Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám)
1973-04-04 / 84. szám
„Használati utasítás” az emberekhez... Lélekbúvár a bányászokról a Mecseki Szénbányák egészségügyi szolgálata széles köiü pszichometriai vizsgálatokat végez Világjelenség; a gépekről többet tudunk, mint az emberekről. Minden géphez van használati utasításunk, karbantartási szabályzatunk, sőt megelőző karbantartási ütemezésünk is. Ezek betartását vasszigorral ellenőrzi minden vezető. És az ember? — Az az igazság, hogy súlyos mulasztásaink vannak ezen a téren, a tudomány ugyanis még mindig nem foglalta el méltó helyét munkaerőgazdálkodás'unk rendszerében. Egy újszerű kezdeményezés A Mecseki Szénbányák egészségügyi szolgálata, a Honvéd Kórház idegosztálya támogatásával, egyedülálló vállalkozásba kezdett: közel ezer bányász bevonásával, vizsgálatok sora segítségével, választ kíván adni arra a kérdésre: milyen is valójában a ma bányamunkása? A bányászsággal kapcsolatban két merőben ellentétes vélemény él a köztudatban. Az eqyik: hősök. A másik: mindenük az ital... E két sommás vélemény tarthatatlanságához nem fér kétség, pontos, meq- biztató képet azonban egyéni megítélések alapján, érzelmi alapon nem lehet adni. Jöjjön tehát a szociológia és a pszichológia I A Mecseki Szénbányák vezetése zöld utat biztosított a bányaegészségügyi szolgálat pszichiáterei számára, akik a vasasi Petőfi- akna közel ezer dolqozóját „tették górcső alá”. Ezer ember, közel százezer adat. Egészségügyi, műveltségi pszichológiai adatok ezreihez jutott hozzá a kutatócsoport a hazánkban ismert és alkalmazott legkorszerűbb teszt-lapos vizsgálatok eredményeképpen, s ez a kép már alkalmas arra, hogy következtetéseket vonjunk le belőlük. Az egészségügyi helyzettel kapcsolatban a legfontosabb megállapítás: már nem a szilikózis a legjellemzőbb bányászbetegség. Az ezzel kapcsolatos prevenció meghozta a várt eredményt. A szilikózisos megbetegedések száma lecsökkent, ugyanakkor megsokasodtak a reumatikus panaszok. Izületi fájdalmak, derékfájás — ez okozza most a leqtöbb qondot. Rendkívül meglepő eredményt hoztak azok a felmérések is, melyek a neurotikus, az ideqgyengeséqqel kapcsolatos panaszokat vizsgálták. Kiderült: a neurotikus panaszok száma a bányában eltöltött szolgálati idővel egyenes arányban áll, s ez a fokozódó idegqyenge- ség az idősödő bányászok általános egészségügyi helyzetére is rendkívül kedvezőtlen hatással van. 50 feladatos értelempróba Bányászok, 18 éves fiatalok és a vasasi általános iskola Vili. osztályos tanulóinak teszt-lapjait hasonlították össze, s a kapott adatok egyértelműen igazolták: nincs igazuk azoknak, akik az „élet iskolájára” esküsznek. Az értelem, a szellemi teljesítőképesség szempontjából meghatározó jelentőségű tényező az iskolai végzettség. A vizsgált csoportok közül a jelenlegi Vili. osztályosok teljesítményei voltak o legmagasabbak. A vizsgált többszáz bányász közül nagyon sokan nem végezték el az általános iskola nyolca- dijt osztályát, sőt azok száma sem kicsi, akik csak a negyedikiq jutottak el. Ez rendkívüli módon rontotta az összképet. összehasonlították a nyolc általánost végzett bányászok; és 18 éves fiatalok teljesítőképességét is a mai nyolcadikosokkal, s a legtöbbet itt is a gyerekek nyújtották. A hat osztályt végzett bányászok műveltségi és értelmi szintje — s ebben tényleq szerepe lehet a tapasztalásnak, az „életiskolának” — csak tíz egységgel maradt el a nyolc osztályt véqZeitekétől, hatnál kevesebb osztály elvégzése esetén azonban már rohamosan csökkennek a teljesítmények. Ügy tűnik, öt osztályos végzettséq alatt mór a pályára való alkalmatlansáq kérdése is joqo- san vetődik fel. Az orvos, a pszichiáter nem határozhat meg feladatokat, a vizsgálati eredmények azonban önmagukért beszélnek. Ha a bányászat vev senyképes akar maradni más ipar* ágakkal szemben, elsőrendű kérdésként kell kezelnie a felvételeknél az iskolai véazettséq kérdését. S természetesen azt is, hogy a munka mellett mennyien tanulnak tovább, a viszonylag fiatal bányászok között is sokan haqyták ugyanis abba idő előtt a tanulást. Ki mit tenne ? Az erkölcsi teszt eléggé újkeletű Manvarorszáqon. Az ezzel kapcsolatos vizsaálatokhoz naqy segítséget adott a bányaegészségüqyi szolgálatnak a Pécsi Orvostudományi Egyetem Marxiz- mus-Leninizmus Intézete is. A próba 18 kérdést tartalmazott. Minden kérdéssel kapcsolatban öt alternatíva közül választhattak a felmérés részesei. Ebből kettő marxista, kettő kispolgári, egy pedig közömbös jelleqű alternatíva volt. Ezt a kérdőívet csak aknászokkal, illetve középkáderekkel töltették ki — s az eredmény nem okozott csalódást. Az egyik kérdés például így hangzott: ön szerint mi a legszükségesebb az életben való érvényesüléshez? És az alternatívák: 1. A jó összeköttetés, 2. hogy tudjon élni a lehetőségekkel, 3. a szerencse, 4. ha mindig a főnöke kedve szerint jár el, 5. a fáradságos munka. A megkérdezettek túlnyomó többsége pozitív választ adott, azaz arra szavazott, hogy tudni kell élni a lehetőségekkel, illetve fáradságos munkával kell megalapozni az érvényesülést. Nagyon beszédesek a következő kérdésre adott válaszok is: Hogyan ítéli meg társadalmunk napi életét? A túlnyomó többség egyértelműen fogalmazott: többet és nagyobb felelősséggel kell dolgoznunk. Viszonylag sokan mondták: túl sok a visszaélés minden területen. Eay kicsi, de azért nem elhanyagolható réteg ezt válaszolta: nem, politizálok, T eljesítmények és jövedelmek Az értelempróbák adatai' szerint a leqnagyobb szolqáloti idővel rendelkezők és a legfiatalabbak teljesítménye magasabb, mint a közbeeső szolgálati idővel rendelkezőké. Az intellektuális teljesítőképességeket megvizsgálta a kutatócsoport a jövedelmek függvényében is, s a kapott kép beszédes és rendkívül megnyugtató: a jövedelmek növekedése ugyanis szoros összefüggéseket mutat a szellemi képességek növekedésével. Kivételt egyedül az 1500- 2500 forint közötti keresettel bíró réteg képvisel, melynek intellektuális képessége jóval magasabb, mint a közvetlenül utánuk következő jövedelmi kategóriába tartozóké. A magyarázat: ebbe a rétegbe tartoznak zömmel az adminisztrátorok, akiknek viszonylag magas az iskolai végzettségük. És még egy megfigyelés a bérekkel kapcsolatban: a neurotikus panaszok a legalacsonyabb és a legmagasabb bérkategóriákban a leggyakoribbak ... A Mecseki Szénbányák orvosegészségügyi szolgálata által kezdett pszichometriai felméréssorozat természetesen folytatódik. Külön vizsgálatokat terveznek annak eldöntésére, milyen lelki tulajdonságokkal kell rendelkezniük például a bányamentőknek, mi kell ahhoz, hogy a munkahelyi kollektívákon belüli légkör zavartalan legyen, s milyen követelményeket támaszt a ma munkása vezetőivel kapcsolatban. A hatalmas és újszerű munka végső célja egyrészt a munka hatékonyságának fokozása, másrésjzt az emberek fokozott védelme. Békés Sándor Galambos! Lászó: Tavaszodik Jöjj a vidám citerával. Hajolj fölém aranyággal, Roskod o hó, leng az árral. rigót rejtő citerával. Tavaszodik odakint, Táncol a fű odakint, aranyágon rigó ring. tulipán közt rozmaring. Aranyágon aranyág van. Hajlok föléd aranyággal, Fény ébred a citerábon. rigót rejtő citevával. Jöjj kedvesem, idebent Átkarollak idebent, hallgatjuk a végtelent. hallgatjuk a végtelent Hm« Gyula grafikája Kéldi János: IDEGENBEN Távol az otthoni fáktól, az enyéimet őrző temetőtől, egy folyótól, mely múló, nyárias, kis énekeket súg nekem, rovom, rovom — szinte megállás nélkül — az idegen utat, egykedvűen. Egy hete még, hogy eljöttem, s a lélek, a szív már rosszul érzi magát, s kezdi a vitát ezzel a forró, kő-ezüst vidékkel, az úszó, fáradt, délutáni éggel, amelyen nem mennek ax ismerős, könnyű felhő-dáliák. Csak egy hete még, hogy nem jön elém a dohányszínű utca, s nem játszanak az est piros zsurlói a nagytemplom falán, s máris fájdalmas-nagyra nő bennem valamiféle — alig megnevezhető — hiány. Csak egy hete még — nem több! — hogy nem látom a kopár töltést, mely elnyúlt az égbe sétáimon; csak egy hete még, hogy úgy viselem — akár egy másra-szabott inget — az éjszakám és nappalom. Leülök egy kőre, s orva gondolok, ami elmondhatatlan, amit száz révületben-született csodás költemény sem mond el igozán. Megtép a szél, mintha haragudna rám, és én motyogom, motyogom ezt a szót: hazám. , f Csak az autóról esett szó. Vezetője az égig magasztalta. Hogy micsoda masina ez! Az igaz, hogy már nem egészen új, de úgy karbantartott, mintha új lenne... A kocsi valósággal falta az országút szürke, ragyogásig kifényesedett szalagját. A várost már messze maguk mögött hagyták, az út két oldalán most mély csöndű erdő húzódott. Az emberi szem képtelen volt behatolni ebbe a bujazöld nyárfa, nyírfa és fenyő rengetegbe, s világos rések csak ott tátongtak, ahol az úthoz kivágták a fákat. Az erdők falába vágott „ablakokon" keresztül szókülő búzamezők látszottak, meg lilán virágzó krumpliföldek. Az erdő fölött o messzeségben nemsokára előtűnt egy másik város rádióadójának tornya, s valamivel alacsonyabban egy kék és aranyozott díszítésű templomkupola. A városkában megállóhely volt. — Bemegyünk? — biccentett a férfi a szemközti presszó felé. — Útközben nem iszom -r mondta a sofőr. — Már elnézést, én bemegyek. — Talán mégsem kellene. Nem egyedül van ..- Tudom. Maradj itt — mondta « férfi a kisfiúnak. — Hozok neked valamit. „Úgysem tölt neki Ljubka!” — gondolta a sofőr. Most vette először jobban szemügyre a férfit. Kicsi, rövidre nyírott feje, izmos nyaka volt, a kigombolt, bő ingnyakban látszottak húsos vállai. A tekintetében szomorúság bujkált, de nyugodt és határozott erőt sugárzott.- Ugyancsak hosszú lesz az út - mondta tapintatosan a sofőr. ~ Ne féljen, tudom. Egy darabig mereven nézték egymást. „Nem tölt neki Ljubka" — gondolta megint a sofőr. — Hallgasd addig a rádiót — szólt oda a kisfiúnak. — Csintalankodhatsz a1 dudával is, csak ne vidd túlzásba! Mindjárt visszajövünk. Jól van? — Jól — egyezett bele a fiú. Az útmenti presszóban, ahogy egy idő óta beszüntették a vodka árusító sót, és ahol, ennek ellenére reggeltől estig nyakalták azt az átutazó sofőrök és helybeli cimboráik, vágni lehetett a füstöt. Zsúfolásig tele volt emberekkel, okik rettentően nagy zajt csaptak. A sofőr és a férfi egyenesen a büfépulthoz ment. — Ljubka, tölts neki — mondta kurtán a sofőr a nagymellű kiszolgálónőnek. A pult alatt valamilyen boszorkányság ment végbe, melyet üvegcsengés követett és napvilágra került egy pohár vodka. — És maga? — kérdezte a férfi. — Köszönöm, útközben nem iszom. Az ablakhoz mentek, hogy lássák az autót. A férfi felemelte a poharat, mutatva, hogy a sofőr egészségére iszik és félig kihörpintette. — Hogyan történt a dolog a feleségével? - kérdezte a sofőr. — Beteq volt? — Igen, súlyos beteg, sokáig. Ne 'beszéljünk erről! — Bocsásson meg. Csak azt nem értem, miért mennek a Krímbe, ha . . . — Teljesen mindegy, hová rhegyünk. A gyereknek szüksége van rá, hogy egy kicsit elterelődjön a figyelme. Lehetséges, hogy rosszul gondoltam ki, de úgy érzem, nagyon fontos, hogy valami más lekösse a figyelmet. Hiszen ő még nem tud vigasztalódni a felnőttek filozófikus bogaraival. Nézi majd a lenged vagy rákokat gyűjt, , . A férfi egyetlen hajtásra kirtta a maradék vodkát, vett a kisfiúnak egy szelet lágy, kissé megolvadt csokoládét és indultak. Moszkváig még hátra volt az út fele, de hihetetlenül rövidnek tűnt. Beton autósztrádán haladtak és az autó simán, zökkenők nélkül repült maximális sebességgel, — Remekül jöttünk — jegyezte meg a férfi, mikor feltűnt előttük a kiszélesedő mezőn az Izmajlovszkij liget buja lombtengere. — Sehogy sem tudom betartani a megengedettet — mondta önelégülten a sofőr. — Príma a motor, nem vacakol. Hová Moszkvában? ~ Sehova — rándította meg a vállát a férfi. — Megpróbálok mindjárt feljutni a szimferopolszkira. — Gondolja, hogy olyan egyszerűen vesz jegyet? — Párnás kocsit talán még kapok. — Azt lehet. Menjen a pénztárhoz, a csomagokat meg a gyereket hagyja itt. Ha kell, várok akár két órát is. — Köszönöm. A Kurszki pályaudvar előtti téren az autó könnyedén átlavirozott és beállt a hasonló rendeltetésű kocsik sorába. A férfi elment. Körülbelül egy ára múlva tért vissza. Sikerült jegyet ka nia első osztályú kocsiba. Felébre: tette a kisfiút, oki közben a hátsó ü sen elaludt. A sofőr pedig előszedte poggyásztartóból a csomagokat.- Np, szerencsés utat — monc búcsúzóul. — Talán visszafelé meg hozzám kerülnek. Kezet szorítottak. A fiúnak a sói megpaskolta a vállát. Néhány óra múlva hatalmas táv, ság feküdt közöttük. A fiú engedé kért az apjától, hogy aludhasson, feje búbjáig bebújt a tiszta, neh takaró alá, de nem aludt. A férfi od ment az ablakhoz, nézte az elsuha állomások poros épületét, az alkony ti ködbe burkolózó rozsmezőket, m lyek egész a láthatárig nyúltak. A sofőr sebesen haladt visszaír az úton. A keze, mely a kormányt sz rította, mintha még mindig éréi volna a kisfiú esetlen, gyönge váll nak melegét . . . Kovács Sándor fordítás, VASÁRNAPI MELLÉK LET
