Dunántúli Napló, 1973. május (30. évfolyam, 109-138. szám)

1973-05-27 / 134. szám

Gondolatok a hangversenyévad utón Gazdag hangversenyévad á mögöttünk. Merészebben terve zett a Filharmónia, mint bár mikor korábban. Szokásos ze nekari és kamarazenei bérletei mellett három új bérletet bo csátott ki: kamarazenekari bér letet, a Bartók Vonósnégyes so rozatót és a Mesterbérletet. Ha tározott célja az állami hang­versenyszervezésnek, hogy mennyiségileg és minőségileg egy aránt az eddigieknél is több élményben részesítse Pécset. Nagy érdeklődés Közönségünk érdeklődése iga­zolta a bizalmat. Nemhogy nem csökkent a hangversenyek láto­gatottsága a magasabb kínálat folytán, hanem az egyes új ese­mények — o Mésterbérlet kon­certjeire gondolunk elsősorbcn — örvendetesen nagy érdeklő­dést váltottak ki. Azért gond is akadt: a Bartók Vonósnégyes vil' gszínvonalon előadott hang­versenyeit viszonylag kevesen hallgatták meg, talán az elő­adások szokatlan időpontja és helye (vasárnap este, a Járási Tanács díszterme) miatt. Azon nem kell megütődnünk, hogy a kamaraestek jórésze nem telt ház előtt hangzik el a Liszt-te­remben, a több mint tízszer né­pesebb fővárosban nincs tíz­szer ennyi kamarazenei ese­mény, a látogatottság mégis Pécsett kedvezőbb. Többen fel­figyeltek azonban egy olyan, káros jelenségre, miszerint kö­zönségünk egy része csupán a rangosnak számító, neves mű­vészeket felvonultató hangver­senyeket látogatja. Távol marod ugyanakkor számos igazi érték­től. a pécsi művészek produk­cióira pedig éppenséggel nem kiváncsi. Von igazság ebben a nézet­ben, de szerencsére csak rész­igazság. Számos pécsi művész, ts együttes koncertjén örven­deztünk ebben az évadban is egyfelől a jelentős művészi ér­tékek, a felelős és színvonalas előadás, másfelől pedig a kő- tr&nség-érdeklődés, elismerése ezerencsés találkozásénak. Nem Ids gondot és felelősséget okoz «1 Filharmóniának, hogy egyide- /(Weg gyarapítsa a pécsi zenei eletet nívósabb hangversenyek­kel, ugyanokkor fokozottan fog­lalkoztassa a Pécsett élő és dotgoző művészeket. A megol­dás sem egyértelműen sikeres minden esetben. Amennyire brűlünk, hogy a vidéken élő művészek sorából Bónlry József ás Gyemtán István idén január­ban elsőkként lettek a Filhar­mónia szólistái, ugyanakkor fáj­laljuk Is, hogy Gyermán István azóta sem jutott Pécsett méltó nyilvánossághoz. Ismeretesek o Filharmónia jövő évi műsorter- s«ei, így a két évadot együtt látva különösen szembetűnik, hogy pl. Gerö Pál, Hollay Ke- resztély, Kircsi László miért nem jut pódiumhoz, mások is csak Igen ritkán. Igaz, némileg kár­pótlást nyújt, hogy egyre több pécsi művész mind gyakrabban szerepel — általában nagy si­kerrel! - más városokban, azon­ban érthető a Pécsett élő mű­vészek igénye, hogy elsősorban átthonukbon szeretnének rend­Merfe tart zenei életünk? szeres kapcsolatot teremteni a közönséggel. Ezt o jogos igényt, amely megítélésünk szerint egy­ben a közönség jó részének is igénye, o jövőben fokozottab­ban figyelembe kellene vennie a központi hangversenytervezés­nek. Kitűnő előadások Az elmúlt évad igen sokszínű eseményei közül legelőször a zenekari Kodály-emlékestet emelnénk ki, amely négy dél­dunántúli megyében elhangzott, több ezer diákhoz is, közelvitte az ötvenéves Psalmus Hungaii- cus gyönyörű muzsikáját. A Ko- dály-évfordulóra emlékezett még a Liszt-teremben egy tartalmas kiállítás, amely Kodály pécsi, baranyai kapcsolatait, emlékeit és kisugárzását példázta. Szép kórushangverseny hangzott el a kiállítás megnyitóján. A felso­roltak pllenére keveselljük az évad Kodály-műsorszámait. Ahogy Budapesten a fél hang­versenyévad középpontiába Ko­dály életművének szinte teljes bemutatását állították, úgy Pé­csett is szívesen hallgattunk volna dolesteket és más ka- möra- s zenekari műveket Is. Jó néhány kitűnő előadás se­gítette századunk zenéjének to-, vábbi meghonosodását. A Bar­tók Vonósnégyes klasszikus szín­vonalú Bartók-játékára kell elő­ször is utalnunk, de emlékez­zünk a „XX. század szerzőinek kamarazenéje" című nagyszerű hangversenyre, zenekarunk ka­maraegyüttesének modern ze­nei bemutató estjére, Bartók Hegedűversenyére Gertler End­re előadásában. Sugár Rezső nagyszerű oratóriumának, a Hő­si éneknek sikeres felújítására, amely — egy Haydn-szimfóniá- val együtt — Budapesten is iga­zolta a pécsi zenei előadómű­vészét jó hírét és rangját. Saj­náltuk viszont, hogy Lamberto Gardelli hangversenyén nem hangozhatott el Sztravjnszkij Petruská-ja és várjuk, hogy a Filharmónia ígérete szerint pó­tolja Sziklay Erikának betegsé­ge miatt elmaradt modern mű­sorszámait. Pécsi sikerek Bár er elmúlt évadot inkább a kiegyenlített, megbízható színvonal jellemezte, emlékez­tetni szeretnénk néhány kiemel­kedő előadói teljesítményre is. így Lamberto Gardelli vezény­lésére, Tarjáni Ferenc kürtjáté­kára. Kiyoshi Shomuro gitár­estjére, a nagyszerű Bolognai Kamarazenekarra, a Bartók Vo­nósnégyesre, Lantos István Liszt-zongorázására, a Zemplé­ni-házaspár kétzongorás estjé­re, Hannes Kästner orgonálásá- ra. Kisebb számban, de voltak csalódásaink is: a Rádiózene­kar egyáltalán nem nyújtotta árt, amire képes, de többet vártunk a Magyar Kamaraze­nekartól, Falvai Sándortól, Vo- szy Viktortól és az Antal—Ruha szonátoesttől is. Igen fájlaljuk, hogy elmaradt Szvjatoszlav Rihter meghirdetett I vendégjá­téka, amely nemcsak egy évad, de egész zenei életünk kiemel­kedő eseményének ígérkezett. Orömmej emlékezhetünk a pécsi művészek teljesítményeire is. Filharmonikus zenekarunk, bár komoly létszámgondokkal és más belső problémákkal küzfl, határozottan lépett egyet ' előre a megbízható, színvona­las. kulturált játék terén. Kar­mestere, — az évad számos hangversenyének karmestere - Breitner Tamás, Liszt-díjat ka­pott munkásságáért. A Liszt Ferenc Kórus talán soha nem szerepelt annyit, mint az idén: sokrétű műsorral, számos vá­rosban. Magyar szerző orató­riumának ősbemutatója is be­fért a zsúfolt programba. A Sopianae-kamarazenekar je­lentős minőségi előrelépést mu­tatott fel, és komoly művészi színvonalra képes együttesként mutatkozott be o Zeneművé­szeti Főiskola kamarazenekara. Szólistáink közül igazolta eddi­gi jóhírét Bánky József, Borsay Pál és Paláncz Tamás, Vess Agnes hegedüjátéka már több, mint, ígéret. Pécsi sikerként örültünk ifjú Jandó Jenő újabb szép sikerének. Iskolai énekkaraink magas színvonalának elismerése az a nagydíj, amelyet a Művészeti Szakközépiskola zenei tagoza­tának leánykara nyert a rádió „Éneklő Ifjúság” versenyén. Amatőr kórusaink közül kiemel­nénk az AKÖV Bartók Béla Férfikarát, amely igen válasz­tékos műsor igényes előadásá­val igazolta töretlen fejlődését. A Nevelők Háza Kamarakóruso továbbra is tartja kivívott mű­vészi rangját; a Pécsett meg­rendezett pedagógus kórusfesz- tiváion is kiemelkedett a me­zőnyből. Ki szeretnénk még emelni a magyar zeneművészek dél-dunántúli csoportjának ren­dezésében megtartott moldovai szovjet zeneszerzők bemutató estjét, amelyen jelen volt a ma­gyar zenei élet számos kiemel­kedő személyisége. Egybehang­zó vélemények szerint a pécsi előadóművészek nagy felelős­séggel, magas művészi szinten tettek eleget kulturális misszió­juknak. Gazdag nyár Igen örvendetes, hogy a hi­vatalos hangversenyévad vé­geztével korántsem szűnik meg Pécsett a hangversenyéit. Foly­tatva a múlt évi kezdeménye­zést, ezen a nyáron is megren­dezik a Pécsi zenélő udvarok hangversenyeit, a székesegyhá­zi oratóriumesteket, a nemzet­közi zenei tábor hangversenye­it: a közeli napokban pedig Jandó Jenő szólóestjét hallhat­juk. Megszűnik végre Pécsett is a nyári holtszezon. Ahhoz azonban, hogy e nyári pécsi ze­nei események teljesíthessék va­lódi küldetésüket, az is szüksé­ges, hogy közönségünk éppen úgy magáénak érezze és láto­gassa ereket, mint a téli bérleti hangversenyeket. Egyre színesebb és gazda­gabb zenei élet körvonalai bon­takoznak ki városunkban. Az. szinte természetes, hogy a fej­lődés, a gyarapodás nem min­dig egyenletes, nem mindenütt problémamentes. Az összkép biztató: egyre több és egyre jobb muzsika hangzik el Pé­csett. Siesztay Zsolt Baranya első Derkovits-osztöndíjasa K ilenc éves korában Mar- tyn Ferenc adta kezé­be a ceruzát. Volt a Széche­nyi téren, a jelenlegi gyógy­szertár föíött egy műterem, benne egy rajzszakkör. Vala­mit kell csinálni a kilencéves gyereknek . . . Altorjai jelent­kezett az úttöröházba rádió­szakkörbe. Azután meggon­dolta magát, és Martyrr Fe­rencnél kötött ki ... Azóta rajzol, fest rendszeresen. Ké­sőbb, az általános iskola után fölvették az akkori Gép­ipari Technikumba. Rajztaná­ra azonban fölhívta figyelmét arra, hogy létezik egy Képző és Iparművészeti Gimnázium Budapesten. Habozás nélkül ezt választotta. Ezt követte a Képző- és Iparművészeti - Fő­iskola, ahol Főnyi, Barcsay és Altorjai István Domanovszky voltak a meste­rei ... A közelmúltban érkezett egy levél Budapestről. ,.A be­mutatott alkotások színvona­la, valamint a Derkovits Bi­zottság javaslata alapján a művelődésügyi miniszter önt Derkovits-ösztöndijban része­síti.” — Ez a legtöbb, amit egy képzőművész harmincon in­nen elérhet. Hogy itt lehetek Pécsftt — szülővárosomban - Derkovits-ösztöndijas, szavak­ba nem foglalható jó érzéssel tölt el. A díj hároméves tel­jes függetlenséget biztosít. Csak festenem kell. A Szalai András úti műte­rem tágas tetőteraszáról be­látni az egész várost. Ott fent o Hegyalja utca, ahol Altorjai gyermekkorát töltötte Ide látszik a ház . Ott az Ágoston téri iskola . a Tety- tye és a Havihegy. Csak „bo- | latoni" festőknél tapasztalha- ,* tó olyan jellegű ragaszkodás, kötődés egy tájhoz, mint omi Altorjai-nál Péccsel kapcsolat­ban jelentkezik, és aminek bizonyítékai ott feszülnek ha­zaköltözése óta készült vász­nain. Szereti ezt a várost és vállalja, hiszen úgy ismeri, mint a tenyerét. Reméljük, a város hasonlóképpen lesz ve­le. — dk — 1948. XXXIII. te. Huszonöt éve államosították az iskolákat „Mi csodálni valónk van azon, hogy a gyermekek, akiket 12—13 éves korukig mindenféle úri dolgokkal traktálnak, fáznak majd a kétkezi munkától, urak­nak képzelik magukat, nagyob­baknak, semhogy annakidején elégedett munkások, boldog szolgák vagy szolgálólányok le­gyenek." így érvelt a kötelező népokta­tás ellen a Katholikus Szemle 1900-as évfolyamának egyik cik­ke. Az idézet jelzi azt is, milyen feudális szemléletek akadályoz­ták nálunk méq a század folya­mán is a közoktatásügy korsze­rű megoldását. A kérdést végül is csak az is­kolák államosítása oldotta meg 1948. június 16-án. Az „1948. XXXIII. törvénycikk a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal összefüggő vagyontárgyak álla­mi tulajdonba vétele és sze­mészetének állami szolgálatba való átvétele tárgyában.” A törvényjavaslat készen állt, amikor az országgyűlés elé ke­rült a téma. Hosszú, kemény, helyenként áldozatokat is köve­telő politikai harc előzte meg egyáltalán a javaslat megszü­letését is. Az országgyűlési vitá­ban már érződött a harc pozitív kimenetele. De az érveknek még penge-éle volt. Bóka László a „kiszolgáltatott és megalázott néptanítók” nevében hadako­zott, „akik kört tehetséges né­pünk nem egy nagytehetségű fia kallódik, s okik felett most a megfélemlítés ostora csattog". Ortutay Gyula, a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter arra hivat­kozott, hogy „köznevelésünk fejlesztése o mostani sokfelé szabdalt, széttépett tanügyi igazgatásban, ahol a közokta­tásügyi kormányzat rendelkezé­seit sokhelyütt egyszerűen nem veszik tudomásul, lehetetlen." Európa példája, a nvagyáf tanügy nagy harcosainak kö­vetelései — minden összegző­dött abban a rövid, egyszerű szövegű törvényjavaslatban, amely „a közoktatásügy év­százados problémájára” készült pontot tenni, ezért jelentősége messze, minden addigi fölé magasodott A miniszter ezekkel a sza­vakkal zárta beszédét: ,A magyar kormány bízik abban, hogy az iskolaállamosí­tás lehetővé teszi jelenlegi nagy nevelésügyi feladataink meg­oldását és srilárd biztosítéka a magyar demokrácia jövőjének is. Demokráciánk eljövendő is­koláink szellemén, tanítási mód­szerein. egész szerkezetén épül jelentős mértékben. 1848 szelle­mében, Kossuth, Eötvös, Petőfi szellemében kérem a törvény- javaslat változatlan szövegű elfogadását.” Az országgyűlés elfogadta a törvényt, amely így 1948. június 17-tól életbelépett Dr. Fekete Miklós nyugdíjas tanar akkor a három megye középiskoláira kiterjedő hatás­körű, Pécsett székelő Tankerületi Főigazgatóság helyettes igaz­gatója volt. Az addigi kisszámú állami középiskola teljesen a rendelkezésük alá, az egyháziak a felügyeletük alá tartoztak (ez azt jelentette, hogy az oktatási­nevelési munkát ellenőrizhették és észrevételeikkel az egyházi felettesekhez fordulhattak), végül ide tartozott néhány ún. törvényhatósági középiskola is, amilyen Pécsett például a ke­reskedelmi fiú- és leányiskola volt. Mar fejje! nehéz már beleil­leszkedni azokba a bonyolult alá- és fölérendeltségi viszo­nyokba, amelyek o tanügyet jellemezték. — Az államosítás nem ért vá­ratlanul bennünket — mondja dr. Fekete Miklós. — Ismertük a megelőző vitákat, a dolog a levegőben volt, mindén gondol­kodó ember, aki a tanügy terü­letén dolgozott, tudta, hogy másképp lehetetlen megoldani a problémákat. A tankerületi főigazgatók személyes eligazí­tást kaptak Pesten, s a minisz­térium küldött egy lezárt boríté­kot, amelyet csak reggel lehe­tett fölbontoni. Az utasítás art tartalmazta, hogy minden egy­házi középiskolában nevezzünk ki új igazgatót, lehetőleg olyan világi tanárt, aki korábban is ott működött. Nekem volt egy előterjesztésem, azt megvitat­tuk, behívtuk a kiszemelt taná­rokat, esküt tettek, átvették az iskolák irányítását, minden a legnagyobb rendben írvent. Ál­talában az volt a benyomásunk, hogy az államosítás igen jól volt előkészítve. A tanévet még befejezték, lezárták, aztán nyá­ron kezdődött meg az igazi nagy munka. Ki kellett alakíta­ni a tantestületeket. A szerzetes- tanároknak Is fölajánlották a lehetőséget, hogy tovább mű­ködhessenek, sokan éltek is vele. Pécsett nagy segítség volt, hogy a Széchenyi Gimnázium előtte is állami volt, jálképzett, világi tanári karral. Sok helyre polgári iskolai tanárok kerültek, ők is nagyon jó képzettségűek voltak, ilyenformán tanárhiány nem lett. Pécsett egy ciszterci, egy je­zsuita gimnáziumot, egy tanító­képzőből, qimnáziumból és pol­gáriból álló zárda-komplexu­mot, egy református polgári is­kolát államosítottak. Dr. Rajczf Péter, aki ma is a Nagy Lajos Gimnázium tanára, szintén tevékenyen részt vett az államosításban. Akkori beosztá­sa tanügyi fogalmazó volt, a Vallás- és Közoktatásügyi Mi­nisztérium külső igazgatási sza­kában. A népiskolák ügyei tar­toztak hozzá.- Magyarországon rendkívül érdekes helyzet volt. Az. 1868, 38. törvénycikk srerint (ez Euró­pa első népoktatási törvénye volt) a. különféle szervek, intéz­mények csak fönntarthattak is­kolát, a kötelezettséget ez a törvény a községekre sózta. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a katolikus iskola tovább­ra is megmaradt annak, csak éppen egy iskolai alapvagyont kellett képezni, ami rendszerint kisajátított földeket jelentett, ezt aztán bérbeadták, a jöve­delmét az iskolára fordították. Legtöbb helyen persze az egy­házközség tartotta fenn mégis az iskolát. Viszont mikor az- ál­lamosításra sor került, már leg­több helyen államsegélyből, vagy részben abból éltek a ta­nítók. Sok községben két-hórom is- kofa is működött, egy-egy taní­tóval, egy-egy felekezet fenn­tartásával. A zűrzavar teljes volt. Az iskolák egyre nagyobb terhet jelentettek, sok helyen még az egyházi fenntartók is megkönnyebbült sóhajjal vet­ték az államosítást. — Amikor az iskolai alapva- gyonokat államosítottuk, tilta­kozás alig volt, ellenben prob­léma bőven. Volt, ahol ez adott földdarab „elvándorolt”, beszántották, alig tudták meg­mondani, hol van. Volt, ahol egyházi épületekkel alig szét- vólasrthatóan épült egybe ez iskola. A tanítók majdnem mind megmaradtak helyükön, csak egy-két helyen, ahol a kántori jövedelem magas volt, válasz­tották art. Volt azért néhány hely, ahol folyt a vita, egyhe- lyütt a templomban mise köz­ben visszakiabált a kántor a papnak, aki az államosítás el­len kezdett prédikálni ... Rajezi Péter kollégája Orsós László volt, a Baranya megyei Tanács Művelődésügyi Osztá­lyának közkedvelt Laci bocsija. a (1945-ig! „királyi”) magyar tanfelügyelői hivatal hajdún! dolgozója. Mivel foglalkoztok az államosítás előtt? — Érzékeltetésül egy „szto­ri” . .. Egy ügyön hét évig dol­goztam, ekkora halom akta gyűlt össze, ni! — A földtől egy méter... - Ez a siklósbodonyi tanító fa-ügye volt. Az a birto­kos ugyanis, akié a volt Bat­thyány uradajom lett, tönkre­ment, o föld a bankhoz került, az parcellázta és elodta. Igen, de a törvények szerint, akihez így a föld került, felelős volt o kegyúri szolgáltatásokért, vagy befizethetett az egyház- megyei pénztárba megváltást. Ezt elmulasztották, az új tulaj­donosok nem akarták a tanító­nak járó tűzifát kiszolgáltatni. Az volt a szokás, hogy ilyenkor a leggazdagabbat pereltük, az aztán a hozzájárulásért tovább perelte a többit... Míg a ki­rályi kúrián feküdt az ügy, a fákat kivágták, ez bonyolította az ügyet — Mivel fűtött akkor a siklós­bodonyi tanító? — Azt azért én minden év­ben behajtottam az egyházköz­ségen ... 1948. június 17-én, az álla­mosítási törvény életbelépésé­vel az iskolavezetők mindenütt - Orsós Lászlóék körlevele sze­rint — átvették leltárilag is az iskolát. Július 1-ig ez be is fe­jeződött. Nagyon sok helyen, ahol több iskola is működött e községben, helyi kezdeménye­zésre már egy iskolává alakulj tak. Vajszlón, Kaposszekcsőn voltak ilyen „együttműködő” is­kolák, de más helyeken is ke­vés probléma volt ebből, j — Akkor kezdődött a máso­dik felvonás... Az elvileg vég­rehajtott államosítást jogilag is be kellett fejezni. Két fős bi­zottságok alakultak, bár előbb csak ketten csináltuk, Cserdi Ferenc, aki ma is tanít Kom­lón és én. Kereken 365 iskolát kellett végigjárnunk, hogy el­végezzük a telekkönyvi átírást és döntsünk a vitás ingóságok­ról. Itt-ott veszekedés volt egy- egy zongorán vagy harmóniu- mon ... Út akkoriban még alig létezett, volt, ahol adtak sze­keret, volt, ahol nem. Ügy csi­náltuk, hogy kimentünk egy va­sútállomásig, aztán az onnan elérhető községeket végigjár­tuk, hétfőtől szombatig. Másfél évbe telt, mire mindez lezajlott. Voltak mulatságos esetek is. Mo­hácson egy épületet államosí­tottunk, amit mint óvodát vet­tünk fel, aztán kiderült, hogy tulajdonképpen bordélyház... Hogy milyen komplikált ügyek voltak ezek, azt mi sem bizo­nyítja jobban, mint hogy a volt *Píus Gimnázium egy telekköny­vi problémája csak pór éve ol­dódott meg: a templomszentély belenyúlt az iskola területébe. Évekig folyt a vita és a töpren­gés, hogyan lehetne kettévá­lasztani ... Huszonöt évvel ezelőtt való­ban a legnagyobb jelentőségű akció zajlott le a magyar köz- oktatásügy történetében. A ko­rábbi zűrzavar, feudális szerve­zettség, szétszabdaltság és vég­re nem hajtott „kötelező nép­oktatás” után elkezdődhetett egy egységes, új szellemű, va­lóban kötelező és mindenki szá­mára hozzáférhető iskolarend­szer kialakítása. Hallatna Erzsébet «5 á • -»**. ■yaa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom