Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám)

1973-04-01 / 81. szám

I A pedagógus pártszervezetek, pártcsoportok, a kommunista pedagógusok, az iskolák vezetői nagy munkát vállaltak az állami oktatás felülvizsgálatában, a KB-határozat feldolgozásában, s a legtöbb helyen eredménye­sen segítik a határozatban meg­jelölt feladatok végrehajtását. A kommunista pedagógusok át­érzik feladataik súlyát, egyéni felelősségük nagyságát, az ok­tató-nevelő munka korszerűsíté­sében az új eljárások és mód­szerek meghonosításában a szo­cialista pedagógiai elvek reali­zálásában. Jól látják, hogy a végrehajtás során egyre összetettebb fel­adatokat kell megoldani. Újra és újra vissza kell térni olyan kérdésekre is, amelyeket egyszer már lezártnak tekinthettek. A mindennapi munka során látják, tapasztalják, hogy a határoza­tot nem minden pedagógus­társuk egyformán értelmezi, pe­dig az azonos értelmezés nélkü­lözhetetlen feltétele a cselekvési egységnek. Eldöntött kérdés Egy sor feladat már most megérett a felsőbbszintű dön­tésre. Megvalósítását a kor­mány döntése után, a közeljö­vőben, illetve az új tanév kez­detéig meg kell indítani. Ilyen pl. a tanulók túlterhelésének problémaköre. A felmérés idő­szakában, a kritikai szakaszban pedagógus, szülő, tanuló egy­formán bizonyította és tudta bi­zonyítani, hogy iskoláinkban tűrhetetlenné vált a túlterhelés. A túlterhelés egyik okát helye­sen a tantervi anyagban jelöl­ték meg. Akkor mindenki egyet­értett a tananyag csökkentésé­nek szükségességével. Ügy álta­lában ma is egyetértenek ezzel, de jelzik pártszervezeteink, hogy amikor konkréttá vált, megfog­ható közelségbe került a tan­anyagcsökkentés, egyéni, presz­Feladataink az oktatáspolitikai határozat megvalósításában Differenciált Kopernikusz tanai Magyarországon Az 500 éve született lengyel szellemóriás, Kopernikusz tanai csak nagyon lassan hódították meg az emberiséget. Újszerű világképének végleges győzel­méhez Nyugat-Európában is csaknem 250 év kellett, hazánk­ban ennél is jóval több. Pázmány Péter például — amint a Magyar Tudományos Akadémia emlékülésén Mátrai- né Zemplén Jolán professzor elmondta — még az 1600-os években is kereken elutasította a kopernikánizmust, bár gráci előadásai tanúsították, hogy igen behatóan ismerte az új eszméket. Kopernikusz első igazi ma­gyarországi híve a luteránus Késmárkon Frölich Dávid, II. Ferdinánd „császári és királyi matematikusa” volt, aki Anato- me Rcvolutionis Mundanae — „A világ forgásának vázlata” — című munkájában 1632-ben részletesen foglalkozott a Föld forgásának és keringésének kér­désével, nyolc évvel utóbb ki­adott kalendáriumában pedig határozottan állította, hogy a Föld mozog. Apáczai Csere János 1653- ban kiadott Enciklopédiájában azt állította, hogy a descartesii fizikával nincs ellentétben az a tétel, hogy az „ég közepén a Nap áll, és minden egyéb, te­hát a Föld is körülötte forog". Hasonló elveket vallott leydeni disszertációjában Köleséri Sá­muel, Szilágyi Tönkő Márton debreceni és Tőke Isfvón nagy- enyedi professzor. Ugyancsak elfogadhatónak tartotta Koper­nikusz nézeteit 1667-ben Philo- sophia Naturális című munkájá­ban Pósaházi János sárospataki professzor, Nádudvari Sámuel marosvásárhelyi tanár meg ép­penséggel a szószékről is Ko­pernikusz és Newton csillagá­szatát hirdette. De azért tény marad, hogy véglegesen csak a XVIII. század második felében „mozdult meg e Föld" Magyarországon, tízs okokból több >pedagógus ki- sok esetben szerencsétlenül be­fejtette ellenvéleményét. Egyes folyásolta a tanulók pályavá- tantárgyak esetében megoszlik lasztási elhatározását. Nem le­az érdekelt szülők véleménye is Pedig a tananyagcsökkentést, mint a tanulói túlterhelés meg­szüntetésének egyik lehetőségét, nem lehet általában végrehaj­tani. A párthatározat értelmé­ben i,s az egyik legfonotsabb feladatról van szó, amely nélkül az oktatási, nevelési célkitűzé­sek megvalósításában nem ér­hetünk el számottevő eredmé­nyeket. A határozat meghoza­tala előtti vitában lényegében az -egész társadalom résztvett. Szinte mindenki egyetértett az­zal, hogy általános és közép­iskoláinkban alapozó képzés fo­lyik, hogy a tanított tantárgya­kat nem tekinthetjük az adott tudományág zsugorított megfe­lelőjének, következésképpen el kell hagyni a feleslegesen rész­letezett ismeretanyagot, a szük­ségtelen terhelést jelentő lexi­kális részeket. Erről a kérdésről éppen úgy, mint a határozat többi pontjá­ról nem szabad új vitát kezde­nünk. Ez eldöntött kérdés. Az erre vonatkozó — közeljövőben hozandó — kormányhatározatot végre kell hajtani. Reméljük, pártszervezeteink segítségéve! azokkal a szakos tanárok­kal is, akik ma még bizonyta­lanok, aggodalmasjcodók, gyor­san meg tudjuk értetni, hogy nemcsak a más szakos kolléga, tantárgyának anyagából indo­kolt elhagyni, hanem minden tárgyból, minden szinten el kell hagyni azt, ami nem szcknálja a korszerű pedagógiai célkitű­zéseket. Fontos hangsúlyozni, hogy a túlterhelés csökkentésére előké­szített intézkedések nem a szük­séges tanulói megterhelést akar­ják megszüntetni, (enélkül nincs értelmes pedagógiai munka) ellenkezőleg az értelmes meg­terheléstől, a szükséges és reá­lis erőfeszítéstől szilárdan meg­alapozott ismeretek elsajátítá­sát várjuk, amely folyamatban mind a tanuló, mind a nevelő megtalálja oz alkotás örömét. Az osztályozás Intézkedés várható az osztá- ozás, értékelés merevségének Idására, illetve a készségtár- yak osztályozásának megszűn­ésére. Az aggodalmaskodók- >1 eltekintve a pedagógusok ílnyomó többsége megérti, ogy a mostaninál más, mé- ebb tartalmat kell adni az ér- íkelésnek. Meg kell szüntetni zt az osztályzatcentrikusságot, mely kialakult a tanulók, a ne- slők és a szülők szemléletében, lovatovább az osztályzat, az tlagosztályzat „céljává vált" z oktató-nevelő munkának és tanulásnak, ezenkívül széles őrben felhasználják fegyelme­dre is. Bármilyen nehéz is ér­zi beszélni, de értékelési rend- terünk, tekintettel a pontatlan­ig és a szubjektivitás nagy le- etőségére eltorzította a „te- etséges tanuló”, a „hátrányos elyzetű” fogalmát, s nagyon hét elhallgatni azt sem, hogy a sikerélményektől tartósan meg­fosztott tanulók kényszerűségből, „értelmét veszített erőfeszítés" nélkül járják az iskolát. Az említetteken kívül az új tanév beindításáig egy sor más sürgős feladatot is meg kell ol­dani, amelyek ugyancsak vált­hatnak ki ellenvéleményt szülők­ben és pedagógusokban egy­aránt. (Pl. a házi feladatok mennyiségének és körének meg­határozása, a kötelező heti óra­számok csökkentése egyes isko­latípusokban stb.) Pedagógus párt-alapszerveze- teknek egyik legfontosabb fel­adata a végrehajtásnak ebben a szakaszában az árnyalt diffe­renciált szemléletformálás. En­nek eredményeképpen tudják megteremteni és megerősíteni a tantestületek szellemi, politikai, pedagógiai egységét, amely alapveő feltétele a párthatáro­zat végrehajtásának. Ez a mun­ka nehezebb, mint az amit a felülvizsgálat időszakában vé­geztek. A tennivalók ismerteté­se, elemzése ma mást jelent, mint korábban. Folyamatosan tájékozódni kell a kiadott és várható intézkedésekről. Ismer­ve azt a közösséget, amelyben a feladatokat meg kell oldani, pontosan fel kell mérni az ered­ményes végrehajtás feltételeit, el kell hárítani akadályait. A 1 munkában bizton számíthatnak o pedagógusok túlnyomó több­ségére, akik a felülvizsgálat ide­jén is őszinte szándékkal segí­tettek a valóságos helyzet fel­tárásában. Mindig fontos feladat volt, de most különös felelősséggel • vé­gezzék az ifjúsági szervezetek pártirányítását. Őrködjenek azon, hogy az ifjúság ténylege­sen gyakorolhassa azokat a jo­gokat, amelyeket számára az if­júsági törvény, illetve a külön­böző rendelkezések biztosíta­nak. Ugvanakkor hangsúlyozzák, hogy az ifjúság jogainak min­den további kiszélesítése kizáró­lag a fiatalok fegyelmezett mun­káján alapulhat. Nem szabad, hogy a tanuló fiatalok félreért­sék a túlterhelés csökkentésére, az értékelés tartalmi változtatá­sára, a kötelező heti óraszám- csökkentésre tervezett intézke­déseket. Ezek nem törvényesített lazítást tűznek ki célul, hanem az értelmetlen tehertételtől meg­szabadítva, korszerűbb, jobban megalapozott ismeretanyag el­sajátításával akarják felkészíteni őket állampolgári kötelességeik teljesítésére, jogaik gyakorlásá­ra. Ivódjon bele szemléletükbe, hogy becsületes erőfeszítés nél­kül nem születnek számottevő eredmények. Szervezett együttműködés Más oldalról pedagógus pórt- alapszervezeteinknek fontos fel­adata az iskolai élet demokra­tizmusának fejlesztése, amelyet a tantestület minden tagjának, az iskolavezetésnek, sőt a ta­nulók -szüleinek is érezni kell. Jól átgondolt, szervezett együtt­működés nélkül nem birkózha­tunk meg a tennivalókkal. Tapasztalataink azt bizonyít­ják, hogy pedagógus párt-alap- szervezeteink többsége felkészült a feladatok végrehajtására, s bírja a pártonkívüli pedagógu­sok többségének bizalmát is, ami fontos feltétele a munka eredményességének. ' Csorba Tivadar a Megyei Pártbizottság politikai munkatársa Takáts Gyula Poétái trigonometria I. A démon A sátra úgy ragyog, mint páva farka és glóriát tart kecske-szarva. A tőgyét mindig új búcsus sereg kóstolgatja, mint a sórkány-tejet! II. A bálvány Igazuk van? ... Mindig az őrület lobbantja fel a tüzeket s a lángtól aki visszahátrál, jéggé lesz, mint a sarki bálvány? III. A szeráf A teret, a napot és az eszmét ki adhatná nekem?... Csak az vagyok, ki malmaik közt egyre csak kopik, oly annyira, hogy mór a szép is ótragyog! Látogatóban Takáts Gyulánál Kaposvár díszpolgára Nyár van. Kis Fiat 500-as küszködik a Dubrovnik-környéki szerpentinekkel. Megáll. Kiszáll egy — külsőre ötvenes úr. Map­pa. Színes kréta. A papíron a bokros, füves fennsík megtörik. Szakadékos szélvájta sziklák lankásodnak a tenger felé. Nagyívű út, Kompozíció — fény­ből. Tengerközelség. Mediterrán levegő reng az arasznyinál alig' nagyobb képkeretben az üveg alatt. Nézzük. Kaposvárott va­gyunk, Takáts Gyula szobájá­ban. A kép tavaly készült egy földközi-tengeri úton. — És a többi - a falakon? — Rippl Rónai, Egry, Rudnai, Nagy István . . . Gyermekkorom­ban Rónai udvarában festeget- tünk. Ez a kép például eredeti­leg Rónai egyik vázája akart lenni. (Gyermekfej. Kisméretű’ olaj.) A mester megfordította a féligkész vázát. Fej lett belőle. A háttéri zöld a kerti nyírfáké. Rónai rakta föl ... Vendéglátónk költő, író, mű­fordító, festő. Ezen kívül a geo­lógia, filozófia és földrajz dok­tora. Egyéves kora óta lakója és polgára, rövid ideje díszpolgára ennek a városnak. „Szőkébb hazája" ez - állítják sokan. De minek neki a „szőkébb haza”? Egyszerűen otthona Kaposvár, Somogy. Sokat köszönhet ennek a városnak. De talán még töb­bet köszönhet a város — neki. Az otthonát szeretettel, gondo­san alakító művész, művészet- történész keze nyomát sokáig őrzik még nemcsak a műalkotá­sok, könyvek, megmetszett gyü­mölcsfák, kacskaringós szőlő­tőkék — őrzi a város is. És példa marad a magatartás — a „to- kátsgyulai”. Emlékeznek, emlé­keztetnek rá. Az új múzeum, amelynek létrehozásáért olyan sokat harcolt, mint múzeumigaz­gató, hamarosan felépül. Kiről nevezik el? Milyen lesz?.., — Régóta „épül" már ez a múzeum. Legutóbb, mielőtt nyugdíjba mentem, én is meg­terveztettem az utolsó konnek­torig. Terv maradt. Pedig az ország második legjobb kép­anyaga Kaposvárott volt — rak­tárban. Sokszor megesett már ilyesmi Somogyországban . .. — Hallottuk, Takáts Gyulával egyidőben Bernáth Aurél is Kaposvár díszpolgára lett. Ki volt az első? — Széchenyi István, Levelét, amelyben megköszönte a város­nak a megtiszteltetést, fél is ol­vasták azon az ünnepségen, amelyen minket tüntettek ki ez­zel a valóban ritka címmel. A csaknem fél méteres címe­res tokba hengeredő okmányon ez áll: Irodalmi munkásságáért és a szülőföld megszerettetése érdekében kifejtett tevékenysé­géért Hogy e mögött a néhány szó mögött mi vgn, nehéz lenne elsorolni is. — Apám választhatott: Fiúmé­ba megy tanárnak, vagy Kapos­várra. Ide kérte magát. Én is itt jártam elemibe, polgáriba, gim­náziumba. Azután Pécs követ­kezett. Az egyetem. Ott találkoz­tam Weöres Sándorral, Csorba Győzővel, Tatoyval. A régészet iránt érdeklődtem. Választott tárgyaim mellett művészettörté­netet is hallgattam Fülepnél, Felvinczy Takácsnál. Később, múzeumigazgató koromban el­sősorban művészettörténész és régész voltam. Közben állásta­lan évek ... tanárkodás az ipa­ros-tanonciskolában, kereskedel­miben, a gimnáziumban. Negy­venötben ortán néhány évre Kaposvár „örökbefogadott” író­ja lettem. Csak írnom kellett, és jó fizetést koptam. Ebben az, időben írtam egyik legkedve­sebb kötetem, a Se ég se föld- Milyenek voltak a tanítvá­nyok?- Legjobban az iparos- tanonciskolai tanítványaimat szerettem. A gimnáziumban olyan tanítványaim is voltak, mint Fodor András és Szász Endre...- Voltak-e összeütközései a városi elöljárósággal?- Az ötvenes években voltak. Néha bántott a túlzott horizon- talizmus, szűkkeblűség. Rippl Rónait sem szerették. Ha neki teret adtak volna — freskókra gondolok elsősorban — Kaposvár képzőművészeti szempontból unikum lehetne most. Akkoriban A Kossuth-díj huszonöt éve Flusronöt éve osztottak elő­ször Kossuth-dijat. Nézem a riportképet, amely megörökí­tette a nevezetes ünnepség részvevőit: Bajor Gizit, Fe- renczy Noémit, Nagy Lajost, Füst Milánt, Somlay Artúrt, Molnár Eriket, Déry Tibort, Major Tamást. S akik nem lehettek jelen, akiket már csak emlékükben s művükben köszönthetett az új, szabad Magyarország? A három poszthumusz Kossuth-díjas: Bartók Béla, Derkovits Gyula és József Attila neve is az évfordulóra, a huszonöt év előtti díjosztásro emlékeztet. Az ünneplésre és a jó érzés­re, amellyel a legszélesebb haladó közvélemény egyetér­tése fogadta a kormány dön­tését, a példaadók kiválasz­tását. Nehéz években — év­tizedekben alkotó, sok próbát kiállt nagyszerű művészeket, tudósokat Övezett a Kossuth- díj koszorúja. A huszadik szá­zad magyar művészetének forradalmi és progresszív vonulatát, nemzeti és egye­temes értékeket őrző-teremtő irányzatait, szocializmus és demokrácia elkötelezettjeit ünnepelhettük. A folytatás, tudjujc, kevés­bé sikerült, jóllehet az ötve nes évek első felének leg­több Kossuth-dija sem ér demtelen művet jutalmazott. Akadt persze tévedés, de hol volt és van a világon olyan irodalmi, művészeti díj, omely- nek történetét nem tarkítják elfogultságok, melléfogások? 1956 után a Kossuth-díj is megújult. Ritkább és értéke­sebb lett. A teljesítmények mérlegelői felismerték, hogy a kitüntetés rangját csak a szigorúbb igények adhatják vissza. Aki az 1957 után osz­tott díjak során végigtekint: másfél évtized történeti szám­vetését is elkészítheti. Értve ezen eqyéni és csoportos tö­rekvések, irányzatok igazolá­sának krónikáját. A közel­múlt és a jelen mogyar iro­dalomtörténetét. művészettör­ténetét, amelyben az érték- termelés folyamatossága a legjellemzőbb, Minek köszön­hetjük ezt? Elószöris az or­szág, a, társadalom fejlődé­sének^, a választott és meg­tett út töretlenségének, ve­zetők és vezetettek követke­zetességének, annak, amit — a politika nyelvén — szocia­lista egységnek nevezünk. Ez nélkülözhetetlen feltétele volt és marad a valóságra érzé­kenyen reagáló művészet vál­lalkozókedvének, a korábbi egyensúlyzavarok leküzdésé­nek. Van azután a felívelés­nek méq egy alapvető felté­tele: az, hogy a kulturális kormányzat az összpolitika szellemében, a szocializmus hazai munkastílusával össz­hangban dolgozzék. így tudja megteremteni a bizalom alkotó légkörét, a türelem és a kölcsönös meg­becsülés — elvi engedmé­nyek nélküli — atmoszférá­ját, amelyben a szocialista eszme hadállásait nem a pa­rancsszó, hanem a meggyő­ződés erősítheti. Az ered­mény? Azt hiszem nem sza­bad elhallgatni azt a meg­győződést, hogy a jóra biz­tatott, viharoktól védett, ter­mőre fordult idő visszahozta a huszonöt év előtti első díj­osztás örömét és reményeit. 1948-ban évtizedek mérlegét vonhatták meg. Akkor lezá­rult a korszak, amely a szá­zadelőn indult, s a két há­ború közötti évek kegyetlen szorításában — ha nem is szándékai, eredeti törvényei szerint — kiteljesedett. Az első Kossuth-díjak feltűzése körüli években ismét új idők dalai fogantak-születtek. Az­tán elhalkultak, de később felerősüdtek. és mára szép, telt zengéssel töltik meg a fogékonyabb sziveket. Talán még az elején állunk eqy új irodalom- és művészettörté­neti korszaknak, de annyi máris bizonyos, hogy ez a születő művészet nagyigényű, messzehangzó alkotásokkal tör utat magának a jövő felé. ilyen műveket tüntetnek ki az 1973-as esztendő Kossuth- díjai. — l náziuma volt — Csurgón. Itt ne­velés nem volt, csak oktatás. Pedig teljesértékű embert a puszta oktatás nem eredményez­het. Azóta sok minden válto­zott ... , Takáts Gyula alig. Érthetetlen hógy tudja megőrizni mozgé­konyságát, irigylésreméltó frisse­ségét ennyi minden után, 62 évesen.- így. A költő feláll, jókorá­kat szökken a perzsaszőnyegen. Terpeszállás, kar föl, kar le. Ez a dán torna. Minden reggel ezt csinálom. A becei hegyoldal sem hagy tétlenkedni. Tegnap 60 franciabarackfát metszettem meg. Egy fánál legalább száz nyújtózkodásra, hajladozásra van szükség. Számítsd ki a töb­bit... Mióta megvan a kocsim, sokat utazom. Emlékezetes uta­kat tettem a közelmúltban Olaszországban, Görögország­ban. Legjobban Knossost szere­tem. Eayetemista koromban egy felülvezérelt 500 köbcentis Dio- manttal dübörögtem Somogy és Baranya - akkoriban még po­ros — útjain. Most már nem mo­torozok.- Mit olvashatunk Takáts Gyulától legközelebb?- Sós forrás címmel a könyv­napra új verseskötetem jelenik meq. Gyermekverseim is kötetbe gyűltek. Dorombol a Hold lesz a könyv címe. Bebesi Károly m VASÁRNAPI MEUmc? l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom