Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)

1973-07-02 / 170. szám

Kiket igazol a PMSC? Hová megy Máté? | Fortuna kegyeltjei Át elkövetkezendő két hét­ben a labdarugó szurkolókat minden bizonnyal az átigazolás érdekli a legjobban. Zajlik az élet a kulisszák mögött, szak­osztályvezetők, intézők járják az országot új játékésokat ke­resve. És ez a természetes, mert szüksége van labdarúgá­sunknak az egészséges vérke­ringésre, a fiatal, tehetséges já­tékosoknak az élvonalba kerü­lésére. Sajnos merev és korsze rűtlen átigazolási rendszerünk gátolja a fejlődést. A játékosok átigazolásához kiadatás szüksé­ges és talán ez a magyarázata annak, hogy az egyesületek nem szívesen nyilatkoznak az erősítési tervekről. A pécsieket legjobban az érdekli, vajon kiket igazol a PMSC, lesznek-e „nagy” nevek? Értesülésünk szerint a tárgyalá­sok csak részben eredményesek, a kiszemelt játékosok szívesen mennének a PMSC-hez, de egyelőre az egyesületek nem | foglaltak állást. A hírek sze- [ rint Kelemen a Bányász hát- védie és Telek a Volán csatára | a iövőben a piros-feketéket erő­síti. Tárgyalt a PMSC a Bp. Honvéd Csepregijével és a PEAC játékosával Bálinttal. Az utóbbi játékos kiadatásától nem zárkózik el egyesülete. Szó van néhány komlói játékosról, és el'önné Pécsre egy Zala megyei gólerős csatár Is. Elképzelhető, hogy Maurer is visszatér Új­pestről. Ki megy el a PMSC-ből? Az egyesület elnöksége több mint húsz játékos távozásához hoz­zájárul, ha a kiszemelteket si­kerül megszerezni. Hallottuk, hogy Kövest és Dákot a Rá­kóczi hívja, de Daka valószínű­leg volt egyesületét a 8TC-t vá­lasztja. Máté után a Ferenc­város mellett a Bp. Honvéd is érdeklődik. A csatár egyelőre még nem döntött. A Komló már megegyezett o PEAC két játékosával Készéivé! és Cs. Kováccsal, akiket a PEAC ki is ad. Kolesónszki a Bauxit­bányász csatára kivárta az egy óvet, ősztől a kék-fehéreket erő­síti. Kótai és Solymosi a BKV Előrét választotta új egyesüle­téül. Valószínűleg a KBSK el­nöksége hozzájárul távozásuk­hoz. A PVSK több PMSC játékos­sal tárgyal, van köztük ismert név és fiatal játékos is. Szó van egy barcsi és egy babócsai já­tékosról is. A BTC csatársorát szeretné erősíteni. Tárgyalnak Dókával és szinte biztosra vehető, hogy Bártól a Bányász csatára is a Bőrgyár játékosa lesz. A PEAC-ból a már említett játékosok mellett Pichler is tá­vozni készül. Új egyesülete vagy a Szekszárd voa« a Bouxitbá- nyász lesz. Az NB III. újonca a Véménd is alaposan megerősödik. A kiszemelt játékosok: Rózsahegyi és Hajós (BTC), Fiochsz (Pécsi Bányász), Jónás (Sátorhely), Szabó (Palotabozsok). A hírek szerint a megyebaj­nokságban szereplő csapatok közül az István aknai Bányász is jelentős erősítésre készül. Többek között oda készül Pál- | kovics II., Györkő II. és Kosár. | Néhány nappal ezelőtt Argentíná­ban is meghonosodott a labdarúgó- sportfogadás. A bevétel egyharmad részét az állam sportlétesítmények építésére és karbantartására fordít­ja, a pénz többi részét pedig a, fo­gadók között osztja szét. A hirte­len meggazdagodás azonban nem mindenki számára jelent boldogsá- ! got. fgy pl. Fábiánéi Lopeznak sem; vőlegénye 400 millió pesót nyert a sportfogadáson és ezután elhagyta, igaz, búcsúzóul- adott neki 10 millió pesót. Minden totójátékos biztosra veszi, hogy egyszer telitalálata lesz. De háromszor egymás után eltalálni a pontos eredményt — ez már nemcsak határos a csodával, hanem maga az igazi csoda. Edgar René Satarainno'r és Alfiedi Jósé Martizenznek ez si­került, noha mindketten elismerik, hogy a sikerben nagy szerep jutott o szerencsének. itt monitor ellöl Beszélgetés Zagallóval Amire kevesen számítottak Nagykanizsán Az HB I. B-be julott az Olajbányász A labdarúgó NB II. legna­gyobb meglepetését az 1972— 73, évi bajnokságban a Nagy- kanizsai Olajbányász SE szol­gáltatta. Az azt megelőző baj­noki évben hajszál híján kiesett együttes óriási bravúrt hajtott végre: a Nyugati csoportban meglepő biztosan, jelentős előnnyel végzett az élen, baj­nok lett, s az ősztől kezdve már az Nß I. B-ben — tehát magasabb osztályban — sze­repelhet. Erre bizony a tavaly augusz­tusi rajt előtt senki sem számí­tott Nagykanizsán! — Mégis, hogyan sikerült? — tettük fel a kérdést Kovács Győző sportköri elnöknek, a labdarúgó szakosztály vezető­jének. Az NB l-et is megjárt Olajmunkás egykori kitűnő ka­pusából lett fáradhatatlan tár­sadalmi sportvezető így foglalta össze véleményét: Seki, a fen egyezek Mennyit vesztett ruletten a világhírű csatár A labdarúgásban mindig vol­tak, vannak és lesznek úgyne­vezett „fenegyerekek”, akik nemcsak ragyogó technikájuk­kal, hanem a pályán kívüli tör­téneteikkel váltak még „híre­sebbekké! ., Dragoslav Sekularac, a ju­goszláv lebdarúgós egykori szemeféhye, a ragyogó gólgyá­ros, aki kiismerhetetlenül ör- döngős cseleivel oly sokszor ke­serítette meg a védőjátékosok életét, talán p „legforróbb fe­jűnek” bizonyult valamennyi, hasonló temperamentumú társa között. „Seki”, ahogyan világszerte nevezték 1958. és 1963. között 34 alkalommal játszott a nem­zeti tizenegyben és nem is akárhogyan. Amikor Jugoszlávia 1958-ban Wembleyben, nagy meglepetésre 1:0-ra legyőzte az angol válogatottat, a tekin­télyes „Daily Express” így írt róla: — „Sekularac olyan ki­emelkedő klasszis játékos, akit ha kissé „megkaparnánk,” kide­rülne róla, hogy angol szárma­zású ...” Hogy ennek az égig magasz­talt játékos-sztárnak pályafutá­sa, legalábbis Európában oly gyorsan a végéhez közeledett, abba belejátszott az a nizzai botránya, amikor a játékveze­tőt, mivel annak egyik ítéleté­vel nem értett egyett, egyszerű­en „felrúgta”... Ezért 18 hó­napi eltiltást kapott! E világsajtót is bejárt bot­rány utón egy időre eltűnt a színről, hogy továbbra is ed­zésben maradjon — reuma és szívbántalmaira (!) hivatkozva, a hadsereg csapatában • rúgta a bőrt. 1965-ben az OFK Beog- radot elhagyva, az NSZK-ba tet­te át működésének színhelyét. A Karlsruher FC-ben játszott, de többet játszott Baden-Ba- denben, a világhírű német üdü­lő rulett-asztalán, mint a karl- sruhei pálya qyepszőnyegén. Sekularac ekkor még dús­kált a pénzben, hiszen komoly összegeket vágott zsebre. A Baden-Badeni kaszinó azonban nem volt olcsó mulatság. Es­ténként ezüstszürke Mercédes kocsiján hajtott a kaszinó be­járata elé s olyan „nagyvilági­on'' viselkedett, hogy rövidesen csak „pasának” nevezték o ru­lettklub környékén. Előfordult, hogy egy este 16 000 márkát hagyott „elgurulni” a körben forgó ruletten, s mivel állandó­an éjszakázott, olyannyira le­romlott erőnléte, hogy csapatá­ban nem tudott már többé helytállni. Az Egysült Államokban ezidó- ben történt az európai érte­lemben vett labdarúgás komo­lyabb megszervezése, A Karl­sruher FC, hogy mentse a „ve­szett fejsze nyelét”, boldogan adta el Amerikának a lezüllött jugoszláv csatárt. „A vér nem válik vízzé!” ,— tartja a szólás-mondás. Seku- larac a tenger túlsó partján is a régi, könnyelmű, bohém ma­radt. Ott is csakhamar túlad­tak rajta, s alig egy év eltelté­vel már ismét otthon volt Belg- rádban. Újból régi klubjához az OFK Beogradhoz ment ép­pen akkor, amikor a csapat a tabella utolsó helyén kiesésre állt. Seki hazai „vendégszerep­lése" is csak „tiszavirág életű” volt. Amikor napfényre került, hogy a „Madeirában", az is­mert belgrádi művészlokálbon adóssága mintegy 300 000(1) forintra rúgott s mivel „forró” lett lába alatt a talaj, Dél-Ame- rikába, a kolumbiai Bogotába tette át működése színhelyét. Az utolsó hír, ami tavaly de­cemberben az UPI hírszolgá­lati iroda közlése nyomán róla érkezett, így hangzott: — „Se- kularacot a volt sokszoros ju­goszláv válogatott labdarúgót a bogotai rendőrség őrizetbe vette, mert gépkocsival elgázolt egy lányt, akinek mindkét lá­bát amputálni kellett!” A „Seki-sztorí” tehát még nem ért véget. . , — 1972. nyarán komoly erő­feszítéseket tettünk a csapat megerősítésére, azzal a céllal, hogy a kiesési gondok helyett egy jó középcsapatot alakítsunk ki. Megerősítettük szálainkat az olajipari bázisvóllalatokkal és gyümölcsöző kapcsolatokat alakítottunk ki a város politi­kai, társadalmi és egyes gazda­sági szerveivel. Szinte nulláról szerveztük újjá szurkolótábo­runkat, amelynek harsány buz­dítása — hozai környezetben is idegenben egyaránt — nagy húzóerőnek bizonyult. Egészsé­ges ösztönző-rendszert dolgoz­tunk ki a fiúk számára, meg­j szilárdítottuk a fegyelmet és példás lett a kollektív szellem is. Annak, hogy a bajnokság végül is ily nagyszerűen sike­rült, persze valamennyien vég­telenül örülünk. A nem várt ragyogó siker szakmai összetevőit a 40 esz­tendős edző — az Olajmunkás, majd az N. Bányász hajdani csatára — így ecsetelte: — Az új fiúk — főleg Póv- licz, Müller és Vloszák — jó frissítést, vérkeringést jelentet­tek és meglepő gyorsan olvad­tak be a törzsgárdába. A baj­nokság megkezdése előtt szük­ségszerű szerkezeti átformálás­hoz folyamodtam, — most már bátran mondhatom: teljes si­kerrel! A remek felépítésű Doszpoth kitűnően vált be a söprögető szerepkörben, meg­bízható beállás lett a volt kö­zéphátvéd Simonból, a beállás Németh pedig jól „harmonikó- zott” a középpályán. Egészsé­ges versengés alakult ki a két azonos képességű kapus, Tóth és Viaszok között, csatársorunk pedig ütőképesebb, gólerősebb lett. A felkészüléshez az egész idényben — de főleg a téli alapozás során — messzemenő külső támogatást kaptunk, s ezt a fiúk szinte minden mér­kőzésen odaadó játékkal hálál­ták meg. A csapat tagjai a taktikai feladatokat legtöbb­ször magas szinten oldották meg, fegyelmezettségüket pe­dig külön dicséri, hogy a kiál­lítás sorsára senki sem került. Az sem közömbös, hogy o Pé­csi Ércbányász visszalépése miatt elvett két pont folytán, az őszi elsőségünk elvesztése után keletkezett téli „sokkot" vi­szonylag gyorsan kiheverték. Őszintén megmondom, hogy a bajnokság előtt legszebb álma­imban sem számítottam erre a pompás bravúrra I Végül néhány statisztikai adat a bajnokcsaoatról: A 25 év átlagéletkorú együt­tesben összesen 18 játékos ka­pottszerepet. A gárda nagysze­rűen érvényesítette a hazai kör­nyezet előnyeit, hisz, a 14 ka­nizsai mérkőzésen veretlen ma­radt (csupán két döntetlent ját­szott otthonában.) Érdekes, hogy a hazai nézőszám a kez­deti 500 főről a végén 3500-ra emelkedett! A leggólképesebb csatár a jobbszélső Pávlicz volt 23 góllal, őt Kománovics és Hullmann követi 9—9 góllal. Végül még csak ennyit: a vezetők Worts TözaVaft“fáradoz­nak egy olyan csapat kialakítá­sán — elsősorban támaszkodva á jelenlegi játékosokra — amely becsülettel állja majd meg a helyét az NB 1. B- ben ... Tihanyi István Még a moszkvai Szovjetunió —Brazília válogatott mérkőzé- £ sen történt. A találkozó előtt a vendégcsapat vezetői sajtótá­jékoztatót tartottak, ahova én li sajnos későn érkeztem. Elke- n veredtem a főváros forgataga n bon és mire a szállodába ér­keztem, ahol a hazai és a kül­földi újságírók kérdéseire vála­szoltak a világbajnok csapat vezetői, a fogadás már éppen befejeződött. Restelltem a dol­got, hiszen gondoltam, sok ér­dekeset megtudok róluk. Éppen a brazil tv-riporter kollégának keseregtem, amikor odajött hozzám Zagallo, a válogatott edzője és néhány szót váltot­tak. Amilyen gyorsan ott ter­mett nálunk, olyan gyorsan ott is hagyott minket, így még arra sem volt alkalmam, hogy leg­alább egy időpontot kérjek tőle. Még fel sem ocsúdtam a vil­lámlátogatásból, amikor kolle­gám félrevont, jelezve, hogy va­lamiféle „bizalmasat" okar mondani. „Megbeszéltem vele holnap délelőttre egy randevút. 9 óra­kor ott leszek nála a szobájá­ban, 10-ig biztos ott vagyok. Keress engem és a többit bízd rám. Amit nem sikerült szemé­lyesen, azt elintézzük telefo­non!” Először persze a magyarokról kérdeztem. Elmondta, hogy mint játékos és mint edző is, öröm­mel emlékszik vissza a váloga­tottunkkal vívott mérkőzéseire és őszintén sajnálja, hogy el­marad a visszavágó a jövő évi világbajnokság döntőjében. A magyarokat mindig sportszerű ellenfeleknek tartotta és Szívből kívánja, hogy mielőbb ismét régebbi fényében csillogjon a magyar labdarúgás. Ezután az európai labdarú­gásról szerzett tapasztalatairól faggattam: „Keményebb ellenfelekre szá­mítottunk annak ellenére, hogy már túránk kezdetén is azt hangoztattuk: nem az ered­mény az elsődleges, hanem az, hogy megismerjük a moi euró­pai labdarúgás. „Melyek a lelkészülés fovólv 6/ állomásaii" „Pontosan nem tudjuk még — hangzott a diplomatikus vá­lasz. — A leglényegesebb szá­munkra az, hogy játékosaink nyugodtan készülhessenek a feladatokra, mert nem titkoljuk, szeretnénk megvédeni világ- bajnoki címűnket. Nálunk Bra­zíliában a labdarúgás nagyon sokat jelent, szinte mindent! A A csapat jó szereplése a VB-n nemzeti ügy. Elsősorban azért, mert mi csak veszíthetünk. Ezért is biztosítjuk minden eszközzel a nyugodt, de ugyanakkor sok­sok kemény edzésen eltöltött napokat azok számára, akiket az a megtiszteltetés ér, hogy jövőre ott lesznek a legjobbak között.” „Kialakult-e már a csapati Mi van az otthon maradottak­kal: CersOnnal, Tostooval, az­után a, nagyszerű kapussal Félixszel és a középhátvéd Bri- távoli" „Gerson és Tostao tapaszta­lata nagyon sokat segíthet a csapatnak. Remélem, hogy Tos- too szemműtétje sikerül, rá Pelé kiválása utón különösen nagy szüksége lenne a csapatnak. Kapusokkal jól el vagyunk lát­va, itt gondolok elsősorban Vendelre és Leaora, így a már 30 év feletti Félix és az ugyan­csak negyedik X-et taposó Bri­to játékára nem számítok. Van­nak tehetséges fiataljaink, így gond nélkül történik az őrség­váltás.” „£s végül mi lesz egy év múl- vai" „Jól felkészült, összekovácsolt csapattal, mely úgy fog működ­ni, mint egy jól olajozott gé­pezet jövünk át újra Európába. Látványos támadó futballt játsszunk majd, mint annak ide­jén. Ez minden, amit elárulha­tok” —- fejezte be a telefon- beszélgetést Mario Zagallo, aki 42 esztendejével nem ki- sebb feladatra vállalkozott, q oj mint orra, hogy csapatával el­nyerje a most első ízben kiírt FIFA Kupát, mely a világ leg­jobb labdarúgó együttesének tiszteletdíja. Szőnyi János Másfél év alatt másfél ezer autó Autóbolt a Fürst utcában Hem az állapotot tükrözi — Á jövő a bizományi értékesítésé — Nem árulnak „zsákbamacskát" tói a 140 ezer forintos Alfa Rómeóig. Tavaly — a közületi le­adások időszakában — a Volga és a Warszawa volt a sláger. Nem is csoda, hisz a jó állapot­ban lévő Warszawa 20—30 eze­rért, vagy a hasonló Volga 30— 50 ezerért sokok számára nem elérhetetlen. S ezeket a kocsi­kat minden különösebb ráfordí­tás nélkül műszaki vizsgára lehe­tett vinni. A közületi gépkocsik leadásáról szóló kormányrendelet végrehajtása óta kevesebb o te­lepen az állami autó. Ma már o magántulajdonban lévő, bizo­mánybán ott hagyott kocsikból van a legnagyobb választék. A vállalat jellegéből adódóan időnként úgynevezett szállítás­sérült, de egyébként vadonatúj gépkocsikat is forgalomba hoz­nak, „leértékelt áron”. A szállí­tás-sérült kocsik közül o román ARO terepjáróból adták el a legtöbbet. A Fürst Sándor utcai Merkur- telep — akárcsak az ország hat másik hasznóltkocsi kereskedelmi telepe — természetesen készség­gel nyújt felvilágosítást a Mer­kúrnál kapható új típusokról, az előjegyzési lehetőségekről, o sor­számokról. A Merkur forgalma azt mutatja o gépkocsi nem luxuscikk. Árra való, hogy munkába, kirándulni járjunk vele, egyszóval használ­juk. A pécsi telep pedig ebben igyekszik segíteni;: legyen minél nagyobb választék. megfelelő áron. <-> bo eredményét feltüntetik az 1 autó „kórlapján" is, így a vá­sárló dokumentumot kap a kocsi : állapotáról. Kétféle értékesítési formával dolgoznak: vagy megvásárolják a kocsit, vagy bizományi értéke­sítésre veszik át. A jövő minden­képp a bizományi értékesítésé: meghatározott havi összegért — 310 forintért — a tulajdonos az előzetes vizsgálat, próba után az eladó kocsik sorába állíthatja az autóját, s nem neki kell foglal­koznia a jó vételi lehetőség re­ményében fitymáló vevővel ... A Merkur — természetesen — nem­csak a helyet, hanem az árat is adja: a bizományba ott hagybtt kocsiért sem kérhet az eladó csil­lagászati összeget. A bizományi ár is reális: tükrözi a műszaki, esztétikai állapotot s a kereslet— kínálat árszabályozó törvényeit. A telep szakemberei a biío- mányba hagyott kocsit is gondo­san átvizsgálják s ezt követően az eladóval egyetértésben álla­pítják meg az árat. Kereskedő szaknyelven úgy mondják, hogy közelebb hozzák egymáshoz a vevőt és az eladót. Az eladó tehát azokra bízza a dolgot, akiknek ez a szakmájuk: a ke­reskedőkre. Ha a bizományba hagyott kocsit egy hónapon belül eladják, a régi tulajdonosnak visszatérítik a 310 forint tárolási díjat. A pécsi Merkur-telepen meg­fordult már szinte valamennyi Magyarországon létező típus. Áz 5—ő ezer forintos kiszolgált taxi­Mindig sok az érdeklődő. So­kan csak nézelődni jönnek, hogy egyszer majd vásárlóként térje­nek vissza, mások viszont tömön táskával lépik át a kaput. Ezt bizonyítja, hogy a Merkur Sze­mélygépkocsi Értékesítő Vállalói pécsi használtautó kereskedelmi telepe a megnyitása óta eltelt másfél esztendő alatt közel más­félezer személygépkocsit értékesí­tett. A Fürst Sándor utcában ol­csóbbak az autók, mint a vásár- bon. A vásárban ugyanis az el­adó a jövendő tulajdonossal akarja megfizettetni mindazokat a költségeket, amelyekbe addig került az autó. Amortizációt, ja­vítást, alkatrészt... A Merkúrnál viszont úgy állapítják meg az árakat, hogy azok reálison tük­rözzék a kocsi évjáratát, esztéti­kai és műszaki állapotát. A régi évjáratú autóknál a típus elavu­lását, amortizációját is figyelem­be veszik az ár meghatározásá­nál. Ugyanokkor — természete­sen — a kereslet—kínálat vi­szonya is tükröződik az árban. A másfél év alatt eladott közel másfélezer autó is bizonyítja: mind az eladók, mind a vevők bizalommal fordulnak a Merkúr­hoz, s nem is alaptalanul. Itt ugyanis minimális a „zsákba­macska” vételének lehetősége. A telep tapasztalt szakemberei minden egyes kocsit kipróbálnak, gondosan átvizsgálnak. Történt mór, hogy a volt tulajdonos is meglepődött: rejtett hibával járt hetek óto . .. A vizsgálat, a pró-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom