Dunántúli Napló, 1973. június (30. évfolyam, 139-168. szám)

1973-06-17 / 155. szám

Weöres Sándor és Pécs A költő születésének 60. évfordulójára Édesanyja pécsi származású lány volt. Innen származott el Szombathelyre. Nagy, barna szemű fia, körülbelül három éves lehetett, amikor elő­ször fordult meg Pécsett. Akkoriban még senki sem sejthette, hogy a magábavonuló, csöndes, félénk, törékeny testalkatú gyermeket az iroda­lom szálai egykor hosszabb ideig fűzik majd Pécshez. Sőt, hogy ebből a városból indul majd el költői pályája, hogy azután 1935-ben és 1936- ban Baumgarten-díjjal, 1970-ben pedig Kossuth- díjjal tüntessék ki. Weöres Sándor, középiskoláinak elvégzése után, 40 évvel ezelőtt, 1933 nyarán került Pécs­re. ahol kisebb-nagyobb megszakításokkal 1943 őszéig, tehát tíz évet élt, húsztól harminc éves koráig. Lakott a Mecsek utca 5 szám alatt, az Aqoston, majd a Zsolnay Vilmos utcában. Itt élt nagybátyja: Blaskovich Iván egykori főispán és annak leánya Hanna is. Pécs abban az időben álmos, nyórspolgári, biedermeier-hangulatot lehelő kisváros volt. Az irodalmi élet szunnyadt: a házak ablakaiból zongoraszó hallatszott ki; lassú járatú sórqa vil­lamos csörömpölt végig az utcán; a Széchenyi téren konflisok sorakoztak; esőzéskor lánerafű- zött fapallót dobáltak az utca egyik sarkáról a másikra, hogy a hegyről lezúduló vízen átkelhes­senek; délben és este 8 óra utón elnéDtetene- dett az utca; a kiskocsmák és kóvéhárak voltak a találkozóhelyek; a házak falaiból még a gáz- lámpák karjai nyúlottak ki... Ez volt a pécsi „miliő”, amikor 1933 őszén Weöres Sándor beiratkozott az Erzsébet Tudo­mányegyetem jogi karára. Fél év múlva azon­ban már bölcsészeti hallgató lett. Földrajzi és történelmi, valamint filozófiai és esztétikai elő­adásokat hallgatott. Filozófiai dokorátust szer­zett és doktori disszertációia: „A vers születése" címmel 1939-ben Pécsett jelent meg nyomtatás­ban. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg a pécsi Irodalmi életet szorgalmazó írókkal: Takáts Gyu­lával, Tatay Sándorral, Csorba Győzővel, Lovász Pállal, Koppányi Györggyel, Kolozsvári Grad- pierre Emillel, Bajcsa (Holler) Andrással, Várko- nyi Nándorral, Kocsis Lászlóval, Harcos Ottóval és Martyn Ferenc festőművésszel. Irótársaival együtt, itt tervezgette hogy „öttorony" címmel topot kellene indítani. A tervet azonban nem si­került megvalósítani. Első verseskötete a „Hideg van", Pécsett. 21 éves korában 1934-ben jelent meg - saját költ­ségén. Ezen kívül még 4 könyve jelent meg itt „A kő és ar ember." Versek, 1935: „A teremtés dicsérete". Versek, 1938; „A vers születése" Meditáció és vallomás, 1939; „Teomachia". Drá­mai költemény 1941. A „Jelenkor” folyóirat ez évi áprilisi számában pedig nemrég jelent meg: „A kétfejű lenevad avagy Pécs 1686-ban" című történelmi panomptikumónak első része. Es ő irt előszót a fiatal baranyai írók és költők „Útköz­ben" című 1969-ben Pécsett megjelent antoló­giájához is. Egy ideig a pécsi Egyetemi Könyvtárban könyttáros-gyakomok volt, majd amikor megnyílt a Városi Könyvtár, ónnak vezetésével bízták meg. Amikor 1941 nyárelején megindult a Janus Pannonius Társaság folyóirata: a „Sorsunk”, Weöres Sándor annak egyik társszerkesztője lett. A folyóiratban, annak fennállása óta, 41 verse, 2 műfordítása és 2 kisebb recenziója jelent meg. A Janus Pannonius Társaság pedig 1941 szep­tember 27-én megtartott közgyűlésén egyik tit­kárává választotta. Weöres Sándor, a „Nyugat" harmadik nem­zedékének tagja, 1943 őszén távozott el Pécs­ről. De versei és műfordításai azóta is sűrűn je­lentek meg a „Dunántúl” és a „Jelenkor” című folyóiratokban. A Budapesten élő költő, aki június 22-én 60. születésnapját ünnepli, tulajdonképpen soha Nyelvelés a Lánchíd oroszlánjainak nyelvéről Most, hogy a Lánchíd felújítása során nyil­ván a lánchidi kőoroszlánok „bundáját" is megszabadítják a környezeti szennyeződés nyomaitól, talán nem érdektelen lefújm a port az oroszlánok hiányzó nyelve körüli mendemondáról. A frissen kihelyezett négy oroszlánszobor sok lelkes bámulót vonzott: Pest—Buda né­pe elismeréssel adózott a méltóságteljes fe­nevadaknak, s kőbevésőjének, Marschalkó János szobrászművésznek. Az általános elra­gadtatásban állítólag csak egy suszterinas nem osztozott, aki felrúgva papucsát, így ki­áltott: — Hohó, nem érnek ezek az oroszlánok annyit sem, mint a macska, mert nincs nyel­vük. így idézi az ifjú vargajelölt szavait Tóth Béla anekdótás-könyvében. Az elragadtatás egyszeriben gúnyos kacagásba fordult, mert csakugyan: aki fölnéz az oroszlánokra, úgy látja, hogy bizony a nyelvük hiányzik. A fe­ledékeny szobrász — folytatódik a mende­monda — borzasztó szégyenében a hídról a Dunába ugrott; a megcsúloltatás elől a ha­lálba menekült. A lények azonban cáfolják a sötét színe­zetű csattanót. Marschalkó egészen 1877-ig élt és alkotott. Az Akadémia és más pesti épületek szobordíszein kívül a fóti templom és a debreceni színház ékesitésére is készí­tett szobrokat. A történethez tartozik, hogy az oroszlánok szájából nem hiányzik a nyelv. Van, csók ép­pen nem látszik lentről. A mester már csak azért sem vette szivére a tréfás, vagy komoly szemrehányásokat, mert ő tudta legjobban, hogy az oroszlánok testi „fogyatékosságá­nak" vádja — nem igaz. sem szakadt el Pécstől, ahová időnként el-elló- togat. „Van valami nagyon messzi múltba nyúló ennek a városnak az életében, hangulatában. Pécs valami latinos-görögös városjelenség. Nem tudnám eldönteni, megmagyarázni, honnan ered ez a hatása, vonása" - mondotta 1972 őszén a „Dunántúli Napló” munkatársának adott nyi­latkozatában. Nemcsak Pécs hongulato, itt élő írótársai, ré­gi barátai, hanem pécsi emlékei is vonzzák eb­be a Mecsek alián elterülő patinás városba. Életművében, költészetében miként tükröződik az itt töltött tíz éve, pécsi emléke? A kérdésre ne­héz választ adni, mert Weöres Sándor meditáló és nem táikőltő, bár pasztel-versei is vannak. Költőtársa Csorba Győző is megállapította róla, hogy: „Erősen intellektuális alkotó, az érzelmi megnyilatkozásoktól meglehetősen tartózkodik" („Sorsunk.” 1946). Ettől függetlenül, a várossal kapcsolatos versei három csooortra oszthatók. Az elsőbe azok a költemények tartoznak, amelyeket kizárólag Pécsről írt. ilyen a négysoros „Pécs", a Lovász Pálnak ajánlott: ..Álom a régi Pécsről", a „Pé­csi improvizációk”, a „Málomi út", valamint az ,.Elfeledi táj" című verse. Ezekben plasztikusan örökíti meg a város egy-egy jellegzetes részét. Javarészük nem is Pécsett, hanem Budapesten srületett, a visszaemlékezés mélyéből búaqyan- tak fel mimózalelkületéből, az emlékek újraélé- séből. A réai Pécs ielleqzetes neqvedét, az „onáj fertályt” lehehetfinoman eleveníti fel, amikor: „Alom a régi Pécsről” c. versében így ír: Fenn az idő tűhegyén kirakó-játék a Tettve. lenn behoroad a Puturfuk. Zeazugok körül a város félia-nyitott kőaallérja, itt forgószél közepén trónol Havibotdonasszony — hanyatt fordult szamara négy oatát az égre vet — köröttük a szikla-aaflér a kormos eklézsiára őszintén, csatorna nélkül bőven avOit esővizet. Nincs hid. Csak a zuhatag. Példázatként, vagy csalétkül, deszka-palló a viz mellett; de igazi rokonok egymás keblére borulva szárny nélkül is átrepülnek, s képzelt betegek nyelik a török-korból maradt vörösréz félholdakat. Pécsi látogatásaikor azonban észreveszi a meg­fiatalodó, gyors iramban fejlődő modern város­rész és a régi, a történelmi város-mag közötti kontrasztot is, amikor: „Pécsi improvizációk" (A város) c. versében így énekel: Emlékezés nem vissza hanem előre a jövőbe ez a mai pécsi séta ahol Széchenyi tér és Uránváros mint két kométa ütközik össze és tovább fut a staféta részben visszafelé a múltba és részben előre a jövőbe bonyolult katlan a mai élet benne minden perc, óra, év egyszerre zubog szakadatlan Pécs New-York Ninive. A második csoportba Weöres Sándornak azok a versei tartoznak, amelyekben PéCs nevét nem nevezi meg, de lehetetlen nem rá ismerni a vá­rosra, annak régi hangulatára, vagy az ő egy­kori pécsi emlékeire. Ilyen az első unokanővéré­hez: Blaskovich Hannához írott: „Hannának" című verse, amelyet betegágyból írt, továbbá: „Az éiszaka csodái", „Az üres szoba", a „Szél­tornya", a „Fazekas" és a „Nyolcadik szimfó­nia", amelyet 1951-ben Pécsett irt Krúdy Gyula emlékére. Ez utóbbiban a hegyről nézi a várost, a pécsi Székesegyházat, majd a régi Siklósi, a mai Bajcsy Zsilinszky utat, egészen a pécsi köz­ponti temetőig. így ír róla: magasból függ a székesegyház, négy tornyán izzó fém-gumók, a láthatatlan kötélzet-váz ott kaocsolódik, s tőrt sovány kőszobrok ülnek homlokán. Felkacag lentről a piac: göröngyösen kent- vegyes-lekvár, sivit a sip s a kismalac, a sorompón túl rengeteg sár, mögötte lomb- és kő-sorok: ott már a temető suhog. A harmadik csoportba azok a versek tartoz­nak, amelyeket Pécsett élő, régi írótórsaihoz irt, jóbarátainak ajánlott, elismeréséül annak, hogy fiatal éveiben, kezdő-költő korában segítségére voltak. Ilyen a Csorba Győzőhöz, Vórkonyi Nán­dorhoz, Lovász Pálhoz, Szederkényi Ervinhez és Martyn Ferenchez írott verse. Weöres Sándor verseiben megörökítette Pécs városát. Most, amikor Budán, Törökvész utca 3/e alatti lakásán 60. születésnapját ünnepli, az örök város: Pécs köszönti egykor falai között élt fiát, oz örök gyermeket” ... PUSZTAI JÓZSEF Vallomások Pécsről... Székely Júlia- Ha Budapest a szülőváro­som, Pécsről elmondhatom, hogy újjászülővárosom — kezd­te vallomását Székely Júlia Baj­za utcai második emeleti, park­ra néző ablakú, Pécsre emlékez­tető lakásában. Közel két évtizedet töltött Pé­csett, mint a Tanárképző Főis­kola ének-zene tanszékének ta­nára. — Amikor 1952-ben Pécsre kerültem — folytatta —, a sze­mélyi kultusz fénykorában nem tudtam beleilleszkedni az ügye­letes stílustörekvésekbe. Re­gényt, színdarabot, novellát nem írtam, nem is fogadtak el tőlem, legföljebb, ha zenéről ír­tam. Még 1949-ben én találtam ki a zenés életrajz műfaját a rádióban. Műveltem szorgalma­san: írtam Mendelssohnról, Ber­liozról, Schubertról, Lisztről, míg ebből is ki nem fúrtak. Ügy kel­lett nekem, miért is hagytam abba a zongorázást, hangver- senyezést az írás kedvéért, most aztán itt a baj. Hogy éhen ne haljak, elővettem zongoratanári diplomámat. Egy Bartók-tanít- vány talán mégis kenyeret kap­hat Bartók hazájában. így let­tem ismét íróból zongorista, mégpedig Pécsett, ahol szívesen fogadtak. Ugyanitt követtem el második hűtlenségemet a zené­hez, itt kezdtem újra írni, ezút­tal azonban anélkül, hogy a zongorázást, a koncertezést ob- bahagyatm volna.