Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)

1973-07-01 / 169. szám

Tananyagcsökkentés — a középkorban Egy könyv — egy hanglemez Az az ember, akiben nincs zene s akire édes összhang sohse hat. gyanús, hogy megcsal, kira­bol, elárul: lelke mozgása nehéz, mint az él­ei zése sötét, mint az Erebus: ilyennek ne higyj. Hallgasd a zenéti — mondatja a zene hatalmá­ról William Shakespeare Lo- renzoval a Velencei kalmár­ban. Hallgasd a zenét! Ez a Zeneműkiadó Vállalat gondo­zásában nemrég megjelent, A zene szava verseskötet első .■észének alcíme. A Gál Zsu­zsa szerkesztette, Hincz Gyula illusztrálta könyvben össze­gyűjtött versek a zenéről, mu­zsikáról szólnak. Mint három­ezer éves híd ível át Homé­rosztól legfiatalabb költőinkig, át téren, időn, országhatáro­kon. A felfedezés izgalmá.a' olvasom Po Csű-ji verssorait a gitáros öregasszonyról, li Tcj-po-t, a Dzsambul Dzsa- bajev eposz-részletét. Régi is­merősként üdvözlöm viszont az öreg, komoly Vejnemöjnén szavait idéző Kalevalát: ,.Nosza jöjjön meghallgatni, / Aki nem hallott ezelőtt / ö'eg dalost, örvendezőt, I Huros hárlát, zengedezőt." Elém kerülnek olyan versek mint Bessenyei Györgyé az eszterházi vigasságról, a Kul­csár-kódexből a 150. zsoltár, Federico Garcia Lorca költe­ménye a gitárról vagy Edgar Allan Poe ünnepélyesen zen­gő sorai A harangok ról, fs természetesen a mai költők sem hiányoznak: Weöres Sán­dor, Illyés Gyula és a többiek- egy kis időrendi tájékozta­tó, útbaigazító azért nem ár­tott volna. A kötet második részében: „Hirhedett zenésze a világ­nak ..." — a muzsikusokat rajzolják le a költők, akiket talán sohasem láttak. Soha­sem láthattak. Varázslattal él­nek a költők, Rónay György vagy Kassák Lajos, amikor J: S. Bachot idézik, akinek „pál­cája int s a lábához juhá­zott / mindenség az átszelle­mült anyag / boldogságával rákezd létezése / ujjongó kardalára az öröm / indázva zengő katedrálisában." Pus­kint a Mozart és Salieri közt lappangó titok izgatta, Wys­tan Hugh Auden pedig Mo­zart születésének 200. évfor­dulójára adott metalógust a Sarastro szerepét játszó éne­kes szájába . ■. „S a csillagig csapott a földi hullám, / a legnagyobb, a szent Kilence­dik ... I A szivbe tépj, te szó. úgy érj ma dallá, / mi végül ünnepelve zeng lel itt! — ün­nepli Beethovent Nyikolaj Za­bolockij. Ismerős és eddig is­meretlen versek Lisztről, Wag­nerről, Chopinről — egészen Arnold Schönbergig és Anton Webernig. Közben természe tesen gazdag válogatás o Bőrtokról és Kodályról szóló versekből. „A válogatás nem teljes" — mentegetőzik o kia­dó a fülszövegen. Hogy is le­hetne az? Az óriásokról és müveikről külön-külön kötetre valót lehetne összegyűjteni, ahogy verseskötet jelent meg Bartókról. Mégis kicsit fáj, hogy hiába keressük a kötet­ben a mi Csorba Győzőnk megrázó erejű Kodály-ver- sél . . . Mint ahogy hiába keressük szűkebb hazánk képviselőit a most megjelent SLPX 15039 számú Új várak épültek című mikrolemezen. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat stúdiójában múlt év telén készülték a felvételek, melyek során kórusmozgalmuhk tör­ténetében először szólalhat­tak meg nagy számban hang­lemezen ismert munkáskórif­sok. Olyan jeles énekkarok mutatnak be közismert és ked­velt kórusdalokat, ritkábban hallható kompozíciókat, vala­mint a hagyományteremtés igényével elsőnek megszó­laltatott, igényes műveset mint a Vándor Kórus, a Va­sas Művészegyüttes Vegyes­kara, az Építők, az ÉDOSZ, a Medicor MSZBT énekkara, a HVDSZ Liszt Ferenc férfi­kórusa. Elismerésre méltó, hogy a szerkesztők a főváro­siakkal egyenlő arányban szerepeltettek a lemezen vi­déki munkáskórusokat. A ka­posvári, miskolci, salgótariá- ni, esztergomi, szegedi, tata­bányai, veszprémi kórusok mellett azonban örömmel vet­tük volna, ka a gazdag kó­ruskultúrájú Pécs valamelyik énekkarának produkciója Is helyet kapott volna a leme­zen. Ügy véljük, színvonalas vá­lasztékban nem lett volna hiány. . . Or. Nádor Tamás Pál Rita: Nyolcadikosok Júliusi pécsi esték MOZI A West Side 5fory-t a Park Kertmozi július 19-i ünnepé­lyes megnyitásakor, majd azt követően 18 estén át ugyanitt játsszák. Bernstein világhírű musicalja a kétrészes színes amerikai filmen is népszerű lett. A cselekmény, a zene és a tánc egysége kitűnően mu­tatja be az amerikai Rómeó és Júlia szerelmét. A szereplők között ott láthatjuk George Chakirist, valamint Natalie Wood-ot. A megalkuvó c imü színes olasz—francia film Al­berto Moravia regényéből ké­szült Bernardo Bertolucci ren­dezésében. A főszerepben Jean-Louis Trintignanttal, Ste­fánia Sandrellivel találkozunk. Egy olyan ember története raj­zolódik ki előttünk, aki az uralkodó hatalom játékszeré­vé vált, akinek egész élete az alkalmazkodás, s mindent megtesz, amit kívánnak tőle. Az utolsó mozielőadás című filmet Peter Bogdanovich ren­dezte McMurtry regényéből. Az ötvenes évek Texasát érzé­keltető filmkrónikában kora­beli zenét is hallhatunk, így Johnny f Ray, Eddie Fischer, Hank Williams lemezeit. Az operett-kedvelők a Bob her­ceg tévéfilm-változata után színes filmen követhetik nyo­mon az álruhás herceg ka­landjait. Keleti Mártonnak ez volt az utolsó, teljesen elké­szült filmje. Sok ifjúsági film várja a vakációzó gyerekeket, például: A magányos farkas­kutya, Vakmerőség, Hárman a kincs nyomában, vagy a tudo­mányos-fantasztikus, Az And- roméda-törzs. A FÉK klubmo­ziban ismét előadják A két­éltű embert és a Kést. A FÉK másik programjában a Szelid motorosok, valamint A halál erődre is szerepel. Felújítják a színes magyar filmet, a Sze­gény gazdagokat is. Az isten­kúti mozivendéglóben pedig A 22-es csapdáját, a Macken- na aranyát lehet megtekinte­ni, vagy a francia filmvíqjáté- kok közül Egy bolond Párizs­ban, Fennakadva a Ián ci- műeket. HANGVERSENY A Pécsi Zenélő Udvarok rendezvény-sorozata a Kolozs­vári Filharmónia vonósnégye­sének hangversenyével folyta­tódik a Hotel Tourist udvarán. A kvartett tagjai Mozart, De­bussy, Bartók műveit szólaltat­ják meg. Rhoda Scott július 8-ón ismét vendéaszerepel vá­rosunkban a Szabarliéri Szín­padon. ezúttal önálló esten hallhatjuk, RENDEZVÉNY Július 5-én a Pécsi vásár — ez a divat című vidám, éne­kes-táncos játékban fellép az Express- és o Kék Csillag­együttes, Kovács Kati, Koós János is. A hazánkban tartóz­kodó lahti néptánccsoport jú­lius 5-én Harkányban mutat­kozik be, majd 6-án városunk vendége lesz. Az együttes a Pécsi Ipari Vásár szabadtéri színpadán szerepel. A legfiatalabb tizenhét cA éves, a legidősebb negy­venhét. A Dolgozók Ónálló Ál­talános Iskolájának pécsi hall­gatói, nyolcadikosok. Köztudott, hogy kb. kétmillió dolgozó nem fejezte be az ál­talános iskolát. Miskolcon, „az LKM-ben, a megye legnagyobb ipari üze­mében 7700 fő körüli azoknak a száma, akik nem végezték el az általánost. Ebből mindössze negyvenen tanulnak a dolgozók esti iskolájában." És nálunk? Pécsett mintegy negyvenezer felnőtt nem fejez­te be általános iskolai tanul­mányait. összefogásra, nagy-nagy kö­zös akaratra lenne szükség I Hogy mindkét fél — a munká­sok és üzemek — érezzék és tudják is, korunk természetes, jogos igénye, követelménye a képzett, műveltebb ember. Mert nemcsak a munkás érzi tehernek a munka melletti ta­nulást, de sajnos elég sok vál­lalat, üzem sem egyértelműen „lelkesedik”. * T alán ez is oka, hogy az ' iskolánkba évente be­iratkozó hallgatók száma ugyan nem csökken, de az arányok alaposan megváltoztak. S en­nek csöppet sem lehet örülni. Egyre több a tanköteles korú, túlkoros gyerek. FJallgatóink alig ötven százaléka felnőtt Három osztályban végezték a nyolcadik általánost. Nagy részük itt járta a hetediket, de néhányon a 3—4., illetve 5—6. osztályt is. A több éves tanulás vállalá­sának elsődleges motívuma ter­mészetesen a nagyon is hiány­zó bizonyítvány megszerzése volt. Volt — így mondom —, mert időközben ezekben az emberekben felébredt valami, s az iskola mór nem nyűg, de öröm, - izgalom, élményforrás lett, Egy-egy osztály olyan mikro­közösség, ahol az egymást megkedvelt, összeszokott embe­rek nem tovább fáradnak, ha­nem „átkapcsolnak”, felfrissül­nek, mintha kicsit ünnep jelle­ge is lenne ezeknek a délutá­noknak, estéknek . .. A napjuk valamikor hajnali 3—6 óra között kezdődik. So­kan járnak be vidékről is. Fá­radtak? Bizonyára. Ritkán lát­szik rajtuk. Talán nem is érzik, elfelejtik, valami egészen más kezdődik itt: ismerkedés, már- már barátság a „nagyon ne­héz" nyelvtannal és az idén „jojdeizgalmas” fizikával, iro­dalommal, történelemmel, de legfőképpen mindennel, ami foglalkoztatja, érdekli őket, amiről lehet kérdezni, amit meg lehet beszélni . .. A „korelnök" Major Ferenc. Kitűnően végezte tavaly a he­tediket. A második világhábo­rúban hadifogoly volt, történe­lemóráinkon „élő tanú”, „szo­bád ehhez hozzászólni?”, s ki­csit megköszörülve a torkát, idézgeti — egészen pontosan — az eseményeket. Kőfaragó. „Az én időmben csak 6 elemi volt és nemrég tudtam meg, hogy van esti tagozat. Kicsit féltem, amikor beiratkoztam. Kellemesen csalódtam. Az is jó, hogy osztálytársaim igen ren­desek. Szeretnék szakvizsgát tenni, orosz tudásomat tovább fejleszteni és magánszorgalom­ból tanulni úgy, mint eddig is. A munkám nehéz, különösen o sok emelgetés fárasrtó, de a hangulat vicces, ha sokat fü­tyülök munka körben, már mondják a társaim: »biztos ötöst kapott a Feri.« Fáj, hogy fiatalabb koromban nem tanul­hattam, mert engem mindig minden érdekelt.” Kovarik lózsel betanított munkás egy gépgyárban. Har­mincéves, jó fellépésű, értel­mes. „Eddig ilyen jellegű isko­láról nem volt tudomásom. Ősszel Íratott be a feleségem. Elsősorban természetesen a bi­zonyítványért tanulok, főleg a reáltantórgyak érdekelnek.” A többi tantárgyat nélkülözhetö- nek tartja, ezt csöppet se tit­kolja. Ebből heves vita kereke­dik, de nem győzzük meg. Vagy mégis? Amikor csökken az iro­dalom- és nyelvtanórák szá­ma, a többiekkel együtt igé­nyelné: „nagy szükség van rá". Ó. István tudott az iskola lé­tezéséről, de „most jött meg a kedvem". És valóban megjött Felesége váltott műszakban dolgozik, így kéthetente István­ra hárulnak az „anyai” gon­dok, felügyelni, foglalkozni két kisgyermekükkel. Valamilyen megoldást azonban mindig ta­lál, szinte sohasem hiányzik. Huszonhét éves, betanított munkás, technikumban fog to­vábbtanulni. 5z.-né hetedikbe is idejárt, a legközelebbi vasútállomástól 3 kilométerre lakik, vasúti őr- házban. Ha iskolába jön, öt­éves gyerekét magával hozza — télen is — Pécsett élő ro­konaihoz, „Amíg a kisfiam nem jár iskolába, otthon kell ma­radnom. Addig se gúnyolnak a munkatársaim. Néhány em­ber a faluban a fülem hallatá­ra mondogatja így is, hogy biz­tosan buta vagyok. Ez nem idegesít, mert aki képes meg­jegyzéseket tenni arra, aki fel­nőtt korban beül a padba, hogy tanuljon, csak a saját műveletlen ségét hozza nyilvá­nosságra." Neki van igaza. * A harmincvalahárry évesek szinte valamennyien ha­sonló okok miatt nem fejezték be gyerekkorukban a tanulást. Pocsaji Péter. „A háború után nehéz volt anyámnak a három gyerek nevelése, ezért 13 éves koromban már dolgoz­tam. Nehéziparban, ahol teljes fizikai erőkifejtésre volt szüksé­gem. A mostani munkahelye­men lehetőség van, hogy egy gépkezelői tanfolyamon részt vegyek, s utána könnyebb mun­kát végezhetek. Feleségem megértő, még az ötéves kislá­nyomnak is első szava, ha isko­lából hazatérek: „apu, hányast kaptál?" Bencre János falun, osztat­lan iskolában fejezte be a ha­todik osztályt. A hetediket már nálunk végezte. Rendkívül ér­deklődő, sokoldalú. Munkahe­lyén szocialista brigádvezető, sokfajta társadalmi munkát vé­gez, harminchét éves, gépkocsi­vezető. Az utóbbi hónapokban kicsit megkeseredett. Joggal. Hosszú, vidéki kiküldetések te­szik gyakran lehetetlenné, hogy iskolába jöjjön. Tudják, hogy tanul. Precíz, gépelt igazoláso­kat is adnak a mulasztás oká­ról. Anni nem vigasztalja meg Bencze Jánost, mert ő az órá­kon szeretne részt venni. Gép­ipari technikumban szándéko­zik továbbtanulni. R. János másodikos elemista volt, amikor szüleit 1943-ban kitelepítették, apja még az év­ben meghalt, anyja súlyosan megbetegedett. Negyvenhét­ben kerültek vissza Magyaror­szágra. 14 éves korában végez­te el a hatodik osztályt, s el­ment zsákhordónak. Igaz, egy­úttal a dolgozók iskolájába is beiratkozott, de akkor ötven jelentkezőből hárman tartottak volna ki .. . Hetvenegyben tu­catnyi MÁV-dolgozó iratkozott be vele együtt a hetedikbe. Négyen maradtak. R. János nagyon is reális tervekről úgy beszél, mint aki nem akarja el­kiabálni. „A MAV-nak is célja, hogy tanuljak. Tanfolyamra kül­denek, s ha az legalább né­gyesre sikerül, tovább tanulok. A gózmozdonyok helyére egyre inkább Dieselek kerülnek, ha minden jól megy... Munkatár­saim egy része helyesli tanulá­somat, rosszindulatú megjegy­zéseket azok tesznek, akik ugyancsak így kezdték, mint én. Külterületen lakik, munkája nem 8 órás műszak, ha nincs buszjárata, éjszaka, hajnalban gyalog jön be Pécsre. „Szereti a munkáját?" „Szeretem. Ha nem szeretném, már rég ott­hagytam volna.” Berente Mihály, a Mecseki Állami Erdőgazdaságnál dolgo­zik, fakitermelő brigódvezető. Az erdőt szereti, de 11 év alatt belefáradt ebbe a munkába. 15 kg-os fűrészgépet kézben tartani napi 8—10 órán át... Könnyebb munkát szeretne, másik szakmát fog tanulni. Hoz­zánk járt hetedikbe is. ,A há­borúban a tanítónkat elvitték katonának és másik tanítót csak 194ó-ban kaptunk, akkor már nem voltam tanköteles. A szü­leim nem is bánták, szükség volt a munkámra, tanyán lak­tunk. Munkahelyemen segíte­nek, egyik munkatársam velem jár, kettő pedig ősszel fog be­iratkozni. Hatodikos kislányom­mal együtt tanulunk. Nemcsak a bizonyítványért, e tudásért is." Munkatársa, Nagy Imre, az általánost ugyancsak azért nem végezte el, mert „pont egybeesett a háborús időlckel. Sokan voltunk testvérek, az apám rokkant.” • Két elemivel jött hozzánk. Most nyolcadikos. „Indítékom elsősorban az volt, hogy a kis­lányomnak tudjak "segíteni. És persze, megszabadulni egy hát­rányos érzéstől . .. Szakmát szeretnék tanulni. Jelenlegi munkám olyan nehéz, hogy túl sokáig nem lehet bírni. A fő­nökömtől sok biztatást kapok. Munkatársaim pedig — mivel brigádban dolgozom — rende­sen beírják a teljes napomat, hogy a fizetésem ne csökken­jen. Amikor beiratkoztam, csak akkor nyugodtam meg, amikor láttam, hogy nem én vagyok így egyedül ... A tudóst leg­alább annyira fontosnak tar­tom, mint a bizonyítványt. Min­den tantárgy érdekel.” Rendkívül intelligens, szerény ember. Sohasem panaszkodik, természetesnek tartja, hogy a jó eredményt csak kitartó mun­ka előzheti meg. Marika adminisztrátor. Az a típus, aki megszállottan, boldo- g'an tanul. Ftarminchét éves. Faggotom, „miért nem előbb?” .Anyám egyedül nevelt és min­dent rómhagyott. Utáltam ta­nulni. ezért a hetedik után ki­maradtam. Később hiányzott a tudás, társaságban nem min­dig jó csak hallgatónak lenni. Családom egyetlen tagja, 20 éves lányom nagyon örül, hogy tanulok. Féltem, izgultam, ami­kor beiratkoztam. Sokszor gon­doltam rá, abbahagyom, nem vagyok képes tanulni. Az első ötös adott erőt a folytatáshoz." Lányát 13 éve egyedül neve­li. Esténként varrt, hogy bizto­sítsa megélhetésüket. Marika most „felszabadult", lánya mór dolgozik, s ó tanulhat. Gimná­ziumba megy ősszel. * C Gábor betegség miatt ' ■ évvesztes volt, s 14 éves korában, 7 általánossal iratko­zott be szakmunkástanulónak. Évekig abban a tudatban volt, hogy ez a végzettsége pótolja a nyolcadik osztályt A csalá­dot kivéve — s ezt is nagyon szűkítve — senki sem tud arról, hogy most itt tanul. A munka­helyén se, ahol komoly, felelős beosztása van. A faluban se, ahol laknak, s felesége a gyógy­szerész. A rokonok közül töb­ben pedagógusok, előttük is titok a dolgozók iskolája. Gá­bornak nincs miért restellked- nie. Reggel hatkor vonatozik Pécsre, este hét felé ér haza. amikor tanítás van, csak éjfél­tájt. .Annyi év után beiratkoz­ni az általánosba, harminchét évesen, bizony szívdobogást okozott. De az elmúlt, szíve­sen járok ide, munkaköröm is megkívánja a magasabb vég­zettséget. A Közgazdasági Technikumban folytatom a ta­nulást ősszel.” Az első történelemóránkon, amikor igyekeztem meggyőződ­ni, ki mennyire értett meg, rá­csodálkoztam Gáborra. Talán egy szót sem felejtve, pontosan idézte a mondottakat, azt Is, amit nem nézhetett meg a tan­könyvben. „Ismerős volt ugye, amiről beszéltem?" — kérdez­tem. „Részben, nagyon figyel­tem." Akkor kételkedtem. Azóta egyfolytában örülök kitűnő me­móriájának, szókincsének, Intel­ligenciájának, műveltségének. Ennek nincs egészen tudatá­ban, mert „szeretnék több len­ni, mint ami vagyok, de sok mindenről lekéstem." Jelenlegi munkaköréhez megszerzi c technikusi oklevelet De: gye­rekkorától egészen más terület vonzotta. Amihez sajnos, való­ban nincs már reménye. De azt óhítania, hogy „szeretnék több lenni, mint ami vagyok", mégis felesleges. Nagyszerű emberi őrá, s társaira, évek múltán is jé lesz emlékezni. A korabeli dokumentumok alapján biztosra vehető, hogy Esztergomban már 1000 körű* működött iskola. Hegedűs Raj- mund, az Esztergomi Tanító­képző Intézet tanára, aki a vá­ros oktatási múltjának hosszú idő óta lelkes kutatója, né­hány írásos dokumentum és a középkori ismeretek alapján megközelítő képet állított ösz- sze arról, hogy mit és hogyan tanítottak a múlt iskoláiban. Munkájához a legfőbb forróst az esztergomi főszékesegyházi könyvtárban őrzött kéziratok, elsősorban a Szálkái Kódex (Szálkái László későbbi herceg- prímásnak Sárospatakon több éven át irt jegyzetanyaga), va­lamint a Széchenyi Könyv­tárban levő, minden bizony­nyal az esztergomi káp­talani iskolában készült 224 levélből álló kézirat jelentette. Mint a kutató megái lapítot­ta, a tananyog két nagyobb csoportot alkotott. Az egyikbe a középkori általános művelt­ség törzsanyaga, a gromatika, a dialektika és a retorika, a másikba pedig az oritmetiká. az algebra, az asztronómia és a zene tartozott Míg az első csoport tananyaga kötelező volt, a másodikból csak azt ta­nították, amit a helyi sajátos­ságok megköveteltek és lehe­tővé tettek. Bár legtöbbször szárod okon át ugyanazt a tankönyvet hasz­nálták, a magiszterek és rekto­rok a kor követelményeihez igazították oz onyogot, kom­mentálták, magyarázták azt. A tanítás módszere állandóoe korszerűsödött. Míg például a X. században csak római szá­mokat használtak, fejben és uj­jal számoltak, addig a Xlfl. század elején általánossá vált az arab számjegyek használa­ta, a helyiérték és a zéró alkal­mazása. Ekkor bővült a műve­letek köre, a négyzetre emelés­sel és a gyökvonással. A középkor iskoláiban, így az esztergomi káptalani iskolá­ban is a diákoknak nagyon so­kat kellett könyv nélkül tanul­niuk. Könyve (kódexe) ugyanis többnyire csak a tanítónak volt. Az emlékezetbe vésést meg­könnyítették azzal is, hogy vers­be foglalták az Ismereteket. Fél évszázada senki nem látta repülni... A nyíregyházi Tanárképző Főiskoláé lett a magyarországi lepkék egyik leggazdagabb magángyűjteménye. A gyűjte­ményt a főiskolának Szalkqy József, a kitűnő szakember adta át, aki eddig a Fővárosi Állatkert rovarházát vezette, de rövidesen az újonnan épülő, megjelenésében és nevében is valóban reprezentatív Vivárium vezetője lesz. r, A gyűjtemény a mogyoror- szógi na'gylepkék közel 1400 fajának harmincezer példányát tartalmazza, tehát — a moly­lepkéket figyelmen kívül hagy­va — gyakorlatilag az egész magyar lepkevilágot képviseli. Még olyan fajok képviselői is megtalálhatók benne, amelye­ket az utóbbi évtizedekben mór senki sem látott Magyar- országon, sőt talán a világ más tájain sem. Ezek ma már csak a vitrinekben találhatók. Megvan például oz az 5-«é centiméter szárnyszélességű Oxytripia orbiculosa, amely­ről annak idején Móra Ferenc írt egyik novellájában, de azó­ta már talán teljesen kipusz­tult. Szalkay József ezeket e példányokat is csak mint a vad nőszirom gyökerében meg­húzódó hernyókat tudta „be­gyűjteni", majd lepkévé fel­nevelni. Ilyen lepkét fél év­százada senki sem Jótott re­pülni. Ugyancsak értékes ritkasága a gyűjteménynek a Rhypario- des metelkana, amelyet Metel- ka alsódabasi gyógyszerészről neveztek el. Ez a lepkefaj Hosz- szú évtizedekre „visszavonult a közélettől" senki sem látta, és Szalkay József is a mocsárban térdig gázolva a mocsári men­ta és a gólyahir leveleiről tudta összeszedni azokat a hernyókat, amelyekből a gyűj­temény 27 lepkepéldányo ki­fejlődött Repülő lepkét fogni ilyen helyen általában csak a madarak tudnak, hiszen a mo­csárban nem lehet utánuk ita* lad ni a lepkehálóvaL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom