Dunántúli Napló, 1973. június (30. évfolyam, 139-168. szám)

1973-06-02 / 140. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt fíQDIO XXX. évfolyam, 140. «ám 1973. június 2., szombat Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A szocialista nevelés legfőbb záloga a pedagógus A z elmúlt évek sorún pór­** tunk vezetői, vezető párt­szervek állásfoglalásai többször hangsúlyozták: művelődéspoliti­kánk következetes és eredmé­nyes végrehajtásában legfőbb szövetségesünknek tartjuk a pe­dagógusok százezres táborát. Alkotó készségük, meggyőző­désből táplálkozó munkájuk által valósulhat meg szocialista embert formáló törekvésünk. Egyszerűen fogalmazott, a mi valóságunkból fakadó, jövőnk megalapozását célzó feladatok sokaságáról van szó. Meggyőződésem, hogy peda­gógusaink nagy többségének ma már nincs problémája neve­lési, társadalompolitikai céljaink vonatkozásában. Lehet gondjuk a célok teljesítésére irányuló feladatok szempontjából. Hisz nem könnyű a gyorsan változó, folyamatosan gazdagodó való­ságunkban naponta összhangot teremteni a stabil, világos cé­lok, növekvő igények, feladatok tudatosan formált viszonyrend- szerében. Már önmagában ez o napi feladat komoly erőfeszí­tést igényel valamennyiünktől. Nevelőinknek minden idegszá­lukkal, teljes akaratukkal és meggyőződéssel kell kapcsolód- niok a szocializmus teljes fel­építését szolgáló, nemzetépítő tevékenységünkhöz. Ez a leg­főbb alapja a legszebb hivatást gyakorló, embert alakító, fej­lesztő, építő nevelői munkának. Lehet, hogy a követelmény magas és sok nevelőinkkel szem­ben. Mégis, ha jól végiggon­doljuk a szocialista nevelés egyik sarkalatos alapelvének je­lentését— „követelek tőled, mert tisztellek" —, akkor úgy vélem, nincs túlzás álláspontunkban. Azért nincs túlzás álláspontunk­ban, mert pedagógusaink eddig is bizonyítottak, s a közelmúlt­ban pedig ezrek véleménye és aktív közreműködése játszott ko­moly szerepet oktatáspolitikánk kidolgozásában. Lényegesen meqalapozottabb úgy az együtt­működés, a feladatok végre­hajtása, ha velük — s nem nél­külük — szolgáljuk céljainkat Természetesen ez nem jelentheti azt, hogy mór minden pedagó­gus minden lényeges kérdésben eqyetért velünk, tehát nem kell körükben meggyőző, nevelő munkát végezni. Inkább arra gondolok, hogy az irányítás minden posztjáról egyre többet és jobban kell segíteni a célok teljesíthetőségének „hogyanjá­ban" A tanítás-nevelés „technoló­giába" fontos tartalmi tényezője a pedagógiai munkának. A mi­nőségi előrelépés szempontjá­ból lényegi kérdésnek tartom a módszertani kulturáltság meg­alapozott fejlesztését, mind az irányításban, mind a qyakorló nevelői munkában. A gyorsabb előrelépés érdekében sokat te­hetnek a szakmai munkaközös­ségek, az iskolavezetés és a ta­nácsi felügyelet. Legtöbbet mégis a nevelők tehetnek. Mindez összefügg a nevelők — s íny a tanulók — túlterhelése csökkentésével. Ugyanis, aki csinálta (illetve csinálja) iái tud'a: lehet tananyaaot csök­kenteni, az írásos feladatok mennyiségén, az osztályozás formáin változtatni, új tantervet, tankönyvet, rendtartást érvénybe léptetni, korszerű oktatógépeket, eszközöket gyártani, használni, méqsem csökken a túlterhelés, mégis qyenge a nevelőhatás akkor, ha változatlanul a régi, begyakorlott módszerekkel, tani tástechnikai fogásokkal dolgo­zunk; ha nevelőink világnézeti, erkölcsi arculata nem korszerű, azaz nem szocialista. Ezért hi­szem és vallom: a nevelők ön­megváltoztatási igénye, képes­sége nélkül nincs érdemi előre­lépés! lehetőség. A kérdésnek ez csak az egyik oldala. A má­sik, hogy még mindig túl lassú a társadalmi légkör változása. Ma még szinte természetes, hogy a pedagógust mindenfajta szervezési, adminisztrációs teen­dők ellátására igénybe lehet venni. Ez ellen gyakran az igaz­gatók sem tudnak tenni, azok sem, akik őszintén szeretnének változtatni a helyzeten. A hibák, gondok okait keres­ve jutunk el ahhoz a felisme­réshez, hogy még több segítsé­get kell adni az iskolavezetők­nek, a pedagógus pártszerveze­teknek alapfunkciójuk teljesíté­séhez. Minden nevelő, iskola, munkájának az legyen a fő ér­tékmérője, hogy a nevelési-ok­tatási feladatokat milyen ered­ményességgel valósítják meg. Ne féljünk a „befelé fordulás" esetleges vádjától. Hisz abban az iskolában, ahol a nevelőtes­tület a tanítványok mellett szo­ros kapcsolatot tart fenn a szü­lőkkel, ahol jól működik a szü­lői munkaközösség, az ifjúsági szervezet, ahol nem egyoldalú a kapcsolat a segítő-patronáló üzemmel, ott nincs meg a „be­felé fordulás" reális veszélye. Az is feltétele a különböző ha­tótényezők jó együttműködésé­nek, hogy az iskola, a pedagó­gus nem ruház át oktatási fel­adatokat a családra; a szülői ház pedig teljesíti nevelési fel­adatait és e vonatkozásban nem az iskolától vár ei min« dent Egy lényeges tényezőt külön is szeretnék hangsúlyozni: a ta­nulás, mint munka megszerette­tése, a jó munka feltételei biz­tosítása tekintetében igen nagy a család, az otthon, a felnőttek szerepe. Olyan helyen, ahol le­becsülik a tanulást, akár úgy, hogy nem biztosítják otthon a nyugodt tanulás feltételeit, akár úgy, hogy elmulasztják a gye­rek munkájának figyelemmel kí­sérését, bizony az iskola, a ne­velő keveset tehet. Azt a néze­temet kívánom hangsúlyozni, hogy amikor arról szólunk, hogy az iskola, az oktatás-nevelés társadalmi ügy, akkor gondol­junk a kölcsönös, de nem meg­osztható felelősségünkre, a fel­nőtt társadalomnak arra a ható szerepére, amellyel tulajdon­képpen saját „öregkorunkat" alapozzuk meg. Most amikor az egész or­szágban köszöntik ifjúságunk óvónőit, tanítóit, tanárait, a kü­lönböző irányító munkakörben dolgozó pedagógusokat, okta táspolitikánk munkásait, joggal gondolunk hazánk politikai, gazdasági, kulturális, tudomá­nyos eredményeire, amelyek lét­rehozásában a százezernyi pe­dagógus munkásnak szerepe, hatása, érdeme elvitathatatlan. Ugyanakkor arra is emlékeznünk kell, hogy munkástársodolmunk minden értéket termelő tagjá­nak tevékenysége teremti meg azokat a feltételeket, amelyek j az oktatás-nevelés további kor szerűsítéséhez szükségesek. Sikereink, eredményeink, jö­vőt formáló feladataink jogos büszkeséget, ösztönző erőt kell hogy adjanak valamennyiünk­nek. A pedagógusaink iránti megalapozott bizalom, munká­juk iránti tisztelet és újabb kö­vetelmények fejezik ki legmél­tóbban a pártszervek, az állami és társadalmi szervek, a szülők elismerését. Szentirányi József A katonai junta bejelentése: Görögország köztársaság A királyt megfosztották trónjától A TARTALOMBÓL Támad a chilei jobboldal (2. old.) Kínát nem fenyegeti támadás (2. old.) Növeljük a párt tekintélyét old.) Hiányszakma a gyermek- gyógyászat? (3. old.) Négyes karambol Pécsett (5. oW.) Athén : Az önkéntes száműzetésben élő Konstantin görög királyt megfosztották trónjától, és Gö­rögországot köztársasággá nyil­vánították — jelentette be Pa- padopulosz miniszterelnök pén­tek délelőtti rádióbeszédében. A köztársasági elnöki tisztséget ideiglenesen maga Papadopu- losz, a katonai junta vezetője fogja betölteni. Péntek reggel a görög kor­mány minisztertanácsot tartott, az újságírókat pedig tájékoz­tatták arról, hogy hamarosan Francia atomrobbantás Ausztrália, Új-Zéland és más államok tiltakozása ellenére Franciaország nyilván eltökélte, hogy mégis elvégzi a régóta bejelentett atomfegyver kísérle­teket a Mururoa korallszigete- ken. Franciaország figyelmez­tette a nemzetközi lógiforgalmat, tartózkodjék a kísérleti terület feletti repüléstől helyi idő sze­rint szombat hajnaltól vasárnap hajnalig. fontos bejelentés várható. Ké­szültséget rendeltek el a fegy­veres erőknél és a rendőrség­nél. Az athéni rádióban, amely reggel óta katonai indulókat közvetített, Papadopulosz beje­lentése pontosan délben hang­zott el. A legutóbb leleplezett állam­csíny kísérlet és a haditenge­részet egyik hajójának szökése óta a görög sajtó már többször célzott rá, hogy a kormány a monarchia eltörlésére készül. Hivatalos körökben Konstantint is megvádolták azzal, hogy ré­szese volt a puccskísérletnek, vagy legalábbis tudott a ké­szülő államcsínyről. Papadopu­losz korábban még arra az ál­láspontra helyezkedett, hogy a királyság kérdéséről népszava­záson döntenek majd. Papadopulosz, aki ideiglene­sen átvette az elnöki teendők intézését is, beszédében azzul vádolta az olaszországi emigrá­cióban élő Konstantin királyt, hogy a jelenlegi görög rend­szer megdöntésére szőtt össze­esküvést. Bejelentette: két hó­napon belül népszavazást tar­tanak, hogy „a görög nép is jóváhagyhassa a kormány dön­tését”. Pedagógusok kitüntetése Pénteken megkezdődtek a szóbeli érettségi vizsgák Pécs és Ba­ranya középiskoláiban is. Július 3-ig mintegy 2000 tanuló — az esti és a levelezőtagozotosakkal együtt — számol be a közép- iskolában tanultakról Képünkön: Bodis Ágnes, a pécsi Leowey Klára Gimnázium és Szakközépiskola IV. osztályos tanulója tételt húz a vizsgabizottság előtt. Az iskolák államosításának 25. évfordulója és az idei pe­dagógus nap alkalmából Pécs- Baranyából az alábbi pedagó­gusok kaptak magas miniszteri és az Elnöki Tanács által ado­mányozott kitüntetéseket: A most létesített ,.Apáczai Csere-díjat" Pécsről a Nagy La­jos Gimnázium tanára, dr. Tibor Istvánné szakfelügyelő kapta meg. Kabar Ferenc Pécs Me­gyei város Tanácsa osztályvezető helyettese a „Munkaérdem- rend’’ ezüst fokozata; Bolla Fe­renc, a Pécsi Tanárképző Főis­kola Főigazgatói Hivatalának vezetője pedig a „Munkaér­demrend" bronz fokozata kitün­tetésben részesült. A „Kiváló tanár" kitüntető címet az alábbi négy pécs-bo- ranyai pedagógus kapta meg: Bocz György, a komlói ének­zene tagozatú általános iskola igazgatója; Fiszter Gyuláné szakfelügyelő, a pécsi Leöwey Klára Gimnázium tanára; dr. Gáspár László, o szentlőrinci I. sz. Általános Iskola igazgatója és Kottái Magdolna szakfel­ügyelő, a komlói Fürst Sándor Általános Iskola tanára. „Kiváló tanító": Bodó Lászlóné szak- felügyelő, a pécsi Köztársaság téri Általános Iskola tanítója. Ideiglenes mederben a Pécsi-víz Ötvenméteres híd a déli ipari úton Híd épül Pécsett, a mohácsi országút közelében, a budai városrészt a Megyeri Kertváros­sal összekötő déli ipari út ré­szeként. A földmunkákat május Kitüntetéseket adtak át tegnap Pécsett a pedagó gusnap alkalmából. Az Ottőrőházbon megrende­zett ünnepségen Petőházi Szilveszter, a KISZ Bara nya megyei Bizottságának első titkára köszöntötte a KISZ-ben és az úttörő mozgalomban eredményesen tevékenykedő Baranya megyei pedagógusokat és ifjúsági vezetőket, majd átadta a kitüntetéseket. Az Ifjúságért Érdemérem kitüntetésben része­sül» Kardos Istvánné és Fogarasi Sándorné pécsi pedagógus. Az Úttörővezető Érdemérem kitün­tetést kilenc, a Kiváló Ifjúsági Vetető kitüntetést három, a Kiváló Üttörővezető jelvényt hét, a KISZ KB. Dicsérő Oklevelét tizenegy, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnökségének Dicsérő Ok­levelét egy, a Kiváló Ifjúvezetői Munkáért kitüntetést hat, az Aranykoszorús KISZ-jelvényt pedig há­rom pedagógus, illetve KISZ- és úttörővezető kapta. elején megkezdték a Dél-dt»» nántúll Vízügyi és Közműépítő Vállalat pécsi főépltésvezetósé- gének dolgozói. Ez az építmény egészen speciális, ugyanis nem a szó szoros értelmében vett — közúti, vasúti vagy vizek felett átívelő híd. Sokkal inkább egy áteresz, amelyen országút vezet majd át. A méretei miatt mégis hídnak kell tekintenünk, hisz 50 méter hosszú, 4 méter széles és 4.5 méter magas tesz. Ahhoz, hogy a híd kijelölt he­lyen felépülhessen, olyan meny- nyiségű földet hordtak el a gé­pek, amely eqy hatszáz négyzet- méternyi területen hat méter magasságú réteget alkotna. Egyidejűleg a Nagyhídi útnál 85 méter hosszú pót mederbe kellett terelni a Pécsi-vizet. Az üresen maradt medret pátria­lemezes védőgáttal választották el az ideiglenestől, így a vit nem szivároghat vissza. A „szá­raz” meder kavicságyába már le is fektették az előregyártott, vasbetonból készült, 1 méter belső átmérőjű csővezetéket, ötven méteres szakaszon ebben folyik majd a Pécsi-víz a meder feltöltéséig, Figyelembevéve a távolabbi el­képzeléseket — már most meg­építik azt az ugyancsak 50 mé­teres átereszt, amely alagút- szerűen borul erre a csőveze­tékre és együtt halad a me­derrel. Az építkezésnél kialakított völgyet a munkák befejezése után feltöltik. A hídépítés a nyár végére befejeződik és ezt kö­vetően megkezdődhet a déli ipari út ezen a szakaszon át­vezető részének építése. * A

Next

/
Oldalképek
Tartalom