- Mi vagy ki késztette írás­ra T — Az alkalmat a Dunántúl cí­mű folyóirat kínálta. Ennek szer­kesztői, Szántó Tibor és Galsai Pongrác beszéltek rá, hogy ír­jak egy könyvet Bartók tanár úr címmel. Előzőleg ugyanis a Pé­csi Rádióban egy interjúban, ahol a kérdéseket Tomanek Nándor tette fel nekem, el­mondtam, hogy ilyen címmel szeretnék emlékezést írni. El is készült a könyv, s azt a Dunán­túli Magvető adta ki. A Bartók tanár úrnak akkora sikere volt, hogy 1957-ben már nem csupán Galsai tanácsára, de a Zenemű­kiadó igazgatójának, Tardos Bélának felszólítására is elhatá­Eredményes színházi évad áll Fülöp Zsigmond, a József Attila Színház művésze mögött. Szá­mos főszerep mellett eljátszotta „a” szerepet, a klasszikus szín­házi irodalom örökbecsű hősét, Rostand: Cyrano de Bergerac című színművében. Kevés szí­nésznek adatik meg, hogy ilyen fiatalon eljátssza a szomorú sorsú lovag hálás szerepét — Milyen a közérzete? — Rossz. — Egy ilyen évad utáni — A színész életéből, sajnos hiányzik a befejezett munkát követő megnyugtató öröm. Amíg készül a szerepre, tele van lel­kesedéssel. Amikor küszködik a szöveggel, kétségek közt vergő­dik. És ha megvolt a bemutató, kezdődik az újabb gyötrelem: megnyerte-e a közönség tetszé­sét? örömöt tudott-e szerezni munkájával másoknak? Ez az év különösen zavarba hozott. A legtöbb színész dédelgetett ól­ma. hogy eljátssza egyszer a Cy- ranot. Az enyém is az volt. Aru- tán jöttek a kritikák és egyön­tetűen ledorongolták a produk­ciót. — Mi ellensúlyozta a kritiku­sok véleményét? — A közönség. Estéről estére, a nézőtéren ülők figyelme, érzé­keny reagálása visszaadta oz önbizalmamat. — Tizenöt évvel ezelőtt vég­zett • főiskolán. Az akkori szin­roztam, a zenei regények műfa­jánál maradok, mert úgy lát­szik, ez való nekem. Székely Júlia könyveinek je­lentős része Pécsett készült. — Hol, milyen précsi házakhoz fűződik emlékei — A Bartók tanár urat egy János utcai ház kis udvari szo­bájában és a Főiskolán írtam. A Halhatatlan kedves című Beethoven-regényem már a Jó­kai utcában készült. Míg a Bar­tók tanár úr csak háromezer példányban, addig a Halhatat­lan kedves negyvenezerben je­lent meg. Most, az ötödik ki­adás van nyomdában, ez már meghaladja a százhúszezret. A Halhatatlan kedves után már a pesti kiadók is megbízást adtak. A Móra kiadónak három regényt írtam: Elindultam szép hazám­ból címen egy ifjúsági Bartók- életrajzot, ez két kiadást ért meg, Vándorévek címen Liszt- életrajzot, ezzel indította el a Móra kiadó a Nagy emberek életrajzsorozatát, — Pécsi ihletésű regénye is született abban az időbeni — Harmadik ifjúsági regé­nyem, az Ötödik parancsolat, Pécsett játszódik, egészen pon­tosan a Jókai utcai toronyház­ban. Ebben a regényemben pé­csi diákok beszélgetnek egy­mással, s mivel tpbben kérdez­ték tőlem, honnét ismerem ilyen jól a diákszlenget, ez úton fe­lelem: a pécsi diákok megtisz­teltek azzal, hogy úgy beszéltek velem, mint egymással. így ta­nultam meg nyelvüket. Olykor azon kapom magam, hogy fel­nőttekkel is diákszlengben „szö­vegelek” ... Ebben a könyvem­ben sok pécsi emlékemet idé­zem, így például a Dőmőrkaput, ahová magam is gyakran fel­mentem. És szerettem még a Mindenszentek templomát, ezt a régi, érdekes műemléket, me­lyet telihóldfényben pillantottam meg először... Talán ez a lát­vány élt bennem akkor is, omi­házi életben revelációnak ha­tott a főiskolások vizsgaelőadá­sában bemutatott Koldusopera, amelynek egyik főszerepét ját­szotta. Az a sugárzó hit, lelke­sedés, amely akkor mindannyi- ukból áradt, az elmúlt évek fo­lyamán hogyan, mivé módosulti — Félelemmé. Amíg az ember főiskolás, és utána is még jó pár évig, robbanó energiával, magabiztosan néz az előtte ál­ló feladatokra. Amikor Pécsett a Rómeót játszottam, sem meg­tiszteltetést, sem aggódást nem éreztem. De ahogy múlnak az évek, ahogy nő a felelősség, úgy fogy az önbizalom. A mér­téket ismerő, lélekben ép, tiszta értelmet követő emberek ma­radhatnak csak hosszú távon színészek. Ez lehet a titka an­nak, hogy Bihari József, Makiári Zoltán és a többi „nagy öre­gek” ötven évig egyazon hittel, lelkesedéssel játszottak.- Pedig Makiári Zoltánéknak nehezebb volt. — Igen. Nem volt státus, ma­guknak kellett a színpadi ruhá­jukról gondoskodni, bizonytalan­ságban éltek. De a szó — a színész - fényesebben ragyogott az emberek képzeletében. És a szeretet, a megértés sok min­denért kárpótol.- A főiskola elvégzése után négy évig a Pécsi Nemzeti Szín­ház tagja volt, majd a fővárosi Nemzeti Színházhoz került. In­kor megírtam Ludovicus Rex cí­mű drámámat Nagy Lajosról •• az első pécsi egyetemről. Éz a drámám pályadíjat nyert. A Jó- koi utcai lakás a keletkezési helye a Chopin Párisban című könyvemnek. Ez nem annyira életrajzi, mint inkább korraji, történelmi regény. Ez a köny­vem is elfogyott, akár Sehubert- életrajzom, a Schubertiada. Na­gyon sok könyvem egyáltalán nem kapható, még antikvárium­ban sem. A Bartók tanár úr például nekem sincs meg.- Ha Pécsre gondol, kik jut­nak eszébei- Nagyon sok barátot szerez- tem Pécsett, sajnos néhányon azóta meghaltak, így a legked­vesebbek közül Steinmetz Endre és Szántó Tibor. Nagy szeretet­tel és hálával gondolok rájuk, de természetesen az élőkre is. Amikor jelenlegi munkájáról kérdeztem, elmondta, hogy új regénye, A Magyar Orfeusz cí­men a Zeneműkiadónál jelenik meg novemberben, Csokonai születésének kétszázadik évfor­dulója alkalmából. A regény ugyanis Csokonairól és Lavottá- ról szól. A zenetörténet, mint a magyar Orfeuszt emlegeti Lo- vottát, Székely Júlia azonban bebizonyítja regényében, hogy Csokonai a magyar Orfeusz, aki pontosan tudta, hot kell ke­resnie az igazi magyar zenét, parasztnótákat gyűjtött falvak­ban, azokat lejegyezte és hir­dette azok nagy nemzeti és io­néi értékét.- Szenvedélyesen ' kutattam oz anyagot, $ számtalan, eddig ismeretlen adatra bukkantam, mint ahogy Beethoven regé­nyemben is találtam ilyenféle feltáratlan adatokat, mégpedig részben épp Pécsett, a Leówey Klára Gimnáziumban. Legutóbb Bartók Béla özve­gyével járt Pécsett, e számáré változatlanul kedves mecsekatjl városban, vagy ahogy ő nevezi: újászüló városában .., Dr. Nádor Térné» nen a József Attila Szinházhat szerződött. Miérti- Hívtak. A színész számára mindennél fontosabb a biza­lom. A József Attila Színházban bizalommal és szeretettel vár­tak. Ezt semmilyen hangzatos cím nem pótolja.- A sokat foglalkoztatott szí­nészek közé tartozik. Színházá­ban megbecsülik, gyakran lát- juk-halljuk film-, televízió-, rá­dió- és szinkronszerepekben. Úgy gondoltam, hogy egy ki­egyensúlyozott, derűs emberrel fogok beszélgetni.- Szeretném, ha mindazt, amit elmondtam, nem értené félre. Nem vagyok elégedetlen. Csak színész. A fájdalomról is, az örömről is hangosan szólok. L I A színész hangosan szól i t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom