Dunántúli Napló, 1973. július (30. évfolyam, 169-199. szám)
1973-07-11 / 179. szám
m3, július 11. OUNANTOLI NAPlö 3 A papa is beszélgessen l A gyermeknevelés — tudomány Megnyílt Sikondán az eszperantó gyermektábor A Mecsek szép termálvizű fürdőhelyén, Sikondán, kedden megnyílt a nemzetközi eszperantó gyermektábor, amelyet hatodik alkalommal szervezett meg a Magyar Eszperantó Szövetség és a Magyar Úttörők Országos Szövetsége. A tíz napos táborozáson öt szocialista ország úttörői vesznek részt: bolgár, jugoszláv, lengyel, magyar és szovjet pajtások. Jellemző a mecseki találkozó iránti nagy érdeklődésre, hogy a tervezett száznyolcvan kis eszperantista helyett kettőszázhúsz leány és fiú érkezett Sikondára, s így az állandó jellegű tábor mellett még sátrakat is fel kellett állítani számukra. A nemzetközi táborvezetőség változatos programot készített elő a tíz-tizenöt éves gyerekek számára, kirándulnak a vadregényes Mecsekben, ellátogatnak-Komlóra, nemzetközi gyermekkarnevált és tábori olimpiát rendeznek, s természetesen naponta fürdenek a sikondai termálstrand kellemes vizében. Beszélgetés dr. Komlósi Sándor főiskolai tanárral Londonban kiadott könyvéről Pécsiek külföldi műrész- felepeken A Magyar Képzőművészek Szövetsége Dél-dunántúli Szervezete gyarapodó külföldi kapcsolatai ezen a nyáron tovább erősödnek. A szervezet Baranya megyei titkára, B. Pilasza- novich Irén Opolébe utazik, ami a lengyelországi művésztelepek egyik rangos központja. A Katowicze-környéki művésztelepen elsősorban a festészetet művelik a világ minden tájáról meghívott művészek. A művésztelep vezetőivel a lengyel—magyar képzőművészeti kapcsolatokat tárgyalja meg a szervezet megyei titkára. Ehhez a művésztelep-szerve- zethez tartozik a Tátrán túli Rzeszow is, amely szintén nemzetközi festészeti alkotótelep. Ide utazik szeptemberben Bérezés Gábor és Horváth Olivér, akiket a szervezet jelölt ki erre az útra. Az istriai Grozsnyanban, a vajdasági művészek alkotóházában augusztusban Bizse János grafikáiból és B. Kovqcs Diana szőnyegeiből nyílik kiállítás. Három kerámikus viszont onnan Siklósra, a kerámia-táborba látogat, ketten pedig a zalaegerszegi művésztelepre kaptak meghívást. A kisgyermekek gondozása, nevelése Magyarországon. Ezzel a címmel jelent meg a Gordon and Breach londoni tudományos könyvkiadó gondozásában Nyugat-Európa könyvpiacán az a monográfia, amelyet dr. Hermann Alice pszichológus és dr. Komlósi Sándor, a Pécsi Tanárképző Főiskola tanára állított össze. A mű tartalmáról és általában a korszerű gyermeknevelés fogalmáról beszélgettünk dr, Komlósi Sándorral. — A könyv .első kiadására angol nyelven került sor. Miért? — A monográfia egy nemzetközi kutatócsoportban végzett munka eredményeként jelent meg. Ennek a csoportnak angol a munkanyelve, a kiadó londoni, így természetes, hogy angolul jelent meg a könyv. A monográfia komplex áttekintést nyújt az iskoláskor előtti — tehát a 0—6 év közötti — gyerekekkel kapcsolatos intézményekről, gondoskodásról hazánkban. Tehát ide tartozik az egészségügyi, szociális jellegű gondozás. — Hogyan fogadták a külföldi kollégák a magyar gyermeknevelési gyakorlatot? — Nagyon jónak találják. A nyugati államok képviselői irígylik tőlünk a három éves gyermekgondozási szabadság megvalósulását, mégpedig azért, mert a kutatások igazolják, hogy éppen az első három évben igen fontos az anya és a gyermek együtt- léte. Magyarországon lehetőség van arra, hogy g gyerekeknek jól alapozzák meg a személyiség fejlődését, hiszen az ebből a szempontból igen fontos időszakban nálunk az anya gyermekéve! maradhat. — Számitbatunk-e a közeljövőben a könyv magyar nyelvű kiadására? — A Magyar Nők Országos Tanácsa és a Magyar Pedagógiai Társaság már érdeklődött a könyv iránt, szükségesnek tartanák a magyar nyelvű kiadást is. Jelenleg a Gondolat kiadóval folynak tárgyalások, és ezek eredményétől függően a kézirat még ebben az évben a /nyomdába kerülhet. — Milyen gyakorlati tanácsokat tud adni azoknak a fiatal anyáknak, akik nem tudják igénybe venni a bárom éves gyermekgondozási segélytí — Javaslatom nem annyira az anyáknak, mint inkább az apáknak is szól. Miután ők kevesebbet vannak együtt a gyermekeikkel. nagyon fontos, hogy a rendelkezésre álló időt „intenzíven" használják ki. Például: a papa ne csak sétáljon a gyerekével — miközben saját gondolatviláaa köti le — hanem beszélgessen. — Ha kérdez a kicsi, türelmesen és részletesen adjon tájékoztatást, ha nem kérdez a averek, akkor ő hívia fel a figyelmet a jelenségekre, tárgyakra, azok tulajdonságaira. Ez ragyogó alkalom a szókincs bővítésére. Ne csak fegyelmezzen a szülő, hanem kösse le a gyerek figyelmét és adjon neki érdekes feladatokat! Az anya ne zavarja el a gyereket, ha az segíteni akar valamiben — mondván: piszkos leszel, eltöröd, 'ne lábat- lankodj —, hanem .vonja be a munkába, hagyja tevékenykedni mert íqy a gyerek kézügyességének fejlődését is biztosítja és az anyához való érzelmi kötődést js erősíti. Rózsa György Moldvai magyarok Baranyában Egyházaskozór alig ezer lelkes falucska Dombóvár közelében, három megye határán. Szelíd lankák ölén szerénykedik, szinte rejtőzködve, hogy az arra látogató már a fő utcán jár, mire észbekap, hogy megérkezett. Neve az utóbbi hónapokban mind többször előfordul a rádió vagy a tv műsoraiban, s egy időben egymásnak adták itt a kilincset a kutatók, filmesek, televíziósok. Kincse van ennek a falunak! Lelki, szellemi kincse, amit megőrzött és meg fog őrizni minden időkben. Évezredek üzenete Moldvai magyaiok lakják kisebb részben, bukovinai székelyek. Baranyai honfoglalásuk a földosztás évéhez kötődik. Üj hazájukban új életnek indultak. Itt született első és második nemzedékük nem különbözik már sem életmódjában, sem szavai lejtésében a baranyaitól. A közbülső meg a legidősebb generáció beszéde azonban még ma is moldvai bércek, patakok, fenyvesek tiszta illatát leheli. Kultúrájuk a magyar szellemi néprajz és a népművészet külön aranybetűs fejezete. — Megtalálható akadémiai dosz- sziékban és gondosan számozott magnótekercseken, és meg-^ található élő valóságban is, hetente legalább egyszer, ha népdalkörük, az egyházaskozárí Páva-kör összejön próbálni. Megtalálható ősi szokásaikban, tarka szőttes viseletűkben, és ott ragyog a Polgár József vidám „kecsketáncában'’, Jankó Mátyásné, Gyurka Mihály plasztikusan áradó balladáiban, Gyurka Rafaelné megrendítő siratóiban. Nyisztor Mártonné ősrégi pentaton dallamaiban. És ott ragyog az a művészet Gusa Pali bátyám felröppenő furulyaszólóiban, amik oly szívszorító gyönyörűséggel ívelnek át sorsokat, századokat és földrajzi hatórokot, hogy tanult muzsikusnak, jól képzett énekesnek ez soha így nem sikerülhet, hacsak nem — milliók közt egyet — kivételes tehetséggel áldotta meg a természet. Mert ez a muzsika évezredek üzenete, egy messzi táj — ma még — élőben is csendülő zenéje ... Megőrizni! A pécsi Mecsek Táncegyüttes lahti vendégszereplését viszonozta a napokban a lahti néptáncegyOttes, a lohden tanhoial táncegyüttes, amikor 33 tagú csoportjuk egy hétig vendégszerepeit Magyarországon. Nógrádverácei, ba- latonföldvári majd harkányi rendégszereplésük után nagy sikerrel léptek fel a Pécsi Ipari Vásár szabadtéri színpadán. Képünk ezen a fellépésükön készült Györfy János nyugalmazott tanító — 1946-ban került Egy- házaskozárba. — így emlékezett a betelepült moldvaiak művészetének átmentésére: — Negyvenöt után sokan jártak itt Budapestről, táncokat, népszokásokat gyűjteni. Ezek a tudományos gyűjtőkutató emberek vették rá Bodó Róza tanítónőt — azaz Takács Ferencnét —, hogy próbálja összefogni mindezt az értéket: ne menjen veszendőbe. így aztán 1950 táján megalakult a moldvai népi együttes. A Takácsné szervezte . . . Talán húszon lehettek, jó énekesek, táncosok, jó részük ma is ott van az együttesben. Az iskolában tartották a próbákat, ösz- sze kellett szokniok, hisz a telepesek többsége két közeli faluból jött, de másképp dalolták, táncolták ugyanazt... És hát rövid idő alatt sökat változott az életük. Beszédük is változott, de ha énekelnek vagy az öregek egymás közt beszélnek, ott még tiszta, eredeti a tájszólásuk. — Az idősebbek azután maguk közé hívták a fiatalabbakat, megtanítva őket az ősi dalokra, táncokra. Van egy régi újévi népszokásuk, az „urálás”, ezzel sokfelé szerepeltek. Filmre is vették nemrégen a Néprajzi Múzeum megbízásából. , .. 120 nóta Az egyik legrégibb szólista Gusa Pál, népi furulyaművész, a tsz állatgondozója. Munkaidejének nagyobb része éjszakára esik. Hatvanötödik évét tapossa, de ötvennek se néznénk. Zömök, erős munkásember, beszédes szemekkel és láttató, képszerűen ízes beszéddel. Hatlikú furulyája, mint mindig, most is a kezeügyében: — 50 évig pásztorkodtam, kis gyerekkoromtól. Libák, disznók mellett, aztán a birkáknál, a nagypapa keze alatt, aki 105 évig élt. . . Itt es őriztem a tsz marháit. Fiatalon sokfelé katonáskodtam. Aztán, hogy eljöttünk, negyvenegy karácson’ estjén már Csíkba’ voltunk, majd a Bácskába kerültünk, onnan meq ide, mert qyütt a háború, aztán az’ es otthagytuk . . . így sokféle nótát megtanultam, a furulyámat ma es nagyon szeretem, velem jön mindenhová. 120 nótát tudok; románt, magyart, szerbet, németest, de az itt valót senki se keresi, csak a Moldavából valót. . . — Biztos az a legszebb. S azt más nem tudja ... — Meglehet. . . — Itt az új hazában, mire emlékszik, nótártak-e régieket? — Ki volt nevezve, melyik háznál . . . Szombat-vasárnap este összejöttünk énekelni, a fiataloknak bál volt ez. Nóta «*lt itt, furulya, meg kobza es. Ez a crtoróhoz hasonló... Tíz ház es volt ilyen .., — Hát újévkor hogyan „uraltak?" — Ez román szó: „ureózá” — újévi köszöntés. Mert összejártunk o románokkal, mentünk szilveszter éjszaka együtt, csoportokban. Mindenütt égett a lámpa: „Ha aluszik, — egész évben álmos lesz . .Ott Gaj- csánában 60—70 csoport ment urálni. — Első években itt es jártunk, de sokan másutt dolgoztak, ementek bányásznak, aztán mind ritkábban. • De a tánccsoportban játéknak fel van dolgozva, filmre es vették. Méq a köszöntőt es, mit előadtam a tv-ben, de még nem mutatták: „Adjon isten jó estét gazduramnak I Megkérdeztük az új esztendőbe I A gazdát felköszöntjük csengővel, furulyával, bikával ...” A „bika" hordóforma kád. Bür gyütt a szájára, a bür közepén kilukasztva; lófarkával összekötve, pálcikát körösztbe, aztán megvizezve, gyantázva hangot adott. (Mint az itt való köcsögduda ...) A gazdától italt, ajándékot, tiszteletet. kaptunk ... — Uráláskor kecsketáncot is jártak? .., — Az es román .., Kecskének öltözve, bottal ugrándozva táncolták. Mentek a legények, hegedűvel, furulyával. Egy közülük bekiabált: „Elfogadják-e a kecskét az új esztendőben megtáncoltatni?..." A gazda nem mondta, hogy nem. Még a kaput is nyitva hogyta... Miben a varázslat Pali bácsi itt átadta a szót a furulyának, gazdagon díszítve a gyors ritmusú román táncdallam felülső dallamíveit. Aztán egy szép, lassú magyar pásztorijait kezdett énekelni a furulyaszó itt a kisszobában, ahol egyszerű bútorok közt a legújabb típusú modern tv-ké- szülék áll a sarokban. Fenyvesek aljában, pásztorok sípján született ez a dal, ez a művészet, ami most a maga bölcsőjéről, az egykori táj és lakói sorsközösségéről éneke! — a ma emberének. Az ó-hazáról —, ahogy Pali bátyám körülhatárolta — „a Keleti Kárpátok alján, Focsanitól északra, a Szeret folyó mentén ...” A tavasszal a kozáriak népdalköre önálló esten mutatkozott be a budapesti Egyetemi Színpadon. A fővárosi közönség a helyéről felállva percekig tartó vastapssal ünnepelte a nemrégen még ismeretlen kis falu együttesét. Nem tudom, eszébe jutott-e ott valakinek is, hogy vajon mi űzi messze ezek- | nél az' embereknél egésznapos kétkezi munkájuk elmerevitő fáradtságát esténként a Páva-kör próbáin? Miben az ihlető erő újratáncolni, újraénekelní a fiatalságukat? A tiszta forrós megismert értéke, a felismert érték öntudata, hite. Bizonyára ebben a varázslat. — Jöjjön máskor is — nyújtotta a kezét Gusa Pál, — majd furulyálok magának... Waliingef Endre A kereslet nagyobb volt..» Zsebpénz a nyaraláshoz Leporolják magukról a cementet, falnak támasztják a seprűt, majd hellyel kínálnak egy lyukas zsákon. — Hogy ízlik? — Hát... nem nehéz. Igaz, néha egy kicsit piszkosak vagyunk, de ez vele jár — válaszolja Sipos Zoltán, aki a Komarov Gimnázium negyedikese és a nyári szünetben a Pécsi Járási Építő Ktsz-nél dolgozik. — Különben is: megszoktam már, évek óta minden nyáron dolgozom. Voltam mór a 400 ágyas klinikán, a Patyolatnál, az Erdőgazdaságnál. Az újságban olvastam, hogy a Ktsz diákokat vesz fel nyári munkára. Jelentkeztem. — Fizikai munka a javából, de nem megerőltető. Most például a szakadt zsákokból kihullott cementet söpörtük ösz- sze, tegnap téglát és deszkát raktunk, egyik nap a vasutat gazoltuk, szóval mindenféle segédmunkát végzünk — fűzi hozzá Matos Ervin széchenyista. — Mennyit dolgoztok? — Reggel hétre jövünk, délután fél ötig tart a munkaidő. Egy hónapot szeretnénk itt tölteni. — A fizetés? — Hat-ötvenes az órabérem, úgy ezerháromszáz körül fogok megkeresni — számolja Matos Ervin. — Én hét forintot kapok, ezernégyszázra számítok — fűzi hozzá Sipos Zoltán. A Jókai téri tejbisztróban fehérköpenyes diákok szedik le az asztalokat, hordják a mosogatóba a szennyes edényt. Négyen dolgoznak itt, egyikük négy órát, a többiek hatot. A hatórás munkával 600, a négyórással 400 forintot keresnek egy hónap alatt. — Első nap jól elfáradtam, de aztán megszoktam. Jól esik ez a kis munka — feleli Padá- nyi Eszter. — Mire kell a pénz? Jakab András, a Jókai utcai iskola nyolcadikosa: — Kerékpárt szeretnék venni. Persze, a szüleim is hozzásegítenek, de amennyivel lehet, beszállok én is. Az mégiscsak más ... Györke Ibolya: — Én karórát veszek, meg aztán nyaralni is megyek, s jó, ha az embernek van saját zsebpénze. De nekem hasznos szakmai előtanulmány is ez a munka: szeptembertől a kereskedelmi szakiskolába járok, A pécsi vállalatojc idén nyárra 1308 diákot kértek nyári munkára a Városi Tanács munkaügyi osztályától. A kereslet nagyobb, mint a kínálat: kevesebb a jelentkező diák, mint a betölthető munkahelyek száma . .. Pedig: „a? a kis munka nem art meg, s jo, ha az embernek van saját pénze," Bércek, patakok, fenyvesek illata-. i
