Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)

1973-07-15 / 183. szám

Arató Károly: Esti könyöklések égi Kimnek npomátem KITZ JÓZSKK Gutenberg „könyvészet" mestere Ablakom a város tetőire néz, Ho friss levegőt szippantani ki­nyitom, már csábít is lazító kö­nyöklésre. Mindig bűntudat fog el ilyenkor, melynek szorítása arányosan erősödik a tárt ab- lakszórnyakhoz közelítő lépése­immel. Jobban mondva: nem közelítek, inkább csak odasom- polygok hozzájuk, s a három­négy méter hosszú úton nem merek hátrapillantani egy tized- másodpercre sem a megkezdet- len füzetlapra az íróasztalon és a különböző színű qolyóstollak- ra, melyek tartójukba szúrva fel­kiáltójelekként merednek mö­göttem. Zavar a sok színes fel­kiáltójel és a felszántatlan pa­pír, sőt, kimondottan ellenszen­vesek, amiért lelkiismeretemet azonnal működtetni kezdik: hangszórón bömböli fülembe gyöngeségem után lustaságo­mat is. De sikerül hamar meg-' győzetni és rábeszéltetni ma­gam a kupeckedö csábítás ál­tal, miszerint szellemi erőkifej­tés előtt szüksége van az- em­bernek egy kis ejtőzésre, s mi­re az ablakpárkányhoz érek, teljesen elhalkul az idegesítő megafon hang. Könyökölök tehát könnyelmű­en, a huzatos négyzetben, csak- azértis! Ha az előbb még friss levegő ürügyén nyitottam abla­kot, most már tüntetőén és dac­ból is pipára gyújtok s hirtelen úgy tűnik: nem is füst szállong a végén illatoson, hanem az este. Vagy talán az idő. Mélye­ket szívok belőle, tüdőre, és las­san, élvezettel engedem ki or­romon át. Bámulom, nézegetem a jól ismert, ék alakú háztető­ket, ahogy repesztő-szorosan beleverődnek a messzeségbe. Tőlem jobbra is, balra is sorra nyílnak a szomszéd házak ka­jütablakai, ugyanilyen néma pi- pázqatókkal. Csak épp matróz- saokáiuk és sávos matróztrikó­juk nincs. Lehet, hoqy szikkadt arcúak — tengeri és óceáni sze­lektől cserzett profilok előtt go­molyog a füst. Látszólag nyu­godtak, a nagy utak előtti iz­galomnak semmi áruló jele vo­nósaikon, a gyorsuló szippan­tások és bodor-eregetések azon­ban sejtetik, hogy izgatottan készülődnek már az indulásra. Bár ennek — ismétlem — az említetten kívül semmi más ész­lelhető jele nincs. A bárka-, tengerjáró- és kar­csú vitorlás-forma házak' még halkan csobbannak és ringanak a dombsorok hullámtörőin meg­szelídült homályban, itt, a nyíl­egyenes utca keskeny mólójá­nak két oldalán. A lágy ringás, ritmikus csobbanás azonban különös feszültségről tanúsko­dik — start előtt kantárra fo­gott versenylovak remegése ha­sonló hozzá —, de erről az árulkodó nyugtalanságról a mó­lón lásson végigsétálok semmit sem vesznek észre. Vagy nem akarnak észrevenni. A móló számukra csupán egy utca a sok közül, mely fárasztóan hosz- szú s bokaficamító kövezete mi­att ráadásul veszélyes is, ringó hajói ütött-kopott öreg házak, melyeket már tíz éve tatarozni kellett volna. Pediq órák, vagy percek kér­dése csupán, hogy kibontott vi­torlákkal, felbőgő motorral ki­fussanak innen a móló mellől, ahová kikötötték őket, vagy le­horgonyoztak. A sötét kisvárosi utcából, melyet lengő villany­lámpái alig szórnak be valami fénnyel, ki a világba, határtalan égqel leborított vizekre, óceán­járók útjait követve. Zsiráfnyakú teherdaruk alatt távoli, nyüzsgő kikötőkben rakományaikat sietve partra teszik, majd berakódva fordulnak is dörgő tengereken vissza, köd-ülte csatornákon, hurkokat író folyamokon igye­keznek hazafelé, hogy a reggel itthon találja őket meqint, a hepehupás utcában, ahonnan elindultak. A magyar könyv félévezredes jubileuma sok mindenre kötelez. Bennünket, pécsieket egyebek közt arra, hogy megemlékezzünk a könyv- és nyomdászattörténet nemzetközi hírű tudósáról, Fitz Józsefről, aki 1964 óta sajnos nincs az élők sorában, de éle­tének egy igen tevékeny és ter­mékeny szakaszában közel fél évtizeden át városunk lakója volt. „Amit a magyar könyv 500 évéről tudunk, annak legalább a felét tőle tudiuk” — mondot­ta róla Szabó Ervin egykori munkatársa, a Tanácsköztársa­ság könyvtárügyeinek leqfőbb intézője, Kőhalmi Béla. Hozzá­tehetjük méq, hogy külföld felé is hosszú időn át jórészt Fitz Jó­zsef ideaen nyelvű szakirodal­mi munkássága közvetítette a maayar könyv- és nyomdászat- történeti kutatás leafontosabb eredményeit. Mindenekelőtt a „Gutenberg-Jahrbuch”-ban kö­zölt kisebb tanulmányok révén, melynek 1927-től élete végéig tevékeny munkatársa volt, s a nemzetközi ősnyomtatványkutató bizottság munkáiéban való lel­kes közreműködésével a két vi- láoháború közötti években. A külföldi tudományos eredmé­nyek hazai adaotációját ugyan­csak szívüavének tekintette. Ta­lán á leqiobb példa erre a ma is felsőfokú jelzőkkel illetett Gu- tenbera-életraiza 1944-ből. De Igazi siker volt a harmincas évek elején ,A könyv története" című munkája is, mely a Ma­gyar Szellem Kincsestára (némi- kéoo szellemtörténeti foganta- tású) zsebkönyvsorozat része­ként látott napvilágot. Az első magyarországi nyom­dászról, Hess Andrásról írott és 1932-ben közreadott munkáia iskolát teremtett a „szakmában”, naqyszerű érzésekkel alkalma­zott összehasonlító módszere ré­vén. Alkotóereje a felszabadu­lás után, a nvuqdíikorhatóron túl is töretlen. Könyvet ír a sza- badsóqharc korának tipográfiai művészetéről, s az ötvenes évek végétől sorra hagyják el a saj­tót a maqyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskede­lem történetét összefoglaló ter­jedelmesebb és imponáló mű­vek, a kutatómunka hosszú idő­re nélkülözhetetlen segédeszkö­zei. Fitz József 1888. március 21- én Oravicabányán született. Böl­csészeti tanulmányait Budapes­ten, Münchenben, Párizsban és Lausanne-ban végezte. Idehaza méa jogot is hallgat, majd a párizsi École de Journalisme hallgatóinak a sorában talál­juk. Tudjuk róla', hogy különbö­ző tanulmányútjai során be­utazta fél Európát, sőt egy al­BtDAHST 1940 HUNGÁRIA KÖNYVEK.» kólómmal Tuniszban is megfor­dult Az első világháború kez­detén már „könyvtárőr” a buda­pesti Egyetemi Könyvtárban, ahol sokoldalú tapasztalatszer­zés után a kézirattár és a külön­böző muzeális gyűjtemények élé­re kerül. Kitűnő szdkmai felké­szültségét (és nem utolsó sor­ban emberi erényeit) akkor hasznosíthatja igazán, amikor 1930-ban átveszi a pécsi egye­tem „parlagi” viszonyok közt tengődő könyvtárának vezetését. Kitűnő munkatársi gárdát sze­rez, s velük együtt Fitz alig négy év alatt, úgyszólván csodákat művel. Több tízezres nagyság­rendben dolgozzák fel a külön­böző adományozások révén hir­telen felszaporodott állományt, a „gyarapítás” esetlegességét felváltja — a térben és időben — megfelelőképp átgondolt ál­lományfejlesztő munka, s a „mindent az olvasóért” élv elő­ször nyer tényleges alkalmazást az odáig igencsak „belterjesen” ügyködő vidéki könyvtárban. A Fitz József által- vezetett intéz­mény egyik napról a másikra jelentős „tényezővé" lép elő a város kulturális életében, amit az is jelez, hogy az új igazga­tót titkárává választja a Janus Pannonius Társaság. Fitz pécsi működésének szakmai körökben országos visszhangja van, s ez oda vezet, hogy 1934-ben kine­vezik nemzeti könyvtárunk, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójává. Fitz József pécsi működés« ezzel véget ért, bár ő még ké­sőbb is vissza-visszajár, ha más­ként nem, egy-egy „Sorsurvk”- cikk vagy pécsi vonatkozású uta­lás, * hivatkozás formájában. Működésének igencsak időtálló „tárgyi emlékei" az Egyetemi Könyvtárban jórészt ma is jelen vannak, az egykori munkatársak, úgymint Várkonyi Nándor, vagy az Engel-nyomda történetét ki­tűnő disszertációban feldolgozó Nakas Sarolta, működésének szellemét is igyekeztek átörökí­teni. Jó dolog, hogy a könyvtár alapításának jövő évi kétszáz­éves jubileuma alkalmából ta­nulmány készül Fitz József itte­ni könyvtárigazgotósi működé­séről. Boda Miklói Az ország egyetlen szoboröntödéje Kőbánya, Barabás utca 25. A modern építmény me­részen ível a környező kert­városi házacskák fölé. A tá­gas, zárt udvar a mesék időtlen világát őrzi. Közben mozdulatlanságba mereve­dett bronzfigurák. Az ország egyetlen szoboröntödéje nemrég költözött be úi ott­honába, ahol a szakemberek tágas üzemcsarnokban és műhelvekben hatalmas ke­mencék mellett végzik érde­kes munkájukat. Előző, an­gyalföldi otthonukat még azok az olasz szakemberek alapították, akik a -millenneu- mi emlékmű kivitelezésére érkeztek hazánkba. — Milyen megrendelése­ket kap az öntöde? — Évente 20—25 tonna bronzot használnak fel a szoboröntők — tájékoztat Vincze Tibor üzemvezető. Esztendőnként minteay 1500 bronzéremre és plakettre ka­punk megrendelést. A kiállí­tásra készülő művészek 20 dekós kisplasztikáitól 12 ton­nás emlékművekig öntünk itt szobrokat. Most is több „súlyosabb” vállalkozáson dolgozunk. Többek között Marton László szoborkompo­zícióján, Kölcsey Ferenc ülő­szobrán. A formázóban, a Pátzay Pál tervezte „Kenyér­szelő” szobor szép női figu­ráját „másolják”. A közel­múltban négy — más-más művész tervezte — Petőfi mellszobrot postáztak vidéki megrendelőknek. Operett vagy musical ? Helyes-e a műfaji megkülönböztetés? A többnyire nyugati musicaleknek magas a szerzői jogdijuk Beszélgetés Fényes Márta rendezővel Operett vagy musical? — er­ről a manapság gyakori szem- beállításról beszélgettünk a jö­vő évad műsortervének készíté­sekor Fényes Mártával, aki a Pécsi Nemzeti Színházban im­már két éve a könnyű, szórakoz­tató, zenés műfajú előadáso­kat rendezi. — Ez a szembeállítás - mon­dotta — ma országos viszonylat­ban nagyon felfokozott és eről­tetett. Ha ugyanis egyáltalán van tematikai különbség, akkor az nem az operett és a musi­cal comedy, hanem az operett és a musical tragedy között van. Az operett ugyanis általá­ban happy enddel végződik és nem tragédiával.. Persze, ez alól is vannak klasszikus kivételek, mint például a Mosoly országa. Zenei hangvételben természete­sen a musical — legalábbis, amit mi annak nevezünk — mo­dernebb, mert általában egy­két évtizeddel ezelőtt íródott, s így közelebb ált a mai ember gondolkodás- és érzésvilágához, mint a századelő idején szüle­tett operettek. — 5 a tartalmi, és a zenei építkezésben különbségek? — Azok sem jelentenek biz­tos iránytűt, hiszen a szöveg­könyvek nem ' mindig irodalmi színvonalúak. Éppen a rossz lib­rettók elvetésének céljából szü­lettek az elmúlt 25 évben a megzenésített regényadaptáci­ók, illetve egy-egv prózai szín­padi mű megzenésítései. így jött létre néhány viláqsiker: Shaw Pigmálionjából a My Fair Lady, Thorton Wilder regényé­ből a Helló Dolly. Molnár Fe­renc: Liliom című színművének musical-változatát Caroussel címmel játsszák Amerikában nagy sikerrel. A Love Story előbb ugyancsak irodalmi for­mában vált nagyon népszerű­vé. Zenei építkezésében? — Az operettbeli áriabetétekkel szem­ben a musical-ben éppen a mai ízlésnek megfelelően inkább dramaturgiai egységeket zené- sítenek meg. De zenei megfor­málásban nincs akkora különb­ség az operett és a musical kö­zött, mint a verista és a mai opera között. Ha tehát az em­lített kétféle opera egy műfaj, akkor a musical is nyilván az operett korszerű változata. — Tavaly egy pedagógus—szí­nész találkozón néhány tanár kijelentette: az ifjúság nem igé­nyel operettet? I — Ezek a kijelentések katego­rikusan hangzottak el, és épp akkor, amikor a Víg özvegy be­mutatójára készültünk. Szubjek- tíve és objektíve egyaránt igaz­ságtalannak éreztem ezt a fen- sőbbséqes hangon történő el­utasítást. Hiszen a Víg özvegy igényes zenéje és nagy színészi lehetőséaei miatt a világ leg­több operaszínpadának — tehát nemcsak az operettszínpadok­nak! — állandó műsordarabja. Ilyenfaita elutasítást csak az is­meretek hiányában lehet tenni. Szerencsére az előadások folya­mán bárki meggyőződhetett: a jeayérr sorbanállók ízlését, szín­házlátását ez az előadás semmi- képoen nem veszélyeztette. — A könnyű, szórakoztató zenés műfajban mindezek alap­ján milyen tervei vannak a szín­háznak? — A legnagyobb erőfeszítése­ket tesszük azért, hogy a jövő évadokban egyre több mai hangvételű musicallal ismertes­sük meg a közönséget. De saj­nos tudomásul kell vennünk, hogy a valóban magas színvo­nalú musical-ek többnyire külföl­diek, s vagy egyáltalán nem kapjuk meg a felhasználásuk jo­gát, vagy a szerzői jogdíj ma­gas devizaösszeget emésztene fel. Ez utóbbit pedig csak na­gyon ritkán engedhetjük meg magunknak. Nem mondunk azonban le erről az igényünkről. Jelenleg is egy új német musi­cal eredeti bemutatóján mun­kálkodunk, de akaratunkon kí­vül még számtalan tényezőt kell figyelembe vennünk.- 5 az operett?- A közönség talán meggyő­ződhetett arról, hogy a klasz- szikus operettelőadásainkat is —, a,Helyekre szerintem letagadha- tatlanul nagy igény van — igyek­szünk a mai ízlésnek megfele­lően színpadra vinni. Ez nem is olyan könnyű feladat, ha meg­gondoljuk, hogy a műfaj, az eb­ben résztvevő színészeket meny­nyire összetett — például hiteles szövegmondású ének- és tánc­tudás - feladatok elé állítja. Földessy Dénes Igazi zöld, és krónikus munkakedv' Tábor a barackosban A meghívás .imigyen szólt:- Gyere te srác, barackot szedni . .. A srác sajnos maradt. Pe­dig istenem, de jó is lenne két hétig, csak két röpke hé- tiq „egygatyában” császkáini, bronzszínű aranyos lányok és fesztelen kedvű fiúk között igazán fiatalnak lenni, nagyo­kat nevetni, farkasétváaaval 'itymálni a kaiát, — és persze ba nckot szedni, mert mind­ezek a iogok csak akkor il- 'ntnánek meg . . . Az emberből kiszakad egy sóhai, és azt sem bánja, ha nrn-'átszik raita: most egv k!~si* irigv. A meghívás is csak v^'-rt'en lehető**, mert a hír mér íav fut tovább: „jött va­laki kintről ..." LJé* ennyi maradt . . , Ha iái em''kszem, erre a baius’ra illene1' azt mondani, hány kackiás. A tekintélyes, s -bben a szakáll-viláaban kü­lönösen értékes arcdíszt Csó­ka Géza, a Villány-Siklósi Állami Gazdaság Grécz-pusz- tai építőtáborának vezetője viseli, aki táborvezetői minő­ségében most debütált. Jó- néhány évig ő is $ „vezetet­tek” között volt a legkülönbö­zőbb táborokban, most vég­zett az ELTE-n és táborveze­tővé avanzsált itt, Üjpetre kö­zelében. Hatvan fiút és száz­öt lányt bíztak a gondjaira ebben az első turnusban. A tábor udvarán, — inkább valami üdülőtelephez hason­lít, semmint komor hangulatú táborhoz — viszonylagos .nyu­galom van, — a gyerekek most a barackost boldogítják, csak ebédre szállingóznak be­felé. A tábor minden sarká­ba elkísér a zene. — A stúdióra úgy vigyá­zunk mint az életünkre, — mondja Csóka Géza, — na- gyon-nagyon fontos dolog a muzsika. Hatással van a gye­rekek hanqu'atára. Mi muzsi­kával ébresztjük őket, Haj­szálpontosan öt óra előtt öt perccel megszólal a zene, mindenki jókedvvel kel, Nem úgy, mint amikor megzörgetik az ablakot, vagy valaki végig- üvölti a termeket. .. Szó mi szó a hangulatra igazán nem lehet panasz, jól érzik magukat a gyerekek, egyetlen dolog miatt viszont szinte naponta morognak: nem hagyják őket eleget dol­gozni. Az a hat és fél óra nem a világ, ráhúznának még egyet-kettőt, amikor kedvük van — de a szabály az sza­bály . . . — A múltkor az egyik cso­port valamivel többet dolgo­zott. Exportra ment a barack, időben le kellett kapni a fá­ról. A többieknek sehogy sem tetszett a dolog: hogy van az, hogy másoknak szabad töb­bet dolgozni, nekik meg nem . .. N o persze, a szél onnan is fújdógál, hogy a bri­gádok nemes versenyben áll­nak egymással, és az nem le­het mindegy, ki áll a tabella élén, és ki a sereghajtó a ver­seny-híradón. A brigádok ver­senye még egyáltalán nem minden: az csak természetes, hogy az iskolák nemhivatalos és annál ádázabb csatája is folyik munka közben. A bu­dapesti Vörösmarty Gimnázi­um fiai eleve úgy jöttek ide a pusztára: .győzni fogunk”. Ta­valyelőtt is jöttek, győztek, ta­valy is jöttek, győztek, — hát az a szégyen nem eshet meg, hogy most a második helyre szorulnak. Igen ám, de ha­sonlóképpen gondolkodnak a budapesti csecsemő- és gyer- mekgondozónő-képző iskola lányai is ... * — Éjfélkor bejön hozzám egy kislány, kisírt szemekkel. Engedjem haza, ő három napnál tovább még sohasem volt távol az édesanyjától, most sem bírja nélküle. Pró­báltuk marasztalni, hátha megszokik közöttünk, — egv nap múlva belázasodott. Az orvos alaposan megvizsgálta és megállapította: hiányzik a mama . .. A táborlakók Pestről jöttek, a nyolcadik kerület három is­kolájából, úgyhogy direkt jót tesz nekik egy kis tüdőtágító vidéki levegő meg az igazi zöld. És a táborhangulat, amely mindig „hozzájuk iga­zodik”, ugyanis ők maguk, házilag állítják elő, némi kül­ső segítséggel. Volt itt divat- bemutató, ilyen-olyan, elő­adás, tábormozi (szigorúan „senkit sem érdekel" filmek­kel), és persze „varieté" min­den áldott este százhatvanöt szereplővel... A takaródét hallgatólagos megállapodás alapján senki sem veszi túlzottan szigorúan, —, és a táborvezetőség egyetlenegy esetben értette komolyan a „takarodást”: ak­kor, amikor megjelent néhány lézengő ifjú a tábor körül, a főváros és vidék kapcsolatá­nak elmélyítésére ... A faluval, Újpetrével tartják a kapcsolatot, de inkább csak hivatalos formában, a táborlakók ugyanis a tábor­ban élnek, teljes „önellátás­sal”. A kiválóan felszerelt épületeken, sportpályákon kí­vül büfé is van, — és társa­ságért, társért nem kell a ke­rítésen kívül menni. Nem is lehel... * A táborhoz egy kellő iga­zolás után nyíló vaskapun át a barackfók között vezet az út, A gyerekeknek teszik ez az izolált környezet, — az már kevésbé, hogy túlzottan töké­letesen sikerült elzárni őket a világtól. Minden csoport két hetet tölt itt a pusztán, anél­kül, hogy eljutna az alig né­hány kilométerre lévő Siklós­ra, Harkányba, anélkül, hogy valamivel is közelebb kerülne a megyéhez, vagy akárcsak a gazdasághoz, amelynek a földjén, gyümölcsösében dol­gozik. Az esti programok kö­zött egyetlenegy sincs Bara­nyát bemutató, ismertető, népszerűsítő jellegű. Pedig a tóborkapun belülről is lehet­ne egy pillantást vetni Pécs­re, s megyére... És az egyéb fontos terveken felül arra sem árt gondolni, hogy néhány esztendő múlva őket, mint utazókat, vendégeket várjuk vissza Baranyába... * A krónikus munkaimádók­nak kedden jó napjuk volt: a hivatalos munkaidőn felül vállalta a Grécz-pusztai tábor „legénysége", hogy a tanyai iskolák segítésére plusz három órát dolgoznak barackosban ,.. D. K. J. f. f *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom