Dunántúli Napló, 1973. június (30. évfolyam, 139-168. szám)
1973-06-17 / 155. szám
A szín a kerámia lényege... Régi könyvek nyomában Látogatás Gádor István keramikusművésznél Mintha nem is a poros, za- jós fővárosban lennénk: a kis utcát nagy lombú fák szegélyezik, a házak diszkréten elbújnak o kerítések, zöld növények mögé. Nem messze húzódik a Városliget. Az ajtó kis figyelő oblalTón ■ szépen munkált vasrács, alatta csak öt betű: GÁDOR. Néhány lépcső lefelé, s máris egy különleges világban vagyunk - hűvös, oszlopos helyiségekben, ahol mennyezetig érő polcokon állnak az agyagedények, a szabad falakat sűrűn borítják a tányérok, kerámiaképek, a műhelyben üvegcsék, tégelyek, zacskók százai rejtik a festékek, mázak, keverékanyagok garmadáját, a földön embernyi szobrok, kövek, samott-téglák, hengerek, dunai kavicsok, kőzetdarabok a hazai hegyekből és hajdani állatok mészvázai az Adriából ... A birodalom „uralkodója“, Gádor István Kossuth-díjas keramikusművész az egyik benyílóba invitál, ahol kényelmes vesszőszékek és asztal szolgálnak a vendégfogadósra. Maga letelepszik az egyik székbe, feje fölött somott-téglákból munkált faliképek, amelyeknek egyik felületét zsugorított, repedeztetek, színes mázborítás teszi érdekessé, az egyiken kis cserép kaktusz. A Baranyában sokszor megfordult, Siklósról jó ismerős művész, akinek ajándékba adott néayszáz kerámiájából most is látható a kiállítás, s akinek dísz- kútjót most avatták Siklós főterén, készséggel mesél a múltról, élményeiről,, törekvéseiről. Szemüvegét le-leemeli az orráról, olykor fürgén fölugrik, fölkap egy tárgyat, súlyos kődarabokat emelget, szeme csillog. Nyolcvankét évesben ilyen friss embert ritkán látni. Mintha rá találták volna ki az elkoptatott szót: örökifjú. * — 1909-ben kezdődött . . . Marót! Géza, tanárom az iparművészeti iskolában, nyolcunkat felküldött Bécsbe. A szecesszió városában egy nagy kiállítás nyílt, volt ott minden, a bútortól q textilig, s volt kerámia is . . . Kísérőnk, dr. Czakó Elemér hazatérésünk utón hamarosan az iskola igazgatója lett, átalakításokat hajtott végre, többek közt egy új szakot is akart indítani, a kerámiát. 1912-ben meg is lett a szak, de tragikus ' véletlen folytán a háború kitörése után szinte azonnal el is estek az ott dolgozó tanárok . .. Mi vagy tízen-tizenketten kezdtünk el foglalkozni ezzel az új, nálunk akkor még szinte ismeretlen műfajjal. Éppen tavaly ünnepelték a hódmezővásárhelyi műhely megalapítását, amit közülünk néhányon kezdtek el . . . Dankó és én voltunk a legfiatalabbak azok közül, akik c kerámiával foglalkozni kezdtek. Mi ketten a Műegyetemen dolgoztunk, volt ott egy elhagyott műhely ... szobrokat mintáztam, de közben a kerámia is érdekelt. Első kiállításom 12-ben volt a Műcsarnokban, Az ígéretesen induló fiatal szobrászt azonban hamarosan .behívták katonának. Szerencsére. nem a frontra, gyárakban dolgozott, többek közt kályhásoknál is. Az ember életében furcsán összefüggnek a dolgok ... Az a fiatal művésznövendék, aki a bécsi szecessziós kiállításon először látott művészi kivitelű, modern kerámiatár- ' gyakat, nyolcéves korában a Csengery utca sarkáról hordta ■ ki hajnalonként a tejet a kedves megrendelőknek, apja „ál- tejcsarnokából”. A megélhetést szűkösen biztosító tejcsarnok főnöke ugyanis mozgalmi ember volt, ahogy akkor hívták: agitátor. A szociáldemokrata vezető fia pedig, aki akkor már méteres aktokat formázott car- rarai márványból, a háború végén pontosan érezte az idők változása it.,. — Bementünk a Népszavához, hogy megalapítanánk mi is o művészeti szakszervezetet. Szakosíts Árpádot bízták meg, Ma- róti műtermében találkoztunk, ott mondtuk ki a megalakulást. Én lettem a titkár és pénztárnok. Volt irodám is, előbb az iskolában, aztán a múzeumban, végül a Géza utca 4. szám alatt egy ügyvédi irodában. Bélyegsorozat, plakátok, május elsejei dekoráció, más feladatok. .. ebből állt a munkánk, amit ezekben a hónapokban végeztünk. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe mentem, jelentkeztem Josef Hoffmannál és a Wiener Werkstötten-nél kezdtem dolgozni. Ez a művészeti részvénytársaság olyasféle munkalehetőséget biztosított a művészeknek, mint ma Siklóson van Tíz művész és két iparos volt a kerámiaműhelyben, ha készen lettünk egy munkával, beadtuk az irodába és kifizették. Más kötöttség nem volt. Anyagot kaptunk, kedvünkre dolgozhattunk. Igenám, de kezdődött ott is az infláció, hat embernek felmondtak, nekem is. Akkor hazajöttem. Építettem egy egészen kis kemencét magamnak, s egy darabig jó dolgom is volt, mert egy Flóris nevű cukrász . . . Hallott róla? Nem? Ez érdekes dolog volt, ő eredetileg szabómester volt, akinek valamilyen oknál fogva az az ötlete támadt, hogy megtanulja a cukrászmesterséget. Beállt egy évre napszámosnak a Gerbeaud- hoz, aztán megcsinálta az üzemét a Kékgolyó utcában, és elhatározta, hogy a Kossuth Lajos utcában egy olyan cukrászdát nyit, ahol minden a legmodernebb lesz. Én kaptam a megrendelést, berendezésre, edényekre. De aztán minden megszűnt, és én három évig a legrosszabb körülmények között éltem .,. Aztán 1929-30 körül mások is művelni kezdték a kerámiát, lassanként „közönsége” is lett a műfajnak. Persze, sokáig nem volt ez igazi művészet a közvélemény előtt. Nem is beszélve a hivatalos elismerésről. Gádor István maroknyi aranyérmet szerzett a két háború között külföldi kiállításokon, de idehaza a Horthy-korszok nem lelkesedett munkásságáért. Hányatott életének korai szakaszából — pedig milyen termékeny volt! — nem sok alkotás maradt meg. Eladogatta, itt-ott elhagyta, megőrzésre odaadta, vagy magával cipelte ezeket, de ha megszorult, megintcsak az ap'ó- pénzre váltás maradt. — 1941-ben kaptam egy nagy külföldi megrendelést. Mindenemet elzálogosítottam, eladtam, megvásároltam az anyagot, fölvettem segítségül öt em-1 bért, megcsináltam a kollekciót. Akkor bementem a Belügyhöz, kértem a kiszállítási engedélyt. Nem odták meg. Emlékszem, a Duna-parton szaladgáltam, mmt egy őrült,,. Egyik barátom tanácsolta, hogy írjam meg az egészet a megrendelőnek, egy német nagykereskedőnek. Az Pestre utazott és öt percen belül megkapta az engedélyt. Ez húzott ki a pácból. A pénzen fölszerelkeztem anyaggal. A felszabadulás utón Gádor István is egyike lett a művészeti közélet legaktívabb alakjainak. Tanári katedrát kapott az iparművészeti főiskolán, számtalan egyéb funkciója volt. Néhány év múlva — a Kossuth-díj- tól függetlenül — mégsem néztek rá jó szemmel, az örökifjú, fáradhatatlan mester káderlapjában még az is ott állt: szakmailag nem képzi magát... Aztán nyugdíjba ment, és:- Akkor kezdtem igazán dolgozni. Reggel nyolctól általában délután négyig dolgozom, kivéve, ha utazom, amit egy évben se hagynék ki, vagy ha az országot járom, gyárakat látogatok meg, a hegyekben mászkálok ... esetleg Siklóson, a fiatalok közt dolgozom ... Majdnem hetvenéves volt, amikor ezt a hallatlanul erős munkatempót így, immár szabadon, nyugdíjason, kötöttségek nélkül, a maga kedvére és elhatározására elkezdte. . . * — Éppen ezeket a dolgokat írtam le itt — mutat az ősz mester egy dossziét, amelyben gépelt papírlapok sorakoznak. — összeszedtem a „bizonyítékokat", is, a régi iratokat, okmányokat . . . Talán majd kiadják valami könyvnek. A régi iratok egyik furcsa darabja a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 27.088/1943. szó mú Mesterlevele „Gádor István úrnak, aki 1891. évben Kákán született" (satöbbi, satöbbi) és „a január 12-én sikerrel letett vizsga alapján ezennel fazekas mesternek nyilvánítjuk”. A „fazekasmester" most derűsen jár-kél csarnokméretű műtermében a temérdek holmi között. Üjabban épületkerámiát készít, új felfedezései azok a samottelemek, különféle méretű téglák, hengerek, kockák, amelyek 1500 C fokon égetett kész gyári elemek, de amelyekből pompás kerámiaalkotások hozhatók létre. Ilyen építmény a siklósi díszkút, de ilyen az a fehérmázas, gyönyörű konstrukció is, amely Abaligetre, a strandra kerül majd. — Mindig attól függ, hogy mi jön létre ezekből a dolgokból, hogy hová s milyen céllal készül. Képzelje el, ott azon a csodaszép helyen, a víz közelében ... — mondja a mester, és kedvtelve végighúzza kezét a fényes fehér felületeken. A másik új mű Győrbe kerül, ez színes. — A kerámiában az a szép, hogy mindent meg lehet csinálni. Mondja, miért kínlódjak én azzal, hogy egy ilyen szép téglát megformáljak? Mire ezt itt elmondtam, a gép már meg is csinálta. Vagy a színek ... A színes kerámia, nincs annál nagyszerűbb dolog. A szín a kerámia lényege. Sokan hajlamosak ezt elfelejteni. Minden anyagot, ami bírja a tüzet, tel lehet használni. Ezüstöt, szilíciumot, követ, sórgarézt, üveget . .. Faliképeket nézegetünk, amelyeknek fekete vonalait a rézdrótok adják, ragyogó színfoltjait az üvegdarabok. Grafikák és festmények — agyagban. — A kerámia sokféle lehet. Szobrászi, festői, grafikai, építészeti. Most az utóbbit csinálom. Hajdan a szobrászattól indultam el. Közben műveltem minden ágát, korongoltam, festettem, kézzel raktam fel .,. Csináltam én egészen más dolgokat, nézze ezt, szabályos népi tányér, vagy ezt a plasztikát, valóságos kavicsokból, mondjuk rá, hogy nonfiguratív? Éltem a szecesszióban, dolgoztam az ötvenes években ... Borzasztó, mit végigéltem, tudja, mennyit változott a világ? Én még utaztam lóvonaton Kispestre a nagymamámhoz, jártam a régi Nemzetiben, nem abban, amit pár éve lebontottak, hanem a régiben; mikor fiatal voltam, a tanárom Amerikából hazatérve egy csodadobozról beszélt, amiből zene szól, ez volt a rádió ... A műteremben békés harmóniában él együtt egy egyiptomi fekete kő egy dunai kaviccsol, egy ősi ivócsanak a dunaújvárosi samotthengerrel, egy kerámialapra vésett magyar ruhás leányka egy acélgyárból való selejtes öntvénydarabbal, egy csendes-óceáni kagyló a koron- golt paraszttányérral. — A természet kimeríthetetlen — mondja az ősz mester, míg körülpillant birodalmában, ahol utazások, barangolások emlékei, nyolc évtized tapasztalatai és hosszú csendes munkanapok alkotássá érett eredményei halmozódtak gazdag életművé. Haflamíi Erzsébet Olvasó humanisták A reneszánsz idején Mátyás király jóvoltából mindmáig csodált, egyetemes értéket teremtett a hazai humanista könyv- és könyvtárkultúra. A Bibliotheca Corviniana természetesen egyedülálló a maga nemében. Ne feledjük azonban, hogy az akkori idők könyv- és tudomány szeretete nem korlátozódott csupán az uralkodó személyére, illetve székhelyére, Budára. Neves gyűjtők és gyűjtemények másutt is voltak. Nem utolsósorban Pécsett, mely a XV. század végére az ország egyik legrangosabb szellemi központiává fejlődött az Itáliába vezető utak mentén. Felfejlődésében bizonyára nem kis szerepe lehetett a könyvnek, melynek gyűjtése persze — a nyomtatott és kéziratos könyv együttélésének korában - majdhogynem egyértelmű volt a fényűzéssel. A Pécsre érkező könyvszerető látogatók gyakran felteszik a kérdést: Hová lettek Janus Pannonius és Handó György prépost, a későbbi kalocsai érsek könyvei, akiknek kiváló gyűjteményéről Mátyás első számú szállítója, a firenzei Vesposiano do Bisticci is megemlékezik? Vagy pedig: van-e valami „könyves" nyoma városunkban Szatmári püspök. Oláh Miklós és egyéb neves humanista személyiségek, valamint a különböző egyházi testületek működésének? Janus halála után könyvei, tudjuk, a Korvinát gazdagították, egyébként — az ismert torzot! az egykor pécsi püspöki titkár Oláh Miklósnak, aki ekkoriban Németalföldön tartózkodott özvegy Mária királyné udvartartásának tagjaként. Felfedezését Vizkelety egy wiesbade- ni folyóirat hasábjain publikálOláh Miklós ta. Ezáltal huszonnégyre emelkedett azon ismert és ismertetett köteteknek a száma, melyek a neves humanista főpap könyvtárából származnak, aki egyébként hazatérése után az induló ellenreformáció vezéregyéniségévé vált erazmista-humanisto indíttatása ellenére. Most elmondhatjuk, hogy a lista újabb munkával, mégpedig Oláh említett „korszakváltásának” tanulmányozása szempontjából igen fontos munkával szaporodott. Az Egyetemi théUi. f*nv űMj . 0 rt^nA ./ .,*• •> . av, • ‘a-c : wbőföMftlS Oláh Miklós bejegyzése’ ténelmi körülmények következtében — a válasz sajnos egyértelműen negatív. Megállapítható, hogy Pécsett egyetlen összefüggő „könyvtártest” sem vészelte át a török időket, hisz amit a török elől egyébként sikerült elmenekíteni, arra esetleg a harácsoló nagyurok tették rá a kezüket. Jó példa erre Bátho- ri István nádor ismert tette, aki az értékeiket mentő pécsi káptalan papjait annak rendje s módja szerint kirabolta. A nevezetes Kliznó-gyűjtemény egyes korai példányainak beható tanulmányozása azért helyenként még szolgálhat kellemes meglepetéssel, ha nem is itt ÜiCBS «**<■ y--' «.íx-ww. »x xc>Y * í-v is <*'<v>K ... és a könyvek Janus Pannonius vagy Handó György könyvtárának vonatkozásában, Ugyanis Klimó püspök tudós munkatársai, külföldi - mindenekelőtt olasz — barátai és szakértő ügynökei révén Európa-szerte rendkívül széleskörű gyűjtést folytatott. Nem csoda hát, ha „hálójában” esetenként olyan ritkaságok is fennakadtak, melyeknek — persze inkább csak közvetett — helyi vonatkozásáról egy-eqy kéziratos bejegyzés árulkodik csupán. így bukkant rá néhány évvel ezelőtt Vizkelety András arra a görög nyelvű munkára, melyet egy Levinus Ammonius nevű németalföldi szerzetes, Erasmus levelezőtársa, ajóndékoKönyvtár egy 1538-ban Kölnben nyomtatott könyvének saját kezű bejegyzéséből ugyanis világosan kiderül, hogy a kötet — Albertus Pighius németalföldi humanista „Hierarchiáé eccle- siasticae assertio” című munkája — egykor Oláh Miklós tulajdonában volt. S ami az eddig ismert Oláh-könyvek sorában egyedülállóvá teszi ezt a kötetet az, hogy a bejegyzés szerint korábban II. Lajos özvegyének, Oláh németalföldi „munkaadójának" és a magyarországi viszonyok javulását illetően — reménységének a tulajdonában volt. Ezt nem csupán Oláh bejegyzése, miszerint a könyvet a királynétól kapta, bizonyítja, hanem a szerző feltehetőleg saját kezű dedikációja is. Pighiusról ezúttal csupán eny- nyit: kora egyik legjelentősebb egyházvédő teológusa volt: A reformátorokkal folytatott — szerinte terméketlen — viták határozott berekesztése s általában a teljes szakítás mellett szállt síkra műveiben, s a különféle birodalmi gyűléseken való személyes fellépéssel, miközben a tradíció, a hagyomány elsődlegességére apellált a Bibliával, mint egyedüli „valóságforrással" szemben. Kálvin terjedelmes — magyarul is megjelent — vitairatban ostorozza nézeteit, de egyszersmind igen elismerően nyilatkozik vitapartnere tudós felkészültségéről. Az Oláh Miklós tulajdonába került munka főműve. Megjelenési idejéből (1538) következik, hogy Mária királyné közvetlenül védence Magyarországra való visszatérése (1541) előtt élhetett az ajándékozás qesztusával, talán éppen afféle szellemi útravaló- ként nyújtotta át hűséges titkárának a terjedelmes, fehér hártyával borított könyvet. Oláh Miklós itthoni útja o zágrábi, majd egri püspökségen keresztül egészen az érseki székig vezetett. E pozícióban a legkevésbé sem „erazmusi” határozottsággal építi ki az újonnan szerveződő katolikus egyház hadállásait. Jó lenne tudni, hogy fellépésének határozottságához mennyiben járult hozzá a Mária királynétői kapott „út- ravaló”. Boda Miklós üumrag ** i. i
