Dunántúli Napló, 1973. május (30. évfolyam, 109-138. szám)
1973-05-13 / 120. szám
Galambosi László: Surrogó homályban Az éjjel harkály-városokban jártam. Surrogó zöldet tükrözött a szárnyam. Koppant a csőr. A tollas őr gallyat nyitott a surrogó homályban. Itt-ott csörrenő hegyes kalapácsok jelezték merre dolgoznak az ácsok ... Torkúit az ég. Kéreg-cserép villantott mohát hullató szilánkot Fejem a hajnalcsillag tüze érte. Úszni kezdett a pirkadat erkélye. Szúnyog-szőtté levegőbe füstöt kavart a ködök banya-népe. Tágult a tó. A csermelyek fölszólítok, hideg nyelvükkel nyaldosták az ágat. Csavargó őz testén a gőz tojás-fehér lepkéi bújócskáztak. Indázó láng. A harkály-városokban izzik a lomb-rés. Csőr-kalapács koppon. Kerek begyét mossa a Kék t énekelnek az égi harangokban. A párt zászlaja alatt A kommunista főispán H avas, zimankós februári délelőttön kerestem fel Endresz György utcai lakásán dr. Boros István elvtársat. Megdöbbentem, amikor érdeklődésemre elmondták, hogy csak a 400 ágyas klinikán tudok vele beszélni. Szerencsére, csak könnyebb betegséggel, kivizsgálás végett volt a kórházban. Most ismét jó egészségnek örvend. Amikor néhány évvel ezelőtt a Pécsi Levéltárban, az Országos Levéltárban, o Párttörténeti Intézet Archívumában, a Megyei Pártbizottság Archívumában megyénk felszabaduláskori történetét kutattam, a sok folyómétemyi iratanyag között lópten-nyomon találkoztam nevével, megfontolt, körültekintő, »kos intézkedései szinte ámulatba ejtettek. Ki ez az ember, akinek vezetésével, irányításával elindult megyénk az új távlatok, új fejlődési lehetőségek felé? Dr. Boros István 1891-ben a Fejér megyei Sárosdon született. A világháború kirobbanásának idején természetrajzvegytan szakos tanári diplomát szerzett a budapesti tudományAmikor már a Csendes-óceánnál is véget értek a csaták, Boros István 1922-ben visszatért Magyarországra. Az ellenforradalmi Horthy-rendszer a csóti gyűjtőtáborba, majd a székes- fehérvári katonai börtönbe zárta. Innen amnesztiával szabadult ki és utána Pécsett telepedett le. Forradalmi, politikai tevér kenységét a rendőrség állandó ellenőrzése miatt nehezen folytathatta, de folytatta. A pécsi városi kereskedelmi fiúiskolában kapott tanári állást. Egyetemi doktori oklevelet szerzett 1925- ben. A 30-as éveknek egyik legnagyobb Baranya megyei politikai pere a Haraszti-féle illegális kommunista szervezkedés volt, amelyet a rendőrség 1933-ban leleplezett. Dr. Boros István is részt vett a szervezkedésben, ezért eltanácsolták a tanári pályáról. Közel 3 évig nem kapott munkát a haladó gondolkodású pedagógus. Később egy biztosító intézetnél alkalmazták. A biztosítási alkalmazottak számára jó legális lehetőség nyílott az illegális munkára. Az ügyfeleket felkeresve ismét folytathatta felvilágosító, propaganda munkáját. Boros elvtárs 1937-ben felkereste a szovjet nagykövetséget a Szovjetunióba történő kitelepítése érdekében. Azt a választ kapta, hogy inkább maradjon Magyarországon, folytassa az illegális munkát. így is tett. A német megszállás után a Gestapo letartóztatta. Kiszabadulása utón a pécsi szőlőhegyekben bujdosott Amikor a szovjet csapatok 1944. november 29-én megérkeztek Pécsre, új helyzet keletkezett városunk, megyénk, dr. naszait a koalíciós pártok beadványait stb., s a döntések szinte kivétel nélkül mindig megnyugtatóak, emberségesek voltak, a haladás ügyét szolgálták még egyszerű személyi ügyekben is. Pedig roppant nehéz volt a feladat, hiszen 1945 elején a debreceni ideiglenes kormánnyal még nem lehetett közvetlen kapcsolatot fenntartani. Dr. Boros István 1947-ben Budapestre került a külügyminisztériumba, majd 1948 ban diplomáciai megbízatást kapott. A diplomáciai munka befejezése után, 1949-től 1960-ig a Nemzeti Múzeum Természettudományi Múzeumának főigazgatója lett. Közben tudományos fokozatot szerzett: kandidátus lett. Jelentős szerepet vállalt a magyar tudományos élet szervezésében, irányításában: 1952— 1960 között a Magyar Biológus Társaság főtitkára. Nyugdíjazása óta is állandóan dolgozik, cikkei jelennek meg tudományos és irodalmi folyóiratainkban. A forradalmár, a pedagógus, a tudós ma 82 éves és jelenleg életpályájának megírásán dolgozik. Tornyosulnak már íróasztalán a kézirathalmok. Életművének részletes, hiteles elemzése — úgy vélem — az egyik legizgalmasabb és legtanulságosabb olvasmány lesz a baranyaiak, a pécsiek számára. Nagy érdeklődéssel várjuk könyvét. Amikor e kis életkép megírásának befejezéséhez érek, úgy érzem, kellene még valamit összegezésképpen írnom. De a nagy szavak, a retusált gondolatok távol állnak Boros elvtárs életútjától. Az igazi forradalmár szerénysége, a dolgozó nép ügye állandó szolgálatának készsége, a tudós kitartó, szívós munkája nem tesz szükségessé kiagyalt befejezést Jó egészséget hosszú életet kívánunk, kedves Boros elvtárs! Dr. Fehér István Somogy megyei képzőművészek kiállítása Az örökség súlyát vállalva... Első alkalommal mutatkoznak be együttesen Pécsett a Technika Házában rendezett kiállításukkal a Somogy megyében élő képzőművészek. Szomszédos megyénkkel rendszeressé váló kulturális kapcsolatunk egyik bizonyítéka ez a kiállítás is — résztvevői közül néhánynak volt már önálló tárlata Pécsett, másokra a dél-dunántúli területi tárlatokról emlékezhetünk. így, ha kiállításuk nem is hat a felfedezés erejével, legfrissebb c'- kotásaikból azonban átfogó ke pet nyerhetünk a megye képző- művészeti jelenéről. E területi tárlót jól szemlélteti azt, hogy az azonos lakóhely, környezet — nemcsak látványszépségével, de szellemi-közösségi tartalmával, hagyományaival mint válik ihletőjévé, egyik összetevőjévé az alkotó munkának. A tójélmény meghatározó jellegére utal az ilyen témájú képek sokasáqa. Megjelenítésük azonban a különféle értelmezéseknek, vftlóságlátásnak van alárendelve. A konkrét látvány érzékletessége az uralkodó Ge- ró Kázmér, Ruisz György, Völgyi Dezső, Szirmainé képein. A látvány hangulatának posztnagybányai szellemű, érzelemmel telítődő visszadása ez irány késői továbbélését jelenti, - csupán néhol történik kísérlet ennek meghaladására a képfelületen az anyag öntörvényű, szabadabb formálódásának tett dekoratív engedményekkel. Átírtabban jelenik meg, s más funkciójú a táj Csiszár Eleknél vaay Szekeres Emilnél. Csiszár képeiről szinte eltűnik a tárgyi motívum - helyette valami végzetes erő által egymásra torlasztott, összetapasztott festéknyalábok ritmizálják a felületet, s kelnek önálló életre. A nagy, nyugodtabb felületek szerkezetessége Helyett e nyers, vaskos, szinte plasztikus festék- pászmák indulatközlő ereje érvényesül (Nódvágók). Színvilága többnyire a monochrómiáíg egyszerűsödik. Nagyobb hangsúlyt kap a szerkezet Szekeres Emilnél. Tragikus élményeket kifejező képein szimbólum-te- remtő kísérlet s eay konstruktívabb szemléletmód találkozik össze. A dekorativitás és szűr- realitás erőteljesebb hangsúlyával a Rekviem tíz lapból álló grafikai sorozata a nonfigurá- cióhoz érkezését mutatja, s új korszakát, újfajta tájékozódását jelöl' alkotójának. Felületeit kollázzsal gazdagítja. Szürrealista értelmezésű táj Ungvári Károly Szülőföld című képe. Leitn Sándor kompozícióival ismét bizonyítja bravúros tehetségét, felkészültségét. Szellemes megoldásai mögött nem mindig világos azonban a szándék, a határozott gondolati célkitűzés. A montázs eszköz arra, hogy az egymás mellé vágott részletek új jelentéssel kapcsolódjanak egymáshoz. Leitner képein a figurális és nonfiguratív részletek nem csupán formai, hanem gondolati egységbe szervezését kísérli meg. E motívumoknak mégsem annyira a „tárgyi motívumokat közömbösítő", mint inkább dekoratív funkciójuk van. A vázlatos festékcsíkok, pászmák absztrakt felületei közé klasszikusan megfestett figurát komponál. Betűk, számok kerülnek melléjük, majd naturalisztikus csendéletrészlet élénk színessége vonzza a kép egy másik részletére tekintetünket (IV. Károly igazolványa). Szindbádjón a figurális motívum ismétlésével hoz újat, s e megoldással itt gondolatközlón, eredményesen él. A népművészettel, a néphagyományokkal való kapcsolata révén köthető Somogyhoz Szabados János, s még nyilvánvalóbban Honty Mária munkássága. Mítoszteremtő erővel építi a népi kultúra motívumait festményei részévé Szabados János. Nem külsődleges, s formailag alig megragadható e kapcsolat, képeinek sejtelmes világa alig képzelhető el a nép szellemi kincseinek élményháttere nélkül. Egy-egy ornamen- tum, mézeskalács-figura cikor- nyás vonaldísze, egy suiykolófa geometrikus foltja vagy egy galléron megjelenő mintasor utalnak erre. A? általános emberi sorsot, életet átszövő, rit- mizáló élmények, végletes ellentétpárok képeinek témái: öröm-gyász: nappal és éjszaka. A népművészet nyers színlátása harsog a Somogy és az Onnep vitális színvilágában — e színadással a formák szerkezetesHonty Márta: Néphagyomány L ségét dekoratívvá oldja. Képeinek színessége, üdesége kellemes változatosság a sok visszafogott. melankolikus, redukált és tört színekre hangolt festmény között. Néphagyományok, szokások ezúttal is a témái Honty Márta rafikáinak és gobelinjének. vekkel ezelőtt kialakított formanyelvében, témáiban alig észrevehető a változás. Nagyméretű faliszőnyege végre valódi anyagában megvalósulva mutatja alkotójának gazdag fantáziáját, kulturált színvilágát. Épp színvilága árulja el először a tudatos alkotót. Színes, azonos méretű, vegyes technikával megoldott képei is tulajdonképpen gobelin tervek. Ezeken azonban úgy tűnik — főként a kevés megvalósult, megszövött kompozíciója miatt — egyre távolodik anyagának követelményeitől. Ezek a tervek már túlzottan aprólékosak, (a festék csillogása is bántó) egyre nagyobb szerepe van a vékcny vonalak bonyolult szövevényének. Megszőve puhábbá, szabálytalanabbá, természetesebbé válnának e túlzott precizitás merevségével jelentkező motívumok. A felületet teljesen kitöltő díszítményben a népművészek mívességének gondolata, bő mesélőkedve munkál, amely azonban korábbi munkáihoz viszonyítva nem a nagy egységek szervezése, inkább a részletek egyre nyugtalanabb, nyüzsgő megoldásai felé kanyarodott. A modorossá válás veszélyét elkerülendő megújulást sürgetnek. A szobrászati anyagban Bors István fa és vas konstrukciói barbár és brutális erők „bálványai". E kereszt alakú formák együttes elrendezése nem csupán egy gondolat variációinak mutatja e szobrokat, hatásuk felfokozódik csoporttá szervezésükkel. s a képzelet a Dózsa- évfordulón e történelmi tragédiát társítja élményhótterül. Bátrabb hangot, egyéniségük merészebb vállalását várjuk következő bemutatkozásukon. Szépen rendezett kiállításuk azt tanúsítja, hogy a megyét magukénak valló festők: Ríppl-Rónal, Vasrary, Bernóth, Martyn etikai példájával alkotnak, ez örökség súlyát, felelősségét vállalva dolgoznak a ma művészei Somogybán. Mendöl Zsuzsa Szirmainé, Bayer Erzsébet: Raggal a Dunán Raffai Sarolta: Királyi kegyből egyetemen. Még meg sem száradt a tinta friss diplomáján, amikor az Osztrák—Magyar Monarchia hódító érdekei hadba szólították. A háború megkezdése után rövid idő múlva orosz fogságba került. Ekkor kezdődött tudatos politikai tevékenysége. A hodzsemi fogolytáborban a haladó gondolkodású tisztek megalakították az Ekrazit nevű forradalmi csoportot, amely 1917-ben csatlakozott az októberi forradalomhoz. A csoport keretén belül megalakították a korrtmunista pártot, amelynek egyideig dr. Boros István volt a titkára. Az Ekrazithoz tartozó forradalmár hadifoglyok aktívan vettek részt az orosz proletariátus világraszóló küzdelmeiben, tevékenyen harcoltak az ellen- forradalmi fehérgárdistákkal szemben. Boros István életében is. Azonnal kapcsolatba lépett a szovjet csatiatok parancsnokságával, s teljes erejével hozzálátott a kibontakozásért, a konszolidációért folyó harchoz. A Magyar Kommunista Párt Pécs-Baranyai Szervezetének titkára lett, megyénk, városunk képviselője volt a debreceni ideiglenes nemzet- qyűlésben, majd 1945. január 4-én kinevezték Baranya megye és Pécs város főispánjává. Személye szinte felmérhetetlen nyereség volt a megye és a város számára. A szovjet parancsnok- sáq, a helyi haladó forradalmi erők, a becsületes pécsi és baranyai polgárok teljes bizalmát élvezte. Megyénk első kommunista főispánja szinte éjjel-nappal, megszakítás nélkül dolgozott. Ekkor 54 éves volt. Amikor olvasgattam a ma már megsárgult levéltári iratokat — közöttük a főispáni bizalmast —, találtam bányászleveleket. paraszti kérelmeket, pedagógusügyeket, egyházi személyek paA víz egyenletesen csörgött, átlátszó, háborítatlan folyamban, sokméteres alagutak hosz- szán végigbizseregve. 5ziszegó, vékonyka sírdogálás hangja járta be a falakat, panaszait csak a függöny puha redői fojtották meg, amint elveszni bolyháik rengetegébe terelgették. Kati a parányi mosdófülke nyirkos menedékében álldogált Tenyerei öblét a csap alá tartotta, míg forró csuklóit is elárasztotta az irgalmas hűvösség. Azután arcát újra megmerítette benne, maga sem tudta, egyvégtében hányadszor. S hogy a törölköző után tapogatva felpillantott, a félvak tükör az övé mellett a Főnök barna- szeplás, banánhéj-arcát is meg- törte-gyűrte s ringatta szelíden a sík felszín alatt megbújt hullámain. S mintha a nikkelezett csövek csápjai egyszerre növekedni kezdtek volna, lassan óvakodni feljebb és feljebb, kitapogatni a távolságot, láthatatlan, hideg permetüket a kislány gerincére csorgatva kegyetlen-kiszámítot- tan. A Főnök orca váratlanul gömbölyűvé, majd kétoldalt csúcsossá torzult: a tükörbéli mosoly fintorba veszett. — Félsz? — Kati lehunyta a szemét. — Rosszul érzed magad? — lágyult el a Főnök hangja. — Csak ... megszédültem — mondta végre o lány. A banánhéj-arc elkeskenyedett. — Ha nem akarod... ha nincs ma kedved ... A lány összeszedte magát — De igen! AkaromI... Azaz... nagyon szeretném. A Főnök ujjai a lány vállához értek, s beletévedtek a hátközépig érő haj tömegébe. — A legügyesebb tanítványom vagy... s ezzel a hajjal a legjobb reklám egyben — mondta szelíden. — Ne félj. Kati tenyerét sós pára futotta be, köpenye érdes vásznához tapasztotta hát mind a két kezét — Köszönöm, Főnök úr. — Köszönöd! — legyintett a Főnök. — A teremben csak engem figyelsz, érted? Körbejárod a fejet, s odapillantasz, rám. Intek majd, ha 'jól csinálod. — Igen, Főnök úr. Köszönöm. — Nna. Hát akkor... — állt félre a Főnök. A kislány keskeny szalagot húzott elő a zsebéből s a hosz- szú, nehéz hullámokban aláfolyó haját kapkodó, gyors mozdulatokkal kötötte össze a tarkója fölött, csak azután indult a terembe. Hallotta maga mögött a Főnök furnérlemez-lép- teit: finoman hersegett az új cipőtalp a szőnyegtelen parketten, de nem döngölt — a Főnök eleqánsan vékony volt járása könnyed, épp, mint a női hajakkal eljátszadozni tudó, varázslatosan gyengéd ujjai. Kati barátnőjét és munkatársát lelte az előkészített székben, a másik fodrásztanulót Jó hajanyag — könrtyebbült meg a kislány, míg a tartályt a mosáshoz odacipelte. — Se drótszálú, se haboson selymes: közepes minőség, elbánni vele álom. Akár egy hatalmas liften süly- lyedt volna alá az összeszokott félévente újra és újra ítélkező, időszakos vizsgáztató bizottság, vagy ők ketten emelkedtek volna ugyanúgy — Kati csak a fejet látta, meg Anicska szorongó arcát — egymást figyelték csupán, minden lélegzetvételükkel buborékokat koccantva egyenest a százas égők fényé1 t
