Dunántúli Napló, 1973. június (30. évfolyam, 139-168. szám)
1973-06-15 / 153. szám
Megkezdte tanácskozását az országgyűlés 1973. június 15. _______________ PUN ANTQll N APlO ( Folytatás ai 1 ■ oldalról) még így is 4,9 milliárd forinttal a tervezett alatt maradt. A lakossági adó- és illeték- bevételek nőttek az év folyamán. Ezen belül - társadalmi és gazdasági indokok alapján — fokozódott a magas jövedelműek adója. Az évi 100 ezer forintot meghaladó jövedelemmel rendelkező kisiparosok például az adózók 5 százalékát teszik ki, viszont az erőteljesebb, progresszív adóztatás miatt, ők fizetik az adók mintegy 40 százalékát. Az iparból származik a nemzeti jövedelemnek csaknem a fele. A költségvetési bevételek növekményében is elsődleges az ipar aránya, sőt, nagyobb mértékű a részesedése a központi pénzalap bevételeinek gyarapításában, mint a nemzeti jövedelem többletének előáflitá- sá ban. A mezőgazdaság a nemzeti jövedelemhez — a tervezettet meghaladóan — mintegy 17 százalékkal járult hozzá- Ez az ágazat nemcsak a költségvetési, hanem a külgazdasági egyensúly szempontjából is jelentős, mert a népgazdaság exportbevételeinek tekintélyes hányadát adja. A mezőgazdaság a folyó termeléshez és beruházási támogatás céljára a költségvetés kiadásainak mintegy 10 százalékát kapta. Bár a beruházási juttatások 1972-ben csökkentek, mór az év folyamán intézkedések születtek a szarvasmarhatenyésztés és *az intenzív növénykultúrák fejlesztésére, amelyek ezen ágazatokban a termelés fellendítését célozzák. A megtermelt nemzeti jövedelem egyharmada a népgazdaság egyéb területeiről, mindenekelőtt a forgalmi szférából ered. Külön említésre méltó, hogy a külkereskedelmi tevékenység bővülése — változatlan támogatás mellett — az államháztartás számára terven felüli bevételt hozott. Kedvező irányzatok népgazdaságun kban Az 1972. évi költségvetés végrehajtása alapján végeredményben megállapítható, hogy — a több szempontból gondot okozó 1970-es és 71-es évek után — a gazdaság fejlődésében és az egyensúly-viszonyokban kedvező irányzatok bontakoznak ki, különösen az elmúlt év második felében megtett intézkedések hatására. Az elmúlt év vállalati gazdálkodásáról a miniszter elmondotta, hogy a vállalatok és szövetkezetek nyeresége 93,5 milliárd forint, ami csaknem 11 százalékkal nagyobb az előző évinél. Az iparvállalatok nyeresége több mint 49 milliárd forint, amiből a kisipari szövetkezeteké 5,4 milliárd forint. A gazdálkodó egységek 43 milliárd forint fejlesztési alapot, valamint 10,5 milliárd forint részesedési alapot képezhettek. A tartalék- alapok elérték a 14 milliárd forintos összeget. 1972-ben 8,4 százalékkal gyarapodott a vállalatok és a szövetkezetek vagyona. Az iparvállalatoknál egységnyi terméket kevesebb anyag- és bérköltséggel állítottak elő, de a ráfordítások színvonala korántsem csökkent a tervezett mértékben. Az ún. „általános költségek"' aránya mérséklődött ugyan, azonban viszonylag még mindig magos, ami a vállalati irányítás és igazgatás túlmére- tezettségét jelzi. A gazdálkodásban még mindig sok lazaságot tapasztalhatunk a költség-, az önköltségszámítás és az árkalkuláció területén. Ezek a hiányosságok nehezítik annak gyors és egyértelmű megállapítását, hogy egyes vállalatok áremelése mikor indokolatlan, esetleg mikor tisztességtelen a haszon. Ilyen meggondolásból javítjuk a kalkuláció rendszerét, az árvetés és önköltségszómítás összhangját. Szigorúbban megköveteljük a kalkulációs szabályok betartását és a jövőben rendszeresebben ellenőrizzük azt a pénzügyi revízió keretében is. A mezőgazdasági üzemekben a központi áremelési intézkedések hatására és saját erőfeszítéseik nyomán egészséges fejlődés indult meg olyan termelési ágakban, amelyekben ko robban a munkaerőhiány és az I alacsony jövedelmezőség oko- | zott nehézségeket. A terme!p- | szövetkezetek bruttó jövedelme 2,6 százalékkal nőtt. A saját fej- i lesztési alap 9,5 százalékkal, a ! részesedési alap 3,3 százalékkal volt több, mint egy évvel I Korábban: A jó mezőgazdasági év elle- j nére is nőtt a vesztéség és az ! alaphiány a szövetkezetekben. Az elmúlt év végén 217 szövetkezetünk volt - zömmel mosto- j ha természeti viszonyok között működők —, amelyeknek gazdálkodásához majdnem 1 milliárd j forint rendkívüli állami segítséget kellett nyújtani. Ugyanakkor mintegy 350 szövetkezet olyan anyagi feltételekkel rendelkezik, hogy szinte teljes termelését hitel nélkül, önmaga képes finanszírozni. A differenciálódást sok - a jövőben mélyebb elemzest igénylő — ok váltja ki. A közösből származó személyi jövedelmek összege mintegy 3 százalékkal nőtt; csökkent viszont a dolgozók száma, s az egy főre jutó munkadíj, bér — és részesedés, együtt 10 százalékkal emelkedett — mondotta. Rátérve a központi fejlesztési programokra, 1972-ben előrehaladtunk az alumíniumipari, a földgáz-felhasználási, a petrolkémiai, a számítástechnikai, a közúti jármű és a könnyűszerkezetes programok megvalósításában. Ezekre a költségvetés a múlt évben mintegy 3 milliárd forintot adott, hitel és kölcsön formájában pedig további 2 milliárd forint állt rendelkezésre. A vállalati munka- és üzem- szervezést vizsgálva némi előrehaladásról számolhatok be A szakminisztériumok útmutatásai és ellenőrzése mellett az elmúlt évben 65 vállalatnál min- toszervezéseket kezdtek. Három nagyvállalatnál — a Zalaegerszegi Ruhagyárban, a Szerszámgépipari Műveknél és a 43. sz. Állami Építőipari Vállalatnál — az erőfeszítések már figyelemre méltó előnyökkel jártak. Mindhárom vállalatnál a korszérű termelésszervezés a belső tartalékok kihasználásának útja. A Zalaegerszegi Ruhagyárban például a folyamatos gyártás bevezetésével 35 százalékkal növelték a termelékenységet. A siker alapja ezeknél a vállalatoknál az, hogy már a terv elkészítésébe bevonták a dolgozókat. Hangsúlyozom, hogy a munka- és üzemszervezés nem külön apparátus, hanem a vállalati vezetés feladata és része. A munkát minden területen a vállalat egészének szempontjából kell megszervezni. A súlypont természetesen olyan kérdéseken van, mint az egyenletes foglalkoztatás, a folyama'os anyagellátás, a beruházások jobb előkészítése, a felesleges adminisztráció megszüntetése, a vállalati belső irányítás tökéletesítése stb. Elgondolkoztató, hogy miközben az iparban foglalkoztatott munkások létszáma 1970 óta lényegében nem változott, az alkalmazottaké kereken 19 000-rel emelkedett, a műszaki dolgozók létszáma 6000-rel, az adminisztratív alkalmazottaké 11 000-rel, míg a kisegítők száma 2000-rel nőtt. Ez azt mutatja, hogy az ügyvitel korszerűsítése lassan megy, az új adminisztrációs kötelezettségek mellett nem építik le a légi, már feleslegessé vált rutinmunkát. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban széles körben kibontakozó új lehetőségek rugalmasabb qazdólkodási formákat és módszereket követelnek. A fejlődés kiváltja a belső integrációs folyamatok gyorsulását is. Az V. ötéves tervhez kapcsolódva — az alapelvek megőrzése mellett — ° közgazdasági, pénzügyi szabályozás olyan továbbfejlesztését tervezzük, amely mindezt, lehetőségeinkhez képest figyelembe veszi. A módosításra 1975-ben kerül sor. Ar időpont megválasztásával is arra törekszünk, hogy a vállalatok időben, már a változó feltételek ismeretében készíthessék el középtávú terveiket. Életszínvonalunk és a társadalmi közös fogyasztás Kedves képviselő elvtársak! Életszínvonalunk sok olyan tényezőtől függ, amely a költségvetéshez közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik. Részletesebben szólok egy, a költségvetést legközvetlenebbül érintő témáról, a társadalmi közös fogyasztásról, vagy -másként; a költségvetési szervek kiadásairól. A több mint 20 000 egészségügyi-, kulturális és kommunális intézmény szolgáltatásai egyre nagyobb szerepet töltenék be életkörülményeinkben. Működtetésük és eszközeik felújítása 1972-ben 87.5 milliárd forintba került, amiből a tanácsok 24,5 milliárd forintot használtak fel. A tanácsok ezen kívül méq fejlesztési alapjukból 19,7 milliárd forintot fordítottak az ellátás hálózatának bővítésére. Az 1972-ben a tanácsi gazdálkodás egyik központi kérdése a lakásépítés volt. Lakásépítésünket nagy eredmények és aondok is jellemzik. A mostani ötéves terv időszakában több mint 400 ezer lakás készül el, amiből a terv első két évére szóló előirányzatot csaknem 15 százalékkal túlteljesítettük, E területen is van azonban de . . . elmaradt a tervezettől az állami és szövetkezeti lakásépítés, s ennek terhét különösen Budapest, Miskolc, Pécs, Szeged, Debrecen érzi. Ilyen körülmények között tudomásul kell vennünk, hogy nem lehet túlzott igényű, lehetőségeinkkel, összhangban nem álló városközpontokat emelni. Békéscsabán, Csongrádoh és Debrecenben egyes területek, Gyöngyösön pedig az egész város- rendezés újratervezésén kell dolgozni. Szerencsére túlnyomó- ak azok q példák, mint Győr, Kaposvár vagy Orosháza város- tervezése, ahol a reális feltételeket rögtön felismerték. Kulturális és oktatási intézmények működésére, fenntartására 16 milliárd forint, felújítására közel 1 milliárd forint jutott. Igen kedvező, hogy a tanácsok az óvodai helyek számának növelését elsőrendű feladatnak tekintették, 1971—72-ben már a IV. ötéves terv előirányzott fejlesztésének csaknem kétharmada i megvalósult. Az általános iskolai diákotthonok fejlesztése ugyanakkor nem érte el a tanácsok által tervezettet. A kö- zéDiskolai tantermek, kollégiumi helyek népgazdasági előirányzatának alig több mint fele valósult mea. Nem jobb a helyzet o szakmunkásképzés beruházásainál sem. Az oktatási színvonal javításának és korszerűsítésének feltételeit pénzügyi oldalról folyamatosan biztosítjuk. 1972-ben például az intézmények felszerelésére, szemléltető eszközök beszerzésére 490 millió forintot fordítottak a tanácsok. Ez 17 százalékkal magasabb az előző évi összegnél. Az oktatás mellett az állam a népművelést újabb és újabb formákban támogatja. A népművelési intézmények kiadásaikat 10 százalékkal növelhették, j ez kereken 2 milliárd forintot jelent. A szociális és egészségügyi kiadások összege 38 milliárd forint. Ebből mintegy 9 milliárd forint az egészségügyi intézmények fenntartását, közel 1 milliárd forint a felújítást szolgálta. Ez összességében megfelelő pénzügyi segítséget od az elmúlt évben hozott egészségügyi törvény végrehajtásához. Elmaradás a beruházásoknál van. 1972-ben 1260 kórházi ággyal bővült a hálózatunk, de az 1971. évi fejlesztéssel együtt ez még mindig csak a IV. ötéves terv időarányos mennyiségének 60 százaléka. A qyermekintézmények hálózatának bővítésére és ellátásának javítására tett intézkedések eredményeként a már említett | óvodafejlesztéseken túl 1972- ben több mint 1600-zal nőtt a bölcsődei férőhelyek száma, az eqy bölcsődei helyre jutó kiadás pedig meghaladja az évi 14 000 forintot. A szülők ennek 1/5-ét térítik. A gyermekintézmények hálózatának kiterjesztésével és a pénzbeni juttatásokkal fokozatosan szüntetjük meg a családi jövedelmeknek a gyermekek számától függő különbözőséget. A lakosság lövedelmei és az árszínvonal A lakosság jövedelmeinek jelenleg több mint egyharmada közvetlenül a központi pénz- I alapból származik, különböző j juttatások és bérek formájában, | nagyobb része a vállalatoktól, j A reálbérek növekedése a múlt évben a tervezett 2,5 százalék- j tói két tizeddel elmaradt. A j kereseteken belül nőtt a nyere- j ségrészesedés és különösen j gyorsan a prémium és jutalom. Ezek a vállalati források az évi I bérhez viszonyítva tavaly 8 százalékot értek el. Ez évben az ipari és építőipari bérarányta- | lanságok enyhítésére, a nagy- í üzemi munkások életszínvona'á- j nak emelésére, az iparban átlagosan 8 százalékos, az építőiparban 6 százalékos közporti béremelést hajtottunk végre. A vállalatok ezt helyesen kötötték össze a szokásos évi béremeléssel. Az elveket és azok gyakorlattá váltását megvitatták dolgozóikkal. A bérnövelést az előírt mértékben differenciálták a nők, a nehéz fizikai munkát végzők, a több műszakban dol(Folytatás a 4. oldalon.) Hatékonyabb támogatást a kedvezőtlen adottságú tsz-eknek! Komár András baranyai képviselő felszólalása a parlamentben Tisztelt országgyűlés! Kedves Elvtársak! A múlt évi gazdálkodásról szóló jelentés és az élettapasztalat is bizonyítja, hogy a legtöbb munkaterületen tisztességes munka folyt és jól gazdálkodtok az anyagi javakkal is. örömmel tapasztaltuk, hogy a tanácsok önállóságának, köztük gazdasági, illetve gazdálkodási önállóságának növelését jól szolgálta az 1971. évi tanács- törvény. Ennek hatására is figyelemreméltóak azok a kezdeményezések, amelyek a tanácsok gazdasági erejének növelésére, ezzel együtt a települések dinamikusabb fejlődésére irányulnak. Az olyan aprófalvas megyében, mint amilyen Baranya is, ahol 4 város mellett 316 kisközség is van, óhatatlanul elaprózódnak az anyagi eszközök. Baranya iparszerkezete nem szerencsés. A kitermelőipar magas aránya mellett lassan fejlődik a feldolgozó ipar. Szénbányászatunk is veszteséges. Mindez káros hatással van a tanácsi bevételekre is. Esetenként és helyenként jelentős bevételi kiesések fordulnak elő. Ezért arra kérem a tisztelt kormányt, és ezen belül a Pénz- üayminisztériumot, hogy a jövőben az anyagi javak elosztása során kapjunk több központi segítséget a tanácsokhoz tartozó területek fejlesztéséhez. Szeretném megemlíteni a termelőszövetkezetek műszaki fejlesztésének egy-két problémáját is. A modernnek nevezhető erőgépek nagyon drágák. Gondolok itt elsősorban a Kirovec és Johntér traktorokra, melyek ára megközelíti az egymillió forintot. így vannak termelő- szövetkezetek, melyek egy ilyen gépnek a megvásárlása esetén kimerítik az egy évi fejlesztési alapot. Másik ezzel kapcsolatos probléma, hogy a gépek amortizációs kulcsa ma már elavult, újra felül kellene vizsgálni, szükség szerint módosítani azokat Ugyanis vannak olyan gépek, melyeknek az amortizációs idejük öt év, holott azok már három év után használhatatlanná válnak. Kissé részletesebben kívánnék foglalkozni — persze teljességre való törekvés igénye nélkül — a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek gazdálkodáFigyefemreméító megállapítások, őszinte vélemények (Tudósítónk telelonjelentése) „Az országgyűlés köszönti a magyar munkásosztályt". Ezekkel az alkalomhoz illő ünnepélyes szavakkal nyitotta meg tegnap a parlament nyári ülésszakát Apró Antal, az Ország- gyűlés elnöke. 1948 júniusában ebben a teremben született meg a magyar munkásosztály egységes pártja, s o 25 éves munkásegységet a képviselők hosszantartó tapssal köszöntötték, * Figyelemreméltó megállapításokat hallottunk dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter expozéjában. Néhányra ezek közül érdemes jobban odafigyelni. Elmondta például, hogy „népgazdaságunk teljesítőképességét az elmúlt évben megfontoltabban vettük igénybe", de mindjárt figyelmeztetett arra: „ez nem jelenti azt, hogy minden rendben van már". Tovább javult a beruházási helyzet, a költségvetés bevételének növekedési üteme nagyobb volt a kiadásokénál — ez a költségvetés egyensúlyának erősödését je- jenti ... A cipőiparban a nyereség egyharmadát a reklamációk emésztették fel . . Egyes vállalatoknál ahol komolyan ve- s i|c a szervezést, ott jelentékenyen emelkedett a termelékeny- í séa másutt viszont tovább dúz- I zadt az alkalmazotti létszám, j Mindenki számára megszívlelem | dő megállapítás: „nemcsak I komputerekre, szervezési intéz- , kedésekre van szükség, hanem rendszeres, határozott fellépés- j re a célszerűtlenségek ellen". ; És arra is jól oda kell figyelni, j hogy „egyre kevesebb lesz a munkáskéz, amit a termelékeny- j ség növelésével, korszerű gé- ; pék, berendezések alkalmazásá- j val kell pótolni." Szólt a miniszter a lakásépítés problémáiról és Pécset is említette, mint egyikét azoknak a városoknak, ahol rendkívül súlyos helyzetet teremtett a lakásépítés ütemének csökkenése. Bíztató, hogy a pénzügyminiszter határozottan kijelentette: az építési ütem ,j elengedhetetlen gyorsításához \ szükséqes fedezetet a költség- vetésből kell előteremteni! Az expozét nagv figyelemmel kísérték a képviselők. S milyen véleményt alkotott erről Baranya megye új kéoviselője No- vies János elvtárs? — A pénzügyminiszteri expo- i zé nagyon reális képet adott gazdasáaunk életéről. Nyíltan megmondta, hogy vannak még j problémáink, de úgy látom, most már javult a helyzet. Az I elmondottak alapján az a véleményem, hogy g következő években jobbakat fogunk hallani, — És mint új képviselő, milyennek látja az országgyűlést? — Izgalmasnak. Én már sokszor jártam ebben a Házban, különböző alkalmakkor, de ez valahogy más. A költségvetés tegnapi vitájában a képviselők őszinte vé- ; leményt mondtak országos i gondjainkról, gazdálkodásunk helyzetéről. Nagy figyelem ki- ! sérte Orbán László, művelődés- ! üqyi miniszterhelyettes felszóla- I lósát, a kommunista képviselők nevében fogadta el a költségvetés teljesítéséről szóló jelentést. Az ő felszólalásának emlékezetes és természetesen örvendetes megállapítása, hogy nálunk ma már egyre inkább a középfokú műveltséq megszerzése válik á'talánossá. Hoqy ez így van abban történelmi jelentőségű szerepe van az iskolák 25 évvel ezelőtti államosításának. Tegnap kapott szót Komár András, Baranya megyei képviselő, aki az ülés berekesztése előtt mondta el Baranya mező- gazdaságánnk időszerű, de országos érvényű gondjait. Hársfai Istvá*» sónak problémájával, elsődlegesen az állami támogatások eredményessége, hatékonysága szempontjából. Közismert, hogy mezőgazdasági termelőszövetkezetek állami támogatása egyrészt minden termelőszövetkezetre vonatkozik. Emellett megkülönböztetett állami támogatást kapnak az úgynevezett kedvezőtlen adottságú termelő- szövetkezetek. Az elmondottakból logikusan következne az, hogy a kedvezőtlen adottságú j termelőszövetkezetek — mivel ! kétfajta állami támogatásban ! részesülnek — az állami dotá- ! ciónak nagyobb részét kapják meg. A helyzet azonban a gya- i korlatban más. Megyénkben az elmúlt esztendőben 26 termelőszövetkezet : kapott árkiegészítéses, 8 pedig jövedelemkiegészítő állami tá- ! mogatást. E termelőszövetkezetek az összes szövetkezeteknek mintegy 34—35 százalékát teszik ki, és az összes szövetkezeti földterület 31 százalékán gazdálkodnak. Ugyanakkor az 1970—71-es években a megye összes termelőszövetkezetének állami támogatásából 20—25 százalékban részesedtek. Az elmúlt évben javult valamelyest a helyzet, részarányuk 28,3 százalékra nőtt, ami azonban —- mint látható — még mindig kisebb, létszámukhoz és terület- nagyságukhoz viszonyítva is. E tény annak a következménye, hogy a beruházások állami támogatása nagyrészt a jó eszköz- ellátottság szempontjából is kedvezőbb körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezeteknél csapódik le. Ebből következik, hogy a támogatási rendszer nem segíti kellő hatékonysággal o termelőszövetkezetek kiegyenlítődését, így a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek bz anyagi, műszaki, technikai ‘ bázis megteremtésének terén egyre inkább lemaradnak. Indokolt volna tehát az állami támogatásnak azt a formáját erősíteni, amelyik a fejlesztéshez való hozzájárulást jelenti, a helyi adottságokat jobban figyelembe veszi és erőteljesebben hat a műszaki fejlesztés gyorsító sá ra. Úgy vélem, hogy az ágazati, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumnak, valamint a Pénzügyminisztériumnak együttesen kellene megtalálni a lehetőséget orra, hogy a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek lemaradását a fejlesztési hozzájárulás fokozásával mérsékelni lehessen. Szabad legyen az elmondottakhoz hozzátenni, hogy a termelőszövetkezetek részérőt a gazdálkodás, a munka és üzem- szervezés korszerűsítésével sokat tesznek a különbségek mérséklésére, az elmaradás csökkentésére. így megyénkben a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek többsége ésszerűen leegyszerűsítette a termelés szerkezetét, munkaerő szempontjából intenzív kultúrákat — az általában rosz- szabb munkaerő ellátottság miatt — kevesebb helyen termesztik, az állattenyésztésükben mindinkább a tehéntartás és a szarvasmarha hizlalás dominál, aminek jövedelmezővé válását a kormány intézkedése biztosítja. Ennek hatása a főbb termelési mutatókban is tükröződik, így például: 1972-ben — 1971- hez viszonyítva az összes szövetkezet által produkált halmozott termelési érték előállításában a részarányuk 19,3 százalékról 20,8 százalékra, a nettó árbevételben 19,5 százalékról 20,4 százalékra, a szövetkezett bruttó jövedelemből 22,3 százalékról 22,8 százalékra nőtt. A tendencia tehát kedvező, de a különbségek mérséklődése rendkívül lassú ütemű, amit — úgy vélem — a következetesebb és nagyobb arányú fejlesztési célokot szolgáló állami támogatás tudna gyorsabbá tenni. Az 1972. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot elfogadom.
