Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)

1973-07-22 / 190. szám

1973. július 22. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Merre épülnek az autósztrádák...? / Olvadnak a kőhegyek Jó félévet zárt a Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat Jön a „holipni" Uj termék Nagykanizsáról A kőbányászat érzékenysége ma csaknem egyedülálló. íme a példa: a héten megtartott Minisztertanács ülésén szó esett ar­ról, hogy autópályák épülnek Magyarországon. Dr. Fekete Sándor, a Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat igazgatója beszélgetésünk közben rögtön azt latolgatta, hogy az útépítés nyomvonala ke­resztül halad-e a vállalat körzetén: Baranyán, Tolnán, Somo- gyon — az Alföld déli részén. Ez ugyanis kedvező hatással lenne a kőbányák termelésére, gazdálkodására. Rekonstrukció közben Ma ugyan már nincsenek olyan óriási gondjaik, mint az elmúlt esztendőben, amikor a be nem indult beruházások mi­att felgyűltek készleteik, tény azonban, hogy az évi 750 000 tonna termelési kapacitással rendelkező nagyharsányi és a hasonló nagyságú polgárdi bá­nyák ma is csak 85 százalékos kihasználtsággal üzemelnek. Szerencsére Komlón időben be­fejeződött a rekonstrukció első szakasza, így az új igényeknek megfelelő, és keresett nemes- anyag-termeléssel piaci gond­jaik megszűntek, A komlói kőbánya ugyanis az országban egyedülállóan kiváló tulajdonságokkal rendelkező követ termel: Magyarországon talán csak Nógrádverőcén ta­lálható hasonló minőségű kő, amely az útépítésnél felhasz­nálva nem polarizálódik, felüle­te érdes marad, meggátolja a gépkocsik megcsúszását Ennek felismerése volt a legfőbb oka, hogy a komlói kőbánya rekonst­rukcióját elhatározták, s első ütemét az elmúlt hónapokban be is fejezték. A bánya régi kapacitása évi 440 000 tonna volt Az igényeket közel a dup­lájára becsülték, mennyiségi igények növekedése azonban csak a nemesanyagra volt ér­vényes. A bánya és a törőberende­zések átépítését ennek megfe­lelően tervezték: áprilisban he­lyezték üzembe azt a félmobil üzemet, amely évi 200 000 ton­na nemes zúzalékot képes ter­melni. A következő lépcsőben egy újabb, évi 200 000 tonna kapacitású — 70 százalékban nemes anyagot termelő — töröt állítanak üzembe. A törő ugyan­is a kőbányák vezérgépe — azt a mennyiséget lehet bá­nyászni, a törés után tovább feldolgozni, ami a tőrön át­megy. Komlón húsz esztendős ilyen vezérgép működött, kicse­rélése a bánya létkérdésévé vált Dicséretes teljesítmény Mint az elmúlt esztendőben megírtuk, eladatlan kőhegyek magasodtak a vállalat bányái­ban. Az idén sokat javult a helyzet: a vállalat kapacitása évi kétmillió-százhúszezer tonna. A piaci felmérések után egy­millió-hétszáznyolcvanötezer tonnában határozták meg az idei termelési feladatot. Az igé­nyek azonban nap mint nap változnak, a mostani reális szá­mítások szerint az elmúlt esz­tendeinél több — egymillió- nvolcszáznegyvenezer tonna kö­rüli mennyiséget értékesítenek. Jól emlékszem: nincs két esz­tendeje, hogy a 6-os út építése kapcsán kőellótási gondokról, s oz útépítési munkák késésér ről írtam. Az elmúlt esztendő­ben már a kőhegyek, az eset­leges munkanélküliség, az érté­kesítési nehézségek miatt csőd­del fenyegető gazdálkodás mi­att kellett a vészharangot kon­gatni. Ma enyhe értékesítési gondokról, s kitűnő gazdasági eredményekről számolhatok be. Az írás elején említett utak meaépítése lehetséges, | hogy úiból kőhiányt okoz. A kom­lói székhelyű vállalat jó mun­káiét talán éppen az elmon­dottak fémjelzik legjobban: szokatlanul érzékenyen és gyor­san reagálnak a piac esemé­nyeire, mely eny bányavállalat saiátos helyzetét tekintve, dicsé­retes teljesítmény., Beszédes számok Nagyharsányban termelik az ország leaiobb minőségű mész kövét — a szállítási költségek miatt azonban több távoli fo­gyasztó az elmúlt esztendők­ben másutt szerezte be kószük- ségletét. Nos az idén már szinte valamennyi hazai cukor­gyárunk ismét a nagyharsányi követ használja, sőt a dráva- szabolcsi híd elkészülte után ismét számítani lehet a jugo­szláviai export fellendülésére is. Bár a szakemberek az igazi és tartós fellendülést csak az ötö­dik ötéves terv első esztendejé­től remélik. A vállalat azonban a mostani helyzetben is figyelemreméltó gazdasági eredményeket ért el ez évben: az első félévben va­lamennyi fontos gazdasági mutató számai meghaladják az elmúlt fél esztendő eredménye­it, s az idei tervezettet is. 1972- ben az év első felében negy­venhatmillió forint termelési ér­téket produkáltak. Az idei fél­évi terv negyvennyolcmillió volt, a tény: ötvenmillió. Az egy főre jutó termelési érték az 1972-es első félévi hetvennyolc­ezerrel és az idei nyolcvannégy- ezres tervvel szemben nyolcvan­nyolcezer forintra alakult. A nyereség is lényegesen maga­sabb mint egy esztendővel ez­előtt volt. Lombos! Jenő isagjri\amx.3a| vi Hamarosan új termékkel je­lentkezik a piacon a Zala me­gyei Sütő- és Édesipari Vállalat: a nagykanizsai gyáregységében már szerelik az osztrák import­ból származó ostyasütő gépet, amellyel a nyugati országokban közkedvelt „holipnit” készítik. A rendkívül kellemes ízű, ka- ramellizált ostyából készülő ho- lipni csöveket fagylalthoz, gyü­mölcskrémekhez lehet fogyasz­tani. A nagykanizsai gyár — szintén osztrák szabadalom alapján — ugyanebből az os­tya alapanyagból csokoládéba mártott aprósüteményt is készít majd. A két termék — ame­lyeknek magyar nevük egyelőre még nincs — valószínűleg ósz- szel jelenik meg az üzletek­ben. Célszerűen, olcsón és jól Készülnek a Mohácsi Bútorgyár tervei Világszerte megnövekedett oz igény a modem vonalú, jómi­nőségű ülőbútorok iránt Külö­nösen Nyugat-Európa és Japán felé nyílhat út az exportnak. Ezért is várják dnnyira a Szék- és Kárpitosipari Vállalat Mo­hácsi Gyáregységében, hogy felépüljön az új üzemrész. A Pécs Tervező Vállalat Ha­szonöt tagú tervező csoportja, , Erdélyi Zoltán vezetésével a kö- zelmúltban készült el a beruhá-J zási programmal. A tervezés j során figyelembe kellett venni, hogy az építés minél olcsóbb legyen. Előregyártóit szerkezeti ele­mekből készül a száz méter hosszú, 65 méter széles üzemi csarnok. A természetes fényt az úgynevezett kopilit üveges fe- lülvilágítás biztosítja. A csar­nokhoz követlenül kapcsolódik a szociális épület, öltözővel, fürdővel. .Ugyancsak ebben az épületben helyezik el a kony­hát és az éttermet. Ennek az emeletére tervezték az irodá­kat úgy, hogy a fal ne érintkez­zen a csarnokkal, így az üzemi zaj nem zavarja az irodában dolgozókat. Két különálló technológiai jel­legű épület is szerepel a ter­ven. Az egyikben egy dán gyártmányú vegyestüzelésű ka­zánt állítanak fel, a másikban a fahulladékot dolgozzák fel és tá rolják. A beruházási tervet a válla­lat központjában bírálják el. Remélhetőleg hamar megszüle­tik a döntés, ezután elkezdhetik a kiviteli terveket készíteni. Hq minden az előre meghatározott ütemben történik, 1975-ben megkezdhetik az új üzemben a gyártást. kok nyaralnak, mesteremberek veszik birtokba az iskolákat: tatarozzák, csinosítják az épü­leteket, nagytakarítást végez­nek, néhány ' községben pedig kisebb létesítményekkel gyara­pítják az iskolákat, hogy szep­temberben kulturáltabb körül­mények között, korszerűbb in­tézményekben kezdődhessék a tanítás. A pécsi járás 74 iskolájában szinte mindenütt festenek, taka­rítanak. A járás iskoláiban je­lentősebb beruházást nem kezd­tek a nyáron. Bakonyán azon­ban új óvoda épül, amelyet szeptember 1-én már birtokba vehetnek az apróságok. Beremenden egymillió forin­tos ráfordítással felújítják, kívül- belül korszerűsítik a régi isko­laépületet. Kicserélik az ajtó­kat, ablakokat, parkettázzák oz osztálytermeket, s most, hogy a felújítás során a vizet is be­vezetik, folyóvizes WC-ket épí­tenek. A munkával novemberre készülnek el az építők, addig az alsótagoratosok délután járnak iskolába. A siklósi járás másik nagyobb beruházása a így láttuk a negyediket Légifelvétel a gyárról — egyelőre csak a tervezőasztalon 1. üzemi csarnok; 2. szociális épület; 3. irodák; 4. technológiai épületek; 5. meglévő épületek A BARANYAMÉK « SZIGETI ÜT 17 6. SZÁM ALATTI nyúlfelvásárló helyét áthelyezte Megyeri út 66. szám alá. Nyúltáp korlátlanul kaphatói Legközelebbi nyúlfelvásárlás időpontja: július hó 24-én, 6 óra. Szeptemberre új köntösben Tatarozzák, csinosítják a baranyai iskolákat Ilyenkor nyáron, míg a diá- | skilósi óvoda korszerűsítése. Félmillió forintos költséggel át­építik a konyhát, s az óvoda­gondok enyhítésére új foglal­koztatót létesítenek. Szeptem­ber 1-én már o korszerűsített, kibővített óvodába járhatnak a kicsik. A sásdi járás iskoláiban, óvo­dáiban i$ mór a tanítás befe­jezése után megkezdték a szo­kásos nyári felújítást, nagyta­karítást, de új létesítmény, je­lentősebb korszerűsítés nem ké­szül. A szigetvári járás iskoláiban is dolgoznak a szakemberek. A nemrég átadott, hat tantermes, új dencsházai iskola környékét parkosítják és építik az iskola köré a kerítést. A községi taná­csok nemcsak az iskolákat újít­ják fel, hanem több helyen o napközi is új köntöst kap. A járás 11 körzeti iskolájának többségében már a téli tüzelőt is elraktározták. Lippón új, hat tantermes ál­talános iskola épül, de átadá­sára csak a jövő évben kerül sor. A babarci iskolában vé­geznek nagyobb tatarozást oz építők: új ajtókat, ablakokat, s kívül-belül új köntöst kap az épület. Ugyancsak jelentősebb összeget költenek a szekélysza- bari óvoda teljes felújítására A geresdloki iskolában a tetőze­tet cserélik ki, a szakipari mun­kák befejezése után pedig a szülők társadalmi munkában ki­festik oz osztálytermeket. Ver­senden az ajtók, ablakok es a padlózat cseréjét kezdték meg a nyár elején, szeptemberben itt is újjóvaiázsolt iskolában kezdhetik a tanévet. A mohácsi járásban 19 körzeti általános iskolában dolgoznak ezekben a hetekben a festők, takarítók. Lezajlott hát ° lv- Pécsi i Ipari vásár. Bár hajlamosak vagyunk rá. hogy a rendszeresen ismétlődő események értékelésekor a leg­utolsót „minden eddiginél na­gyobbnak“ kiáltsuk ki, itt való­ban erről van szó: az idei vá­sár méreteiben, színességében és rendezésében messze felül­múlta az előzőket. Tegyük hoz­zá, használt az egyéves kiha­gyás, a rendezők nyugodtabban dolgozhattak, a kiállítók több újdonsággal rukkolhattak elő. A kihagyás egyben a várakozá­sokat is felfokozta, amit jelez — a drágább belépőjegyek mellett is — a látogatók ko­rábbinál nagyobb száma. A vásár megfelelt ezeknek a vá­rakozásoknak. Azzal pedig, hogy az idén nem rendeztek Szegedi Ipari Vásárt, a pécsi vásár je­lentősége méginkább kidombo­rodott. Nem kívánom felmelegíteni azokat a vitákat, amelyek an­nak idején a vidéki vásárok szükségessége körül zajlottak, s amelyek azzal zárultak, hogy a Gazdasági Bizottság határoza­tot hozott: az öt nagy vidéki város — Miskolc, Debrecen, Pécs, Győr és Szeged — két­évenként, az összes többi vi­déki város ötévenként rendez­het ipari vásárt. De ismételten le lehet szögezni, a pécsi vásár, mint a régió, de egész Dunán­túl legnagyobb ipari seregszem­léje, fényesen bebizonyította lét- jogosultságát. Minden különö­sebb felkérés nélkül jöttek el ide a Mecsek-aljára nagy bu­dapesti és más megyék vállala­tai, Szombathelytől Debrecenig. Az érdeklődés meghaladta a kiállítási lehetőségeket, annak j bizonyságául, hogy a vállalatok j arányban levőnek találták a J részvétel költségeit a vásár ke- J reskedelmi értékeivel. Végsőso­ron az ő megítélésük a döntő. Nagyobb léptekben gondolkod­va, tegyük hozzá még ehhez, amit a szakemberek mondanak: Budapest ipari túlsúlya mellett a vidéki ipari központok eddig aliq jutottak szóhoz. Világjelen­ség pedig: a fővároson kívül új vásári központok keletkeznek. És a vásárok vitathatatlan sza­kosodása kedvez is ennek a fo­lyamatnak, hiszen egy-egy ki­sebb szakvásár megrendezésére a legtöbb ipari központnak elegendő ereje van. Iskolai tantermekben, iskola­udvarokon és parkban ipari vá­sárt rendezni természetesen ke­retet jelent, sok minden köti a rendezők és a kiállítók kezét. Az adottságokhoz mérten, tá­maszkodva az eddigi tapaszta- I latokra, úgy érzem, sikerült ki­alakítani a vásár tiszta arcula­tát, s ezzel fokozni a vásár ke­reskedelmi és propagandisztikus értékeit, hatékonyabb szereplést biztosítva a résztvevőknek. Az iskolákat a.szakosítás jegyében rendezték be, a kiállítás világos, áttekinthető volt. A látogatóknak nem kellett tanácstalanul kó­szálniuk, a rendezés szinte ké­zen fogta, kényszerpályákon mozgatta a mindent látni akaró közönséget. Nagy húzás, nagy nyereség volt a Köztársasáq téren felállí­tott óriási műanyaq csarnok­sátor, amelybe kitűnő ötlettel belekomponálták a szökőkutat. Szinte egzotikum számba ment. Itt a bútoripar vonult fel, s ha csak tíz forró napra is, de vég­re Pécsnek is volt lakberende­zési áruháza. A vásár amúgy is eqy óriási kirakat, képzeljük csak el, mi lenne, ha egyszerre és végérvényesen ennyi eladó- és kirakattérrel kiegészülne Pécs fejlettnek egyáltalán nem mond­ható kereskedelmi hálózata! Ez csak álom, de az bizonyosan így lesz: a vásárban látottakat a fogyasztó az üzletekben is ke­resni fogja. Lám, ez is a vásár megrendezése mellett szól. Azt azonban ne hagyjuk szó nél­kül, a kiállító vállalatok az évek során alig hoznak valami új színt árupropagandájukban, pedig a vásár, ahol naponta több ezer látogató megfordul, a hangosbeszélőn túl sokkal több reklámlehetőséget kínál. Pél­dául az „öldöklő’’ versenyt ví­vó nagy mosószergyárak, ame­lyektől annyi kitűnő reklámötle­tet láthatunk a televízióban, olyan szerényen és csöndben húzódtak meq kis faházaikban, mintha ott sem lettek volna. És az árusítás. Minden vásár al­kalmával elhangzik, miért nem árusítanak a helyszínen többen. Vajon tényleg nem éri meg ki­rakodni? Sok újdonsággal szolgált ez a vásár, a faházaktól a váz­kerámiáig, a boringtől a mű­anyag kerti medencéig. Újra és újra megnéztem Pécs és Bara­nya vállalatainak és szövetke­zeteinek gyönyörű, szakadatla­nul színesedő áruválasztékát, amellyel a világpiacon is oly sok babért learatunk. Mi jut ebből a baranyai fogyasztónak? A pécsi kesztyűnek és porcelán­nak van mintaboltja Pécsett, de nem biztos, hogy erre ráakad egy mohácsi vagy komlói, méginkább a városunkba érkező idegen, s megfordítva, a bútor­gyárnak mintaterme van Mohá­cson, a székek csodálatos vá­lasztékával, a Carbonnak üzemi boltja Komlón, tele cipővel és konfekcióval, de kevés pécsinek van lehetősége ezekben az üz­letekben vásárolni, mert több­nyire nem is tudnak róluk. Jó lenne már egyszer tető alá hozni a pécsi-baranyai áruk boltját, egyaránt tekintettel a megye lakóira és az idegenfor­galomra. El tudnám képzelni ezt a boltot a majdan épülő Kon­sum Aruház egyelőre a tervek­ben nem szereplő harmadik emeletén. Kezdetben úgy nézett ki, az idei pécsi vásár nemzetközi jel­lege tovább szélesedik, termé­szetesen a szó szerényebb ér­telmében. Több ország kiállítói­val tárgyaltak, de a végén már annak is örültünk volna, ha leg­alább a pécsi vásárok állandó szereplői, a jugószlávok eljön­nek. De nem jöttek, mégcsak információs irodát se nyitottak, legalább a jelképes részvétel kedvéért, s ez akkor is sajnála­tos, ha mindez az ő hibájukul róható fel, nem voltak hajlan­dók megfizetni a szokásos rész­vételi díjat. Pedig ez a vásár a határmenti árucsere egyik leg­fontosabb fóruma, emellett Pécs és Eszék kapcsolata nem egy­szerűen üzleti, hanem ennél sokkal több, testvérvárosi kap­csolat, meg kellett volna tehát találni a módját, hogy ők is részt vegyenek. A jugoszlávok távolmaradása a pécsi ipari vásárok jelentőségét kockáztat- . ja. És kár lenne feladni azokat a kapcsolatokat, melyeket an­nak idején a határ mentén élő üzletemberek annyi kedvvel és energiával kiépítettek. Persze alapjaiban nincs minden rend­ben a határmenti árucserével, s ezt is rendezni kellene, még­pedig magasabb szinten. Az árucserét ugyanakkora vámok­kal terhelik, mint a dollárban lebonyolított rendes forgalmat. Első ízben jelentkeztek vá­________________rosunkban a f innek, Lahti testvérváros magán cégei. Kiállításuk szerény volt, a látogató többnyire csak a fényképeken keresztül nyerhe­tett betekintést a város fejlett gazdasági életébe. De ne legyünk telhetetlenek, az a lényeg, hogy itt voltak, valami elkezdődött, s most mi is megyünk Lahti vá­sárára, ha szebb anyaggal, leg­közelebb ők is többel jönnek. A távolság, úgy aondolom, nem lehet akadály, hiszen a finn árukat nem kell visszaszállítani, vegyék meg a kiállítási anya­got a magyar külkereskedelmi vállalatok és a vásár után adják el itthon. Mindez szervezés kér­dése. A külföldi részvétellel kapcsolatban még annyit, sok­kal több kezdeményezést vá­runk közös qyártási kooperáci­ók, esetleq közös vállalkozások létrehozására, erről is lehet tár­gyalni, ha már itt vannak. Ennyit a negyedikről, amely tényleg jelentős lépés volt a felé, hogy a vásár egyszer majd „ '-ntormékből és ál­landó helyén, a feltöltött oécsi zagytavakon felmaqasodjék. — Hogy mi lesz jövőre? Az elkép­zelések szerint országos porce­lán és kerórv,;-, kiállítás. Nos, a HUNGEXPO a Budapesti Nemzetközi Vásár területén a tavaszi és az őszi vásárokon kívül Számos nemzetközi jelle­gű szakvásárt rendez. Egy-egy ilyen nemzetközi eseménynek talán Pécs is otthont adhatna. MrVlósvári Zolfós obévnori

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom