Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)

1973-07-08 / 176. szám

A párt zászlaja alatt Lekörözte a félelmetes daganatos betegségeket... A dömper kifordul a raga­dós földútró!, rá a nedves asz­faltra, A személygépkocsiban a rádióból zene szól, adjunk még bele egy kis kakaót, jön a kanyar, na mi az, nem megy a márka? Billenés, fékcsikor­gás, a fák fejtetőre állnak, csattanás, csönd. Szirénázó mentők, Helyszíne­lés, bámészkodók, szörnyülkö­dés, a kár összege forintban, autómentő, szenzáció. Az országút ott nyújtózik bú­zatáblák, krumpliföldek, jege­nyék között. Az aszfalt föl szá­rad, a tömeg eloszlik, a sérül­teket elnyeli a mentőautó. A kívülállók számára elinté­ződött az ügy. Valójában most kezdődik. Két percen belül A megye harminckét mentő­autója tavaly 1 millió 384 ezer kilométert tett meg, 77 500 men­tőfeladatot teljesített. Tizenhét kocsi van a város­ban, a többi Komló, Mohács, Siklós, Sellye és Szigetvár men­tőállomásain. Minden esetben maximum egy órán belül inté­zetbe kerül a beteg. Általában jóval rövidebb idő alatt, mert valamennyi mentőkocsi rádiós összeköttetésben van a köz­ponttal, mindig tudják, melyik kocsi hol tartózkodik, s a be­jelentés helyéhez melyik van legközelebb. Két orvos állandó készenlét­ben áll, rajtuk kívül speciálisan képzett mentőtisztek, és ugyan­csak jól kiképzett mentőápolók teljesítenek szolgálatot. Nappal egy, éjjel két percen belül indul útnak a mentő­autó. Szép zöld gyep, derűs nap­fény, tisztán tartott utak. Egy fehér mentőautót vízsugárral permeteznek éppen. A várako­zó szobában dohányoznak, va­laki sonkát és zöldpaprikát eszik. A szolgálatvezetői szobában egy megye- és egy Pécs-térkép, rajtuk apró mágneslapok. ■ A mágneslapocskákon az egyik szám a kocsi száma, másik a rádió-hívószám. Bender Lajos szolgálatvezető odébb tolja az egyik mágnest. Ez azt jelenti, hogy az a kocsi Drávafokról visszaindult állo­máshelyére, Sellyére. Telefon cseng, a holnap kon­zíliumra szállítandók névsorát éfiktáIják. Újabb telefon: a kö­zelben valaki leesett , a lépcső­ről, vérzik a térde, nem tud lábraállni. Kiskocsit indítanak: csengőszó veri fel az udvar csendjét, lábdobogás, kocsiajtó csapódása, motorzaj, a kapu­ban egy fehér villanás, és már el is tűntek .., A szolgálatvezetők a legrá- gibb, legtapasztaltabb mentő­sök. Sokszor zavaros beszédbői, hisztérikus kiabálásból kell ki­szűrniük: milyen esetről lehet szó, milyen kocsit, milyen sze­mélyzetet kell küldeniük. Bender Lajos mindehhez de­rűs mosolygású, szőke bajszú fiatalember. Évekig járt kocsin, s olykor most is, hiszen a szol­gálatvezető nem csöppenhet ki a gyakorlatból. A helyismeret­ből se. Bámulatos helyismeret kell ahhoz, hogy egy telefon alapján, másodpercek alatt el­döntse valakii honnan, milyen úton, hová, milyen kocsi indul­jon. — Nem nagy dolog, ha az ember bejárta a megyét —• szerénykedik a fiatal mentős, — mert mondjuk tudja az em­ber, hogy Aranyosgadány ré­gebben két község volt, egyik felét Bicsérd felől lehet megkö­zelíteni, a gadónyi részt meg Keresztespuszta felől, de a föld­úton nem mindig lehet bemen­ni, az attól függ, mennyire esik az eső . . . Kis túlzással azt mondhat­nánk: a mentős szolgálatveze­tők a megye minden éjjeliő'ét is ismerik . . . Közben beért a mentőkocsi, sebtében bekötött lábú fiatal nővel, beviszik a vizsgálóba,, hogy összevarrják a térdét. Nem nagy dolog, idehozták, maguk ellátják. A 14-es a nagy baleseti ro­hamkocsi, itt úgy is hívják: esetkocsi. Áll a garázsban, or­rát a napfény felé fordítva, és vár. Wetzl József mentőápoló van