Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)
1973-07-25 / 193. szám
6 DUN AN I Ul I NAriO 1973. fűfius 85. OGAZDASÄQ ELET Szovjet utazás Á minszki fojásgyárban Fénykép harminc vállalatról Hit tudnak a mai könyvelők? A téma nem újkeletű. Cikkünk szerzője hasonló témakörben, „Mi van a félmilliárdos eltérés mögött” címmel éppen ereken a hasábokon írt tavaly vitaindító cikket. Most újabb — harminc iparvállalatnál, köztük minisztériumi és tanácsi vállalatiknál, kisipari szövetkezeteknél szerzett — tapasztalatairól számol be, a vállalati számvitel és a belső ellenőrzés terén fennálló gondokat más oldaláról közelítve meg. A hagyományos feladatok mellett a szocialista társadalomban a számvitellel szemben minőségileg új igények jelentkeznek. Ezek az újonnan belépő igények nagymértékben megnövelik a vállalati számvitel és a belső ellenőrzés szerepét és. fontosságát. A szocialista gazdaságirányítás az aktuális feladatok megoldására mind nagyobb mértékben felhasználja a számvitelt. Nem nehéz belátni, jól szervezett számviteli rend és megfelelő színvonalú ellenőrzés nélkül sem a hatékony költséggazdálkodás, sem az eredményes üzem- és munkaszervezés, sem pedig a gazdaságtalan termelés felszámolása eredményesen nem oldható meg. lésének kevésbé lehet reális \ csán jogos a feltételezés, sok A nagyoknál Ha arra a kérdésre keresünk választ, hogy a vállalatok felelős vezetői a számviteli rend kialakítása terén fennálló kötelezettségeiknek mennyiben tettek eleget, megítélésem szerint többek között a következő két terület az, amelyből erre a legközvetlenebbül következtethetünk. E két terület: a vállalati önszabályozás és a leltári kötelezettség. Gyakori megállapítás, a gazdálkodó szervek vezetői a vállalati önszabályozás jelentőségét nem értékelik kellően. Ez több oldalról is jelentkezik. Egyrészt úgy, hogy a szabályzatokat nem készítik, vagy nem megfelelően készítik el, másrészt abban nyilvánul meg, hogy saját szabályzatukat sem hajtják végre. Különbséget tesznek a központi tételes szabályozás, valamint a konkrét jogszabályok által vállalati hatáskörbe utalt szabályozás között. A saját szabályzat megsértését általában megengedhetőnek tartják. A megvizsgált harminc gazdálkodó egység közül csak hatvan százalékuk rendelkezett egyes területeken (leltározási, bizonylati, önköltségszámítási szabályzat, számlakeret) megfelelő szabályzattal, míg a végrehajtás ötven százalék körül alakult. A leltározási kötelezettség teljesítése terén sem kedvezőbb a helyzet. Év elején például a pénzügyi revíziók során a megvizsgált 8 tárcavállalat közül 6 vállalatnál állapítottak meg a vizsgálatok — esetenként — súlyos mulasztásokat. Az arány, mondanunk sem kell, a kisebb vállalatoknál sem jobb. E mulasztások legfőbb hibaforrása az, hogy a leltározási szabályzat elkészítésére a felelős vezetők nem fordítottak kellő gondot. A megítélés A fentiekből kiderül, mindkét vonatkozásban nagy az elmarasztalt vállalatok aránvszáma. Bár a vizsgált kör nem alkalmas néngazdasági szinten is általánosítható következtetések leszű- ,éséie, arra mindenesetre feltétlen fel kell hívni a figyelmet, hogy a számviteli rend kialakítása, a számvitelre vonatkozó előírások betartása, a valós | mérleg- és eredménykimutatás j érdekében a gazdálkodó szer- I vek vezetőinek még sokat kell | tenniük. E téren — felvilágosítással és a hibák feltárásával — a pénzügyi ellenőrzés is segítséget nyújt. Kívánatos volna azonban, hogy a felügveleti szervek is nagyobb f'ayelmet szenteljenek ennek a kérdésnek. Megítélésem szerint ugyanis, a vállalatok tevékenységének bírálatánál ezt a területet kellően nem értéke lik. Pedig megfelelő számvitel hiányában a vállalatok értéke alapja. Ezzel kapcsolatban példaként az egyik nagy, pécsi tröszti vállalat esetét lehet felhozni. A vállalat 1972-ben „Kiváló vállalat" kitüntetésben részesült. A kitüntetésnél nyilvánvalóan nem vették figyelembe a vállalat számviteli helyzetét, melyet a pénzügyi revizió, visszatérő megállapításai alapján, alapvető kérdésekben marasztalt el. Nem kielégítő a belső ellenőrzés helyzete sem. A vizsgálatokról készült belső ellenőri jelentések nagy részénél arra kell következtetnünk, hogy a vizsgálatok gyakran nem jutnak túl a jelenségek bemutatásánál, nem hatolnak a lényegig. Részben talán ezzel is összefüggésbe hozható, hogy a megállapítások realizálása hiányos. A megvizsgált vállalatok felében a hibák megszüntetésére intézkedés nem történt. Ez főként a szövetkezeti szektorra vonatkozik, ahol gyakori az elnéző vezetői szemlélet. Információk A vállalati számvitel és a belső ellenőrzés, véleményem szerint, valamennyi illetékes — a vállalati vezető, a felügyeleti szerv, a pénzügyi ellenőrzés — részéről nagyobb figyelmet érdemel és igényel. Ez főleg a gazdálkodó szervek vezetőire vonatkozik, mivel a korszerű vezetés korszerű és megbízható számviteli információ nélkül nem képzelhető el. Az utóbbi időben gyakran tapasztaljuk, hogy egyes vezetők az ügyvitel gépesítésében látják a megoldás kulcsát. Véleményem szerint ez merőben téves felfogás. A gépesítés ugyanis lényegében csak a számvitel munkaigényességét csökkenti, illetve az információ nagymértékű szaporítását eredményezi. A számvitelhez értő szakembergárda azonban nemcsak hogy nem nélkülözhető, hanem még a korábbiaknál is sokkal fokozottabb igény jelentkezik irányukban. Ami pedig a képzett számviteli szakembergárdát és utánpótlást illeti, a helyzet egyáltalán nem megnyugtató. A szó- banforgó harminc egység ötödében a számviteli vezető gárdának középfokú szakmai képesítése sincs. A helyzet különösen azért aggasztó, mert a jelenlegi szabályzjó rendszer a legkisebb — tehát a számviteli szakembereket nélkülöző — gazdálkodó egységeknél is egyformán széleskörű felkészültséget feltételez. A szabályozók ugyanis nem idomulnak a vállalati méretekhez. A harminc gazdálkodó egységnél például, összesen 29 olyan számviteli munkahely betöltetlen, illetve szakképzetlenekkel van betöltve, amelyre mérlegképes képesítéssel rendelkező szakembereket kellene állítani. Hasonló a helyzet a belső ellenőrzés területén is. Huszonhárom vállalatnál összesen 38 kinevezett belső ellen őrt foglalkoztatnak. Közülük 1 képesítés nélküli, további 14 pedig nem rendelkezik középfokú képesítéssel. Ennek kap! még a kívánni való a belső el lenőri apparátus számviteli fel- ! készültségét illetően. i ! Ernő esedtk * sia ma Mivel jelenleg a négy déldunántúli megyében az ipari gazdálkodó egységek száma több mint 200 (közülük való az elemzett 30 egység), s Dél- Dunántúlon jelenleg évente legfeljebb 50 ipari mérlegképes könyvelő végez, a megoldásnak a közeljövőben reményei sem I lehetnek. Mindehhez még hoz- i zátartozik, hogy a számviteli j szakma rohamosan elnőiesedik. I Kétségtelenül igaza volt a tava- ! lyi vitában hozzászóló dr. Vár- i szegi Károlynak, aki ezt a prob- { lémát mint negatív jelenséget í értékelte. A magam részéről a ! kérdést más oldaláról közelítem J meg. Megítélésem szerint ezt mint következményt és mint okot I is értékelni kell. Oka abban i van, hogy nehezíti egyes szám- I viteli felkészültséget igénylő | munkakörök betöltési lehetőségét. (Például a sok külszolgálattal járó revirozi munkát a nők ritkán vállalják.) Következmény annyiban, hogy a számviteli munkát általában nem becsülik meg. Emiatt mind kevesebb a férfi vállalkozó. Egyébként a szakma elnőiesedését nagyszerűen reprezentálja, hogy a mérlegképes számviteli továbbképzéseken végzők aránya évek óta kettő az egyhez a nők javára. Nem vitás, a 30 gazdálkodó egységnél tapasztaltakból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. A tendenciák mégis arra hívják fel a figyelmet, hogy a gazdasági vezetők az esetek többségében elmulasztják a kellő színvonalú számviteli rend és a szervezett belső ellenőri apparátus kiépítését. Másrészt az is kétségtelen, hogy a meglevő szakembergárda és a várható utánpótlás mellett ezeken a területeken a közeljövőben jelentős színvonalemelkedéssel nem számolhatunk. Sasvári Béla Az SZYT hírei A fiatalok munkabizottsága előkészítő megbeszélést tartott dr. Szemere Mátyással, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei titkárával. Ez az új szervezet az SZVT keretében működik, a feladata pedig, hogy megfelelő erkölcsi es anyagi segítség mellett továbbképzési és egyéb érvényesülési lehetőséget biztosítson a szervezési témák iránt érdeklődő fiatal műszakiaknak és közgazdászoknak. A fiatalok munkabizottságának megalakulását szeptemberre tervezik. * Az SZVT-nek a nyári , szabadságolásokra való tekintettel augusztusban nincsenek rendezvényei. A szervezeti élet szeptemberben indul meg. A szeptember havi rendezvények: Szeptember 14.: A munkások továbbképzésével kapcsolatos tapasztalatok és további feladatok. (A kormányhatározat végrehajtásának tapasztalatai és értékelése.) A munkaügyi szakosztály rendezvénye. Szeptember 21.: Klubdélután a munkahelyi vezetőképzésben részt vevő oktatók részére. Az oktatási szakosztály rendezvénye. Szeptember 28. Ugyancsak klubdélután a munkahelyi vezetőképzésben részt vevő vállalati igazgatók részére. Újfajta növényvédőszerek NEVIKI Évről évre mind több növényvédőszert gyártanak hazai üzemeink a Nehézvegyipari Kutató Intézet eljárásaival. Az összes gyártás több mint fele már az intézet technológiájával történik. Ebben az évben újabb NEVIKI eljárások alkalmazását kezdték meg, főleg a két fő megrendelőnél, a Nitrokémiá- nál és a Peremartoni Vegyipari Vállalatnál. A nítrokémiánoi Neviterb elnevezéssel az új atkaölőszer, a peremartoni vállalatnál pedig a Herton nevű talajfertőtlenítő és az Ipám elnevezésű új növényvédőszer gyártását kezdték meg. Rövidesen az üzletekbe kerül majd a Gardona rovarirtószer, valamint az Akperol, a virágok kötődését elősegítő vegyület is. Munkatársunk a Magyar Újságírók Országos Szövetsége közgazdász delegációjával járt a Szovjetunióban. Az utazásráí eddig két írás látott napvilágot, az egyik a moszkvai Szocialista Világgazdasági Intézet munkatársaival folytatott beszélgetést, a másik egy ukrán kolhozban tett látogatás tapasztalatait foglalta össze. A színhely ezúttal a be- lorusz főváros: Minszk, ahol egy baromfiipari egyesülésbe kalauzoljuk el a Közgazdasági Élet olvasóit. A minszki baromfiipari egyesülés tulajdonképpen tojásgyár, s az egymilliós fővárost látja el nap minj nap friss tojással, mellesleg a baromfihús-ellátásba is besegít. Az igazgató fogad bennünket, apró termetű, derűs arcú, amolyan Hruscsov-típusú ember. Rögtön vitába bonyolódunk, melyik is az igazi tojás, az-e amelyiknek a sárgája valóban sötét sárga, vagy a gyári, amelyiké világos? Mert — magyarázom — mi a tápos csirkével is úgy vagyunk, hogy esszük, esszük, de kissé fanyalogva. A kapirgáló csirke az igazi, erre harapnak az olasz kereskedők is. Lehet — magyarázza az igazgató, — hogy a világos külsejű és sárgájú tojás esztétikailag nem olyan szép, de a kalóriatartalma ugyanaz. S például Moszkvában, ahol a piacon sok a magyar, a lengyel és a finn tojás, a szovjet háziasszony kiválogatja és nem kéri a barnábbhéjú, sötétebb sárgájú tojást, hanem a világosabbat, a fehéret. Ezzel jobb tésztát gyúrni. Egyébként az egyesülésben kísérleteket folytatnak, ha a csirkék takarmányába naponta néhány tized- gramm őrölt piros paprikát tesznek, akkor a tojás sárgája rózsaszínű lesz, NÁLUK IS TÚLKÍNÁLAT A minszki baromfiipari egyesülés másfél év óta létezik, négy gazdaság tartozik hozzá. Az egyesülés előtt mind a négyben befejezett ciklusú volt a termelés, most viszont valamennyire csak egy-egy rész- ciklus jut, ami nagyfokú automatizálásra adott lehetőséget. Akárcsak az iparban, a mező- gazdaságban is az egyesülések létesítését tartják a termelés leghaladóbb formájának. A termelés alakulásának számai ezt támasztják alá. 1971- ben 88 millió, 1972-ben pedig már 142 millió darab tojást adtak el. s ezenkívül természetesen húst is, hiszen a tojótyúkokat 16—18 hónap után selejtezik. 1975-ben már 240—250 millió darab tojást kell termelniük és mintegy 3500 tonna baromfihúst. A termelékenység is szakadatlanul növekszik. Egy tojóra 1971-ben 263, 1972-ben már 270 darab tojás jut. Ezer tojás önköltsége 1971-ben 43,5 rubel, 1972-ben 39,5 rubel. Azt mondják, tojásból ma már túlkínálat van, de a baromfihúsból is nagyon jó az ellátás. Belorusszia egyébként is az ország nagy ellátója, a baromfi- ipari egyesülések ontják a tojást Titkárnők és főnökök Az International Management című folyóirat nemrég érdekes közvéleménykutatást rendezett. Véleményt kértek a legnagyobb nyugat-európai vállalatok vezetői mellett dolgozó 267 titkárnőtől — főnökeiről. Mert ki ismerheti náluk jobban a nagyhatalmú üzlete'mbereket? Titkárnőik naponta megfigyelhetik őket a legkülönbözőbb helyzetekben. Ismerik főnökük erényeit és hibáit, tudják, milyen munkamódszerrel dolgoznak. Ugyanakkor a titkárnőket nehezen lehetne azzal vádolni, hogy elfogultak, ők aztán igazán nem pályáznak főnökük karosszékére. A válaszok többsége a vállalatok legfelsőbb vezetői mellett dolgozó titkárnőktől érkezett. A legnagyobb számban angol, skandináv, holland titkárnők válaszoltak, utánuk francia, belga és NSZK-beli titkárnők következtek. A legtöbb jellemzést az amerikai, angol, skandináv, froneia főnökökről „adták le". Ismerve a titkárnők felelősségteljes munkáját, meglepően alacsonynak bizonyult a felmérésben részt vevő titkárnők átlagos életkora: a titkárnőknek csaknem 50 százaléka 30 évesnél fiatalabb, a harmincon felüliek 70 százaléka pedig még nem töltötte be a negyvenedik életévét. A főnökök hálásak lehetnek: az egész felmérés a titkárnők elismeréséről és lojalitásáról tanúskodott. A megkérdezettek 75 százaléka már holnap előléptetné főnökét. Még azok is, akik nemmel válaszoltak, rendszerint hozzátették: „már amúgy is a csúcsvezetés tagja”. Váltak persze kevésbé hízelgő válaszok is: „Csak a saját hasznát nézi.” „Képtelen az új módszerek alkalmazására.” És egy meglehetősen gyakori kifogás: „Szakmáján kívül minden más csak igen kevéssé érdekli.” A pozitív vélemények azonban túlsúlyban voltak és megfogalmazásuk is igen nyoma tékos volt: „Főnököm jelenlegi beosztása kétszáz százalékkal alatta van képességének". Egy svájci főnököt titkárnője a következő indoklással léptetne elő: „Kiváló ember, logikusan gondolkodik, komplex módon tekinti át a kérdéseket és nem vész el a részletekben." Egy angol titkárnő gyakorlatiasabb gondolkodású: „Ha főnököm több vállalat együttes igazgatását venné át, akkor energikus harcot indítana a szervezeti felépítés korszerűsítéséért és ennek mindannyian hasznát látnánk." A titkárnők többsége értékeli főnöke képességeit. Hiszen — mint mondják — rendkívül nehéz lenne együtt dolgozni olyasvalakivel, akit az ember nem tisztel és nem respektál. A megkérdezetteknek mindössze 18 százaléka jellemezte a főnökhöz fűződő viszonyát „közelinek”, 66 százaléka „barátinak" nevezte ezt a viszonyt, és mindössze 3 százalék tett említést az együttélés „nehézségeiről”. I és a húst. így adódott elő a 1 helyzet, hogy míg korábban nekik könyörögtek, most ók könyörögnek, hogy vegyék át a tojást. Az árakat szükséq szerint megváltoztathatják, de nem 5k, hanem ez a köztársasági állami árbizottság joga. Legutóbb például úgy csökkentették az árakat, hogy korábban az 54 grammos tojás számított első osztályúnak, most viszont az 58 qrammos. Az egyesülésnek saját boltja nincs — korábban volt — de a nyári időszakban, hq félő, hogy a tojás megromlik, maguk is foglalkoznak árusítással. Különben erős az ösztönzés, hogy a többleteket dolgozzák fel tojásporrá. A minszki egyesülés tehát most üzemet kíván létesíteni. 5 + 5 + 5 KOPEJKA Mint említettük, a négy gazdaság mindegyike csak egy részciklussal foglalkozik, ami az egyesülés szintjén azt jelenti, hogy mindent maguk csinálnak, a tenyésztojás előállításától a csirke- és tojónevelésig. Shaver csirkét tenyésztenek, amely időközben összekeveredett egy hazai fajtával. Az egyesüléshez 1200 hektár föld is tartozik, ahol a kalászosok hektáronként 32 mázsa terményt adnak. Saját takarmánykeverővel is rendel- Keznek. A tojók öt éve száraztakarmányt és tápot kapnak, amelyben halliszt is van. A táp 50 százaléka egyébként kukorica. Megnéztük a tojóházakat, minden művelet automatizált, végtelenített szalagok hozzák ki a ketrecekből a tojást, a toiók, ha kigyullad a színes neonfény, a tónezene gyorsuló ütemére kapkodják a takarmányt. Az egészet eqy központi vezérlőpultról irányítják. Az egyesülésben összesen 1350-en dolgoznak, közülük hét- százan a minszki fő vállalatban. Többségük lány és asszony. Az átlagfizetés tavaly 140 rubel volt (a turista-árfolyam: 1 rubel 13 forint), csak a munkásoké 160 rubel. Tavaly a ter- melékenység émélkedése 32 százalékos volt, ennek megfelelően a dolgozók 7 százalékos béremelést kaptak. Egy jó gondozó a 180 rubelt is megkeresi. a legjobb munkásná pedig a 350 rubelt is, de persze ez ritka. Az igazgató havi keresete egyébként 300 rubel. Az átlagosnál jobb a dolgozók szociális helyezete, sőt szinte kivételes helyzetben vannak, hiszen ilyen kedvezmény, mint az „5+5 + 5 kopejka'’, másutt nincs. Nos, a dolgozóknak naponta összesen 15 kopejkát kell fizetniük, s ezért reggelit, ebédet é vacsorát kapnak. Ha a férj és a feleséq is ott dolgozik, akkor a gyerek is teljes ellátást kap. A munkások lakónegyede egyébként közel esik a telephez. A nők a szülési szabadságon felül egy éviq maradhatnak otthon fizetés nélküli szabadságon. Azaz nem maradnak fizetés nélkül, hiszen az egyesülés ez alatt az egy év alatt havonta 50 rubelt folyósít az anyának, ha pedig bemegy dolgozni, az ötven rubelen felül megkapja a teljes fizetését. MIRE ló A CSIRKÉK TOLLA? A minszki tojásgyár sajátos kis birodalom, ahol önellátásra rendezkedtek be. Saját gyümölcsösük és melegházaik vannak, innen szállítják a konyhára a zöldséget. Virágot termesztenek és művirágot készítenek. Ez utóbbi ám az igazi melléküzemág! Hogy miből készülnek azok a művilág kosarak? Hát festett tollpihéből. Nem iparművészet ez, persze, a kosárkák hasonlatosak azokhoz a mütyü- | rökhöz, amelyeket a mi céllövöl- déseink bódéiban láthatunk, í Viszont ez a melléküzem mun- I kát od a terhes anyáknak, Miklósvári Zoltán F
