Dunántúli Napló, 1973. június (30. évfolyam, 139-168. szám)

1973-06-07 / 145. szám

6 DUNANTOlt NAPI O 1973. június 7. Van-e a hangoknak jelentésük? A nyelvtan határozott nem-mel válaszol kérdésünk­re. A hang mint jel nincs társadalmilag rögzített kap­csolatban semmiféle közlés­sel; vagyis a hang jelentés nélküli, formai eleme a be­szédnek. Az ún. nyelvmetafizikai irányzat egészen más véle­ményen van, S bár tudjuk, hogy az egyes hangoknak jelentest tulajdonító hangmetafizika teljesen téves elmélet, meg­ítélésében óvatosságra int az az általános tapasztalat, amely szerint az egyes be­szédhangokat sötétnek, .má­sokat világosnak, egyeseket mélynek, ismét másokat ma­gasnak, finomnak vagy ér­desnek, lágynak vagy ke­ménynek minősítenek a nyelvtanírók, a költők, sőt még a nyelv rejtelmeiben járatlan egyszerű emberek is. Nyelvészek és költők egy­behangzóan vallják, hogy a mély magánhangzók általá­ban szomorú, melankolikus vagy éppen tragikus hangu­latot idéznek; a magasak viszont a friss, vidám, de­rűs, gondtalan örvendezés hangulatátkeltik; vagy hogy a hosszú hangok általában ünnepélyes, szomorú, eset­leg álmodozó hangulatot festenek; a rövidek pedig frisseséget, elevenséget, vi­dámságot, derűt áraszta­nak. Ez a jelenség a hang­szimbolika, amely érdekes módon nemcsak egy-egy nyelvben érvényesül, hanem ‘egyszerre több nyelvben is megvalósulhat. Statisztikai vizsgálatok igazolják, hogy SZABD LŐRINC, PETŐFI, RUCKERT, VICTOR HUGO és VERLAINE haragos indu­latot kifejező verseiben a k, a í és az r hangok megsza­porodnak; a gyengéd, sze­líd hangulati tartalmúakban viszont az m és az I a gya­koribb. Mivel ez a megfe­lelés nemcsak a magyar­ban, hanem a németben és a franciában is tapasztal­ható; joggal mondhatjuk, hogy az ún. „kemény” han­gok haragos indulat kife­jezői; a „lágyak" viszont gyengéd érzelmek tükrözői. A modern hangtani kuta­tások meggyőzően bizonyí­tották, hogy van hangszím- bolika, azaz a hangoknak, hangcsoportoknak a mon­danivaló jelentését erősítő, árnyaló, illetőleg bizonyos hangulatot, érzelmet suga'ió hatása. Az egyes hangok és az őket tartalmazó szó, mon­dat, vagyis szöveg között kölcsönhatás van. Ezzelsma- gyarázható, hogy ugyanan­nak a hangnak más-más sajátságát erősítik fel a kü­lönféle szövegek. Pl. az / szeretetet, gyengédséget su­gall KOSZTOLÁNYI „Ilona" o'mű versében: ,,Ó az i / ke/teme, / ó az / / dallama, /• mint ódon / ballada, / úgy sóhajt / Ilona”; de az el­múlást festi alá ebben a PETÖFI-sorban: „Elhull a viráq, e/iramfik az élet”; a halóit is idézheti, mint pl. VÖRÖSMARTY „Helvila ha­lálán” című versében: „Afom, álom, édes álom! / A/tass engem, /égy ha- lá/om!" A hangszimbolika azon­ban nemcsak a költői nyelv jelensége. A hétköznapi be­széd is alkalmas arra, hogy o racionális jelentéssel pár­huzamosan vagy tőle töb- bé-kevésbé függetlenül — ckusztikai hatásával, hang­zásával különféle hangula­tokat keltsen. Ez a tény hív­ja fel a figyelmünket a hangsúly, a hanglejtés, a hangerő, a beszédiram, a szünet, a hanqfekvés, hang­köz fontosságára. R. B. A pécsi Nagy Lajos Gimnázium története A századfordulótól az államosításig Az 1883. XXX. te. teremti meg a modern értelemben vett gim­náziumot. A tantárgyak óraszá­ma növekszik, mégpedig q hu­mániák mellett a reáliáké is. Efelé haladnak nagyobb lépés­sel az 1890: XXX. tc-kel, Ez o törvény a görög nyelv oktatása terén hoz változást, és a tanulók választásától függően bevezeti az ún. görögpótlót. Az 1890/91- es tanévben még egyetlen ta­nuló sem jelentkezik erre, de ezt követően ez a tantárgy je­lentős mértékben szerepel a ta­nulók tantárgyai között (elsősor­ban a gyengébb tanulóknál, és ‘így a „görögpótlósnak” bizo­nyos pejoratív jelentéstartalma lesz.) Az iskola élete egyébként a kor szellemének megfelelően fejlődött, és benne a század- forduló nevelési problémái tük­röződnek. Fokozott figyelmet for. dítanak a gyermekek teljes megismerésére. Elrendelik, hogy a tanárok családlátogatásokkal ismerjék meq a tanulók környe­zetét. Igen alapos pszichológiai és egyéb, nevelési szempontból jelentős megfigyeléseket írnak elő. és ezekről a megfigyelé­sekről rendszeres személyiség­lapot kell vezetni, A korszak tanulói névsorát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az iskola tanulói nem az arisz­tokrácia soraiból kerülnek ki, és igen sokan vannak — a nevek után ítélve — délszláv szárma­zásúak. Mind a tanári karbon, mind a diákok közül a magyar társadalom és tudományos élet kiválóságai kerülnek ki. Vórady Antal író, Fináczy Er­nő pedagógus, egyetemi tanár, Surányi Miklós író, Babits Mi­hály költő, Szőnyi Ottó művé­szettörténész, Fodor József or­vos, a magyar közegészségtan megalapítója, Beksics Gusztáv publicista stb., stb. Ezek közül többnek már szobor, utcanév hirdeti emlékét. Az első világháború nem érinti iskolánkat súlyosabban. A világháborút követő szerb megszállás alatt iskolánk kor­látozott mértékben, de folytatta munkáját, sőt még ifjúsági la­pot is adott ki azzal a céllal, hogy a megszállás miatt iskolá­ba nem járható vidéki tanuló­kat tájékoztassa. A Diákélet cí­mű lap ezt a hivatását be is töl­tötte. A lapból értesülünk arról, hogy a tanulók ősszel kiveszik részüket szervezetten a mező- gazdasági munkából, rendes napszám mellett járnak szüre­telni. A tanulók politechnikai műveltségét célozza az iskolán belül megszervezett különböző gépkezelői tanfolyam is. 1922-ben — országos mozga­lomnak megfelelően — a pécsi főgimnázium felveszi az egye­temalapító Nagy Lajos király nevét. Az 1924: XI. te életbe­léptetésével a főgimnázium re­álgimnáziummá szerveződött át, amelyben a görög ill. görög­pótló helyett modern nyugati nyelvet tanítottak. Ez iskolánk­ban ettől kezdve rendszeresen a francia nyelv lesz ötödik osz­tálytól kezdve. Az 1934: XI. te rendelkezése szerint az iskola elnevezése ismét gimnázium. Ekkor történik meg az iskola bő­vítése is átalakítással illetve új épületrész emelésével. A régi gimnáziumi helyiségek a rend­házhoz kapcsolódtak, a gimná­zium részére pedig a kor leg­modernebb irányzatai alapján új épületet emeltek. Ez az új iskolaépület 12 tanteremmel, a hozzákapcsolódó és tanulói munkáltatásra alkalmas szakelő­adókkal, szertárakkal, technikai felszerelésekkel (rádióstúdió, filmlaboratórium stb.) a kor leg­modernebb magyar középisko­lája volt, és európai viszonylat­ban is vezető helyen állt. Az épülettervező Nagy Márton és Kőszeghy Gyula építészek, az építésvezető Mihály Ferenc épí­tész, a vezető építőmesterek pedig Domsich János és Bene Antal voltak. Az építési munkát egyébként rekordidő alatt vé­gezték. A koratavasszal elkez­dődött építés ősszel befejező­dött és az iskolaépület haszná­latba vétetett. A felszabadító hadműveletek során rövid ideiq a gimnázium épületében működött a szovjet hadsereg központi kórháza, majd a szovjet parancsnokság utasítása alapján hamarosan megindult a tanítás, amely az 1945/46-os tanévben már a régi épületben folyt mindén fenn­akadás nélkül. 1945-ben jelent meg az általános iskola szerve­zéséről szóló rendelet. Ez a régi gimnáziumok alsó négy osztá­lyát általános iskolává rendelte átalakítani. Ennek alapján a gimnáziumokban is 1945-ben az I. osztály már mint általános is­kola V. osztálya nyílott meg. Az 1948: XXXIII, te alapján az iskolákat államosították. Isko­lánk sorsdöntő fordulat előtt ál­lott, mivel a szerzetes tanárok nem fogadták el az államosí­tást, és így az iskolát az a ve­szély fenyegeti, hogy tanárok hiányában megszünteti műkö­dését. Az akkori pécsi Tantestü­leti Főigazgató ekkor az iskola története szempontjából sors­döntő következő szövegű rendel, kezést bocsátja ki a pécsi Szé­chenyi István Gimnázium igaz­gatójához: „A VKM Úr f. hó 31-én (szep­tember) kelt és f. hó 11-én kéz- hezvett 170.548/1948. V. 1, ü. o. számú rendeletéből tudomásul­vétel és megfelelő sürgős eljá­rás végett értesítem Igazgató Urat az alábbiakról: A VKM Úr a fenti számú rendeletével a pécsi Pedagógiai Főiskola elhe­lyezésének biztosítása végett a pécsi Széchenyi István Gimná­zium működését további intéz­kedésig szünetelteti. A szünetelő qimnózium tanu­lóit a pécsi áil. Nagy Lajos (volt ciszterci rendi) Gimnázium­ban kell elhelyezni a helyzettől függően párhuzamos osztályok­ban, vagy esetleg osztályössze­vonással, amennyiben egyes osztályok létszáma ezt meg- okolttá teszi . . A szünetelő Széchenyi Gim­názium volt tanulóinak anya­könyvezése a pécsi állami Nagy Lajos Gimnázium anyakönyvei­ben történik. A gimnázium élén a pécsi áll. Nagy Lajos Gimná­zium mindenkori igazgatója áll.. A szünetelő Széchenyi Gim­názium tanárainak szolgálati beosztása tekintetében a helyi iskolák igényeinek figyelembe­vételével saját hatáskörömben már intézkedtem . . ." Ezzel tehát a volt főreálisko­lából alakult Széchenyi Gimná­zium története végleg beolvadt a Naqv Lajos Gimnázium törté­netébe. így a következőkben rö­viden a mai iskola történetéhez ennek az ágnak a történetét fo­gom ismertetni. Dr. Rajczi Péter A tömegek felfedezik a Mecseket A Káposztás-völgyi mesevilág A Mandulástól * Ivóvíz... ivóvíz! — Jó borok csak jobbra ? „Add.már Uram az esőt ! ! I" — fohászkodnak az énekesnők immár hónapok óta a rádióban és az „Uram” adott, éppen azon a délutánon, amikor is­mét útrakelve kutatgattam a hegyi lakók életét-sorsát, ez­úttal a Mandulástól—Gyükésig húzódó Mecsek-vidéken. A hir­telen támadt szél mg^megka- varta az addiq rezzenetlen fül­ledt levegőt, de mielőtt Villány felől a sötét felhő megérkezett volna, itt fent a kőbányánál, — a tornyos Tabakó-villa — kör­nyékén benézünk egy „újgazdá­hoz”. K. Józsefék nem rég vet­ték ezt a kis telket — kevés szőlővel —, nyári-lakkal együtt, igaz, a kert eléggé elhanyagolt volt, meg kellett tiszítani a gaztól, dudvától, fölásni, tera­szokat kiképezni, virágot, kony­hakerti növényeket ültetni, — Harmadik hete, hogy kint vagyunk, innét járok be a mun­kahelyemre, ide jövünk vissza, szép, nyugtató hely ez. Csak víz nincs. A ciszternában van, ha eső is van, ez a víz jó mosásra, für­désre, öntözésre, de ivásra aligha. — Szombatonként, meg va­sárnap valóságos invázió van1 itt, kiránduló gyerekek, felnőttek jönnek sorra, ivóvizet kérnek. Tagadja meg tőlük az ember? Nem lehet, nem illő, pedig ivó­víz lent a Székely Bertalan úton van, onnét hordjuk mj is egy-egy demizsonnal. — Mandulás fölöttünk van, az autós-kemping csőhálózata pediq alig kettőszáz méternyi­re. Csak meg kellene toldani a hálózatot, talán nem is kerül­ne sokba • . , Ha emlékezetem nem csal, a tanácsi szervek álláspontja az volt, hogy a szőlővidékre — mi­Szobabelső az ormánsági múzeumból Seüjrén után nem is ígérték — nem tér­veznek közműhálózatot, mert eléggé terheli amúgy is a költ­ségvetést a város lakott terü­leteinek közművesítése, vagy ép­pen felújítása. De talán e vá­rosnak e pontja — a Kőbánya­megálló környéke, amefyet mel­lesleg Hunyadi útnak hívnak — talán kivétel lehetne, hiszen itt több család él, másrészt pedig a tavaszi, nyári, őszi szezonban olyan nagy számú turista és ki­ránduló telepedik le ezen a környéken, hogy azoknak bi­zony mégis csak kellene vala- honnét ivóvizet teremteni. Mert az is igaz, hogy a tö­meg — amely az utóbbi évek­ben kezdi csak igazában „felfedezni” a Mecsek szépsé­geit — megállíthatatlanul özönlik föl a hegyvidékre, akár csak néhány órára, egy napra, vagy éppen végleges szándék­kal, miszerint telkek cserélnek gazdát, ültetnek, telepítenek, építkeznek. A vendéglátóipar is nap-mint nap töri a fejét, mi újat adhatna a vendégeknek, miképpen tudná emlékezetessé tenni azt a néhány órát, ame­lyet itt eltöltenek? A Fenyves­szálló mentén is két autópar­kolót építettek, a régebbit pe­dig átalakították kerthelyiséggé. Az épület keleti végében — az öreq vadgesztenyéfák alatt — asztalosok, villanyszerelők, laka­tosok dolgoznak, kész már a terméskőből épült nyárs-sütő, a hosszában hasított rönkfákból padokat állítottak köréjük. T. Zoltán üzletvezető mondja: — Várunk ide akár csoportos kirándulókat, vagy üzemi, válla­lati munkabrigádokat, megálla­podunk egy összegben, kivi­szünk egy kishordó bort, vagy sört, adunk szalonnát, vaqy rab­lóhúshoz való nyersanyagot, az­tán hadd süssék! Étteremben mindenütt ehet a vendéq, de ez egészen más, ennek meg­van a maga hangulata, vará­zsa. És ez kell. Varázsa és hangulata van annak a kis „cukormázas mese­világnak" is, amely Káposztás­völgyben bukkant elénk az út mentén oly hirtelen, hogy el- ámultunk. Jókora kert nyúlik el az út és a bányavíz-táplálta kis csobogó erecske között. A lakó­ház — R. Imre nyugdíjas bá­nyász rezidenciája — a bejárat­tól kissé mélyebben áll. Az elő­térben — hajdani óvóhely szel­lőzőnyílása bukkan a felszínre — de ezt elrejti egy faragott mini-kapu, amely csupán kellé­ke a terméskőből megépített, nádfedeles, „kertes*’ házikónak. Nem igazi persze, csupán játék az egész — ... hát, ... itt a harcsaszájú kerti törpe is, meg a gólya, az óriási pöttyös-kala- pú gomba — no mindegy, egy játékoskedvű, jókedélyű ember­nek a kreációja. És van itt más is: a lugas-szőlő faragott áll­ványzatra futtatva, valahol meg­húz eqy zsinórt és harang szól, amitől a szőlőtolvaj seregélyek majd felröppennek, a tetőről csurgó esővizet is terméskőből megépített alaguton vezeti el, «ztan megint egy csipkézett vá*­torony, ismét csengettyű szólal meg, — Kinek csinálta ezt? Vállát vonja: — Amikor ideköltöztem an­nakidején, nem volt itt méq egy féltégla sem. Aztán unalmam­ban nekiláttam, és építgettem. Egyszer például eszembejutott, hogy minek kerüljek én akkorát, hogy az aknára beérjek, amikor itt a patak, csak híd kell rá. Nézze meg építettem egyet.., Masszív fahíd, nyírfa-korláttal, fejünk fölött egymásba boruló fűz- és bodzafák. De már ci­pel is bennünket a ház túlsó oldalára: — Itt volt a nagy focimeccs vasárnap, én voltam az ellen­fele o két kis unokámnak ... Kéremszépen ez egy szabá­lyos futballpálya, füvesítve, fut- ballkapuval, csak éppen az unokákhoz méretezett, nem na­gyobb mondjuk eqy kézilabda- pálya egyharmadánál. Kifelé méq — búcsúzóul — felsorolja o sziklavirágokat, amelyek a kövek közül kibúj­nak a napfényre, ez például „októberke”, ugye milyen szép, az meg • • jha az a kutya, Ber­cinek kereszteltem, nagyon okos kis pofája van. A Bercinek, A kapuból még invitál vissza ben­nünket csak egy pohárra, mert a nótáját még el sem énekeltük, hogyaszongya: „Esik-esó-sűrű­cseppje.. .’* Esik is, Villányból megérkezett az eső, mire fölérünk a gyükési borvidékre, már ezernyi dézsá­ból ömlik. Drága jó barátom szőlőjébe megyünk ... — Nincs méq szőlőm, csak lesz majd ... — helyesbit, mind. egy, csak jussunk födél alá. Hát a telek éppen itt van a sűrű erdőszegély mentén, né­hány szál drót jelzi a birtokot, akár alatta is átbújhatnánk, de mégis a kapu-zárral babrálunk, belépni csak ott illő. A kertben csak a bejáratnál van kevéske vetemény, eper, hagyma, egyebek, a terület két­harmadán — nagy fák alatt —- még eredeti ósgyep van, sem- iwj más. — Szőlőt is csak az elejére telepítek, a többit hagyom sza­badon, csak annyira bolygatom meg a természetes környezetet, amennyire éppen muszáj .., A faházikóban éppenséggel aliq lehetne eljárni a Kállai­kettőst, a széket is a fogasról kell leakasztani, hogy leülhes­sünk. Szalonna, paprika, kenyér van, bor nincs, lemegyünk — de már szakadó, ömlő meleg nyári esőben — Gy, Imre bácsi présházába. (Ugyan mi is tart­hatna vissza bennünket...!) ...És most már — bevallom — kellemesen csalódtam. Vala- ha megesküdtem, hogy ha a Széchenyi téren megállók háttal a Mecseknek, tőlem jobbra van­nak a jó borok, balra a rossz borok. És lám ... a gyükési ter­més rámcáfolt . . . Nem rossz vidék ez, Gy, Imre bácsi a meg. mondhatója .., Rob t&mz «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom