Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)
1973-07-12 / 180. szám
6 DUNANTOU NAPIO Ä régi Pécs Pécsi bosny dudálása és tamburajátéka révén a bosnyákokkal. A heverig Ady Endre utca A bosnyákok Pécsre településének idejét homály fedi, mint ohogy eredetükről is keveset tudunk, A török elől menekülő balkáni szláv népcsoportok egyike, s talán már az- *lőtt betelepültek, mielőtt a hódoltság elérte Pécs városát. Nyelvük és nevük arra utal, hogy Boszniából származtak ide és Pécsett egész városrészt megültek (Budai külváros) egységes tömbökben. A pécsi bos- nyákság nagyobb települései a Tettye utca és a Mindenszentek templom környéke, a Havihegy oldala, az Ágoston templomtól keletre eső, továbbá Felső-Vámház utca és a Balo- kány határolta terület. A Malomszegen Pécs már a középkorban túlnőtt a városfalakon; a falakon kívül falusi jellegű települések, vicusok voltak. A legnépesebb városrész a Malomszeg volt, mely a város északkeleti részén a Tettye forrásvize mellé települt malomsorból és lakóházakból állt. Nevezetes építmények voltak a malmok, a pokrócosok káliói, a Puturiukban a tímárok, tabakosok műhelyei. (A Puturluk mohamedánná lett bosnyákok lakónegyedét jelenti.) Itt épült a Mindenszentek temploma. Szomszédságát Zidi- na környéknek hívják. (Zidina balkáni szláv szó, romokat jelent. Itt állt egykor a Domonkos rendi apácák kolostora. Romjairól nyerhette szláv nevét a környék. A Malomszeg kiterjedt városrész, alapvető városképének kialakulására erősen ráüti bélyegét a bevándorolt szláv lakosság építkezési szokás- és hagyományvilága. Első látásra is szembetűnő a szláv építkezési formakincs alkalmazása, amelyhez a Tettye és Havihegy környéki táj térszíni formái is nagyban hozzájárultak. Jellegzetessége a tömör, zárt, a függőleges felé törekvés sajátossága, másrészt a kuszohalmazos szabálytalan építkezési jelleg. Balkánias hatású utcácskáiban a házak általában ereszükkel az utca felé épültek, kerítésfalba vágott utcai ajtóval; kétoldalt két | épület, a falra le és összefutó két féltetővel. A házak utcai falán, ha van is ablak, látszik, hogy utólag vágták rajta. A hosszú benyúló udvart U-alak- ban veszi körül a kifelé csupa tűzfalat mutató befelé néző, zárt épület. A bőrgyártás bö'cső 'e A bosnyákság földműveléssel iparral, de különösen szőlőműveléssel foglalkozott. A régi térkének közvetlenül a Budai külvárosi (Ágoston téril templomtól keletre már szőlőket tűn tetnek fel a múlt században is. A temlomtól északra a Vince utcában laktak a tabakosok. A bőrkid''aozóshoz szükséges vizet az u‘ca közönén elfolyó patakká' mentették, illetve onnan vez~ ’’ el o víztárolóikba. Innen n Ids r:np ’ -m "he'vből in- d"'' ol a híres pécsi bőrgyártás. t ~ a XVIM. század végén is nr' '’tm kizárólagos lakossága volt a bosnyákság a Budai külvárosnak. Néhány mesterember — és mindössze három magyar család lakta, Az 1830-as években is ritka volt, aki magyarul tudott, csak az 1840-es években kezdték jobban szorgalmazni a magyar nyelvet. Mégis az asszimiláció, illetőleg az, hogy magyarul beszéljenek, nehezen ment és igen hosszú ideig tartott. Később azonban mindjobban kiéleződött a helyzet a horvát nyelvhasználat miatt a klérus és a város között. A harc a város győzelmével végződött, 1886. november 24-én, amikor a magyar nyelv kizárólagos haszná- j latára vonatkozó püspöki leirat megérkezett a Budai külvárosi plébániára. A bosnyákok ezen annyira megsértődtek, hogy a „vérükből való" papjuktól is elfordultak, pedig Pozsgai plébános, akit csak „Bocsa" néven emlegettek, itt született s nagyon megkedveltette magát A házzal rendelkező bosnyá- koknak szőlejük is volt. A Kálvária-hegy oldala, a Havihegy napsütötte meredek fala, a Me esek keleti fele az ő szőlőbirodalmuk. A bosnyák szőlőtermesztés módját és eszközeit tekintve paraszti szőlőgazdálkodás, semmi köze sincs a nyugati rész polgári szőlőkultúrájához. A pincék, présházak picinyek, egyszerűek, minden dísz és előkelősködés nélkül. Nincsenek szőlőbeli villák, csak kis fehérfalú présházak, bennük többnyire egy szűk szobácská- val. Az utak meredekek, a szőlők nehezen közelíthetők meg Találóan nevezték el a gyükési hegyoldalra felkapaszkodó rossz utat Krisztus útjának. A bosnyák szőlők legnagyobb része az Alsógyükés, Felsőgyü- kés, Kispiricsizma, Rigóder, Ce- rék, Cassián, Bánom és Meszes dűlők területén fekszik. Régi szőlőkultúra ez, ha nem is hasonlítható össze a Makár, a Bálics, vagy a Szkókó dűlőivel. A nap sugárzási szöge és a talaj sem olyan kedvező, ezért a keleti szőlők borai savanyúbbak. A régi törzsökös bosnyák „nem keveredett más fajtával”; évszázadok óta csakis bosnyák- kal kötött házasságot. A pécsi bosnyák települések fiataljai mindig megtalálták párjukat Puturiukban, Bengában, a Zidina környékén és Barátúr környéken. (Tettye — Malomszeg — Kálvária domb — Havihegy.) A bosnyák házasságát elsősorban a szőlőterület nagysága határozta meg. A lakodalmat szüret után tartották, amikor már leforrtak az újborok. Egy- egy ilyen bosnyák .lakodalom ünnepszámba ment a meghívottakon kívül a környék népének is. Lakodalmi szokásaikban Alsóhavi utca — Szolcolai felv. ősi balkáni elemeket is megőriztek. A múlt századi Pécs és környéke népéletében ünnepi eseményszámba ment a gyükési Bertalan-búcsú ... A szőlőkkel övezett, szép tájképi környezetben álló Bertalan-kápolnát 1740 körül építették, egy itt lakó remete kezdeményezésére Néha többszáz ember is megfordult a Bertalan-napi búcsúban. A bosnyákság szüreti báljait a Budai külvárosi katolikus körben szokták tartani. Ilyen alkalmakkor elmaradhatatlan volt a heveng, amely a pécsi bosnyákok különlegessége. A heveng szőlőfürtökkel telefont ágasbogas vessző, amely hosz- szú szőlőfürthöz hasonlít. Őszszel erős kökényágakra sűrű kecskecsöcsű és más jól eltartható csemegeszőlő fürtöket kötöztek. A kétlábnyi hosszú ágról a tömérdek szőlőfürt úgy csüngött alá, hogy messziről egyetlen hatalmas szőlőfürtnek látszott. A bosnyákok házról- házra járva hangos szóval kínálták a hevenget téli tárolásra. Egész Baranyában ismerték, még a megye címerébe is belekerült a heveng. Gesztenyestand A bosnyák szőlővidék jellegzetessége a sok diófa. Egyik dűlőjét Oras-nak, Diós-nak nevezték el a különösen nagyra nőtt diófáiról. Szőlőskertjeik pinceudvaráról ma sem hiányzik a diófa. Rég elfeledett kedves színfoltja Pécsnek a hajdani gesztenyestand, a mai Centrum Aruház bejáratánál. A múlt század derekának őszi és téli estéin ott árulták a gesztenyét a szép olajszemű bosnyák lányok. Idegen hangzású kínálásuk kedves tartozéka .volt a régi Pécsnek; „Nekem van jó ropogós, meleg.” A budai külváros település- szerkezetén ma is felismerhető a balkáni jelleg. A bosnyákok nyelvét ugyan felőrölte az idő asszimilációs folyamata és a kisebbségi helyzetből ráható erő; az évszázadokig megőrzött szokásaiból is majd -az összesét elsöpörte a társadalmi változás. Ma már csak a korosabb nemzedékek gyermekkori emlékei között szerényen megbújva él egynémelyik. Mégis úgy érezzük, nem szabad megfeledkeznünk a pécsi bosnyákok tisztes hagyományairól. Dr. Kovács András Ma rosy Istvánné: FENYVES A MECSEKEN Görög szobrász, mágocsi sváb káposzta Falu-krónikák Az intézményes krónikaírás 1972. január elsején kezdődött el valamennyi baranyai községben. A tavalyi év krónikáit a tavasz folyamán küldték be a Baranya megyei Levéltárhoz. A falukrónika hármas tagolt- ságú. Az első szerkezeti elem az évkönyvi rész. A második, amely a legfontosabb, oz évvégi ösz- szesítés. A dokumentum-gyűjtemény pedig a harmadik szerkezeti egység. Mivel a 72-es az első krónikás évkönyv, ezért egy rövid falubemutatás sommás helyzetképet ad a település 25 éves történetéből. A kritikusság, az őszinteség és a közvélemény bemutatása jellemzi a beremendiek és hosz- szúhetényiek munkáját. A szabadszentkirályiak a községi levéltár középkori anyagát is feldolgozták. A berkesdi abban követendő példa, hogy tagköz- séqekre lebontva tárgyalja a helyi történelmet. De értékes, szakszerű alkotás például a siklósi, a babarci, szederkényi és a mágocsi is. A borjádi magyar és német nyelven íródott. Gaz- daq fotóanyaga révén itt értékes műemlékekre is fény derült. Az 1830 körüli, Gyenes János építette borjádi malom nagyon elhanyagolt, pedig műemlékértéke kétségbevonhatatlan — jegyzi fel a borjádi krónika. A barokk qörögkeleti templom pedig omladozik és cintermének sírkövei töredeznek. Tervezik, hogy lebontják és berendezéseit Szentendrére szállítják. Hasonló sors várja talán a siklósi, beremendi görögkeleti templomokat is, A műemlékek sorát folytathatnánk a bólyi első világháborús emlékművel, melyről kiderült, hogy Friedrich von Erlach, a századelő egyik hír* neves német szobrászának alkotása. Egyes emlékművekben felismerni t vélik Marme Miltiá- desz görög származású, de hazánkban élő szobrász, plakettkészítő és grafikus alkotásait, Sásdon szakácsversenyt rendeztek, melyen elfelejtett baranyai ételkülönlegességet készítettek. így bélszint hetényi módra, mágocsi svábkáposztát, sátorhelyi vaddisznópecsenyét, vagy göngyölt szűzpecsenyét ormánsági módra. A máriakéméndi Művelődési Otthon Kerner István nevét viseli. A falu szülötte a karmester, aki később az Operaház főzeneigazgatója lett. Szeretnék, ha többen ismernék Kerner Istvánt és emlékét a faluhatáron túl is ápolnák. Az országban először Baranyában intézményesítették a krónikaírást. A tanácstitkáré c felelőssége mellett egy személy vagy munkacsoport készíti el két példányban a krónikát. Az egyik páldány a községi tanácson marad megőrzésre, a másik pedig a Megyei Levéltárba kerül. így szervezetten folyik a történelemírás a következő generációk és korok számára. Végül az idei év első felének tapasztalatairól: határozott fejlődést bizonyít az, hogy míg tavaly sok község nem vezette rendszeresen a krónikákat, addig ebben az évben minden községi tanács lelkes ügybuzgalommal foglalkozik a krónikaszerkesztéssel. Sőt, vannak városok, amelyek társultak ehhez a helytörténetileq is értékes mozgalomhoz, például Mohács és Szigetvár. Csuti János Népi építészet: Tanyának vélem, Mint sok száz egyedülálló épület erdőszélen. mezőn. Amikor Muszung Vince a konyhába tereli a ház apró de hangosan csaholó őr- . zőit, a ház mögé kerülünk Bodza és akácfák között, áthatolhatatlan lombsátor alatt csörgedezik a kökényi—keszüi vízfolyás, Szinte hihetetlen, hogy a három és fél méter átmérőjű malomkereket képes megmozdítani — másodpercenként talán tízliternyi víz folydogál itt leleteié. — Töredéke kell csak — mondja az egykori molnár —, amit itt a csatornán a kerékre vezetek. A ház hátsó falán, mely tulajdonképpen a tűzfalnak felel meg, eqy hétig olajba főzött szomorúfűz csapágyon forog a malomkerék. Akár egy emberöltőn keresztül is kiszolgálja a malmot. Ez is; 1937. június 28- ón építette be az idősebbik Muszung Vince — a mostai apja. Mert Muszung Vincék A kökényi vízimalom mindiq is voltak — s lesznek is. Magyarázza a molnár, hogy neki is Vince a fia, ez a második is, mert az elsőnek — szegénynek — is az volt a neve. A vízikerék szelídgesztenyefá- ból készült, A molnár keze munkája. — Szalagfűrészhez akartam vinni a fát, apám rámszólt: ilyet ne tegyél, magad fűrészeld! Az lesz az igazi. Közben megnyitotta a csatornákat, a víz lassan megtölti a keréklapátokat — három liternyi fér egybe — s a vízkerék méltóságteljesen forogni kezd. — Egy óra alatt akár az ezész malmot üzembe állítanám! Pedig hát... 1951. július 13-án őröltek itt utoljára. Az öreg Muszung Vince, a malom-asztalos, aki az első síkszitát alkalmazta, amely ma is látható néhány Kökényből elke- I rült henger társaságában az I orfűi malom-múzeumban, az első gőzmalomban volt molnár Gödrekeresztúron. A húszas esztendők elején került bérlőnek Kökénybe, majd újjáépítette a malmot. Megtalálta a légi malom alapjait, amely 1700 táján működhetett. A méhesben én láttam egy követ — a mér- leges kaptár áll most rajta — 1771-es évszámot ütöttek bele. Az 1952-es esztendőben Kökénypusztán sertés-telepet létesítettek, a malmot darálóként üzemeltetik. Két esztendővel később Muszung Vince is visszakapta iparengedélyét. Csupa jég volt minden, amikor a molnár megmozdította a vízikereket: forog-e egyáltalán? A következő esztendőben ismét bevonták az ipart, hogy 1953 nyarán leqyen mit visszaadni, — 1963-bop végleg leadtam az engedélyt. Azóta a tsz-ben vagyok darálós. A malmot azonban nem szedtem szét. .. Szerencsére. Baranya egyik ritka értékű ipari népi építészeti emléke. Nincs az évnek egyetlen hónapja sem, hogy messzi földről érkezett turisták, filmesek, kutatók fel ne keressék a kökényi völgybe épült malmot. Moha borítja a vízkereket. Az ember kiszámította, hogy a kerék lapátjaiban csordogáló víznek nemcsak akkor kell a lapátba folynia, amikor az merőleges a víz esésére. Már előbb telnek a tartályok — a vízkerék területén elhelyezett lapátok több mint fele teli vízzel. Így nagyobb a forgató nyomaték. A csermelynyi vízfolyás fél kilométerrel lejjebb egy «másik malmot is táplált: a környék pa rasztjainak régen ebben o két í malomban őrölték a gabonát. Hét mázsát lehetett egy nap alatt. — Régen fa volt a kerék, meg a tengő is, az újjabbat édesapám a Sopianában öntötte még 37-ben, A többit Ő csinálta. Méq amikor 81 esztendős volt is, azt mondja: Ö nekiáll, rendbe teszi a malmot, olyan kevés van az országban, ami így megmaradt, pedig amikor 1903-ban megalakították oz ürögi molnárok az ipartestületet, háromszáz tagja volt, s a malom sem volt sokkal kevesebb. A kerék egyenletesen forog, alatta az árkok jól kitisztítottak, soha nem ér az alsó patak vizébe, csak felülről, s csatornán kap vizet. Mohács forrás a kis fahíd mellett... Kristály- tiszta, s jéghideq a vize. Az ember szinte nem is hinné, hogy ilyen háborítatlan természet létezik méq ma is. A régiek, a nép építőmesterei jól tudták mit, hol kell építeni . .. lombosi Jené * /
