik Andrást, Jakab Józsefet Loson- czi Imrét Lovas Jánost, Radó Boldizsárt Till Józsefet Tóth Jánost 4 hónapi fogházra, Rup- pert Jánost 6 hónapi fogházra, Schwarcz Lenkét 2 hónapi fogházra, Prassnig Irént, Kovács Istvánt, Bocz Jánost, Ugrovics Józsefet 14 napi fogházra ítélték. Másodfokon lényegesen súlyosbították az ítéleteket majd a Magyar Királyi Kúria Haraszti büntetését 2 évben véglegesítette. A hivatalos jelentések arról számoltak be, hogy Baranyában és Pécsett felszámolták a haladó baloldali mozgalmakat Tévedtek. Tovább folyt a harc megyénkben is, a magasabbren- dű társadalomért, az ellenforradalmi rendszer kakastollas legényei és tisztjei, úri ítélő-bírái a fejlődést csak hátráltathatták, de megakadályozni nem tudták. Dr. Fehér István i j v
