Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám)

1973-04-01 / 81. szám

t?73. flprffis 1. DUNANTOU NAPLÓ Együtt nőttek a gyárral ÉLETUTAK Életutak — Embereké és gyáraké. Talán a vé­letlen müve, talán törvényszerű; munkásokat ke­restem, akik negyedszázada, az államosításkor a Sopiana, a Kesztyűgyár, a Sörgyár egyszerű munkásai voltak és megszakítás nélkül marad­tak dolgozói — kétkezi munkásként, ilyet ma alig találni. Krouman Lajos A Sopianából 1937-ben szál- I lították az első gépet külföldre, , Hónapokig lázban égett a gyár, j hogy a szőlőprés épségben megérkezzék Palesztinába. Az i idén márciusban 27 vogon árut J küldtek külföldre. A Kesztyű- j gyárban negyedszázada a be­dolgozókkal együtt háromszáz­hatvan munkás dolgozott, ma talán tízszer ennyien, s közel hárommillió pór kesztyűt készí­tenek. A Sörgyár huszonöt esz­tendeje húszezer hektó sört gyártott, az idén ötszóznyolc- vanezer hektó sört és hetvenöt- ezer hektó Pepsit készítenek. Gurbács Istvánná 1933-ban lé­pett be először a Hamerli kesz­tyűgyár kapuján mint munkás­lány - korábban is járt a gyárba, apjának ebédet hordott — negyvennyolcban is munkás volt. Aztán néhány esztendeig személyzeti vezető, s most már tizenöt esztendeje művezető. Krouman Lajos 1935-ben inas­ként került a Sopianába — öt- venben nevezték ki művezető­nek, 1952 és 1964 között sze­mélyzeti vezető volt. azóta ismét művezető. Vissi Vendel 1940- ben érettségizett — könyvelő­ként kezdte, 1951 óta a Sörgyár főkönyvelője. Közben három esz­tendeig a gyár igazgatója, amíg Rugós/ Endre, a Városi Pártbi­zottság titkára volt. — Talán egyszer ki szabad Ilyen nagy szavakat ejteni: együtt nőttünk fel a gyárral, vagy a gyár velünk — mondja a főkönyvelő néhány órával a Munkaérdemrend átvétele után, amikor az eseményről beszél­tünk. * A vasas művezetői iroda min­denütt egyforma. Az asztalon öntvényből készült hamutartó, néhány csavar, megmunkált fémalkatrész, anyagkiutaló tömb, feljegyzések, vázlatok. A falon munkavédelmi plakát. Be­hallatszik az esztergák zaja. Fémforgács s olajszag. Krou­man, bajos kék munkaköpenyé­nek felső zsebéből félig kilát­szik a tolómérő és szemüveg tokja, s néhány papírszelet. A szerszámkészítők főnöke — itt különösen a. pontosság a leg­fontosabb követelmény, — 1947-ben leégett a gyár, tíz körmünkkel kapartuk ki a gépeket az üszkös romok alól. Igen, szabotázsról beszéltek, az igazság azonban az volt, hogy „ezer” transzmisszió hajtotta a i gépeket, a padláson puskapor- I száraz öntvény-minták tömegét | tárolták, elég volt egy szikra. I Az pedig volt bőven, amikor a gépek beindultak. A fürdőnk egy vödör volt, a kazánházban átforrósított vassal melegítettük fel a vizet. Szóval, nagyon jói jött az államosítás. Mondtuk is: nem igaz, ha állami vagyon lesz, így hagyják. “ En talán hét-nyolc nappal előbb tudtam meg az államosí­tást, negyvenegyes párttag va­gyok, Csak azt nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan megy. Az öreg Rácz bácsi volt a portás. Kilenckor, mint mindig, haza akartam menni reggelizni. La- joskám — mondta az öreg - ne haragudjon, de se ki, se be, senki! Na nemsokkal később megkezdődött az új üzemcsar­nok építése, az én régi maró­gépem volt az első benne. Az­tán jöttek az első komoly mun­kák: a kábelszövő gép, a B—25- ös gyorsfúró. Ezek már nagyon jó szakembereket követeltek, egyszeriben megszűnt a kapu előtti sorbanállás. — Hogy nekem személy sze­rint milyen megbecsülést hozott az elmúlt negyedszázad? Hát már negyvenkilencben élmun­kás lettem, aztán ötször szta­hanovista, kétszer kiváló dolgo­zó, kiváló munkásőr, és 1969- ben megkaptam a Szocialista Hazáért Érdemérmet. A Kesztyűgyárban például egyetlen ember sincs, aki a gép mellett töltött le huszonöt esz­tendőt. Aligha tévedek, ha kimondom: akik az államosítástól egyfolytában régi üzemeknél dol­goznak, s szorgalmuk, tehetségük is megvolt, ma legalább művezetői beosztásban vannak. kapok, 1970-ben Munkaérdem­rendet kaptam. Mti mondjak még ... * Vissi Vendel — A Sörgyárban az államo­sítás nem volt gyakorlatilag semmi más, minthogy jogilag is rendeződtek a tulajdonviszo­nyok — mondja Vissi Vendel, a főkönyvelő. — Nálunk 1944 no­vembere óta volt munkásellen­őrzés — az igazgató, a szak- szervezet és a Kommunista Párt által köztiszteletben álló elis­mert ember volt. A kirendeltsé­gek — ezek bonyolították a ke­reskedelmi ügyleteket - tulaj, donbavétele jelentette az álla­mosítást. Az államosításkor egyes vállalatok nekünk tartoz­tak, s voltak, akiknek mi tartoz­tunk. A Nádor Szálló például a mi leányvállalatunkként üze­melt, amely .ugyanakkor került államosításra, mint a Sörgyár. Csak ezt követően más válla­lathoz került. Az elszámolás úgy történt, hogy az állami pénzintézettel kerültünk közvet­Á zalátai dosszié új fejezete Idegháború után ígéretes kezdés Egyesült Vejti és Zaláta termelőszövetkezete Elkészült az ötéves fejlesztési terv Végre béke van Vejtiben és Zalátán. A két Dráva menti község termelőszövetkezete a közelmúltban kimondta az egyesülést. A vezetőségválasztó közgyűlés szinte egyhangú szavazással ért véget; elkészült és a tagság elfogadta a középtávú fejlesztési tervet. A korábbi ellenségeskedés, gyanakvás alig érezhető. A tavaszi munkák jó ütemben folynak — mégis korai lenne becsukni és megkönnyebbülten félretolni a vaskossá nőtt zalátai dossziét. A leghosszabb tél.,. Gurbács ístvánné len kapcsolatba — minden tar­tozást és követelést ők intéztek. Adósságrendezés — címszó alatt ment az akció. Az én munkám a leltárak, elszámolások, köny­velés, nyilvántartások vezetése, életem egyik legérdekesebb fel­adata volt. ötvenegy esztendős. Ügy gondolja, hogy a következő esz­tendők feladata a Sörgyár szá­mítógépes információrendszeré­nek kidolgozása lesz. Lombosi Jenő Egy évig tartott Vejtiben és Zalátán az idegek háborúja. Az előzményekről csak röviden. A zalátai Petőfi Tsz a vezetés hozzónemértése és gyengesége eredményeképpen 1971-ben a csőd szélére jutott és szanálni kellett. A Megyei Tanács végre­hajtó bizottsága elé terjesztett ezzel kapcsolatos onyag kény­telen volt leszögezni: „A zalátai tsz megalakulása óta nem erő­södött. .A sok tekintetben kedvezőtlen természeti adottsá­gok és a koncepciónélküli, egy­szerre szinte mindent termelő vezetés kudarcai — no és a vezetők egy részének elvtelen, anyagias szemlélete —, minden érintettben megfogalmaztatta a kérdést: hová jut így ez a köz- ség? Ebből a tespedt, reménytelen helyzetből a termelési adottsá­gok javítása és a vezetés újjá­szervezése jelenthette az egyet­len kiutat, ennek pedig a leg­gyorsabb és jelen esetben leg­kézenfekvőbb módja a koncent­ráció, azaz az egyesülés volt. A régi elnököt leváltották, s Zalátán is elnökké választották a szomszédos Vejti termelőszö­vetkezetének elnökét, majd a közgyűlés — nagy szavazat- | többséggel — kimondta az I egyesülést. Ügy tűnt, minden sínen van. ! Ez a házasság egyebek mellett azt jelentette, hogy létrejött a Dráva mente egyik legnagyobb közös-gazdasága, a szántóterü­let ugyanis 2390 hektárra nőtt. Vejti, mely tartósan jó eredmé­nyeket ért el, szokszerű veze­tést, gépeket, takarmányokat hozott ebbe a házasságba, s ez zökkenőmentes továbbhaladást ígért. De nem így történt Az egyesülés ellenzői — a korábbi, áldatlan helyzet ha­szonélvezői —, hadat üzentek a többségnek, s ez a háború igen sokba került. A zalátai dosszié­ban bejelentések, levelek, vizs­gálati anyagok sokasága. Kide­rült: a vejti: elnök zalátai meg­választása törvénysértő volt — két tsz-ben senki sem lehet egy­szerre tag —, de nem felelt meg a törvényes előírásoknak az egyesülést kimondó közgyűlés sem. Nem arról volt szó, hogy a többség akarata ellenére tör­tént bármi is, egyszerűen csak arról, hogy vétettek a formasá­gok ellen. Olyan személy is szavazott, aki nem tag, hanem alkalmazott volt; az idős, beteg tagokhoz vándorurnát küldtek: egyszóval mindent vissza kellett csinálni, mert a formaságok ez esetben a törvényesség hordo­zói. Nem volt még Vejtiben és Za­látán ilyen hosszú tél. Zűrzavar, bizonytalanság, rémhírek. 1973. január 10-én ebben a légkörben ült össze ismét az egyesülési közgyűlés, s az eredmény méltó folytatása volt az előzmények­nek. A jelenlévők többsége ha­tározott igent mondott, a távol­lévők viszonylag nagy száma miatt azonban ismét a kisebb­ség akarata győzött. Akkor nem lett volna értelme részleteseb­ben szólni erről a közgyűlésről, de most már leírhatom: voltak, akik sírtak. Volt pusztai cselé­dek, nincstelenek, akiknek nem voltak tartalékaik, s akik szá­mára ez a huzavona a minden­napi kenyeret kérdőjelezte meg. Hallgatni: bűn Dióhéjban ez tehát Vejti és Zaláta regénye. Zaláta, mint önálló egység 6 millió forintos veszteséggel zárta az évet, de miután az utolsó pillanatban mégiscsak a törvényesség rang­jára emelkedett az egyesülés, a zalátai tagok is megkaphatták a kiegészítő részesedést. A tör­téntek a tsz-jogásztól a politi­kai vezetőig mindenki számára rendkívül fontos tanulságokat hoztak, ezek elemzését kár lenne elhanyagolni. Itt most csak a két legfontosabbról néhány szó^ Az egyik; a fsz demokrácia nemcsak jogokat jelent, hanem kötelezettségeket is. A zalátai kálvária valamennyi stációja azt bizonyította ugyanis, hogy a jól szervezett kisebbség azért húz­hatott ujjat a többséggel, mert ez a többség közel sem volt olyan aktív. Azok jórésze hiány­zott rendezvényről rendezvényre, akik egyetértettek az elgondo­lással, míg azok, akik nemet •akartak mondani, valamennyien és minden alkalommal ott vol­tak ... S a másik: Nem mellékesek a „formaságok". Eljárásügyi, illet­ve ügyrendi hibák ne kérdője­lezhessék meg többé egyetlen szövetkezetben sem a helyes célt, a jó döntéseket. És most néhány szót a pilla­natnyi helyzetről. Az egyesülés gazdasági és jogi tény — a régi Zaláta és Vejti azonban még tartja ma­gát az emberek fejében: mére­getik, figyelik egymást. Ez a végtelen hosszúra nyúlt ideg­háború megtette a magáét: jó­Autófelszerelési cikkek Jufíska nénire korán ráragadt a néni. Persze, amikor a 15—16 éves lányok bejönnek a gyár­ba, a 22 éves fiatalasszony már megkülönböztetett tiszteletet kap. — Most meg már ki is érde­meltem — mondja — 1933. októ­ber 6-a óta dolgozom itt a Kesztyűgyárban, annyira meg­szoktam már, ha úgy keresnek, hogy Gurbácsné, oda se figye­lek. — Hamerliék is érezték 1945 etán, hogy megváltozott a vi­lág. Ha például nem volt mun­ka, nem eresztettek szélnek bennünket, mint régen. Sapká­kat varrtunk. A gyár hétemeletes új iroda­épületéből gyönyörű kilátás nyí­lik a városra, és a Tettyére, kö­zösen keressük a házat, ahol a Hamerliék laktak. Nem találjuk. Nem is lényeges. Inkább a vál­tozásról beszélgetünk. — Először csak azt vettük ész­re, hogy mindig van munkánk, később javultak a munkakörül­ményeink is, s hát én például háromezerötven forint fizetést Európa nagy áruházait járva az a legszembetűnőbb, hogy az önkiszolgáló rendszer minde­nütt átvette a hagyományos el­adási formáktól a vezető sze­repet. Pécsett a Mecsek Áruház vállalta az úttörő szerepét. Az átszervezés akkor indult meg, amikor megnyitották a ne­gyedik emeleten a lakberende­zési osztályt, s a harmadik eme­let úgyszólván kiürült. A vásárlók hosszú ideig értetlenül szemlél­ték az átmenetileg raktárrá vedlett emeletet, ahol aztán néhány hete figyelemreméltó változások kezdődtek. Ide költö­zött fel és kezdte meg műkö­dését önkiszolgáló rendszerben az üveg-, porcelán- és mű- j anyagosztály, s az emelet kö­zépső részén hozzáláttak az új önkiszolgáló vasműszaki részleg berendezéséhez. Már ez is mű­ködik, s a korábbinál szélesebb skálájú áruválasztékot kínál. Most folyik ezen az emeleten az autófelszerelési cikkeket áru­sító részleg berendezése — ez újdonság lesz — és ezzel a hor­Önkiszolgáló Áruház madik emelet átalakítása be is fejeződik. A továbbiakban aszerint ha­lad az áruház belső átszerve­zése, ahogy az új berendezé­sek érkeznek. A szállítási ha­táridő április 30-a, az átszer­vezési program befejezését má­jus végére tervezik. Hogyan változik meg tehát a Mecsek Áruház belső képet — A második emeleten a la­kástextilt kivisszük a szélekre, a szőnyegeket a homlokzati ol­dalon helyezzük el — tájékoz­tat Nagy László igazgató. — A középütt megürülő, tágas hely­re hozzuk fel a férfi, női és gyermek konfekciót. Az első emeleten kap helyet a női di­vatáru és fehérnemű, a haris­nya és a bőrdíszműóru. A föld­szinten a lépcsőfeljóró körül rendezzük be zártpályás önki- szolgáló rendszerrel női, férfi és gyermekcipő osztályunkat, a női divatáru helyét kapja meg a sport- és játékosztály, 1 a női konfekció helyén nyílik meg az önkiszolgáló fotó, illatszer és háztartási vegyicikk osztály. En­nek jelenlegi helyével érdekes tervünk van, amit külön megle­petésnek szánunk. A már megnyílt részlegek egymástól teljesen elkülönítve a már említett zártpályás rend­szerben működnek, ez pedig nem teszi lehetővé a vásárlók szabad áramlását. Ennek oka hogy nincs elegendő tételező pénztárgép és a részlegek ön­álló elszámolási rendszerek, A vásárló kétségtelenül nyer az­által, hogy közelebb kerül hoz­zá az áru, nem kel! a kiszolgá­lásra várnia, az egyes önkiszol­gáló egységeken belüli kerin­gés azonban lassítja majd a forgalmat. A Mecsek Áruház bizonyára erre is talál megol­dást néhányon azok közül is gyártok- vóak, akik a kezdet kezdetén mindent világosan értettek és láttak. Zaláta egyébként egy kissé megnyugodott: megkapták: a kiegészítő részesedést — Vejti azonban tudja: ez azzal járt, hogy kiürült a buksza.« 1 * Dinamikus fejlődés Az idei év tehát sorsdöntő lesz a jövő szempontjából. A volt zalátaiak, az igennel sza­vazók, azt várják, hogy az egye­sült tsz bizonyítsa be egyértel­műen: így jobb; a vejtiek pedig azt, hogy ne csökkenjen o jö­vedelmük, tehát ne nekik kell­jen megfizetniük a jövőt. Az egyesülés óta eltelt idő­szak legnagyobb eredménye: elkészült az elkövetkezendő öt évre száló fejlesztési terv. A program szerint öt év alatt 37,5 millió forintot fordítanak majd beruházási jellegű fejlesztésre. A jövő kontúrjai világosak. Ki­alakultak a profil-tisztítási el­képzelések is. A növénytermesz­tésen belül a kenyérgabona, a kukorica, a cukorrépa és a pil­langósok kapják a fő hangsúlyt — míg az állattenyésztési ága­zatban a szarvasmarha-tartás korszerűsítésére és jövedelme­zőbbé tételére kívánják a legna­gyobb gondot fordítani. Korszerűsítik és szakosítják o Zalátán, Vejtiben és Zehi-pusz- tán lévő istállókat; megépül Vejti-major és Zehi-puszto kö­zött a 4 kilométeres üzemi út, bővítik a vízvezeték-hálózatot, o gépműhelyt. 1973-ban 2 kom­bájnt, 6 erőgépet, egy tehergép­kocsit és egy cukorrépa-gép­rendszert vásárolnak egyebek mellett. A megnőtt terület azt is jelenti, hogy nagyobbak a tá­volságok, ezért a szövetkezet még az idén beállít egy munkas- szállitó autóbuszt. 1973 gépi jel­legű fejlesztéseinek értéke köze? 3.8 millió forint, míg építésre 3.9 milliót fordítanak. 1974-ben újabb 4 traktor, egy kombájn szerepel a fejlesztési tervben. Megépül a terményszá­rító, a gabonatároló. 1975: be­fejeződik az útépítés, a gépmű­hely bővítése, a fűrészüzem re­konstrukciója. 1976: gépesítik a raktárt; 3 millió forintot fordí­tanak belvízrendezésre. 1977- ben egyebek mellett 100 ada­gos konyha és étterem épül — egyszóval: ha minden a tervek szerint sikerül, a „nagy ugrás” időszaka lesz Vejti és Zaláta számára ez az öt év. Többet és lobban Szép, de miből? — A kérdés jogos, mert pillanatnyilag meg­lehetősen szerény a szövetkezet anyagi helyzete. A tavalyi árvíz jelentős károkat okozott — e,z ügyben még kapniuk kell vala­mit. A 37,5 millió forintos ötéves terv saját erőre, állami támoga­tásra és kisebb hitelekre épül. Saját erőből 13,8 milliót kíván­nak beruházni, míg az útépítés­hez, belvízrendezéshez, a szarvasmarha-proqram megvaló­sításához 14 milliós állami tá­mogatásra számítanak. A zalátai dossziét tehát még nem lehet becsukni. A korszerű gazdálkodás keretei megterem­tődtek, tartalommal azonban ezután kell megtölteni ezeket a kereteket A legfontosabb: a tagság és a sok vihart átélt ve­zetés érezze, hogy nincs egye­dül, ugyanakkor pedig bizonyít­sa, hogy a gondatlanabb jövő érdekében képes és kész még többet és még jobban dolgozni. Békés Sándor Ez nem áprilisi tréfa! Leltár utáni selyem­vásár eddig nem látott mintákkal és minőségben, selymek, batisztok, niH és trip-printek, mintás nylon ;ersey a PÉCSI ÁFÉSZ Ruházati Boltjában Hál tér 5.’

Next

/
Oldalképek
Tartalom