Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)

1973-08-25 / 223. szám

6 DUNANTOU NAPLÖ 1973. augusztus 25. Amit nem láthattunk, s amit láthatunk, de... Alföldi emberként újra s újra vvonz Pécs és környéke. Gazdag látnivalóit az elmúlt hetekben gyerekeimnek is igyekeztem meg­mutatni. A kellemes és gazdag élményeket azonban néhány keserű tapasztalat itt-ott beárnyékolta Talán a vendég joga lehetővé — s egyben kötelezővé is teszi, hogy ezekre figyelmeztessük az idegenforgalom irányítóit. Látnivalók — zárva Pécs kétségkívül legérdeke- ! sebb látványossága a festett ókeresztény sírkamra a Dóm ! téren. A kamra bejáratát meg- [ világítják esténként, mintegy felhívják rá a figyelmet, de megtekinteni nem lehet. S er- 1 ról, ennek okáról semmiféle tá­jékoztatót nem olvashat az a vendég, aki nem csoporttal ér kezik a városba. Még a megyei könyvtár udvarán levő másik \ sírkamránál sem kaphatunk tá­jékoztatást. Zárva van a Zsolnay-mú- zeum is, az idegenforgalmi idény kellős közepén. De a Ja nus Pannonius Múzeum többi i egységén a Zsolnay-múzeum zórvatartásáról nincs értesítés, sőt a nyitvatartási idő olvas­ható — például a néprajzi, o természettudományi múzeum­ban, a képtárban és o kőtár­ban. S vajon ha hosszú időt vesz igénybe a tatarozás, nem lehetett volna más helyiséget ta­lálni, hogy a látogató ne tá­vozzék csalódottan? Átalakítás miatt zárva, s nem tekinthető meg a minaret és Jakováli Hasszán dzsámija, pe­dig ugyancsak a város legna­gyobb értékei közé tartozik. Nem tekinthető meg Idrisz Baba türbéje sem és semmi­féle tájékoztatót sem találtunk o nyitvatartásról, látogatásról. Kell nekünk Mohács? A kéthetes Pécs-környéki ki­rándulás legszomorúbb emléke, hogy Mohácson és környékén nem találtunk méltó alkotást, amely a magyar történelem leg­gyászosabb eseményének em­lékét idézné. A Csele-csárdánál méltatlan környezetben, szem­mel láthatóan gondozatlanul áll a II. Lajos emlékét idéző domborműves emlékoszlop. Benn a városban sincs méltó emlék. Még mindig a fogadal­mi templom idézi leginkább élményszerüen a mai ember- j nek nemzeti történelmünk gyász-mezejének valódi törté- j netét. „Nekünk Mohács kell” — jaj- | dúlt fel keserűen Ady sorsunk kudarcaira emlékezve. Vajon nekünk kell-e Mohács, jelkép- i nek, tanulságnak, mementó- j nak? Ha kell, adiunk méltó kör- I nyezetet nemzeti nagylétünk temetőjének! M*ért hanyagolják ? Vannak a megyében elha­nyagolt, omladozó, ugyanakkor roppant értékes műemlékek, íme néhány, példának. Elhanyagolt, már-már össze­omlással fenyeget a siklósi gö­rögkeleti templom, amely 1728- ban épült. Belülről nem lehet megnézni — kívülről elhanya­golt a turonyi. XV. századból való templom. Meghökkentően elhanyagolt, szinte megközelít­hetetlen a szigetvári plébánia­templom, amelynek nemcsak az az érdekessége, hogy dzsámi­ból alakították át, hanem az is, hogy Dorfmeister falfestményei díszítik, s ezzel nem sok ma­gyar templom dicsekedhet. Számomra talán a legfájdal­masabb a XII. század végén épült, rendkívül jelentős műem­lék, a mánfai templom állapo­ta. Megközelíteni is alig lehet, a beszögezett ajtókon, ablako­kon romokat lót csak az em­ber. A vendég többet akar Nem akarom kétségbevonni a műemlékvédelem Baranya megyei eredményeit. Bizonyára sok számadattal tudják az ille­tékesek bizonyítani munkájuk eredményességét. S igazuk is van. De a vendég, a látogató még többet akar: minden értéket látni szeretne, s megmutatni: szeressék mások is Pécset, Ba­ranyát. Ez inspirációt is adna: jöjjenek máskor is ide. Vajon ha jövő nyáron átutaz­zuk az országot, kevesebb lesz a csalódásunk? Kiss Attila: BALATON Bulla hatvan Ima Bényei József Zsolnaj-kút Olvastam az újságban, hogy a fővárosban átadtak egy Zsol- nay-kutat. Az átadas külsőségei ünnepélyesek voltak, — mind az átadók, mind az átvevők mél­tatták az aktus: jelentőségét. Erről jutott eszembe, hogy ne­künk már régóta van Zsolnay- | kutunk, nem is egy, hanem ket­tő. A régebbi, az „igazi”, mely városunk egyik idegenforgalmi látványossága, és az újabb, amely a Jókai téren áll. Ezek a Zsolnay-kutak általában nem látszanak, nem fényképezhetők le, mert félig, vagy egészen el­takarják őket a parkoló autók. A régi Zsolnay-kút kerületéhez egyenesen oda van festve kettő és fél parkoló hely. Tessék mondani, — enyhít-e több száz autós parkolási gondján, hogy két autó és egy motorkerékpár ott vesztegelhet a Zsolnay-kút előtt? Bizonyára nem, — de ahhoz tökéletesen elegendő, hogy elcsúfítsa városunk egyik jelentős látnivalóját. Valahogy mindig a három szál haj jut eszembe erről ... Kopasz em­ber fején édes-kevés, de ugyan­ez a három szál haj húsleves­ben már untig elegendő. Értelemszerűen helyes volna, ha megtiltanák itt a parkolást, a mentők kivételével, akik amúgy sem zavarnak, mert hó- | túl és oldalt helyezkednek el. I Hasznos és szép lenne, ha mindkét Zsolnay-kutat a maga stílusának és környezetének megfelelően alacsony, díszkerí­téssel vennék körül. A Jókai téri kút körüli sivárságot pedig egyszeriben megszüntethetnék, ha körberaknák a ,kút környé­két cserepes virágokkal. A disz- keríiés díszítő jellegén kívül még a legostobább járókelőnek is tudtára adnák, hogy a disz­kót nem arra való, hogy kezet, poharat, csajkát stb. mossanak benne. . . . Apropó, — nem ár­tana, ha a Jókai téri kútból víz .i is folyna. Szeressük városunkat, halljuk, olvassuk minduntalan. A mi ré­szünkről nincs is hiba, bennün­ket nem kell biztatni. Sok ezren szeretjük ezt a szép várost. Re­mélhetőleg akad majd közöt­tünk olyan pozícióban lévő, aki ennek a szeretetnek kézzel fog­ható jelét adja, és eléri, hogy ne a teherautó ponyváját, vagy lerobbant oldalkocsis motorke­rékpárt fényképezzenek a turis­ták, hanem a Zsolnay-kutat a j maga teljes szépségében. Ho ! nem így lesz, akkor irigyeljük a ! fővárosi díszkutat, s arra kell | gondolnunk, hogy még egy Zsolnay-kút sem lehet próféta saját hazájában. Dr. Szaiai István Egy színésznő életkorát ille­nék állomi titokként kezelni. A néző szinte sajnálja, ha tiszte­lete tárgyának életkorát kitere­getik a nvilvánosság előtt. Egy színész életkora különbenis annyi, amennyit a színpadi sze­rep megkövetel. S a jó színész szinte belülről is megfiatalo­dik, vagy megöregszik, aho­gyan a szerep kívánja. Bulla Elmánál talán azért nem bántó, hogy a kerek szá­mú születésnap, a hatvanadik, most nyilvánosságra kerül. A színpadon szinte kortalan. Nem is olyan nagyon régen ,még a szent elhivatottságában égő ifjú Johannát játszotta a színpa­don, később vágyakozó szerel- mű asszonyt, vagy a közelmúlt­ban a Macskajátékban emlékei között élő, idős hölgyet. Johannával másodszor ara­tott nagy, emlékezetes sikert. A pozsonyi születésű színésznőt századunk első felének nagy színpadi varázslója, Reinhardt fedezte fel, s vitte magával Berlinbe, Becsbe, Münchenbe. Hat évi külföldi munka után, 1934-ben jött haza, s a Belvá­rosi Színházban Szent Johanna alakításával elragadta a buda­pesti nézőket. Azóta a főváros egyik legmegbízhatóbb színész­nője — mondhatnánk rá, ha a megbízható szónak a szín­művészettel kapcsolatban nem lenne valami gyanús, a közép­szerre utaló mellékíze —, Bulla Elmánál azonban a megbízha­tóság mindig a legmagasabb színvonalat jelenti. Reinhardt már a század ele­jén a korszerű színjátszás isko­lája volt számára, Egyénisége pedig eleve az olyan típusú 7/TA/OZ: Budapesti kiemelt munkára keresünk KŐMŰVESEKET. ÁCSOKAT. KUBIKOSOKAT. ÉPÍTŐIPARI GÉPKEZELŐKET, VASBETONSZERELŐKET. KOMPLEX BRIGÁDOKAT IS — segédmunkásokat — 16 éves kortól is. Szállást, étkezést bizto­sítunk. Jelentkezés: „ÁPRILIS 4." Építőipari Szövetkezet Budapest Vili.. Auróra u. 23. Munkaügyi osztály. VMA'HHAP HARXA ■Ml iáte mmdem ^a'lodu le fi Ltmeói a Xf$FZAFÖirEK A JZÍNéSzkK f? <r*\ m iái ( > f r----------ő \ ~TALAFU A/B&5F ÜAB46&ÁL KELL FEE k'BZ'úEf// AZ SZÁDOT OLKAZL Az ASZFALT a AAEAM'rM iZtA/ccaz Eőzezeó- /fz ész- fzCGA/ycf/ /asEaa/t FELÖLTÖZAZEfE .4 S LA'A/FCE-!■■. kLÖL TÓzFEEL a eÓLTA'F /'jiS^WXZkOHFORTOJj X ; IXl FEÍ2&K I |ZÉTl TÉLIKE "f &t|> / AUTÓT ATA/P/A/& színészekhez közelítette, akik nem külsőségekben, mozdula­tokban, maszkban igyekeznek egy-egy szerep lényegét meg­találni, — hanem belülről, a személyiség belső azonosulá­sával érik el, hogy a színpadon mindig eqyütt van jelen saját személyiségük és az író által megformált figura. Ezért is olyan nehéz írni Bulla Elma alakításairól. Ne­héz szétválasztani a szerepet és a színésznőt. Egyénisége gaz­dagságából mindig elő tudja bányászni azokat a motívumo­kat, hangsúlyokat, amelyek vé- gülis elhitetik velünk, hogy most egy író által kitalált, de mégis hús-vér, valódi, színpadi érte­lemben hiteles embert látunk. Lehetséges, hogy a hatvana­dik születésnap alkalmából írott köszöntő túlságosan korai, hi­szen joggal remélhetjük, hogy sokáig látjuk még sokszínű ala­kításait színpadon, filmen, tele­vízióban. A hatvan év csak al­kalom arra, hogy tisztelettel köszöntsük a magyar színját­szás e kiváló egyéniségét. — bel — KomOfyTalaN roVaT H ues vidéki író! Miután 374 évig lenn élt vidéken, rátört a magány, és észrevette az ablak alatt az akácfát:- Úristen! Rámtört a pro­vincializmus! A kétely rágta, mint kutya a nadrágtartót, csak sokkal sikeresebben.- Most mi lesz velem? 'tt élek Kara-Bugacon, és el- iiamlik az élet!- Ez a provincializmus! - nyögte elhalóan. Egészen legyöngült, ahogy lelki szemeivel látta az iguzi hókat a New Yorkban ká­vét inni. (Egy dupla 4,80./- Nyugtassanak meg! hó- szövetség, Iróegylet,, Iróklub, Irókávéház, Lektorok, Dra­maturgok, Szerződéskötők és többi irodalmárok! Nyugtas­sanak meg! Ugye nem jobb Festen sem! Leiöttek tizen és megnyug­tatták:- Nem, nem jobb! Az asz­talt sáros. Sok az eszkimó kevés a fóka. Ki "mint veti ágyát, úgy alussza álmát Ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy loci! Pesten amúgy is csupa bői érheti az embert!- Ha én mégegyszer vi­déken élhetnék! Ha én még­egyszer ehetnék a magam ültette salátából! Ha én mégegyszer a nép között él­hetnék!- Szóval mind lejönnek?- kérdezte elhaló hangon.- Mind lejönnék, lejönnél, lejönnétek, lejönnének, de off nyugszik a nagybátyánk a Kerepesi temetőben, és szerelmesek vagyunk a sa-ki közértes pénztároskisasz- szonyba. Különben mindany- nyian lejönnénk. Erre megnyugodott, de va­laki kaparászta lelkében a vidéki provinciális pitvaraj­tót, mire kinyitotta.- Egek! Már megint itt a provincializmus! — üvöltötte zokogva. Az ősi rögből kiszabadult és mind visszatérne, ha vis­szatérne tíz összenézett. Szó lennakad, lehellet megnyug­szik, csak a szemek szavaz­nak. Előáll a lősámán:- Állj elő vén Márkus! (Előszót irta, lektorálta, utó­szót irta, illusztrálta, fordi- totta. átnézte, kijavította, el­rontotta, megjavította.) Vedd le a siivegedel! Hadd süsse a napfény a te tar leiedet! Tartsd lel három ujjad! Es­küdjél az égre! Hogy az. a darab löld, amelyen most állasz, nem buaaci birtok, athéni határ az! Ember ez a magyar Athén! Mit nyiszogsz kicsinyhitű! Különben is halld g titkot: NINCS VIDÉ­KI ÍRÓ, CSAK VIDÉK EV ÉLŐ! Hát nem vidéken él az írók legjava? Lakat Ká­roly, Raop, Karsav, Holmosi! ... És te panaszkodsz? A szerencsétlen erre ráz­kódni kezdett, és úov össze­ment, mint a vidéken élő hók honoráriuma. A szive meg akkorát huppant, mint a pesti instruktorok ioére'ai.- Heuréka! — üvöltött föl.- Mondjanak még valami megnyugtatót! Bevesznek az idei Magvető Könyvkiadási Tervbe?- Nem megígértük neked kedves gyermekünk. már vaov tizenötödször, hogv az 1979-esbe beveszünk tőled vagy két ive'? Ne légy tel­hetetlen! Élőbb kellett volna szólnod! Sainos addigra már mindent beterveztünk. Azóta boldog. Ott ül a lé­ten, körülötte elterül a ma­gyar Athén, feie lelett reo- kednek a ga'ambok. Lábai­nál lene az árvaiányhaj, men a oioacs. Néoszefűséae nőttön nő. Öten előre köszönnek neki. kétszer ült autóban is. ti­zenötször meaie'ent. Hatszor a fati'TIsgnpn. ké'szer a he­lyi közlönvben és hétszer személyesen.. A postás is mindössze két­szer vitte vissza a tevet°> az­zal, hony ismeretlen. Ment­sége, hogy f’o'al ngs'Z,c vplt és az öreget helyettesitelte Szöllösy Kálmán-*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom