Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám)

1973-04-30 / 108. szám

\ Moszkvától ezer kilométerre, a Kóma folyó partján van egy kisváros, Naberezsnije Cselni Nevét néhány évvel ezelőtt a Szovjetunióban is kevesen is­merték. Ma egyre többet em­legetik, mert a város mellett KAMAZ néven akkora autógyá­rat építenek, amely még a ha­talmas méretekhez szokott Szov­jetunióban is ritkaság. A kámai autógyár terveit 1969-ben hagyták jóvá. Nyolc­van variáció közül választották éppen ezt. Nemrég fejezték be itt egy vízierőmű építését: a felszabaduló építő- és kiszol­gálóipari kapacitást azonnal át lehetett állítani az új beruhá­zásra. A gyár telepítése mellett szólt az is, hogy ezen a vidé­ken jelentős szabad munkaerő volt — bár a Szovjetunió más részeiből is sokan eljöttek ide dolgozni. Amikor 1970-ben a földmé­rők kijelöték az új gyár helyét, Naberezsnije Cselni járásszék­hely lakóinak száma 30 000 volt. Ma az itt lakók közül csak oz autógyárat építik százezren. Növénynemesítők közös munkája a KGST-ben A KGST-országokban össze­gezték a különböző mezőgaz­dasági növények fajtáival és hibridjeivel folytatott nemzetkö­zi kísérletek eredményeit. Tizen­négy alapkultúra 177 fajtájá­val kísérleteztek, s a ' legjob­bakat ezek közül már bevezet­ték a termelésbe. A Szovjet­unióban 1972-ben a KGST nö­vénynemesítők által kitenyész­tett fajtákból több mint két­millió hektárt vetettek be. Ugyanakkor szovjet növényfaj­tákkal több mint 5 millió hek­tárt vetettek be a KGST-orszá- gok területén. , Csehszlovák agronómusok ki­számították, hogy 1972-ben a Szovjetunióban és az NDK-ban kikisérletezett őszi búzafojták felhasználásából 200 000 tonna pótlólagos terméshez jutottak. Ezek a fajták hektáronként há­rom mázsás terméstöbbletet hoztak. így valósul meg a gazdasá­gi, a tudományos és a műsza­ki együttműködés a szocialista integráció komplex programja keretében, amelyet mint isme­retes, a KGST XXV. ülésszakán hagytak jóvá. Európa legnagyobb villamos­energia exportőre a Szovjet­unió; a Norvégiába, Finnország­ba, Lengyelországba, NDK-ba, Csehszlovákiába, Magyaror­szágra, Bulgáriába és más or­szágokba irányuló energiokivi- tel 1975-re eléri a 12 milliárd kilowattórát. A gyár szovjet tervek alapján, szovjet és amerikai berendezé­sekkel készül, egyes részei fran­cia kooperációban. 1974-ben gördül le a szalagról az első gépkocsi, s ettől kezdve évente 150 ezer kilenc-tizenegy tonnás teherautót, 350 ezer motort, köztük 250 ezer darab kétszáz- hatvan lóerős .diesel-motort sze­relnek össze. A gyár 200 négyzetkilométe­res területen épül és 18 kilo­méter hosszan húzódik majd a Káma partján. A legkisebb sze­relőcsarnok 117 000 négyzetmé­ter alapterületű lesz; a legna­gyobb több mint másfél kilo­méter hosszú. Jártunk egy épülő csarnok­ban. A végét még daruk rakták fel előregyártott elemekből, de oz elejében már üzemszerűen dolgoztak az esztergapadok és marók: az építők berendezései­hez készítenek pótalkatrészeket. A futószalagok hossza összesen 560 kilométer lesz; számos sze­relőcsarnok alatt alagút húzó­dik: az előkészítés, kiszolgálás innen történik. A beruházás nagyságára, tempójára jellem­ző: novemberben átadják az öntödét, januárban már termel. A beruházás átlaga napi 1 mil­lió rubel. Az automatizáltság magas fo­kát mutatja, hogy e hatalmas gyárban mindössze 17 000 mér­nök, technikus és munkás fog dolgozni. Közülük ma kétezren már helyükön vannak, s rész­ben a szerelés szakmai részét irányítják, ellenőrzik, részben a már megindult termelés része­sei. Mások most tanulják a szakmát, összesen huszonhat egyetemen, főiskolán, gyárban és üzemben - Moszkvában, Leningrádban, a párizsi Re- nault-nál és az USA-beli Drex- ler-cégnél. A tervezők nemcsak a gyár, hanem a város életét is jóelőre megtervezték: Naberezsnije Cselninek 1975-re 350 000 lako­sa lesz. Ma még naponta nyolcszász autóbusz szállítja a munkásokat az építkezésre, de rövidesen gyorsvasút köti össze c várost a gyárral. A már meg­lévő és egyre nagyobb kapaci­tással dolgozó házgyár, a ke­nyérgyár,- vágóhíd stb. sok ezer embernek ad majd munkát. Az asszonyoknak könnyűipari és mezőgazdasági üzemeket léte­sítenek, például máris épül egy kertészet és egy sertéskombi­nát. Gárdonyi Béla ♦lx Folyik a munka Naberezsenfje Cselni egyik utcájában „Nem hagyjuk visszaperelni a gyárakat!" Santiagói riport a chilei munkások harcáról A chilei fővárost a tenger­parttal összekötő Melipilla-i fő­útvonal mindkét oldalán gyárak sorakoznak. E gyárnegyedben most a chilei forradalmi fejlő­dés döntő csatáit vívják. így van annak a 42 üzemnek a zö­me, amelynek birtoklásáért a volt tőkések és a dolgozók ke­mény küzdelmet folytatnak. A csavargyár kapuján tábla hirdeti, hogy itt már „tőkések nélkül termelnek”. A gyár neve még „American Screw", hiszen az üzem részvényeinek többsé­ge észak-amerikai monopólistók kezében van. Gyárfoglalás A gyár gazdái tavaly októberben a jobboldali államcsínykísérlet idején, a chilei gyáriparosok szövetségének felhívására azon­nal csatlakozásukat jelentették be az orszáq teljes megbénítá­sát célzó munkabeszüntetési ak­cióhoz. összehívták dolgozóikat és közölték, hogy amíg a gyár­iparosok el nem határozzák a munka megindítását, bezárják a qyárat. Hozzátették, hogy a munkásoknak persze nem kell aggódniok, hiszen az igazgató­ság a sztrájk idején ugyanúgy fizeti őket, mintha dolgoznának. A dolgozók azonban nem > hagyták megvesztegetni magu­kat: megakadályozták a gyár bezárását, elfoglalták az épüle­teket és folytatták a termelést. A tőkések, akik fizettek volna a sztrájkért, megtagadták a fize­tések folyósítását a termelő munkásoknak. A dolgozók a népi kormányhoz fordultak se­gítségért és az Allende kor­mányzat 41 másik hasonló hely­zetbe került üzemmel együtt a csavargyárat is állami ellenőr­zés alá vonta. A gyárak állami lefoglalása egy több mint har­minc esztendős törvény alapján történt, amely lehetővé teszi a beavatkozást. ha szabotázs vagy munkaügyi vita miatt egy­Gazdasági fejlődésünk bizonyítékai A szocialista közösség orszá­gainak fejlődése arról tanúsko­dik, hogy a kommunista és munkáspártoknak a termelő­erők lehető legnagyobb növelé­sére és a nép életszínvonala emelésére irányuló politikája változatlan. A KGST-országok statisztikai hivatalainak hivatalos közlemé­nyeiben szereplő több száz számadatból világosan kiolvas­ható: a gazdasági növekedés töretlenül felfelé mutat Az ipari termelés és a nem­zeti jövedelem növekedési üte­mében a KGST-országok már jónéhány éve megelőzik a leg­fejlettebb kapitalista országok többségét. 1972-ben a KGST-or­szágok összegezett ipari terme­lése nyolcszorosa volt az 1950-es szintnek, míg a fejlett kapitalis­ta országokban az ipari terme­Szovjetunió Csehszlovákia Bulgária Magyarország NDK Mongólia Lengyelország Románia lés ugyanebben az időszakban körülbelül háromszorosa. Az elmúlt évben a szocialista országok jelentősen megerősí­tették gazdasági potenciáljukat Ezt mutatja a következő táb­lázat (százalékos növekedés az előző évhez képest): Nemzeti jövedelem 4.0 5,9 7.0 5.0 5.4 3.5 9.0 9,8 Ipari termelés 6.5 6,4 8.3 5.6 6.3 11,4 10,8 12,0 egy nemzetgazdaságilag fontos üzemben annyira csökken a ter­melés, hogy veszélyezteti a köz­ellátást. Beavatkozik a főszámvevőség A tőkések nem törődtek bele gyáraik elvesztésébe, hanem megpróbálták visszaperelni azo­kat. Először azt szerették volna a maguk javára hasznosítani, hogy Chilében a bírói kar még mindig a burzsuázia kiváltságai­nak védelmezője és érvényben vannak a polgári rend törvényei is. Hiába hoztak azonban dön­téseket a bíróságok a gyárak visszaadásáról, a munkások el­kergették a tőkések megbízot­tait. Az új munkásvezetők pedig terjedelmes beadványokkal a fellebbviteli bírói szerveknél óv­ták meg az alsóbbfokú bírósá­gok döntéseit. A volt gyárosok gyorsan rájöttek, hogy e bíró­sági procedúrák, évekig is el­húzódhatnak. Változtattak a taktikán és az úgynevezett fő- számvevőséghez fordultak. Ezt az intézményt a chilei kapitalis­ta gépezet annakidején azért hozta létre, hogy legyen olyan — államapparátus feletti — el­lenőrző szerv, amely döntései­vel közbeléphet, ha valahol ne­tán megsértenék g kiváltságo­sok érdekeit. A főszámvevő­ség „törvénytelennek” bélye­gezte az állami beavatkozáso­kat, és futószalagon hozta meg döntéseit 42 elkobzott üzem visszaadására. Amikor a mun­kások és a kormány által kije­lölt igazgatók ezután sem vol­tak hajlandók visszaadni a qyá- rakat, a főszámvevőség új do­kumentumokkal látta el a volt tulajdonosokat. Ezek birtokában a tőkések megakadályozhatták az üzemek nyersanyagellátását, megbéníthatták áruszállításai­kat, felhatalmazták őket, hogy a gyár által szállított áruk el­lenértékét a jövőben is ők ve­gyék fel. A gyárosok ezután azon mesterkedtek, hogy — „idegen tulajdon bitorlása" cí­mén — letartóztatási parancso­kat szerezzenek a kormány ál­tal kinevezett igazgatók ellen. A kormány ellenakciója A népi kormány gyors akció­val visszaverte a tőkések roha­mát. Allende a kormány vala­mennyi tagja által aláírt 42 rendelettel hatályon kívül he­lyezte a főszámvevőség dönté­seit. Az American Screw és a töb­bi 41 üzem dolgozói nagy örömmel és megelégedéssel fo­gadták a kormány lépéseit, amellyel meghiúsította az üze­mek visszaperelését. Mint a gyárakban elmondták, most már nyugodt, biztonságos légkörben kezdődhet meg újra a minden­napos küzdelem a termelés nö­veléséért, Hamarosan új neve­ket is adnak az államosított üzemeknek, amelyek ezután már a dolgozó nép javára termel­nek. ' Arkus István A béke első napjai Vietnami tudósítás Ezekben a napokban Hanoi­ban, más városokban és fal­vakban a kerékpárosok puska helyett csákányokat és lapáto­kat visznek magukkal. Akik tegnap még katonák voltak, ma épitömunkásokká váltak, számuk napról napra növekszik. A békés munka katonái ők, akik nemcsak helyreállítják a lerombolt épületeket, hanem újakat is építenek: lakóháza­kat, iskolákat, kórházakat. A vietnami nép minden erőfeszí­tését arra irányítja, hogy a bombakárosult családokat fe­dél alá juttassa, üzembe helye­zik a szétdúlt kórházakat, isko­lákat és főiskolákat. Három­ezer fiatal önkéntes dolgozik nagy lelkesedéssel a fővárosi építkezéseknél. A Vietnami Demokratikus Köztársaság pártja és kormá­nya a béke helyreállítása után azonnal fontos feladattal bíz­ta meg a hídépítőket: a lehe­tő legrövidebb idő alatt ki kell javítani az amerikai légierő ál­tal megrongált hidakat. S máris érkeznek a jelentések: a hidakat egymás után adják át a forgalomnak. A háború utáni első napokat élő országnak egyik problémá­ja: ruházattal kell ellátni a la­kosságot. Nam Dinh városban a VDK egyik legnagyobb tex­til kombinátjában, vállalták, hogy még ebben az évnegyed­ben 150 ezer méter szövetet gyártanak terven felül. Miután az üzem a háború alatt csak­nem teljesen elpusztult, nagy­részében folyik a szorgalmas, helyreállitó munka. A kombinát dolgozói és az ide érkező épitőmunkások elta­karítják a romokat, ideiglenes helyiségeket állítanak fel a be­rendezések részére. A gyár ka­puihoz szinte óránként érkez­nek a teherautók, szövőgépek-, kel. Már a béke első nap/ai-. ban 120 szövőgépet indítottak be, s rekord-gyorsasággal ja­vították ki a gyár üzemeltelé­séhez szükséges berendezése­ket. A napi jelentések rendsze­resen orról emlékeznek meg, hogy a szövő- és a javító mű­helyek sikeresen teljesítik a fel­adatokat. K. Bobrov Sztrájkhullám a tőkés országokban Egy a sok közül. A tokiói Shinjuku állomáson zárva maradtak a jegypénztárak. A japán fővá­ros hatalmas vasúti hálózata szinte teljesen megbénult Milyen más szóval lehet kife­jezni, vaqy körülírni azt, hogy sztrájk? A napilapok külpolitikai szerkesztői jónéhányszor törhet­ték ezen a fejüket az elmúlt he­tekben. Például február 27-én: Sztrájkok Angliában, sztrájkok Olaszországban, sztrájk Fran­ciaországban, sztrájkok az Egyesült Államokban. Még szerencse, hogy gazdag a nyelvünk. így aztán — hogy a példánál maradjunk —, az újságokban valahogy így fes­tettek á címek: Egy napra meg­bénult Anglia államgépezete. Általános sztrájk Olaszország­ban. Zárva maradtak az iskolák Pennsylvánióban. A francia re­pülőterek többségébég, szünetel a forgalom. A srtrájkdagály, omelynek hullámqi az 1973-as év első napjaitól magasra csapnak, már tavaly élkezdődött. Angliá­ban például 0 múlt évben majdnem 2500 munkabeszünte­tés volt, s ezek során —- hiva­talos adatok szerint — 24 mil­lió munkanap esett ki, 76 síó- zalékkol több, mint 1971-ben, négyszer ánnyi, mint 1968-ban. Olaszországban tavaly 135 millió munkanap „veszett kór- bá’Y és ez eltörpül amellett. ami idén várható. ízelítőként már január 12-én volt egy álta­lános sztrájk, 14 millió részve­vővel. Látszatra ez ismétlődött meg a már említett napon, február 27-én, de a két — egy­ként hatalmas - tömegmeg­mozdulás politikai tartalma közt van különbség. A januári négyórás munka- beszüntetéssel a szakszerveze­tek a társadalmi reformokat, a foglalkoztatottsági helyzet ja­vítását, a déli országrész fej­lesztését sürgették. A sztrájk indokait gyarapította az új év­vel bevezetett úgynevezett ér­téknövekedési adó. Ez a főleg fogyasztási cikkekre és szolgál­tatósokra kivetett adó gyakor­latilag általános áremelkedést jelent. A vállalkozók és a nagy­kereskedők a többletkiadást könnyedén ellensúlyozzák a kormány árellenórzési intézke­déseinek kijátszásával; a bér­ből és fizetésből élők megélhe­tési viszonyai azonban jelentő­sén súlyosbodnak miatta. Az új adó és a bevezetését nyó- fnon követő spekulációs hul­lám kettős terhe széles kispol­gári rétegeket is mozgósított. A sztrájk végül nem egy vagy több követelésért folyt, hanem általános politikai jellegű meg­mozdulássá szélesedett, amely a dolgozóknak a kormánnyal, a kormány gazdaságpolitikájával való egységes szembenállását fejezte ki. Az Olaszországot februárban megbénító második általános sztrájk indíttatása jóval szű- kebb volt: a szakszervezetek egyes elhúzódott munkaszerző­dési tárgyalások befejezésé­nek sürgetésére határozták el. A sztrájk azonban nem ma­radt meg a „szakmai konflik­tus” keretei között. A munka- beszüntetést tüntetések és gyű­lések követték országszerte. A nap eseményei tanúságot tet­tek az olasz munkásmozgalom erejéről, bizonyították, hogy a dolgozók egységesen lépnek fel követeléseikért. De bizonyított többet is. Azt, hogy - mivel az Andreotti-kormány képtelen a megújulásra-újításra — a gaz­dasági követelésekért folyó ak­ciók is átcsapnak politikai meg­mozdulásokká; bizonyítja, hogy a munkásosztály feismerte; nem részleges, hanem átfogó gaz­dasági és politikai reformok ve­zethetik csak ki az országot a mély válságból. Angliában nem kevésbé mély a válság, de kevésbé erős a munkásmozgalom. Ez o kettős­ség tükröződik abban, hogy idén szinte nem múlt el nap a szigetországban kisebb-nagyobb sztrájk nélkül, ám ezek a meg­mozdulások szinte kizárólag gazdasági jellegűek; a novem­ber óta érvényben lévő bér­stop és a szüntelenül növekvő infláció együttes prése ellen irányulnak. Tavaly Nogy-Britannióban 9 százalék volt az inflációs ráta, ez még a magas nyugat-euró­pai átlagból is kimagaslik, A fizetések viszont egészen ápri­lis végéig egy pennyvel sem emelkedhetnek, és az azt köve­tő 1974. január 1-ig tartó idő­szakban sem növekedhetnek 2 százaléknál nagyobb ütemben. Nem kell hozzá különösebb matematikai képzettség, hogy levonjuk a következtetést: nem­csak bérbefagyasztásról, ha­nem a reálbérek csökkentéséről van itt szó. Különösen, ha azt is tekintetbe vesszük,. hogy Anglia csatlakozása a Közös Piachoz szükségszerűen további áremelkedésekhez vezet. A hírügynökségek újabb és újabb sztrájkokról számolnak be. E hírek jelzik a tőkés vilá­got feszítő ellentmondásokat, válságokat. És számot adnak az egyes országok munkásosztá­lyának fejlettségéről, munkás- mozgalmának erejéről, taktikai­stratégiai érettségéről is. Nemes János vasárnap MEllfKlEt f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom