Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)
1973-07-21 / 189. szám
6 DUN4NT0LI NAPLÓ 1973, Július 21. Idegen- forgasom az antik Világban Találkozás világhirességekkel Szenvedélyes lemezgyűjtő Az üdülés, a kikapcsolódós, a környezetváltozás, a mindennapok elöli menekülés nem a XX. század társadalmának találmánya, Hanem 2CC0 évvel ezelőtt is sok görög kedvenc szokása volt. Ezen túl a görög orvosok nem csupán egyes források, hanem az iszapfürdők gyógyító hatását is már pontosan ismerték. E görög fürdő- és gyógyhelyeknek világhíre volt. A peleponneszoszi Epidaurusz- ban például nem csupán belföldiek, hanem hispáni- aiak, észak-afrikaiak, kis- ázsiaiak is és elsősorban rómaiak töltötték szabadságukat, akik elsőként tették az utazást élvezetté és pihenéssé. Görögországban először is könnyű kétkerekű utazó kocsit építettek, amely lehetővé tette, hogy az üdülők ülve utazzanak. A kétfogatú kocsi hamarosan versenytársra lelt a nehéz kocsikban. A rómaiak tetővel látták el a kocsit és rendszeresen iáratták bizonyos útvonalakon. így alakultak ki az első közlekedési útvonalak. amelyeknek hamarosan meghatározott menetrendje lett. Döntő volt, hogy az utazási tempó meqayor- sitására kereken minden harmincadik kilométernél állandó megállóhelyeket létesítettek, ahol a lovakat váltották. Megjegyezzük mellesleg, hogy e megállók nevéből — positae mansio- nes — alakult ki az évezredek folyamán a posta fogalma. A „curus publicus", ahogyan e közlekedési eszközt hívták, volt az első menet- rendszerű utazási lehetőség, omelyet dii ellenében lehetett igénybe venni. Igyekeztek azonban kényelmesebb utazást biztosítani és kifeilesztettek egy négykerekű kocsit, az úgynevezett rédát, amelyben az utasok már saját zárt szakaszukban ültek. A császári idők kiépített úthálózatán valószínűleg egyenesen élvezet lehetett az utazás. Róma világuralma idején a sűrű úthálózat lehetővé tette az utozók számára, hogy a világ minden éqtája irányában elinduljanak. Akár északra igyekeztek az Alpokon át, akár É«zak-Afrikát akarták átutazni Tangertől Kcrtbáoáig, mindenütt voltak utak. Él Pécsett egy orvos, a kedves, népszerű dr. Liposits Ipoly, aki hetente találkozik a legnagyobb énekesek, leghíresebb karmesterek, a legnevezetesebb zenekarok hangjával. Övé Természetesen a pénzértéke legfeljebb huszadrendű. Még a gyűjtőket boldogító birtoklás érzése is semmi azokhoz az órákhoz képest, amikor leül és hallgatja ezeket a lemezeket. Pedig olyan ritkaságokat birtokol, mint az Aida premierjének száz éves jubileumára kiadott lemez, amelyen Verdi művét a legújabb énekesgárda énekli: Domingo, Price, Bumbry és Milles. Ez is drága amerikai kiadás, és Pécsett senkinek sincs a tulajdonában, de talán az országban is ő az egyedülálló tulajdonosa. Ha- son’ó ritkaság Verdi Álarcosbáljának új kiadása, amelyen a hetvenes évek nagy énekes gárdáia szerepel: a tenor 8a- barotti, az alt Resnik és a bariton Millnes. A lemezgyűjtők ismeretes kilenc féle típusa Közül nehezen lehet őt pontoson beilleszteni bármelyikbe, hiszen gyűjti az operairodalom remekműveit, azonkívül a zenekari és a hangszeres zene különböző műfajait, illetve ágait A lemezgyűjtés ürügyén beszélgettünk vele sokmindenről, ami összefügg ezzel a szép szenvedéllyel, legfőképpen az ismereteknek arról a többletéről, amit a lemezek élvezete ad. Először is, hogy Magyarországon általában még mindig a Callas-generáció lemezeit gyűjtik, Liposits doktor véleménye azonban tárgyilagos: — Nem szeretem ezt az ösz- szehasonlítást, hogy Caruso utóda Gigli, Gigli utóda di Stefano és így tovább. A maga nemében mindegyik óriás és mindegyik másképpen oldja meg a művészi feladatot. A jelenlegiek semmiben sem maradnak el a régebbiektől. Ugyanúgy, ahogy Callas rányomta bélyegét az ötvenes évekre, ugyanúgy Caballe rányomja a hetvenes évekre. Ahogy minden évtizednek meg voltak a maga énekesei, és együttesei, ugyanúgy a hetvenes éveknek is meg vannak, akik rányomják egyéniségüket a korra, az általuk képviselt művek kifejezésére. Eiogy mégis ki emelkedik ki magasan? — Szopránban Caballe, basszusban Raymondi, altban Resnik, tenorban Domingo és Babarot- ti. Az új karmesteregyéniségek közül pedig a francia Boules, az olasz Bartoletti és Abbado, o magyar Solti György. Látszólag ellentmondás, a valóságban a lemezgyűjtés természetes eredménye, hogy a kifinomult fülű gyűjtő szórná a ugyanis a város legnagyobb, de legalábbis egyik legnagyobb lemezgyűjteménye: közel hatszáz hanglemeze van, mikrolemez, közöttük húsz korszerű quadrofon. ne, az ének az igazi. A hatszáz lemez tulajdonosa is azt tartja legnagyobb élménynek, amikor 1968-ban Becsben Caballe énekelte a Lammermori Luciát, vagy később Velencében Gosotto a Carment, aztán Pesten di Stefanó oz Álarcosbált. De Pécshez is fűződik egy nagy élménye — ebben viszont nem egyedülálló a városban — a 'pármai operaház néhány évvel ezelőtti vendégszereplése a kamaraszínházban, amikor a világ egyik legjobb Jógája, Protti jött el hozzánk. De maradiunk még kicsit a tárgynál, a lemeznél: — A szép és nagy gyűjteményben is ritka quadrofon lemezek Magyarországon meglehetősen ismeretlenek. Mi ezeknek a lényegük? — M'q a sztereó eljárás azon alapul, hogy a hanq- szélesséqét megnyújtja, addig a quadrofon eljárás mélységet is produkál. A hallgató a hollótéren belül úgy tudja röazí- teni a hallottakat, a négy hangszóró között, hogy az olvan hatást vált ki, amely oz ízlésnek megfelel. Tehát mintha a karmesteri pódiumon, színpadon, zenekar közepén. a hanaversenvterem bármely oont'än ülne is, a szerint állíthatta be. Lén"ege: kell hozzá négy hamszóró, auadrofonle- mez és egy speciális erősítő. Külön lemezjátszó és pickupíej nem kell. Ilyen teljes komplett berendezése Pécsett senkinek sincs, neki sem, csak audrofon lemezt sztereó szisztémával hallgatnak, de mór ez is döbbenetes hatás. Liposits doktoron kívül még Vajda József bőrgyári osztály- vezetőnek van ilyen. — Milyennek tartja a mai magyar lemezgyártást? — Javulónak. Képzelje, eay'k keszthelyi gyűjtőtórsam a Tos- cát nyolc féle szereposztásban tudja megvenni idehaza magyar forintért! — De mi a zeneértő orvos véleménye a magyar közönségről? — Az az érzésem, hogy o magyar közönség minden előadást kritika nélkül elfogad es megtapsol. Legfeljebb nem olyan lelkesen, de megtapsolja. Velencében, amikor a Carment Gozzottoval előadták, bizony az a nagynevű művész nem a nevéhez méltóan kezdte az éneklést, és az ária után halálos csönd volt. Nagyon jó lenne, ha egyszer már nem borulnánk le feltétel nélkül a gas színvonalú művészete előtt, hanem mindig az adott produkciót értékelnénk, még a tapssal, vagy éppen annak hiányával is. — A nagyon általános ste- gedi ünnepi játékokkal szemben ön milyen sajátos pécsi állandó nyári zenei rendezvényt szervezne? — Pécsett a legmegfelelőbb lenne, amivel európai viszonylatban is sajátosat lehetne produkálni, ha a városnak a nyári ünnepi iátékát a Faust mondakörrel kapcsolnák össze. Ebben egyrészt elő lehetne adni Goethe Faustját, ami több éves programot jelentene. Operai vonatkozásban pedig csak Boi- to Mephistopheles-ét. Buzzoni Doktor Faustusát, Gounod Faust-operúját és Berlioz Faust elkárhozása című alkotását. Ezen kívül ugyanis még több operaszerző zenésítette meg a Faustot. Zenekari művekben Lisztnek a Faust szimfóniáját és még egyéb zeneszerzők műveit. Továbbá ezt ki lehetne egészíteni Zichy Mihálynak a Faust legendához készített grafikái kiállításával. Minderre alkalmas hely lenne vaqy a Tettye, vagy a székesegyház zárt tere. Sok mindenről szó esett tehát egy művelt, zeneértő orvos gyűjteménye kapcsán. Csak egyről nem beszélt Liposits doktor, arról, hogy mit ad neki a muzsika a munkájához, mit ad a pihenéséhez — egyáltalán az élétéhez. Nem beszélt róla, minden bizonynyal azért, mert természetesnek véli a zene szeretetét. De jó lenne, ha nagyon sokan vélnék ennyire természetesnek. Földessy Dénes Az örömben üröm u Ásít" az ürességtől az új létesítmény A pécsi utca közlekedés ** szempontjából a felnőtteket is próbára teszi, a gyerekeknél pedig a baleseti veszély fokozottabban jelentkezik. Az általános iskolákban ugyan foglalkoznak a helyes közlekedés oktatásával, a qyor- suló és eqyre növekvő forgalomban azonban megfelelő gyakorlat nélkül ez bizony kevés. Amikor ez év április 4-én Újmecsekalján átadták Pécs közlekedési parkját, nagyon sokan örültek, hogy itt végre megoldódik az úttörők gyakorlati KRESZ-oktatása. A park minden szempontból megfelel ennek a feladatnak. Az örömbe azonban üröm is vegyült. A több mint három hónapja átadott létesítmény általában „ásít'' az ürességtől. A tanév végéig egyetlen szervezett, vagy irányított foglalkozást sem tartottak a parkban, s a működtetés eqyik kézzelfogható akadálya, hogy a közlekedési jelzőlámpák méq nincsenek bekötve a hálózatba. A városképbe műszaki megoldásai révén nagyszerűen beilleszkedő közlekedési park hangulatát erősen rontja a bejáratnál terpeszkedő szemétdomb, amely napról, napra tovább terebélyesedik. S ha mór a bejáratról szóltunk, említsük meg azt is, hogy érthetetlen számunkra: miért nem lehetett „hozzátervezni” a parkhoz a régi modellező körpályát, amely mai helyzetében — senki földje lévén — előbb-utóbb teljesen tönkremegy. Pediq kár lenne érte! A park építését széleskörű társadalmi összefogással valósították meg, a fenntartásban is több szerv érdekelt, a tervszerű felhasználás programjának összeállítását pediq a pedagógusok önkéntes közlekedési rendőri csoportja vállalta. A közlekedési park mégis gazdátlanul, kihasználatlanul várja sorsának alakulását. A nyári vakáció kellős közepén vagyunk. A kevés és öt- lettelen játszótér nem eléggé alkalmas a gyerekek mozgásigényének kielégítésére. Alkalmas hely hiányában a „kerékpár-tulajdonos” gyerekek a szülők félelmétől és a járókelők ijedelmeitől kísérve használhatják járműveiket. Számuk, ra megfelelő szervezéssel és irányítással játékparadicsomot jelenthetne a KRESZ-park. Pécs napközi otthonaiban nyaranta többszáz gyermek van, az ő foglalkoztatásuk, az egész nyárra szóló mozgalmas és érdekes programok összeállítása nagy gondot jelent a pedagógusoknak. Miért ne színesíthetné a napközis foglalkozásokat a közlekedési park használata, ahol most kötetlenül, az iskolás formák mellőzé. sével szinte játszva tanulhatnák meq a közlekedési alapismereteket, amire a korlátlan szabadidőt jelentő vakációban van igazán szükségük. A z országosan is egyedül- ** állónak számító létesítmény gyakorlati értékét nem lehet forintban meghatározni, de erre nincs is szükség. A közlekedési park olyan érték, amelynek kihasználatlansága —« mulasztás gyermekeinkkel szem_ aen. Ki tudja, hány gyermekbalesetet előzhetnénk meg a park célszerű, eqész éven át (tehát nyáron is!) tartó felhasz. nálásával. Varga József ftÍQmo'vtalan róva? „C/YAPALD a FAT“ mozqalom Valamikor a Népszabadság irta, hogy megindult valamelyik primitív vidéki városban — úgy rémlik — Székesfehérváron — a fásítási hónap. Mit csinálnak ezek a szerencsétlenek? Nem tudják azt, amit amit mi már régóta tudunk, hogy a várost nem a fo teszi, hanem a házak! Egy igazán j Még a 80-as években, egy Czindery Antal nevű földbirtokos odaajándékozta a város parkosítási céljára földbirtokának egy részét. Azt hiszem a Rákóczi utcától délre eső területet. Az akkori honatyák el is bántak vele. Népszerűsítése érdekében elneveztek róla egy műintézményt, amit a földjére szép város orra való' hogy tele i építettek. Ez azonban nem a legyen kövekkel, házakkal és ha j parkosítás célját szolgálta. nem a lemez, hanem az élő ze- I nagy nevek, általánosan maj rásüt az Isten napja, akkor semmi se vessen az ember elé árnyékot, hagy gyönyörködhessen a falak egyedülálló szépségében. íta®1 ^A <j?v«ick - bőt / MbslePeTÉ3, valóban 4 Wo ?- Igen,uram,összesen. . pü®1-Akkor jössz, vissza a uofe^r/áS' ból , mikor 3 fél konyhánk leefgett- ?| /a. STeK-u-k**/ / wot Együgyű országok a fák közé építik a házakat. Mi ennél sokkal bölcsebbek vagyunk. Mór az odavezető út építésénél kinézzük azt, ahol legsűrűbb a fo és az lesz az utca közepe. A házakat meq arra építjük, amerre fát találunk. Mire befejezzük a munkát, elintézzük a fákat. Bármit megteszünk, hogy a fa ne szaporodjék. Ha egy tér va- lahoqy mégis kialakul és ide a madarak, egy elszánt falusi, vagy a szél elvisz néhány mag- vat, akkor ott kisarjad a fa. Egy valamire való pécsi azonnal észreveszi, hogy innen hiányoznak az épületek, vaqy legalább egy rakás garázs. Ha a garázs- építés után méq mindig marad fa, akkor bekötő-utat építünk. Ez a városépítési mozgalmunk hosszú idő óta sikeresen halad előre, mert ha jól hallottam, ötven olyan utcánk akad már, jmiben egyetlen fa sincs. De mennyi az, amiben akad még! Sok még a mulasztásunk! A fának amúgy is rengeteg hátránya van, A ház alá megy a gyökér, nagy gödröket és vizesedést okoz. Akadályozza a városi levegő kialakulását. Az iqazi városi levegő porból, füstből és benzingőzből tevődik össze. A fa pedig oxigén nevű mérget termel. Remélem rövidesen lesz ötvenezer autónk, akkor végre valódi városi levegőt szívhatunk. De ehhez nagyobb ütemben kellene a fákat irtani. A verebek a fára is rászállnak és mérhetetlen kárt okozhatnak a karosszériában azért, mert lepöttyentik, A sok fa a városnak mucsai jelleget kölcsönöz. Az a kellemes hang, amit a légkalapács, a fordulásnál az autók, valamint este a részegek okoznak, nem jut el zavartalanul az emberek fülébe és azt hisszük, hogy falun vagyunk. A szűk utcán a zaj a sok fa esetében akadályokba ütközik és ez csökkenti a hasadtabb lelkű, idegileg feszültebb, tehát nagyobb szellemi teljesítményre képes lakossáq számát. Városunkban 180 zajos üzem van. Ha teleültetnénk a várost fákkal, akkor ezt se hallanánk rendesen és azt hinnénk, hogy ott lazsálnak, A gyerekek nevelését is erősen gátolja a fa. A gyerek állandóan mászni akar. Fölmászik és leesik róla. Ki az oka? A fa! Különösen kellemetlenek az öreg fák. 70—80 évig csak szemetelnek, virágot, gesztenyét hullatnak és miattuk néha kénytelen a Köztisztasági Vállalat takarítani is. A Magaslati úton meg az a sok fa elveszi a kilátást az előtte lévő házról. A várost már úgyse nagyon lehet látni l Kétségkívül még néhány célra alkalmas a fa, de ezeket a technika mg már minden továb- bi nélkül pótolhatja. Nagy melegben néha árnyékra van szükség. Fa helyett Los Angelesben (ők azok, akikről mindent elhiszek) műpálmát csináltak már az út mellé. Nekünk is ilyet kellene. Rárakni csinos kis táblákat, hogy „Műámyékfa, készült ebben és ebben az ötéves tervben”. A szerelmesek gyakran fába vésik a nevüket. Maradi szokás. Helyette a Hirdető Vállalat helyezzen el a város több helyén táblát, ahol a fiatalok csekély térítés ellenében nyugodtan véshetnek. Keményfa esetében valamivel többet fizessenek. A kutyák is bajban lennének, mert nekik a fa gyakorlati célra kell. De a kutya alacsony, tehát elég lenne neki egy-egy darab méteres kutyafa. Fűteni meg mór olajjal fűtünk és nem emlékszem, hogy a fa más célra alkalmas lehetne, Szőllösy Kálmán ♦
