Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)

1973-07-28 / 196. szám

0 DUNAM I ULI NAPLÓ 1*73. fOltos W. Illegalitásba kényszerítik j j a dohányzókat A legkevésbé szennyezett országok — o skandináv ál- 1 lomok — fogták fel legko- : molyabban az orvosok fi­gyelmeztetését a dohányzás I káros hatásáról. A legszigo- t rúbb intézkedésekre Finnor- ; j raág készül. I A finn „dohánybizottság" j a dohányzókat valósággal il- i } legalitásba kényszerítő tör- j vényjavaslatot dolgozott ki. • A törvényjavaslat szerint tilos j a dohányzás az összes | nyilvános helyeken, az üzle- j tekben, a vonatokon, az autóbuszokon és repülőgé­peken, iskolákban, kórhá­zakban, éttermekben stb. A dohányzók csak otthon ál­dozhatnak szenvedélyüknek, : ha o háziak eltűrik őket. , Esetleg a dohányzótermek- ben, ha ezeket felépítik. A , törvény ellen vétők súlyos : pénzbüntetést fizetnek, sú- i lyosabb esetekben pedig tíz j hónapig terjedő börtönnel is . büntethetők. Eero Tola egyetemi tanár, az említett állami bizottság elnöke, máris Karkinen szó- ( ciálisügyi miniszter elé ter­jesztette a törvényjavaslatot. A dohányzó finnek ezt az intézkedést terrorként fogják fel, amely korlátozza az em­ber szabadságát. Lebujokba : kényszerítenek bennünket, mint az ópiumszívókat — mondják. Ugyanakkor a nem do- . hányzók is azt mondják, hogy terrorizálták őket a bű­zös füstfelhőkkel, amely az ő eaészségüket is olyan mér­tékben veszélyeztette, mint a dohányzókét! A dohánybizottság abból i/idult ki, hogy a dohányzás tüdőrákot okozhat, habár azt is megjeavezte, hogy ez tel­jes mértékben még nem bi­zonyosodott be. t. . A bizottság a dohány rek­lámozásának betiltását ja­vasolja. A törvénytervezet , ' szerint tilos dohányt eladni " j T5 évnél fiatalabb személy­nek. j Finnország tehát nemcsak helyesli a skandináviai ál- 1 lomok illetékes szervének I felhívását, hanem még to­vább is megy. A jelek sze- I rint a dánok nem lesznek j j ilyen szigorúak. Norvégia azonban elsőként fogadta el j | a felhívást és már március- I j ban betiltotta az összes do- | hónvipari termékek reklámo- i zását. Ugyanakkor kötelezte a dohányavárakat és a be­hozatali vállalatokat, hogy minden dobozon hívják fel a figyelmet a dohány káros hatására. A svédek nemcsak a do­hány, hanem a szesz reklá­mozásának betiltására is ké­szülnek. Mivel Svédország- ) ban ez a sajtószabadság ; kérdése, máris hozzáfogtak a sajtótörvény módosításá- j nak előkészítéséhez. A tör- ; vénymódosítás csak 1974 ta­vaszán lép életbe, a terme- ; löknek és eladóknak tehát : eay eoész év áll a rendel- i kezésére, hogy alkalmazkod- ; janak az új helvzethez. A i svédek is megtiltják a do- ! hánv eladását a 16 évesnél fiatalabbaknak. J A skandináv országok le- I vegője és általában az em- i béri környezet a legtisztáb- í bak közé tartozik a világon. i Az összes észak-euróoai or­szágok az emberi környezet t'sztasá-ának őrzésére köte- ! 'ezik az inart, az iskolákban, j a családokban pedig való­ságos tisztaság- és termé­szetkultusz él. A skandináv országokba ! érkező idegent mealepi az utcák és a levegő tisztasá­ga, az észak-európaiak méois eléaedetlenek a hely zettel, pedig a többi euró pai szinte légfürdőzni jár r hozzájuk. Nem csoda tehát, hogy a i skandinávok a világon az I elsők között üzentek hadat ! i a dohányzóknak és ezen a 1 téren máris legtöbbet tettek. „Nemesek voltak eleitől fogva*1 Levéltár a faluvégen Pipák és történetek A betyár fegyvere „Szent Dávid királynak és prófétának százötven 'sóltárí for­dítottak 's rendeltettek Szenczi Molnár Albert által Po’soniban 1607-ben". A könyvmatuzsálem mellett lexikon, történelmi tárgyú regények, néhány megkövesült kagyló, őskori ragadozó madár mu- tatóuji-nagyságú karma, két darab, több ezer éves csiszolt kő­balta társaságában. Mindez, s m királyi házban van, a faluvégen. Különös gyűjtőszenvedélyről i árulkodik Margitfalvi Zoltán há- J zo és a kis műhely az udvar­ban. A Pécsi Vasas Ipari Sző- I vetkezet szabadszentkirályi üze- I mének raktárosa lankadatlan j buzgalommal gyűjt régi pen- j zeket, okiratokat, újságokat, kü­lönböző használati tárgyakat, j gyufacimkét, levelezőlapot, bé­lyeget. Talán még régen, gyér- j mekkorában kezdődött ez a j szenvedély, amikor a Köves-dű­lőn kelta és római pénzeket, I köveket találták a falubeli gye- j rekek. Azóta eavre gyarapodik j a gyűjtemény, több, mint húsz J gyűjtőpartnerrel levelez nemcsak j az országban, hanem a lenin- j grádi, sőt egy burmai múzeum- igazgatóval is. Gazdag az újsággyűjtemény, vagy hat-hétszáz darab külön­böző korú, nyelvű újság tornyo­sul a szoba szögletében. Saj­tótörténeti érdekesség az 1871- ből származó Magyar Hírmon- i dó. Két rovata volt, a „hazánk- j béli dolgok" és a „külső országi ' sok egyéb egy szabadszent­dolgok". A Kossuth Lajossal emigrációban élő Helfy Ignác ír­ta és szerkesztette a Magyar- Magyar című újságot. Ebből is van itt egy, 1870-ben, Milánó­ban kiadott példány. így paro- dizália a kiegyezés utáni évek Pesti Hírlapját: „Napi hírek: Honfiúi örömmel vettük észre, hogy Deák Fe/encz a mai ülés alatt kél ízben mosolygott. Ami­ből azt következtetjük, hogy a politikai látókör derül," Különös érzés búvárkodni a száz-százötven éves papírlapok között. Például az 1844-ben ki­adott Honderű című divatlapból megtudhatjuk, mint illik öltöz­ködni egy úriasszonynak a dél­utáni korzózáshoz, vagy az 1806-os kiadású Tisztiszótárból tájékozódhatunk, mit is jelente­nek magyarul a vármegye tiszt­viselői által használatos szavak. (Ilyesmi talán most is elkelne néha.) Történelmi és helytörténeti adatokat, érdekességeket tartal­maznak a többszáz éves okira­*J#C j tok. Több, mint kétszáz elsárgult papíron, már fakuló gyöngybe- j tűk idézik az elmúlt századokat. Az egyik legrégibb okirat a sza­badszentkirályi nemesség törté­netéhez nyújt adalékot. I. Lipót felszólította őket, hogy hitelesen ! igazolják nemességüket. 1630- j ban készült el az a sok oldalas | okirat, amely bizonyítja, hogy a I „szentkirályiak nemesek voltak mind eleitül fogva", sőt „ . . . ha i kévántatott volna, még ötven, vagy hatvan bizonyságokat ta- | láltattunk volna, de a töröktől j való félelem miatt nem mertünk tovább késni". Egy, majd százhatvan éves dörgedelem a szentlőrinci fő­szolgabírótól: „ . . . mivel a pipa tüze által nagy veszedelmek le­hetnek, akit utcán, vagy házak között pipázáson rajta kannak". megüthetik a bokájukat, de még azoknak is komoly büntetést he­lyez kilátásba a tekintetes fő­szolgabíró úr, akik eltűrik az ilyen „veszedelmes" cselekede­teket. 1809-ben lejegyzett név­sor tanúsítja, hogy a szabad­szentkirályiak közül melyik ki­lencven vitéz indult hadba Na­póleon ellen. • Hiteles bírói okirat örökíti meg, milyen szomorú véget ért az 1700-as években a varjasi | kanász: egy birtokvita során i egyéb érvek híján agyonütötték. Szépen zajlott az élet akkor a környéken. Birtokoerek, határpe­rek, ayilkosságok, ökrök elhaj- tása, sokféle kisebb-nagyobb cí- vódás — fakuló tintával, akkurá­tuson cirkalmazott mondatokban őrzik több mint kétszáz év emlé­két. Ahogy Margitfalvi Zoltán mondia, az okiratok, régi köny­vek, újságok felkutatása, meg­őrzése nem is gyűités, hanem védelem. Talált például olyan Károlyi Gásoár-féle bibliát, ami­vel — ennél alkalmasabb esz­köz nem lévén — a tejesköcsö­göt takarták le. Régi faragott bölcsők, tulipános lódák, agyag­edények, fafaragások, a nép­művészet remekei kallódnak, vagy mennek veszendőbe a padlásokon, vagy az udvar vé­gében. Ha teheti, menti őket. Természetesen arra nem vál­lalkozhat, hogy maga értékelje, rendszerezze gyűjteményét. De helytörténetírók, történészek bi­zonyára sok értékre, érdekes­ségre bukkanhatnának itt, a faluvégi levéltárban. ! III. Károly levele és pecsétje Kurucz Gyula Osztályozó csillagok A z első félévi vizsgán bará­tom indexébe fizikából kettest jegyzett be a prof., már­mint az „öreg". Dehát a diá­koknak minden prof. öreg volt akkor. Persze, ma is az. A mi professzorunk annyiban mégis elütött a többi proftól, hogy ő volt a legöregebb. Legalábbis mi annak tartottuk. Ez a meg­különböztetés abból eredt, hogy teljesen egyéni szokásai voltak. Például, ha valamelyik diáknak kettest adott, az osztályzat mel­lé egy vagy két kövér csillagot rajzolt. Nagyon ritkán hármat. Ezen a félévi vizsgán barátom e ritka példányok közé tarto­zott. Én az első félévkor csak két csillagiq jutottam el. Miután minden diák átvergő­dött a félévi vizsgákon, az öreg prof. egyik este üzent a bará­tomnak, hogy keresse lel a könyvtárban és vigye magával az indexét. A drukk lejünkbe szalasztotta a vért, különösen a borr':fomnak. Miután ő elment a profhoz, ugyancsak törülgettem a tarkómat én is, mert felvil­lant bennem; hátha nekem is üzen? Nem tudtam mire vélni, hogy a barátom rötyögött, ami­kor visszajött a proftól. Aztán pedig a vaságyra dobta magát és bukfencet vetett. Majd hir­telen talpra ugrott s olyan mél­tóságteljes arcot vágott, mintha a Signum Laudist kapta volna meg. Majd hirtelen szétnyitotta az indexet, az asztalra fektette, és mutatóujjával a kettes osz­tályzat mellé bökött. — Idenézz Vakarcs! — Mert­hogy akkor is volt mindenkinek külön neve. — Mi történt Nyálszájú? — néztem előreugró keskeny aj­kára. Megmutatta, hogy a három csillagból a leghátsó be van satírozva. — A prof. csinálta — kun­cogott. Nagyon bamba pofát vághat­tam, mert oldalba bökött és cézár/ pózba vágta magát: — Mit gondolsz miért? A prof. kijelentette: a három csil­lagból egyet azért satíroz be, mert a vizsgák során találkozott \ nálam hülyébbel is, és az kapta meq a három csillagot. A második félévi vizsgák so­rán aztán felszántotta a bará­tomat; számolja meg, hány vil­lanyégő van a teremben, és mondja meg: páros vagy párat­lan számúak-e. Jól figyelje meg j őket, mert ez az utolsó kérdése. Barátom körülforgatta a sze- j mét a mennyezeten, s mivel hat I égöt számolt össze, boldogan bökte ki: „páros". — Sajnálom, tévedett meri j páratlan — mondta a prof., mi­közben nadrágja zsebéből elő­húzott egy égőt és felmutatta. ‘ — A kettes mellé két csillag jár. Amikor ezt megtudtam a ba­rátomtól, nagyot nyeltem. Hát­ha a prof. tőlem is kérdezi ezt? Hogyan vágjam ki magam eb­ből a slamasztikából? Mondjak páratlant? És ha nem húzza ki a zsebéből az égőt? Akkor az­tán három csillagot rajzol a ket­tes mellé. Lesz, ami lesz! Gyor­san kicsavartam a folyosón egy égőt és zsebre tettem és csakugyan, az utolsó kér­dése a páros-páratlan volt! Va- ciláltam, aztán, mivel ugyanab­ban a teremben vizsgáztam, j melyben a barátom, kivágtam: [ — Páros. — Sajnálom, tévedett, mert j páratlan — s ugyancsak elő­húzta a zsebében lévő égőt. Ekkor megszorítottam az én 1 égőmet. Megtegyem, ne te­gyem? S mintha áramütés ért volna, kirántottam a nadrág­zsebemből és kiköptem magam- j bál: „Nem professzor úr. páros", j A professzor arcizma aliq ész- j revehetően megrándult, végig- | mért és hármas osztályzatot irt I be. Ezután én nem az asztalro j fektettem az indexet, hanem az j orra alá nyomtam barátomnak. Ci, P, I Lányok figyelmébe! Fiatal lányokat varrni betanítunk Betanulási időre biztosított bért fizetünk 350 FORINTOT. PÉCSI VEGYESIPARI VALLA LAT Pécs, Lotz Károly utca 2 szám. Tinódi utca 15. Az épület, s a kerítés keresztbe áll az utca végén. A 15. számú ház a zsákutca feneke. Udvarából a Puturlukra, s a Havi-hegyre lát­ni. Az udvarban, teraszon vi­rágzó kaktuszok, különös dísz­cserjék. Az előszobában pipató­rium. Erdész István színházi Szabó él itt, családjával, s hat­van pipájával. Amíg végigmuto­gatja gyűjteményét, s kipróbá­lásukra invitál, nem tudjuk a pi­pákat szereti-e jobban, vagy a hozzájuk fűződő történeteket? Közvetlen az 1848-as szabadságharc előtt történt, hogy egy bako­nyi betyár magasodorta szivarját szívta itt látható szipkájából amikor haragosa megzavarta. A betyár fejbekólintotta szipkájá­val a haragost. A hatóság emberei előtt társai is azt vallották, hogy megcsapta ugyan a szipkájával az illetőt, akit aztán ott­hagytak. Ki tudja mi lett vele. A betyárt nem találták bűnösnek, mondván, hogy egy szipkával mégsem lehet valakit agyonütni. Természetesen a hatóscg emberei nem látták a betyár szipkáját A XVIII. század végén az empire stílusban faragott francia tajték­pipák hódítottak, majd a maiseni porcelánfigurák hatását érezzük a faragott tajtékpipa elegáns nőt ábrázoló fején — bár a hagyo­mány szerint hűtlen kedvesét faragtatta pipájára egy osztrák báró. A XIX. század gyökérpipáin a népi faragókedv realista törekvései érvényesülnek — csikós, püspök. A halálfejet tartó kéz a század­vég morbiditásának szüleménye. Két magyar tajtékpipa az 1700-as évek végéről. Szent Gellért megáldja a magyarokat, s a másikon Szent István átveszi a ma­gyar koronát. Mindkét relief sor körbe fut a pipákon. Érdekes, hogy a faragó már eleve dőlt kereszttel adatta első királyunknak a koronát. A hatalmas szőlőgyökérből készült pipa szívásához tüdő kell. Er­dész István jobb keze mellett XV!. századbeli török vizipipa látha­tó, középütt Munchausen báró szobra, tulajdonképpen pipa-pipa- tartóban, az asztalon és falon tajték, cserép és makrapipák. Két másik falon tiroli és rajnai porcelánpipák sorakoznak, s a XX. század elejének hazai termékei: olajnyomatokra emlékeztető ké­pekkel díszített porcelánpipák. Vadószjelenetek, őzikék, Ferenc Jóska és Vilmos császár, keresztúti feszület előtt fohászkodó haja­don s ki tudná mind felsorolni. ízlés és kultúrtörténet kicsit ez o gyűjtemény, de mindenképpen az emberi lelemény és teremtő fantázia sokszoros bizonyítéka. Fotó: Vörös Lásrlé Szöveg: 8ükkösd! * V

Next

/
Oldalképek
Tartalom