Dunántúli Napló, 1973. május (30. évfolyam, 109-138. szám)

1973-05-17 / 124. szám

W73. május 17. ’ DUNÁNTÚLI NAPLÖ Aki árat mond... (4.) Burkoltan, nyíltan Mi tetszett Pécsett? Kuba magyar színészeket vár 1972-ben o vegyipar csökkentette o termelői árakat. így hitben élni, hogy az áiellenőr- lehetövé vált, hogy 12,6 százalékkal mérsékeljék a mosó- és zés, a számonkérés oldja meg a mosogatószerek, a szappanok fogyasztói árát, s kevesebbe kerültek más háztartási vegyicikkek szintén. Egy fecske nem csinál nyarat, ám — szerencsére — nem egyetlen már ez a „fecske”. Igaz, ma még több a nyílt és burkolt áremelés, mint ezek fordítottjai, a csökkentés. Persze, nincs értelme ott engedni az árból, ahol nem tudják kielégíteni a keresletet, ez csak a feszültséget növelné. Am jónéhány árunál lehetne kisebb is az árcédulán álló összeg, ha... Ez a „ha” azonban eléggé bonyolult. Újfajta komámasszony Nyílt árdrágítást követnek el ott, ahol a hatósági árat túllé­pik, szabad ár esetén pedig a méltányos hasznot meghaladó nyereséget kívánnak elérni. Bur­kolt az árdrágítás, ha az ár­számításban szereplőnél rosz- szabb minőséget vagy kisebb mennyiséget adnak a vevőnek. A tisztességtelen haszon — s ez fontos változás — ma már nem vállalatonként kerül mérlege­lésre, mint korábban, hanem termékenként. Szigorúbb az ár­emelési bejelentések elbírálá­sa, szabályozottabb az árkalku­láció. Mindezek az intézkedé­sek a vállalatok egy részét —, de persze ide tartoznak a szö­vetkezetek, a magániparosok is — újfajta komámasszony-játék kitalálására ösztönözte, óm nem az ollót, hanem a kevésbé szem­betűnő árnövelési lehetőségeket keresik. A gazdasági egységek egy másik része azonban kezdi fölismerni a tisztes árpolitika hasznát. Szándékosan nem említve vállalatneveket, inkább termé­keket, sokféle kender- és juta­áru, festék, több kötött holmi árát a termelők önként csök­kentették, ahogy a matracokét, konfekcionált ágyneműkét, ta­karókét, szintén. Olcsóbb lett a harisnyanadrág, egyéb ha­risnya, zokni, de ugyancsak ár­mérséklésként tudható be az is, hogy jelentősen fölemelték a televízió készülékek, az olaj- kályhák garanciális idejét. szorgalmazni. Közvetett eszkö­zökkel — gazdasági szabályo­zókkal —, s közvetlenül. Például utasításokkal. Március elsején lépett érvénybe a Könnyűipari és Belkereskedelmi Minisztérium együttes rendelkezése, amely előírja harmincféle gyermekru­házati cikk kötelező gyártását, mégpedig meghatározott minő­ségben, s változatlan áron való forgalomba hozatalát. Van, ahol a kereslet-kínálat szabad érvényesülése vezet ár- | csökkenésre. 1972-ben egyebek között a fejéskóposzta 33 szá­zalékkal olcsóbb volt, mint 1971- ben, kevesebbért adták a kar­fiolt, a kelkáposztát. A forgalom fellendülését célozta, hogy csökkent a halak, a befőttek, a dzsemek ára, a kötött alsóruhá­zati cikkeké, a ballonkabátoké; a nagy forgalom kis haszon még mindig jobb, mint a cse­kély eladás, semmi nyereség. gondokat. A tanács megszab hatja és ellenőrizheti, hogy mennyiért adják a helyi szük­ségletekre gyártott termékeket, mibe kerülnek a szolgáltatások, de sénki helyett nem képes megtenni a gazdálkodási intéz kedéseket, ahogy más árható ságok ugyancsak képtelenek er­re. A gazdasági életben ritkák a véletlenek, s nincsenek cso­dák. Az indokolt és az indoko­latlan áremelkedések sem ma­guktól valami titokzatos erő hatására mennek végbe. Az ár­növekedés okozat, tehát okok lelhetők mögötte. Ezek kutatása, indokolatlan részük fölszámolá­sa az árfelelősök dolga. S a j maga helyén, a maga munká­jában mindenki árfelelős. Fabio Alonso, kubai színházi j kálómmal is dolgozott a oalett- és televíziórendező, yalamint | együttessel. Hírünk tehát eiju- felesége: Karla Barro drama- j tptt Kubába, s az Alonso-Bor- turg az ősz eleje óta járják a ro házaspár most mór csak el- magyar színházakat, s most j mélyíthette ismereteit. Elsősor- Pécsre is eljöttek. A kubai—ma- ban persze a színházzal, saját gyár kulturális együttműködér művészetükkel törődtek, s ősz- jegyében tartózkodnak Magyar- . szesen százötven előadást lát- országon, s éppen azért, hogy j lak eddig, Pesten és vidéken. ezt a mind ez idáig csak eset­leges, laza együttműködést pontos, részletes, és kötöttebb terv váltsa fel. Mészáros Ottó A két kubai kulturális szak­ember persze nemcsak a szak- irodalomból ismerte a mag/ÄV színházi és általában kulturális életet, hanem — hasonlóan a szocialista országok kultúrájá­hoz — személyes kapcsolatok révén is. Hiszen sok magyar művész járt már a közép-ame­rikai országban s viszont is. Sőt, Pécsett Fobio Alonso név- 1 rokona, Alberto Alonso két al­Ezenkívül a vendégjárás lehe­tővé tette, hogy Pesten kissé megismerjék több európai or­szág színházművészetének ke­resztmetszetét. így nálunk lát­ták először a Royal Shakes­peare Company-t, a Gavella Színházat, az Atalier-t.’ Kézen­fekvő tehát a kérdés:- A ma élő színházi irányza­tok közűi melyik a legalkalma­sabb arra, hogy beültessék a mai kubai művészeti életbe?- Változtatás nélküli átülte­tésre egyik sem. S arról sem le­het szó, hogy csupán egy irány­Jó légkörben jobban megy a munka is A párttitkár tt Az igazi érdek Vevők piaca Arra, hogy ma még egyediek, s nem tömegesek ezek a pél­dák, a magyarázat a vevők pia­cában lelhető. Nem az áru ke­resi a vevőt, hanem megfordít­va. S ez természetesen árfelhaj­tó erőként működik. Vannak, akik kihasználják. S vannak, akik messzebbre tekintve dön­tenek a nagy forgalom, kis ha­szon elvét érvényesítve. Munka nélkül pénzt besöpör­ni nemcsak tisztességtelen, ha­nem veszélyes is, hiszen árufe­dezet nélküli jövedelmek kelet­keznek. Az, hogy a termelőnek, a kereskedőnek haszonra szük­sége van — ebből fejleszt, nö­veli a béreket, oszt részesedést stb. —, senki nem vitathatja. Arra azonban sem az előállító, sem az értékesítő nem töreked­het kizárólagos alapon, hogy minden áru nyereséget hozzon! Márpedig napjainkban széles körben él, hat ez a szemlélet. Nem egyszer teljesen figyelmen kívül hagyva a fogyasztói érde­keket. Az ilyen vállalati magatartás visszaszorítását a központi irá­nyításnak joga s kötelessége is Fölismerni a vállalat igazi érdekét, s annak megfelelő ár­politikát folytatni nem egyszerű feladat, de hosszú távon csakis J ez ígér boldogulást. Emelni az eleven munka termelékenysé- j gét, megkövetelni az anyagta­karékosságot, szorgalmazni — minőségrontós nélkül! — az olcsóbb anyagok, például szí­nesfémek helyett műanyagok alkalmazását: külön-külön, s együttesen még inkább a szi­lárd árpolitikához teremt kere­teket. Ahogy az állóeszközök jobb kihasználása —, mert azok amortizációja egyformán terheli a terméket ha egy, ha három műszakban működnek —, a ter­melés növelése — az állandó költségek nagyobb árumennyi­ségre oszlanak el — szintén. Sorolhatjuk tovább: a célszer­számok, célgépek ugrásszerűen növelik a termelékenységet, a gépi termelési programok nagy­mértékben csökkentik a veszte- | ségidőket, az átállási költsége­ket stb. A modern tömeggyártás megszervezése — példával élve j — lehetővé tette, hogy az öt év- | vei korábbi hatezerről 11000 tonnára növekedjék a IJarminckilenc éves ko- •* rukban nem sokan mondhatják el, hogy „már 25 éve dolgozom, rövidesen jubileumomat „ünneplem". Ha ehhez még hozzótesz- szük, hogy 14 éve műveze­tő, 8 éve pedig párttitkár, akkor egy valóban „izgal­mas", sokrétű, örömökkel és gondokkal teli munkás­életet tudhat magáénak. Balogh János a Szigetvári Cipőgyár egyik párta lapszerve­zetének titkára mondja önélet­rajzából ezt a néhány adatot. És még egyet: — Tegnap fejeztem be a mar­xizmus—le'ninizmus esti közép­iskolai tanulmányaimat. Nap mint nap művezetőként megfelelni a követelményeknek — aztán megoldani a titkári funkcióval járó feladatokat, „er­re naDonta másfél órám rámegy átlagban”, — egész embert kí­ván: Mert meg kellett birkózni azokkal a nehézségekkel is. ami sok esetben mindössze abból fakadt, hogy „nem értettünk szót egymással”. — Az elmúlt évet bizony rosz- szul zártuk — mondja, — jócs­kán elmaradtunk a tervtől. — Nyereségrészesedésként alig né­hány napot kaptunk, — azt is „előlegezve”. . . Nem egyszer hiába d ró háltuk a szekeret a I kátvúból kihúzni, — voltak öt­ronnura noveseujes a musu- , -----—- ----- ■* s zerek eladása, negyvenféle tér- ! letek, javaslatok a „hogyan. mék közül választhasson — s így valóban választhat! — a vevő. Korszerűbbet kap, olcsón. Ami nem boszorkányság: át­gondolt termelésfejlesztés, hosz- szú távra szóló üzletpolitika. Mindenki árfelelős Ahhoz, hogy valamennyi gaz­dasági egységre ez legyen a jellemző, jócskán kell még idő. Nagy hiba lenne abban a táv­ra, — gazdaságvezetőink meg­hallgatták uoyon, de aztán nem sok történt. A gondok csak tor­nyosultak — megoldás sehol. Ideoessé vált a hangulat és ez a légkör még csak tetézte a boákat. Borús képpel mondja ezeket a mondatokat, nagyokat sóhajt­va. Aztán legyint egyet a ke ré­vei, jelezve: „rég volt, elmúlt". — Ami elmúlt „tapasztalat­nak ugyan jó", de sokat nem érdemes rajta rqgódni — mand­Fehérgyarmat a hagyományos mérleggyártás új központja Számítógéphez kapcsolható mérlegek Hazánk egyedüli mérleggyár­tó vállalata, a hódmezővásár­helyi Metripond, az egyszerű, . mechanikus elven működő mé­rőeszközök helyett a korszerű, elektronikus vezérlésű berende- j zések gyártására rendezkedik i be. Terveikben már számító­géphez kapcsolható mérlegek gyártása is szerepel. A Metri­pond gyártmányaitól ugyanis már nemcsak az egyszerű súly­megállapítást, hanem a terme­lési folyamat bizonyos fokú irá­nyítását is megkövetelik a fel­használók. Az elektronikus ve­zérlésű mérlegek rendkívül pon­tosak, kis helyen elférnek, s távirányításúak. Az eredményt — villamosve­zeték segítségével — a mérési helytől bármilyen távolságra közlik, például központi vezérlő­teremben fényszámjegyekkel ki­vetítik, s így a munka irányítói szükség esetén azonnal beavat­kozhatnak a termelési folyamat­ba. Ilyen eszköz a 300 tonnás méréshatárú elektronikus ön*ő- üstmérleg, amelyet most a BNV-n is bemutatnak. Még fris­sebb hasonló újdonság — amelynek még csak a minta- példánya készül — az elektro­nikus, turbinás áramlásmérő, amely a csővezetékekben to­vábbított folyadékok mennyisé­gét méri igen pontosan, s így jól alkalmazhatja például a kő­olajipar, vagy a vegyipar. Gyors ütemben fejlesztik azo­kat az elektronikai egységeket is, amelyek az információt fel­dolgozzák, számjegyes formá­ban megjelenítik, kinyomtatják, lyukszalagra rögzítik, vagy köz­vetlenül a komputer tároló rend. szerébe táplálják. Ezeknek a rendkívüli felada­toknak a megoldására szinte az egész hódmezővásárhelyi gyárat az új követelményeknek meg­felelően alakítják ki. Emellett természetesen a nép­gazdaság több területén sokáig megmaradnok az egyszerű, mechanikus mérlegek is. Fzek gyártásának mintegy az új köz­pontjává a fehérgyarmati gyár­egységüket fejlesztik ki. Végle­ges kialakítására mintegy öt­venmillió forintot fordítanak. Most kezdték meg ott egy 14 millió forintos beruházással ké­szült új üzemrész műszaki át­adását. A gyáregység a jövő évtől már teljes üzemmel mű­ködik, s gyártja a különféle hagyományos mérlegeket. ja. — Ez év januártól itt a gyár­ban új gazdaságvezetök vették át az irányítást. Most az a leg­fontosabb feladata a mi párt- alapszervezetünknek is, hogy a gazdaságszervező munkát segít­sük, ehhez erősítsük az* üzemi demokráciát. Napi több mint ötezer pár cipő — döntő több­sége, exportra kerül — gyártása bőven ad feladatot. Ehhez pe­dig jobban kellett rendezni sa­ját sorainkat is. Nagy erő van a pártcsopor- tökban, ha azok a követelmé­nyeknek megfelelően szervezet­tek. Ez év elejétől valamennyi gazdaságvezetőt abbo a párt­csoportba „osztották be" —, amelyik szorosan összefügg gaz­dasági tevékenységével is, amelynek jól ismeri munkáját. Az alapszervezetek rendszeres beszámolóra kérték az új igaz­gatót, főmérnököt — és ók is igénylik a kommunisták vélemé­nyét, kérik javaslataikat, meg­hallgatják őket. — Most egy nyelven beszé­lünk és szót is értünk — mond­ja. r~ Kinevezések, jutalmazá­sok is szóba kerülnek, figyelem­be veszik javaslatainkat a dön­tésnél. — Az említett pozitívumok­nak a termelésre jó hatással kell lenniök ... — Meglátszik az eredmény — mondja. — Ez év első negyed­évében nemcsak teljesítettük, hanem még egy kis pluszt is hoztunk o tervhez képest mind o mennyiségi, mind a minőségi követelményekben. Sokat javult a dolgozók hangulata. A jó lég­körben pedig jobban megy a munka. Újabb ötletekkel, ja­vaslatokkal „álltak elő”. Meg­történik, hogy egyik üzemrész egy adott időben gyorsabban, könnyebben elvégezhető felada­tot kap, a másik üzemrésznek pedig nehezebb a munkája. Ja­vasolták: oda kell időnként át­csoportosítani az erőt, ahol a nehezebb munka megkívánja. Az üzemrészek kölcsönösen se­gítsék egymást. Tehát az üze­men belüli jobb munkaszerve­zéshez adtak ötletet. Megváló- I suli A „benti" intézkedések j nyomán kialakult jó légkört nö­velte a párt KB novemberi ha­tározata a béremelésekről. Jó J néhányszáz forinttal nőtt a dől- i gozók átlagkeresete. Talán mon­danom sem kellene, hogy meny­nyire helyeselték ezt, általános jó közérzetet váltott ki. Míg beszélgetünk, gépelt pa­pírt forgat a kezében, a párt- sze rve zet munka tervéi — Tény az, hogy most: min­den erőnket a gazdasági, a szervezési munka javítására for­dítjuk — mondja. — Többet kell foglalkoznunk például az anyag- ellátás folyamatosságával is — ez felveti a jobb kooperáció té­máját. Bevezetésre került a kö­tött ütemű szalag, — ez a szer­vezés kevesebb lazaságot en­ged meg. Minden szalagnál van hoqy úgymondjam egy „beug­ró” —, aki az esetleg néhány percre „kieső" munkás helyére lép. — A gazdasági munka javí­tása egyik .legfontosabb fel- i adat, de eredményességének sók összetevője van ... — így igaz. A gyárban több mint ezer ember dolgozik, — többségükben nők, —- figyelem­mel kell lenni az ő gondjaikra is. Korszerű fürdő, öltöző épült számukra. Külön műszakot szer­veztünk annak érdekében, hogy hozzájárulhassunk a tanácsi költségvetésből épült óvoda, bölcsőde létesítéséhez. Sok fia­talunk is van. Szervezzük soraik­ból az utánpótlást, — legutóbb például a KISZ ajánlására vet­tünk fel párttagot. Reggelenként jóval műszak­kezdés előtt érkezik a gyárba, —, mert „körül kell nézni, ho­gyan hagyta az előző műszak a munkahelyét, nincs-e meghibá­sodott gép, meg amit még el kell intézni,, hogy jól indulhas­son o munka". — Reggel bejövök, aztán kö­tetlen a munkaidőm — mondja. — De megéri. Ha úgy folytat­juk, ahogy kezdtük ezt az évet, akkor bizakodhatunk. Rajtunk múlik,. Garay Ferenc zatot kövessünk. Mi a kubai tö­megekhez akarunk szólni, s ez két követelményt jelent: a sti- lusgazdagságot és a társadal- | mi elkötelezettséget. Ezért a nu- szádik századi színházi irány- ! zatok közül a pszichológiai | irányzatok helyett talán mégis Brechtre van a leginkább szük­ségünk. — De a társadalmi elkötele­zettség semmiképpen sem je­lentheti az emberábrázolásról való lemondást. Avagy Kubá­ban Brecht elidegenítőnek ne­vezett korszakából kívánnak át­ültetni darabokat és stílust? — Semmiképpen sem mon­dunk le az emberábrázolásról. Hiszen Brechtnek másik korszo- ka is volt. Mi arra gondolunk, hogy például a sokféle csehovi értelmezés közül a pesti Hor- vai rendezte legutóbbi Három nővér előadást tartjuk jónak. — Ez viszont a pszichológiai realizmus jegyében született előadás. De van-e Kubában ehhez megfelelő szinészgárda? — Éppen a színészeket iri­gyeljük Magyarországtól. Itt olyan erős színészegyéniségek vannak, hogy szerintünk kevés dolguk von a rendezőknek. Ezért gondolunk arra, hogy né­hány színészt kiviszünk Kubá­ba, olyan sajátos alkalúakat, mint Sinkovits Imre, Psota Irén, Ruttkai Éva. — Mi tetszett eddig a legjob­ban a magyar művészetből? — A film és abban is Jancsó Miklós. — Ezenkívül? — A plasztika és a bábművé­szet. — S Pécsett? — A színházban jártunk ed­dig. Remek előadás a Falansz­ter — tavaly a Fővárosi Operett­színházban láttuk — és a Pécsi Balett szinte valamennyi pro­dukciója. — S mi nem tetszett? — Molnár Ferenc: Doktor úr című darabja. Általában nem szeretjük Molnár Ferencet, ki­véve a Pál utcai fiúk-at. D» megnézzük még Pécsett o Há­rom cilindert és a Bóbita Együt­tes műsorát. — Bartók, Kodály? — Mindkettőt ismertük Kubá­ban, hiszen például mindkette­jük jubileumát megünnepeltük. Most elmélyíthettük ismeretein­ket, s a legtöbbet a Kodály-fé- le énektanítási módszer adott nekünk. Ennek biztos jövője lesz Kubában is, mint eddig annyi országban. — Az eddigi tapasztalatok alapján van-e lehetőség a pon­tosabb együttműködésre a két ország között? — Természetesen. Bár még tovább utazunk a szocialista országokba, de o népművészet kivételével szinte mindent aló­i posan megismertünk. Még a | folklórról kell tapasztalatokat, élményeket szereznünk, s aztai* I készülhet a terv. De már most szeretnénk, ho az említett szí- I nészkivitel mellett néhány ren­dezőt, például Kaposvárról Zsómbéki Gábort, Pestről Ba'- barczi Lászlót kivihetnénk. A lényeg: ne túl sojátos egyéni­ségeket vigyünk, hanem a ma­gyar színházművészet és egyál­talán a magyar művészet vo­natkozásában a jellemzőeket. F. D. Lakatos szakmunkásokat, betanított lakatosokat, vasszerkezeti hegesztőket munkára, géplakatosokat tmk-ba MEZŐGÉP bonyhádi gyáregysége é

Next

/
Oldalképek
Tartalom