Dunántúli Napló, 1973. augusztus (30. évfolyam, 200-229. szám)
1973-08-19 / 218. szám
Népművelők — népművészek ,Nem hal ki a szakma... Hagyományos, hogy augusztus 20-a alkalmából nyújtják át a közművelődésben és a népművészeti alkotómunkában kimagasló eredményeket azoknak a hivatásos és tiszteletdíjas népművelőknek, népművészeknek a ,,Szocialista kultúráért” és az ennél is magasabb állami kitüntetéseket. Baranyából a napokban ketten vehették át a legmagasabb kulturális kitüntetést a Kiváló népművelő, illetve a Népművészet mestere kitüntetést. Óbánya két sor ház a keleti Mecsek határán, egy kis patak festői völgyében. Valaha minden második-harmadikban volt egy-egy fazekasműhely. Tizenhat jó nevű mester formázta itt még 1944-ben is a nép háztartási edényeit, használati tárgyait: Rangot jelentett, márkát kínált az óbányai fazekasság. Ma már csak ketten maradtak, így találtam rá a falu végén, a patak partján Teimel István udvarán a napszívta cseréptálakra és a tágas, öreg fazekasműhelyre, amit valójában inkább a műterem szó illetne. Műterem, ahol népművészet születik a mester kidolgozott, markánseres tenyere nyomán a korongon, immár közel félévszázada. Ott pörgött előtte az agyagkorsó. Egyik a másik után, a 'simító kezektől megadóan felvéve szép, kecses vonalát, hogy megszáradva, „megirókázva”, zománcos fényével dísze legyen majd egy mai, szép, modern lakásnak: szemmel simogatható darab, talán fiatal házasok, talán egy öreg nyugdíjas otthonában. — Jó kétszáz éves szakma ez a miénk — mondja idősb. Teimel István, szemét rászögezve a készülő korsóra —, már a nagyapám és annak az apja, nagy- aoja is neves mester volt. Tőlük vették át a gyerekek. Nekem is inkább a nagypapa a mesterem, mint apám, mert neki több türelme volt hozzám. Az apám mindjárt ideges lett, ha nem úgy történt valami, ahogy ő szerette volna. Mikor elment a vásárba, "akkor a nagypapa gyakorolt velem. 12 éves voltam, amikor a koronghoz ültettek . .. Az „alapfogások”-hoz: ez a gyereké. „Egyenest tartani”, virágcserép alját készíteni. A többi — úgy tartja a szakma — már jön magától ... Persze kedv, türelem és érzés kell hozzá. Már a kisgyermekkorban. Hároméves, szöszke fiúcska pancsol, gyurmázza az agyagot a korong mellett. Pityu, a kis- unoka. — Ebből lesz valami — néz le a kisunokára a nagypapa — már most olyan ügyes nudlikat gyúr, hogy öröm ránézni . . . Ha még tíz évig élek, ebből jó fazekas lesz! A baranyai fazekasok között úgy terjedt el, hogy „embörzsírt kívánó mestörség” a fazekasé. Teimel István 63 éves, de ma is a saját kezével termeli ki a kis- mónyoki agyagot mázsaszámra, r*« talán ennél is nehezebb a gyúrópad előtt az anyag előkészítése, meggyúrása. A mai népművészeti tárgyakhoz, falitányérokhoz másfél-két órát, de egy másfajta dísztárgyhoz, pl. padlóvázához fél napot is gyúrni kell az agyagot, amíg kellő finomságú lesz. És nem tartozik a könnyű, kényelmes munkához a korongozás vagy az égetés sem. De lehet-e szebb érzés, mint amikor először veheti kézbe a népi kerámia újabb alkotásait? \ Teimel István munkái Európa csaknem valamennyi országába eljutottak. Legutóbb svédek rendeltek tőle nagyobb kollekciót. Tavaly az osztrák televízió készített róla színes rövidfilmet. Ottjártamkor ketten is kopogtattak nála. Az emberek jobbára falra akasztható népművésze- ti tárgyakat keresnek, de nagy öröm a vásárlónak az is, ha sikerül kifognia egy-egy szép vonalú egyedi modern padlóvázát, az őszbe hajló mecseki erdők „Fröcsölt” színvilágával. Az egykori lábasok, paraszt fazekak, kuglóf- és kacsasütő tálak utódai ma az eredeti vonalakat és díszítő elemeket megőrző, féltett és keresett dísztárgyak — a lakásban. — A szakma mégis kihalóban ... A nagy öregek elmentek, a fiatalok más, „havifixes” szakma után láttak. Fizikailag kevésbé megerőltető szakma után, ahol nem merülnek ki enynyíre — mondja Teimel bácsi, s ahogy kilép a korong mellől, látom, bizony görnyedt egy kicsit a dereka. — Reumás a gerincem, meg a bal karom. Ugye ez mindig az irányító, ez egyenesen áll, benne a nedves agyagban. Meg a bal láb . . . „Támasztórúd”, így hívjuk, mert az ember egész súlyát tartja, míg a jobb láb munkában van a korongon . . . De azért nálunk nem hal ki a szakma — néz ró legifjabb Teimel Istvánra. — Nekünk a vérünkben van . .. W. E. Mindig nyitott ajtók. Vaskos dosszié gondosan rendezett iratokkal: ez a mai Hidas, — háromezer ember életének közös krónikája 1973. január elsejétől. — Hetvenháromnak még csak a derekán vagyunk, de már vastagabb a dosszié mint a tavalyi, — mondja Major Mátyás, a hidasi művelődési ház igazgatója. — Minden évben több és több a feljegyezni való, meg aztán az is igaz, hogy mi is mindig új szempontokkal bővítjük a krónikaírást. Legutóbb a veszprémiek jelentkeztek, írjuk mór meg, hogyan csináljuk a krónikát... Elegáns kötésű szakdolgozatok, gépelt lapokból vaskos fó- liánsok: Hidas múltja. Az egyik munka a községben élő németség történetét dolgozza fel a betelepüléstől napjainkig: a másik a Tanácsköztársaság idejéről ad képet, amikor Hidas járási székhely volt; tanulmány a Hidason élő másik nemzetiség, a bukovinai székelyek életéről, a település történetéről és fejlődéséről, dokumentumok az 1956-os ellenforradalom idejéből, a községi könyvtár húszéves története ■. . Ezek után szinte felesleges a kérdés: — Ugye hidasi? — Nem. Dunaszekcsői vagyok, Bonyhádon voltam népművelő tíz esztendeig, az utóbbi l/l“' ' Befő: Siokok» tíz évet pedig már itt töltöttem, Hidason — mondja Major Mátyás. A község, s az itt élők életével foglalkozó munkák nagy része szakdolgozat. A falu vezetői segítenek az anyaggyűjtésben, dokumentumokat adnak, s „ennek fejében” a tanulmányokból egy-egy példány a művelődési ház tulajdonába kerül. De nemcsak „kívülről” jött segítséggel munkálkodnak a község múltjának felderítésén: a művelődési, ház honismereti szakkörének tagjai igen sok értékes anyagot gyűjtöttek, dolgoztak fel. A szakkör „két szekcióban" működik, német és magyar népi emlékeket kutatnak fel, s szeretnék megmenteni, amit még lehet. — Utánanéztünk ennek is, hogy kik azok a magasabb végzettségű emberek, akik hidasi születésűek, de most valahol másutt dolgoznak. A régi időkből egyetlenegy névre bukkantunk: Kardos Kálmán, Pécs város egykori főispánja hidasi volt. Rajta kívül aztán hosszú évtizedekig hiába kerestünk magasabb végzettségű embert. A felszabadulás utón kibővült a névsor, lassan „össze is áll”, hogy kiket fognak majd ide invitálni a községbe egy kis beszélgetésre, ismerkedésre. Hadd ismerjék meg egymást a Hidasról indult diplomások, — és hátha valamiben tudnak segíteni is a községnek ... Mostanában egy új névsor is készül a művelődési hóz irodájában : ezeket az embereket írták össze, akik most, munka mellett szeretnék megszerezni az érettségi bizonyítványt. Mert esti gimnázium lesz Hidason. Szeptembertől három osztályban 95 ember kezdi a középiskolát. Ezt a szerény irodát itt, Hidason, a tornácos művelődési házban, nagyon sokan ismerik. Jönnek hivatalos ügyben, tárgyalni, jönnek tanácsért, panaszkodni, jönnek csak úgy, beszélgetni egy kicsit. És hogy ezek a kisebb-nagyobb napi gondok, a kért tanácsok messze állnak a művelődéstől? Ki bánja? Major Mátyás hivatása: népművelő. Nála mindig nyitva az ajtó ,., IMU Aki a villámokat szelídíti Egy munkához három szakma Ha a Pécsi Hőerőmű portása egy-egy műszakváltás alkalmával öt-hatszázszor köszön, időnként tréfásan kiegészíti az üdvözlést: szervusz pipás! Aludj jól. A „pipás" munkakönyvében hivatalosan ez áll: Bánó Imre, blokkgépész. — Ez itt az 50 megawattos turbina, ezt látja el óránként 216 tonna gőzzel a kazán, azt pedig két golyósmalom táplálja tüzelőanyaggal. Üvöltözünk, pedig nincs köztünk harag. Itt, a kalorikus üzemben — a hőerőmű szívében — ez az egyetlen célravezető hangerő. — Akkor lenne ám igazi a zaj, ha a másik blokk is működne — kiabálja egészen a fülemig hajolva. A másikat ugyanis szétszedték a szokásos karbantartás alkalmával. Milyen ember is a blokkgépész? Kamarás Béla, a kalorikus üzem mérnöke érdekes összehasonlítást tesz: — A blokkgépész ügyel a kazánra, turbinára, az ezekhez tartozó automatikával együtt. Az az energiamennyiség, amit egy ilyen blokk termel, egy közepes fogyasztású meaye energiaszükségletét fedezné. Például egész Tolna megyét elláthatná ez az egy turbina. Olyan szakember felügyeletével, mint például Bánó Imre. A turbina sokat követel. Alapfeltétel, hogy o blokkgépész vasipari szakmunkás legyen. Itt az erőműben, bizonyos gyakorlati idő elteltével hathét hónapos tanfolyamon elméleti ismeretekre tesz szert, ezután következhet egy gyakorlati házi vizsga. Mintegy két év alatt két szakmát is elsajátíthat — kazán- és turbinagépész lesz az, aki itt akar dolgozni. Ha valaki azt hinné, hogy csak az automatikához, a víz, gőz és levegő biztosításához kell érteni, az téved. Itt, a vezérlő teremben, ahol műszerek,, jelzőlámpák százai között az ember egy fantasztikus film díszletei között érezheti magát, óránként több, mint száz műszerállást kell feljegyezni a papírra. Azt talán mór mondani sem kell, hogy szintén a blokkgépésznek. * Aki az égről elragadta a villámot — nem Prometheus volt, hanem azok a tudósok, mérnökök, akik turbinák, drótok börtönébe zárták Zeusz fegyverét Akik viszont ezt szelídítik — többek között — az erőmüvek gépészei. Bánó Ipirénél szó sincs legendába illő múltról — története egy kis baranyai faluig; Birjá- nig nyúlik vissza. Apja ott volt pásztor, majd urasági cseléd. Négy gyermeknek adott kenyeret. — 1944-ben végeztem a nyolcadik elemit, azután.a pusztába jártunk a testvéreimmel. Ahogy az már egy férfi életében tenni szokott, jött a katonaság, azután a nősülés. Fura egy nászút volt, annyi bizonyos. 1956. október 22-én még Pécsett csináltattuk az esküvői képet, másnap Birjánban már kérdezgették, hogy mi történt a városban. A város vonzotta? Vagy a jobb megélhetés reménye? Ma már azt nehezen lehetne kideríteni. 1100 forintért tolta a tizenkét mázsát salakos csilléket a régi erőműben, 1957 szeptemberétől. Egy hónap múlva beiratkozott a kazánfűtői tanfolyamra. Az évfolyam legjobb tanulója volt, jelesen végzett. — Alapot kellett teremteni az életemhez — mondja. — Ügy éreztem, nem maradhatok életem végéig segédmunkás. Nem maradt. Előbb adagolás lett, s ha éppen nem volt fűtő, őt tették a kazánhoz. Valami itt elkezdődött, mintha egy sínre tette volna az életét. Szerencsésen választott. Rátalált arra, amit szeret csinálni. 1960-ban lakatos, két évvel később turbinagépész. Négy évvel ezelőtt megszerezte a főgépé- szi oklevelet. Ez utóbbi mór több is, mint amennyit jelenlegi beosztása megkövetel. Tűzbe jön, amikor a munkájáról beszél : — ötvenkilenc májusában kerültem az új erőműbe, mostani helyemre. Csak decemberben kezdődött az üzem, de addig is, — hajjaj! — mennyi mindent kellett csinálni. Még a legkisebb lyukba is bebújtunk, igyekeztük megismerni a kazánt, a turbinát. Azután teltek az évek és nem igaz, hogy ez valaha is unalmassá válhat, hiába mondja bárki is, mindig más a tüzelőanyag kalóriája, egyszer több gőz kell, másszor kevesebb, az automatika sem minden, az nem gondolkodhat helyettünk. Aztán, ha üzemzavar van, úgy kell ide-oda kapni egy-egy tolózárhoz, kapcsolóhoz, mintha zongorázna az ember. Egyszerre kell gondolkodni és cselekedni. * Kétszobás, komfortos lakás, — még a Hőerőmű segítette hozzá, több mint tíz évvel ezelőtt. A dohányzóasztalnál beszélgetünk, előkerül a pipa is. — Hát innen származik ■ portás megszólítása? — Nekem ez jobb, mint a cigaretta és lehet valami igazam, mert már a műszak fele rászokott a pipára. — Csak mindenben így egyet- értsenek. — Nem panaszkodhatom és remélem Így vannak ezzel a többiek is. Több fiatal dolgozik nálunk, mi tanítottuk be őket, a munkájukért, mi is felelősek vagyunk. Nincs ez másképp az élet más területein sem. Ha a fiatal hibát követ el, az idősebbektől is tanulhatta, vagy nem volt, akitől jót tanulhatott volna. Hosszú haj? Hát ha egyszer ez a divat. Nem a viselet, hanem a szándék teszi — lesz-e valakiből ember. A könyvespolcon egy sereg könyv, szakirodalom a kazánokról, turbinákról, a szekrény alján garmadában állnak a műleírások, kezelési utasítások. — Amit az ember igazán szeret, amire odafigyel, szóval igazán meg akarja tanulni, azt nem felejti el. Ha valami mégis kihullik az emlékezetéből, akkor itt a könyv. Lehetséges, hogy egy ember életét ennyire kitöltse a munka, a szakma? Pedig nagy a felelősség, és az állandóan változó műszak sem lehet könnyű. Itt nem számít, hogy vasárnap van, szilveszter, vagy karácsony, oz erőműnek menni kell. — Persze, hogy nehéz, nem :s lehet megszokni. De el kell fogadni, ha ez is hozzátartozik a munkához. Ahhoz a munkához, amit nagyon szeret az ember. Szabad időmben sem unatkozom, sokat kell foglalkozni a lányommal, fiammal. Szórakozásnak pedig ott a tévé. Végül mégiscsak szó esik oz egyetlen, igazi szenvedélyről, a fociról. Beszélgetésünk kezdete óta most szakad fel az első sóhaj: — Remélem, a most következő évadban nem kell annyit izgulni a PMSC-ért. Kurucz Gyula • Nagy teljesítményű autó-daruval gyarapodott a pécsi Panelüzem gépparkja. Képünkön: a COLES angol cég által gyártott automata könnyedén emeli magasba a 18 tonna súlyú betontömböt, amit egyébként 1800 ember tudna a kijelölt helyre tenni. Korodí felv. A 1 t
