Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)

1973-08-03 / 202. szám

1973, augusztus 3.

DUNANTOLI NAPLÓ

3

Hektáronként hatvan mázsa termés

A rekorderek „titkai“

Hogyan dolgoztak az év legjobb búzatermesztö nagyüzemében f

Gyorsan elterjedt a híre a babarcialc új rekordjának. Hektáronként 60 mázsás búzatermést arattak. A hír Budapestre is eljutott, dr. Dimény Imre, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter vitte magával, aki két nappal az aratás befejezése előtt járt Babarcon. Kiment az aratók közé, elbeszélgetett a kombájnosokkal, megemelte a szalmakupacokat, maga győződött meg a babarci panasz jogosságáról, ilyen erős búzával nem bir az SZK—4-es kombájn, polyvával együtt szórja a szemet.

Á miniszter gratulált először

Aurórában csalódtak kissé, tavaly 50 holdon bombaeredményt adott, az idén 700 holdat vetettek belőle, betáplálták 66 mázsára s mutatta is, hogy hozza, ámde a lisztharmat elbánt vele, még a kalászaira is felmászott, ez a makacs betegség és a fajta nem tucfott ellenállni, végül is „csak” 57 mázsás termést adott és a főagronómus megint elvesztett eqy fogadást.

— Ha nem lenne ez a lisztharmat, ami ellen nem tudtunk hatékonyan védekezni, mi ki tudnánk hozni ezekből a fajtákból a termőképességük felső határát és az 40 mázsa körül van holdanként, nagyjából 70 mázsa hektáronként.

Ez a tsz világszínvonalon termeli a búzát, az ilyenek miatt konstruálják a Szovjetunióban az új SZK—ötös kombájnokat, az NDK-ban az E—512-eseket. A helybéliek gondot okoztak a miniszternek, mert azt reklamálták miért nem lehet kapni idehaza ezeket a modern gépeket. Dehát jó helyre címezték a panaszt, a gépellátás országos gond, országos szinten is kell megoldani, az üzemét, hogy termeljen, s ebből ők jelesre vizsgáztak a miniszter előtt, aki búcsúzáskor melegen megszorította Husti Mihály főagronómus, és Speidl József tsz-elnök kezét

Hétfőn aztán az aratás befejezésének másnapján egyik szemük sírt, ötszáz hold kukoricájukat alaposan elverte a jég. pediq abból is rekord termést vártak, — a babarciak kukoricatermesztésben is kiválóak, öt év átlagában 60 mázsa feletti a hozamuk hektáronként — most ez kútba esett. Ez a dolog egy kicsit megkeserítette a sikeres aratás alatt szerzett jogos örömüket. Mégis nagy nap volt ez a tsz-ben. A kombájnosok feledve a kimerítő három hét fáradtságát bekaszírozták a pezsgős fogadásaik gyümölcsét és rendezték tartozásaikat. Régi szokás Babarcon — a főagronómus nem is tagadja, ó honosította meq —, hogy minden tábla búza aratásának megkezdése előtt fogadnak a termésátlagra. Előbb jól megnézik maguknak a táblát, aztán leülnek az árokpartra és elkezdik csapkodni egymás tenyerét. Fogadnak. Tévedés őzt hinni, hogy mindig a kombájnosok veszítenek, de hogy aztán igyekeznek tisztességes munkát végezni, minden szem búzát megmenteni, az is tény, A pezsgős fogadások igazi győztese az egész kollektíva, s lelkűk rá Husti Mi- hályéknak, ha ez is egyik titka az ő bűvös rekordjaiknak.

Kollektív érdem

Nyughatatlan ember ez a Husti Mihály, túl fiatal ahhoz, hogy a kora miatt respektálják, de túlsókat tud ahhoz a búzáról, meg a lélektanról, hogy ne vigye akár a tűzbe is az embereket. Teljesen be tudja gerjeszteni a traktorosokat, a lelkesedésével —, meséli róla Újvári András, aki nyolc évig dolgozott együtt vele. Olyan ezeknél az aratás is, mint egy sportesemény az emberek valóságos lázban égnek, a teljesítményeket azonnal mérik, ahogy megsiülettek. Az agronómus együtt kel és fekszik az aratókkal, fél órára sem hagyja ott a kombájnosokat. Nem hajszolják a gépeket, mert akkor szórják a szemet, mégis gyorsan és tempósan dolgoznak. 1200 hold búzát július 6. és 22. között két hét alatt learatták.

