Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)

1973-07-07 / 175. szám

W73, [úti us 7, DUNANTOll NAPlö 3 Nők a gépek mellett Meg mérőszobák műszerei előtt, szabószasztaloknál, szere­lőszalagoknál. Száz ipari fog­lalkoztatottból 44 leány vagy asszony. Száz munkás közül 42. A szakmunkások esetében száz­ból húsz. A népgazdaság kere­sőinek 42 Százaléka, több mint 2,1 millió fő a nő. A sokat em­legetett nőkérdésnek nemcsak politikai, társadalmi jelentősége van. Hanem gazdasági is, egyenlő súllyal. Mert ma már túljutottunk azon, hogy elég munkát adni. A munkával, a munka mellett ezer minden jár még az iparban dolgozó nők hatalmas seregének. A cselekvés rétegei 1970. február 18-19-i ülésen átfogó határozatot fogadott el a nők' helyzetének további javí­tásáról a párt Központi Bizott­sága. A X. kongresszuson — 1970 novemberében - Kádár János elvtárs megállapította: „A Központi Bizottság a kérdés nagy társadalmi fontossága és a szocialista fejlődés általános menetére való hatása miatt, különös figyelmet fordít a nők helyzetére." Minisztertanácsi rendelkezések, ágazati szabá­lyozások sora bizonyította azóta a fokozott törődést. S a legfris­sebbet említve: a SZOT elnök­sége május 28-án tartott ülésén kimondhatta, hogy a március elsején végrehajtott központi bérintézkedés legnagyobb mér­tékben a szakmunkásnők kere­setét növelte. A cselekvésnek sok rétege van, s mindegyiknek meghatá­rozott jelentősége. Van, amit országosan kell megoldani. S még több, amit helyben, a vál­lalatoknál, az üzemekben. Mert például a vállalati szociálpoliti­kát nem lehet helyettesíteni semmivel. Nem árt visszatekinteni. 1949- ben kétmillió munkaképes korú eltartott nő volt az országban. Ma számuk a hatszázezret is alig haladja meg. Száz ipari foglalkoztatottból 21,5 volt nő 1949-ben, ma 44. A textilruhá­zati iparban a munkások 84, a kézműr és háziiparban 80, a textiliparban 71, a nyomdaipar- tan' 54, az élelmiszeriparban SO, de még a vegyiparban is 40 százalék a nők aránya. S hogy eloszlassuk a tévhitet, ami sze­rint a nők csak a „női" ipar­csoportokban vannak otthon, f jük le: a híradás és vákuum- technikai Ipar minden száz munkásából 57 leány vagy osz- szony. Jónéhány iparterületen tehát a nőkhöz kell igazítani a fejlesztési, technológiai terve­ket éppúgy, mint a munkásvé- clelmet, a szociális gondosko­dást, azon egyszerű oknál fog­va, hogy ők alkotják az ott te­vékenykedők többségét. Heti 44 óránál többet ma már csak az ipari munkásnak régy százaléka dolgozik. Jó ez? Természetesen. Ám vegyünk szemügyre egy másik adatot: száz munkásnőből 60 betanított, 21 segédmunkát végez, s csu­pán 19 érte el a szakmunkás rangot. Rossz ez? Igen. Arra fi­gyelmeztet, hogy nem lehet, nem szabad a nők helyzetét, a teendőket leegyszerűsítve meg­ítélni. A legfőbb utánpótlás öt év alatt a szocialista iporban 150 ezerrel bővült a foglalkoztatottak száma. Ebből mindössze 30 000 a férfi, a „megmaradó" 120 000 nő! A legfőbb utánpótlást ők adják, s bár a távlati tervek szerint arányuk az iparban jelentőseb­ben már nem növekszik — ez az Motorizálják a Korszerűsítik a halak takar­mányozását a fialna—Baranya megyei halgazdaságban, — A három megyére (Tolna, Bara­nya, Somogy) kiterjedő gazda­ság attalai halastavainak part­ján három, egyenként száz má­zsa száraz táp-, vagy szemes­takarmányt befogadó alumínium sílótornyot állítottak fel. Ezek- hei töltőkocsival szállítják a hal_ takarmányt, amelyet szippantó­I úgynevezett tereiéi ágazatok­ban, a szolgáltatásokban, a ke- I reskedelemben, az igazgatás­ban, az egészségügyben stb. megy végbe —, de számszerűen újabb tízezrek keresik majd ke­nyerüket gépek mellett. Nem mindegy, mekkora, milyen ízű ez a kenyér. A munkahelynek, a szőkébb közösségnek döntő ízerepe van abban, hogy számottevően vál­tozik-e a nők helyzete. A mű­szakok helyes megosztása, a munkaidő alatti szakmai to­vábbképzés lehetőségének meg­teremtése, a részmunkáidőben való foglalkoztatás, a nehéz fi­zikai tevékenységek gépesítése, az egészségtelen munkakörül­mények fokozatos fölszámolása- egy-egy állomás o járt és já­randó úton. Ezt „fentről” nehéz elérni, ha „lent” a tettekre hi­vatottak a vállukat vonják. Segédmunkás az élelmiszer­iparban dolgozó nők ötven szá­zaléka: 42 százalékuk betaní­tott munkás, s csak nyolc szá­zalék a szakmunkások aránya. Igaz, a textilruházati iparban ez utóbbi 53 százalékra emel­kedett. Területenként tehát na­gyok az eltérések, de az ipar egészének csekély szakmunkás- női aránya már a nyolc általá­nos utáni továbbtanulásnál megsejthető. A szakmunkás- tanulóknak pusztán negyede lány, a gimnáziumot végzettek csak „végső esetben” adják fe­jüket szakma elsajátítására, in­kább átmenetként — segéd- és betanított munkát vállalnak. Sűrűn, szándékaikkal ellentét­ben, nem átmeneti időre szól választásuk. Mert vannak teendők - ki­váltképp a szemlélet megváltoz­tatásában — ezen, azaz a lá­nyok, asszonyok oldalán is. Ha már ipar, akkor legyen iroda; az adminisztratív alkalmazottak 78 százaléka nő ... Mond ez is- valamit. S a baj nem ez, hanem az, hogy nagyobb a becsülete — amint a szakembe ek mond­ják, társadalmi presztízse — a műhelyírnokságnak, oz anyag- könyvelésnek, bérelszámolásnak, mint a szakmának, a köszörűs- ségnek, esztergályozásnak, mű- szerészségnek, fonásnak, szö­vésnek, szabásnak. Bér és... Napjainkban már ritkán akad példa arra, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bé’’ elvét a nők esetében kirívóén megsért­sék. Kirívóan. Van itt még teen­dő - például az órabérbesoro­lási úgynevezett tól-ig határok kihasználásában, hogy ne csak férfiak érjék el a maximumot —, hiszen vizsgálatok szerint a fér­fiak legalacsonyabb és legma­gasabb órabére közötti különb­ség ötszörös, míg a nőknél csak háromszoros . . . Ahogy az ága­zatok közötti bérkülönbségek is vizsgálatra szorulnak, majd — az ország teherbíró képességé­nek megfelelően — változtatás­ra. Központi és helyi teendők öt­vözete szilárdítja és hosszabbít­ja azt oz utat, amely az ipari munkásnők jobb helyzetéhez, megbecsüléséhez vezet. Am nagy hiba lenne úgy vélni, hogy ahol igazságosan megfizetik a nők munkáját, ott már megtet­tek mindent. A kötelességek közül is csupán egyet hajtottak végre. A többi még ott sorako­zik, a kötelességeken túli, de szükségszerű cselekedetekről nem beszélve. Mészáros Ottó halak etetését berendezés szív a toronyba, A mintegy tíz méter, magas siló­toronyból a gazdaság által gyártott önürítős motorcsónakba ehgedik a takarmányt. A nagy csónakból vízsugár sodorja a tóba, a megszokott haletető­helyekre a takarmányt, A halgazdaság homoki üze­mében az idén hatvan ilyen ön­ürítős motorcsónakot gyártanak más tógazdaságok részére is. Megérkezten vendégeink a 3. magyar—finn barátsági hétre Csütörtökön éjszaka, éjfél után megérkezett a magyar és finn zászlókkal díszített Feri­hegyi repülőtérre az- Ulf Sund- qvist oktatásügyi miniszter ve­zette finn politikai delegáció. A magyar—finn barátsági hétre érkezett finn küldöttség tagjai neves közéleti személyiségek, akik egyúttal a magyar—finn barátsági hét felett védnöksé­get vállaló politikai pártokat és szervezeteket is képviselik. A vendégeket dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának titkára üdvözölte. A finn politikai delegáció megérkezése után három külön- gép szállt le Ferihegyen, ame­lyek a harmadik magyar—finn barátsági hét háromszáz finn vendégét hozták. A testvén/á- rosok: Turku — a régi főváros, Tampere — észak iparvárosa, Jyvaskyla — az iskolájáról, nyári egyeteméről híres oktatási köz­pont, Riihimaki — mezőgazda- sági centrum, Kérni a fa- és hal­gazdaságról nevezetes kikötő­város és Lahti — vásárváros, delegátusai az orszáq legkü­lönbözőbb vidékeit és társadal­mi rétegeit képviselik.. Érkezésük után autóbuszokra szálltak és elindultak a hat magyar test­vérvárosba. * ■ A III. magyar—finn barátsági hét alkalmából Kállai Gyula, az MSZMP PB tagja, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának elnöke — Szentistványi Gyuláné és dr. Molnár Béla országos titkárok társaságában — pénteken a HNF székházé­ban fogadta az Ulf Sundqvíst oktatásügyi miniszter vezetésével hazánkban tartózkodó finn po­litikai küldöttséget. Októberben és novemberben rendezik a nemzetiségi szövetségek kongresszusait Kiküldött munkatársunk fe­len ti s Tegnap délelőtt sajtótájékoz­tatón ismertették a Művelődési Minisztériumban a magyaror­szági nemzetiségek demokrati­kus szövetségeinek kongresszusi előkészületeit. Dr. Kővágó László, a minisz­térium nemzetiségi osztályának vezetője elmondotta a résztve­vőknek, hogy az október végén, november elején sorra kerülő román, német, szlovák és dél­szláv szövetségek kongresszusai jelentős belpolitikai, de külpo­litikai vonatkozású események is lesznek. Az utóbbi időben a nemzeti­ségek' demokratikus szövetsé­geinek politikai és kulturális szerepe jelentősen növekedett pártunk lenini nemzetiségi poli­tikájának gyakorlata alapján. Szökőkút a tó közepén Megfiatalodik a Pontos adatok nincsenek - a környék „tűkéi” szerint a bolo- kányi tavat valamikor a harmin­cas években tisztították utoljá­ra. Hogy az idő milyen pusztító, az itt is látszik: a háború szeny- nye, a csapadékkal bemosott hordalék, a ,,szorgalmas” em­berek által a tóba hordott sze­mét, a lassú eliszaposodás, mind-mind töltötte s egyben szennyezte a tavat. Éveken át egyre fogyó reménnyel néztük az elhanyagolt környéket — s lassan már nem hittük, hogy itt valaha ismét viruló park lesz. Pedig lesz! Néhány éve a Városi Tanács elhatározta a park rendbehozá­sát. Ehhez azonban először a tavat kellett volna megtisztítani, partját rendbehozni. Csakhogy négy éven át nem volt vállalko­zó erre a munkára. 1973 tavaszán végre elkez­dődtek a munkák. Márciusban megjelentek a Vízügyi Igazga­tóság kotrógépei és a víztelení­tés utón mintegy kétezer köb­méter iszapot, szennyet hoztak felszínre. A munka nagyja azonban ezután következett — de ezt már a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat végezte: ez pedig a tavat körülvevő be­omlott, rogyadozó falazat újjá­építése volt. A feladat nem is olyan egyszerű, mini gondol­nánk. A balokányi tó ugyanis olyan szeszélyes volt, hogy még a szakembereket is megtréfálta. E kitisztítás után tudták meg ugyanis, hogy sokkal több for­rás táplálja a medret, mint azt addig ismerték: ezek .főleg a meder alján eredtek, de a tó körüli domboldalról is számta­lan erecske indult el tápláló vi­zével. A források pár óra alatt újra feltöltöttek a víztelenített medret. A munkát tehát csak úgy tudták elkezdeni, hogy egy nagyteljesítményű szivattyú ál­landóan üzemelt. Májusban megkezdték a munkát, először a mintegy hatvan centiméter vastag alapfalat készítették el, erre építik rá a másfél-két mé­ter magasságú (a tó fenekétől függően) beton-oldalfalat. A munkák során, a Kertészeti és Parképítő Vállalat dolgozói 380 köbméter betonból készítenek szilárd keretet a tó köré. Hogy ez a munka milyen erőfeszítése­ket igényelt, hadd mondjunk el csak annyit, hogy amikor két íz­ben felmondták a szivattyúk a szolgálatot, az emberek sokszor térdig álltak az iszapban — hogy a munka minél keveseb­bet álljon. Ma már azonban a könnyebbik résznél tartanak: július első napjaira elkészült a falazatnak mintegy egyharma- da, s ha a váratlan vízbetöré­sek nem kelle’metlenkednek, jú­lius végére megszépül a tó, s körös-körül kőkockákkal rakják ki a szélét, S ami tulajdonképpen titok: a Pécsi Vízmű, a fürdő és a park „gazdája” — ötletes, s va lóban impozáns látvánnyal ked­veskedik az ide látogatóknak: a tó közepén hatalmas szökő­kút szökkenti magasra a vizet. A tervek szerint még a nyáron meglesz a premier. A tó megtisztítása, vízinövé­nyekkel való beültetésével szem­ben nem érnek véget a munkák. Ismét rendbehozzák az elhanya­Megkezdték a Balokányi tó tisztítását, és tavat határoló támfal építését — Szokolai fehr. — golt utakat, pihenőket, sétányo­kat építenek a nyár és az ősz folyamán. Valóban jó lesz majd megpihenni a Zsolnay utcai be­járat melletti rózsaluqas pad­jain, vagy az északi oldal sétá­nyain. Itt ugyanis két szinten, mintegy két méteres magasság- különbséggel süttői nemes mész­kőből készítik a hangulatos gyalogjárók alapját. Az első tóparti részen kis beugrókban, díszcserjék és különleges virá­gok között helyezik el a pado­kat, míg a felső szinten végig fél méter magas támfalat épí­tenek, erre helyezik el a gya­lult deszkákat, ülőkeként. A déli oldalt befüvesítik, asztalokkal, padokkal teszik hangulatossá — ez a rész egyébként érintetlen marad. A hatalmas fák alatt kapnak helyet a fiatalok tartal­mas szórakozását biztosító pavC Ionok — s ha a tervek nem vál­toznak — a délnyugati sarkon a tó fölé úszószínpad kerül, a szabadtéri előadások, koncertek számára. A megszépülő parknak talán legkedvesebb része lesz az a sziklakért, amely az északi ol­dalon eredő forrás vizét veszi majd körül. A tervezők, a Ker­tészeti és Parképítő Vállalat kol­lektívája szemet gyönyörködtető virágokkal teleültetett kis me­dencékkel enged utat a víz já­tékának. Szép lesz az újjávarázsolt Ba­lokány-liget. De felújítása nem kis összegbe került: közel há­rommillió forintot költenek rá, hogy jövő tavasszal a tó, a fák, virágok, az egész liget teljes pompájában várhassa majd lá­togatóit Rieche! Eva Ennek megfelelően a nemzeti­ségi szövetségek három terüle­ten végeznek eredményes mun­kát, A hazánkban élő nemzeti­ségek érdekvédelmi szervezetei a demokratikus jogok gyakorlá­sában óvják és ápolják a válto­zatos és gazdag nemzetiségi kultúrát és a Hazafias Nép­front bizottságai keretében je­lentős politikai munkát végez­nek. Dr. Kővágó László kiemelte a nemzetiségi szövetségek kong­resszusának azt a jelentőségét is, amely politikai szerepét erő­síti. Elmondotta, hogy 1945-től 1949-ig a nemzetiségi szövetsé­gekben tagság volt, és 1949-től népfront jellegű szervezetté vált. A kongresszusok csak 1958 után kezdődtek, amikor részleteiben is elemezték a szövetségek munkáját, a nemzetiségek poli­tikai hangulatát. A kongresz- szusokon azonban 1969-ig meghívott résztvevők voltak, és csak 1969-től kerültek a kong­resszusra választott nemzetisé­gi küldöttek. Az utóbbi gyakor­latnak megfelelően kerül sor a közeli hetekben a nemzetiségi demokratikus szövetségek kong­resszusára a küldöttek megvá­lasztására, amelynek rendezé­sét a Hazafias Népfront látja el. Az előkészületek során min­denütt tájékoztató "hangzik el az adott lakóhely nemzetiségei­nek életéről, helyzetéről, a szö­vetség munkájának legfonto­sabb eredményeiről és felada­tairól. Tehát lényegében mind a négy nemzetiség között nyilvá­nosan számot adnak a mun­káról, amelynek összegzését a kongresszus végzi el. Ennek so­rán felmérik nőm réti ség i poli­tikánk helyzetét, eddigi eredmé­nyeit és nyíltan áttekintik azokat a feladatokat, amelyek a követ­kező években a szövetségek előtt állnak. Elemzik a nemze­tiségek politikai életét, és szá­mot vetnek mindazokkal a fel­adatokkal, amelyek pártunk nemzetiségi politikájának vég­rehajtása érdekében előttünk állanak. Tudományos ifjúságkutatás Pénteken az Országos Ifjú­ságpolitikai és Oktatási Tanács­nál aláírták azokat a megbízá­sokat, amelyek alapján számos tudományos intézet végzi, ifjú­sággal kapcsolatos kutatómun­káját 1975-ig. Az ifjúságkutatás témái azt o célt szolgálják, hogy a tudo­mányos kutatás eszközeivel nyújtsanak segítséget az állami szervek ifjúságpolitikai tevé­kenységéhez, s az ifjúságot közvetlenül érintő döntések elő­készítéséhez. A témák között szerepel pél­dául a fiatal munkások élet- és munkakörülményeinek, munka­helyi beilleszkedésének vizsgá­lata, az ifjúság szabadidő-töl­tésének, közéleti tevékenységé­nek elemzése, az ifjúság és a társadalmi szervezetek viszonyá­nak kérdése. ftyer* tesz esi északi forrás sziklakért]« 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom