Dunántúli Napló, 1973. június (30. évfolyam, 139-168. szám)
1973-06-24 / 162. szám
W3. Június 24, OUNANTOLI NAPLÓ A sok is — kevés Pécsett v Lakásigények és lehetőségek További költségvetési támogatásra lenne szükség Jóhíre szétíutott a világba Kétesztendős A háború megkímélte Pécset, házai elenyésző károsodással yészelték át azt a nagy kataklizmát, ami másutt — legyünk kissé cinikusak — városrekonstrukciót segített elő. Lakásállományunk közel 40 százaléka 50 évesnél öregebb, s ezek aiiago rendkívül rossz, tetejében pedig ott van az örökösen leselkedő veszély, amit a pincék, üregek jelentenek. Ez egyre több házat visz el, melyek lakóit el kell helyezni, sokszor szükséglakásban, s ez ismét a lakásigénylök számát gyarapítja. A problémát növeli, hogy a pusztulásra ítélt lakásokban —, de ugyanez áll a „normális” szanálásokra is — nem egyszer több család is lakik, s egy megszűnő lakás 2—3 új lakásigényt jelent A lakcsmegszüntetés — az életveszélytől eltekintve — olyan gondja Pécsnek, amit mo már a kormányzati szervek is elismernek. A közelmúltban a szanálási tervek felülvizsgálatánál jóváhagyták a pécsi 1300-as előirányzatot, míg más városok keretét csökkentették. Még így is tel lehet vetni a kérdést: ha így állunk a lakásellátásban, miért nem várunk a szanálással, míg gondjaink enyhülnek. A dolog városrendezési okait most mellőzzük, azok világosak mindenki előtt. De nézzük a szanálások emberi oldalát pl. a Budai városrészben. Ma ez a város belterületének legelavultabb része, ahol sokszáz család él hihetetlenül rossz körülmények között. Ezek a családok „laknak”, mert van lakásuk, éppen ezért — jog szerint — nem léphetnek fel lakásigénylőként Hagyjuk tehát őket, vagy lakásaikat tegyük normális, mai életvitelre alkalmassá? Nem hagyhatjuk őket s o lakásokat sem szabad felújítani, mert ez — népgazdasági kár lenne. Nincs tehát más, a lakásokat meg kell szüntetni, hogy helyükön újat, korszerűt építhessünk, — s nem százakat hanem ezreket Még e helyen meg kell említeni: nagyon sokan vannak'ma is még, akik nem lakás céljára épült helyiségben laknak. Az ilyen „lakásokat” pedig — furcsa ellentmondás — lakásként kell szanálni, s helyette újat kell építeni, azaz „vissza kell pótolni”. '* Nézzük ezek utón, hogyan állunk az építéssel. Néhány évvel ezelőtt az volt a gond Pécsett, hogy a város többre lett volna képes, mint amennyire a Baranya megyei Álfbmi Építőipari Vállalat — Pécs legnagyobb lakásépítő szervezete — vállalkozni tudott Az építőipad kapacitás híján a városban kevesebb lakás épült, mint ameny- nyire az anyagi lehetőségekből futotta volna. Most fordított a helyzet. Építőipari kapacitás van, de azt nem lehet kihasználni. Miért? Pécset tulajdonképpen az építőipari árak változása hozta nehéz helyzetbe, ezért kellett a 8 ezerről 4400-ra redukált lakásszámot tovább csökkenteni. A hatás elsősorban a BÉV-nél jelentkezik. A BÉV vezetőivel beszélgetve megtudtuk: a tervidőszak utolsó két esztendejére annyi lakás építésére van megrendelés, amennyit kissé erőltetve egy év alatt megépíthetnének. 1975-re kb. ezer lakás- nyi szabad kapacitásuk lesz, a kapacitáskihasználatlanság forintban kifejezve: 350 millió forint. Mit jelent ez? Azt, hogy ha valamilyen intézkedés néni történik — azaz a város nem kap központi támogatást a már engedélyezett 350 lakáson túl további lakások építéséhez — a BÉV kénytelen lesz lakásépítő üzemét leépíteni. Ennek hatását kár részletezni. A lépés vészé-, lyeztethetné a következő évek esetleg nagyobb volumenű, egyenletesebb ütemű lakásépítését. A lakásépítő üzem mai szintű fenntartása a jövő érdekében szükséges! Elmondták azt Is, hogy a vállalatot 1970-ben — a negyedik ötéves terv előkészítésének utolsó szakaszában — 6000 lakás éoítésére insenirálták, s erre is készültek fel. Ma viszont úgy néz ki, hogy 1975-iq csunán 4500 lakást építhetnek meg. Ez- semmiképpen sem jó! És mi a helyzet jelenleg az építőipari kapacitással? A BÉV minden megerőltetés nélkül legalább 1200 panellakást építhetne Pécsett. Az Építőipari Szövn'j'czet alagútzsalus techno!'-: >*l 350, h-qycmányosan "f00 !~'"'ís épí’ésóre vállatkozhat. A Mecseki Szénbányák épí tési üzeme — főleg a belvárosi foabíjakon — szintén kb. 100 lakást építhet Az egyéb kapacitás — elsősorban a családi házak építésére irányulóan — 250-re tehető. Ez évente összesen 2000 lakás. Ezzel szemben pillanatnyilag 1000—1200 lakás építésével számolhatunk. A hiányzó 800—1000 lakás nagyon sok ott, ahol olyan súlyosak a lakásgondok, mint Pécsett, s ahol az igények növekedése és az épülő lakások száma között olyan veszedelmesen nő a különbség — az utóbbi rovására. * Kapacitással tehát nem lenne baj, csak azzal, ami a kapacitás felhasználásához kell, a pénzzel. A lakásépítés ütemének gyorsításához újabb állami támogatásra lenne szükség. Ez azonban csak az egyik oldala a dolognak. A másik az, hogif további hatékony intézkedésekkel kellene elősegíteni a magánerős lakásépítést. A már említett kormányhatározat jelentős intézkedés, a munkások tekintélyes állami támogatást élveznek a saját otthon megteremtésében. Az építési kedvet azonban némileg visszafogja, hogy a területelőkészítésre és a kapcsolódó létesítmények tényleges költségeire nincs tanácsi fedezet Más szóval: a magánerőből épülő lakásokhoz nem jár közmű, bölcsőde, óvoda, iskola ... Ezeket csak úgy lehet megépíteni, ha a költségeket az építtetőkre hárítják. Ez olyan költségnövekedéssel jár, amit senki sem vállal szívesen az omúgysem olcsó építkezés mellett lékeztettünk (s nem is az egyszerűbbekre!). Mirői lehetett volna még szólni? Arról, hogy az elosztható lakások alacsony szama fékezőleg hat a népszaporulatra és családi konfliktusok okozoja? Arról, hogy a nem kielégítő io- kásépítési ütem elóbb-utobb munkaerőproblémaként jelentkezik Pécs gazdaságában? Arról, hogy esetleg le kell mondani a szanálási program egy részének megvalósításáról az elosztható lakásmennyiség növelése "érdekében. s ezzel tudatosan vállalni a következő tervidőszak megnyugtató előkészítéséről való lemondást? . . . Súlyos kérdések ezek, amelyékre fölöttébb nehéz válaszolni. Helyettük álljon itt egy másik kérdés. Eljuthat-e Pécs abba a helyzetbe, amelyben a lakásépítés növekvő üteme mellett a (továbbra is várhatóan emelkedő) lakásigények csökkennek? Nos, ez a kérdések kérdése, amelyre a város vezetői is keresik a választ. A versenyfutás a mai formában semmiesetre sem tartható fenn sokáig. Belátható időn belül el kell jutnunk odáig, hogy a lakáselosztás — némi túlzással — naprakész legyen, azaz a lakásra várakozás ne tartson tovább egy, maximum két évnél. Ezt az állapotot a város vezetői az évtized végéré szeretnék elérni, mert jól tudják: ez elsősorban politikai feladat. A lakosság életkörülményeinek javításában alapvető szerepe van a lakáskörülmények javításának. Különösen egy közel 160 ezres városban, ahol hat és fél ezer család várja lakásgondjának megoldását Ez azonban — jelenlegi körülményeink között egyre világosabb — a város saját erőforrásaiból aligha oldható meg. További kiemelt költségvetési támogatás nélkül tovább romlik Pécsett a lakáshelyzet Ennek mindenképpen elejét kell venni I Hársfai István felnőtt Két esztendős a pécsi híradástechnikai gyár, ha az életkorát a fogamzástól számítjuk. Ugyanis tegnap volt a második évfordulója, hogy Asztalos Lajos, kohó- és gépipari miniszter- helyettes a vörösréz urnába zárt alaoitólevelet elhelyezte a majdani gyár szociális épületeinek alapjaiba. Az építők é$ a gyár munkásai hihetetlenül rövid idő alatt derekas munkát végeztek. Valósággal átformálták a kertvárosi Móra Ferenc utca környékét, s tegyük mindjárt hozzá jónéhányszáz ember életét is. A gvár főportája előtt nanközben több tucat autó parkol, esténként a gyerekek veszik birtokukba a terepet: oz aszfaltozott téren ritka jó alkalom van a játékra, olyan derbyk zajlanak, mint hajdanában az öreg gyárak szomszédságában, a gazzal körülnótt, tenyérnyi grundokon. A kapun kívül is, s belül is gyakran változik az eredmény: attól függően, hogy a bőrgyár felőli, vagy a kertvárosi iskola felőli kapuba kerül a labda, a lurkók örülnek, vagy bánkódnak. Bent a csarnokban azonban minden eredmény változás örömet okoz a „srácoknak". (23 esztendő az átlagéletkor). Már az első évben hatvannyolc STM 200-as stúdió magnó készült el, amelyek közül ötven külföldre került, s már visszajött Pécsre a hír: elégedettek mindenütt a működésükkel. A kiszesek, s a szakszervezet az első közös névadót rendezte pénteken. Tizenkét apróság sírt, nevetett a ceremónia alatt, közülük tízen azóta születtek, mióta szüleik a gyárban dolgoznak. Az idén mór 600 stúdiómagnó gyártását tervezik (hatvanmillió forint érték) s a BNV nagydíjas De ha a felsoroltak nem valósulnak meg, vállalni kell a feszültséget, amit ez a rendezetlen probléma jelent. Ha nagyobb teret akarunk adni a magánerős -lakásépítés különböző formáinak — márpedig ez a cél! —, a jelenlegi gyakorlat (hogy ti. a közművesítés és a járulékos be- i ruházgsok költségeit csak az ól- • lami célcsoportos lakásépítés arányában fedezi a költségvetés) j felülvizsgálatra szorul. Ennek I szükségességét igazolja a kert- j városi példa. Ott egy tömegben, j bár egymástól elhatárolhatóan épülnek a célcsoportos és az OTP-lakások. A tefületeiőkészítés költsége szétválaszthatat'an, de járulékos létesítményekből csak annyi épül, amennyi a célcsoportos lakások kiszoigálósához szükséges. Azaz az OTP-laká- sokba költöző többszáz csaiád gyermekeinek sem bölcsődei és óvodai, sem iskolai helyük nem lesz. Az elkerülhetetlen feszültséggel tehát számolni kell. Hasonló helyzet bárhol előadódhat, ezért az intézményes megoldás sem soká várathat magóra. * Az előzőkben a pécsi lakásépítkezés néhány, gondjára emSTM 410-es gyártása is előkészítés alatt áll. Eredmények. Néhány torban leírva csak annyi derül ki mintha nem lett volna szükség nagyobb erőfeszítésre, mint a gyerekeknek odakint egyik, vagy másik kapuba juttatni a labdát. Az események azonban másról árulkodnak. Az új qyár alapjainak készítésekor ötvenezer köbméter földet mozgattak meg. Közben megkezdődött a szervezés: olyan iparágba kellett munkásokat szerezni, melynek Pécsett nincsenek hagyományai. Sőt a közelben sincs egyetlen gyár sem, ahonnan néhány tucat munkást el lehetett volna csábítani. Húszon a budapesti központi gyárban ismerkedtek feladataikkal — a többiek pedig az iskolapadokból, otthonról jöttek .., Már a múlt esztendő júniusában kész volt a 4200 négyzetméter területű csarnok, melyben most a gyár üzemel. Azóta felépült mellé a másik is — közel tízezer néqyzetméter (mint két futballpálya) a gyártó terület 1974 első félévében az új csarnokba is felszerelik a technológiai berendezéseket, a második félévben már az 1975-ös év tervezett kétszázötvenmillió forintos termelésére készülnek fel. A gyárterület északi oldalán kész az energiatelep épületsora. A keleti oldalon az irodaépület, s étterem is roham tempóban épül. S ezzel tulajdonképpen ki is alakult az új pécsi iparág bázisa. Legalábbis ezek a külső jelek. Az épületeken belül sem kevésbé mozgalmas az élet. A híradástechnikai gyár minden harmadik dolgozója tagja a KISZ szervezetnek, s negyvenen a 28 esztendős párttitkár irányítása alatt álló pártszervezetnek. Persze itt a 28 esztendő már az idősebb generáció tagjai közé sorolja az embert. A szakszervezet is ezernyi gonddal küszködik, szerencsére érdekvédelmi munkára még nem volt szükséq — a fiatal gyárban még nem volt olyan ügy, amelyben mások voltak a gyár irányítóinak és a gyár dolJúnius 25-30. A Múzeumok Nemzetközi Szervezete — az ICOM —, amely az UNESCO által támogatott szerv, 1973. június 25—30-íg Magyarországon rendezi a Régészeti és Történeti Múzeumok Nemzetközi Bizottságo ülését. A konferencia témája a helyszínen fenntartott régészeti emlékek megőrzésének, konzerválásának és bemutatásának problémái. Azért esett a választás hazánkra e témakörben, mivel az utóbbi évtizedekben régészkutatóink éppen e téren értek el jelentős eredményeket, amelyeket külföldön is számon tartanak. Ilyen szempontból egyik leggazdagabb területünk Pécs és Baranya megye. Ezért döntött úgy a magyar rendezőbizottság, hogy egy háromnapos országjáró program jelentős része Baranya megye régészeti és történeti emlékeinek bemutatása legyen, A konferencián 10 országiról Baranyában tanácskozik az /COM szakbizottsága kb. 25 szakember vesz részt. Megjelenik a Múzeumok Nemzetközi Szervezetének csehszlovák elnöke, dr. J. Jelinek, továbbá H. Daifukuval képviselteti magát az UNESCO és részt vesz az ülésen a szakbizottság elnöke, A, Klasens, a leydeni múzeum igazgatója. A vendégek június 28-án délután érkeznek Pécsre. Programjukban szerepel a pécsi múzeum régészeti kiállításának megtekintése. Pécsett a múzeumban Takács Gyula, a Megyei Tanáps elnökhelyettese fogadja a vendégeket. Az estét a siklósi várban töltik, ahol megismerkednek a vár műemléki együttesével, megvitatják o helyreállító* és bemutatás módszereit Június 29-én délelőtt ismét Pécsett tartózkodik a nemzetközi delegáció. Megtekintik a római kori festett sírkamrákat a Székesegyház környékén és a Geis- ler Eta utcában, továbbá a román kori kőtárat, a Barbakónt és a középkori várfal helyreállítását. Sor kerül a két török dzsámi bemutatására és a nemrégen nyílt reneszánsz kőtár meglátogatására is. A Baranya megyei program a délutáni órákban a helyreállított me- cseknádasdi középkori templom bemutatásával ér véget. A pécsi és a Baranya megyei múzeumok és műemlékek megtekintése várhatóan maradandó élményt nyújt a konferenciád résztvevő szakembereknek. gőzölnek érdekel. Van azonban bőven más munka: a gyárkapukon belül kellene egy jó kis sportpálya, aztán a segélyügyek, üdülés, a központi qyár kollek- ' tív szerződésének módosítása — Pécseit más jellegű problémák adódhatnak addiq is, míg a pécsi kollektív szerződés elkészül. Százhatvan nő dolgozik máris a gyárban — nőbizottságot kellett alakítani. Kulturális lehétó- ségeket illik biztosítani — a munkások 35 százaléka érettségizett ... Egyszóval, hogyan zajlik az élet — a gyár működése közben elmúlt eqy esztendő, a két éves „múlt” produkált-e feljegyzésre méltó eseményt. Fegyelmi ügy egy sem volt! Már négy újítást adtak be, melyre eszmei díjat kaptak az új gyár első „feltalálói". Tizenketten lakást kaptak. Tizenhét szocialista brigád dolgozik —• 250 munkással — valamennyien felajánlották, hogy 1973 végére a kitűzött tervfeladataikat száz százalékra tel íésítik. Olajozottan bedolgozott üzemekben egy ilyen vállalás semmitmondó. formális — a pécsi híradástechnikai gyárban azonban óriási feladat. A munkások többsége még soha életében nem látott stúdió-magnetofont, januárban pedig volt bátorságuk azt vállalni, hogy annyit készítenek, amennyit a tervek meghatároznak. Igaz, az ellenszol. gáltatás sem marod el: 1973, január elsején 1856 forint veit a munkások átlagkeresete, ma pedig már 2100 forint. Nem túl sok, de a huszonhároméves át. lagéletkorhoz viszonyítja nem is éppen megvetendő. A gyártócsarnokban otthonos környezetet teremtettek a munkapadok, munkaasztalok mellett. Az asszonyok gyerekeik fényképével, virággal, a tini fiúk híres színészek, zenészek fényképeivel veszik körül magukat. Egy automata esztergapad mellett dolgozik Domokos Menyhért. A palotabozsoki gépjavítóból került Pécsre. Ilyen programozott gépen még soha nem dolgozott — most hangyá- nyi csavarokat is pontosan megmunkál. Vörösréz elektróda nyúlik a petróleum fürdőbe, amelyben a ritka keménységű, megmunkálandó acéltárcsát befogták. Még a vidiába is bármilyen fa- zont lehet ezzel a géppel ki- munkálni. Bencsik Lászlóval találkozunk. Nemrégiben jött ha- za a Szovjetunióból, az új gépeket állította be, s a régebben ki szállította kát ellenőrizte.- A moszkvai rádió székhazában, a Csajkovszkij Színházban, Kijevben, Leningródban működnek o Pécsett készült stúdió-magnók, Mindenütt nagyon elégedettek — azt mondják, az elkövetkezendő 5—10 esztendőben nem tudunk majd annyit gyártani, amennyit meg nem vesznek. Kincses Imre üzemvezető — 120 ember munkájáért feiel —, 29 esztendős. Azt mondja: gyáralapító, már egy esztendeje Pécsett él, s már tűkének érzi magát. Persze a második születésnap — amikor az életkor az alapkőletételtől számít — ennyi eseményt és eredményt őriz — egy rövid év is korszaknak számít. lombosi Jenő