Ennyit Husti Mihály személyes varázsáról, és munkaszervezési tudományáról. Alapelve az, hogy a betakarítással a termés 10 százalékát el lehet veszteni, vagy meg lehet fogni, amit ezekből az idejétmúlt kombájnokból ki tudtak hozni azt ők ki is hozták, hogy még így is jóllaknak a babarci búzatarlókon a fácánok és vadgalambok arról már nem is ők tehetnek,

Ha valaki art hiszi, hogy a babarci búzatermelők elégedettek ezzel a 60 mázsás rekorddal, — a megyében a legjobb ered mény, s elég ha annyit jegyzünk meg, hogy felülmúlja á Bólyi Állami Gazdasáq üzemi átlagát is —- akkor téved, Speidl József tsz-elnök és Husti Mihály főagronómus nemcsak a kombájnok alacsony teljesítményét kárhoz tátják, de a termelt búza faj fákkal is elégedetlenek. Egyedül az olasz Li bel I u lát és a régi jó öreg Bezosztájót nem bántják, mindkét faita megtette a ma fáét a Libellula hektáronként 66 Kazsas termest adott. Ám az

Nincsenek

véletlenek

így vélekedik Husti Mihály. Ilyen nagy célt kitűzni csak ott mernek, ahol tökéletesen ismerik a korszerű búzatermesztés minden csínját, fortélyát, és maradéktalanul meg is tudják valósítani elképzeléseiket. Mert az idei rekord nem egy rendkívül jó év véletlen kiugró eredménye, hanem egy immár tíz év óta tartó fejlődési folyamat betetőzése. Búzatermési grafikonjuk 1965 óta egyenletesen ível felfelé, és még a gyenge években sem törik meg. Meglehetősen alacsony szintről indultak

1965- ben, az akkori termésátlaguk hektáronként 25 mázsa — holdanként 14.4 mázsa volt,

1966- ban már 32 mázsa, 1967- ben 39.1 mázsa. A 40 mázsát

1969-ben lépték túl, a következő évben mór 48.4 mázsás átlagtermést értek el, s 1971-ben, amikor az egész megyében visz- szaesett az eredmény — Babarc átlépte a bűvös 50 mázsát, tavaly 52.4 mázsát takarítottak be hektáronként és most túllépték a 60 mázsát. Három esztendeje abszolút elsők a megyében.

Kérdés, hogy csinálják? Sokan úgy vélik túl jó búzaföldjeik vannak, s ez igaz is, de korántsem a legjobbak a megyében. A tsz földjeinek átlagos aranykorona értéke 15.5, g lip- tódi üzemegységükben a domboldalakon pedig csak 6.5 aranykorona. Ez azonban korántsem mérvadó, mert az idén például a gyengébb liptódi földeken 4 mázsával nagyobb termést adott a búza, mint a mohácsi országút mellett, mivel a síkságon sokkal nagyobb mértékben károsította a növényt a lisztharmat. Nincs semmiféle különös módszerük, mégis vannak dolgok, amihez makacsul ragaszkodnak és ezek magyaráza- zatot adnak szép* eredményeikre. Körültekintően választják meg a búza előveteményét, amely 80 százalékban borsó, lucerna, egynyári takarmány és kender, 10 százalékban kukorica és csak 10 százalékban búza. Tehát a búzát önmaga után lehetőleg nem vetik, szerintük azonban ez nem döntő szempont, mivel egymás után két esetben épp oly jó termést ad a búza, mint egyéb elővetemény után.

Döntő szempontok

Ennél fontosabbnak tartják a jó magágyat és az optimális vetési idő kiválasztását, Babarcon már évek óta október 5, és 15-e között elvetik a búza 90 százalékát. Lényegesnek tartják, a vetőmag mennyiségét és a megfelelő tőszámot is, Libellula fajtánál holdanként 1 millióra, Berosztájánál 3.5 millióra, Auróránál 3 millióra állítják be a tószámot. A búza műtrágyázását a Balatonboglári Talajjavító Vállalat trágyázást tanácsadója’ alapján végzik, Az idei termésük megalapozásához például holdanként !00 kiló foszfor, 100

kiló káli és 100 kiló nitrogén műtrágya hatóanyagot használnak fel. A búzájuknak csak mintegy 10—15 százaléka volt megdőlve.

Noha jövedelmezőség szempontjából a búza korántsem a legjobb növényük — lényegesen nagyobb egy holdra eső nyereséget tudnak elérni kenderből, napraforgóból, borsóból és cukorrépából is — a 30 százalékos terület arányát a jövőben mégis tartani akarják, sok minden szól ez mellett, a búzatermesztés gépesítettsége, az alacsony önköltség — egy mázsa búzát 110—120 forintért állítanak elő. Céljuk a 60 mázsa feletti hektáronkénti hozamot állandósítani, illetve újabb fajták beállításával — az idén vonják termesztésbe a Marton- vásári 1-es új magyar búzafajtát — távlatilag a 70 mázsás hozamot elérni.

— Rné —

Korszerűsítik a faipari üzemeket

A műanyag térhódítása ellenére tovább növekszik a faanyag szerepe és jelentősége. Az építő- és bútoripar fa alapanyagú termékek iránti igénye szinte kielégíthetetlen. A kereskedelmi igények ösztönözték a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságot, amikor elhatározta faipari üzemeinek, fűrésztelepeinek rekonstrukcióját. Lentiben működő fűrészüzeme a korszerűsítés után évi 90 000 köbméter rönk feldolgozására lesz képes. Az üzem egyik feladata a zalai bútoripar ellátása és exportra alkalmas fagyártmányok előjllítása lesz.

A lenti fűrészüzem rekonstrukciója keretében egy új üzemet is létrehoznak, ahol az építőipar és a bútoripar részére évi 50 000 köbméter farostlemezt állítanak elő fahulla-. Jékból. A Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csömöri üzeme mellett furnérgyártó üzemet hoznak létre. Gyártmányait elsősorban a zalai bútoripar használja majd fel.

Munkahelyi isméiét

A Papíripari Vállalat Dunaújvárosi Gyára mintegy 4,3 milliárd forintos beruházással bővül. A tervek szerint az 1976-ban részlegesen üzembeálló új gyárban évente 100 ezer tonna hullómalap- papírt, 50 ezer tonna félcellulózt és 51 ezer tonna hullám terméket állítanak majd elő. A kivitelező 26-os Állami Építőipari Vállalat dolgozói jelenleg a csarnoképület vasszerkezetét szerelik. Képen: Szerelik az üzemcsarnokot.

Anekdotának ‘V"5 tör‘----------------------- tenet: a

n

yugdíjba vonuló portás meg- hatódotton átvette az ajándékokat, kezet fogott a rögtönzött ünnepség résztvevőivel, és mielőtt elbúcsúzott volna, zavartan megkérdezte, hogy kérhetne-e még valamit. Szerette volna megnézni az üzemet, a műhelyeket. Még sohasem látta belülről azt a gyárat, amelyiknek másfél évtizedig őrizte a kapuját. '

S hányán vannak még olyanok. akik éveken át könyvelik az üzembe érkező anyagokat, de nem látták a gyártást, számolják a teljesítményeket és béreket, de nem voltak azok között, akiknek a neveit és keresetét rendszeresen a papírra róják. Sok munkás keveset tud arról, hogy a keze munkája hová kerül, mennyiért tudják eladni, s mit mondanak ió- la a vevők. A szomszéd műhelyről olykor-olykor még csak tudnak valamit. de az iroda életéről jóformán semmit. Igaz, személy szerint ettől látszólag nem lesznek szegényebbek.

Am a társadalom valójában szegényebb marad, ha a közösség tagjai szűkebb környezetükbe zárkózva élnek, dolgoznak egymás mellett, és csak mechanikusan, saját helyük, szerépük ismerete nélkül teljesítik a társadalmi munkamegosztásban kapott feladatokat. Az állampolgár nem tudhatja sajátjának az országot, ha nem érzi magáénak a sokkal szűkebb környezetét, azt a vállalatot, szövetkezetét, községet, amelyikben él és dolgozik. Az ország szeretete, a hazafiság csak az üzemi és lakóhelyi mikrovilág ismeretére, szeretetére épülhet.

Csakhogy a tulajdonosi tudat nem automatikusan fejlődik ki az emberekben. Ahhoz ösztönzésként kedvet, érdeklődést kell kelteni bennük, hogy szívesen ismerkedjenek a munka- és lakóhely életével, jövőjével, problémáival. Ismerjék meg a gyár gazdasági helyzetét, műszaki és anyagellátási gondjait. Mindezek hatását megtalálják ugyan a maguk szűkebb világában is, mert érzik a gépük mellett, érzik a keresetükön. De mennyire más, ha mindennek az összefüggéseit, okait is tudják! Ha ők is elmondhatják az észrevételeiket, vitatkozhatnak a különböző terveken, elképzeléseken és lehetőségeken.

Ha az ember azt tapasztalja, hogy egy döntés megszületése előtt az ő véleményét is mérlegelték, akkor máris félig- meddig sajátjának érzi az ügyet, mert személy szerint valami köze volt a végleges álláspont kialakításához. Aki közreműködőnek tekintheti magát, az a határozat értő magyarázója, a közős feladat népszerűsítője lesz. S eközben önmaga is megváltozik, mert a nagyobb közösséget érintő problémákhoz fűződő személyes kapcsolata kialakítja a feltételes reflexét arra, hogy a saját munkája mellett az egész |

üzem tevékenységét vizsgálja,

rendszeresen egy tágabb horizont problémáid töprengjen, vállalati, társadalom méretekben gondolkodjon. így alakul ki a szocialista demokrácia termelésben és közéletben egyaránt aktív munkása.

Persze, kettőn múlik a vásár. Ha a munkás is és a vezető is akarja, akkor könnyen megismerhetik, megérthetik egymás problémáját. Csupán akkor van baj, ha az ipari, vagy mező- gazdasági dolgozóban ébredezik az érdeklődés, de a kimondott, vagy jelzett kérdéseire nem kap választ, vagy, ha kap, azt nem érti.

Jól ismert üzemi tájkép: egy- egy vállalati munkaértekezleten sokan szundikálnak. Nemcsak a fáradtságtól és a melegtől, hanem azoktól az álmosítóan zsongó szürke szavaktól is, amelyekkel elhodarják a formális beszámolókat. A valóiában érdekes, az embereknek személy szerint is húsbavágó pénzügyi és műszaki problémák gyakran olyan szakzsargonban hangzanak el, — töméntelen adattal megspékelve, — mintha nem is magyarul beszélne az előadó.

Nein ° legszerencsésebb---------módszer az sem, ha

a dolgozó tájékoztatása kizárólag 2—300 személyes gyűlésekre korlátozódik. A nagy nyilvánosság előtt sokan nem szólalnak meg, s nem is mindenki juthat szóhoz. Ezért nemrégiben eqy vasipari üzem és egy tsz főkönyvelője úi módszerrel kísérletezett. Mindketten sorra járták az üzemegységeket, ahol tömören ismertették a vállalat helyzetét, s azután elemezni kezdték a meglátogatott üzemegységek munkájának pénzügyi ietlemzőit, a selejt, a bér, az állásidő, a rezsi költségeit. Ebből olyan parázs vita keletkezett, hogy a főkönyvelők alig győzték jegyezni a sok észrevételt az önköltségcsökkentés lehetőségeiről. Másnap volt mit mondaniuk a műszaki kollégáiknak, akik ugyan majdnem minden nap ottjártak az üzemben, de a megszokás már eltompította kritikai érzéküket».-.

Gondolatkörünk csattanójának tartogattuk az öreg portás történetének végét. Nyugdíjasként ő is megismerte a gyárat. S az egyik kerítés menti műhelyben, ahol az apró alkatrészeket gyártják, megkérdezte, hogy miért az új lemezekből vágják, darabolják, amikor egy másik üzem tízszer ekkorányi hulladék darabokat küld az olvasztóba. Ö naponta látta ezt a portán, de akkor kellő ismeret híján nem segíthetett.

Ha későn is, most ezt megtehette, tevékeny köze lehetett a kollektíva munkájához, amelynek eredményét az ilyen „hétköznapi” tettek százai, ezrei alakítják.

Rátkai I. István

Molnárok voltak az ősök is

A meséskönyv-iffusztráciák nyomán képzeletemből előbukkan egy kép: jól megtermett ember, fehér köténnyel, fehér az arca, haja, tetőtől talpig csupa liszt. Előbújnak egy nótának dallamai is: „megkérem a lisztes molnárt, őrölje meg a búzámat..."

— Segéd úr! Olyan lisztet adjon, mint a múltkor — ez volt régebben, még huszonöt éve is az igazi elismerés, ha a gazda elvitte öröltetni a búzáját. A „segéd urak” ma már mesterek, de sehogy sem illik rájuk a régi kép. Kezük olajos inkább, mint lisztes, hiszen már o gépeket kezelik. ha kell javítják is, a gazdak sem hozzák ragyásig rakott kocsikon a búzát. Az elismerést ma már az jelenti, hogy nem reklamál a sütőipar. És aki elsősorban fele lós a minőségért: Fischli György, hengeiőr. Szakmája: molnár.

Nem lehet rajta felfedezni a képzelet-alkotta vonásokat. Középtermetű, izmos ember, a Pécsi Gőzmalom búzamalmanak kilenc hengerHa kenyeret szegünk...

széke a birodalma. A lisztnek is csak úgy kerül a közelébe, ha a hengerszék ablakát felnyitva, ellenőrzi a minőséget. A különböző minőségű búzához mindig a megfelelő távolságra kell állítani a hengereket. Ez a molnár-szakma valódi titka, mindig tudni, mekkora legyen az „őrlórés”. Fischli Györgynek ez már nem titok. Huszonhét éve dolgozik a szakmában, nem valószínű, hogy sok újat tud nyújtani neki a mól nárság.

— Ez azért nem egészen igy van — ingatja a fejét — azt mondják, a jó pap holtig tanul. Nincs ez másképp a mi szakmánkban sem, Én még az ibafai hengermalomban is dolgoztam akkor benzinmotor hajtotta a hengereket, a molnárok zsákoltak is. bizony nyelhettük a port. Most zárt rendszerben, levegő viszi az őrölt gabonát hengerről hengerre.

Azt még ráfogni sem lehet a molnárokra, hogy divatos szakmát választottak,

— Nekem nem volt nehéz a választás — mondja Fischli György — azt is mondhatom, hogy a malomban nőttem fel. Édesapám az ibafai hengermalomban dolgozott, mint részesmolnár. Jórészt ott telt a gyermekkorom, eszembe sem jutott, hogy más szakmát is választhatnék.

Tökéletesen érthető, hiszen — ahogy mondja, — amed dig vissza tudja vezetni a családfát, valamennyi őse molnár volt. nemkülönben a rokonság: nagybácsik, unokatestvérek.

— Szentlőrincen, Korponai Nándor malmában inaskod- tam, onnan is szabadultam. Akkor sem volt könnyű a vizsga, mert a jó molnárnak sok mindenhez kell érteni. Az asztalos, szíjgyártó. lakatos szakmákban való jártasság is hozzátartozik a mi munkánk

hoz, hiszen rosszul járt volna a molnár, ha minden hibánál másik mesterre vár.

A szentlőrinci, ibafai, kőröshegyi, kaposvári malom után az utolsó — és minden bizonnyal a végső állomás a pécsi gőzmalom volt. Pécsett is végigjárta a szakma minden posztját. A lisztmérésnél kezdte, majd szitaőr lett, dolgozott a koptotoknál, végül 1964-ben hengerőr lett. Ez a malomban a fizikai dolgozók legmagasabb beosztása.

Várom, hogy azt mondja, milyen felelősségei jár ez a munka, milyen kellemetlen a zaj, mennyi a szaladgálni való, amikor kimarad a levegő, s a csövekben viíszahull az anyag — de szó sem esik ilyesmiről. Inkább arról beszél, hogy nagyon kevés az utánpótlás, a fiatalok már nem szívesen választják ezt a mesterséget. Azt is más úton tudtam meg, hogy többszörös kiváló dolgozó, a sikereiről ő csak ennyit mond:

— Ha otthon a kenyeret szegik, sokszor eszembe jut, lehet, hogy ennek a lisztjét is én őröltem,

K. Gy,