szolgálatban rajta: Mit tud ez a kocsi? Dr. Farbaky Iván, a megyei mentőszolgálat vezető­le segít megmutatni, a kocsi BALESET ugyanis e pillanatban .ráér" látogatót fogadni. Egyszerre három beteg fek­tethető benne, a műtőasztal hidraulikával emelhető, dönt­hető. Megfelelő világítás van itt, kisebb .műtéthez szükséges sterilizált műszerek, kesztyűk, kötszerek, infúzióhoz vérpótló anyagok, kézi lélegeztető bal­lon, gépi lélegeztető készülék, s az egyik legrangosabb segí­tő: az ET 25 típusú gép, amely- lyel kontrollálni lehet a szívmű­ködést, s defibrillációt és szív- stimulálóst végezni. Magyarul: ez a gép a halálból hozza visz- sza az embereket. Van itt még egy ügyes dolog: a vákuum­matrac, amelyet, akár egy pu­ha dunnát, a törött csontú sé­rült köré nyomkodnak, aztán felfújják, s a parányi műanya­gokból álló töltet kőkemény, szilárd ággyá formálódik körü­lötte. Az udvaron föl-fölharsan a csengő éles hangja. Az orvos ha súlyos mérgezésről, infark­tusról, súlyos légzési elégtelen­ségről van szó. Vagy olycn balesetről, amit szaknyelven po- litraumatizácíónak nevezünk: amikor egyszerre több helyen, többféle sérülés történt valaki­vel. Ilyenkor, különösen, ha sokkos állapot is fellép, az élet­funkciók fenntartása a legfon­tosabb, s a szükséges beavat­kozásokat rangsorolni kell, te­szem azt, egy súlyos hasi sé­rülés és csonttörés esetében, nyilván előbb a hasi műtétre kerül sor. .. Az amerikai gyártmányú lé­legeztetőgép és a tekintélyes szívstimuiátor állnak az akut- osztály egy-egy sarkában, Az ágyakon sápadt, elgyötört arcú betegek, az egyik mellett még ott van az életmentő készü­lék. Ez az a hely, ahol élő lehet a halottból is. A szívműködés megáll, tudjuk, ez még csak a klinikai halál állapota. Az agy és az ápoló ilyenkor megmere­vednek: arcuk csupa figyelem és feszültség. Aztán, mikor ki­vehető a csengő jelzése, visz- szafordulnak: nem nekünk szól ... Az üvegablak mögött a de­rűsképű fiatalember valamit kia­bál a telefonba, egy másik már ugrik is, megrendül az ud­var nyugalma,, és pillanat múl­va megszólal a sziréna ... Ájulás, vagy halál? Hajnalban volt egy súlyos baleset. De akkor még a ket­tes klinika ügyelt. Reggel 8 órakor a pécsi I. számú sebé­szeti klinika átvette az ügye­letet, Ettől fogva a mentő­autók ide gördülnek be az alagsori kapuhoz. A hordágykocsin őszhajú né­ni fekszik, nem nyög, csak mély­ségesen elkeseredett. — Jaj, lelkem — suttogja — csak éppen kiléptem az udvar­ra .. . Megbicsaklott a bokám és már kész is . . . Gyenge már a lábam. A karom is eltört ősz­szel .. . A kifordult, jócskán megda­gadt boka nem fáj, énzéstele- nítették. A földön pár vércsöpp, kibontott gipszpólyák, öt perc­nyi munka és a néni lábán rajta van a fehér csizma . .. Ez itt a C-ambulancia, .Vizs­gálók, egy műtő, állandó ügye­let. Ha valakit idehoznak, vagy ellátják és hazaengedik, vagy befektetik a klinikára, vagy — ha életveszélyben van — az intenzív terápiás osztályra ke­rül. ötven egészségügyi dolgozó, közülük tizenegy orvos — egész kis hadsereg az akut-osztály. A „parancsnok" dr. Tekeres Mik­lós adjunktus. — A legfontosabb itt a tö­kéletes együttműködés, a ió koncentráltság, a szüntelen ké­szenlét. A klinikai ügyelettől függetlenül is idejön a mentő, négy percig bírja a vértelen- séget, azután már jóvátehetet­len elváltozások következnek be benne. Négy perc áll rendelke­zésre, aztán már késő. — A múlt héten két ilyen esetünk volt, előtte héten egy. A fiatalember az ágyon fek­szik. Lábát emelőszerkezet tart­ja a magasba. Itt kötés, ott kö­tés. Hasán nagy sebhely. De mindez apróság. A lényeg az volt, amikor megállt a szíve. — Mire emlékszik? — Csúszós volt az út., . A kocsival egy fának mentem . . . Aztán már csak arra emlék­szem, hogy a mentők beletet­tek ab.ba a gumimatracba, vagy mibe ... Az jó volt.. . Az­tán már csak arra, hogy ott álltak mellettem, és én azt mondtam a professzor úrnak, hogy ne haragudjon, adjunk­tus úr... Szégyenlősen, hálásan, ár­tatlanul mosolyog, mint egy gyerek. Lényegében, ha nem is pontosan, de tudja, hogy a halálból jött vissza. Ájulás, vagy halál . . . Erről az oldalról egynek látszik. Ilyen rövid út vezet a halálhoz. Ilyen egyszerű. Csúszós volt az út. .. Másutt a napi ápolási költ­ségnorma 36 forint. Az akut- osztályon napi 250. Pillanatokon beiül a legma­gasabb szintű konzíliumot lehet összehívni. Az itt dolgozókról mindig tudni kell, hol találha­tók meg. Egyszerre mindenkire is szükség lehet olykor. Sokszor, míg álomba merül a város, valahol csengenek a telefonok, ruhát kapkodnak ma­gukra orvosok, nővérek motorok búgnak fel, a műtőben kigyúl- nak a lámpák ,.. Megmozdul a gépezet Dr, Forgon Mihály professzor vezeti a traumatológiai osztályt. Hatvan ágy, egy műtő fent ai ' alagsorban, három fent, ebből az egyik a baleseti műtő. A finom varratokat az operá­ciós mikroszkóppal végzik. Más- félmilliós készülék, a képerősí­tő segíti egy fölerősített, így a betegre ártalmatlan röntgensu­gár révén a csontrendszer pon­tosabb figyelemmel követését. Altatógép, lélegeztetőgép, meg­annyi bonyolult, drága, de ma már természetes eszköze a gyó­gyításnak. A műtő előtere azonban akár egy lakatosműhely. Csörömpöl a „vas” a fiókokban: szegek, hosszú, üreges szegek és rö­videk, kombináltak és a fém­építők kilyuggatott alkatrészei­re emlékeztető pántok ... — A csontszegezési módsze­rek ma már világszerte háttér­be szorították a hagyományos gipszeléses módszert — mond­ja a professzor, — Fémlemez­zel, szegekkel, csavarokkal fog­juk össze a csontokat, így tö­kéletesebben forr össze, a be­teg megszabadul a gipsz min­den kellemetlenségétől, s több mint felére csökken a munká­ból kiesés ideje, ami népgaz­dasági szempontból sem kö­zömbös, Csíoőizületet pedig speciális fémötvözetből készült, két rész­ből álló „szerkezettel” pótolnak. Kézbeveszük egy ilyet: kis vas- rúdféleség, végén tökéletesre esztergált gömb, a hozzá tarto­zó félgömbbel . .. Nyolcvankét éves nénike to­tyog a folyosón, két mankóval. Combnyaktörés után elhalt combcsontfej — azaz most már benne a fémpótlás. Óvatosan leteszi a mankót, széktámlába kapaszkodva leguggol... Férfiak, két- és háromhetes törött lábbal ballagnak, lábu­kon könnyű kötés, mozgásuk természetes, fájdalom semmi. Az ambulanciáról szólnak te­lefonon : befutott a mentő, két embert hozott, motorkerékpáros baleset. Odalent megmozdul az egész gépezet. Két rendőr már ott je- gyezget, az egyik sérült — lá­báról letépve a nadrág, kar­ján nagy darabon felhasadt a hús — egy teherautóról ma­gyaráz, amely váratlanul fel­tűnt .,. Sápadt és szolgálatkész a fiatalember. Utasa a másik vizsgálóban annál rosszabbul van. Krétafe­hér az arca, görnyedten, ré­mült mozdulatlanságba mere­vedve ül az asztalon. Ablakos bordatörés — mondja az or­vos, kezében az injekcióstűvel. Végig eltörtek a bordák, a lé­legzés iszonyú fájdalmat okoz, ezért a beteg alig-alig vesz le­vegőt, Ráadásul szilikózisos is. Az orvos beleszúrja a tűt, a ha- lólsápadt ember hangosan nyög. Érzéstelenítik, hogy a lé­legzés ne okozzon fájdalmat, s így visszaállhasson a normális­ra. Majd később újra érzéste­lenítik, míg q törött bordák las­san begyógyulnak. Korunk járványa Hazánkban a keresőképtelen­séget okozó betegségek egy- harmadát teszik ki a balesetek. Ezen belül a közlekedési bal­esetek száma már a hatvanas évek folyamán kétszeresre nőtt. És egyre tovább növekszik... A kórházakban töltött úgyne­vezett ápolási napok és a táp­pénzes idő tekintetében is mind tekintélyesebb szerephez jutnck a balesetek. Az arányok növe­kedése világjelenség. Az USA egyéves baleseti arányszáma meghaladja egész világháborús katonai veszteségét... Régen a pestis, a kolera és a többi nagy járvány tizedelte meg az emberiséget. Ma a bal­eseti halálozási arányszám a legéletképesebb korban, 20 és 50 év között, az élre tört. A fé­lelmetesnek hitt daganatos be­tegségeket is lekörözte. Korunk epidémiája a baleset lett. Háüama Erzsébet Madrid A Baranya megyei MÉSZÖV elnöki irodájából békés, szinte idilli kép tárul a szemlélődő elé. Az ablakon át Kossuth bronzszobra, vállán a galam­bok várják a morzsát szóró jó- szívűeket, lent a nyüzsgő pécsi polgárok várakoznak a 39-es és a 40-es buszra. Innen repülüpk az emlékezés szárnyán távoli tájakra, levon­va egy küzdelmes, harcos élet gazdag tapasztalatait. Nagy Sándor elvtárssal, a MÉSZÖV elnökével beszélgetünk a mun­kásmozgalomban, a kommunis­ta mozgalomban eltöltött negy­ven esztendőről. * A csehszlovák munkásmozga­lomba a nagy gazdasági világ­válság kirobbanásának évében, 1929-ben, mint a CSKP ifjúsá­gi szövetségének tagja kapcso­lódott be. 14 éves gyerekként az esztergomi káptalan birto­kán cselédeskedett, majd alkal­mi munkásként, részesarató­ként, téglagyári munkásként sa­ját sorsán tapasztalta a társa­dalmi igazságtalanságot. Ez a felismerés vitte a forradalmi if­júsági mozgalomba a Párkány melletti Ebeden. Az ifjúsági ve­zető 1932-ben tagja lett a CSKP-nak, egy év múlva az alapszervezet titkárává válasz­tották. Nagy elvtársék szervezték a mezőgazdasági munkásokat, sztrájkmozgalmakat robbantot­tak ki. A 30-as évek elején a cukorrépamunkások a 10 órás munkanapért harcoltak a káp­talani birtokon. E küzdelmek során Naqy Sándort letartóztat­ták és kitiltották az uradalom területéről. A csehszlovák kor­mány munkanélküli segélyt utalt ki, de a helyi hatóságok különböző okokkal visszatartot­ták azt. így került sor arra, hogy a munkanélküli tömeg megostromolta, s egy napra el­foglalta a községházát, amíg a segélyt ki nem osztották. A mozgalmak irányításában ját­szott aktív szerep alapján Nagy Sándor feketelistára' került és távoznia kellett a környékről. Turócszentmárton határán egy alagút építéséhez került, ahol több tapasztalt forradal­márra! ismerkedett meg. Itt is követték egymást a sztrájkok, mert a szellőzőberendezések hiánya miatt az alagútban tűr- .hetetlen volt a levegő. Nagy elvtárs ekkor már tagja volt a CSKP Érsekújvári Területi Bi­zottságának. * Ebben az időszakban terjedt el Európa-szerte a hír: veszély­ben a Spanyol Köztársaság! A haladó világ önkénteseket to­borzott a Spanyol Köztársaság védelmére. Nagy Sándor is je­lentkezett. 1937 végén elindult és 1938 februárjában megér­kezett a spanyol frontra. Rövid fegyveres kiképezés után a 13. brigád 51-es magyar zászlóal­jában, a géppuskás századoa kapott beosztást. Rajk László volt a zászlóalj politikai bizto­sa és párttitkára. A köztársaságiak Madridban és az ország keleti részén tar­tották a frontot, de ekkor már védekező harcok folytak. A francióista túlerő nagy volt. A 13. brigád a katalán fronton harcolt. A védekező harcok mel­lett még volt erő az ellenfá- , madásra is. Egy ízben, 1938. júniusában áttörtek az Ebrón, pontonhidat építettek és visz- szanyomták Francóékat. De a repülőgépek és az ágyúk el­len nem tudtak védekezni. — Sok jó bajtárs, hű elvtárs esett el mellettünk — sóhcjt Nagy elvtárs. — Kegyetlen har­cok voltak. Minden darabka földért óriási küzdelem folyt. A Népszövetségben 1938. nya­rán döntés született, hogy mind­két oldalról kivonják a harcok­ból a külföldieket. Ennek alap­ján 1938. szeptember 26-án, a nemzetköziek visszavonultak a francia határra, de a németek, az olaszok és a portugálok ma­radtak, s a fasiszták áttörték a frontot, A megállapodás egy­oldalú megszegése után a nem­zetközi brigádok ismét csatasor­ba álltak, de bármilyen hősie­sen küzdöttek, a francoista túl­erő győzött. Védekező harcok között ér­ték el a francia határt, s 1939. február 9-én, 25 hónapos internáló tábor kezdődött Fran­ciaországban. Szeptember 1-én kitört a második világháború. Nagy Sándorékat 1941. már­ciusában Hamburgba vitték. határán ahol egy téglagyárban dolgoz­tak. A hathónapos szerződés lejárta után visszajöhetttek Ma- gya rországr a. Nagy elvtárs Budapesten, a Ganz hajógyárban helyezkedett el, ahol fűtői vizsgát, majd rt motoros daru szereléséhez szük­séges vizsgát tett, s ismét be­kapcsolódott a kommunista mozgalomba. * Nemsokára behívták a ma­gyar hadseregbe, s a keleti frontra vezényelték. De a hős spanyolos tudta a helyét: 1943. szeptember 26-án átszökött a szovjet partizánokhoz. Megle­petésére, s nagy örömére ta­pasztalta, hogy a partizánok parancsnoka Alekszandr Rap- cevics szintén spanyolos volt. A partizánok 1944. szeptemberé­ben egyesültek a reguláris had­sereggel. Nagy Sándort, 1944. október 16-án Moszkvába küld­ték, ahol Rákosi Mátyás fogad­ta, s a magyarországi ellenál­lás lehetőségeit, terveit tárgyal­ták meg. Innen Kievbe utazott, ahol a magyar hadifoglyokból létrehozott partizániskolában se­gített felkészítésükben. * A felszabadult Magyaror­szágra 1945. március 28-án ér­kezett meg, s áprilistól decem­berig a Magyar Kommunista Párt Hajdú megyei Területi Bi­zottságán osztályvezetőként dol­gozott. Pártiskolára küldték, majd 1946. februártól 1948. de­cemberig az MKP Szatmár me­gyei titkára. Később az MDP Heves megyei titkári funkcióját töltötte be 1950-ig. Ezután a Heves megyei Állami Gazdasá­gok igazgatója, majd a Bara­nya megyei Állami Gazdasá­gok igazgatója lett. Kissé váratlanul érte a Mr 1955-ben: kinevezték a Magyar Népköztársaság argentínai kö­vetének. A követséget 1957-ig vezette. Nagy Sándor elvtárs 1958- ban a Baranya megyei MÉ­SZÖV elnöke lett, s azóta is ebben a funkcióban van. Az életerős, pirospozsgás arcú, ta-. pasztáit, 61 éves férfiú, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Végrehajtó Bi­zottságának tagja számos tár­sadalmi funkciója mellett. Tizenhat rangos kitüntetés tu­lajdonosa, közöttük két szovjet, csehszlovák, két lengyel kitün­tetés, a Zalka Máté Emlék­érem, a Magyar Szabadság Érdemrend, két Munka Érdem­rend arany fokozata, a Szo­cialista Hazáért Érdemrend. Nagy elvtárs 41 éve tagja a Kommunista Pártnak. A cseh­szlovák, a spanyol, a francia, a német, az orosz és a magyar munkásmozgalom edzette ke­ménnyé. — Nem kíméltem időt, egész­séget, sokszor voltam életve­szélyes helyzetekben. Alap- gondolatom mindig az volts fegyelmezetten, pontosan vég­rehajtani a párt utasításait. Mindig szerettem, ma is szere­tem a munkát. Ha fegyverek dörögnek mellettem, ha béke van, szerényen, szorgalmasan, fegyelmezetten kell dolgozni. A nagy csaták gyümölcse beérett, de sosem lehet megállítani — összegezi. Dr. Fehér István i <

Next

/
Oldalképek
Tartalom